Tears of Life
18+
Figyelmeztetés: Trágár beszéd és szexuális tartalom.
-Hát, ha nem élvezed szenvedésem annyira, akkor igen, légyszíves.-nevetem el magam a végére és egyik lábamat felé nyújtom, még mindig vigyorogva. Legalább nem én szenvedek vele. Tudom, tudom lusta vagyok, de hát na. Felajánlotta, miért ne fogadjam el?
ChanYeol: Elé sétálok és felém nyújtott lábáról lehúzom a nadrágot. Egyszerűbben szedem le róla a ruhadarabot, mint ő tette volna. A nadrágot óvatosan az ágya végén lévő keretre hajtom és visszafordulva hozzá megcsókolom. Kezeimmel teste mellé támaszkodom az ágyra, térdeimet kissé behajlítom, hogy ne kelljen teljes mértékben bedőlve állnom.
YoonGi: Könnyebben leveszi rólam a nadrágot, mint gondoltam. De... Ezzel a tettével csak elindítja képzelőerőmet, mely pár percre kikapcsolja az elém tárt képeket, ugyanis ajkai teljesen elfoglalják enyémeket. Édesen viszonozom a lágy ajak mozgását, melytől el is mosolyodom. Kezeimet nyakára vezetem és tarkóját cirógatva falom tovább azokat a káprázatos ajkakat. Egyik kezem viszont rakoncátlankodni kezd és mellkasán végig simítva halad lefelé, egész addig, amíg nadrágja egyik övtartóját meg nem találja. Ott ujjamat beleakasztom és egy határozott mozdulattal magamra rántom.
ChanYeol: Derekamra kötött kardigánomat kioldom, még időben, ugyanis Suga magára ránt. Mozdulatával egy időben döntöm hátára és csípője fölött térdelve kezdem feltűrni pólóját. Feljebb csúsztatom őt az ágyon, míg én eddigi helyemen maradok, ezzel megszakítva csókunkat és leveszem róla a már testén összegyűrt textilt. Végig nézem hirtelen felfedett testét, majd nyaka bőrére tapadok, kihagyva azon a sértett, még mindig vörös foltot.
YoonGi: Nem is fogom fel mi történik, bár én kezdeményeztem ezt az egészet. Csak akkor térek viszonylag magamhoz, mikor pólóm lekerül rólam, így a még így is zavaró darabot eldobom valamerre. Halk sóhajtozással fogadom nyakam kényeztetését, egyik kezem vállába kapaszkodik, míg másik trikója alatt simogatja izmos hasfalát, melyen halvány, de tökéletesen érezhető kockák sorakoznak. Kezemet felvezetem mellkasára, onnan pedig vissza eddigi helyére. Egyszerűen... Csodálatos érzés. Hogy ő teszi ezt velem, és nincs olyan érintése, ami ne hozna lázba és nem esne kibaszott jól...
ChanYeol: Kisebb sóhajai egy elégedett mosolyt kényszerítenek arcomra. Elhúzódom nyakától és felegyenesedek, ráfogok felsőm aljára mindkét kezemmel és levetve azt a földre dobom az övé mellé. Végigsimítok mellkasán, közben visszahajolva hozzá és ismételten ajkaihoz tapasztom enyémeket. Nem tudok betelni tökéletes csókjával. Érintenem kell száját, mert szükségem van rá...
YoonGi: Szemeim felcsillannak mellkasa látványára. Azt a rohadt... Egy nagyobb sóhajt hallatok, mikor nagy tenyere engem érint és kezeimet hátára simítom ahogy ajkai újra megakadályoznak a normális lélegzésben. Széles hátán végig húzom kezem, majd csípőjéhez érve előre simítok hasára. Ajkaim mozgása heves, kezeim viszont csiga lassúsággal gombolják ki farmerját, amin a cipzár magától csúszik le, mikor szét húzom az eddig egymáshoz simuló anyagokat. Lesandítok a felfedett területre és elvigyorodva kuncogok fel, majd gyengéden ajkaiba harapva fordítok magunkon.
ChanYeol: A csókba szusszanok, mikor kezeit újra magamon érzem és talán az őrületbe tudna kergetni ellentétes viselkedésével. Érdekes, hogy szája milyen akaratosan kényezteti enyémet, míg kezei túl ráérősen szabadítják meg alhasamat a nadrág szorításából. Kisebbet nyikkanok a hirtelen jött cserére, de túllépve a pozícióváltáson kezeimet combjaira teszem, ujjaimmal simogatom az izmos felületet.
YoonGi: Elszakadok ajkaitól és nyakát kezdem kis puszikkal ellepni. Egyik kezem izmos karján simít végig, míg másik hasát cirógatja. Alhasát is megsimítom, de ott már csak ujjaim hegyei érintik. Alsó ajkam végig húzom nyakán egészen állkapcsáig, amit végig csókolva füléhez hajolok.
-ChanYeolh...-susogok fülébe és megringatom csípőm ölén. Hmm... Érzem a fenekemnek nyomódó még csak kezdetleges merevedését, mely talán erre a tettemre jobban megkeményedik. Mellkasát kezdem forró csókokkal behinteni, egy-kettőnél felnézve szemeibe. Olyan édes... Főleg reakciói...
ChanYeol: Fejemet az ágy puha matracába nyomom, mikor ajkai és kezei is feltalálják magukat testemen. Néhány halk sóhaj kicsúszik egy-egy érintésénél és elnyílt ajkakkal élvezem, amit velem művel. Nem tudom, miért hatnak rám ilyen erőteljesen tettei... De rohadtul élvezem. Ajkaim megremegnek és egy hangos morranás csúszik ki számon, mikor YoonGi megmozdítja csípőjét és nevemet fülembe suttogja. Mellkasomra tapadnak ajkai ezután, mit előszeretettel nézek.
Egyik felpillantásánál elpattan bennem valami és újra magam alá gyűröm, majd lerángatom róla az egyetlen, testét takaró ruhadarabját; alsónadrágját. A látványra, melyet teljesen meztelen teste nyújt felsóhajtok és szétnyitom lábait. Két ujjamat benyálazom és számmal alhasát kezdem kényeztetni, míg ujjaimmal tágítani kezdem alfelét.
YoonGi: Újra alulra kerülök, amit egy sóhajjal nyugtázok, majd ahogy megérzem, hogy már eléggé szoros alsóm elenged felnyögök. Hihetetlenül izgató, amit csinál... Egyszerűen a látványa, az érintései és minden az őrületbe kerget. Annyira... Kurva jó... Sóhajára szemébe nézek, mely éhesen vizslatja testem általa felfedett részeit. Már látom mire készül, így lehunyom szemeimet és mikor megérzem magamban ujjait az előzőnél sokkal hangosabban nyögök fel. Fáj a feszítő érzés, de alhasamat érő csókjai elfeledtetik velem ezt a tényt.
-Chanh...-nyögöm halkan, ahogy megint kissé kellemetlenné válik az érzés és hajába túrom tíz ujjamat.
ChanYeol: Hangjára ismételten csak felmorranok és nem elfoglalt kezemmel combját simogatom. Néhány perc elteltével befejezek mindent és felkelek az ágyról. Megkeresem az óvszert, miközben megszabadítom magamat nadrágomtól, azzal együtt bokszeremtől is. Visszamászok az eszméletlen látványt nyújtó fiúhoz és hímtagomra görgetem a gumit, majd hasát simogatva kezdem fenekébe nyomni magamat. Lassan, ügyelve YoonGi érzéseire tolom magam teljesen bejáratába és homlokomat mellkasára támasztva nyögök egyet halkan. Olyan kibaszott jó...
YoonGi: Mikor megérzem az ürességet ismét felnyögök. Nézve ahogy levetkőzik kikerekednek szemeim a túl dögös látványra, mely közeledni kezd. Légzésem felgyorsul, szemeim követik az óvszer útját férfiasságán. Lehunyom szemem, mikor elhelyezkedik és ahogy lassan, mégis fájdalom mentesen próbál belém csúszni légzésem egyenetlenné válik. Mikor teljesen bennem van egész hosszával és mellkasomon pihentetve fejét szusszan egyet elmosolyodok kissé, majd megunva tétlenségét felhúzom mellkasomról ajkaimra és meglököm felé csípőm. Viszonylag már megszoktam magamban, de még feszít kissé... Nem baj, túlságosan akarom már, ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.
ChanYeol: Alkarjaimra támaszkodok oldala mellett és "jelére" elkezdem mozgatni csípőmet egy kényelmes, lassabb tempóban, míg ajkaitól elválok pár pillanat után. Arcát figyelem és mikor nagyjából már nem látom, hogy fájna neki gyorsítok, ezzel kicsalva magamból is néhány elfojtott hangot. Számon veszem a levegőt és fejemet hátracsapom egy kisebb nyögés kíséretében, mikor is sikeresen eltalálom prosztatáját, ezzel egy olyan hangot szerezve tőle, ami... Ami simogatja dobhártyáimat és, melyet hallani akarok... Még.
YoonGi: Ahogy kérésemnek eleget téve lassan kezd mozogni ajkaimat rágcsálva tűröm a kissé feszítő érzést, de tudom, hogy mindjárt jobb lesz. Mikor ezt megérzem gyorsabban kezd mozogni, amit halk, mégis folytonos nyögésekkel díjazok. Meghallom tőle azt a kis nyögést, melynek hatására, amúgy is felnyögtem volna, de ekkor eltalálja gyenge pontom, amire a "tervezettnél" sokkal hangosabb nyögés, szinte sikoly tör fel belőlem. Szemeimet kinyitva vágytól csillogó tekintetébe fúrom sajátom. Lehúzva magamhoz homlokát enyémnek döntöm és minden lökésére felnyögök, néha hangosabban, mikor eltalálja újra azt a pontot. Egyik kezem hajába túrva teszi próbára tincseit, míg másik oldalán jár fel-le, körmömmel karistolva a gyönyörű bőrt rajta. Hogy tud ekkora élvezetet okozni? Nem emberi... Bár, hh, Park ChanYeol inkább Isten, mintsem csak egy halandó. Az arca... Ahogy eltorzul a kéjtől... Képes lennék most ideélvezni. Lábaimat csípője köré fonom, így még jobban érzem magamban, ami egy igen csak hangos nyögéssel feszíti ívbe hátam.
-Oh... Baszdh... Megh...-sóhajtozom.
ChanYeol: Oldala mellől inkább fejéhez támaszkodom, alkarjaimat tarkója alá téve. Vágytól csillogó szemeit figyelem, mozgásomat kissé meggyorsítva újra. Nem tudok ezzel az érzéssel betelni. Mikor pedig lábait körém teszi és egy nyögést is hallat én is hajába túrok és szemeimet becsukva élvezem minden hangját.
-Hh... Azt... Csinálomh.-A szavak egy-egy lökésem után jönnek ki számon, míg erőtlenül elvigyorodom. Teljesen kihúzódom belőle, hogy aztán eddigi legerősebb mozdulatommal találjam el újra kényes pontját ahogy belé csúszok ismételten. Ezzel a tettemmel magamból is hangos nyögések sorozatát hívom elő. Az egész szoba, sőt ház hangunktól zeng, köszönhetően a nyitott hálószoba ajtónak és élvezetet sugárzó tetteimnek. Komolyan imádni fogom minden együttlétünket. Már most imádom. Túlságosan is.
YoonGi: Arcát nézve nyögdécselek tovább egyre gyorsuló lökéseire és úgy érzem, hogy a mennyekben vagyok. Hihetetlen, hogy mekkora élvezetet tud adni és még tudja fokozni puszta kinézetével is. Imádom...
Megérzem a kellemetlen ürességet, amit aztán felvált a töménytelen, hatalmas élvezet. Oh, Istenem... Falakat remegtető nyögéssel jelzem neki, hogy ez egyenesen zseniális húzás, illetve lökés volt. Két kezemet hajába túrom és fejbőrét masszírozva lököm felé csípőm, az ő lökéseivel ellentétesen és hallgatom nyögéseit. Beleborzongok... A tetteibe egyértelműen, de a hangja... Ebben az olykor rekedtes, de még úgy is mély tónusban... Tökéletes. Nevét nyögve és néha élvezettől hörögve lököm magam felé továbbra is, majd mikor megérzem az első hullámot először ívbe feszülök, majd nyakára tapadva kezdem csókolgatni finom bőrét. Egy tetszőleges pontot kiválasztva kezdem szívni nyaka egy különösen puha felületét, majd fogaim között kiengedve szemébe nézek és bár halkan suttogva, de kimondom a lelkemet nyomó szót...
-Szeretlek.
ChanYeol: Ahogy ő is elkezdi csípőjét mozgatni, kezdem érezni, hogy nem fogom sokáig bírni már. Nyakamat kezdi csókolni, majd szívni, ami amúgy is a gyengéim közé tartozik nem, hogy még ilyen helyzetben. Apró és halk, de sokat jelentő szavát elengedem fülem mellett és hangos morgásaim és nyögéseim közepette elélvezek, tovább folytatva mozdulataimat, hogy az alattam fekvőt is a gyönyörbe sodorjam. Nem viszonozom szavát, mert nekem mondhatom, hogy ez... Korai? Mert az. Nem volt sok kapcsolatom, de az összesben csak hónapok után tudtam viszont kimondani azt, amit a párom, vagy talán nem is. Persze kedvelem, hiszen mégis csak együtt vagyunk és boldogsággal tölt el a közelsége, meg ilyen dolgok. De nem tudnám még kimondani, hogy szeretem. Két napja sincs, hogy kisajátítottam és a párommá változtattam.
YoonGi: Meghallom mély hangján feltörő nyögését, ami megadja az utolsó előtti hullámot, majd ahogy egy lökésnél tökéletesen találja el bennem azt a pontot egy, az eddigieknél sokkalta hangosabb nyögéssel elélvezek, egyenesen közénk. Lihegésem közben felnyitom szemem és a még mindig fölöttem támaszkodó tekintetébe fúrom szemem. Korai volt kimondanom, de igazából nem is tudom, milyen inditatásból tettem... Lehet csak a hirtelen fellángolás, vagy... Nem tudom. Mindegy. Ha nem ilyen állapotba lettem volna, akkor nem biztos, hogy kimondom... Lehet, hogy szívem ezt súgja, de még eszemnek is el kell fogadnia ezt a... Talán tényt. Halványan mosolyogva felemelem állam, hogy egy rövid kis csókot nyomjak ajkaira. Remélem, hogy azért most már nem fog szomorkodni annyira.. Remélem... Boldog lesz velem.
ChanYeol: Pár levezető lökés után kihúzódom belőle, csókunkat nem szakítom meg. Kezeimet kiveszem feje alól és oldalát megsimítva felkelek mellőle és kidobom a használt óvszert. Visszasétálok a szoba másik végében lévő kukától az ágyhoz és YoonGi mellé fekszem, egy kis csókot nyomok homlokára. Érdekes, hogy milyen könnyen el tudta velem felejtetni az otthon történteket és egyszerűen tett boldoggá.
YoonGi: Végig nézem ahogy kikel mellőlem, majd kidobja a használt gumit és mosolyogva fogadom vissza magam mellé. Magunkra húzom a takarót és karját fejem alatt elvezetve vállára fektetem fejem. Ujjammal simogatom mellkasát, mosolyom pedig még mindig nem olvad le. Felnézek rá és homlokomat arcának dörgölve bújok hozzá. Nem. Nem szokásom senkihez és nem is lehet belőlem kinézni, de amúgy valamikor nagyon is bújós vagyok.
-Chan...
ChanYeol: Általa elhelyezett kezemmel válla puha bőrét simogatom, míg szemeimet becsukva élvezem a most kellemes, takaróból áradó melegséget. Nekem is arcomra szárad mosolyom aranyos viselkedésétől.
-Mond.-suttogom és közelebb húzom magamhoz, ezzel félig magamra is fektetve testét. Bár néha idegesít, mégis szeretem, ha bújnak hozzám.
YoonGi: Lehunyom szemeim, mikor válaszol és kicsit kuncogva tovább cirógatom, most már hasát is. Ahh... Alig érthető suttogását csak én hallom és állkapcsára nyomva egy kis puszit válaszolok neki.
-Nem számítottam rá, hogy ennyire tökéletes leszel.-kuncogom el magam szavaim után, még egy kis puszit nyomva ugyanarra a helyre, mint az előbb.
ChanYeol: -Nem vagyok én tökéletes.-Kissé megrázom fejem és felé fordítva egy puszit nyomok ajkaira.-Csak szerinted.-Halkan felhorkantok és kezemet, mely vállán pihen oldalára csúsztatom végig simítva hátán közben.
YoonGi: -Nekem az vagy.-rántok vállat és libabőrös leszek ahogy oldalamat érinti. Érzékeny pont... Hasáról felsimítom kezem mellkasán egész nyakáig, ahol a durván vörös foltot óvatosan végig simítom. Tetszik, hogy ott van... Nagyon is. Szemeimet lehunyva végig húzom egyik ujjam kulcscsontja vonalán, majd mellkasán pihentetem.
ChanYeol: Mosolyogva csókolok megint szájára, míg oldalát kezdem simogatni hüvelykujjammal. Egy kellemes érzés fut végig gerincemen keze érintésére, mégis mikor nyakamhoz ér halkan felszisszenek. Na várjunk... Ennyire kiszívta? Ahh. Nem zavar... Annyira. Majd megpróbálom valahogy elrejteni a ruháim alatt. De tényleg nem zavar, csak nem szeretném, ha az iskolában mindenki megjegyezné, hogy szép a nyakamon az a folt. Aish, na mindegy majd, hh, megoldom.
YoonGi: Simogatására sorozatosan ráz ki a hideg és lep el a libabőr, de csak hagyom, mert rohadt jól esik.
-Van egy komplett sminkfelszerelésem, ha nem akarod, hogy más lássa. Megcsinálom, ha gondolod.-suttogom, ahogy eszembe jut, hogy esetleg neki kellemetlen, ha más meglátja ezt. A szülei után, már más nem kell, hogy elítélje, megértem. Oh... Akkor majd az iskolában... Jól van. Nem baj. Csak ne érezze magát szarul... Azt nem akarom.
ChanYeol: Vigyorogva simogatom tovább oldalát, bár érzem, hogy tiszta libabőr. Hh, nem mondja, hogy ne, úgyhogy biztos tetszik neki.
-Kedves, de nem kell, köszi. Vannak garbós pólóim.-Hangom ugyanolyan halk, mint övé, amitől még jobban kezdek elálmosodni. Szabad kezemet szám elé teszem és nagyokat ásítok és szemeimet megszabadítom az odagyűlt könnyektől. Utálom, hogy szinte minden ilyesmitől bekönnyezek.
YoonGi: -De tesi is lesz.-suttogom neki, majd a takarót kicsit feljebb húzom magunkon. Ásításaira csak szélesen elmosolyodom, majd automatikusan törlöm le szeme sarkából az oda gyűlt könnycseppet. Aranyos, hogy ilyenektől bekönnyezik. Én csak tüsszentéskor szoktam, de akkor úgy nézek ki, mint aki fél órája sír.-Aludj nyugodtan.-nyomok arcára egy puszit.
ChanYeol: -Annak mindegy. Úgyis mindig futok. Olyankor úgyse nézi senki.-Halkan felkuncogok. Arcomra adott puszija után felé fordulok és magamhoz ölelem. Nem bírom ki, hogy ne ölelgessem teljesen. Komolyan, olyan jó érzés. Feje tetejére, majd arca szinte minden pontjára pár csókot nyomok, mielőtt még teljesen elalszom. Már így is félálomban teszek mindent, miközben pedig alszok nem tudok ilyeneket csinálni... Pedig milyen jó lenne. Hh, jól van, ChanYeol neked is vannak ám ötleteid.
YoonGi: Kicsit megcsóválom fejem válaszára, majd kuncogva ölelem vissza ahogy magához húz. Édes... Kis csókjait vigyorogva fogadom, majd ahogy abba marad a zuhatag kinyitom szemem. Végig simítok arcán és hangos szuszogása közben figyelve egy darabig ajkaira nyomok egy kis puszit. Hallgatom légzését és szívverését, de még hosszú percekig, talán egy óráig sem hunyom le pilláimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése