Fotózás(-GUCCI) ~ Taorry ~ 3. Rész - Vége

Fotózás(-GUCCI)

Taorry - Tao(ZTao) x Harry(Harry Styles) [OneDirection]
+Zayn Malik, fényképész [OneDirection]

Felosztás: Zsani - Tao     Dalma - Harry
Figyelmeztetés: -

Harry: Folyamatosan fel-leoldva telefonomat nézegetem az időt. Ideges vagyok, meg izgulok, meg minden bajom van... Taonak fotózása lesz, ahova magával visz a fotósa és más ilyen bennfentes emberek ajánlására. Mert, hogy én tökéletes lennék plusz modellnek, a fogalmam sincs milyen ruhadarabokhoz... Igent mondtam, mert csak jobban járok én is meg Tao is, ha nem valaki ismeretlennel lesz, hanem a párjával, velem. Meg jó élmény is lesz, így elsőre elmenni egy fotózásra. Ráadásul modellként.
Amikor az egyik idő-meglesésemnél a nekem megfelelőt mutatják a számok felkelek kanapémról és az ajtóhoz rongyolok, hogy felvehessem csizmáimat. Pár centis sarka kopog a bejárati túloldalán lévő lépcsőfokokon, ahogy elindulok az annyira nem is messze lévő, nagy épülethez.
Egyszerű szürke rövidujjúm alá befúj a hűvös, igen erős szél. Bár nem fázok, hála sötét farmeromnak. Meg a nap is elég erősen süt, ezért felveszem napszemüvegemet, így folytatva utamat a helység felé, ahol már valószínűleg Tao van.

Tao: A fodrász éppen hajamat állítgatja, bár nem tudom minek, hisz az lenne a lényeg, hogy kócos, de mindegy is, legalább nem fog lelapulni. Telefonomat megnézem és látom rajta, hogy párom mindjárt ideér, így felkelek a székből, megköszönve a fodrásznak.  Csak egy köntös van rajtam, egy fehérnemű fotózásra nem kell sok ruha. Fotósom Zayn belibben az ajtón kalapjába színes tollak vannak tűzve, sálát épp most hajította el. Igen... Rá már mondhatom, hogy homokosabb mint én, de mégis bonyolult ez a dolog, hisz ahogy megismerkedésünkkor is mondta irtózik a férfi pénisztől, de ha nőn van egy teljesen műanyag, kevésbé élethű darab akkor benne van. Vannak furcsa emberek. Egy hotelban vagyunk, egy nagyon extrém nagy szobában, amit én bármennyire is nem vagyok olyan szegény csak álmodni mernék róla. Elképesztő...
A bejárati ajtó kinyílik én pedig rögtön egy nagy mosollyal fordulok felé, de mikor párom belép szinte összesek. Ajkaim elnyílnak egymástól, szemeim kikerekednek és meg kell kapaszkodnom, hogy ne essek össze teljesen. Le... Le...  Én... Azt a kurva... Levágatta a kibaszott haját. És most rövid. De tökéletes. És még mindig kurva szexi. Hogy?!

Harry: Felrobogok a harmadik emeletre, kettesével, néhol hármasával szedve a lépcsőfokokat. Megkeresem a jó számmal ellátott szoba ajtaját és meglepően egyszerűen megyek be, hisz' nincs kulcsra zárva.
Rögtön párom meglepődött arcával nézek szembe és egy kicsit sötétebb bőrű, borostás... Férfi méregető szemeivel. Akkor ő a fotós. Mosolyogva veszem le napszemüvegemet és akasztom pólóm nyakába az egyik szárával.
-Hello!-köszönök vigyorogva, mire mindenki ugyanígy köszön nekem vissza. Ja mindenki... Az a négy ember, aki még rajtam és Taon kívül itt van. Taohoz sétálok, közben hajamat hátra túrva. Még furcsa, hogy ilyen rövid és nem göndör... De nekem tetszik. Kell néha az újítás.

Tao: Még mindig szedem össze magamat a sokkból ami nem rég ért. Ajkaimba harapok ahogy haját túrja hátra miközben felém jön, majd mikor elég közel van karjaimat nyaka köré vezetem és mosolyogva fogadom az ajkaimat érő puszikat. Hajába túrok és úgy nézem tovább.
-Ahj... Azt hittem szexibb nem lehetsz.-sóhajtom kicsit elnevetve magamat.-De nyuuu, jól áll. Nagyon is.-mosolygok tovább és megsimítom arcát.-Ő a mai fotósunk, Zayn Malik.-mutattam be és megvárom, amíg bemutatkoznak.
-Ahj, elképesztő, hogy milyen jó modelleim lesznek. Sokat fogunk keresni.-vigyorog ránk.-Nos, Harry, hogy te is tudd, mire jöttél el tudatlan. Ezeket...-tolja el köntösömet alsó részeimről, amin egy sima, fekete, feszülős és nem is kell mondanom, méreg drága alsónadrág van.-...a drágákat kell bemutatnunk pár fotón. Szóval kapsz egy ilyet te is és beálltok valahova pár fotóra.-mosolyog tovább és Harry kezébe is ad egy olyan darabot, ami rajtam van.

Harry: Derekára fogok és szájára kezdek kis puszikat hinteni. Csak kuncogok, majd elengedem, kicsit hátrébb lépve tőle.
-Örülök, hogy neked is tetszik.-mosolygok, majd Zayn felé fordulok.-Harry Styles, Tao barátja.-mosolygok és kezet fogok vele. Érdeklődve hallgatom, amit mond, ugyanis már igen csak érdekel, hogy mikhez fogunk modellkedni Taoval... Akaratlanul nyalom meg számat párom alsóneműje felfedésekor, de szemeim ki is kerekednek, mikor közli, hogy ezeket fogjuk bemutatni. Nem extra, de kurvára feszül... Már Taon is, nem ám hogy akkor rajtam...
Elvonulok a szoba egyik sarkába, hogy átöltözzek és már csak a bemutatandó alsónadrágban menjek vissza hozzájuk. Fejemet lehajtom és úgy állok be barátom mellé, majd nézek fel félve, de mind a ketten engem bámulnak... Sőt még a sminkes és a fodrász csajszi is. Pff, akkor nem kell szégyellnem semmit. Amúgy se szégyellem a testem, meg semmi, de nem vagyok büszke se. Meg nem szoktam felvágni magammal, szóval elég furcsa érzés lesz, hogy félmeztelen képek fognak kikerülni rólam, egy rohadt híres divattervező hivatalos oldalára, meg más egyéb közösségi oldalakra is. Huh...

Tao: Csak mosolyogva nézek rá és megsimogatom arcát. Édesem... Gyilkos tekintettem nézek körbe mindenkire aki őt nézi, mire abbahagyják, majd Zayn az első helyszín, a kanapé felé vezet minket.
-Nos akkor. Egy kedves, mosolygós, játszadozós képet szeretnék, ami később kicsit elfajul.-mosolyog ránk mi pedig a kanapéra ülünk. Elgondolkozva kezdem böködni oldalát, majd csiklandozni is, hogy a "szerepbe" tudjuk magunkat élni.

Harry: Már éppen helyezkednék el kényelmesen, mikor Tao oldalamat kezdi böködni. Visszafogva nevetésemet, vigyorgok csak, oldalamra dőlve a kanapén, megfogva alkarját. Mintha megakarnám állítani... Pedig nem is, mindig élvezem, ha csikiznek. Egyik lábamat a földön hagyom, lelógva a szófáról, míg másikat felhúzva támasztom a háttámlának, így hagyva, hogy látszódjon boxerem tetején annak tervezője. Reklám, az reklám... Közben Zayn kamerájának vakuja folyamatosan villog, aminek gondolatára kicsit bepirulok és a nevetést is abbahagyom, nagy szemekkel nézve a felettem lévőre. Úgyis azt mondta a fotós, hogy 'elfajul'...

Tao: Csak vigyorogva csiklandozom, majd mikor szemeimbe néz abba hagyom és még jobban felé mászok, egyik lábamat csípője mellé támasztva térdemen, másikat pedig lábai között hagyom, így elég jól látszik a reklámozott termék márkája. Kezeimet oldalánál hagyom, míg lejjebb hajolok hozzá és elővigyorodva édesen nézem szemeit tovább.
-Oké, most, Harry kezet kérnék, valahova lentre, mindegy hol, a te barátod, a teste a tiéd, nem szólok bele.-hallom Zayn hangját, mire kicsit felnevetek, de csak.tovább nézem, néha változtatva fejem állásán. Okéé, kezdek begörcsölni... De még nem vészes.

Harry: Teszem, amit Zayn kér. Párom combjának hátuljára simítom egyik kezem, így lehetővé téve, hogy tenyerem útját is lefotózza. Akaratlanul markolok kicsit Tao combjába, lehunyva szemeimet. Felülök és Zayn felé fordulok, ahogy mondja, hogy ez ennyi és még épp belefér egy kis puszi párom szájára, amíg átgondolja, hol legyen a következő helyszín.

Tao: Halkan sóhajtok ahogy combomon érzem meg kezét és ajkaimba harapok ahogy meg is markolja kicsit. Viszonozom a puszit és kiengedem magam alól, majd várom, hogy hova megyünk következőleg, félig Harryre dőlve.
-Hmm... A konyhába megyünk, gyertek. Egy-egy külön és egy-egy együtt.-mosolyog és felkel, hogy ott is körül nézzen, hogy hogy állít be minket. Addig is új boxert kaptunk, most én kaptam egy fehéret, míg Harry egy sötétkéket. De azért jó, mert a márka név az ellentétes színnel van, szóval nekem kék, neki pedig fehér. Csatlakozunk a konyhába Zaynhez, majd én az asztalra kerülök, Harry pedig a székre. Harryvel kezdi, addig és én mosom a nekem szánt epreket.

Harry: Vigyorogva kelek fel és váltom át az alsónadrágot. Hm, ez jobban tetszik, mint a fekete... Beballagunk mi is a konyhába, ahol leülök az egyik székre és Zayn már kezd is fotózni. Azt sem tudom, mit csinálok, a testem magától mozog, hogy különböző helyzetekben lehessen. Nem a fotózkodás lesz a kedvenc közös elfoglaltságom, Taoval, de egy kis tapasztalat szerzésnek elmegy... Végez velem a fotós és áttér páromra, kinek látványát, most kiélvezhetem. Felkelek, hogy a közös képek is meg legyenek és a pultnak támaszkodom, annak háttal, szorosan állva Tao mellé. Fejemet felé fordítom és úgy nézem, mozdítva néha fejemet. Míg ő ugyanabban a pózban marad, mint amiben én voltam az előbb én csípőmet döntöm a pult oldalának, párom felé fordulva, és átölelve, továbbra is arcát nézve.

Tao: Csak lágyan fordulok felé, mindig máshogy ahogy a vaku villog, majd az utasításra felülök a pultra és magam elé, lábaim közé húzva Harryt pózolok párat vállára dőlök, nyakánál ölelem át, vagy éppen odahajtom fejemet. Közelebb csúszok hozzá a pulton ahogy Zayn oldalról fotóz minket, nem kérve meg, hogy nézzünk a kamerába, csak előre. Mikor ez kész ránk mosolyog, majd megy is tovább, hogy kitalálja hol legyenek a következő fotók. Párom nyakába hajolva adok rá pár csókot és átölelem, kicsit bepótolva a szeretet adagomat.
-Mit csináltál ma, amíg nem jöttél ide?-duruzsolok fülébe, tovább ölelgetve őt. Most jól esik...

Harry: Csak pózolok ahogy érzem, majd mikor ezzel is készen vagyunk, Zayn magunkra hagy, amíg kitalálja, hol leszünk a következőkhöz. Megfordulok Tao ölelésében, így szembe kerülve vele és combjaira teszem kezem mosolyogva.
-Vásároltam, meg a boltban voltam... A főnök meg a lányok a boltban nem hitték el, hogy ma azért nem érek rá, mert veled jövök egy fotósorozatra.-nevetem és egy kis puszit adok állkapcsára.-Ja meg fodrásznál, de azt észre vetted.-kuncogok és hajamhoz nyúlva kócolom az kicsit össze és ellépek a pulttól, ahogy megkapjuk az újabb, reklámozásra váró darabokat. Nevetve forgatom meg a kezemben a lilás-rózsaszínes boxert és Taora nézek kétségbeesetten, de vigyorogva, majd megint átvedlünk.

Tao: Csak mosolyogva és néha felnevetve hallgatom őt, közben édes arcát elemezve. Jobban látszanak az arca vonásai így... De még mindig ugyan olyan jól néz ki és ugyan olyan szexi számomra. Mikor meglátom kezében a szép színes alsót csak kuncogok, majd enyémet, ami párduc mintás felkapom magamra.
-Jesszus anyám... Összenyomja a fenekemet. Mi a szar? Ez a férfiaknak kitalált, nemi erőszak védelem?-nevetek, majd a hófehér lépcsőhöz megyünk, ahol a következő fotók lesznek.
-Kreativitásotokra hagyom, ami jól esik. Oh és Tao, lesz egy képed a fürdőben egyedül egy limitált kiadással.-kacsint rám Zayn, mire elvigyorodom. Előre félek, de hát na... Limitált, azok jók. Jónak kell lenniük.

Harry: -Dehogy, csak van, mit összenyomnia.-kacsintok rá, megsimogatva fenekét. Leülök egyik lépcsőfokra Tao mögé, de úgy, hogy ne takarjon, majd pár kép után, lecsúszok mellé. Átkarolom és közelebb húzom magamhoz, míg másik kezemmel az eggyel feljebb lévő fokon könyökölök. Így nézünk mind ketten a kamerába, majd arcához hajolok lehunyva szemeimet és orromat nyomom arcának, mintha megakarnám puszilni, közben oldalát cirógatom ujjaim hegyével, csak észrevétlenül.

Tao: Pózolva a lépcsőn néha halkan felkuncogok, majd mikor nekem nyomja orrát csak mosolyogva forgatom meg szemeimet a kép érdekében, majd még pár fotó után itt is végzünk. Megkapom a dobozt, majd felmegyünk mind az emeletre. A fűrdőben kinyitom a dobozt, amiben egy full arany, csillogó boxer vár, fekete és tigris mintás betűkkel.
-Na neee.-mondom magamba, még nem látta senki. Felhúzom, majd beengednek mindenkit. Vigyorogva vagyok kész mindenre, így először a mosdó kagylóra és annak pultjára kell hasalnom, pár tükrös kép is készül, majd beállítanak a zuhany alá. Az alsónadrágot nem, de mellkasomat és hajamat bevizezik, majd így pózolok tovább. Még merészebben a vizet is rám engedik kicsit, majd úgy tűnik, hogy itt készen vagyunk.

Harry: Hogy annyira azért ne érezzem magam rosszul felveszem pólómat és úgy megyek a többiek után. Éppen időben. Tao kész van... És én is. Szám szó szerint tátva marad a boxer látványára, vagyis Taoéra, ahogy azt a ruhadarabot viseli... Az ajtófélfának dőlve, kezeimet mellkasom előtt keresztezve figyelem, ahogy Zayn fotózza. Szinte már bámulva páromat, folyamatosan... Nem tudom róla levenni a szemeimet. Ahj, Tao drágám, miért nézel ki ilyen jóól?

Tao: Zayn kicuccol a fürdőből, majd várakozásra kér minket egy kis időre, amíg a hálót rendbe szedik. Harry elé sétálok és csak vigyorogva nézek rá.
-Na, tetszik?-lépek hozzá közelebb, egy törölközővel törökgetve magamról a vizet, majd nyakamba rakom és orrommal bököm meg arcát kicsit egy pusziért, amit meg is kapok, majd átölelem csak gyengén derekát.

Harry: -Te? Imádom.-suttogom fülébe vigyorogva, ahogy én is átölelem és megkapja pusziját. Elveszem tőle a törölközőt, miután elengedem, hogy megtöröljem vizes kezeimet és kicsit pólóm aljáról is eltüntessem a nedvességet.

Tao: -Bocsi.-mosolygok rá sajnálóan, majd teljesen megtörölközve és hajamat is gyorsan megszárítva majd besztájlolva megyek én is a hatalmas gyönyörű hálóba. Megkapjuk a sima, sötét színű boxereket, majd befekszünk az ágyba.
-Nos, mindenfélét szeretnék ami lehetséges, a szexiket tartogassátok utoljára.-mosolyog ránk Zayn, majd a kezébe fogja a kamerát és állítgat rajta kicsit.

Harry: Fejemet csak rázom bocsánatkérésére és követem a hálószoba felé, közben levéve pólómat. A szobában megint átvedlünk és bevetjük magunkat az ágyba.
Eleget téve Zayn kívánságának csinálunk még vagy tíz képet, mindenféle pózban. A végére érünk ő pedig a sminkes és a fodrász lányokkal elmegy enni, minket itt hagyva, hogy visszaöltözhessünk és a többi.
Tao felé fordulok egy nagy vigyorral és őt a hátára fordítva mászok fölé, csípőmet övéhez nyomva.
-Nagyon szexi voltál abban az arany csodában.-suttogom fülébe, megjutalmazva azt egy puszival is, majd egész testén végigmegyek ajkaimmal, hogy újra kényeztethessem, amire már egy ideje nem volt időnk...

Tears of Life ~ 14. Rész

Tears of Life

Figyelmeztetés: Szexuális utalások és trágár beszéd használata.

ChanYeol: Megint egy késő hajnali tanulós estét tartok, mert miért ne. Nyugodtan írom a füzetembe a házit, a teámért nyúlok, de ekkor szemem sarkából meglátok valami. Valamit, amit lehet nem kellett volna... Rögtön felkelek a székből, hogy a szoba másik sarkába bújjak a veszély elől. Mit keres egy kurva pók a szobámban?!? Ráadásul egy ekkora.
Remegve mászok az ágyig, szemeimet egy pillanatra se véve le az állatról. Telefonomon már megszokásból írom be a számsort és kezdem hívni.
Majdnem egy hete nem láttam, nem volt iskolában az összeveszésünk óta. Hiányzik, de... De mindegy.
Pár csöngés után felveszi, álmos, rekedt hangját meghallom, ahogy morog valamit, mire szívem kihagy egy ütemet.
-Yo-YoonGi...-mondom remegő hangon, visszabújva a sarokba, ahol biztonságban vagyok és csak bámulom a nagy feketeséget.-Va-van egy pó-pók... Egy kurva pók, a szo-szobám-ban...-dadogom már szinte sírva. Rühellem  a pókokat. Kurvára rühellem. Nem érdekel, hogy egy hete nem találkoztunk és össze is vesztünk. Leszarom, csak... Csak mentsen meg... Szeretném, nagyon.

YoonGi: Egy jó pár napig nem voltam magamnál, csak két nap alvás után keltem fel. Utána pedig olyan kicseszett szarul voltam, hogy inkább nem mentem suliba. Csak sírtam, kicsit talán magamba roskadtam és végig gyűrűm helyét simogattam vagy visszagondoltam dolgokra. Aminek sírás lett a vége mindig, ameddig el nem aludtam. Egybe folyt az éjszaka, a nappal... Korom sötét van mindig a szobámban. Csoda, hogy anyám nem sejt még semmit... De mindegy is. Most más dolga van úgy is... Nem tudom mi, de elment. Ő ment el és nem apa, így vele vagyok. Ő pedig leszar, amire meg is kértem. Szóval megvagyok... Már el is alszom sok óra próbálkozás után, amikor megszólal telefonom és egy régen látott kép villan fel rajta.
-Mm...?-veszem fel gondolkodás nélkül, majd ahogy meghallom hangját, szinte tudom, hogy még mindig nem aludt el, amióta reggel felkelt. Végig hallgatom, mit mond és veszek egy nagy levegőt. Fél kettő... Végül is nekem mindegy mikor, mi van.-Húsz perc.-sóhajtom nagyon halkan a telefonba és leteszem. Nem beszéltem eddig csak ordítoztam. Persze, hogy semmi hangom sincs. Felkelek és szekrényemhez lépek, ahonnan kiveszek egy rövid nadrágot meg egy fekete farmert. A farmert felhúzom, minden ami eddig volt rajtam a hét eleje, vagyis inkább az a nap óta rajtam maradt, bár nem igaz teljesen, mert egyszer muszáj volt egy hideg zuhanyt vennem és akkor kimostam. Szóval nem használt meg ilyesmi... Felveszek még egy pulcsit és annak zsebébe tömöm a nadrágot, amit még kikészítettem és így indulok el egy bakancsba bújás után.
Végig járom a fél várost busszal, majd mikor kiszállok a rég látott ház előtt, rutinosan teszek mindent, majd a lakás ajtaja elé érve, csak egyszerűen lökök rajta egy erősebbet és már bent is vagyok. Leveszem cipőmet és őt kezdem keresni. Nem meglepően a hálóban van. De még fel kell készülnöm kicsit, így lassan megyek be.

ChanYeol: -Si-siess...-motyogom, bár már letette. Arcomat félig eltakarva tenyereimmel figyelem, hogy meg ne mozduljon, vagy ha mégis megteszi, akkor ne felém, vagy úgy, hogy eltűnjön a szemeim elől. De mégis elkezd mászni, én pedig felugorva ültemben helyezem magam biztonságba a párnám mögé, szorosan ölelve azt magamhoz, már folydogáló könnyekkel. Rühellem. Annyira nagyon utálom. Miért most kellett ennek idejönnie?!
Lépteket hallok, majd meg is látom szemem sarkából az azokhoz tartozó testet. Szívem hevesen kezd verni, fejemet felé fordítva, kapom rá szemeimet. Teljesen remegő kezemet kinyújtva mutatok az átlósan, velem szemben lévő sarokhoz, ahol szerencsére még mindig ott van az a szörnyeteg. Félelemtől és könnyeimtől csillogó szemekkel nézek az ő fáradt tekintetébe, amikor pedig elindul a falhoz, párnámat még jobban mellkasomhoz szorítom, államat, számat és orrom egy kis részét eltakarva azzal.

YoonGi: Beérve a szobába rögtön tekintetembe ágyazódik az övé és én is arra nézek amerre ő. Oké, ez egy elég nagy dög, ha nem ekkora lenne szerintem fognám magam és elhúznék... Talán, de igen, ez egy elég nagynak mondható pók. Egy pók. Egy pók miatt vagyok itt.
Csak sóhajtok egyet és kimenve a konyhába fogok egy poharat, amit szinte sosem használ és visszamegyek. Fogok egy papírt a sok közül, ami íróasztalán van, majd felállok rá és egy kis szenvedés árán beleimádkozom a pókszabásút a pohárba a papírral. Mikor megvan tenyeremet rátapasztva fogom egy kezembe a poharat, majd leugrok az asztalról és kimegyek az erkélyre vele, ahol nemes egyszerűséggel dobom a nagy világba, majdnem a pohárral együtt, de az végül megmarad. Lerakom a kinti kis asztalra, majd a korlátnak támaszkodva levegőzök egy kicsit, közben az utolsó slukkra is rágyújtva. A legutolsóra életemben. Nem kell több. Nem függök tőle. Csak most kell... Még azt se tudom, maradok-e vagy sem...

ChanYeol: Nagy szemekkel, félve és halkan sírva figyelem akcióját, kicsit megkönnyebbülve és elengedve magamat kissé, amikor végez és elviszi, tőlem jó messzire. Bármennyire is mennék most utána, nem bírok. A lábaim még mindig annyira remegnek, hogy már felállni se bírnék szerintem. Így csak várok, amíg befejezi cigije elszívását, közben folyamatosan ide-odakapkodva fejemet, hogy biztos legyek benne, máshol nincsenek ilyen gyilkos lények. Ez után mindig ilyen vagyok. Kell egy-két óra, vagy egy teljes nap, mire teljesen megnyugszom, hogy nincs körülöttem több ilyen dög.
Látom YoonGit bejönni az erkélyről, így őt bámulom, most már kicsi boldogságtól csillogó szemekkel, úgy nézve rá, mintha az életemet mentette volna meg az a bizonyos szőke herceg -bár ezt is tette, de ez mellékes. Csak simán elsétálna mellettem, hogy haza menjen gondolom, de még éppen elérem ujjaim hegyével lábszárát. Mint egy elveszett kiskutya nézek fel rá, könyörgően, hogy ne menjen. Lassan feltérdelek és úgy mászok hozzá, csípőjénél ölelve meg, fejemet hasára téve. Szipogok párat, majd csak azután szólalok meg, azt is eddigi legérdekesebb, vékony hangomon, szinte csak suttogva.
-Köszönöm...

YoonGi: Végezve visszamegyek, majd már mennék is haza, de megállít egy érintés, mitől mindenem megfagy. Lenézek rá, szinte már könnyek kezdik szemem szúrni, de megállítom őket mind. Elég volt már a könnyeimből... Mikor viszont megölel úgy megindulnak, hogy már nem érdekel. Lehunyom szemeimet és elfordítva fejemet egy kicsit, törlöm ki szemeimből könnyeimet.
-Nincs mit.-bólintok rekedt hangomon és újra ránézek. Csak nézem és nézem, majd ahogy a jég megtörik és nem bírom tovább egyik kezem még mindig selymes tincsei közé túrom és sóhajtok egy nagyot. Hmm... Azt hiszem, muszáj lesz maradnom, nem? Mintha olyan nagyon  ellenkeznék... Leveszem pulcsimat. Az ő ruhái vannak rajtam, csupán a farmer az enyém.

ChanYeol: Halkan mormogva, szemeimet lehunyva kezdek jobban lenyugodni, főleg ahogy hajam érintést kap. Karjaimat szorosabban fonom csípője közé, térdeimmel kicsit közelebb csúszva még hozzá, miután lekerül róla pulóvere. Annyira hiányzott...
Fejemet megemelem, egyik kezemmel elengedem. Nyakamból észrevétlenül varázsolom le a láncot, rajta az ő gyűrűjével és másik kezemmel is elengedve ülök sarkaimra. Felnézek rá, megint elkezdve könnyezni látványára és újra remegésbe kezdve teszem egyik tenyerébe a gyűrűt, ujjait behajlítva és mindkét kezemmel fogva övét. Nagyot nyelve szívok egy hatalmas adagnyi levegőt tüdőmbe, számon keresztül, ahogy homlokomat csípőjének döntöm és egyre jobban rákezdek a sírásra. Aish, a faszomat már...

YoonGi: Befejezem simogatását mikor elenged és csak nézem tetteit. A hiányolt gyűrűm visszakerül hozzám, mire egy kis mosoly szökik arcomra és levéve azt a láncról teszem helyére, kezemen. Nézem és már érzem is ahogy egyre jobban sírni kezd, mitől szívem megszakad és nem érzem úgy, hogy megérdemelné ezt a helyzetet, bár... Semelyikünk sem érdemli meg. Karját megfogva húzom fel az ágyra, ahol leültetem és mellé ülve húzom magamhoz, hátát simogatva és vállait, ahogy nyakamban sír már tovább.

ChanYeol: -Sah-sajnálom...-szipogok és lassan elhúzódom nyakától, fejem rögtön lehajtva és elkezdve törölgetni megállíthatatlanul folyó könnyeimet.-Ji-Woo volt...-akadok meg a lány neve közben, ahogy elcsuklik hangom.-Neh-nem kellett volna, r-rád fognom... Csak... Csak nagyon felidegesített és... Hi-hinnem kellett volna abban, hogyh biztos nem teh voltál...-Törölgetem még mindig könnyeimet, nem bírva rá nézni, direkt takarva arcomat szemei elől. Szégyellem magam. Rohadtul szégyellem. Émelyegni kezdek, fejem zsong, ahogy visszagondolok a hétfőn történtekre. Mindjárt elájulok esküszöm... Kicsit oldalra fordulok, hogy megölelhessem végre normálisan is, erősen, szorosan húzva magamhoz, mélyen szívva magamba bódító és számomra még mindig nyugtató hatású illatát.

YoonGi: Elengedem mikor ő elhúzódik és minden szavára figyelek. Tudhattam volna. Megfordulhatott volna a fejemben, de mégsem, mert nem akartam jobban veszekedni. De... Aish... Csak megvárom, míg befejezi mondatait és mikor megölel, ölébe mászva bújok hozzá még jobban és húzom is magamhoz szorosabban.
-Semmi baj... Semmi baj... Hagyjuk. Gondolhattam volna, hogy ő volt. NamJoon pedig még rásegített, hogy foglalkozzanak vele. Engem is idegesít ez a dolog és nem tudom, mi lehetne, szóval... Majd lesz valahogy, jó? Kitaláljuk...-mondom mindig megköszörülve torkomat, hogy visszanyerjem hangom, majd halántékára nyomok egy csókot.

ChanYeol: -O-oké...-motyogom, könnyeim már kezdenek elapadni. Még nem teljesen, de már jól halad. Szám szélei kicsit megrándulnak, felfelé kanyarodva kissé a puszi érzésére. Hm, hiányzott, tényleg. Fejemet vállára támasztom, arcommal a nyaka felé, orrommal kedvesen kezdve cirógatni bőrét. Kicsit lefelé fordítom fejemet, hogy úgy fogjam meg kezét, melyen újra ott díszeleg a gyűrű, mi miatt szívem megint hevesen kezd dörömbölni mellkasomban. Számhoz emelem kezeinket, gyűrűinkre csókolva, ahogy azok összeérnek, összekulcsolt ujjaink miatt. Hmm...

YoonGi: Szinte kiesik szívem a helyéről, nem tudom kordában tartani heves dobogását. Bólogatok kicsit rövid válaszára és elmosolyodom ahogy nyakamat simogatja orra hegyével, kicsit kiráz a hideg is. Lefelé vezetem tekintetem, homlokomat feje búbjának támasztva, mikor megfogja kezemet és szinte könnybe lábadnak szemeim, mikor megérzem ajkait bőrömön, a kedves gesztusban. Most én temetem fejem nyakába és megszorítva kezét ölelem szabad kezemmel, nyakába dörgölőzve, hogy könnyeimet eltüntessem.
-Me-meow...-mosolyodom el kicsit és véve egy nagy levegőt lenyelem minden könnyemet. Nem fogok sírni. Nincs már miért...

ChanYeol: Halványan mosolyogva élvezem dörgölőzését, szabad ujjaimmal derekát cirógatva.
-YoonGi cica...-motyogom fülébe kicsit kuncogva és kezét nem engedve el ölelem magamhoz megint, persze úgy, hogy azért neki se legyen kényelmetlen.-Szeretlek.-suttogom, számat még mindig fülénél tartva, majd az elé adva egy puszit, fejemet övére döntöm. Örülök, hogy ilyen gyorsan megoldunk dolgokat. Mármint nem teljesen, de hh, sikerül...

YoonGi: Jól esik... Minden, amit csinál velem. Kuncogok ahogy meghallom közvetlen fülem mellett hangját és kiráz a hideg is.
-Én is szeretlek, Channie...-suttogom és már vigyorgom is a puszira. Könnyen oldjuk meg a konfliktusokat... Ha csak félig is. De hát jobb előbb. Nem bírjuk ki egymás nélkül.-Hiányoztál, te balfasz.-sóhajtok elengedve magam és karjaiba folyva szinte.

ChanYeol: -Persze, rögtön sértegessél is.-puffogok, megjátszva sértettségemet.-De akkor, ha én vagyok a balfasz, akkor te a jobb. Nem csak, mert amúgy is jobb vagy nálam...-kuncogok, fejemet kicsit vállába verve. Ez... Nagyon jó volt, ChanYeol. Önpacsi!

YoonGi: -Aish, baszd meg!-nevetek fel akaratlanul és mellkasába vágok összekulcsolt kezeinkkel, majd felemelve fejemet nézek szemeibe.-Nem vagyok én semmiben sem jobb nálad. Fasz igen, de jobb egyáltalán. A tökéletes mindig is te maradsz.-ejtek rá egy szerelmes mosolyt és orromat hozzá dörgölöm övéhez, ehhez fejemet rázva. Majd kuncogva fekszem vissza helyemre.

ChanYeol: -Most nem. Ezért nem.-biggyesztem le alsó ajkam, mikor mellkason vág, de elvigyorodom a végére.-Hát öhm... Khm... De.-nevetek, kicsit megvakargatva tarkómat mindent sejtetően.-De hát kinek, mi.-mosolygok és miután visszatelepedik, egy kis csókot lopok ajkaitól. Oh... Hiányzott. Komolyan. Egy hét alig telt el és ezt nem bírtam ki úgy, hogy most ne kapjak szinte rohamot szívem heves dobogásától. Hh, ez van.

YoonGi: Csak kuncogok szavaira. Perverz állat... Csak nyugodtan fekszem nyakában tovább mikor szinte szívrohamot kapok attól az egy kis puszitól. Naa neem, Park ChanYeol, ez moly fing. Kicsit felélénkülve emelem fel fejem újra és állát kedvesen megfogva húzom ajkaimra őt és lassan kezem csókolni, ugyan is úgy nehéz, hogy megremegek és gyomrom is bucskázik ezzel egy időben.

ChanYeol: Szintén lassan, szerelmesen csókolom vissza, kezemet arcára simítva. Nem változtatok azon, ahogy elkezdte. Minek? Ez így jó most... Nagyon is.
-Itt alszol?-húzódom el tőle mosolyogva, szemeimet csak félig nyitva fel, még túl kábultan érezve magam. Kicsit oldalra pillantok, majd vissza rá.-Fél három...-suttogom és hátra dőlök az ágyon, húzva magammal őt is, vigyorogva.

YoonGi: -Egyértelmű nem? Ezek után hülye lennék elmenni. Hisz' a haza nekem itt van, nem?-vigyorgok én is ahogy eldől és én így rá kerülök. Kicsit kuncogok, majd újra megcsókolom. Most csak tartom ott egy darabig ajkaimat, majd elválok tőle. Szemeibe nézek és szabad kezemmel is megtámaszkodom mellette, hajába túrva kicsit.-Cuki vagy barnán... Kis medve bocs.-kuncogok.

ChanYeol: -Amúgy is az vagy, nem kellene ahhoz elmenned innen.-nevetek behúzva nyakamat, mielőtt még megverne és kicsit tovább tartom ajkait enyémeknél, hogy tényleg ne legyen a bántalmazásomra kényszere.-Kis, mi?-nevetek, kihangsúlyozva a kis szót. Én meg a kis jelző nem férünk össze. Hh, hogy is férnénk.

YoonGi: -Huuu, te...-morgok magamban és már csapnám agyon, de megkegyelmezek végül miután gyengéimre tér. Nem tudom csak... Függök a csókjától vagy nem tudom. Bármit képes lehetne tenni velem egy-egy után.-Maci bocs. És igen, kicsi. Szokták ezt mondani igazi jelentés helyett is, he.-nevetek megnyomkodva az orrát

ChanYeol: -Ooh, így már értem miért mondják rád mindig, hogy egy igazán nagy barom vagy. Mert csak képletesen használják, hogy nagy.-nevetek igen durván, szabad csuklóját megfogva, míg övével összefűzött kezemet megfeszítem, hogy ne tudjon lecsapni. Ne is tegye. Basztathatom, még mindig idősebb vagyok. Nem mintha érdekelne, vagy figyelnénk erre... De akkor is, ha kel kihasználom. Hehe.

YoonGi: Már készülnék arra, hogy most nagyon megverem, de végül nem teszem, mert lefog és nincs erőm ellenkezni ellene.
-Olyan izé vagy, Park ChanYeol. De komolyan. Ha nem is bal, de fasz biztos. Hát nem igaz. Chh...-fonom össze kezeimet mellkasom előtt és felfújva arcomat csücsörítek is egy kicsit. Rohadék... De imádom ezért is...

ChanYeol: -Volt kitől tanulnom.-Vigyorodom el. Megsimogatom felfújt pofiját, majd nekem szinte felkínált ajkaira adok édes puszikat, amíg fel nem adja, annyira nem is hiteles durcizását. Megint megsimizem arcát, most már csak mosolyogva aranyosságán.

YoonGi: Csak szemeibe nézek, de nem bírom már tovább ahogy puszikat kapok. Újra karjaiba és kezébe olvadok. Visszabújok hozzá, keze újra enyémben pihen és mosolyom újra rajtam van.
-ChanYeol. Chan-Chan, Yeol-Yeol.-mosolygok csak mondogatva valamit, hogy beszéljek. Nem tudom. Visszajön a hangom még jobban.

ChanYeol: -Jézusom, el ne kezdj így hívni, mert falnak megyek. Aztán annyi a pisze orromnak.-fintorgok, de szabad kezemmel arcát simogatom tovább.-Én még lehet belekezdek, hogy Yoon-Yoonnak hívjalak.-kuncogok fel és fejemet kicsit hátra dobom a felgyülemlő emlékekre, amik saját magának adott becenevével kötődnek össze. Édes... Yoon-Yoon...

YoonGi: Csak felnevetek és megrázom fejem, tudatva vele, hogy biztosan nem fogom így hívni. Viszont mikor megemlíti azt a nevet csak felkuncogok és egy kicsit felhörgök.
-Így hívtam magam kicsinek, persze, hogy félig részegen ezzel dobálózok. De azért, amiket akkor kimertem mondani.-nevetek fel.-Ohh, Istenem még jó, hogy kibasztad belőlem az alkoholt... JA VAGYIS.-kezdek el köhécselni.-Mert akkor tuti jobban hatott volna és még hülyébb lettem volna. Meg kb elmeséltem volna, az idézőjeles házi pornónkat.-nevetek tovább.

ChanYeol: -Az életedet is kibasznám belőled, Min YoonGi.-motyogom orrom alatt, hogy ne hallja meg. De mindig mindent meghall, amit nem kéne.-Már ha nem fáradnék el ilyen hamar... Ahh, öreg vagyok én meg ahhoz, hogy ne fáradjak ki...-Nevetek hangosan, nem gondolva komolyan, persze.-Az meg igen is egy házi pornó. Nincs benne semmi, ami kifogásolható lenne. Mintha profik lennénk... Ah, már rég gazdagok lennénk azzal...-nevetek vele együtt.

YoonGi: Csak szélesen elvigyorodom szavaira és nyakába bújok.
-Oh, kérlek... Khm... Khm...-köhécselek kicsit csak halkan.-Miről beszélsz? Ugyan már, ne nevettess. Bírnád te, csak fel kéne húzzalak ugyan úgy, mint a múltkor.-vigyorodom el. Ahh, Istenem az egy nagyon tökéletes együttlét volt. Azt hittem már nem is igaz, pedig az volt. Már a gondolatára is eltudnék menni... A tekintete, a tettei, a...  Ahahaa... Inkább nem gondolok erre, mert baj lesz.-Mmm, milyen igaz. Pedig azért az még az elsők között volt, nem?-kuncogok. Nem emlékszem pontosan.-De hát illesz hozzám, be-khhmm-lém-khmm, szóval ez alap, hogy a szeretkezéseink profik. Hisz' tudjuk, miért őrül meg a másik. De azért durva hangom van rajta. Olyanokat csalsz ki belőlem, amit pornó színészek megjátszanak. Mint egy rossz ribanc.-nevetek.-Mondjuk mondták már, de na.-rántok vállat kuncogva kicsit még mindig.

ChanYeol: -Na jó, ezt a témát itt zárjuk le.-emelem meg kicsit hangomat, csak pár perccel mondandója befejezése után szólalva meg, halántékomat masszírozva.-De amúgy igen, az vagy.-teszem még hozzá nevetve, most már nem fogva le, ha meg akarna ütni. Akkor inkább verjen meg, csak hagyjuk ezt a témát, mert nem lesz itt alvás akkor... Aish, Min YoonGi, mit teszel velem...?

YoonGi: -Chhh...-ütök egy nagyobbat mellkasára, de csak mosolyogva dőlök neki újra. Nem bántom na... De igaza van, jobb, ha befejezzük. Fiatalok vagyunk, kedves ChanYeolnak pedig nem kell sok, hogy rávegyem, de most nem... Most hagyjuk. Csak hozzábújok és felemelve fejemet adok arcára egy puszit, majd ajkaira is és visszafekszem rá. Nyehh... S
Nem akarok soha felkelni.

ChanYeol: Csak nevetek ütésére, mi bár erős volt, annyira nem fájt. Annyira. Hátát simogatom hagyva és élvezve puszijait. Szorosan ölelem magamhoz, oldalamra fordulok, így ő lecsúszik rólam, már ő is oldalán fekszi, míg én még mindig csak szorosan tartom magamnál. Nyakához bújok, szemeimet becsukva, mosolyogva és lábamat is átdobom testén, oldalánál, ezzel is biztosra menve, hogy közel tudhatom magamhoz. Élvezem... Igaz, hogy még ég a villany és most már alig kell pár perc, amíg elalszunk, főleg neki, de nem érdekel. Én fel nem kelek, őt meg nem engedem el magam mellől. Égve marad, nem mintha zavarna akárkit is... Max. kicsit magasabb lesz a villanyszámla, bár így is vannak esték, mikor így alszok el, szóval nem nagy gond.

YoonGi: Csak ellazulva hagyom minden mozzanatát és mikor elhelyezkedik szorosan ölelem magamhoz én is és lábaimat szintén úgy rendezem, hogy belé akadjak jó sok helyen és így is szorítsam magamhoz. Már szinte alszom is ebben a kellemes helyzetben, amikor valami még mindig zavar. Kiveszem a párnát a fejem alól és a szó, szoros értelmében hozzábaszom a villanykapcsolóhoz, így kellemes sötétségbe, de a hold miatt, mégis esti fényekbe borítva a szobát. Egymás karjaiban, semmi távolsággal, csak a szuszogásokat és a lágy morgásokat hallva. Ez kell nekem... Csak is ez... Ő, a karjai, a szeretete, a hangja, a csókja, a jelenléte... Más nem.