Szál cigi
Egyperces - Jian (Lee Ji An) [Imfact]
Figyelmeztetés: -
Megjegyzés: Jian fiatalabb, mint valóságban
Hola!
Most éppenséggel nem azért írok egy kis köszöntőt ide, mert valakinek címezem vagy, mert akármi, amiért eddig írtam/írt Zsani köszöntőt.
El jött az az időm is, mikor a frissen megszerzett szerelmeimmel írjak -legalábbis, most csak egyikőjükkel-, a nem régen debütált bandával, Imfact-tel. Komolyan, körül-belül másfél hete, hogy megismertem ezeket a csodákat, but I fell in love with them.~ És mikor Imfact Hungary csoportban megláttam, hogy valaki megemlített azt hiszem egy Ungjae és Jeup sztorit, megihletődtem. Bár nem azt jött, hogy velük fogok először írni, mégis eldöntöttem, hogy valakivel biztosan fogok a közeljövőben. Hát itt van.~
Egyik kémia óra előtt az iskolában beszélgettem barátnőmmel. Akkor jött az ötlet, hogy mi is legyen a történés, de akkor még azt hittem, hogy nem az egyik friss csodával fogom írni, hanem valaki mással.
De most itt van Lee Jiannal, akit megrontottam ezzel az egy kis egypercessel. Amiért pedig elnézését kérem minden rajongónak, de muszáj volt.~
Remélem tetszeni fog!^^ .
Ezekben a kora délutáni órákban is ragyogóan csillogtatta meg a Nap fénye az öreg, mégis szép iskolaépület tantermének ablakait. Az osztály mely utolsó tanóráját töltötte akkor, abban a teremben sokszínű volt. Még, ha csak a külsői ábrázatokat vettük is volna figyelembe, akkor is mindenkire más jellemzőt tudtunk volna feltüntetni. A hajszínek, a színes, esetlegesen egyszínű ruhák viselése, a kiegészítők (fülbevalók, piercingek és a többi) sokasága, vagy hiánya és még sok más. Mindenki más volt és egyedi, mégis volt valaki, aki kifejezetten kitűnt az osztályközösségből. Egy még ülőhelyzetében is láthatóan magas fiú, kiegészítőhiányossággal ült az egyik, ablak mellett elhelyezkedő, egyszemélyes padban serényen írva minden szót, melyet felfirkantott a táblára vagy kimondott az óratartó tanárnő. Haja az ég felé meredezve pihent feje tetején egy leginkább kéknek ható, türkiz színben pompázva. Látszott már tincsein, hogy már hónapokkal ezelőtt festethette be a fiú -hajtövei egy árnyas, már szinte fekete színben sötétítették a fiú kinézetét, s ezzel egy átmenetet képzett a haja a két ellenhatású szín közt. A fiú arca kifejezéstelenül figyelte a pedagógust, néha körbe-körbelesve az osztályteremben, tanulmányozva osztálytársait és azoknak különös, övétől eltérő kinézetét.
A falon ketyegő időmérő lassan elérte azt az álláspontját, amikor az arra szerelt csengőt megszólaltathatja és a diákok is visszatérhetnek otthonukba. A legtöbb pedagógus is végezett az óra végeztével és ők is családjukkal tölthették elkövetkezendő idejüket. Boldogságban tölthették és pihentethették magukat, hisz' péntek volt, ami csak annyit jelentett mindenkinek, aki az iskolában tartózkodott, hogy ennek a munkahétnek is eljött a legvége és itt van már a küszöbön a hétvége két napja. Amiből a legtöbb szorgos diák az egyik napot tanulással, míg a másikat családjaikkal, barátaikkal töltik, esetleg egymagukban a szobájukban olvasva, rajzolva vagy valamivel elfoglalva magukat. A hétvége, amit a tanárok is ugyanígy feltudnak osztani, egyik szabadnapjukban a következő heti dolgozatokat tették össze, esetleg az eheti felmérőket javították ki és értékelték le, míg a másik napot családjukkal, ismerőseikkel vagy munkatársaikkal töltötték el.
Az oktató befejezte beszédjét, mikor a hangos, az iskola egész épületén villámként átsuhanó csilingelő hang félbeszakította és megvárta, míg diákjai összepakolták tankönyveiket, majd elköszönt a tagozattól, szabadjukra engedve tanoncait. Összetömörülve, tolakodva hagyták el a tantermet és ballagtak lefelé az iskola széles folyosóin, az épület bejárati kapuja felé. Jian megszeppenve állt a helyiség ajtajában két kezével végig tapogatva rózsaszín anyagkabátja és farmernadrágja minden kis zsebét, majd meglepődve nyúlt táskájához, hogy annak is átnézhesse minden kis rejtekhelyét. A fiú cigarettás dobozát kereste, nem tagadható, hogy már lassan egy éve, rászokott a károsítóanyagokat tartalmazó, kis füstölni valóra. Mindennapjai részévé lett egy-egy bláz elszívása reggelente, a tanítás végén és este, pár órával azelőtt, hogy lehajtaná fejét párnájára és elaludna.
A fiú szomorkásan, mégis elhatározottan hagyta el a tanintézet nagy épületét és annak egyik eldugottabb, mégis pont útjába eső sarka felé irányította lábait, miközben hátitáskáját vállára kanyarította. Nem érte meglepetésként, mikor odaért, hogy az előbb még órát leadó nevelője egy vékonyka, fehéres füstölgő szál staubbal szájában állt kabátját még jobban összehúzva magán. Jian határozottan üdvözölte a fiatalosan öltözködő tanárnőjét.
-Elnézését kérem, Ms. Choi, de nem lenne ellenére, ha kérnék magától egy szál cigarettát? Az enyém sajnos elfogyott még reggel.-Jian kezét emelte, hogy elvehesse a már számára odanyújtott bagót.
-Tartozik nekem Mr. Lee. Ha legközelebb hiányolni fogom a cigit, legyen felkészülve, hogy a tanárnője kölcsön fogja kérni, amije van.-A pedagógus tanítványára kacsintott, míg kezével intett a fiúnak; induljon haza és élvezze ki a hétvégéjét. Jian megköszönte és illedelmesen elköszönve meggyújtotta a kis pálcikát, míg otthona felé indult.
Nos ennyi lett volna, remélem tetszett!
Köszönöm még egyszer a figyelmet!^^ <3
