Nem... ~ SeungJae ~ Extra rész 2/? - 18+

Nem...

18+

SeungJae - SeungHyun(T.O.P) x YoungJae [BigBang x GOT7]

Figyelmeztetés: Szexuális tartalom.

SeungHyun: Hajam belőve, zakóm és mindenem tökéletesen áll. Kész vagyok. Arany színű órámat is felveszem mi passzol fekete zakómhoz és apró kockás ingemhez is. Még megigazítom ruháimat egy kicsit, majd kilépek a fürdőből és hálónk ajtaján kopogtatok kedvesen.
-Kész vagy, Kedvesem?-kérdezem elég hangosan ahhoz, hogy meghallja és az ajtó félfának dőlök. Hmm... Melyik kocsival menjünk... Az Audival biztos nem, azzal mindennap láthatnak... Bérelek egy limuzint, kit érdekel. Fel is hívom egy ismerősömet, hogy olcsóbban és még most meglegyen.

YoungJae: Még a tükör előtt igazgatom, homlokomat megmutató stílusban lévő, már fekete
hajamat, mikor meghallom párom hangját. Mosolyogva megyek az ajtóhoz és nyitom azt ki, lefelé nézve, hogy begombolhassam fekete zakóm, egyetlen gombját. Fekete öltöny és fekete ing. Minden ilyen sötét ma rajtam. Nem viszem túlzásba, meg minek?
-Igen.-válaszolom vigyorogva, felnézve rá, kicsit megugorva és hátrébb lépve közelsége miatt.

SeungHyun: Mikor kinyitja az ajtót ránézek és elvigyorodom. Ohohoo... Tökély. Derekára simítom kezemet és magamhoz húzom egy édes csókot adva ajkaira.
-Nagyon tetszetős vagy ma este...-suttogom fülébe és arcára adok egy alig érezhető puszit.-Na de a helyzet az... Hogy lehet hideg lesz. Szóval hozz valami kabátot.-simogatom meg derekát.

YoungJae: Megsimítom haját a csók közben, persze nem rontva el azt, ahogy beállította. Szemeimet forgatom kijelentésére, majd egy kicsit bólintva libbenek vissza a szobába, hogy a ruhatartóról levegyem, szintén fekete, térdeimig érő kabátomat. Elindulok le vele együtt, egyik kezemben cipőimet, másikban a kabátot fogva, majd a lábbeliket felveszem és érdeklődve néznem, hogy most mi lesz. Hmm, melyik kocsival megyünk vajoon? Kívácsi vagyok...

SeungHyun: Nézem őt ahogy végleg elkészül, majd meghallom ajtó csengőnk jellegzetes hangját.
-Van egy meglepetésem számodra.-kacsintok rá, majd kezét megfogva, min gyűrűk díszelegnek, -természetesen, amiket én vettem neki és mik összekötnek minket- kivezetem az ajtón és ekkor gurul be a kapun a fekete limuzin. Ohohoo... Ez már valami.-Nos... Hogy tetszik?-mosolygok rá és átölelem derekát.

YoungJae: Készségesen, kíváncsian megyek utána és szemeim kikerekednek a kocsi látványára. Rendelt egy limuzint, csak ezért...? De hisz'... Minek? Tetszik, de minek?
-E-ez egy limuzin...-nézek fel rá értetlenül és elindulok a jármű irányába, közben azt csodálva és elemezve. Szép... De egy ilyen rohadt drága... És csak egy díjátadóra megyünk, még csak nem is annyira fontos emberekként. Nem értem miért nem tudott akkor már csak egy sofőrt kérni és a saját kocsinkkal mehettünk volna... Aish, mindegy is.-Uh, szép...-rántok vállat és újra csak értetlen kiskutya szemeimmel nézem arcát.

SeungHyun: -Az ám.-mosolygok és lesétálok mellette az autóhoz. Kinyitom neki az ajtót mikor felnéz rám újra és úgy válaszolok neki, meghajolva előtte kicsit.-A leggyönyörűbb embernek a világon méltó jármű kell. Ha olyan alkalom volna hintót hozok... De azt már ellőttem az esküvőn.-kuncogok és beülök mellé.-De remélem, azért tetszik.-csúszok hozzá közelebb és combjára simítok. A sofőr nem lát semmit, el van húzva a függöny és a kis ajtó is. Fekete haját óvatosan megsimítom, hogy az az egyetlen rakoncátlan hajszál helyére kerüljön, majd szemeibe nézek.

YoungJae: Arcomra pír telepszik és megint csak szemeimet forgatva ülök be a kocsiba úgy, hogy párom is beférjen. Szemeim megint megtalálják őt, ahogy az ő kezei combjaimat, majd csak bólogatva dőlök hátra és fordítom fejemet az előttünk lévő kis fal felé, mi elválaszt a sofőrtől.
-Szép...-mosolyodom el, nem annyira meggyőzően és tekintetébe fúrom enyémet, ismét. Kicsit sóhajtva dőlök óvatosan vállának és csúsztatom közöttünk lévő kezemet, combomon lévője alá, összekulcsolva ujjainkat.

SeungHyun: Mosolyogva nézek le rá és közelebb csúszok, hogy jobban rám dőlhessen, megsimogatva kezét mire készségesen kulcsolom én is ujjaimat.
-Fáradt vagy?-kérdezem aranyosan és halkan, halántékára nyomva egy csókot.-Hmm, Szerelmem?

YoungJae: -Nem.-rázom meg kicsit fejemet is. Hirtelen ülök fel é húzódom el tőle, hogy végigtapogathassam magamat, lábaimat kinyújtva, nadrágom zsebét is megnézem. Ahh... Hál'Istennek elhoztam. Nyugodtan csúsztatom vissza telefonomat zsebembe és keresztbe téve lábaimat ülöm végig az utat, már nem dőlve páromra, kezét se fogva. Relaxálok, mielőtt összetalálkozunk olyanokkal, akiket ismert SeungHyun, aztán beszélgetni kell velük, és normálisnak tűnnöm... Aish, mindig ez van. Hh, el kellett volna neki mondanom a kis irodás incidenst is, de szerintem szegény srác, már életképtelen lenne... Kisebbet sóhajtok és kinézek a sötétített ablakon, így csak azt a sok fényt, amivel most ki van világítva az épület, vagyis a célul kitűzött helyünk.

SeungHyun: Mikor megérkezünk én lépek ki először a nekünk kinyitott ajtón, majd kezemet nyújtva páromnak segítem ki és nem.engedve el kezét sétálunk be. Jó pár óra unalmasan fog eltelni és semmi érdekes sem lesz. Muszáj lesz innunk valamit.
-Figyelj... Mivel tudom, hogy nem leszünk lefoglalva amíg itt leszünk, megengedem, hogy igyál. Nem mintha nem ihatnál, csak érted... Amennyi jól esik.-mosolygok rá és hagyom, hogy helyünkre kísérjenek. Közben kezet fogok pár emberrel, rövid beszélgetéseken is átesünk, majd végül sikeresen elérünk az asztalunkhoz hol csak mi ülünk. Jó hátul... Csak mi ketten ebben a sorban... Hmmm...

YoungJae: Végre le tudunk ülni asztalunkhoz, ahol megint csak keresztbe tett lábakkal üldögélve, nézelődve, néha megakadva egy-egy emberek, aki ismerős. De fejem hirtelen fordul párom felé, nagy szemekkel nézve rá.
-Na várjunk...-emelem fel mutató ujjamat és hitetlenül megrázom fejemet, hogy ha véletlenül elment volna az eszem, akkor ezzel visszatérítsem.-Azt mondtad, ihatok?-hajolok hozzá kicsit közelebb, ajkaimmal egy kis 'o'-alakot formálva.-Alkoholt?-szemöldökeim a magasba szaladnak és nem csak arcommal, de hangommal kifejezem meglepettségem, továbbra is arcát nézve.

SeungHyun: -Igen, mi mást? Vizet itt nem adnak csak az idős hölgyeknek. Te pedig fiatal vagy. Ihatsz.-rántok vállat és az előttünk alapból helyet foglaló pezsgőbe iszok. Áhh, félszáraz. Tökéletes. Párom még mindig ugyan úgy néz rám, már nyitott ajkakkal, mire becsukom száját és adok rá egy csókot, nyelvem hegyével kicsit megsimítva azt. Azt hiszem nem csak ez a pezsgő pezseg ma... De a vérem is kezd...

YoungJae: Csak pislogok párat megerősítése és puszija után, majd körbenézek. Az asztalon lévő talpaspohárért nyúlok, hogy beleigyak, de egy kis korty után el is tolom magamtól. Fintorogva rázom meg magam a pezsgő ízére és csak felsóhajtva nézek újra körbe, valami jó pialehetőség után kutatva. A pezsgő nem az én dolgom... Gondolhattam volna, hogyha máshol nem ízlik, akkor egy ilyen helyen se fog.
Felkelek ahogy meglátok egy nekem kellő helyecskét és odamegyek, majd megnézem, milyen italok vannak, majd kérek az egyikből, nem csak magamnak, de páromnak is. Visszaülök mellé és az egyik kis poharat elé teszem, míg én sajátomat már iszom. Tényleg nem értem, hogy most miért engedi ilyen egyszerűen... De örülök. Legalább annyira nem lesz rossz.

SeungHyun: Nézem ahogy feláll és elmegy, szemeim követik, lábaira fenekére és tarkójára tapadva. Mindig rá kell jöjjek, hogy mennyire is imádom mint külsőre mind belsőre. Mikor újra magam mellett találom egy pohár kerül elém, mire el is rakom a pezsgőt jó messze és beleiszok abba. Hmm... Sokkal finomabb. Hiába, mindenben van ízlése. Végig simítok hátán, majd egy ujjammal gerinc vonalán is. Nem bírok magammal.. És nem azért, mert mindjárt kezdődik a díjátadó...

YoungJae: Libabőrös leszek és megállok italom fogyasztásában, számnál tartva a poharat, tenyere és ujja érintésére. Elveszi a kezét, így hátra dőlök és megint átdobva egyik lábamat a másikon elemezem a körülöttünk lévő tömeg minden tagját. Elég sok olyan ember van, aki ismerős, vagy éppen csak hasonlít valakire, akit ismerek, így jó ideig eltudok az embereken időzni. Közben elfogy az italom, az üres poharat ölembe tett kezeim közt forgatom, letörölve az üvegről közben, a még rajta maradt párát.

SeungHyun: Végig őt nézem, éhes szemekkel, de ő ezt nem veszi észre. Megnyalom.ajkaimat, majd ahogy látom, hogy kiürült pohara kérek még egy kört neki és nekem is, majd ujjaimmal lábán kezdek dobolni, mit az előbb kedvesen megsimítottam. Mikor kezdik el végre?

YoungJae: Az újra hideg alkohollal telített poharam miatt hideg, kicsit vizes kezemet övére teszem, elmosolyodva az övé melegségének érzésére. Kicsit közelebb csúszok hozzá és ujjaimat övéibe fűzöm, pont mikor kialszik pár fény, de még több villan fel, a színpadot bevilágítva. Kezdőődik. Lassan kortyolgatom italomat, közben a színpadon mozgó, beszélő férfit figyelve, persze nem bámulva meg -annyira. Seung az egyetlen, akit meg akarok és meg is bámulok.

SeungHyun: Sóhajtok egyet mikor kevesebbek lesznek a fények és meg is könnyebbülök. Végre már... Nevem elhangzik férjemével együtt, mire nem kelek föl helyemről, csak ülve hajolok meg, majd mikor újra sötétebb minden és más szponzorokat is bemutatnak csak megszorítom kedvesem kezét. Kellemes vele lenni és nem egyedül. Sokkal jobb érzés...

YoungJae: Kiráz a hideg és férjemmel együtt hajolok meg én is kicsit, fogaimat összeszorítva. Minek is jöttem ide? Rühellem ezt. Ez után fog jönni az a sok, idegesítő ember és nekem végig kell hallgatnom a beszélgetéseket. Mindegy, erre lesz jó az alkohol.
Uh, erről jut eszembe... Már a második pohár is elfogyott... Felsóhajtok és leteszem üres poharamat és most megüresedett kezemet is pároméra teszem, simogatva azt kedvesen, ujjbegyeimmel cirógatva.

SeungHyun: Elmosolyodva adok egy csókot párom arcára, majd valami más, lágyabb italt kérek magunknak. Nem akarom leitatni... Csak csiccsentsen be egy kicsit, engedje el magát... Combját kezdem lágyan masszírozni ahogy ő simogatni kezd és elkapom szemeit pár pillanatra, így egy csókban is összeforrunk pár percre. Azt hiszem menni fog a tervem...

YoungJae: Csókját viszonozom, bár utána elpirulva engedem el kezét és tolom le combomról kedvesen. Kézfejeimet pofimra teszem, ezzel kicsit eltüntetve róla a pírt.
Felkelek az asztaltól és a leghátsó asztalok mögött ellopózom a mosdóig. Szerencsére nem vesz észre senki. Mindenki arra figyel, amire kell, meg elég sötét is van itt hátul, ezért is érek csak el lassan a keresett helyiségig.

SeungHyun: Nézek utána hátha valami baj van, de mikor látom kiosonni csak elmosolyodom és beleiszok poharamba, néha tapsolva egy keveset. Még jó pár fellépés és díj átadása vár ránk, de már nem bánom annyira. Lesz mivel foglalatoskodjak hamarosan...

YoungJae: Elvégzem dolgomat, majd már csak fekete ingemmel takarva felsőtestemet megyek vissza helyemre. Zakómat keresztbe tett combjaimra terítem, óvatosan félbehajtva és megint csak hátra dőlve figyelem az eseményeket. Vagyis leginkább csak úgy teszek. Igazából csak bámulok ki a fejemből, hallom ahogy beszélnek és el is jut agyamig, de a következőbb szavaknál, az előzőeket, már képtelen lennék visszaismételni. Annyira nem érdekel, komolyan.

SeungHyun: Mikor visszatér hozzám rámosolyogok, majd székemet egy kicsivel közelebb teszem övéhez, mikor megigazítom zakómat, mi bár nem volt gyűrődőt, de kifogásnak jó, hogy felálljak. Újra ülök, ekkor már párom kezét simogatva egyetlen ujjammal és szintét keresztbe tett lábakkal nézelődök. Oké, senki sem lát ide, ha meg még is az sem érdekel. Combját simogatom ujjammal, egyre feljebb és feljebb, néha lesimítva combja hátsó feléhez, mit megmarkolok. Számat megnyalom és poharamba iszok, mint aki nem csinál semmit éppenséggel. Ha letenné a lábát könnyebb lenne, de... Így izgalmasabb...

YoungJae: Megint sajátjaim közé veszem mancsát, mikor az már túlságosan fenti részekre jut el combomon, ezzel akadályozva meg, hogy tovább piszkálja lábamat. Szemeimet érdeklődve emelem rá, testemmel is kicsit felé fordulva, így lábaim már normál helyzetükben vannak, egymás mellett. Kezét nem eresztem, nehogy újra lábamat támadja be, és tovább várok, hátha válaszol, fel nem tett kérdésemre. Szeretem, ha simogat, meg nekem is unalmas ez, de... Aish. Elengedem kezét és nem foglalkozva további tetteivel, dőlök hátra, hogy folytassam bambulásomat, amit elkezdtem, mielőtt kimentem a mosdóba.

SeungHyun: Megsimogatom kezét mikor megfogja azt és adok rá egy puszit, vagyis mindkettőre. Érzem magamon tekintetét, de csak közelebb hajolok fülemmel, hátha elmondja, de semmi. Mikor újra visszaül elvigyorodom és megint lábára simítok, belső combjait simogatva. Hmm.. A kis huncut. Kát pohár alkohol után sincs semmi hatása. Tuti edzett rá...

YoungJae: Nem találva más érdekeset, még teli poharamért nyúlok, hogy azt is elfogyasszam. Pár perc után már úgyse lesz benne semmi, és az már hatással lesz rám. A kettőt is megéreztem, de nem annyira. Hüvelyujjammal simogatva az üveget kortyolgatom ki a folyadékot belőle, néha tapsolva másik kezemmel combomon.

SeungHyun: Fél szemmel nézem ahogy legurítja azt a poharat is, majd hüvelykujjammal combját kezdtem masszírozni, tenyeremmel, egyre jobban ágyéka felé simulva. Eldobja mindjárt a gátlásait... Csak meg kell nyomnom a megfelelő gombokat...

YoungJae: Csak egy nagyobbat nyelek, egyre érdekesebb helyeken matató keze miatt és torkomat kicsit megköszörülve dőlök kissé előre, hogy letehessem poharamat, és így lábaim is egy kicsit nagyobb terpeszbe kerülnek, mint voltak. Kezeimet ölembe ejtem és ott tartva őket kulcsolom össze ujjaimat és elemezem a padlót, miből bár nem látok sokat, addig lefoglal.

SeungHyun: Kezemet egyre feljebb csúsztatom, végül már minden félelem nélkül tartom ágyékán, mit lassan masszírozni kezdek. Hmm, hmm... Alakul már itt valami... Elszakítom szemeimet a kicsit sem érdekes műsortól és ránézek.
-YoungJaeh..-sóhajtok fülébe, mit nyelvem hegyével meg is simítok.

YoungJae: -SeungHyun, mit csinálsz?-tolom el magamtól kezét pár pillanatnyi élvezkedésem után, mikor fülembe sóhajt, mitől fejembe nyilall, hogy ezt éppen nem itt kéne. Nagy szemekkel nézek rá, mozdulni akaró mancsát távol tartva érzékeny pontomtól és lábaimat megint keresztbe téve.

SeungHyun: Halkan felnevetek és arcára adok pár édes csókot.
-Ugyan... Mintha téged annyira érdekelne ez az egész...-suttogom.-És tudod... Egy ideje... Vagyis az irodai esetünk óta... Érdekes álmaim vannak.-suttogom fülébe kéjesen, egy kis csókot adva rá.

YoungJae: -Igen, engem érdekel.-hazudom a lehető leghihetőbben és kezét saját combjára teszem.-Meg... Meg nem itt kéne ezt...-szorítom össze fogaimat hangjára és szemeimet is lehunyom, majd tovább figyelek a színpadon mozgó emberekre.

SeungHyun: Csak felnevetek halkan ahogy már szinte hihetően hazudik nekem, majd veszek egy nagy levegőt. Megnehezíti a dolgomat... Zakómat szétnyitom és leveszem magamról, ingem ujjait feltűröm könyökömig, órámat pedig megigazítom, majd óvatosan végig simítok hajamon. Helyemre teszem zakómat amíg elmegyek az italoshoz kérve még egy pohárral magamnak, ugyan is Youngjae pohara még tele van félig. Visszafelé utamon megkínálnak cigarettával, de könnyeden visszautasítom. Alkalom adattán szoktam csak, nem egyfolytában és párom sem szereti, így már jó úton vagyok afelé, hogy már visszautasítsam és még időnként se érezzem szükségét. Youngjae miatt, nagyrészt.

YoungJae: Szemem sarkából figyelem, mit csinál, majd ahogy elmegy az asztaltól, előkapom telefonomat. Azt kezdem nyomkodni, levéve a fényerőt róla, hogy ne legyen feltűnő. Igen, nem érdekel. De attól még vissza tudom utasítani SeungHyunt, meg mást is, ha nincs rá szükségem. Az alkoholra is azért nem mondtam nemet, mert arra szükségem van. SeungHyunnal meg otthon is ugyanazt tudjuk csinálni, mint amit itt akar. Amíg visszaér megiszom még a poharamban maradt italt és mikor újra mellettem ül elveszem az övét és egy kortyot iszok belőle, közben csak telefonommal foglalkozva, majd visszaadom neki, megnyalva számat utána.

SeungHyun: Sóhajtva egy nagyot nézek rá. Érdekli mi? Látom mennyire. Italomat elé rakom miután én is iszok belőle, hogy a többi az övé legyen. Elképesztő... Székemmel kicsit felé fordulok és úgy kezdem őt csodálni. Mit tehetnék? A kezemet leszedi magáról, bármennyire is próbálkozom. Akkor, mit csináljak té- Na várjunk. Ez nem is olyan nagy hülyeség. De, de az. Ahh, Choi SeungHyun gondolkozz már. Az lehet, hogy terítő van az asztalon és tökéletesen takarna, de ha egyszer nem... Ki kell találnom mi legyen.

YoungJae: Hümmögve veszem magamhoz italát és iszom meg. Oldalra sandítok rá, szemem sarkából és elmosolyodva zárom le telefonomat.
-Miért bámulsz?-kuncogok és kezébe nyomom azt a kevés, két kortynyi piát.-Mindjárt megeszel. Meztelen vagyok már?-utalok ezzel tényleg engem faló szemeire, majd felnevetek, persze nem hangosan és újra mobilomnak szentelem figyelmem.

SeungHyun: -Eddig is az voltál.-motyogok rá is kacsintva, majd megiszom azt a kevés italt amit nekem hagyott. Közben lábait és és feneke tájékát nézem, miután kiürül a pohár, azt forgatva kezemben. Ha bealudna lenne a legkönnyebb dolgom. De ez nem fog megtörténni. Újra a színpad felé fordítom szemem, lábaimat keresztezem, székemen félig lecsúszok és így nézelődök. Nem, nem érdekel senki és semmi más a mellettem ülőn kívül, de talán ha... Szítok egy kis féltékenységet.. Nem, nem nézek meg senkit úgy nagyon, sem feltűnően, csak épp hogy végig futok rajtuk. Talán... Lássuk...

YoungJae: Válaszára csak halkan kuncogok és megforgatom szemeimet. Tovább nézegetem a közösségi oldalakat mobilomon, közben néha oldalra nézve páromra. Fogaimat kicsit összeszorítva teszem el telefonomat és dőlök hátra székemben, kezeimet összefonva mellkasom előtt. Hh, eddig kellettem neki, most meg már másokat néz meg... Nem vagyok féltékeny, miért lennék? Az én férjem. Megköszörülöm torkomat és ránézek.
-A férjed itt van melletted, Drágám.-mosolygok rá és megigazítom nadrágomat, majd újra összefűzöm karjaimat.

SeungHyun: Mikor meghallom hangját csak egy lágy mosoly mögé rejtem vigyorom és kuncogásom és felé fordulok.
-Tudom, Kincsem, csak őt jelenleg nem érdeklem.-fogom meg kezét mire rácsókolok, majd visszarakom kezét combjára. Hátra dőlök és lehunyom egy kis időre szemeimet, hogy pihengessek. Nem, nem néztem meg senkit igazából, csupán úgy tűnt. Nem, soha nem néztem meg senkit sem, aki nem ő volt. Lázba hozni csak is az ő teste és tettei tudnak... Még ha csak csupán mellettem van és semmit sem csinál és egy kósza gondolat fut át az agyamon...

YoungJae: -Mindig érdekelsz. Csak éppen egy díjátadó közepén vagyunk.-mondom mosolyogva és közben közelebb eső lábára támaszkodva, hajolok hozzá közelebb. Egy kis puszit adok arcára, és megsimogatom combját, majd visszaülök eddigi pozíciómba.

SeungHyun: -A leghátsó és legsötétebb sarokban, Kedvesem.-nézek rá kicsit szenvedve és könyörgően, azután az édes, kis puszi után. Arcához nyúlok és rásimítom kezemet, édesen cirógatva kerek, gyönyörű pofiját.-És nem kéne semmit csinálnod, csak figyelned... Én elintézném az élvezetet...-suttogom szemeibe nézve.

YoungJae: -M-mi?-nagy szemekkel nézek övéibe, számat harapdálva. Elgondolkozom szavain, közben elnézve szemeiből, de csak egy kis sóhajjal simítom le kezét, megint pírba borult arcomról.

SeungHyun: -Elintézem, hogy jó legyen, nem kell tenned semmit... Csak bízz bennem és hagyd hogy vezesselek.-suttogom nyakára nyomva ajkaimat, érzékeny kis pontokat csókolgatva azon, kezét pedig megfogva és lágyan simogatva azt.

YoungJae: -Okéh...-suttogom és fejemet hátra hajtom. Arcom még mindig ég a pírtól és légzésem már most egyenetlen, ahogy szívverésem is. Pedig csak a nyakam... Hogy képes ilyen -nem is annyira- gyorsan rávenni?-És, hha észre vesznek...?-simítok szabad kezemmel tarkójára.

SeungHyun: -Hoztam pénzt.-kuncogok nyakára és magam felé fordítom, ahogy már szabad a terepem.-És nem foglak levetkőztetni teljesen.-suttogom újra és közelebb húzom. Kezeimmel belső combjait kezdem markolászni, közben körbenézve párszor. Egy idő után elválok nyakától és mintha csak szerelmes, kedves csókokat váltogatnánk nyomogatom ajkaimat szájára kuncogva, de mindig átvezetve nyelvemet hozzá. Ohh, Istenem...

YoungJae: -De... De akkor, gyorsan...-motyogom halkan. Az egyik kis csóknál ráharapok óvatosan nyelvére, ezzel tartva magamnál és csókolom meg rendesen. Lábaimat szélesebbre teszem és mindkét kezemmel tarkójánál simogatom.

SeungHyun: Ahogy megcsókol elkuncogom magam, majd nadrágjához nyúlok, hogy kigomboljam azt. Ágyékára simítok és masszírozni kezdem boxerén keresztül.
-Állj fel egy percre...-suttogom csókunkba, de nem válok el még tőle, nyelvemmel körbejárom száját előtte. Gyors leszek... De még hogy...

YoungJae: Belesóhajtok a csókba, keze érintésére és élvezem, de hangja kicsit kirángat. Teszem, ahogy kér és félve, számat harapdálva nézek le rá, hogy miért kell felállnom, közben megigazítom hajamat és körbenézek pár pillanat erejéig.

SeungHyun: Mikor már nem néz rám én is kiszabadítom magamat nadrágomból és lejjebb húzom azt, de nem teljesen, csak úgy, hogy pont, ami kell szabad legyen. Terpeszbe teszem lábaimat, majd magam elé húzom és kiveszek zakóm zsebéből egy kis üveget, ami teljesen ártalmatlannak tűnik. Majd rácsorgatom merev férfiasságomra és csak most kezdek párommal foglalkozni. Óvatosan lehúzom hátsó feléről a ruhát és egy egész kicsit magam felé pucsítva őt mélyesztem belé nyelvemet pár röpke pillanatra, majd egyenlőre még csak combjaimra ültetem, amíg lejjebb húzom nadrágjait elől is.

YoungJae: Csak fogaimat erősen egymásnak feszítve tűrök mindent, amit tesz, még véletlenül sem engedve, hogy egy kis hang is akár kicsússzon számon. Még mindig csak combjain ülve várok, várom következő tetteit, szemeimet le se szedve a tömegről, még mindig félénken pásztázva.

SeungHyun: Tarkójára adok egy kis csókot, majd újra elemelem egy kicsit. Kezeit az asztalra rakom, hogy támaszkodjon, de csak úgy mintha mi sem történne, majd szépen lassan újra leültetem, de egyenesen belé vezetve ezzel két ujjamat. Látom, hogy élvezi, de tudom azt is, hogy jelenleg nem ezt akarja így újra felemelem és lassan ültetem magamra, közben inge alá nyúlva és végig karmolva hátát.
-Halk hangokat adhatsz ki... Most két órás műsor jön, zenével és fellépéssel...-suttogom fülébe, még nem téve semmit. Ahh... Az adrenalin és a felizgultság kettős érzése csodálatos párosítás, így én is sóhajtozom elég rendesen. Mindjárt változtatok ezen a helyzeten... Csak még várnom kell egy kicsit...

YoungJae: Készségesen támaszkodom az asztalra, alkarjaimon tartva magamat és fejemet is lehajtom. Kicsit felsóhajtok, ahogy két ujját érzem magamban, majd erősen kapok számba, mikor azokat felváltja férfiassága és fejem is kicsit hátra bicsaklik.
-Jóh...-nyögöm halkan. Nem bírva már, hogy ő meg se mozdul és nem tesz semmit, megemelem magamat, szemeimet összeszorítva, mikor vissza is nehezedem ölére, utána még meglökve fenekemet hasa, majd az asztal felé is. A szám tiszta véresre lesz ennek a végére harapva, az már biztos...

SeungHyun: Felsóhajtok hangosan ahogy megmozdul rajtam és hátára adok egy csókot, majd csípőjére fogva segítem mozgását, vagyis csinálom azt helyette. Mindjárt... Halkan nyögök fülébe ahogy még kellemesebb lesz az érzés, majd megfogva lábait és közben a színpadot nézve fordítom meg magamon ki se csúszva belőle és az állítható széket a leglejjebbi fokozatra viszem, majd szemeibe nézek.
-Kukucs...-suttogom neki kuncogva és ajkaira csókolok, közben fel és le mozgatva magamon, míg a lökést ráhagyva. Ohh, Istenem...

YoungJae: Nyakát átkarolom kezeivel és a számra kapott puszi után, fejemet megint lehajtom, egyik felkaromra támasztva homlokomnál és szemeimet megint összeszorítom. Kicsit könnyebben megy csípőm mozgatása így, hogy lábaim leérnek a földre. Karomba harapok, ahogy máris eltalálja gyönyörközpontom és izmaim is megfeszülnek. Kicsit gyorsabban kezdem lökni magam, és próbálok Seung tartása ellenére többször megemelkedni, ezzel késztetve őt is a gyorsabb tempó felvételére. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy igazából jó pár emberrel vagyunk körbe véve, egy helyiségben. De rohadt életbe is... Mindenhogy élvezetes vele az együttlét... Nyakába nyögök halkan, de számat könyékhajlatomba támasztom, hogy többi hangomat is úgy visszafogjam, mint eddig.

SeungHyun: Ajkaimat nyaldosva és halkan sóhajtozva tartom vissza hangjaimat a legjobb lépességeimnek megfelelően és nyakába hajolok egy nagyobb kikívánkozó nyögésemnél, hogy édes, fehér bőrét falhassam helyette. Gyorsabban és erősebben húzom le magamra mikor némán kér erre és ajkaira hajolok, ahogy érzem én is, hogy eltaláltam legérzékenyebb pontját. Bár a zene hangos és korom sötét van itt, de akkor is vigyáznunk kell.
-YoungJaeehh...-nyögöm ajkaira mikor elválok tőle. Magunk közé nyúlok és férfiasságára kulcsolom ujjaimat, hogy még nagyobb élvezetben legyen része.

YoungJae: Inge nyakánál becsúsztatom egyik kezemet alá, hogy ott karmolgathassam, ezzel is eltüntetve nyögésre késztető érzéseimet. Egyre közelebb sodródom a gyönyör kapujához, hála egész gyors tempónknak. Jó pár jól irányzott mozdulat után, újra eltalálja prosztatámat, egy kicsit erősebb magára rántásánál, mire megfeszítve mindenemet, és minden erőmet bevetve fogom vissza hangomat, miközben kezébe élvezek.
Tovább mozgok rajta, ezzel őt is a gyönyör határára kergetve, de leszállok róla, mielőtt belém élvezne és combjain ülve, kicsit előre hajolva veszem számba férfiassága hegyét. és nyelem le váladékát. Ennyivel kevesebb probléma... Lihegve nyúlok zakómért, hogy annak zsebéből kivegyem, a mindig magamnál hordott, nedves törlőkendőtartót, egyet Seung kezébe adva.

SeungHyun: Halk sóhajokkal helyettesítem nyögéseimet és ajkamba harapok mikor a gyönyörű látvány ahogy kezembe élvez még jobban a gyönyör felé lök, majd ahogy kicsúszik belőle tagom felsóhajtok, majd kezembe harapva nyomom el hatalmas nyögésemet, ahogy szájába élvezek. Csodálatos... Szinte transzba esve veszem el tőle a kendőt és megtörlöm kezem, majd felöltöztetem magunkat. Ajkaira adok egy édes csókot és magamhoz ölelem. Így pihegünk és nem mozdulunk meg egy jó ideig, az biztos... Wow...

YoungJae: Hagyom, hogy felöltöztessen és magához öleljen. Én csak félig lefagyva, félig még az előbbiek miatt kábultan ülök ölében. Oldalra fordulok lábain, így nem vele szembe ülök, és kicsit jobban is érzem magam így. Kicsit felfújom arcomat és így kezdek újra nézelődni, hirtelen érezve elszégyellve magamat. Lehet jobban járok, ha a díjátadó végéig leiszom magam és akkor talán el fogom felejteni azt is, hogy a műsor közben, az emberekkel körülvéve, szexeltünk... Nagyot nyelek és kezeimet arcomra teszem, lehűtve vörösödő pofijaimat.

SeungHyun: Fejét nyakamba húzom és homlokára adok egy csókot, amikor már kicsit jobban magamhoz térek. Megsimogatom hátát és szorítok karjaimon egy kicsit, majd felemelem állát és ajkaira adok egy csókot.
-Ne szégyelld magad, YoungJae-ah... Én vagyok a ludas, kend rám.-mosolygok rá és a még mindig hideg poharat arcához emelem, hogy azzal is hűtsem.

YoungJae: -De én is...-motyogom. Hangosan szisszenek fel a hirtelen jött, igen csak hideg tárgy arcomhoz nyomódik. Kiveszem kezéből és arcom másik oldalát is lehűtöm vele, utána kezemben forgatva és azt nézve, alsó ajkamat közben lebiggyesztve és arcomat megint felfújom.

SeungHyun: -Neem, én vettelek rá ormótlanul... Ne szégyelld magad, naa..-mosolygok rá megsimogatva arcát. Nyomok pofijára egy édes puszit is és tovább ölelgetem.-És most legalább már csak másfél óra van vissza...-suttogom és őszintén örülök ennek a ténynek.

YoungJae: -Annyi pont elég arra, hogy leigyam magam...-motyogom halkan, remélve, hogy nem hallotta meg és kiszállok öléből. Megigazítom ruhámat és újra alkoholért megyek, már szinte csak csoszogva, mielőtt még, egy erősebb fájdalom hullám szaladna rajtam végig fenekemtől... Visszatérek asztalunkhoz, négy pohárnyi piával, miből csak egyet teszek SeungHyun elé, elég rendesen nevetve, főleg arckifejezése láttán. Azt mondta annyit iszok, amennyit akarok.

SeungHyun: Csak kiengedem ölemből és mikor visszajön alárakom zakóinkat, hogy ne fájjon neki annyira. De mikor meglátom, hogy mennyi italt hozott nekem és mennyit magának... Kikerekednek szemeim. Oké... Már nem vonhatom vissza. Inni kezdek ahogy ő is, majd közel hajolok füléhez.
-De szót fogadsz nekem utána, ugye?-kuncogok rá.

YoungJae: -Nem lesz más választásom.-nyújtom ki rá nyelvem és lehúzom az első pohárban maradt alkoholt. Oké, most már tényleg érzem a pia hatását. Huh... A második pohárért nyúlok és miközben nézem a műsort, ezt már lassabban gyűröm le. Mi a jó az ingyen piában? Az, hogy annyit ihatok, amennyit akarok és már Seung se szólhat bele. Megtartja az ígéreteit, mindig. Most se fog másképp tenni... Remélem...

SeungHyun: Csak nézem ahogy egyre több csúszik le torkán és kezdek kicsit aggódni. Ahjajaj... Imádom, még így is. Lassan vége van az utolsó műsornak is és az utolsó díjak is megtalálják tulajdonosaikat, így mi is haza mehetünk. Csak szépen lassan...

YoungJae: Mire vége lesz mindennek, az a három pohár elfogy és még egy, amit úgy kínál a pincér. Aki nem tudom egyébként, hogy került ide, mert nem láttam, hogy mászkált volna.
Bár felkelnék a székemről és kellene is, de nem tudok, így várok párom segítségére, mi meg is érkezik és felveszem zakómat, majd mivel biztosan elég hideg van kint, így kabátom is rám kerül. Vigyorogva nézek fel férjemre, kicsit mellkasának dőlve.

SeungHyun: Fejemet rázom édes, de nagyon is részeg tekintetére és biztosan tartva őt támogatom ki a levegőre, ahol állunk egy kicsit. Csak hogy kitisztuljon valamennyire. Ezután a limuzinba ülök és páromat ölembe fektetem, ahogy dülöngél még mindig, meg hogy azért ne legyen rosszul itt nekem az út alatt.

YoungJae: Nem maradok Seung ölébe, inkább felülök és közel csúszva hozzá, dőlök vállára. Átkarolom hozzám közelebb eső karját és összekulcsolom ujjainkat, míg másik kezemmel alkarját simogatom. Fejemet vállára döntve mosolygok tovább, a megint előttünk lévő, kis elválasztó falat. Lábaimat kuncogva dobom ölébe és bújok még jobban karjához, fejemet arca felé fordítva, azt nézve.

SeungHyun: Csak mosolyogva nézem édes alakját ahogy engem ölelgetve csimpaszkodik belém és homlokára adok egy csókot.
-Szeretlek, YoungJae.-mosolygok rá, mire ő csak bólogat én pedig egy kis csókot nyomok ajkaira is. Ez is volt aztán egy este... Egy tökéletes és szórakoztató este.

YoungJae: Szavaira csak bólogatok és a puszi után, csücsörítve várom, hogy kapjak még. Kapok is, az egyiknél viszont nem eresztem ajkait és egy rövid csókba hívom, ami alatt haza is érünk.
Kiszállunk a kocsiból és én nevetve, igen mélyen meghajolva köszönöm meg és köszönök el a sofőrtől, miután persze párom kifizeti. Megint csak érdeklődve nézem arcát és hagyom, hogy betámogasson a házba, egy lekaparhatatlan mosollyal arcomon.

SeungHyun: Elköszönök én is a sofőrtől és mosolyogva támogatom befelé páromat. Mikor beérünk a kanapéra ültetem amíg csinálok magunknak egy jó meleg teát amit felviszek szobánkba, majd lemegyek hozzá.
-Na, gyere. Felviszlek, kicsit sok volt az a pia.-kuncogok karomat kitárva neki.

YoungJae: Mire már kényelmesen elhelyezkednék a kanapén, addigra visszatér hozzám. Felállok és nyakát átkarolva mászok ölébe, tartva magamat, mint egy kis koalamaci. Fejemet nyakába hajtom és úgy hagyom, hogy felcipeljen.
-Nem is volt annyira sok...-motyogom mosolyogva.-Te ittál már ennél többet is...-sóhajtom ahogy eszembe jut pár emlék, mikor még egy éve se laktam vele, ő meg üzleti partikra járt.
Ahogy felérünk leültet az ágyszélére, én meg elkezdek levetkőzni, zakómmal kezdve és ingemmel folytatva, majd nadrágommal bajlódok el elég sokáig.

SeungHyun: -Lehet, lehet, de te már ennyitől szórakozottabb vagy.-kuncogok szintén vetkőzve, majd csupán egy alvós nadrágot felvéve fekszem az ágyba magamhoz húzva őt és betakarva magunkat.

YoungJae: -Igen, mert nem vagyok hozzászokva. Mert nem engedsz inni.-mormogok továbbra is magam elé és csak alsónadrággal magamon fekszek be mellé, de mikor magához húz, elhúzódom tőle. Az ágytámlának támasztva hátamat ülök fel és nyúlok az éjjeliszekrényemre tett egyik bögre teáért.

SeungHyun: -Nem, mert amikor akartál nem voltál korban utána pedig... Nem tudom.-nevetek egy kicsit, majd felülök és elkérem saját bögrémet. Oldalamra fordulva támaszkodom csak egy könyökömre és így nézem őt szerelmes tekintettel.-Jó volt az este? Tetszett...?-vigyorodom el bögrémet szám elé tartva és belekortyolva.

YoungJae: -Ezért nem kértem inkább "engedélyt"...-motyogom és miközben két kézzel fogom bögrémet, a macskakarmokat is mutatom hozzá. Kérdésére csak meg rántom a vállamat. Tényleg nem tudom behatárolni, hogy milyen volt... Erre ne tudnék egy vállrántásnál jobb választ adni.

SeungHyun: Megrázva fejemet mosolygok és lassan megiszom teámat, majd visszafekszem. Ahh... Elfáradtam a semmibe. Lehunyom szemeimet egy kicsit és YoungJae lábát kezdem aranyosan és kedvesen simogatni, majd hasát is.

Tears of Life ~ 12. Rész - 18+

Tears of Life

18+

Figyelmeztetés: Szexuális tartalom, trágár beszéd.

ChanYeol: Éppen tesi után tartok ki az öltözőből, már felöltözve, és meglepően, nem annyira leamortizáltam. Megállok a tesitermet, az öltözőket és az aulát összekötő folyosón és nézelődve várok. Bár én sem tudom miért. Suga osztályával volt tesink... Én hülye meg azt hiszem, hogy ő is itt van. Miért lenne...?

Egy hete nem jön, mert pihen. Aminek igazából örülök, hisz' nem kell szenvedni látnom és a többi iskolában tartózkodónak se tűnik fel, meg legalább teljesen kiheveri, amit vele tettek. De ettől még ugyanúgy aggódok, hogy már jól van-e, bár minden nap beszélünk... Nem személyesen, mert inkább nem kockáztatom meg, hogy elmenjek hozzá, ő meg nem is tudna... Hacsak nem növesztett azóta szárnyakat és képes elrepülni a lakásomig.
Ilyen gondolatokkal és egy bugyuta mosollyal arcomon kullogok fel a második emeletre, hogy következő órám helyszínére érjek. Még körülbelül három órám lesz, ma igen csak későn érek haza, főleg, hogy ezt a tesit, mivel nem vagyok teljesen lefáradva, még érezni fogom a nap végén is. És úgy elég nehéz hazasétálni.
Sóhajtozva ülök le helyemre a teremben és várom a becsöngőt, hogy minél hamarabb vége legyen ennek és a többi órának és haza mehessek és beszélhessek YoonGival, még ha csak telefonon is... Hh, hiányzik, hogy ölelgessem...

YoonGi: Otthon fekszem az ágyamban. Már fél napja, sőt... Egy hete. Egyedül. Csak néha jön be anya... Meg ChanYeollal beszélek órákat, minden nap. Az az egyetlen jó dolog, ami történik. Még annak se tudok örülni, hogy apám bejön esténként. Meg kikísér, ha kell valami. Természetesen már elintézte a bántalmazóimat és megköszönte, hogy ilyen áron sem mondtam semmit. Kérhettem is valamit. Hát persze, egyértelmű, hogy nem kértem semmit. Csak, hogy hagyjon békén továbbra is és tudassa az összes fasszal, hogy semmit se tudok.
Fáj a fejem. Csak egy kicsit. Lehet a vodka teszi... Nem szeretem. Nagyon nem. Becsukom az üveget és ágyam mellé rakom, majd felkelek már nem sántítva, mint egy hete. De attól még dülöngélek... Ide... Oda... Amoda... Vicces... De nem vagyok boldogabb. M-m, cseppet sem. Pedig azt hittem segíteni fog. De nem. Ezen csak ő tud segíteni...
Keresgélni kezdek az egyik szekrényben és megtalálok egy üveg bontatlan liqourt. Na végre... Nem barátok az előző itallal, amit ittam eddig, de kit érdekel. Kibontva már inni is kezdem. Az édes, majd keserű utóízű ital hamar fogy. Tömény kicsit, de ezért jó valahogy. Ahogy elveszem számtól az üveget szüleimmel találom szembe magamat, mire az üveggel a kezemben megyek be a szobámba, majd a legegyszerűbb, de mindenhol takaró bő ruháimat felvéve megyek ki. Sapka a fejemre, maszk és mehetek is. Anya akar visszatartani, de csak kirántom magam a szorításából, látom ahogy apám vissza is fogja, így rájuk nézek. Újra lekortyolom vagy az üveg felét, majd apám kezébe adom.
-A másik jobb, azt igyátok. Ezt öntsd ki. A családra!-emelem még fel egyszer az üveget üveges tekintettel meredve apám szemeibe, majd még elröhögve magamat és elmorogva pár káromkodást, el is hagyom a házat.
Az utcákon bolyongva szinte magamon kívül megyek és megyek. Tudom merre, mégse tudom, hol. Ez furán hangzik, tudom, de így van... Meglátom a nagy, magas házat, majd szinte berontva leveszem sapkám, a takarító nő már el is akarna küldeni, de ahogy látom megijedt tőlem kicsit. Beszállok a liftbe és a tükörnek támaszkodom. Megnézem magam egy kicsit... Sikerült visszaszednem a rendes súlyomat és a karikás, vörös szemeim, a még kicsit látszó sebeim, szétharapdált szám és rekedtségemen kívül nincs semmi bajom. Rendben, az aluli dolgokat még kezelem, de az se olyan borzalmas már. Sőt... Gyorsabban gyógyul, mint hittem. A kezem meg... Az marad olyan még egy darabig. Be is van kötve. Felérek végre célomhoz és zsebembe nyúlva kinyitom a kulccsal az ajtót. ChanYeol lakásának ajtaját.

ChanYeol: Unalmas. Az egész. Még csak egy ember sincs, akivel normálisan tudnék beszélgetni. Már lecsillapodtak a kedélyek, hogy milyen nagy szám, hogy megházasodtunk JiWooval, meg ilyenek. Ráadásul ma még ő sincs... Péntek van, persze, hogy nincs. Az apjáékkal van, utazik.
Lassan, nagyon lassan, de elmennek az utolsó előtti órák. Az angol óra hamar el fog telni, ezt még szeretem is. A tanár már rögtön angolul köszönve jön be, mire mindenki egységesen áll fel és üdvözli, ugyanazon a nyelven őt, egy meghajlással kísérve. Kedves a tanár és, rendes is, tudja, hogy a legtöbben hasznavehetetlenek vagyunk így nyolcadik órákban, ezért csak beszélgetni kezd velünk. Persze, angolul, hogy azért gyakoroljunk és ne csak kibeszéljük az évfolyamon, vagy alattunk lévőket, vagy éppen a tanárokat, az anyanyelvünkön. Így viccesebb, főleg azok miatt, akiknek egy aranyos, mégis nevetségesen rossz, akcentussal teli angoljuk van. Mint nekem...
Így érünk el a tanóra végére, elsőként suhanok ki az osztályteremből és az iskola épületéből is, hogy rögtön hazafelé vegyem az irányt. De egy nekem szóló, hangos dudaszó megállít, mit a nevem kiáltása követ.
Hirtelen fordulok meg tengelyem körül és Eric -a férfi, aki JiWoo apjának az alkalmazottja-, a sofőr int nekem, hogy menjek hozzá. Nehogy már még így is kiküldje értem... Mindegy legalább gyorsabban hazaérek és előbb lefekhetek pihenni.
Odakocogva hozzá bepattanok mellé, az anyósülésre és bekötve magamat, közben üdvözölve őt, el is indulunk. Házam előtt kidob, mit megköszönök és mosolyogva intve neki -hiszen nagyon kedves férfi és mindig jól elbeszélgetünk-, rohanok a liftbe, még mindig somolyogva hajolva meg az idős takarítónő előtt, ki ugyanígy viszonozza gesztusomat. Felérve lakásomhoz előkapom kulcsomat és kinyitom az ajtót. Ledobom cuccaimat a földre, de mikor a cipőimet rúgom le magamról, egy ismerős, mégis ismeretlennek kinéző cipőpár néz velem szembe.
-YoonGi?!-Szívem kihagy egy ütemet és gyorsan nézek körbe, hátha meglelem a fiút.

YoonGi: Cipőimet lerúgom és úgy megyek beljebb a lakásba, minden lehetséges dolognak neki menve. ChanYeol hálójába érve elmosolyodom a valószínűleg reggel óta összetúrt ágy láttán, mit megcsinálok, vagy hatszor dőlve az ágyra ahogy nem bírom tartani magamat. Szekrényének csapódom utána és kinyitva azt a vállfás részen, még mindig a szekrénynek dőlve, simítom meg az ingeket és a ritkán hordott zakókat.
Megtalálom az egyik kedvenc ingét, mit kiveszek és leveszem pulóveremet -,mert csak azt húztam magamra mielőtt eljöttem. Felveszem az inget és csak két középső gombot gombolva be rajta, ölelem át magam és csukom be a szekrényt, de ahogy lépnék előre, hátra húz testem és hátam a gardróbbal találkozik, majd testem találkozik a talajjal. Szemeim kicsit bekönnyesednek, de nem a sírástól. Az alkohol hatása... Kezeimet felhúzott térdeimre teszem és rájuk döntve fejemet szippantok bele az ing anyagába. ChanYeol... Még ha rég is áll a szekrényben...
Tompán hallok meg egy hangot, mire összetúrva hajamat nehézkesen felállok, majd eltámolyogva, dülöngélve és kapaszkodva kijövök a szobából, de mikor meglátom... Szívem hatalmasat dobban, majd ezután zakatolni kezd. Itt van...

ChanYeol: Meglátom támolygó alakját, mire felé sietek, de még előtte alaposan végigmérem. Uh... Oldalára teszem kezeimet, rajta lévő ingem alá simítva és úgy nézek szemeibe.
-Mit keresel itt? Otthon kéne pihenned...-hangom erőteljes, de mégis aggódó. Örülök neki... Mindennél jobban. De baja is eshetett volna, még mindig nem épült fel rendesen, akármikor rájöhet egy durva fájdalom hullám. Még mindig halvány félelemtől csillogó szemekkel nézem alakját, mit elkezdek szobám felé terelni és beérve, leültetem az ágyra. Ivott is...? Nem vagyok benne biztos...

YoonGi: Egy titkolni sem akart sóhaj szökik ki belőlem ahogy oldalamra simít és közelebb is lépek hozzá megkapaszkodva egy kicsit csípőjében. Érint... Érzem... Nincs is ennél jobb dolog... Hangját is meghallva csak elmosolyodom szélesen. Vigyáz rám... Vigyáz...
Az ágyon találva magam, még így is szédelegve, arcomat kezemmel megdörgölöm picit, majd szemeibe nézek és felé mászva combjára támaszkodom egyik kezemmel, míg a másikkal arcát fogom meg és ajkaira hajolok, rá dőlve egy kicsit. Végre... Ahh... Hiányzott ez az érzés. Nagyon is... Csak lustán csókolom, de még is olyan szenvedéllyel, mibe én remegek bele jobban. Combját simogatom hüvelyk ujjammal, néha kicsit belefúrom ujjaimat. ChanYeol... ChanYeol mindenhol... Ez kell nekem most...

ChanYeol: Mellé helyezem fenekemet és mikor felém mászik, kicsit oldalra fordulok, jobban, mikor rám is dől. Belemosolyogva a csókba, mit viszonozok, megint ráfogok oldalára, hogy megtartsam, eldőlni akaró testét. Olyan jó érzés... Óvatosan simogatom oldalát hüvelykujjammal, majd pár perc múlva elengedem ajkait.
-Ittál?-Nagy szemekkel meredek övéire, mik édesen csillognak, mégis látom bennük a választ a kérdésre. Kicsit nyamnyogva bólogatok kérdésemre, megválaszolva ezzel, hiszen érzem az alkohol ízét számban. Aish... Így még inkább rosszul érzem magam, hisz' így is van elég baja, nem hogy még közben alkohollal telítve jöjjön el hozzám... Combomon lévő kezére simítok, szerelmesen, őszintén mosolyodva el az érzésre, ahogy bőre enyémhez ér. Hiányzott, nagyon. De most legalább itt van...

YoonGi: Teljesen elveszve csókolom, majd ajkaim elnyílva maradnak, mikor befejezzük ezt a tökéletes csókot. Kérdését szinte fel sem fogom, szemei megragadnak és gyönyörködve bennük hagyom, hogy válaszoljon magának, ha már én nem tudok, csak aprókat bólogatok, mikor már látom, hogy rájött.
Mikor kezemre simít macskaként bújok hozzá, egyenesen nyakába és lassan ölébe telepszem. De mikor kiemelem fejem nyakából hátra kezdek dőlni, de megkapaszkodom benne, szórakozottan nevetve magamon.
-Jaj, Channie... Hiányzool.-mosolygok még mindig, már bárgyúbban és arcát simítom meg, mintha nem is lenne itt. Csak álmodnék. De úgy tűnik nem. Vagy nem tudom...-Dudududu...~-simítok hajába. Olyan jó érzés...

ChanYeol: Mosolyogva fogadom ölembe és ölelem magamhoz, megakadályozva, hogy ledőljön az ágyra. Egy kis puszit nyomok hajába, mit meg is simítok. Ajkaim csak egy még szélesebb mosolyra húzódnak és én is megsimítom arcát, nem bírva ki, hogy ne kuncogjak fel aranyosságán. Még ha részegséghez közeli állapotban van is...
-Hozok neked vizet, pihenj.-mondom kedvesen és kiteszem ölemből, de mikor felkelek ő is jönne utánam.-Maradj itt, Yoongs. Pihenj.-Mosolyom nem fagy le arcomról, ott marad, még akkor is, mikor kimegyek a konyhába, hogy teljesítsem, amit mondtam neki.

YoonGi: Nyekeregve ellenkezem az ellen, hogy itt hagyjon, de végül maradok a hálóban és szinte kifordulva magamból kuncogok, forgolódok, játszok a párnákkal és ölelgetem a rajtam lévő inget. Sokáig mocorgok, míg a jól ismert cica pózban nyújtózkodom egy kicsit, majd fejemet a párnába rejtem és így pihengetek, néha elnyújtva motyogva ChanYeol nevét a párnába.

ChanYeol: Nevetgélve megyek vissza hozzá és leülve az ágyszélére kicsit megsimogatom kilógó pociját és feje hátulját. Mikor felül, kezébe adom a poharat, elvarázsoltan figyelve ahogy iszik és látom ádámcsutkáját, fel-le mozogni. Kisebbet nyelek és elveszem tőle az üres poharat, mit lábaimra hajolva teszek le a földre, megállíthatatlanul mosolyogva magamban.

YoonGi: Lekortyolom a vizet, mi kezembe kerül, szépen lassan, majd a poharat ChanYeolnak adom vissza és eldőlök. Kezét megfogva felhúzatom magam és úgy kezdem nézni őt.
-Channie szemek... Channie száj... Channie orr... Channie fülek... Channie mosoly... Gyönyörű mosoly... Yoon-Yoon szereti Channiet. Nagyoon...-suttogom elvarázsoltan és elmosolyodom.-Ha éppen nevet, ha beszél, ha mosolyog... Ha dönget, ha nyal, ha csókol, ha csúnyán beszél... Ha harap, ha szív, ha karmol, ha eltűnik ott... Ott lenthh, hehehe...-kuncogok huncutul és ölébe fekszem, kezét vörös arcomra teszem és kis puszikat adok rá. Channiee...

ChanYeol: Csak hallgatom, mit beszél és mikor elmosolyodik megcirógatom arcát, homlokába lógó haját megigazítva. Kicsit elkerekedett szemekkel hallgatom második adag mondandóját, majd kezemmel, mi már arcán pihen befogom száját.
-Shh.-nevetek fel és száját betapasztó kezemre egy hosszabb puszit nyomok, nagyjából oda, ahol ajkai vannak. Édes... Felkeltetem ölemből és beljebb mászok az ágyon, hogy ülve maradva, hátamat az ágytámlának döntsem. Halkan nevetek magamban, ahogy végigjátszom agyamon, amiket mondott. Kis bolond...

YoonGi: -Naaa... Hova mész...?-motyogom és megfordulva lábai közé férkőzöm és övére támasztom sajátjaimat, így lába között ücsörögve.-Elhagysz...-biggyesztem le ajkaimat és mellkasára teszem fejemet, hogy hallgathassam szívverését.  Feljebb emelve fejem nyakára adok pár puszit, majd sóhajtok egy nagyot.-Amúgy... Szia...-mosolygok fel rá és egy édes csókot adok ajkaira.-Szeretlek...-mondom még hozzá, már valahogy nem érezve annyira szórakozottnak magam. Most...  Most boldog vagyok.

ChanYeol: -Dehogy hagylak el.-Fejemet megrázom és kicsit meglököm mutatóujjammal homlokát.-Csak így kényelmesebb, főleg, hogy rajtam tanyázol.-mosolygok és azt a kis csókot viszonozom, közben arcát simogatva.-Szia?-nevetek.-Én is szeretlek.-motyogom és megcsókolom, kezemet továbbra is csak arcán hagyva, kedvesen csókolva.

YoonGi: Boldogan vigyorodom el, mikor azt mondja, nem hagy el és csak kuncogok következő szavain. Értetlenül nézek rá, mikor visszakérdez, majd a csókba olvadok, mikor újra és újra cseng fel hangja fejemben.
"Én is szeretlek."
Hiányzott... Ez is hiányzott. Hiába mondta és mondtam mindig, de akkor is. Élőben hallani jobb. Csókját viszonozom, csak aranyosan csókolva őt vissza. Boldogság és megnyugvás... Elfelejtettem mindent. Minden bajt...

ChanYeol: -Szereted mih?-motyogom a csókba és rászívok alsó ajkára, majd folytatva a csókot, elmélyítve, közben kezemet, mi eddig arcán volt, lesimítom nyakára. Onnan mellkasára húzom kezem, közben kicsit megkarmolva bőrét, direkt "váltva valóra", amiket mondott.

YoonGi: -Hmm...-kuncogok közbe és közelebb simulok hozzá ahogy simogatni kezd. Kicsit támaszomként használt derekára szorítok, amikor megkarmol és hozzá húzom magamat.-Mi az... Hogy..-sóhajtok egy kicsit késve a válasszal, majd tovább csókolom, kicsit megmorzsolva fogaim között alsó ajkát.

ChanYeol: Kuncogva húzódom el tőle, miután elengedi ajkaimat fogaival és nyakához hajolva harapom meg, majd elidőzve azon az egy ponton, kezdem szívni. Nem okozok maradandót, csak, ami holnap reggelig még megmarad. Megnyalom számat, majd utána vöröslő művemet. Magammal szembe fordítom ölemben és fenekére fogva haladok számmal testén lefelé, teljesen akadálytalanul, hiszen ingem szinte csak lóg rajta, az a két gomb ahogy összehúzza, alig takar valamit.

YoonGi: Mosolyogva nézek rá, mikor elválik tőlem és lehunyom szemeimet, mikor nyakamhoz hajol. Halk hangot hallatva túrok hajába, mikor megszívja bőrömet és még közelebb húzom. Imádom az ajkait... Kiráz a hideg teljesen, mikor megnyalja, valószínűleg vöröses foltomat. Felsóhajtok mikor fenekemre fog és kicsit megkapaszkodva vállában érem el, hogy tenyere mindenhol érjen. Újra hajába túrok és húzom magamhoz fejét ahogy egyre lejjebb kapom a kényeztetést. Csodálatos... Boldogan mosolyogva hajtom kicsit hátra fejemet.

ChanYeol: -Szeretnéd, YoonGi?-kérdezem bőrét tovább kényeztetve mellkasán és fenekét simogatva.-Úgy értem... A... Az a dolog... Miatt nem biztos, hogy jót tenne...-Elválok puha bőrétől és úgy nézek fel szemeibe, fenekéről is levéve tenyereimet.

YoonGi: Kicsit magamhoz térek és homlokomat övének döntve simítom arcára kezeimet.
-Nem... Ne aggódj emiatt... Gyorsabban gyógyult, mint gondoltam, hogy fog... Csak sok síkosítás kell, de nincs bajom már. Csak a kezem nem jó még. Ne aggódj...-rázom meg fejemet mosolyogva.-Akarom, ChanYeol...-teszem vissza kezeit.-Egy hónap és, vagy két hét. Minden este ilyenről álmodok és miután beszéltünk... Akkor is ezeken gondolkoztam. Elvonási tüneteim vannak.-kuncogok, szemeibe nézve még mindig, és egy édes, kis csókot adok ajkaira.-Bízom benned... És nem félek, vagy ilyesmi.-simogatom meg arcát.

ChanYeol: Csak tartom szemkontaktusát, egy halvány mosollyal ajkaim szegletében, majd hátára döntöm és úgy emelkedek fölé.
-Bízol bennem...-motyogom mosolyogva és újra nyakára hajolok, kigombolom az ingnek azt a két, kis, rabságba ejtett gombját, majd leveszem róla a textilt. Végigvezetem szemeimet testén, nagyjából már most felfalva, csak tekintetemmel. Imádom...
Szívogatva, nyalogatva és fogaimat is bevetve, szinte már szó szerint falva felsőtestét, kezeimet nadrágjához vezetem, hogy leküszködjem róla azt. Bár nem nehéz. Már hozzászoktam és begyakoroltam, hogyan a legegyszerűbb levenni a bőrnadrágot róla. Számat megnyalva hagyom megint kényeztetés nélkül testét, amíg éjjeliszekrényemben kutakodok a kellő dolgok után.

YoonGi: Lesimítom nyakára kezem ahogy eldönt és felülről csodálhatom tovább egyszerre édes és izgató alakját.
-Mindenkinél jobban...-suttogom és lehunyom szemeimet ahogy leveszi rólam saját ingét. Félig kinyitva szemeimet elkuncogom magam mikor meglátom, hogy már csak szemével is felfal. Majd mikor ezt el is kezdi mély sóhajok és néha halk kis kuncogások jönnek fel belőlem, közben haját túrom és újra lecsukom szemeimet. Elvigyorodom ahogy nadrágommal küszködik, de nem sokat, hisz' megtanulta hogy kell levenni. És még mindig gyorsabban megy neki, mint nekem... Mikor nem érzem ajkait már, ujjaimmal hasát kezdem cirógatni, combját is megsimítva. Boldog vagyok...

ChanYeol: Számba harapok és magam mellé teszem az óvszert, míg a síkosítós tubust kezemben tartom. Még egyszer felnézek, továbbra is kicsit félve, Suga szemeibe, de leveszem róla alsónadrágját is. Lábait óvatosan hajlítom be és tolom őket közben terpeszbe, felsóhajtva teste látványára. Fenekéhez kenek egy keveset a zselés anyagból, mutatóujjamon is elkenve és bár, fele ujjam csak az, mit bevezettem fenekébe, izmai az köré szorulnak. Szabad kezemet feneke és az ágy közé vezetem, hogy azt simogassam és markolásszam, miközben számmal megtalálom belső combját és még mindig csak első ujjammal, elkezdem tágítani bejáratát.

YoonGi: Félig nyitott szemekkel követem tetteit, majd nagyot sóhajtva hunyom le őket mikor a tubus kinyílik. Megérezve, kissé befeszülök és kiráz a hideg és megint lesek egy kicsit, hogy még elkaphassam ahogy hosszú, kívánatos ujját is bekeni. Fejem a matracba fúródik és kezemmel kezdem kutatni őt merre lehet, de mikor megérzem kezét felkuncogok pár pillanatra, de egy vékony hang is kiszökik belőlem, mikor nagy tenyere fenekemet nyomorgatja. Keresésemet abbahagyom, mikor megérzem édes ajkait combomon és egyből megtalálva tincseit, túrok közéjük. De csak ekkor jut el agyamig, hogy ujja bennem van... Enyhe fájdalom, amit érzek, de a még mindig hűs síkosító sokkal jobbá teszi az érzést. Ezért is húzom széjjelebb lábaimat kicsit... Mert már kezd is jól esni...

ChanYeol: Egy kis idő után, mikor már egy ujjam könnyen mozog benne, kihúzom belőle, hogy második ujjammal együtt újra bekenjem síkosítóval. Óvatosan, arcát figyelve kezdem lassan tágítani így is, fenekét markoló kezemmel oldala mellé támaszkodva, hogy testem újra övé fölött legyen. Állát kezdem mosolyogva elárasztani csókokkal, néha letérve nyakához, mit megint csak szívok olyankor. Harmadik ujjam már kicsit könnyebben csúszik a másik kettő mellé, és már kissé erősebben és gyorsabban mozgatom fenekében ujjaimat. Tényleg nem szeretném, ha fájna neki... Nem mintha ez annyira elkerülhető lenne... De... Láttam már eleget szenvedni, most nem igazán szeretném...

YoonGi: Egyenletlenül véve a levegőt, fogadom magamba következő ujját, mi kicsit feszít, de véve egy nagy levegőt, hamar könnyítek magamon és testemen, hogy még véletlenül se feszüljek be. Nyakára vezetem kezeimet, mikor édes csókjait megérzem államon és elmosolyodom felnyitva szemeimet, hogy ránézhessek és körmeimet lágyan végighúzva hátán, pólója alá simíthassak. Mikor megérzem a harmadikat, a levegő bennem ragad és csupán csak pár percig érzem a fájdalmat, majd szépen lassan elillan ahogy mozogni kezd és érzem, hogy rendesen tágít egyre beljebb és beljebb is. Lehúzom magamhoz és ajkaira hajolok egy rövidebb, de szerelmes csókkal.

ChanYeol: Előkészítésével végezve megszakítom a már hosszú ideje menő csókot és kihúzva belőle ujjaimat, megtörlöm azokat pólómban, mit ezután le is kapok magamról. Gyorsan megszabadulok ruháimtól, majd visszatérdelek YoonGi lábai közé. Az óvszerért nyúlok, hogy azt kibontva és előtte rántva párat férfiasságomon, rágörgessem. Bekenem síkosítóval, szemeimet félig lehunyva és Suga bejáratához is nyomok, megint. Egyik kezemmel oldala mellé támaszkodom, másikkal pedig megemelem csípőjét, hogy könnyebben belé hatolhassak. Lassan mozdulok, minden centi, amivel beljebb kerülök nekem is szenvedés, hiszen tudom és érzem, hogy fáj neki. A felénél megállok és számba harapok, hogy szemeibe nézve, némán kérdezzem, biztos-e ebben.

YoonGi: Felsóhajtok azonnal ahogy elengedni ajkaimat és ujjait már nem érzem magamban. Kinyitva szemeimet minden elém táruló bőrfelületet, szemeimben csodálattal és imádattal nézek. Izmos felsőtestét, harapni való karjait és combjait, alkarján, kezén és nyakán megmutatkozó ereit. Majd később már merev férfiasságán lévőket is, mire eddig is heves légzésem még hevesebb lesz. Édes, Istenem... Minden mozdulatát követem, majd lehunyom szemeimet ahogy látom, hogy elhelyezkedik. Oké... Huhh... Elég nedvesnek érzem magam... Már mindenhogy... Én is megemelem csípőm ahogy ő is ezt teszi, de elengedem magam inkább. Hasam be-befeszül ahogy szépen lassan csúszik belém, de lazítok magamon és fejem is hátra bicsaklik a vegyes érzéstől. Nem feszít annyira. Fájdalom és öröm váltakozik, de utóbbi kezd lassan felépülni, mégis az első érzés vív vele csatát. De mind ez megáll, mire kinyitom félig szemeimet. Aggódó, s féltő, édes szempár néz szembe velem, de csak elmosolyodom és tulajdonosuk kezéért nyúlva kulcsolom össze ujjainkat. Bízhatóan megszorítom és sóhajtok egy nagyot.
-ChanYeolh... Ne... N-ne félj... Jól vagyok... Csodálatosanhh... Ah...

ChanYeol: Erőtlen mosolyommal bámulok tovább szemeibe, ahogy biztat már csak érintésével is. Szavaira csak lehajtom fejemet és számba mélyesztve fogaimat, csípőmet magabiztosan mozdítom előre, ezzel az egy mozdulattal teljesen elmerítve férfiasságomat, fenekében. Mélyen szívom magamba a levegőt a régen érzett, felemelő érzésre és pár pillanatot várok, mielőtt lassan elkezdenék mozogni. Bizonytalanul mozdulok, az alattam fekvő arcát figyelve lehajtott fejjel, csak szemeimet mozdítva pofija felé. Nem látva rossz jeleket, ez felbuzdít és erősebben mozdulok, minden lökésnél gyorsan és mélyen szívva magamba a levegőt, orromon keresztül, hiszen alsó ajkam még mindig fogaim fogságában van.

YoonGi: Egy halk hang szökik fel belőlem a hirtelen érzése, mi fájdalmas kissé, de rögtön elmúlik. Meglep ez a tény, de meg is könnyebbülök és kéjesen elvigyorodom. Lökésére legszívesebben felkuncognék olyan édesen óvatos és bizonytalan. De csak sóhajtok egyet és még jobban elengedem magamat. Mikor elkezd rendesen mozogni, első nyögéseim hangosan törnek utat maguknak, egyenetlen, zihálós levegővételemmel együtt. Kinyitom szemeimet és számat nyalogatva tartom vissza további nyögéseimet ahogy meglátom ChanYeolt, de csak légzését hallom. Gondolva egyet, még mindig fent tartott csípőmre nézek, majd felemelem lábaimat és oldala köré kulcsolom, így erősen húzva magamba őt, mire ajkaim elnyílnak és egy vigyorral arcomon kapkodok levegőért.

ChanYeol: -Mm... Bassza meg, YoonGi...-Fogaim meglazulnak számon és ajkaim elnyílnak, egy hangos nyögést eresztve ki az érzésre. Ezt még nem teljesítettem az elmondott listáról... Elengedem derekát, hiszen lábai már tartják testét és kezét, mit fogok, feje fölé teszem, ujjainkat összekulcsolva hagyva. Most felszabadult karommal oldala mellé támaszkodom és erősebben, de ugyanolyan lassan mozdulok, elfojtott nyögéseket hallatva. Nem bírom, olyan jó, olyan kellemes... Annyira imádom. Az érzést, azt, hogy ő fekszik alattam, hogy ő okozza ezt... Homlokomat mellkasára vágom hangos nyögésem kíséretében, gondolataim és egy jó helyet eltaláló lökésem miatt, mi által YoonGi izmai hímvesszőm köré szorulnak.

YoonGi: Elvigyorodom még jobban, mikor meghallom hangját és szabadon nyögök fel újra hangosan. Folyamatosan nyögdécselek, ahogy tovább mozog és közelebb kerül hozzám, mire szabad kezemmel megsimítom nyakát, min izzadság csíkok rohannak lefelé. Onnan mellkasát is végig simítom, de körmeim belemélyednek ahogy eltalálja azt az érzékeny, régen érintett pontot bennem. Édes, jó, kurva Istenem... Hajába túrom erősen ujjaimat, ahogy ő még mindig mellkasomon támasztja fejét. Fejére adok egy hosszú csókot, majd egy magasabb nyögést hallatok.
-ChanYeoolh... Gyorsabban... Keményebbenhh.-nyöszörgöm kéjesen.-Ha jól emlékszem azthh... Mondtamm, hogy... D-dönget, nem azt, hogyhh... Hogyhh... Szűziesen baszogatthh.-vigyorodom el ahogy cukkolom kicsit, megszorítva tincseit kissé és fejemet felemelve fülkagylójába kapok fogaimmal.

ChanYeol: Nyögése és nevem kéjes, izgató kiejtése még jobban lázba hoz, nyögésemmel jelzem is ezt neki. Hangosan mordulok fel cukkoló szavaira és eddigi legerősebb lökésem közben felemelem fejemet, mélyen nézve szemeibe, sajátjaimat összeszűkítve, megjátszott dühvel arcomon. Részben megjátszott...
-Ki ah... Szűzies... Hmm?-nyöszörgöm, ahogy előbbi kéréseit teljesítve mozgok, mindenemet belevíve. Fogaimat összeszorítom és hajamból kivéve kezét a másik mellé, feje fölé fogom már alapból ott támaszkodó kezemmel, másikkal oldalára fogva. Azt szorítva és úgy tartva valamennyire mozdulatlanul testét, ahogy az lökéseimtől feljebb és feljebb csúszik néha, az amúgy is csúszós lepedőn.

YoonGi: Hátra csapom fejem, mikor erősen lök belém, és hangom magasba szökik az eszméletlen érzéstől. Mikor látásom kitisztul vágytól és kis dühtől izzó szemeivel és szintén ebben az érzésben játszó arcával találkozom. Édes... Nem tudok válaszolni kérdésere, mert ahogy erőteljesen löki magát, jobban elvagyok foglalva a neve nyögésével és, mikor eltalálja gyönyörközpontomat, annak sikításával. Hallom ahogy az ágy a falnak csapódik azzal, hogy én is fel-felcsúszok és próbálom érinteni, de fogva tartanak kezei. Nem mintha bánnám...
-ChanYeolieeh... ChanYeol-ahhh... Hyungnimmm...-szökik újra magasba hangom és hátam is nyílba feszül, ahogy egy nagyobb hullám szánt végig rajtam.

ChanYeol: Csak csodálom alattam szűkölő, elkápráztató alakját és megint mellkasához hajolva, mélyesztem ott, kicsit közelebb oldalához, bőrébe fogaimat, mikor eddig még nem használt megnevezésemet hallom. Mozgásom már egy számomra lehetetlennek tűnő gyorsaságot és erősséget vesz fel, kihozva ezzel magamból is a nyögéseket.
-Kérdez-temh... Valamithh.-szorítom újra össze fogaimat és kihúzódom belőle annyira, hogy csak férfiasságom hegye van fenekében.-Énh? Hm? Én?-egy erőteljes mozdulattal merülök el benne újra, el is találva prosztatáját, mire az én szemeim lecsukódnak és fogaimat csak még jobban összeszorítva élvezem az érzést, folytatva lökéseimet.

YoonGi: Hosszú, hangos nyögés tör fel belőlem és újra elemelkedik hátam az ágytól, ahogy megharap és teljes libabőrbe kerget ezzel. Elképesztő és kegyetlen tempóját, s erősségét egyenesen imádom, életemben nem éreztem még ilyet. Elsőre nem tudok válaszolni, majd ahogy érzem, hogy csúszik kifelé megtalálom a szavakat.
-Mindenki, akih... Akih eddig velem voltthhhh!!-szökik hihetetlen magasságba hangom és már csak torokból jövő nyögéseket hallatok, ahogy nagyon kevés választ el a beteljesüléstől.

ChanYeol: Magas hangjától libabőrös leszek, hiszen annyira jó hallani... Halványan elmosolyodom mégis szavaira.
-Vagy inkább teh... Úgy nyögsz... Mmm...-nyöszörgöm kéjesen füle mellett, kezeire kicsit rászorítva. Megállok mozgásomban, most úgy, hogy hímtagom még mindig elmerül benne, hiszen tudom és érzem is, hogy közel van már... Én is.-Hiányzott, mih? Hm? Hagy halljam mennyire hiányzott, hogy keményen dugjalak, Min YoonGi!-továbbra is füle mellett beszélek, egy centit sem mozdítva csípőmet és övét is lefogva, hogy ne tudjon mozdulni.

YoonGi: Kicsit felmordulok szavaira és rántok kezeimen, de túl biztosan tartja őket. Ohh, a kis... Kis... Huu...  Mikor leáll csak vágyakozva és szenvedve ettől nyöszörgöm és nyögök alatta, néha felhördülök. Ahogy szavait hallgatom szinte szétrobban alfelem szexi, mély hangjától és mocskos szavaitól.
-Mhhh... Nagyon... Nagyon, nagyonhh... Hiányzotthh... Ahh!-egy vékonyabb hang, ahogy minden mozgásomat lefogja.-Hogyh... Magadévá tegyélhh... És-ésh hogy... Hogy... Keményen... Me-meg-gba-ahahh-sssz...-fogyok ki lassan a levegőből.-ChanYeolhh... Parkkh ChanYeeoolll... Kérlek...!! Kérlek hagy... H-hagy fejezzem be é-énhhh... Elfáradtál nemh...? Hmm...? Kérlekh... Kérlekh...-könyörgök már neki, kéjes tekintettel nézve szemeibe és kis, elnyúló nyögéseket hallatva. Mmm.. Miért csinálja ezt?! És miért ilyen szexi közben?! Hát nem hiszem el... De kurvára élvezem...

ChanYeol: Lihegve, nehezen türtőztetve magamat hallgatom csak-csak összehozott szavait. Ahogy könyörögni kezd és nyögésit se hagyja abba, mozdulok és térek vissza előző tempójú lökéseimbe.
-Ígyh? Mmm... Ígyh gondoltad... YoonGihh!?-Megint csak szemeibe bámulok, feljuttatva őt a csúcsra, és magamat is egyszerre, így mondandóm végén, mikor nevéhez érek, azt már hangosan nyögöm. Imádomh...

YoonGi: Újra magas és hangos nyögéseket hallatok ahogy mozgása folytatódik és szavait hallgatva hangosan és elnyújtottan szinte felsikítok az orgazmustól, ami végig söpör rajtam, de mintha nem akarna befejeződni, még egy perc után is tart. Majd szépen én is mozgatva csípőmet, az utolsó kis hullámokat is kiélvezve, lassan leáll minden mozgásunk.
-Sze-szeretlek...-mosolygok fel rá boldogan, enyhén bekönnyesedett szemekkel még mindig az orgazmus miatt. Elképesztő... El sem hiszem.

ChanYeol: Tovább mozgok, amíg lecsillapodik mindkettőnk orgazmusa és hangjára csak fáradtan, de őszintén elmosolyodok. Kihúzódok fenekéből és egy kis csókot hintek vörös ajkaira kicsit lihegve, és kezeit végre elengedve helyezem súlyomat félig testére, egyik kezemmel is azért tartva magamat. Másikkal lábára fogok, bokájától fenekéig végigsimítva, onnan felcsúsztatva tenyeremet oldalára és azzal is megtámasztom magamat, fejemet mellkasára hajtom, homlokomat támasztva nyakhajlatába.

YoonGi: Szusszanok egyet ahogy a már nagyon is megszokott érzés eltűnik és elmosolyodom édesen a kis csókra. Ahogy kezeim felszabadulnak lejjebb engedem őket és megremegek, ahogy tenyere lábamon fut végig, de elengedem lábaimmal, azokat csak kinyújtva pihentetve. Kiráz a hideg, teljesen érzékeny oldalam érintésére és mikor rajtam pihen meg, csak átölelem vállainál és homlokára nyomom ajkaimat. Lehunyom szemeimet és így pihengetek vele a karjaimban.
-Köszönöm... Életem értelme.-suttogom el a kissé nyálas, de boldog szavakat és kicsit magamhoz szorítom.

ChanYeol: Kicsit mosolyogva ölelem magamhoz én is, ezzel teljesen rajta feküdve már. Nyakára is adok egy csókot és lehunyom szemeimet.
-Szeretlek...-motyogom. Megfordítom magunkat, hogy most ő feküdjön rajtam és egyik kezemmel csak lapockájánál fogom, hüvelyujjammal cirógatva, míg másikkal hátát simizem, fejemet még mindig nyakába fúrva.

YoonGi: Kicsit kiráz a hideg, de a jó érzéstől. Édes...
-Én is téged...-suttogom vissza és sóhajtok egy nagyot ahogy már én vagyok felül, rajta. Édes cirógatására szinte dorombolni tudnék, és meg is teszem, bár csak morgok és karjaimmal nyakánál ölelem át. Olyan szép ez a pillanat. Egyik kezemet kiszabadítva megtörlöm szemeimet egy kicsit, majd tovább ölelgetem és fejét kezdem simogatni.

ChanYeol: Válaszára hümmögök és jobban nyomom arcom nyakának. Kicsit felkuncogok, mikor morogni kezd, de én is így teszek fejem simogatására. Visszagondolva a dolgokra, miket mondtam elvörösödök, így fejemet a lehető legjobban nyomom, izzadságától kicsit hűs nyakába, még mindig csak mosolyogva közben. Ez már megszokott... Olyan nyomorék vagyok komolyan, a pirulásim miatt...

YoonGi: Fejének döntöm enyémet mikor közelebb bújik nyakamhoz és érzem, ahogy bőröm kezd kicsit hűlni, hogy el van pirulva. Csak halkan kuncogok hajába mibe egy csókot rejtek, majd még egy kicsit szorítok karjaimon. Boldog vagyok... Nagyon boldog. Szépen lassan lejátszódik minden a fejemben újra és mikor könyörgő szavaimat hallom vissza, csak egy magamon jól szórakozó fintorba rándul arcom, és megrázom kicsit fejemet. Istenem...

ChanYeol: Mosolyogva sóhajtok egyet és óvatosan letolom magamról Sugat, hogy könnyebben felkeljek az ágyról. Kidobva a használt óvszert veszem fel boxeremet, és YoonGira is ráadom sajátját, vigyorogva. Az ágy mellett guggolva visszateszem az óvszeres dobozt és a síkosítót az éjjeliszekrénybe, majd páromat megfordítva az ágyon, újra hozzá bújok, egy lekaparhatatlan vigyorral arcomon.

YoonGi: Legurulok róla és hasamon fekve nézem végig tetteit. Ahh, komolyan mondom... Vele még ezt a jelenetet is jó nézni... Készségesen engedem, hogy felöltöztessen szintén vigyorogva és utána persze sunyiban fogva egy zsebkendőt, hogy kicsit letisztítsam magamat. Megérzem ahogy megfordít, majd egy nagy, bújós manó fészkeli magát nyakamba, mire csak szorosan átölelem.
-Na mi az, vigyorex?-kuncogok és összeborzolom haját, mi már kicsit vesztett szőkeségéből.-És a hajaddal is mizu... Festesd újra vagy át, még egyszer.-mosolygok tincseivel játszadozva.

ChanYeol: Magunkra húzom a takarót lábam segítségével, amíg el nem érem ujjaimmal is. Mosolyogva bújok hozzá jobban, egyik kezemmel magamhoz ölelve, másikat mellkasára támasztom, azt simogatva.
-Mm, szerintem visszatérek a feketéhez... Tetszett ez is, de már hiányzik a sötét.-kuncogom.-Pedig megfordult a fejemben az is, hogy vörös leszek. De inkább nem... Majd később, mikor visszanyeri az eredeti állapotát szegény, szőkítés után.-sóhajtom egy kis szomorúsággal hangomban. Szeretem a hajamat és tényleg jó lenne, ha megint egészséges lenne. Hm, mindegy.

YoonGi: -Rendben. Cuki leszel vele.-kuncogom fejét simogatva és adva rá egy csókot is.-Hmm... Ez egy jó ötlet. Bár megnéznélek vöröskének. Akkor még jobban manó lennél.-nevetek fel csak lágyan és szorosabban megölelem.-Én meg szerintem elválasztom középen mostantól. A homlokom lehet nem lesz ismerős mindenkinek, bár már nem hiszem, hogy fognak zaklatni.-sóhajtok egy kisebbet mosolyogva és meg is könnyebbülve egy kicsit.

ChanYeol: -De akkor se vagyok manó...-puffogok.-Ahhoz össze kéne mennem. De az nem fog megtörténni.-Nevetek fel és fejemet kicsit elemelve testétől nézek hajára. Megpiszkálom és szétválasztom neki úgy, ahogy mondta, azzal a kezemmel, mit eddig mellkasán támasztottam.-Neked ilyened is van? Hát ez meglepett.-Bambulok homlokára mosolyogva, kicsit meg is böködve és pöckölgetve, persze óvatosan, úgy, hogy ne fájjon neki. Hirtelen húzódom kicsit feljebb, amíg egy homlokpuszival jutalmazom, majd visszacsúszok eredeti pozíciómba és arcomat is visszarejtem nyakhajlatába.

YoonGi: -Még jó. Te csak ilyen magasan vagy jó. Imádom, még ha néha már megfájdul a nyakam.-kuncogom és szemeit figyelem ahogy felemeli fejét.-Pff.... Nagyon vicces.-forgatom meg szemeimet fújtatva egy kicsit, de mosolyom levakarhatatlan. Elhúzom fejem még, ha nem is fáj, amit homlokommal csinál, de amikor ajkait látom közeledni, azoknak nyomom "bántalmazott" testrészemet. Mosolyogva döntöm fejem övének újra ahogy elfoglalja helyét és véve egy nagy levegőt kezére simítom enyémet, másikkal még mindig ölelve őt vállainál.

ChanYeol: -Na azért annyira te se vagy picike.-mosolygok és egy puszit nyomok könnyen elért kulcscsontjára is. Tovább pihengetek, de megcsap egy felismerés, mire egy sunyi kis vigyorral arcomon kelek fel az ágyról megint és íróasztalomhoz sétálok. Ezt nem az éjjeliszekrénybe tettem... Ott YoonGi is és JiWoo is turkál... Kihúzva az egyik fiókot kutatni kezdek benne, közben hátra pillantva a már az ágyon ülő fiúra. Mosolyom csak még szélesebb lesz, főleg, mikor kezembe akad, amit kerestem. Már egy ideje ott van, de még nem tudtam olyan időpontot keresni, amikor odaadhatnám neki.
Visszalépkedem az ágyhoz, annak szélénél megállva, honnan boldogan csillogó szemekkel nézek le Sugara. Hirtelen vágom magam féltérdre, közben kinyitva a kis, sötétkék dobozkát, mi két gyűrűt rejt. Fejemet lehajtom, miközben két kézzel tartom párom felé a dobozt, erősen vigyorogva. Na, mi lesz, Min YoonGi?

YoonGi: Csak kuncogok és lehunyom szemeimet, de ekkor megérzem, hogy ficánkolni kezd karjaimban és végül le is száll rólam. Felülve követem lépéseit és nézem, mit csinál, totál nem értve miért kelt fel és, mi ilyen sürgős most.
Mikor visszafordul hozzám és elém lépked csak érdeklődve fúrom szemeimet övéibe és még biccentek is egyet, ezzel halkan kérdezve, hogy mi az. Kicsit megugrok, mikor letérdel elém, de kikerekednek szemeim és még nagyobbra, mikor a csak most észre vett doboz kinyílik és két gyűrűt látok magam előtt. Kezeimet szám elé kapom, szemeim pedig nagy nehezen elhagyják a gyönyörű ékszereket és páromra vezetem tekintetem, de ő csak lehajtott fejjel tartja felém továbbra is. Vigyorogva rántom magamhoz a nagyfülű idiótát és nagyon erősen megszorítom.
-Igen. Bármi is a kérdés igen, bár tudom, hogy nem a kezemet kéred meg.-nevetek boldogan és elengedve egy kicsit egy hosszadalmas, boldog csókot nyomok édes ajkaira.

ChanYeol: Kitör belőlem kuncogásom, mikor magához ránt és boldogan ölelem magamhoz, lehúzva az ágyról, lábamra ültetve. Szemeimet megforgatom szavaira, még mindig vigyorogva és készségesen viszonozom is csókját.
-Ennek örülök...-kuncogok, miután elengedem száját és megnézve, melyik ujjára jó a gyűrű, felhúzom a középsőre, magamnak is ugyanarra. Leteszem az ágyra a már becsukott és üres dobozt és újra magamhoz húzom, hogy most én kezdeményezzek egy csókot. Egy csókot, mi most mindennél boldogabb és minden érzelmet átadó. Szeretem és összetartozunk, ezt most már bizonyítja is valami, rajtunk kívül...

YoonGi: Csillogó szemekkel nézem ahogy felkerülnek ujjainkra a gyűrűk és ajkaimba harapok egy kicsit még mindig vigyorogva. Felnézek rá újra és mikor csókot kezdeményez nyaka köré dobom karjaimat és szorosan húzva magamhoz csókolom vissza. Eddig is az enyém volt, tudom ezt és tudtam a mai napig. De most jobban érzem. Ez csak egy kis jelkép, lehet, de akkor is sokat jelent. Még ha nem is hordhatjuk nyilvánosan... Akkor is velem lesz mindig. Ahogy ő is...

ChanYeol: Leülök a földre, lábaimat kinyújtva, így ő az ölemben ül, mire csak még közelebb húzom magamhoz. Hátánál fogva tartom magamnál egyik karommal, míg másik tenyeremet fenekére vezetem. Édesen falom ajkait, kicsit rászívva az alsóra, közben megemelve testét, így nekem a fejemet kissé felfelé, míg neki lefelé kell hajtani. De mindegy.
-Az enyém vagy...-suttogom mosolyogva a csókba és oldalára markolok.

YoonGi: Sóhajtva mászok egyre beljebb és beljebb ölébe, mosolyogva csókolva továbbra is. Kicsit hümmögök, mikor nagy tenyere, kevés ruhával takart fenekemre simul, majd sóhajtok egy kicsit, mikor megszívja ajkaim és érezve, hogy emelkedem, eggyé vált ajkainkat egyben tartom.
-Csak is a tiéd... Senki másé...-suttogom én is és megremegek kissé, mikor oldalamba fúródnak ujjai. Ujjaim megtalálják hátul haját és huncutan kuncogva húzom meg azokat, így feje még hátrább hajol és nekem is le kell hajolnom kicsit jobban. De nem érdekel. Boldog vagyok...

ChanYeol: Fejem jobban hátrabicsaklik, ezért eldőlök a parkettán, YoonGit is magammal húzva, így már rajtam fekszik. Alsó ajkát megharapdálva simogatom fenekét, hátáról kezemet, közénk vezetem, ágyékára simítok, lassan kezdve masszírozni ezzel saját hímtagomat is kényeztetve. Hisz' rajtam fekszik és eddig az ölemben ült... Nem érdekel, hogy most fejeztünk be már egy menetet... A magamévá akarom tudni ez után is, így, hogy már rajtunk vannak a gyűrűk. Bár most mindenféle, neki akár egy kis fájdalmat is okozó dolgot kerülve...

YoonGi: Többet is sóhajtok ahogy fenekemet simogatja és már kellemesebb helyzetben vagyunk és elveszek ajkai és fogai tevékenységében. Ezért is veszem későn észre és nyögök a csókba, mikor ruhával fedett ágyékomra simít és tenyere és ujjai mozogni is kezdenek rajta. Csípőm egy kicsit lejjebb eresztem és kezébe lököm, így neki is örömet okozva. Elválok ajkaitól csak pár milliméterre és így nyöszörgök azokra ahogy egyre jobb és jobb lesz. Nem, cseppet sem érdekel, hogy alig pár perce vagyunk túl egy őrületes meneten, én így is akarom. Mert az övé vagyok... Minden porcikám. És a gyűrűvel együtt pecsét is van már erre. Ezért valahogy jobb érzés. Már most olyan, mintha az előző menetünk közepén járnánk... Ugyan olyan csodálatos...

ChanYeol: Markomat kihúzom kettőnk közül és csípőjére fogok, hogy úgy kezdjem magamon mozgatni testét, közben fenekére is rá-rámarkolva. Halkan, számba marva nyöszörgök a kellemes érzésre, fejemet amennyire tudom, hátra vetve, így ajkaink még messzebb kerülnek egymástól. Egy rövidke szemkontaktust még váltok vele, majd lehunyom boldogságtól és most már vágytól csillogó szemeimet, erősen markolva közben fenekébe, így ágyékát is erőteljesebben nyomva enyémhez, mire a levegő kiszalad tüdőmből és ajkaim is elnyílnak. Olyan elképesztő...

YoonGi: Mikor már csak két, vékony anyag takarta merevedéseink érnek össze, felsóhajtok hangosan és tovább mozgatom csípőmet. Még szemeibe nézek, majd vonzóan elém tárt nyakát kezdem óvatosan ostromolni kis harapásokkal és forró csókokkal. Egyszer végig nyalok rajta álláig, amit kicsit megharapdálok, majd ajkaiba is belekapok nyöszörögve egy kicsit, mikor erősen fogva fenekemet tolja le még jobban csípőmet.
-ChanYeolh...-suttogom elhalóan és így lökök felé újra, már sokkal közelebbi helyzetünkben.-Kurvára imádlak...-fejezem be kicsit ráborulva, de megtámaszkodom feje mellett.

ChanYeol: Hangosabban nyögök, ahogy elkezdi nyakamat kényeztetni. Nyelve érzésére ismét hangosan nyögök fel és csípőmet is fellököm.
-Mm... Én ish...-sóhajtom és fenekét szorongatom tovább, egy gyorsabb tempóra késztetve, én is belemozgok. Fejemet egyik keze felé fordítom és egy puszit nyomok rá, könnyedén elérve, és bőrére lélegezve, számon keresztül, minden kilégzésem végét nyögéssé változtatva. Nem bírom... Annyira... Ahh...

YoonGi: Bennem ragad a levegő ahogy fellöki csípőjét, majd válaszára vigyorogva folytatom mozgásomat. Mit megszaporázok. mikor arra kér és szinte megőrülök arra, ahogy fenekemet szorongatja. Elképesztő a tudat, hogy én ezt képes voltam még valaha utálni... Mondjuk, ha nem ChanYeol lenne még mindig rühelleném érzést. Más meg úgy sem ér hozzám. Hh, nem is tudom, mit kapna Chantól...
Megérzek kezemen egy édes puszit, mi kirángat gondolataimból és alattam élvezkedő páromról szemeimet és ajkaimat nem véve le többet mozgok rajta erősebben és gyorsabban, hogy még több édes és izgató hangot csikarjak ki belőle. Olyan csodálatos... Hogy megtehetem és boldoggá tehetem vele... Mitől én is mérhetetlenül az leszek...

ChanYeol: -Mmh... YoonGi-ah~...-dalolom nyöszörögve nevét és erősen markolok fenekébe. Újra bele-belemozdulok, folyamatosan hallatva élvezetem jeleit. Ohh, hogy én azt, hogy ő irányítson, miért csak egyszer hagytam...? Csodálatos érzés... Ajkaira kapva, egyik tenyeremet feje hátuljára simítom és úgy cirógatom kissé tincseit. Annyi boldogság jár át... Hogy jobb formájában láthatom, még ha most egy kicsikét részeg is. De már biztos lehetek abban, hogy boldog. Őrülök...

YoonGi: Megremegek kissé rekedtes, de sokkal mélyebb hangjára. Oh, basszus... Ahogy fenekembe markol hátam ívbe feszül kissé és egy hatalmas nyögést hallatok. Ahh... Imádom. Ha ő csinálja megőrülök. Mikor magához ránt, hogy ajkaink összeforrjanak még jobban lenyomva csípőm lököm és néha tekergetem is ölén. Ohh, Istenem..  Olyan jó.. Megunhatatlan... És hiába most fejeztünk be egy rendes menetet... Két perc alatt merevedésem lesz minden erotikus tettétől...

ChanYeol: Csak nyögni vagyok képes, folyamatosan, ahogy egyre inkább élvezem. Csípője egyik erősebb megtekerése után, szorosan és keményen húzom magamhoz testét, egy hangos nyögés kíséretében. Megint csak fenekére fogva, most mindkét kezemmel mozgatom őt tovább, hogy utánam jöjjön a csúcsra. Basszus, hogy én mennyire szeretem őt... Összekulcsolom kezeinket, miken a gyűrű van és számhoz emelve tartom ott, nem azért, hogy csókolgassam, csak egyszerűen, hogy ott is hozzám érjen bőre.

YoonGi: Ahogy megérzem alattam nedvessé vált alsóját ajkaim elnyílnak és még jobban hajtom magamat is a csúcs felé, mikor ebben segít is. Bár már tenyerei érzésétől majdnem elmentem... Mikor megérzem, hogy megfogja kezem kisandítok félig lehunyt pilláim alól és szinte könnybe is lábadnak szemeim a boldogságtól, ahogy meglátom mit is csinál. Istenem... Ekkor viszont végig fut egész gerincemen az élvezet, gyomrom és hasam befeszül, egy nagy nyögéssel, miben nevét húzom el végletekig, amíg tart az orgazmus. Ohh, édes, jó Istenem.. Annyira szeretem őt... Rohadtul és még annál is jobban... Ohh, basszus...

ChanYeol: Felnyitom pilláimat és csillogó szemekkel nézem végig, közben libabőrbe borulva, ahogy eléri az orgazmus és nevemet nyögi, majd ahogy szép lassan lecsillapodik. Mosolyogva nyomom ki kicsit ajkaimat, ezzel egy puszit ejtve meg kézfejér, majd továbbra is ott tartom, másik kezemet levéve fenekéről. Hátára simítom és magamhoz ölelem, még mindig mosolyogva. Ezt most jó pár óráig le se lehet majd törölni az arcomról. Boldog vagyok... Lehetetlenül boldog.

YoonGi: Ráborulok és lihegve még válláról látom és érzem, ahogy kezemre ad egy puszit, ettől pedig már olyan boldog vagyok, mint még eddig soha. Szorosan bújok hozzá ahogy megölel és kisfiús boldog mosollyal fúrom fejem nyakába adva arra egy csók zuhatagot. Istenem... Imádom...

Anyám kurvája ~ G-Bam - 18+

Anyám kurvája

18+

G-Bam - JiYong(G-Dragon) x BamBam [BigBang x GOT7]
+JiYong anyukája

Felosztás: Dalma - JiYong    Zsani - BamBam
Figyelmeztetés: Szexuális tartalom.
Megjegyzés: JiYongie és BamBam egyidősek a történetben (huszonegy évesek).

JiYong: A szobámban lustálkodva hallgatom kedvenc zenéimet, a szobám négy sarkában felfüggesztett hangszórókon, mikor kopogást hallok az ajtómon. Felülve ágyamon halkítom le a zenét a kezembe fogott távirányítóval és az ajtó felé fordulok.
-Gyere be!-Arcomra egy mosoly kerül, mikor meglátom édesanyám kedves, ragyogó alakját és ahogy besurran azon az apró résen, az ajtó és az azt tartó fa között. Leül mellém az ágyra és mosolyogva fordul félig felém.
-JiYongie kicsim, ma jön hozzám valaki, úgyhogy ne igazán zavarj, ha csak nem életbe vágóan fontos. Mondjuk levágtad a fél karod, vagy valamelyik végtagod, oké?-utolsó mondatát nevetve mondja, közben ölemben heverő karomat simogatva és arcomat nézve. Egy kis fintorba rándul az arcom a gondolatra, ami végigsuhan agyamon, hogy vajon ki jöhet anyához.
-Nem vagyok kisfiú már, anya. Tudok bánni a késsel.-mondom kisfiús hangon, és kezeimet összefonom mellkasom előtt. De a csengő megszólal, mire anya felkel az ágyamról, még végigsimítva arcomon és elhagyja szobámat. A lépcső tetejéig követem és ott megállok, hogy elbújhassak az a kis falrész mögé, ami a lépcső tetejének minkét oldalán van. Amikor kicsi voltam, akkor is mindig innen leskelődtem, hogy kik jönnek anyához. Csak férfiak jöttek, minden héten kb háromszor, mindig más.
Fejem felét kidugom a falrész mögül és úgy figyelem anyukámat, aki még mindig az ajtózárral baszakodik.

BamBam: Egy mosollyal megyek végig az utcákon, fekete csizmámat megtörlöm az egyik kerítés sornál, mi közel van ahhoz a házhoz mihez épp készülök menni. Mikor elérem megigazítom fehér ingemet, egy gombot eleresztve fogságából és vörös nadrágomat is feljebb húzva. Bőrkabátomat, mi félig szőrme anyagból van, félig lehúzom vállamról, egyik kezemet kibújtatva és vállamon hagyva a kabátot. Bekopogok a szép nagy házba és egy édes mosollyal várom, hogy kinyissák nekem. Egy gyönyörű nő vár az ajtó mögött. Vörösesbarna tincseimet még utoljára rendbe rakom, majd az ajtófélfára támaszkodom és úgy nézem a nőt, ki egy nagy mosollyal néz rám az ajtóból.
-Szép délutánt, egy gyönyörű hölgyhöz jöttem.-mosolygok rá arcához közel, ahogy ő is az ajtófélfának dől. Végig simítok arcán ujjaimmal.-Be sem engedsz? Ki lettem túrva?-kuncogok derekára simítva kezemet.

JiYong: Egy édes, igencsak fiatal fiú hangja csapja meg fülemet és még jobban kihajolok, hogy belássak a résnyire nyitott ajtó mögé. Tetőtől-talpig végigmérem a fiút, visszahúzódva a fal mögé. Ki ez...?
-Jöjjön csak, fiatalúr.-Anyukám hangja másképp cseng, mint szokott. Nem tudom behatárolni az érzelmeket, amikkel tele van, de teljesen más, a megszokottól.-Már miért lettél volna kitúrva. Gyere, Bamie.-A hideg végigfut hátamon anyám nyájas, kedves hangjától. Most komolyan, ki a faszom ez a gyerek? Csak nem... Jézus isten, anya!
Ahogy tovább beszélgetnek, amíg a srác leveszi felesleges kabátját és csizmáját, meg sem mozdulok. De mikor a lépcső felé indulnak gyorsan húzom vissza a csíkot a szobámba, ott is az ajtót tartó fal mögé bújva, hogy leskelődhessek. Nem tudom ki ez a gyerek, de... Nem néz ki rosszul, sőt. Még az esetem is lehetne, hiszen igencsak ad magára. De... Anyához jött, ami csak egyet jelenthet. És nem igazán akarok erről többet tudni.
Az ajtómat nem csukom be, résnyire nyitva hagyom, amíg ágyamhoz sietek, hogy visszahangosítsam a zenét, hogy ne legyen anyának feltűnő. Meg így jobb is... Visszasettenkedem az ajtóhoz és félszemmel kukucskálok ki, hátha látok valamit. Egyenlőre semmi...

BamBam: Nevetve megyek be a házba ahogy végül beenged, és levéve felesleges ruháimat és lábbelimet követem fel a lépcsőn közben derekára simítok újra, ahogy az ismerős szoba felé megyünk. Nyakába bújtatva fejem simogatom orrommal. A szoba előtt elkapom és magamhoz húzom, egy vigyorral nézve a nő szemeibe, mi körül a ráncok alig látszanak, bár húsz év választ el korban minket. Figyel magára.
-Milyen napod volt?-simítom meg orrommal övét és még jobban magamhoz húzom. Nyakába hajtva fejem játékosan puszilok bele, így tudatva a nővel is, hogy hasonlóak a gondolataink. Láttam már belépésemkor szemeiben a vágyat...

JiYong: Újra fintorba rándulnak arcizmaim és a lehető leghalkabbra veszem lélegzetvételemet, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Libabőrös leszek a látványra és már teljesen biztos számomra a fiú foglalkozása. Eeew, anya...
-Nem volt olyan fárasztó, mint szokott. Kivételesen itthon volt a fiam egész nap, így volt segítségem.-kuncogja anyukám a fiú füléhez és egyik kezével a hajába túrva emeli fel a fejét.-De a napnak erre a részére vártam.-Nem látom arcát, de biztos mosolyog.
A fal mögé bújok és becsukom ajtómat, mielőtt még látnám a következő tetteiket, de hangosabbra sikerül, mint kellett volna. Lecsúszok a fal mentén és nagy szemekkel nézem az ajtót, szemem sarkából figyelve csak. Ehehe, csak menjetek be a szobába. Itt se vagyok, anyu, itt se vagyok.

BamBam: Mondata után számra tapad, pont akkor mikor én is erre mozdulok, majd kezeim lejjebb találják meg a nő domborulatait és az ajtóhoz nyomom. Nyöszörög karjaim között, de megtalálja végül a szoba kilincsét és belépve a már eléggé ismerős helyre hagyom, hogy átvegye rajtam az irányítást. Lelök az ágyra, majd megszabadít minden ruhától minket és hosszú órákon keresztül élvezzük egymást. Vagyis ő engem. Én ezt megoldom máshogy. Nem azért mert nem vonzó, vagy nem szép nő, de azért a munkámban nem pont az a lényeg, hogy én élvezzem.

JiYong: Visszafekszem ágyamba ahogy hallom anya ajtajának csapódását és tovább űzöm a semmit, csak énekelve vagy éppen rappelve az énekesekkel együtt. Bár egy idő után megunom, azért a lehető leghalkabban közlekedve a házban lemegyek a földszintre és a konyhában keresek valami rágcsálnivalót. Egy csomag popcorn kerül a kezeim közé, amit ki is pattogtatok, majd a nappaliba veszem az irányt vele. A DVD-k közt kutatva veszek elő egy most lefoglaló filmet és azt kezdem nézni, miután beüzemelem a lejátszót.
Egy pokrócba bugyolálom magamat, lábaimat felhúzom és azok és mellkasom által képzett résbe teszem a pattogatott kukoricás tálat. Azt eszegetve figyelem a filmet, mit már kívülről el tudnék mondani akárkinek, annyiszor láttam. De hát lefoglal, akkor meg mi van? Arra jó, amire kell.

BamBam: A karjaimban pihenő, lassan elalvó nő arcára egy puszit nyomok, majd még simogatva őt pár helyen lassan kimászok mellőle, hogy mikor felkel meglephessem valamivel. Visszaveszem az ajtó előtt heverő  alsónadrágomat és a fürdőbe menve először a nekem fenntartott mályvaszínű köntöst lazán magamra kötöm, és lemegyek a lépcsőn a konyha felé.
-Szia.-mosolygok a kanapén filmet néző fiúra, majd tovább megyek és a konyhában kiötletelem, hogy milyen ételt csináljak a hölgynek. Hmm.. Akkor ő lenne a fia. Ami azt illeti rettentő édes teremtés és.. Ahh, pont az esetem. Érdekes, tudom. Miért fekszem össze nálam sokkalta idősebb nőkkel, ha a férfiakra bukom? Jó kérdés. A pénz miatt, igen csak az miatt csinálom, de nem érzem magamat kihasználva, pedig azért vannak olyan ügyfelek, hogy huha. De... Nem hiszem, hogy sokáig kell még ezt csinálnom. Nem kell sok már... Közel van a cél.
Neki állok a főzésnek, de ekkor átfut az agyamon, hogy többen vagyunk, mint kettő. Egye kukac csinálok a fiának is.

JiYong: Összerezzenek a nekem köszönő hangtól és nagy szemekkel nézek utána, nem tudva, mit csináljak. Nem köszönök neki vissza, ugyanis mályvaszínű köntössel takart teste eltűnik a konyhában. Vállaimat megrántva majszolom tovább a kukoricát, a filmet nézve. De kb a felénél elfogy a rágcsám, ezért felkelek a kényelmes kanapéról, hogy újra keressek valamit. Magamra terítem a pokrócot, egy részét fejemre is lógatva, mintha kapucni lenne és a konyhába csoszogok, miután megállítom a filmet.
Mélyet szippantok a konyhában terjengő kellemes illatokkal teli levegőbe és leteszem a pultra az üres, műanyag tálat. A hűtőszekrényhez vezető utamon odakukkantok a valamit főző fiúhoz, számat nyaldosva nyitom ki a hűtőt. Kiveszek egy almát, meg még gyümölcsöket, amik a kezembe akadnak és újra a pulthoz megyek, hogy összevághassam azokat. Egy papírtörlővel eltörlöm az edényt, hogy ne kelljen másikat összekoszolnom, és elkezdem felszeletelni az almát és a szőlőszemeket is félbevágom. Közben megtartva a két méteres távolságot köztem és a selyemfiú közt.

BamBam: Csak magamban mosolyogva csinálom az ételt, ami már majdnem kész. Szemem sarkából figyelem a fiút, kinek étele elfogyott, de még úgy tűnik éhes a sok gyümölcsből ítélve. Szedek neki egy tányérba és két tálcát keresve teszem rá, majd mellé sétálok és a kész, gyümölccsel teli tálat is ráteszem.
-Ha kérsz van még. Nem tudom milyen lett.-ingatom fejem mosolyogva.-Amúgy... BamBam.-mutatkozom be meg is hajolva.

JiYong: Megszeppenve, nagy szemekkel nézem, ahogy elém tesz a tálcán egy nagy adagot az általa készített ételből, majd mellé teszi a teli gyümölcsös tányéromat is.
-Köszi...-motyogom és kicsit felé fordulva hajolok meg én is kicsit, inkább csak fejemmel.-JiYong.-Egy félmosolyt eresztek meg, de azt is csak pár pillanatig, majd kezembe fogom a tálcát és még előtte elhagyom a konyhát, persze evőeszközök elővétele után. Visszakucorodom a kanapéra, továbbra is a pokróccal takarózva és kezembe fogom a... BamBam által készített kaját, hogy megkóstolhassam. Boldogan hümmögve könyvelem el, hogy egész jól tud főzni. Arra, hogy engem ellaktasson jó.

BamBam: Csak egy mosollyal nézek utána, majd elkészítve a másik tálcát is egy kávéval egyik kezembe veszem és felmegyek. A hálóba veszem az irányt és az épp ébredező kedves mosolyú nőhöz lépek. Ölébe rakom a tálcát miután kapok ezért egy csókot és mellé feküdve nézem ahogy fogyasztja, majd mikor befejezi együtt megyünk le.
A konyhában mosogatni kezdek, de megérzem, ahogy tarkómnál két ujj settenkedik be köntösöm alá és szabadít meg tőle szépen lassan. Érdekes, hogy ez még huncutnak is mondható és egy kicsit sem perverz irányú számomra, pedig nagyon is az. Még is csak egy szál boxer alsóban mosogatok, amit alapból is csak könyékig vizesen tudok, de még nézi is. De mindegy... Ezért is csak pénzt kapok. Aish... Szar kimondani ezt még mindig.

JiYong: Betömöm magamba a finom ennivalót, mire nagyjából a film végéhez érek és kicserélem a tányérokat, hogy a gyümölcseim is elfogyjanak. Azokat is magamba tuszkolom és a film végéhez is érek, így kikapcsolom, majd kicsoszogok a konyhába, félig eltakarva a fejemet a pokrócommal. Azért, hogy ne lássam a selyemfiút ruha nélkül és azért, hogy anyámat se lássam ahogy biztosan a fiúcskát tapogatja. Ledobom a tálcát a pultra a mosogató fiú mellé és kicsit meghajolok.
-Köszi, Bam. Fincsi volt.-És már vissza is rohanok a szobámba, hármasával szedve a lépcsőfokokat. Becsukom az ajtómat és bemászok ágyamba újra bekapcsolva a hangfalakat és elindítva a zenét. Nem akarok tudni semmiről, amit a konyhában fognak csinálni... Legalábbis remélem nem fogják, de akkor se.

BamBam: -Nincs mit, örülök, hogy ízlett.-mosolygok a fiúra, miközben az utolsó edényeket törölgetem és édesanyja éppen hátamat puszilgatja, ujjaival már alsóm korcát kerülgetve és fenekemet simogatva kuncog halkan. Érdekes, hogy nem bánja, hogy itt van a fia. Vagy csak a ennyire nem érdekli és holnap, vagy akár ma este magyarázkodik majd neki? Ki tudja, ő dolguk. Az órára nézek és a "munkabéremet" kezdem számolgatni. Ha most még egy menetet megyünk az sok lesz a hölgynek, minden értelemben, de még egy rövidke petting belefér talán. Hát rendben. Fel is rakom a még mindig huncutkodó nőt a pult egyik alig használatos felére és neki is kezdünk, aminek kell. Vagyis nem kéne feltétlen, de ezért vagyok itt.

JiYong: A hangos zene ellenére elszundítok, de a halk csapódások felébresztenek. Az órára nézek, és még csak fél óra se telt el. Gondolva egyet kapok kezembe egy tiszta alsónadrágot és aprót bólintok BamBamnek, aki éppen anya szobájából jön ki. Bemegyek a fürdőbe, csak behajtva az ajtót, ugyanis anya biztos elaludt, a selyemfiú meg a bére után már megy is haza, így egyikőjük sem zavarhat meg a zuhanyzásomban. Beállok a kellemesen meleg víz alá és csak folyatom elernyedt testemre. Nem tudom, miért, de szeretek napközben zuhanyozni. Olyan jó érzés...

BamBam: Mosolyogva nyomok még egy csókot ajkaira, miután már hátsó zsebem szinte tömve van és még integetve az ajtóból, már teljesen felöltözve lépek ki és hagyom aludni a nőt. Becsukom az ajtót és mosolyogva biccentek a fürdőbe tartó fiúnak, majd lemegyek a lépcsőn, de gondolataim máshol járnak, mire ajkaimat is nyalogatni kezdem. Miért fantáziálok az ügyfelem fiáról? Én sem tudom, talán túl régen voltam már férfi közelben és főképp vonzó férfi közelben. Aish... Nyugodj le, BamBam. Jól van, semmi baj...

JiYong: Lemosom magamról a hamar felkent habot és elzárva a vizet rázom meg szőke tincseimet, hogy ne legyenek annyira vizesek. Felhúzom boxeremet, miután szárazra törlöm magamat és hajamat rázva ujjaimmal megyek le újra, ma már sokadjára a lépcsőn. Mikor viszont felnézek BamBamet látom meg az ajtóban hezitálva. Mellkasomat és ezzel egy-egy tetoválásomat is eltakarva nézek szemeibe.
-Azt hittem már végeztél.-szólalok meg, de meglepettségem és kis zavarom miatt hangom egész magasan cseng.-Legalábbis a zsebeid ezt mondják.-mutatok fenekére, majd gyorsan elslisszolok előtte, be a konyhába. Vége van a műszakodnak, BamBam, jó lenne, ha elmennél. Aish...

BamBam: Megugrok a hangra ami mögülem cseng fel két mondat erejéig és mikor felpillantok megnyalom ismét ajkaimat.
-Nem is szándékoztam tovább maradni, csak a fejembe nyilallt valami.-rázom meg fejem zavartan mosolyogva, majd csizmáimba bújok.-És igen, végeztem. Ha durván akarom magam kifejezni...-motyogom magam elé. Mintha én dugnám az anyját és én fizetnék komolyan...-De te sem akarsz látni már, tudom én. Nem zavarom a vizedet, szia.-mosolyodom el még utoljára, majd kabátomat karomra csapva hagyom el a házat. Úgy is jövök még, ez a hét most ilyen lesz. Reggel jövök, talán este, vagy másnap reggel elmegyek.

JiYong: -Ne...-Fordulok felé... Vagyis a csukott ajtó felé. Hh, elment.-...em.-fejezem be, de az ajtóhoz futok és kicsit kinyitva azt, csak fejemet dugom ki rajta.-Nem szereted a kávét, hogy máris itt hagysz?-mondom kicsit hangosabban, hogy pár méterre lévő alakja meghallja. Felvont szemöldökkel nézek rá, de kedvesen rá is mosolygok.

BamBam: -Nem mindet, ami azt illeti.-nevetek fel megfordulva és mikor meglátom azt az igazi mosolyt, valahogy egyből beadva derekam megyek vissza és akasztom kabátom fel újra.

JiYong: -Akkor adj egy kis tippet, hogy milyet csináljak.-nevetve foglalom be újra a konyhát. A pultnak dőlve azzal szembe, s úgy nézegetem a kávéfiltereket, melyek különböző ízeket tartalmaznak. Mikor meghallom, hogy utánam jött egy győzedelmes vigyorral arcomon nézek rá, érdeklődő tekintetemet övébe fúrva. Majd mikor újra realizálom, hogy csak egy alsóban vagyok, felsőtestemet amennyire tudom, kezeimmel eltakarom.

BamBam: -Igazából a lényeg csak az, hogy ne legyen keserű. Meg jeges kávét iszom inkább.-nevetek kicsit, majd leülök az egyik székre és keresztbe teszem lábaimat.-Öhm... Elmehetsz egy pólóért, ha kellemetlenül érzed magad, ám.-nézek rá, de kicsit végig futom tetkóit és felsőtestét is. Esküszöm csoda, hogy ülve tudok maradni...

JiYong: -Ne-nem...-fejemet megrázom "ajánlatára" és hátat fordítva neki mutatom fel hüvelykujjamat, majd kezdek kifőzni két adagnyi, sima kávét. Közben előkészítek két bögrét, számára egy nagyobbat. Fütyörészve öntöm ki a kifőtt italt, elfelezve és tejjel és cukorral elkeverem, majd a selyemfiúéba dobok néhány jégkockát -felidézve fejemben egy sima jegeskávé "receptjét", még kávézóban dolgozós éveimből-, és elé teszem. Míg sajátomba a jégen kívül ugyanazt teszek és vele szembe, a pulthoz húzva egy bárszéket, arra ülök fel.

BamBam: Ültemben meghajolva köszönöm meg italomat és elismerően hunyom le szemeimet, mikor beleiszok.
-Érdekes, hogy most nem én öntöttem bele a magammal hordott cukorból egy keveset.-kuncogok ránézve és megdörgölöm kicsit arcomat. Nem húzott fel semmit, pedig felajánlottam, hogy nyugodtan. Nem mintha bánnám, hogy nem tette, jól esik végre férfit ilyen helyzetben látni. Rég volt már ilyenben részem, de persze JiYongot sem bámulom meg úgy, csak sunyiban futtatom rajta végig tekintetem, mikor nem figyel. Azért a régi technikáimra még emlékszem...

JiYong: Egyetértően hümmögök, közben bólogatva is.
-Tudom, milyen az.-Rámosolygok és a bárszék lábait összefogó, elég magasan lévő, vízszintes fémcsőre támasztom sarkaimat, így rendesen behajlítva lábaimat. Térdemre könyökölök és úgy tartom számnál a bögrét és iszok belőle egy-egy kortyot.

BamBam: Halkan felnevetek hasonlóságunkra és tovább iszogatom a kávémat.
-Amúgy... Elnézést anyukád nevében is az előbbiekért.-húzom el számat.-Nem szoktam így, hogy itt van még plusz valaki, csinálni. Szóval... Elnézést.-hajolok meg, majd visszaülök és könyökeimet az asztalra téve támasztom meg fejem egyik kezemben, még mindig nagy, sajnálkozó szemekkel méregetve a valószínűleg velem egy idős férfit.

JiYong: Bocsánatkérésére hangosan kezdek nevetni és leteszem üres bögrémet a mögöttem lévő pultra.
-Ugyan...-legyintek egyet, tovább hahotázva.-Már százszor, meg egyszer láttam, hogy anyám milyen szinten éli ki a vágyait a... Te fajta fiúkkal. Egy kis tapi már meg se kottyan.-vonom meg vállaimat és keresztbe teszem lábaimat, még mindig a kis vascsövön támasztva.-Meg úgy kérsz bocsánatot, mintha legalább öt évvel lennék idősebb. Ennyire öregnek nézek ki?-kapok kérdésemnél ijedten arcomhoz és azt kezdem tapogatni.

BamBam: Kicsit felnevetek még mindig kissé zavarodottan, de már elengedek egy kicsit.
-Nem, nem. Szó sincs erről.-Teszem egyik kezem közelebbi karjára nevetve.-Egy idősek lehetünk ami azt illeti, hiába hittem, hogy fiatalabb vagy először.-Nevetek fel újra és elhúzom kezét arcától.-De tényleg... Úgy menekültél, mintha saját magadat néznéd a helyzetemben.-kuncogok.

JiYong: -Csodálkozol, hogy menekültem?-nézek rá meglepetten és kikerekedett szemekkel, majd egy fintorba rándul arcom.-Miért, hány éves is vagy?-dőlök előre lábaimra, hogy megcsipkedhessem arcát, gügyögve is neki. Hiába, olyan kisfiús arca van, hogy ki nem nézném belőle, hogy velem egy idős.-Babapofi.-adok neki nevetve egy becenevet és még mielőtt megcsaphatna leugrok a bárszékről és elveszem tőle is üres bögréjét.

BamBam: -Nem, sokan szoktak.-nevetek fel kicsit hamiskásan, majd felnézek kérdésére, de ekkor arca már elég közel van hozzám. Kicsit lefagyva és egy "mi a francot csinálsz" tekintettel nézek rá ahogy arcomat nyomorgatja, majd becenevemre már emelném kezem, hogy megcsapkodjam, de elslisszol, így csak arcomat dörgölöm meg kezemmel, hogy ne legyen olyan piros zavarom miatt és, hogy csípései esetleges nyomait is eltüntethessem.
-Huszonegy vagyok, tudd meg.-mondom durcásan.-És nem is olyan duci a pofim. Fogyózok még mindig.-mosolyodom el kicsit. Ja, még mindig. Ha nem is önszántamból.

JiYong: -Jól van, Babapofi, nem kell durcizni.-Nevetve teszem bögréinket a mosogatóba, majd BamBam elé állok.-Bocsi.-Kedvesen simogatom meg arcát, ahol megcsipkedtem.

BamBam: -M-m. Igazából ez még a legjobb becenév, amit eddig kaptam.-kuncogok kicsit keze felé fordulva, mikor elveszi arcomról és mosolyogva nézek rá.-Amúgy... Hogy-hogy még mindig anyukáddal laksz? Ne érts félre, nem bántásból mondom, csak nem úgy tűnsz, mint aki... Érted.-nevetem el egy kicsit a végét, tarkómra simítva kezem, de érdeklődve figyelem arcát tovább.

JiYong: -Uhm... Jó kérdés.-rántom meg vállaimat is.-Sose volt meg bennem az, hogy majd amikor felnövök elköltözzek anyától. Igazából szeretek vele lakni... Nem zavarjuk egymás magán részét, csak ha nagyon muszáj.-csettintek egyet nyelvemmel és megvakarom tarkómat, kicsit hátrébb lépve BamBamtől.-Meg nagyon magányos tud lenni, ha éppen nincs... Khm... "Vendége", vagy én nem vagyok itthon hetekig...-magyarázom szinte semmi háttérinfót se adva hozzá és inkább visszateszem helyére a bárszéket. Nem szoktam amúgy se azon gondolkozni, hogy miért lakom még vele... Nem ám, hogy egy ilyen kérdést tegyenek fel...

BamBam: -Értem. Kusza kissé, de értem.-mosolygok és nyújtózkodom egy kicsit, ingem ujjait feltűrve.-Igazából ha úgy vesszük még mindig jobb, mintha úgy laknál egyedül, hogy nem vagy rá felkészülve.-nézek szemeibe egy kicsit rántva vállaimon.

JiYong: Egyetértően bólogatok utolsó mondatára, majd elnézek szemeiből és a konyhát kezdem elemezni. Pár percnyi csend után csak megköszörülöm torkomat és miközben szemeimet a konyha másik felére irányítom, övéibe is belenézek. Na ez az az igazi kíínoos csend.

BamBam: Számat harapdálom, nem tudom mit mondjak, pedig már be és kinyitottam a számat párszor.
-Öhm.. Dolgozol valamit?-nézek újra szemeibe és előre hajolok hozzá egy kicsit. Kéne az a póló... Aish bassza meg... BamBam nyugodj le, nem... De igen egy szál alsóban van. Oké, mindegy, te is voltál abban az előbb, lépjünk túl, most inkább az arcára és a szavaira figyelj, ne elemezd a... Behunyom szemem pár percre, majd kedves mosolyt húzok az arcomra és úgy figyelek rá tovább is.

JiYong: -Kávézóban dolgoztam...-motyogom és kezeimet összefonom mellkasom előtt.-Aztán azóta nem. Két hete.-Nézek végre rá, de szemeim akaratlanul is végigfutnak testén. Halkan, magamban hümmögve döntöm el, hogy... Jól áll neki a vörös.

BamBam: -Kirúgtak, vagy felmondtál?-kérdezem érdeklődve, fejemet kicsit oldalra billentve, de szemeimet nem véve le róla. Keresztbe teszem lábaimat, az egyiket átvetve a másikon és így üldögélek tovább.

JiYong: -Kirúgtak.-nevetek fel kínosan és megrázom fejemet. A pultnak dőlve szemezek vele, keresztbe téve lábaimat.-Tudod a szokásos, mint minden embernél.-kuncogom.-Na jó, nem... Zaklattam a vendégeket.-nézek szemeibe komolyan, bár csak viccelek. Azért rúgtak ki, mert "nem illettem a közösségbe", azt mondták nagyképű vagyok... Pedig nem is.

BamBam: Nyelek egy kicsit ahogy közelebb kerül hozzám és szemeim kicsit kikerekednek.
-M-mármint úgy, hogy... Hogy úgy...-csinálok kezemmel egy markoló mozdulatot, ezt is már teljesen vörösen, bár nem tudom miért. Olyan szemei vannak... Elvesztem. Komolyan. Aranyos és szívdöglesztő egyszerre...

JiYong: -Minden értelemben.-Szemeim és hangom továbbra is komolyak maradnak, de ajkaimra felfestek egy kis kaján vigyort. Fejemet oldalra döntöm és úgy nézem a kis Babapofi vörös arcát.

BamBam: Nyelek megint csak és végig futtatom arcán tekintetem, majd szóra nyitom a szám, de nem jön ki semmi. Régen... Nagyon régen voltam már ilyen helyzetben, így eléggé oda van az önbizalmam, de... Élvezem. Komolyan élvezem.
-Akkor érthető... Persze nem mind volt szerintem pofátlan, ha úgy csináltad, hogy véletlennek tűnjön, meg... Ilyenek...-akadok el a mondatban, ahogy lábaimat jobban össze kell szorítsam és megint nyelnem kell. Basszus...

JiYong: -Egy idő után simán ki tudtam magyarázni... Már ha kellett. Van, aki észre se vette. Csak, akik körülötte voltak.-Mosolygok féloldalasan, megjátszva, hogy boldogan emlékszem vissza a régi szép időkre.-Ezért tudott könnyen kirúgni a főnököm.-Csettintek nyelvemmel megint, közben egy "nem érdekel" fejet vágva, majd elnevetem magamat.

BamBam: -Aha... De azért szerintem szereztél pár hódolót. Ha nem is vallják be ott helyben, de utána biztos, hogy jó volt azért...-rántok vállat kicsit. Édes ahogy nevet... Mint egy fulladozó hörcsög. Csak helyesebb.

JiYong: -Ilyen kinézettel persze.-nevetem.-Bár ott nem mászkáltam így. Annyira nem akartam a vendégeket elriasztani.-BamBam elé lépek és lehajolva hozzá támaszkodom combjaira, majd megint nevetni kezdek lehajtva fejemet.

BamBam: -Pedig nagyobb sikere lett volna a kávézónak szerintem.-Futtatom végig újból szemeimet rajta és hagyom, hogy megtámaszkodjon rajtam. Közel van... Nagyon is. És ez rám is elég nagy hatással van, főleg, hogy látványosan én vagyok az áldozat. De nem bánom... Ohh, de mennyire nem...

JiYong: Rákapom szemeimet, mire rögtön realizálom, hogy túl közel van arcom az övéhez. De kit érdekel?
-Hmm... Igazad lehet, Babapofi.-bólogatok. Mosolyogva nézek szemeibe és tenyereimet feljebb csúsztatom combján a kényelmesebb támaszkodás érdekében... Meg, mert miért ne?

BamBam: Lábaimat lassan szétválasztom, hogy kényelmesebben támaszkodhasson rajtam és ne nyomódjanak annyira keresztbe tett lábaim. Meg kényelmesebb is így nekem is, hiába vannak eléggé... Fent a kezei.
-Hidd el. Nekem mindig.-mosolyodom el végül kicsit már magabiztosabban és kevésbé vörösen. Melegem van...

JiYong: -Csak el ne szállj, BamBam.-nevét halkan ejtem ki, szinte már nyögve és combjaira markolok. Csak szemeibe nézek, bár azok nem viszonozzák a kontaktust.

BamBam: Feltör belőlem egy kis sóhaj ahogy combjaimat nyomorgatja és lehunyom szemeimet pár pillanatra. Mikor pedig újra kinyitom egyenesen övéibe nézek és talán egy kicsit előrébb is csúszok székemen.
-Nyugi, nincs mitől, én csak tényeket mondtam.-húzok ajkaimra egy kis vigyort.

JiYong: Felhorkantok kijelentésére és aranyos görbét képző ajkaira nézek. Megnyalom sajátjaimat és újra combjaiba markolok.
-Mikor élvezted igazán utoljára, amit veled csináltak?-kérdezem komolyan érdeklődve, ugyanis tudom, hogy a munkájának az egy kis részét se igazán teszi ki. Hh, nem is értem...

BamBam: Felnevetek egy kicsit és fejemet rázva nézek el egy kicsit, majd vissza szemeibe.
-Mondhatnám, hogy soha, hisz negyven feletti nőkről beszélünk és nem is igazán női ideáljaim vannak, de ez most mindegy. A kérdésedre válaszolva... Talán akkor, amikor egyszer az egyik ügyfelem férje rajta kapott minket és halál nyugodtan leült az ágy elé és végig nézte. Akkor még úgy mondhatom azt, hogy nem kellett másra gondolnom.-rántok vállat. Beteg kissé, igen, de hát ha egyszer ez az igazság, akkor ez.

JiYong: Felnevetek, bár nem tudom miért. Nem tudok mit kezdeni ezzel, ha meg nevetek azzal "elintézem egyszerűbben". Fejemet megrázom kicsit és tenyeremet még feljebb csúsztatom combjain.
-És mi lenne, ha végre élveznéd?-teszem fel az ironikus kérdést, mire igazából nem várok választ. Hüvelyujjammal megsimítom ágyékát, kérdőn nézve közben rá.-Tegyük félre a munkádat erre az időre.-mosolygok rá aranyosan.

BamBam: Szavaim és levegőm is bennem ragad ahogy eléggé éledező részem egy kicsike kényeztetést kap. Azt a jó büdös...
-Már rég félre tettük úgy gondolom...-suttogom teljesen magamon kívül és ellazulva szinte feltálalom neki magamat lengén terpeszbe tett lábaimmal erősítve meg ezt.

JiYong: -És megint igazad van, Babapofi. Kezdem elhinni, amit mondtál.-kuncogok, majd testét végigmérem, ahogy szinte felkínálja magát nekem. Lassan hajolok telt és -nem csak kinézetre- nagyon puha ajkaira, közben hüvelyujjammal combjai belső felét és férfiasságát simogatom.

BamBam: Végig ajkait figyelem ahogy közeledik, majd lehunyom szemeimet ahogy enyémre tapasztja azokat. Hagyom, hogy vezessen, hisz erre van szükségem már egy jó ideje. Hogy férfi domináljon felettem... Egyik kezemet nyakára teszem és úgy húzom közelebb magamhoz, néha csókunkba kuncogva vagy sóhajtva, ahogy ujja huncutkodik lábaim között, mik egyre jobban nyílnak szét neki...

JiYong: Lesimítom kezeimet lábain és térdhajlatánál fogva kulcsolom azokat csípőm köré, majd oldalát megfogva emelem fel a székről. Az emelet felé veszem az irányt és a lépcső miatt elválok ajkaitól,hogy azért mégse essünk le a lépcsőn és kelljen kórházba mennünk.

BamBam: Karjaimat nyaka köré fonom ahogy már tudom, mit fog tenni és lábaimat is szorosabbra veszem csípőjén, hogy könnyebb dolga legyen. Mikor ajkaimtól elválik nyakához hajolok és ott falom tovább puha bőrét, közben hátul túrva szőke tincseibe.

JiYong: Felérve a szobámhoz lábammal berúgom a behajtott ajtót, majd fenekemmel lököm be, hogy becsukódjon. BamBamet az ágyamra fektetem fölé mászva egyből és újra megcsókolom. Nyelvemmel megnyalom alsó ajkát, engedélyéért esedezve, közben kigombolva ingét.

BamBam: Lábaimat felhúzom terpeszbe ahogy felém mászik és hajába túrok ismét ahogy ajkaimat újra övéi birtokolják. Államat csak agya húzása miatt ejtem le lassan és kissé felemelkedve az ágyról leveszem ingemet.

JiYong: Miután leveszi ingét, ujjaim nadrágját kezdik lebontani róla, de annak anyaga nagyon is feszül, így nehezen tudom még combjai közepéig is lehúzni.
-Baszd meg, BamBam, hogy ilyen nadrágot húztál.-morgom elválva ajkaitól és lejjebb csúszok lábai közt, kinyújtva neki azokat. Nadrágja két szélét megfogva kezdem lehúzni róla a piros anyagot, amibe bele telik öt percem is. Idegesen levágom a földre a ruhadarabot és vissza emelkedem teste fölé hirtelen lendülettel, ezzel összenyomva férfiasságainkat. Nyakába hajolok és megharapom az azt fedő bőrt, még egyszer összedörzsölve altájainkat, mire gyorsabban és mélyebben kezdem venni a levegőt.

BamBam: -Tetszenem kell ahhoz, hogy olyan dolgokat érjek el, mint amiket te csinálsz mosth...-sóhajtom el végét, mikor még csak boxeren keresztül, de megérzem éledező tagját enyémnek simulni. Sóhajtok még egy nagyobbat, mikor nyakamat édes, izgató fájdalom éri és pont felbillentem csípőm, mikor ő is nekem dörgölőzik. Egy halkat nyögök az érzésre, majd vállaitól lesimítom kezem hátán, egyenesen alsója alá, így megkezdve annak eltávolítását.

JiYong: -Akkor jöhettél volna már rögtön az nélkül is.-motyogom nyakába, tovább harapdálva azt, néha megnyalva vagy puszilva is. Amíg leveszi rólam alsónadrágomat, mellkasára vezetem át ajkaimat és ott folytatom a kényeztetést. Egyik mellbimbóját számba veszem és óvatosan szívogatni és nyalogatni kezdem, közben egyik kezemmel oldalát, másikkal pedig egyre nagyobb merevedését simogatva. Most arra törekszem, hogy tényleg élvezze. Ez kell neki.

BamBam: -Az úgy még kurvásabb lett volna.-kuncogok sóhajtozva és fenekére markolok kicsit mikor mellkasomon járatja ajkait elég érzékeny helyeken. Nyöszörgések hada tör fel belőlem, mikor tenyere ágyékomra simul egy folytonos ritmusban és egyik kezemmel elengedem fenekét, hogy csípőjén keresztül húzhassam végig ujjamat igen csak feléledt tagján.

JiYong: -Ugyan, így se vagy kurvás.-suttogom kedvesen fülébe, aminek vége egy halk nyögésbe torkollik, ahogy megérzem ujjait férfiasságomon. Még harapok egyet nyakán, majd feltérdelve leveszem róla boxerét és halványan mosolyogva nézem végig teljesen csupasz testét. Hirtelen kap el a hányinger és megy el a kedvem az egésztől, ahogy belegondolok, hogy nem régen még anyámmal volt hasonló helyzetben, amitől egy fintor is kiül arcomra.

BamBam: Sóhajokat hallatok ahogy tovább kényeztet, majd mikor lekerül rólam az utolsó ruhadarab félig kinyitom szemeimet és... Olvasok csak az arcáról. Elhúzva számon a keserű mosolyt támaszkodom meg alkarjaimon és tornázom magam feljebb, lábaimat felhúzom és ingemet megkeresve rakom azt ölembe, hogy kisimítsam és megkeressem elejét. Láttam mindent átsuhanni arcán... Alsómat is megkeresem szememmel, majd rejtve minden érzelmemet nyelek párat és szarakodom tovább ingemmel. Mindig is tudtam, hogy undorító, amit csinálok, de valahogy ennyire a képembe még nem mutatta senki.

JiYong: Szemeimet lehunyom és csak egy mély levegőt véve hallgatom, ahogy valószínűleg öltözködik. Még pár mély lélegzetvétel közben próbálom kiverni a fejemből a gondolatokat, hogy mi a munkája és ezért miket csinálhatott vele anya. Felkelek az ágyról és csukott szemmel, tapogatózva keresem meg testét, amit nekem háttal húzok magamhoz. Kezeit, melyek ingét gombolják be lefogom és nyakába hajtom fejemet.
-Nem akartalak megsérteni. Nem tőled undorodok, hanem attól, hogy a saját anyám... Úgy ért hozzád. Nekem ez...-megakadok és csak tartom magamnál testét, hogy ne hagyhasson itt és állkapcsára kedves puszikat hitek.-Sajnálom, ha rosszul esett... Nem akartam tényleg.-suttogom,nem hagyva abba állkapcsának puszilgatását.-Tényleg csak azt akartam, hogy végre valamit élvezz, a munkád mellett...-sóhajtok fel, de a csókokat tovább szórom az eddig is érintett részre.

BamBam: -Furcsa. Tudom.-mosolyodom el kicsit, majd abbahagyva az öltözködést dőlök mellkasának és sóhajtok egy nagyot. Fejemet vállára hajtom, puszijaira pedig akaratlanul mosolyodom el halványan.-Tudom és köszönöm. De ha te nem élvezed, akkor én sem fogom annyira, mert érzem és tudom, hogy mikor  élvezi valaki és mikor nem. Téged meg kb teljesen kioltottalak most...-sóhajtok megint és eltakarom arcomat.

JiYong: -Azt azért nem mondanám...-motyogom füle mellett és orrommal ellököm kezeit arcától, hogy tovább csókolgathassam. Fenekéhez dörzsölöm ettől függetlenül, még mindig teljes merevedésemet és eddig puszikkal kényeztetett részét is kicsit megkarcolom fogaimmal.

BamBam: Felsóhajtok és ajkaimba harapok ahogy megérzem a még mindig kőkemény hímvesszőt fenekemnél elvigyorodom és kezeimet combjaira teszem. Megmarkolom azokat és felemelkedve ülök ölébe, még úgy, hogy csak tovább izgassam.
-Akkor örülök... Nem vagyok teljesen reménytelen...-vigyorodom el és megmozdítom csípőmet.-Talán kijöttem a gyakorlatból és az a baj.-tekerem meg csípőm egyet sóhajtva a drámaiság miatt és az érzés miatt. Ohh, basszus... Lehet, hogy tényleg régen volt.

JiYong: -Mmm... Lehet.-Füle mellett nyögök fel ahogy csípőjét megmozgatja és most én fekszem az ágyra magamra húzva őt. Újra ajkait csókolom, míg kezeimmel oldalát és combjait, néha fenekét is simogatom és markolom. Viszont visszafordulunk eredeti helyeinkre, így megint alattam van, csípőmet megint felé lököm.-Nem akarsz vezetni, BamBamie?-kérdezem kéjesen suttogva fülébe, mégis meglepett hangon, majd óvatosan fülcimpáját is megharapom.

BamBam: -Ohh, dehogyis. Elég volt a felül létből.-nevetek fel arcát cirógatva és felé lököm csípőmet.-De JiYongiee... Ha így folytatod én ülök rá.-vigyorgok szemeibe nézve és megnyalom egyik ujjamat végig húzva azt teljesen álló férfiasságán. Csinálj már valamit, mert tényleg... Hu...

JiYong: Egy halk, remegő sóhaj hagyja el számat ujja érintésére és felkelek, amivel egy kétségbeesett pillantást sikerül csak a Babapofiból előhoznom. Kuncogva megyek íróasztalomhoz, hogy kivegyem belőle a síkosítót és óvszert, majd visszatérdelek lábai közé, rákacsintva. Egyik ujjamat bekenem a síkosítóval és lassan dugom fenekébe, arcát figyelve. Nem tudom, milyen régen volt már ilyen helyzetben férfivel, úgyhogy nem akarom, hogy fájjon, vagy nagyon kellemetlen legyen neki...

BamBam: Izgatottan figyelem ahogy ujját bekeni és lehunyom szemem mikor felvezeti belém. Oké... Elszoktam ettől, nagyon is, de... Még mindig ugyan olyan izgató. Ellazítom magam, így engedve neki, hogy tovább folytassa amit elkezdett és minél hamarabb belemehessünk a dolgokba.
-JiYonghh... Ahh...-nyögöm hangosan és szemeibe nézve sürgetem.

JiYong: Megremegek nevem hallatán és halványan elmosolyodom sürgető szemeire. Második ujjamat is bevetem, amire még kenek síkosítót, csak hogy tényleg egyszerűbb legyen, majd tovább tágítva hajolok le és hunyom le szemeimet, hogy úgy adjak lágy puszikat pocijára.

BamBam: Nagyot sóhajtva fogadom második ujját, mi valahogy nem feszít annyira, mint hittem. Elmosolyodom az aranyos, kedves puszikra és hajába túrok kicsit, megmasszírozva fejbőrét. Megkeresem szabad kezét és megfogom, csak hogy ha már eléggé felkészült leszek, tudjak kapaszkodni.

JiYong: Felnézek arcára, mikor megfogja kezemet és kihúzom belőle ujjaimat, hogy már hármat tudjak a kettő helyére tenni. Erősebben lököm kezemet, hátha megtalálom így is prosztatáját, és nem fog ennyire feszíteni neki. Megszívom medencecsontjánál bőrét, majd végigcsókolom férfiasságát, hogy eltereljem figyelmét a valószínűleg kellemetlen érzésről, ahogy már kicsit durvábban tágítom bejáratát.

BamBam: Hangosabban sóhajtok fel a nem túl kellemes érzésre ahogy kihúzza, majd eggyel növeli ujjai számát. Elernyed kezem enyhe szorítása hajában mikor megérzem a kényeztető csókokat és sóhajaim ettől egyenletesebbek és élvezettel telibbek lesznek. Kezd már jobb lenni...

JiYong: Ahogy sóhajai egyre inkább az élvezetet tükrözik és én is úgy érzem, hogy jó lesz már, kihúzom ujjaimat és megfogom az óvszeres dobozt. Egy csomagot kibontok és felhúzom férfiasságomra, majd egy jó adag síkosítóval is bekenem magam és elhelyezkedem lábai közt. Oldala mellé támaszkodom alkarjaimra és kérdőn nézve rá várom, hogy jelezze; mehet.

BamBam: Izgatottan sóhajtozva nézem végig ahogy felkészíti magát és halkan nyöszörgök ahogy már készen vár az én beleegyezésemre. Még szélesebb terpeszbe húzom lábaimat és kicsit felülve ajkaiba harapok, meg is nyalva azokat, e tevékenységem alatt szemeibe nézve. Nyelvemet szájába vezetve kezdem hevesen feltérképezni azt, majd hirtelen válok el és kuncogva dőlök vissza ajkaimba harapva és megtekerem neki csípőm, hogy még jobban izgassam és láthassam, ahogy férfiassága rándul egyet. Hmm, szeretné már nagyon is, amit én...

JiYong: Halkan nyögök tevékenységei miatt és ahogy csípőjét mozdítja ajkaimba harapok. Mély levegőt véve fogok merevedésemre és csak makkomat tolom fenekébe, kicsit kínozva Babapofit. Közben szám és fogaim újra megtalálják mellkasát és azt szívogatom és harapdálom, nem hagyva magam után nyomot, csak olyat, ami pár óra múlva el is múlik.

BamBam: Hangos nyögés tör fel belőlem mikor megérzem fenekembe nyomulni, de közel sem azt a méretet érzem, amit láttam is. Ohh a kis... Nyöszörgések hagyják el ajkaimat ahogy az övéi engem kényeztetnek és hajába túrom ujjaimat. Elengedem kezét és hím tagja tövéhez vezetve tenyerem kezdem masszírozni ott, hogy én is kínozzam egy kicsit azzal, hogy mikor rándulna én azt könnyedén megakadályozom. JiYong, JiYong... Azért ezeket még nem felejtettem el...

JiYong: Sóhajtozva támasztom homlokomat mellkasára és kicsit beljebb tolom férfiasságomat fenekében, de tovább kínozza kezével. Hirtelen húzom el kezeit testemtől és fogom őket feje fölé, már felemelt fejjel és szemeibe nézve. Teljesen kihúzódom belőle, majd csak félig, de újra elmerülök, ezt megismételve még párszor, néha csak éppen, hogy belé tolom magam, tovább húzva az agyát. Hh, ha így játszol BamBam, akkor én is így, csak az neked rosszabb... Vagy jobb, ki hogy nézi.

BamBam: Felsóhajtok és egy-egy nyögés szakad fel belőlem hangosan amikor még többet érzek meg férfiasságából magamban. Ahh, esküszöm nem fáj egyáltalán.
-JiYongiee... Nem játszom tovább.-nyöszörgöm kéjesen és megnyalom ajkaimat szemeibe nézve hatalmas vágyakozó kiskutya szemekkel. Felemelve fejem ajkaira adok egy csókot, majd megharapdálom kicsit és lehúzom magamhoz, hogy könnyedén csókolhassam tovább.

JiYong: Felkuncogok szavaira és boldogan viszonozom csókját, közben lassan, végre teljesen elmerülve benne. Megkönnyebbülten mordulok bele a csókba és lassan el is kezdek mozogni, ahogy nem érzek annyi fájdalmat BamBamen. Kezeit nem engedem el, továbbra is feje felett tartom őket, míg másik kezemmel oldalát simogatom, az mellett támaszkodva.

BamBam: Felsóhajtok ahogy már teljesen magamban érzem. Lábaimat még széjelebb húzom, így még kellemesebb, de végül úgy döntök, hogy csípője köré fonom lábaimat és így hagyom, hogy lökje magát. Ajkaim érzelmesen mozognak, nem gyorsan vagy hevesen, hanem pont kellemesen. Engedik kiszökni a hangokat, még is édesen kényeztetik azokat, amik őket is. Olyan... Olyan kibaszottul jó érzés...

JiYong: Kiszabadítom ajkaimat övéi rabságából és fejemet övé mellé támasztom, egyik felkarjára. Hangosan sóhajtozok, ami néha nyögéssé válik az érzésre, ahogy már gyorsabban és erősebben lököm csípőmet és hangjai is közvetlen fülem mellett csengenek fel. Más szögben mozdulok mindig, hogy majd egy biztos lökésemnél eltalálhassam gyönyörközpontját és elérjem, hogy teljes mértékben élvezhesse.

BamBam: -Mmmm...-nyögök alatta folyamatosan ahogy egyre jobban löki magát és nyakához hajolva adok rá pár édes csókot. Egyre hangosabban és hangosabban nyöszörgök és nyögdécselek alatta, de egy jó szögben ért lökésénél hangom a magasba szökik és nem engedve szorítom magamhoz lábaimmal csípőjénél. Innen már hangos nyögéseim töltik be a szobát mik mindig magasabbra szöknek. Lábammal minden egyes lökésénél beljebb húzom magamba és meg is lököm felé csípőm. Ohh baszki...

JiYong: Csípője enyémmel ellentétesen mozdul és lábaival is segít, mire hangosan nyögöm nevét és kezeit elengedem. Mindkét karommal feje mellé támaszkodom és újra és újra abban a szögben próbálok mozdulni, hogy jól találjam el prosztatáját. Vele együtt én is kiadom hangomat, nem tehetek róla, hogy nyögései engem is arra késztetnek. Nyakába hajtom fejemet, homlokomat támasztva meg nyakhajlatában és könnyen elért kulcscsontját kezdem kényeztetni.

BamBam: Felváltva nyögünk ettől pedig még élvezetesebb ez az egész. Egyre jobban húzom magamhoz, egyre többször és többször remegek meg alatta és szorulok rá ahogy izmaim befeszülnek az élvezettől.
-JiYongieee...-nyögöm elnyújtottan nevét miután enyém is hangosan kerül a szoba fülledt levegőjébe. Hajába túrom ujjaimat mikor kis késéssel észreveszem, hogy szabadak kezeim.

JiYong: Egyre többször szorul körém, amitől tudom, hogy nem csak nekem, de már neki is közel van a beteljesülés. Eddigi leggyorsabb tempómat veszem fel és egyik kezemet lesimítom hasán és férfiasságára fogva kezdem azon húzogatni markomat, mozgásommal megegyező tempóban. Így biztos, hogy egyszerre fogunk elélvezni és ő is csak jobban élvezheti ezt az egészet.

BamBam: Sikolyok hagyják el torkomat mikor már elég gyorsan mozog bennem és nevét nyögöm folyamatosan ahogy marka hímtagomra szorul és azt is kényeztetni kezdi.
-JiYong-ahh~.-nyújtom amennyire csak tudom sikolyba fúló nyögésem és érzem, hogy még egy jól irányzott erős lökés és a Mennyországba repít minket.

JiYong: Vele együtt nyögök egyre hangosabban. Egy utolsónak szánt lökéssel pontosan eltalálom gyönyörközpontját, mire teljesen rám szorul, így tényleg vele együtt érek fel a csúcsra, én is nevét nyögöm közben. Pár lassabb és gyengébb mozdulat után kihúzódom belőle és eddig engem tartó kezem összerogy alattam, így BamBamen feküdve pihegek, igen csak hangosan és gyorsan véve a levegőt. Hát ez... Wow...

BamBam: Megremegek és testem is rándul egyet ahogy kezébe és kettőnk közé élvezek. Sóhajtok párat ahogy az élvezet minden kis érzését átadja még enyhe mozgásával és érzem a forró élvezetet, mi bár nem bennem, de a latex gumiban van. Magamhoz ölelem lágyan ahogy szinte rám esik és pihegve egy boldog, bárgyú mosoly kerül arcomra. Édes, régen érzett teljes kielégülés... Hát ez valami... Nem is találok szavakat...

JiYong: Pár perc alatt kifújom magam annyira, hogy felkeljek és ki tudjam dobni az óvszert és visszategyem a dobozt és síkosítót az íróasztalom fiókjába. Visszahuppanok az ágyamba és félig betakarom magunkat, BamBam felé fordulva, az oldalamra. Kezemet fejem alá teszem, hogy megtámasszam és egy boldog mosollyal mérem végig arcát.

BamBam: Csak sóhajtva párat nézem mit csinál, majd felé fordulok és kicsit közelebb húzódom hozzá. Boldog vagyok... Ajkaihoz hajolva nyomkodok rájuk édes csókokat végig mosolyogva, majd szemeibe nézek csak és kezemet szabad felkarjára teszem.
-Köszönöm... Mindent...-mosolygok rá csillogó szemekkel.

JiYong: -Még ne köszönd...-rámosolygok és felkaromra simító kezére egy csókot nyomok.-A pénz miatt kerültél ebbe a munkakörbe, igaz?-kérdezem halkra fogva hangomat és arcát simogatva várom válaszát.

BamBam: -Persze, hogy az miatt.-mosolyodom el kicsit közelebb feküdve hozzá még jobban.-Nem bukom az anyukákra, de még apa komplexusom sincs. Csak... Kell a pénz, hogy végre olyan helyen lakjak ahol jól érzem magam. Nem egy putriban... Vagy is hát inkább mindenhol máshol.-suttogom még mindig egy mosollyal és szemeibe nézve.-Persze, lehetnék sarkon álló, vagy host is, de... Félek akkor durvább dolgokat kéne tennem.-nevetek fel halkan kicsit.

JiYong: -Hát az biztos, hogy úgy durvább dolgokat kéne csinálnod...-húzom el orromat és kezem megáll arc simogatásában.-Mennyire lenne még szükséged, hogy befejezhesd a munkádat és egy jó helyre költözz?

BamBam: Sóhajtok egy nagyot kérdésére.
-Fél millió van a kártyámon még. Ehhez még gyűjtöttem úgy háromszáz ezret és egy lakás öt milliónál kezdődik. Szóval... Messze vagyok még...-sóhajtok újból és ajkaimba harapva simogatom ujjaimmal felkarját.

JiYong: -Kifizetem neked.-mondom határozottan és rávigyorgok. Egy kis csókot nyomok ajkaira és megismétlem, amit mondtam, hogy megerősítsem; komolyan gondolom.

BamBam: Nagyon meglepnek szavai és rögtön rázni kezdem fejemet.
-N-nem... Nem kérhetek tőled ilyet. Nem is kérek. Meg miért is tennéd... Ez az én gondom, majd... Majd megoldódik ez is valahogy. Nem vagyok kötve senkihez...-motyogom el a végét és mélyen szemeibe nézek.

JiYong: -Mert szeretném kifizetni. A kapcsolatot pedig veled mindenképpen tartani szeretném úgyhogy még azt se mondhatom, hogy egy ismeretlennek adtam oda az összeget. Mert neked szívesen adom.-mondom továbbra is mosolyogva, én is szemeibe nézve.

BamBam: -De... De ez nagyon sok. Nem kérhetek ilyet tőled, ennyit...-rázom tovább fejemet.-Nem sürgős, hisz' még úgy ahogy lakni tudok valahol...-nézek szemeibe továbbra is. Na de várjunk... Ő tartani szeretné velem a kapcsolatot. Talán...?-De... Miért tennéd ezt meg nekem?-kérdezem őszintén érdeklődve.

JiYong: -Nem is kell kérned.-kuncogok fel aranyosan és közelebb hajolok hozzá.-Azért, mert segíteni szeretnék neked, hogy boldogan és úgy éld az életedet, ahogy azt megérdemled. Hogy élvezd a kis pillanatokat is és ne kelljen ilyen munkát végezned.-hangomat halkabbra veszem és kedvesen csillogó, de komoly szemekkel nézek övébe.-Segíteni szeretnék.

BamBam: Teljesen meghatódtam. Én... Én... Aish... Még közelebb csúszva nyakához bújok és belecsókolva nézek fel rá újra.
-Akkor... Akkor azt hiszem elfogadom az ajánlatodat. De... Meghálálom. Mindenképpen. Akárhogyan is...-mosolygok rá és ajkaira adok pár édes puszit.-Köszönöm... Akkor ezt köszönöm.-kuncogok.

JiYong: -Háláld meg azzal, hogy csöndbe maradsz és nem köszönsz meg semmit.-nevetve csókolok hajába és magamhoz ölelem.-Tényleg szívesen tettem, nincs mit köszönnöd, Babapofi.-vele együtt kuncogok és mosolyogva csókolom meg, még jobban magamhoz ölelve testét. Csak örülni tudok, hogy elfogadta a segítségemet...