Tears of Life ~ 5. Rész ~ 18+

Tears of Life

18+

Figyelmeztetés: Trágár beszéd és szexuális tartalom.

YoonGi: Igaz, már fenekemről leszenvedtem a feszülős ruhadarabot, de lábaimról -bármennyire is vékonyak- már nehezebb lesz leszenvedni. ChanYeol kérdésére felé kapom fejem és kissé elpirulok. Hát... Meg kell tanulnia levenni rólam az ilyen nadrágot is. Mert ha ezt könnyen lerángatja, akkor a többivel már nem lesz gond. Már ha... Mindegy. Inkább mindegy.
-Hát, ha nem élvezed szenvedésem annyira, akkor igen, légyszíves.-nevetem el magam a végére és egyik lábamat felé nyújtom, még mindig vigyorogva. Legalább nem én szenvedek vele. Tudom, tudom lusta vagyok, de hát na. Felajánlotta, miért ne fogadjam el?

ChanYeol: Elé sétálok és felém nyújtott lábáról lehúzom a nadrágot. Egyszerűbben szedem le róla a ruhadarabot, mint ő tette volna. A nadrágot óvatosan az ágya végén lévő keretre hajtom és visszafordulva hozzá megcsókolom. Kezeimmel teste mellé támaszkodom az ágyra, térdeimet kissé behajlítom, hogy ne kelljen teljes mértékben bedőlve állnom.

YoonGi: Könnyebben leveszi rólam a nadrágot, mint gondoltam. De... Ezzel a tettével csak elindítja képzelőerőmet, mely pár percre kikapcsolja az elém tárt képeket, ugyanis ajkai teljesen elfoglalják enyémeket. Édesen viszonozom a lágy ajak mozgását, melytől el is mosolyodom. Kezeimet nyakára vezetem és tarkóját cirógatva falom tovább azokat a káprázatos ajkakat. Egyik kezem viszont rakoncátlankodni kezd és mellkasán végig simítva halad lefelé, egész addig, amíg nadrágja egyik övtartóját meg nem találja. Ott ujjamat beleakasztom és egy határozott mozdulattal magamra rántom.

ChanYeol: Derekamra kötött kardigánomat kioldom, még időben, ugyanis Suga magára ránt. Mozdulatával egy időben döntöm hátára és csípője fölött térdelve kezdem feltűrni pólóját. Feljebb csúsztatom őt az ágyon, míg én eddigi helyemen maradok, ezzel megszakítva csókunkat és leveszem róla a már testén összegyűrt textilt. Végig nézem hirtelen felfedett testét, majd nyaka bőrére tapadok, kihagyva azon a sértett, még mindig vörös foltot.

YoonGi: Nem is fogom fel mi történik, bár én kezdeményeztem ezt az egészet. Csak akkor térek viszonylag magamhoz, mikor pólóm lekerül rólam, így a még így is zavaró darabot eldobom valamerre. Halk sóhajtozással fogadom nyakam kényeztetését, egyik kezem vállába kapaszkodik, míg másik trikója alatt simogatja izmos hasfalát, melyen halvány, de tökéletesen érezhető kockák sorakoznak. Kezemet felvezetem mellkasára, onnan pedig vissza eddigi helyére. Egyszerűen... Csodálatos érzés. Hogy ő teszi ezt velem, és nincs olyan érintése, ami ne hozna lázba és nem esne kibaszott jól...

ChanYeol: Kisebb sóhajai egy elégedett mosolyt kényszerítenek arcomra. Elhúzódom nyakától és felegyenesedek, ráfogok felsőm aljára mindkét kezemmel és levetve azt a földre dobom az övé mellé. Végigsimítok mellkasán, közben visszahajolva hozzá és ismételten ajkaihoz tapasztom enyémeket. Nem tudok betelni tökéletes csókjával. Érintenem kell száját, mert szükségem van rá...

YoonGi: Szemeim felcsillannak mellkasa látványára. Azt a rohadt... Egy nagyobb sóhajt hallatok, mikor nagy tenyere engem érint és kezeimet hátára simítom ahogy ajkai újra megakadályoznak a normális lélegzésben. Széles hátán végig húzom kezem, majd csípőjéhez érve előre simítok hasára. Ajkaim mozgása heves, kezeim viszont csiga lassúsággal gombolják ki farmerját, amin a cipzár magától csúszik le, mikor szét húzom az eddig egymáshoz simuló anyagokat. Lesandítok a felfedett területre és elvigyorodva kuncogok fel, majd gyengéden ajkaiba harapva fordítok magunkon.

ChanYeol: A csókba szusszanok, mikor kezeit újra magamon érzem és talán az őrületbe tudna kergetni ellentétes viselkedésével. Érdekes, hogy szája milyen akaratosan kényezteti enyémet, míg kezei túl ráérősen szabadítják meg alhasamat a nadrág szorításából. Kisebbet nyikkanok a hirtelen jött cserére, de túllépve a pozícióváltáson kezeimet combjaira teszem, ujjaimmal simogatom az izmos felületet.

YoonGi: Elszakadok ajkaitól és nyakát kezdem kis puszikkal ellepni. Egyik kezem izmos karján simít végig, míg másik hasát cirógatja. Alhasát is megsimítom, de ott már csak ujjaim hegyei érintik. Alsó ajkam végig húzom nyakán egészen állkapcsáig, amit végig csókolva füléhez hajolok.
-ChanYeolh...-susogok fülébe és megringatom csípőm ölén. Hmm... Érzem a fenekemnek nyomódó még csak kezdetleges merevedését, mely talán erre a tettemre jobban megkeményedik. Mellkasát kezdem forró csókokkal behinteni, egy-kettőnél felnézve szemeibe. Olyan édes... Főleg reakciói...

ChanYeol: Fejemet az ágy puha matracába nyomom, mikor ajkai és kezei is feltalálják magukat testemen. Néhány halk sóhaj kicsúszik egy-egy érintésénél és elnyílt ajkakkal élvezem, amit velem művel. Nem tudom, miért hatnak rám ilyen erőteljesen tettei... De rohadtul élvezem. Ajkaim megremegnek és egy hangos morranás csúszik ki számon, mikor YoonGi megmozdítja csípőjét és nevemet fülembe suttogja. Mellkasomra tapadnak ajkai ezután, mit előszeretettel nézek.
Egyik felpillantásánál elpattan bennem valami és újra magam alá gyűröm, majd lerángatom róla az egyetlen, testét takaró ruhadarabját; alsónadrágját. A látványra, melyet teljesen meztelen teste nyújt felsóhajtok és szétnyitom lábait. Két ujjamat benyálazom és számmal alhasát kezdem kényeztetni, míg ujjaimmal tágítani kezdem alfelét.

YoonGi: Újra alulra kerülök, amit egy sóhajjal nyugtázok, majd ahogy megérzem, hogy már eléggé szoros alsóm elenged felnyögök. Hihetetlenül izgató, amit csinál... Egyszerűen a látványa, az érintései és minden az őrületbe kerget. Annyira... Kurva jó... Sóhajára szemébe nézek, mely éhesen vizslatja testem általa felfedett részeit. Már látom mire készül, így lehunyom szemeimet és mikor megérzem magamban ujjait az előzőnél sokkal hangosabban nyögök fel. Fáj a feszítő érzés, de alhasamat érő csókjai elfeledtetik velem ezt a tényt.
-Chanh...-nyögöm halkan, ahogy megint kissé kellemetlenné válik az érzés és hajába túrom tíz ujjamat.

ChanYeol: Hangjára ismételten csak felmorranok és nem elfoglalt kezemmel combját simogatom. Néhány perc elteltével befejezek mindent és felkelek az ágyról. Megkeresem az óvszert, miközben megszabadítom magamat nadrágomtól, azzal együtt bokszeremtől is. Visszamászok az eszméletlen látványt nyújtó fiúhoz és hímtagomra görgetem a gumit, majd hasát simogatva kezdem fenekébe nyomni magamat. Lassan, ügyelve YoonGi érzéseire tolom magam teljesen bejáratába és homlokomat mellkasára támasztva nyögök egyet halkan. Olyan kibaszott jó...

YoonGi: Mikor megérzem az ürességet ismét felnyögök. Nézve ahogy levetkőzik kikerekednek szemeim a túl dögös látványra, mely közeledni kezd. Légzésem felgyorsul, szemeim követik az óvszer útját férfiasságán. Lehunyom szemem, mikor elhelyezkedik és ahogy lassan, mégis fájdalom mentesen próbál belém csúszni légzésem egyenetlenné válik. Mikor teljesen bennem van egész hosszával és mellkasomon pihentetve fejét szusszan egyet elmosolyodok kissé, majd megunva tétlenségét felhúzom mellkasomról ajkaimra és meglököm felé csípőm. Viszonylag már megszoktam magamban, de még feszít kissé... Nem baj, túlságosan akarom már, ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.

ChanYeol: Alkarjaimra támaszkodok oldala mellett és "jelére" elkezdem mozgatni csípőmet egy kényelmes, lassabb tempóban, míg ajkaitól elválok pár pillanat után. Arcát figyelem és mikor nagyjából már nem látom, hogy fájna neki gyorsítok, ezzel kicsalva magamból is néhány elfojtott hangot. Számon veszem a levegőt és fejemet hátracsapom egy kisebb nyögés kíséretében, mikor is sikeresen eltalálom prosztatáját, ezzel egy olyan hangot szerezve tőle, ami... Ami simogatja dobhártyáimat és, melyet hallani akarok... Még.

YoonGi: Ahogy kérésemnek eleget téve lassan kezd mozogni ajkaimat rágcsálva tűröm a kissé feszítő érzést, de tudom, hogy mindjárt jobb lesz. Mikor ezt megérzem gyorsabban kezd mozogni, amit halk, mégis folytonos nyögésekkel díjazok. Meghallom tőle azt a kis nyögést, melynek hatására, amúgy is felnyögtem volna, de ekkor eltalálja gyenge pontom, amire a "tervezettnél" sokkal hangosabb nyögés, szinte sikoly tör fel belőlem. Szemeimet kinyitva vágytól csillogó tekintetébe fúrom sajátom. Lehúzva magamhoz homlokát enyémnek döntöm és minden lökésére felnyögök, néha hangosabban, mikor eltalálja újra azt a pontot. Egyik kezem hajába túrva teszi próbára tincseit, míg másik oldalán jár fel-le, körmömmel karistolva a gyönyörű bőrt rajta. Hogy tud ekkora élvezetet okozni? Nem emberi... Bár, hh, Park ChanYeol inkább Isten, mintsem csak egy halandó. Az arca... Ahogy eltorzul a kéjtől... Képes lennék most ideélvezni. Lábaimat csípője köré fonom, így még jobban érzem magamban, ami egy igen csak hangos nyögéssel feszíti ívbe hátam.
-Oh... Baszdh... Megh...-sóhajtozom.

ChanYeol: Oldala mellől inkább fejéhez támaszkodom, alkarjaimat tarkója alá téve. Vágytól csillogó szemeit figyelem, mozgásomat kissé meggyorsítva újra. Nem tudok ezzel az érzéssel betelni. Mikor pedig lábait körém teszi és egy nyögést is hallat én is hajába túrok és szemeimet becsukva élvezem minden hangját.
-Hh... Azt... Csinálomh.-A szavak egy-egy lökésem után jönnek ki számon, míg erőtlenül elvigyorodom. Teljesen kihúzódom belőle, hogy aztán eddigi legerősebb mozdulatommal találjam el újra kényes pontját ahogy belé csúszok ismételten. Ezzel a tettemmel magamból is hangos nyögések sorozatát hívom elő. Az egész szoba, sőt ház hangunktól zeng, köszönhetően a nyitott hálószoba ajtónak és élvezetet sugárzó tetteimnek. Komolyan imádni fogom minden együttlétünket. Már most imádom. Túlságosan is.

YoonGi: Arcát nézve nyögdécselek tovább egyre gyorsuló lökéseire és úgy érzem, hogy a mennyekben vagyok. Hihetetlen, hogy mekkora élvezetet tud adni és még tudja fokozni puszta kinézetével is. Imádom... 
Megérzem a kellemetlen ürességet, amit aztán felvált a töménytelen, hatalmas élvezet. Oh, Istenem... Falakat remegtető nyögéssel jelzem neki, hogy ez egyenesen zseniális húzás, illetve lökés volt. Két kezemet hajába túrom és fejbőrét masszírozva lököm felé csípőm, az ő lökéseivel ellentétesen és hallgatom nyögéseit. Beleborzongok... A tetteibe egyértelműen, de a hangja... Ebben az olykor rekedtes, de még úgy is mély tónusban... Tökéletes. Nevét nyögve és néha élvezettől hörögve lököm magam felé továbbra is, majd mikor megérzem az első hullámot először ívbe feszülök, majd nyakára tapadva kezdem csókolgatni finom bőrét. Egy tetszőleges pontot kiválasztva kezdem szívni nyaka egy különösen puha felületét, majd fogaim között kiengedve szemébe nézek és bár halkan suttogva, de kimondom a lelkemet nyomó szót...
-Szeretlek.

ChanYeol: Ahogy ő is elkezdi csípőjét mozgatni, kezdem érezni, hogy nem fogom sokáig bírni már. Nyakamat kezdi csókolni, majd szívni, ami amúgy is a gyengéim közé tartozik nem, hogy még ilyen helyzetben. Apró és halk, de sokat jelentő szavát elengedem fülem mellett és hangos morgásaim és nyögéseim közepette elélvezek, tovább folytatva mozdulataimat, hogy az alattam fekvőt is a gyönyörbe sodorjam. Nem viszonozom szavát, mert nekem mondhatom, hogy ez... Korai? Mert az. Nem volt sok kapcsolatom, de az összesben csak hónapok után tudtam viszont kimondani azt, amit a párom, vagy talán nem is. Persze kedvelem, hiszen mégis csak együtt vagyunk és boldogsággal tölt el a közelsége, meg ilyen dolgok. De nem tudnám még kimondani, hogy szeretem. Két napja sincs, hogy kisajátítottam és a párommá változtattam.

YoonGi: Meghallom mély hangján feltörő nyögését, ami megadja az utolsó előtti hullámot, majd ahogy egy lökésnél tökéletesen találja el bennem azt a pontot egy, az eddigieknél sokkalta hangosabb nyögéssel elélvezek, egyenesen közénk. Lihegésem közben felnyitom szemem és a még mindig fölöttem támaszkodó tekintetébe fúrom szemem. Korai volt kimondanom, de igazából nem is tudom, milyen inditatásból tettem... Lehet csak a hirtelen fellángolás, vagy... Nem tudom. Mindegy. Ha nem ilyen állapotba lettem volna, akkor nem biztos, hogy kimondom... Lehet, hogy szívem ezt súgja, de még eszemnek is el kell fogadnia ezt a... Talán tényt. Halványan mosolyogva felemelem állam, hogy egy rövid kis csókot nyomjak ajkaira. Remélem, hogy azért most már nem fog szomorkodni annyira.. Remélem... Boldog lesz velem.

ChanYeol: Pár levezető lökés után kihúzódom belőle, csókunkat nem szakítom meg. Kezeimet kiveszem feje alól és oldalát megsimítva felkelek mellőle és kidobom a használt óvszert. Visszasétálok a szoba másik végében lévő kukától az ágyhoz és YoonGi mellé fekszem, egy kis csókot nyomok homlokára. Érdekes, hogy milyen könnyen el tudta velem felejtetni az otthon történteket és egyszerűen tett boldoggá.

YoonGi: Végig nézem ahogy kikel mellőlem, majd kidobja a használt gumit és mosolyogva fogadom vissza magam mellé. Magunkra húzom a takarót és karját fejem alatt elvezetve vállára fektetem fejem. Ujjammal simogatom mellkasát, mosolyom pedig még mindig nem olvad le. Felnézek rá és homlokomat arcának dörgölve bújok hozzá. Nem. Nem szokásom senkihez és nem is lehet belőlem kinézni, de amúgy valamikor nagyon is bújós vagyok.
-Chan...

ChanYeol: Általa elhelyezett kezemmel válla puha bőrét simogatom, míg szemeimet becsukva élvezem a most kellemes, takaróból áradó melegséget. Nekem is arcomra szárad mosolyom aranyos viselkedésétől.
-Mond.-suttogom és közelebb húzom magamhoz, ezzel félig magamra is fektetve testét. Bár néha idegesít, mégis szeretem, ha bújnak hozzám.

YoonGi: Lehunyom szemeim, mikor válaszol és kicsit kuncogva tovább cirógatom, most már hasát is. Ahh... Alig érthető suttogását csak én hallom és állkapcsára nyomva egy kis puszit válaszolok neki.
-Nem számítottam rá, hogy ennyire tökéletes leszel.-kuncogom el magam szavaim után, még egy kis puszit nyomva ugyanarra a helyre, mint az előbb.

ChanYeol: -Nem vagyok én tökéletes.-Kissé megrázom fejem és felé fordítva egy puszit nyomok ajkaira.-Csak szerinted.-Halkan felhorkantok és kezemet, mely vállán pihen oldalára csúsztatom végig simítva hátán közben.

YoonGi: -Nekem az vagy.-rántok vállat és libabőrös leszek ahogy oldalamat érinti. Érzékeny pont... Hasáról felsimítom kezem mellkasán egész nyakáig, ahol a durván vörös foltot óvatosan végig simítom. Tetszik, hogy ott van... Nagyon is. Szemeimet lehunyva végig húzom egyik ujjam kulcscsontja vonalán, majd mellkasán pihentetem.

ChanYeol: Mosolyogva csókolok megint szájára, míg oldalát kezdem simogatni hüvelykujjammal. Egy kellemes érzés fut végig gerincemen keze érintésére, mégis mikor nyakamhoz ér halkan felszisszenek. Na várjunk... Ennyire kiszívta? Ahh. Nem zavar... Annyira. Majd megpróbálom valahogy elrejteni a ruháim alatt. De tényleg nem zavar, csak nem szeretném, ha az iskolában mindenki megjegyezné, hogy szép a nyakamon az a folt. Aish, na mindegy majd, hh, megoldom.

YoonGi: Simogatására sorozatosan ráz ki a hideg és lep el a libabőr, de csak hagyom, mert rohadt jól esik.
-Van egy komplett sminkfelszerelésem, ha nem akarod, hogy más lássa. Megcsinálom, ha gondolod.-suttogom, ahogy eszembe jut, hogy esetleg neki kellemetlen, ha más meglátja ezt. A szülei után, már más nem kell, hogy elítélje, megértem. Oh... Akkor majd az iskolában... Jól van. Nem baj. Csak ne érezze magát szarul... Azt nem akarom.

ChanYeol: Vigyorogva simogatom tovább oldalát, bár érzem, hogy tiszta libabőr. Hh, nem mondja, hogy ne, úgyhogy biztos tetszik neki.
-Kedves, de nem kell, köszi. Vannak garbós pólóim.-Hangom ugyanolyan halk, mint övé, amitől még jobban kezdek elálmosodni. Szabad kezemet szám elé teszem és nagyokat ásítok és szemeimet megszabadítom az odagyűlt könnyektől. Utálom, hogy szinte minden ilyesmitől bekönnyezek.

YoonGi: -De tesi is lesz.-suttogom neki, majd a takarót kicsit feljebb húzom magunkon. Ásításaira csak szélesen elmosolyodom, majd automatikusan törlöm le szeme sarkából az oda gyűlt könnycseppet. Aranyos, hogy ilyenektől bekönnyezik. Én csak tüsszentéskor szoktam, de akkor úgy nézek ki, mint aki fél órája sír.-Aludj nyugodtan.-nyomok arcára egy puszit.

ChanYeol: -Annak mindegy. Úgyis mindig futok. Olyankor úgyse nézi senki.-Halkan felkuncogok. Arcomra adott puszija után felé fordulok és magamhoz ölelem. Nem bírom ki, hogy ne ölelgessem teljesen. Komolyan, olyan jó érzés. Feje tetejére, majd arca szinte minden pontjára pár csókot nyomok, mielőtt még teljesen elalszom. Már így is félálomban teszek mindent, miközben pedig alszok nem tudok ilyeneket csinálni... Pedig milyen jó lenne. Hh, jól van, ChanYeol neked is vannak ám ötleteid.

YoonGi: Kicsit megcsóválom fejem válaszára, majd kuncogva ölelem vissza ahogy magához húz. Édes... Kis csókjait vigyorogva fogadom, majd ahogy abba marad a zuhatag kinyitom szemem. Végig simítok arcán és hangos szuszogása közben figyelve egy darabig ajkaira nyomok egy kis puszit. Hallgatom légzését és szívverését, de még hosszú percekig, talán egy óráig sem hunyom le pilláimat.

Mr. és Mrs. ~ 4. Rész - 18+ ~ Vége

Mr. és Mrs.

18+

Figyelmeztetés: Szexuális utalások és tartalom, trágár beszéd használata.

Megjegyzés - Storyline: Fél éve már, hogy összeházasodott a furcsa szerelmes pár. Azóta minden megváltozott. Közvetlenebbek lettek egymással és életüket úgy élik, mint a normális házaspárok. Az egyetlen dolog, ami nem változott életükben az a; szerelmük. Ugyanúgy szeretik egymást és ez látszik is rajtuk. 

SeungHyun: Egy boldog mosoly játszik ajkaimon, miközben megint csak munkahelyem felé megyek, már a második reggel. Kivételesen nem ébresztettem fel Kedvesemet és egyben férjemet, hisz' olyan édesen aludt, hogy nem tudtam volna megtenni. Persze fél álomban még váltott velem egy édes, felejthetetlen csókot, mi löketet adott a mai naphoz és elviselhetővé tette azt nekem. Imádom... Ahh, Istenem annyira!
Megérkezem, leparkolok és ujjaimon tekergetve a slusszkulcsot megyek befelé, napszemüvegemet fejem tetejére tolva, már világos barna tincseim közé. Zakómat begombolom befelé tartó sétálásom alatt és boldogan hajolgatok mindenkinek. Furán néznek rám, meglepődnek és nem értik; hova lett az ordibáló, mindenkit telibe szaró, kegyetlen főnökük? Elmondjam mi a válasz? Megházasodott. Igen azóta minden jobb. Minden.
Levakarhatatlan mosolyommal megyek az irodám felé, boldogan igazítva meg nyakkendőmet az ajtó előtt, majd egy kis sóhaj után belépek és székembe huppanok. Lábamat keresztbe rakom a másikon és így várom a feladatokat, mik érhetnek bármelyik percben. Asztalomon hűlő kávémba beleiszok és miután visszarakom azt helyére megigazítom arany gyűrűmet, s az fölötti eljegyzési gyűrűmet is. Az emlékek ellepnek, miktől megpördülök székemmel és boldogan felsóhajtok egy hatalmasat és szerelmeset. Jó dolog a házas élet. Hiába mondanak bármit is, az én házasságom tökéletes. Ahogy az is, akivel kötöttem.

YoungJae: Reggel későn kelek. Furcsán későn. Tizenegy óra. Nem szoktam hozzá, hogy délelőttig bújom az álmok világát. De attól még inkább elszoktam, hogy egyedül ébredek. Szomorkásan simítok végig az óriási franciaágy üres oldalán, közben magamhoz húzva párom itt hagyott pizsama felsőjét és beszívva annak kellemes, ismert illatát. Még percekig fekszem a már kihűlő, de kényelmes ágyban, majd ráveszem magamat, hogy leballagjak a konyhába.
Ott bekapcsolom a kávéfőzőt, mely szintén meglep; SeungHyun se használta reggel. Alsó ajkamat lebiggyesztve készítem elő a kávét, bögrémet és a cukrot, majd visszamegyek az emeletre.
Közös szobánkban kezdek kutatni a nekem kialakított szekrényben. Egy egyszerű fehér póló akad kezembe, mely férjemnél kezdte életét, de végül az én tulajdonomban kötött ki és egy cicanadrággal együtt veszem azt fel magamra. A kávéfőző hangos, konyhából szóló csipogására felfigyelek és alvóruháimat szanaszét hagyva rohanok le, hogy még véletlenül se fusson ki az éltető ital, annak tartójából. Elkészítek magamnak egy adagot és telefonomat kezembe kapva foglalom el a nappaliban lévő kanapét, közben a TV-t is bekapcsolva.
Mikor egy mese kerül fel a televízió képernyőjére, eszembe jut párom és megnézem az időt. Lassan fél tizenkettő. Hm... Kettőig van a munkaideje ma, vagy mit is mondott?
Kávémat magamba tömöm és a műsorokat mutató készüléket kezdem kapcsolgatni, mire nem tudom hogyan, de kilyukadok egy pornóműsornál, amit bár pár pillanattal később kapcsolok csak el fejembe ég. Mobilomat kezembe kapom és... 
Hiányzik a férjem. A kamera alkalmazásba belépve első kamerával kezdek felvenni egy videót... Magamról. Ahogy saját nyakamat simogatom és számat nyaldosva, hajamat túrva élvezkedem, mintha csak párom is itt lenne. De pont neki csinálom.
Egy SMS-ben küldöm el neki, megspékelve egy címszóval. Hiányzol.
Rossznak érzem magam, amiért tudom, hogy már ennyivel is haza tudom rángatni munkahelyéről.

SeunHyun: Be is indul a munka, már a fejemet sem tudom, hol van és már vagy hatodjára állok fel és ülök le, de fogalmam sincs, hogy miért. Most már van egy kis pihenőm, így magamra zárom irodám ajtaját és mindent munkatársaimra hagyok, úgy is megoldják. Hátra dőlve székemben pihenek, pár nagy sóhajt véve. Aish...
Telefonom megrezzen az asztalon, így kezembe veszem és megnézem. Egy üzenet. YoungJaetől. Elmosolyodom a címre, majd megnyomom a videót, hogy elinduljon. Megfagyok helyemben, csak pár nagyot nyelve és sóhajtva nézem a túl rövid videót, min párom olyan izgatóan és csábosan viselkedik, hogy már most... Ahhh. Olyan könnyen eltud mindig csábítani, hogy az nem igaz. Ah, el kell szabadulnom innen. Hisz rám vár...
Felpattanok székemből, de még megállok mozdulatomban. Hmm, ha már ilyen kedves üzenetet kapok tőle illik rá válaszolnom... Hajamat összetúrom, majd kamerámat megnyitva széttárom magamon ingemet és így csinálok magamról egy vonzó képet, min számat harapom és így vigyorogva kacsintok.
Te jobban. De készülj... Fél óra és újra otthon boldogítalak. ;)
Írom még mellé és így elküldöm. Kirohanok irodámból és egyenesen asszisztensemet kezdem keresni, meg egy valakit, akit kinevezhetek főnöknek, amíg én elslisszolok haza és... Elkapom azt a kis huncutot.

YoungJae: Nem sokkal később, üzenetem elküldése után, már választ is kapok rá, de nem olyat, amilyenre számítok. Számat erősen harapva elemezem a kép minden egyes kis részletét. Annyira imádom... Mindenét. Félreteszem mobilomat és újra a tévét bámulom, bár agyamig nem jut el teljesen, amit abban mondanak és tesznek az emberek, de lefoglal, amíg párom haza nem ér.
Az órára pillantok és a beígért félóra már lassan eltelik. Felkelek kényelmes helyemről, hogy a konyhában elmoshassam bögrémet. Magamban mosolyogva öblítem el a kerámia tárgyat, miközben fogaim egy pillanatra sem engedik szabadulni alsó ajkamat. Észre se veszem gondolataim hosszas elkalandozása közben, hogy már csak a vizet pazarolom és, hogy a bejárati ajtó nyílik és Seung lép be rajta.

SeungHyun: Mindent elrendezek és már a kocsim felé rohanok be is szállva, majd amilyen gyorsan csak tudok hazafelé hajtok. Megérkezem, túl jutok a kapun, bezárom magam után és még be is állok a garázsba, ahonnan kivételesen mégis a bejáratin lépek be. Leveszem cipőmet, papucsomat húzva fel helyette és kicsit kioldom magamon felső ruházatom minden részét. Egy szívdöglesztő mosolyt telepítek ajkaimra és úgy megyek be a konyhába. Férjemet meglátva végig nyalok ajkaimon, majd mögé lépek és átölelve derekát rögtön nyakához hajolva csókolok bele.
-Hát itt van az én huncutkám.-súgom fülébe halkan kuncogva is mellé. Ohh, de imádok hozzá simulni. Mondjuk... Elég sokszor tettem már meg és mindig gyönyörű vége lett.

YoungJae: Ahogy testét megérzem magamhoz simulni és ajkait érzem nyakamon, felmordulok, de szavaira csak bólintok. Úgy téve, mint aki nem is foglalkozik azzal, aki mögötte van nyúlok egy konyharuháért és nyugodtan, lassan törölgetem el az ivásra szolgáló edényt. Közben halkan dúdolok egy dalt magamban és csípőmet is meg-megringatom oldalra, direkt hergelve ezzel férjemet.

SeungHyun: Szinte ügyet sem vet rám. Hhh, igazán? Játszani akar? Na akkor játszunk... Csak sóhajtok egyet és újra nyakába hajolok egy halk nyöszörgést engedve el, ahogy kerek feneke nekem dörgölőzik. Csípőjére simítom kezeimet és gyengéden kezdem harapdálni nyakát, egy kis figyelemért esedezve.

YoungJae: Hümmögve élvezem fogai gyengéd belevésődését nyakam bőrébe. Erősen harapok számba, hogy megtartsam nemtörődömségemet és elteszem a bögrét helyére. Nem kell ellépnem tőle, hisz' a velem szemben lévő szekrényben van helye, így csak lábujjhegyre állva teszem el, ezzel is alsó feléhez dörzsölve fenekemet. Saját tettem miatt sóhajtok már fel és inkább szembe fordulva, mosolygok rá huncutul. Szeretem, hogy ki tudom készíteni, elég könnyen. De ez fordítva még egyszerűbben megy.

SeungHyun: Csak harapom édes bőrét és mikor nyújtózkodni kezd elválok kicsit, hogy megtudjam csodálni nekem dörgölt fenekét. Istenem, de imádom még mindig ezeket a cicanadrágokat... Igaz, vagy három miattam ment tönkre, de meg lett bocsájtva. Feltéve, hogy többet nem szakítok szét. Mikor felém fordul csak fejet csóválva vigyorgok rá. Kezeimet csípőjére simítom, majd rögtön vékony anyaggal takart fenekére és combjaira.
-Szia.-csókolok ajkaira édesen és magamhoz húzom jó közel.

YoungJae: -Jó napot.-vigyorgok rá, de halk nyögés lesz belőle, mikor megérzem kezeit még mindig érzékeny fenekemen. Ujjaimmal felkarjára szorítva viszonozom csókját, nem oly' kedvesen, mint ő tette és még el is mélyítem rögtön, hogy nyelvemmel járhassam körbe övét. Ahh, minél többször csókolhatom, annál jobb. Megunhatatlan.

SeungHyun: Megérzem nyelvét akadálytalanul átjutni számba és elvigyorodom kissé. Ahh, mindig sikerül vezetnie ebben. De csak ebben és csak pár percig. Táncba hívom ízlelő szervét és lassan átvezetem vissza az ő szájüregébe, hogy ott folytassuk tovább. Kezeim közben fenekét markolják és simogatják élvezkedve annak puhaságában és formásságában.
-Elég meleg van... Így öltönyben.-suttogom ajkaira, mikor elválunk levegőért egy kaján vigyorral ajkaimon.

YoungJae: Folyamatosan nyöszörgök csókunk közben, bár próbálom magam visszafogni. Mikor megszakítja csókunkat levegőhiány miatt szemeimet tekintete és szája között mozgatom.
-Szívesen segítek ez ügyben.-Veszem ajkaimra a vigyort, melyet ő is rám villant. Mellkasán végigsimítom tenyeremet egészen válláig, ahol már öltönykabátja alá vezetem kezeimet és egyszerűen simítom le testéről az anyagot. Hagyom, hogy a földre hulljon, hiszen engem nem igazán érdekel, hogy mennyire lesz gyűrött, vagy koszos az anyag. Végigvezetem szemeimet felfedett vállain, melyeket sajnos még inge vékony anyaga is takar. Tekintetébe fúrom enyémet és úgy nyúlok nadrágja korcához, hogy inge alját kihúzzam annak szorításából, ami elég nehezen megy, szoros öve miatt. Mindegy, legalább sikerül, csak a fehér textil bánja, hogy itt-ott egy-egy kisebb szakadás éri.

SeungHyun: Ahogy sorban szabadít meg a ruháktól, nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz velük, hisz' van másik és ezek nem megfizethetetlen darabok. Bár... Ha az lenne sem zavarna, hisz' mégis csak YoungJae veszi le rólam... Fehér ingem, enyhe szakadásának hangjára ajkaimba harapok és egész egyszerűen vezetem két kezét ingem kigombolt részének, két szélére.
-Rántsd meg... Van még pár, tudod.-kuncogok ajkaira és egy jó nagyot markolok fenekébe, alsó ajkába is beleharapva utána. Megőrjít...

YoungJae: Erősen szorítom meg a fehér anyag két oldalát és hangosan nyögök fel fenekem markolására. Nem tudva mit kezdeni magammal nézek szemeibe kissé lihegve és sajátjaimat összeszűkítve rántok nagyot a szorított ruhadarabon, ezzel majdnem teljesen szétnyitva. Még egyet húzok rajta és leszedve róla, majd összegyűrve hajítom a konyha egyik felébe, ha már az úgyis a kukában végzi ezután. Alsó ajkamat beszívom, amitől a vér kesernyés íze lepi el számat, olyan erősen harapta meg párom. Most én csókolom meg durván, tenyereimet derekára téve és ott karcolgatva bőrét körmeimmel.

SeungHyun: Csak vigyorogva nézem minden tettét és mikor lekerül rólam az ing fellélegzem. Mikor ajkaimra mar és hevesen kezd csókolni ugyanígy viszonozom csókját és elhúzva a mosogató elől, egy szabad pultrészre ültetem, jól megmarkolva fenekét. Mikor már a pulton ül és így egy magasságba kerülünk, pólója alá vezetem kezeimet és lapos hasát kezdem cirógatni, derekával és csípőjével együtt. Combjára simítom egyik kezem és közelebb húzom a pult széléhez, hogy nekem simuljon alsó tájéka.

YoungJae: Hangomat még csókunk közben sem tudom visszatartani, szájába nyögök újra. A fenekem tényleg érzékeny pontom... Főleg, ha ő fogdossa. Imádom. Csípője köré fonom lábaimat, ezzel is jobban hozzá nyomva ágyékomat övéhez. Én veszem le már engem zavaró pólómat és ejtem a földre, majd karjaimat nyaka köré teszem, így mellkasaink összeérnek. Imádom a testét. Tökéletesen kidolgozott... Hh, harapnivaló. Mint ahogy szája is, amit most ki is használok és, ha már ő is megtámadta fogaival az enyémet én miért ne tehetném meg? Kuncogva hajolok el tőle miután ajkába kaptam és már nem bírva magammal lököm felé csípőmet, ezzel és szemeimmel kérlelve, hogy tegyen több mindent.

SeungHyun: Csak nézem felfedett mellkasát és végig is simítok rajta vágyakozó szemekkel nézve végig rajta újra és újra. Mikor számba harap felmorranok és lenyalom kibuggyanó véremet. Ahogy türelmetlen tettét megérzem elvigyorodom és derekáról nadrágja alá, fenekére vezetem kezeimet és lesimítva combja hátulján, veszem le róla a nadrágot óvatosan, hogy ne szakadjon el. Még jobban elvigyorodom ahogy meglátom merevedését, mire rárakom kezemet.
-Na és mond csak, mióta is dédelgeted ezt itt?-Masszírozom meg a kezem alatti, érzékeny pontját.

YoungJae: Megkönnyebbülten szusszanok fel, amikor már csak alsónadrágom szűk anyaga szorít, egész kellemes helyeket. Felmordulok keze érintésére, már igen csak meredező hímtagomon és tarkójáról hajába futtatom ujjaimat.
-Ki-kiskorom óta.-kuncogok fel válaszom miatt, de mikor újra masszírozni kezd, előveszem pimasz énemet.-Mi-mielőtt hazajött volna, már azóta...-felejtem el véletlenül letegezni, de nem is foglalkozva vele folytatom mondatomat.-...hogy láttam pornót a tévében.-Csípőmet megemelem, így még jobban tenyerébe simul egyre keményebb merevedésem.-Megkívántam, amit azok az emberek csináltak a televízióban.-térek el a témától, de csak azért, hogy tovább hergeljem az előttem állót.-Azt akarom, hogy mi is azt csináljuk. Úgyhogy csináljon már valamit, a kurva életbe!-magázom le ismét a nálam idősebbet és véletlenül egy tőlem ritkán hallott káromkodás is kicsúszik számon. Megesik mostanában, hogy szex közben egy-egy ilyen kicsúszik.

SeungHyun: Én is felkuncogok válaszán, de ahogy elmeséli nekem, hogy is történt ez ajkaimba harapok. Olyan adónk is van? Ki tudta...  Mikor már meghallom felhevült, igen csak türelmetlen hangját még jobban elvigyorodom és jobban rámarkolok férfiasságára. Mikor a csúnya szó elhagyja száját nyakához hajolok és végig nyalok rajta.
-Mmm... Látom jól felizgattam. Hát szabad így beszélni? Nem tudja, hogy ezért bünti jár?-suttogom fülébe mibe belecsókolok, majd nyakához hajolva kezdem el falni bőrét, közben kő kemény férfiasságát cirógatva és néha megmarkolva, hogy hallhassam édes, gyönyörű hangját.

YoungJae: Fejemet hátra csapom ahogy nyakamat végignyalja és kezeimet elveszem testétől és a pult szélét markolászom. Élvezettel szűkölök érintései alatt, fejemet ide-odahajtva. Lábaimat leszedem csípőjéről és nagy terpeszbe vágom őket, közben számat nyalogatom és úgy figyelem ahogy bőrömön kisebb, pirosas foltokat hagy, melyek biztosan nem fognak megmaradni.
Erőt veszek magamon és egyik kezemet hajába temetem, meghúzom tincseit, feje pedig hátrabicsaklik ezáltal, így nyaka minden része elérhetővé válik számomra. Kevés nyálat összeszedve vezetem végig nyelvemet kicsit látszó ütőerén, majd ádámcsutkájára tapasztom számat, meg is szívva a foltokkal tarkítva még inkább szemeket vonzó területet. Szívtam már ki elég sokszor a nyakát, amiért meglepő, hogy nem panaszkodott, még az miatt sem, hogy a munkahelyén észreveszik. Fejét visszaakarja állítani rendes pozíciójába, de erősebben markolok hajára, majd elválva tökéletesen kiszívott nyakától nézek kábultan szemeibe. Akaratos vagyok, és? Fél év alatt nem lehet teljesen kiadni két évnyi, felgyülemlett, le nem vezetett szexuális feszültséget. Lehetetlen.
-Mmh... Kérem azt a büntetést, Seung.-mondom, majd kicsikarok magamból egy kéjes sóhajt, miközben kioldom övét, hogy nadrágja alá nyúlva, engem kívánó, kemény férfiasságára tegyem egyik markomat.

SeungHyun: Megérzem, hogy lábai elhagyják csípőm, így egy lépést közelebb menve hozzá simítok combjaira és kezdem azokat markolászni. Hirtelen ér az először kábító érzés ahogy hajamba túr, majd az azutáni rántása fejemen. Hmmm... Úgy imádom, ilyen felizgultan. Olyan izgató... Mikor nyakamat kezdi szívni halkan nyögök fel ajkai kényeztetésére, nem is törődve azzal mennyire látszik. Büszkén viselem minden jelét... Elakarok tőle hajolni, hogy most én jöhessek, de nem enged, csak szemeimbe néz.
-Ohh, most már duplán megfogja kapni... Csak vigyázzon, meg ne harapjam.-szorítok férfiasságára kezem alatt, ezzel jelezve, hogy hogyan és hol is értettem a harapást. Megérzem kecses kezét nadrágomban, egyenesen nemes részemre siklani, mire nagyot sóhajtok és szemeibe nézek ismét, ugyanis az előbb arcom kéjes eltorzulása miatt becsuktam szemeimet. Nyakához hajolok és gyengén szívogatva keresem meg a megfelelő helyet, majd közel ahhoz a részhez, hol vállizmai húzódnak, elég erősen megharapom, majd még füle mögé szívok egy foltot, min végig nyalok. Alsójához nyúlva lassan kezdem lehúzni azt, kínozva azzal, hogy mennyire szorítja őt az anyag.

YoungJae: -Mintha nem tudnád, hogy szeretem.-mosolygok, még rá is kacsintva. Csendben tűröm nyakam kényeztetését, de mikor belém harap egy kisebb sikkantás hagyja el torkomat, melyre rátesz még a fülem mögötti bőrfelület támadása. Szuszogva, csak kezeit figyelve várom, hogy végre leszedje a szorító ruhaneműt. Csípőmet is elemelem a pulttól, hogy egyszerűbben leszedje rólam, de kevéske gonoszságot rejtő szemeit meglátva rá kell jöjjek, hogy tényleg nem fogja egyhamar leszedni azt. Balommal nagyjából már félig lehúzott alsónadrágom korcához nyúlok, hogy férfiasságomat kihúzzam az anyag alól, ezzel vetve véget ágyékom körülbelül második kínzásának... Hiszen tudom, hogy még fog ilyeneket tenni, hála az én előbbi cselekményeimnek. Nekem mindegy, csak az kell, hogy végre magamban is érezhessem. Nyöszörögve engedem el magam és nedvesítem be számat újra szemeibe nézve.

SeungHyun: Csak elvigyorodom, mikor kiszabadítja magát és végleg lehúzom róla az utolsó őt takaró anyagot. Lábammal hátra nyúlok egy székért, mit magam mögé húzok és leülök rá, így pontosan szembe kerülve teljesen merev, érintésem után esedező férfiasságával. Csak nézem egy darabig, majd megsimítom egyik ujjammal, mit előtte benyálazok. Combjaira simítom lassan kezeimet, majd szemeibe nézve egyik lábát sajátomra támasztom és combja belső feléhez hajolva kezdem szívni az itt lévő puha és édes területet, jó vörös, néhol már kissé véres foltokat hagyva. Hiába... Túl finom...

YoungJae: Meglepetten nézem hirtelen lealacsonyuló testét, ahogy leül a székre... Pontosan alfelemmel egy magasságba. A hideg kiráz kezének kellemes érintésétől lábaimon és megremegek ahogy közelebb hajol hozzám. Ujjaimmal erősen túrok puha hajába és húzogatom tincseit kedvesen, kivételesen nem erősen, miután szívni kezdi combom bőrét. Fogaimat összeszorítva döntöm hátra fejemet és próbálok minden kijönni akaró hangot visszatartani. Túl hangos voltam idáig. Ahogy tovább kényeztet egy pontot és miután elhajol megérzek valamit csöpögni onnan, mire rá kell jöjjek az már saját vérem. Hmm. Nem mintha zavarna, sőt... Széttett lábakkal fogok járni, hogy lássák, mit tett velem. Na jó, ennyire nem fajulna el, de biztosan észre fogják venni az emberek, hogy nem tudok normálisan menni majd... Egyrészt fenekem sajgása miatt, másrészt pedig combjaim dörzsölődése miatt. Mindegy... Élvezem.

SeungHyun: Elhajolok tőle, hogy megcsodálhassam foltjaimat, majd ismét szemeibe nézek és végig húzom alsó ajkaim nemességén, egy hosszú csókot nyomva annak tetejére. Ohh, Istenem, már szinte lüktet... Megharapom makkja tövét és végig nyalva teljes hosszán könyökölök combjára, közel rakva kezem szájához. Először csak egy ujjamat mutatom meg neki, várva hátha elég és benyálazza-e nekem. Ha nem, hozzá teszem még egy ujjam és így tovább. Miközben várok ráérősen szopogatom hímvesszőjét néhol megszívva kicsit. Ahh, de imádom... Közben szabad kezemmel lenyúlok nadrágomhoz és a sliccet lehúzom lassan, tudva, hogy hangja eljut hozzá is és még jobban az őrületbe kergeti.

YoungJae: Lenézek rá, miután már nem érzem száját magamon, de vissza is hajtom fejemet, hogy a plafon irányába intézzek egy falakat rengető nyögést. Mikor újra egyenesbe hozom buksimat egy ujja fogad szemeim előtt, mellyel tudom, mit kéne kezdenem. De a lélek nem visz rá. Várakozó tettei miatt lihegek, mi néha egy-egy morgásba torkollik, főleg mikor meghallom sliccének hangját és megrázom fejemet. Ekkor második ujja csatlakozik, de tovább rázogatom fejemet nemlegesen, mígnem elérünk negyedik ujjához, hol már arckifejezése mindennel felér... Életem, hogy meglepődött. Kezeimmel a pult szélét szorítom, hogy nehogy véletlenül leessek nagy élvezeteim közben, így orrommal lököm el arcomtól kezét és nézek szemeibe, majd... Már igen dudorodó nadrágjára jelentőségteljesen, ezt el is ismételve még párszor, mire megérti. Nem kellenek a kurva ujjai, csak legyen már bennem, mert itt fogok megőrülni és akkor nem lesz szex... Hh, ja még csak az kéne.

SeungHyun: Csak nyitogatom ujjaimat és csókolgatom hímvesszőjét, de mikor már kb fél kezemnél löki el csak kacsómat szemeim kikerekednek. Azt a rohadt életbe... Nem semmi, meg kell hagyni. Egyenként benyálazom négy, ismétlem meg csak magamnak, négy ujjamat, majd egy utolsót harapva hímvesszőjébe felállok a székről, így szoruló nadrágomban lévő igen súlyos merevedésem még jobban látszik. Tekintetére viszont elvigyorodom és megtörténik az, ami eddigi együttléteink alatt még nem; azt csinálom, amit ő akar. Hátrább lépve tőle rántom meg lefele nadrágom, mi így leesik és kilépve belőle már csak egy fehér és teszem hozzá csak neki, meglepetésként, rövidebb fazonú boxer alsó takar engem. Benyúlok a hűtő mellé és mellé rakom a síkosítót, majd ismét történelmet kezdek írni; elé lépek és nem kezdem el vetkőztetni magam, hanem meghagyom neki a dolgot, hisz' eddig mindig én csináltam, ahogy saját magam felkészítését is.

YoungJae: Amúgy is tetszik újonnan felfedett ruhaneműje, de mikor a hűtőszekrényhez nyúlva teste kicsit elfordul és hátulról is megcsodálhatom benne egy sóhaj szakad fel torkomból. Ahogy nem ér hozzá a rajta lévő utolsó textilhez meglepődön, de boldogan elmosolyodom és előrébb hajolok, hogy lehúzhassam róla azt. Míg kezeimmel lejjebb küszködöm róla, csak feneke aljáig, addig mellkasát lepem el csókokkal, itt-ott meg is szívva. Kezembe fogom a mellém rakott tubust és egyik tenyerembe kinyomok egy adagot, közben lábaimmal teljesen letolom róla a boxert. Férfiasságára fogok és lassan kezdem elkenni a síkosítót rajta, majd még egy keveset kinyomok mutató és középső ujjaim hegyére, amit saját magamra kenek fenekemhez... Párom nevét sóhajtva közben. Már ennyire hozzászoktam volna tetteihez és az úgymond rutinos dolgainkhoz? Hh, lehet.

SeungHyun: Vigyorogva és ajkaimat harapdálva nézem ahogy megszabadít alsóneműmtől, majd mikor az lekerül rólam kilépek belőle és hangosan sóhajtozva fogadom édes, telt ajkai kényeztetését mellkasomon. Nyöszörögni kezdek ahogy forró férfiasságomat a kissé hűvös, gélszerű anyag éri. Mikor nevemet meghallom minden távolságot bezárok köztünk és elhelyezkedve ölelem át és ajkaira marva kezdem szívni a telt párnákat, lassan és óvatosan nyomulva be bejáratán. Elválok tőle, hogy nyögésem kitörjön egy hangos formában és megállok, mikor már teljesen elmerülök benne.
-YoungJaeeh.-nyögdécselem folyamatosan és nyakához hajolva simítom végig azt nyelvemmel.

YoungJae: Felkarjaira fogok, mikor megcsókol, mit nem viszonozok kissé fájdalmas, de élvezettel teli nyögéseim miatt, így csak hagyom, hogy számat szívja. Körmeimmel megkarcolom karja bőrét, mikor meglököm felé csípőmet, hogy mozogjon és meg is teszi... Meglepetésemre már nem kímélve engem. Nem mintha kéne... Mert a rohadt életbe, de jó.
-Seung... Hyun!-szinte sikítom ahogy nem sokkal később máris eltalálja prosztatámat, de ezt elnyomja a csengő vészjósló hangja. Ki akar ilyenkor bejönni hozzánk? Pont most, amikor... Újra hangosat nyögök, ahogy párom tovább folytatja mozgását, ügyet se vetve a csengő újabb megszólalására és még többször eltalálja azt a pontot.

SeungHyun: Gyorsan mozgok benne mikor meglöki felém csípőjét, nem véletlen, hisz' már annyira vágyom rá és ő is rám, hogy nem bírnánk ki a lassú ütemet. Nevem sikítására elvigyorodom és azon az egy ponton próbálom eltalálni erősen újra és újra. Édes hangjait az én mély, férfias morgásaim és nyögéseim váltják, de ekkor... Eljut agyamig a csengő hangja, mit azt hittem csak hallucináltam az előbb, így lelassítok és szemeibe nézek, hátha szembe jut ki lehet az és ekkor...
-Anya.-suttogom magam elé, hirtelen megállva  és teljesen kitágult szemekkel nézve rá. Bassza meg! Elfelejtettem, hogy ma jön ebédre...

YoungJae: Mikor lelassít már kérlelném, hogy ne foglalkozzon a csengővel, majd elmegy, aki látni akar minket, de kimondja azt, ami ezek szerint nem csak az én fejemből ment ki. Teljesen ledermedek és úgy bámulok én is rá, miből a csengő harmadszorra szóló hangja zökkent ki. Ő a bejárati ajtó felé veszi irányt, közben valahogy fürdőköpenyét megszerezve és abban nyit ajtót. Kihasználva az időmet a lehető leggyorsabban kapkodom magamra ruháimat és dugom el az övéit a konyha egyik láthatatlan sarkába; a pult és fal közötti résbe, ahol párom az alkoholt tartja. Nem tudva, mit tegyek, amíg ő beinvitálja édesanyját, topogok a konyha közepén állva, pólóm alját a lehető leglejjebb húzva, hogy ne látszódjon merevedésem. Aish... Hogy felejthettem el? Hisz' még... Főznöm is kellett volna!

SeungHyun: Sietősen megyek az ajtóhoz, hogy kinyithassam azt a nőnek, kinek életemet köszönhetem.
-Kisfiam! Azt hittem már nem vagytok itthon.-csókol azonnal arcon és megölelget.-Vagy megzavartam valamit? Aludtatok?-kérdezi sajnálattal szemeiben.
-Nem! Nem... Csak nem hallottuk. Ki kéne cserélni már azt a fránya csengőt, csak nem volt még rá időm.-mosolygok kínosan és tarkómat kezdem vakarni. Beljebb megyek, míg anyukám megválik magassarkújától és belebújik a neki kikészített papucsba. A konyhába sietek és meglátom páromat. Gyorsan veszem le a kanapé háttámlájáról köntösét, mit még én vettem neki és belebújtatom, majd átölelem és egy csókot adok arcára. Jó csapat vagyunk, megoldjuk, de... Ez akkor is annyira kínos, hisz'... Egy hatalmas merevedéssel a lábam között kell ebédelnem, az ANYÁMMAL.

YoungJae: -Köszönöm.-suttogom hálásan nézve fel párom szemeibe, majd amíg egy puszit kapok tőle összehúzom magamon lila köntösömet.
-Jó napot!-egy akaratlan mosoly telepszik számra ahogy párom édesanyja a konyhába jön és én meghajolva előtte és páromtól messzebb lépve köszöntöm.-Sajnálom, hogy nem nyitottunk ajtót előbb... Nem hallottuk.-hajolok meg újra, már inkább csak fejemmel.

SeungHyun: -Ohh, ugyan semmi baj drágám, meleg van kint. Ha hideg lenne mérgesebb lennék.-húzkodja meg fülemet, majd megsimogatja párom arcát.
-Ülj csak le anya, vagy nézz körbe, még megterítünk gyorsan.-mosolyodom el és derekára téve kezem kezdem, inkább a második opciót választva terelgetni a nappali felé.-Találjunk ki valamit gyorsan.-suttogom páromhoz közel lépve és szemeibe nézek. Ahh, legszívesebben visszaültetném a pultra és befejezném, hisz'... Annyira kívánom...

YoungJae: Csak mosolyogva bólogatok a kedves szavakra és arcom simítására és felkuncogok ahogy fia fülét meghúzogatja. Amikor kikíséri a nőt elkezdek gondolkozni, mi legyen a kajával, de...
-Ni-nincs itthon semmi...-remegek meg hirtelen közelségétől és elnézek szemeiből.-Me-megyek megkérdezem i-inkább, milyen kaját r-rendeljünk...-mutatok remegő kézzel a nappali felé és gyorsan odaslisszolok.-Még egyszer sajnálom, de... Teljesen kiment a fejemből, hogy látogatóba fog jönni és... Hogy is mondjam. Seung nem tudott emlékeztetni, így nincsen semmi étel itthon és... És gondoltam, akkor rendelhetnénk valamit, ha... Ha az is megfelel.-Nézek az előttem álló, folyamatosan mosolygó nőre félve, sajnálkozó tekintettel és testem újra megremeg ahogy észre veszem, hogy párom is csatlakozott hozzánk.

SeungHyun: Ahogy elmegy sóhajtok egy kisebbet és megmosom kissé arcomat mit köntösöm ujjába törlök. Jól van. Meg kell próbálnom nem letámadni. Anya úgy sem marad sokáig, csak eszünk, beszélgetünk kicsit és újra egymáséi vagyunk. Hallom férjem sajnálkozását és erőt véve csatlakozom hozzájuk, de... YoungJae fenekén ragadnak meg szemeim és csak akkor tudom őket elvenni onnan, mikor a beszélgetésbe vonom magam.
-Ohh, nem baj. Így is tudom, hogy csodálatosan főzöl, nem baj, ha most mást eszünk.-csacsog anyukám kedvesen és leadja rendelését, vagyis hogy mit kér, mit rendeljünk neki.
-Nekünk a szokásos jól lesz, nem?-nézek rá mosolyogva és derekára teszem kezemet. Jól van.. Jól van... Hu...
-Na de, ha nem bánjátok... Meglátogatnám a mosdót. A buszon még mindig nincs.-dobbant egyet, a korához képest aranyosan anyukám és már rutinosan megy is a mellékhelység felé. Mikor már nem látom, kezemet párom fenekére csúsztatom és megmarkolom azt. Ahhh... Nem bírtam ki.

YoungJae: -Rendben.-mosolyodom el megnyugodva és páromnak egy bólintással válaszolok. Már mondanám anyósomnak, hogy tudja merre van és menjen csak, de el is tűnik szemeim elől. Ahogy férjem fenekembe markol szemeimet lehunyva szorítom össze fogaimat és ökölbe kezeimet. Kezét kimérten tolom el magamtól és fordulok vele szembe villámló szemekkel.
-Na ide figyelj.-szűkítem össze szemeimet suttogásom közben és egyik kezemet felemelve teszem mutatóujjamat fenyegetően arca elé.-Már így is fel vagyok rád izgulva. De, ha azt akarod, hogy ez ennél...-itt félrehúzom köntösöm alját, megvillantva így még mindig rendesen látszó, dudorodó férfiasságomat.-...jobban is látszódjon, akkor csak hajrá.-bólintok beleegyezően.-De nem vállalom a felelősséget, hogy az édesanyád előtt teperlek le és lovagollak meg. Értve? Értve.-mászok szinte arcába, megtartva fenyegető hangsúlyomat, majd mintha 'mit sem tettem volna fordulok a most végzett asszony felé egy édes mosollyal.-Megyek megrendelem a kaját.-A konyhába megyek és saját telefonomról rendelem meg, amit kell. Huh...

SeungHyun: Mikor eltolja kezem már egy kis mosoly játszik ajkaimon, de mikor villámló szemei rám merednek összehúzom magam kicsit. Szavait nagy érdeklődéssel hallgatom és mikor meglátom dudorodó ágyékát már vágnám magam térdre, hogy könnyítsek rajta, de ellenállok a kísértésnek. Viszont, mikor folytatja ledöbbenek kicsit, izgató és eléggé mocskos szavaira, de... Elgondolkozom. Érdekes lenne anyámnak, ha csak úgy...? Jól van, inkább nem... Nem hiszem, hogy anya idegei jól bírnák az élő pornót. Már ajkaihoz kapnék egy kis csókra, de elhajol és egyedül hagyja ledöbbent valómat és megy a konyhába.
-Jól vagy, Szívem?
-P-persze, persze. Nem nézed meg a virágokat? Most olyan szépek.-mosolygok rá és átölelve megyek vele a kis kert felé, a teraszhoz, közben egy rövid szemkontaktust váltva párommal, ki a telefonon beszél, de még mosolyogni se merek. Hiába... Ha Choi YoungJae kanos, akkor kanos.

YoungJae: Jobb kezemmel fülemnél tartom a mobilt, míg a ballal jobb könyökömet fogom. Így beszélek a készülékbe, hangomból kicsit kihallatszik ingerültségem. Aish... Kellett nekem hazarángatnom őt a munkából... Most nem lennék ilyen helyzetben legalább. Körbe-körbejárkálok egy pont körül, de pont elcsípem ahogy a másik kettő, rajtam kívül itthon tartózkodó az erkélyen kimegy. Kihasználom az alkalmat és kettesével szedve a lépcsőfokokat megyek fel szobámba, hogy valami hosszabb pólót keressek. Áthúzom mostani elég rövidke, rövid ujjú felsőmet arra, ami takar most már combjaim közepéig és köntösömet fent hagyom az ágyon. Kicsit nyugodtabban megyek vissza a földszintre, de már páromék is visszajöttek és érdeklődve tekintenek rám.
-Leöntöttem magamat, azért cseréltem pólót.-válaszolok még fel sem tett kérdésükre, közben SeungHyun anyukájának szemeibe nézve. Majd ahogy leugrok a harmadik lépcsőfokról, még olyan nagyot nyelve nézek férjemre, hogy észre vegye és kikerülve őket indulok a konyhába, de pólómat így is lejjebb húzom közben.

SeungHyun: Körbe vezetem édesanyámat a kertben, mit nagyon megdicsér, de hamar bejövünk, mert kánikula van kint. Beérve párom fogad a lépcsőn lejőve és valamiért az jut eszembe, amikor az esküvőnkön kísérték hozzám. Nem tudom miért, csak... Azóta nagyon boldognak látom.
-Ohh, rendben. Már azt hittem fázol. Hihetetlen, milyen idő van.-rázza meg fejét anyukám.
-Azért itt hidegebb van, mint kint, automatikusan megy a légkondi, amikor kell.
-Jól van na! Csak viccelődtem, édes gyerekem.-csap tarkón, mit nem tudom, hogy ér el, de elég nagyot csattan. YoungJae után megy inkább, hova követem és megsimogatom párom feje hátulját. Ebbe semmi rossz sincs, erre még anyukám is fangörcs előtti kislányt játszik. Kezeimet nem rakom más helyekre, félve párom haragjától és a következményektől. Hiába vagyok nagyra nőtt gyerek, azért ennyire szemtelenkedni nem merek, főleg nem vele. Hiába fiatalabb, attól még lecsap ugyan úgy és viselkedik sokszor úgy, mintha idősebb lenne, mit igazából nem bánok, sőt... Ez is mutatja, hogy egyenlőek vagyunk.

YoungJae: -Hát nincs melegem az biztos... De mindig is fázós voltam.-Vonom meg vállaimat és a konyhában kezdek pakolászni, hogy elfoglaljam magam. Inkább úgy teszek, mint aki észre se veszi ahogy fejemet megsimogatja Seung és a kávéfőzőhöz lépek, hogy kifőzzek pár adagot. Úgyis jó lenne, ha éber maradnék, amíg anyósom el nem megy és ez páromnak is jól jöhet. A nő pedig úgyis mindig iszik egy kávét, úgyhogy mikor elkészül már rutinosan ízesítem be mind a hármat. Egy nagy és kedves mosolyt eresztek meg párom édesanyja felé, mikor odaadom neki az italt, SeungHyunra pedig csak éppen, hogy rámosolygok.

SeungHyun: Csak mosolyogva nézem minden mozzanatát, közben beszélve anyukámhoz is, ki épp mesél nekünk. Mikor odaadja anyámnak, majd nekem is a kávét csak megrázom fejem és felkuncogok kicsit. Ahhh, komolyan... Úgy szeretem. Olyan kis édes, még ha éppen százféle pózban is képzel el minket szex közben, most. Oké, jöjjön már meg a kaja, nem mintha éhes lennék, de jó lenne már, ha... Ha folytathatnánk. Elégé vastag ez a köntös, de azért mégis csak meztelen vagyok alatta. Nem mintha zavarna, már nincs ellenemre a meztelenkedés, sőt egyszer mentem is át úgy a házon, mert elfelejtettem a törölközőmet. Aztán nem is fürödtem egyedül utána, de mennyire megérte.

YoungJae: Éppen befejezem kávém szürcsölését, mire meghallom a csengő, most rossz, friss emlékeket felhozó hangját. Leintem a páromat, hogy átveszem én, de előtte elé lépek és kiveszem köntöse zsebéből pénztárcáját -mit nem tudom miért tárol ott, bár ez nem az, amelyet fürdéshez is használ-, közben kezemet észrevehetetlenül, de számára érezhetően nyomom ágyékára. Hh, kis visszavágó. Számat harapva mosolygok és megyek a bejáratihoz, hogy átvegyem az ebédünknek szánt ételt és kifizessem. Pár szót váltok a nálam kicsit fiatalabb nővel -aki még nem szállított ki hozzánk ételt, így nem is ismerem egyáltalán-, miszerint egyedül fogom-e megenni ezt a sok ételt és, hogyan futja nekem egy ilyen házra. Csak szemeimet megforgatva és nevetve magyarázom el neki a helyzetet, mire egy fintorral arcán távozik, gondolom a "férjem" szó miatt, mit beletettem válaszomba. Hh, kedves emberek. Fapofával pakolom le az ételeket az ebédlőasztalra, hol Seung anyja ül már és elkezdem kipakolni a dobozokat a papírzacskókból.

SeungHyun: A csengő hangjára már mennék is ajtót nyitni, de megállítanak. Megsimítom párom derekát, mikor elém lép, hogy pénztárcámat elvegye tőlem, de a levegő bennem ragad, mikor problémám érintést kap és könyörögnék már többért. Chh... Szép. Én nem csinálhatok semmit, de ő, ő fogdoshat és ingerelhet, ha úgy tartja kedve. Ohh, hogy a kis... Anyukámhoz lépkedve simítom meg hátát, majd leülök szokásos helyemre.
Mikor párom visszajön vádlijára teszem kezem miközben kipakol és óvatosan, kedvesen simogatom ott, ártatlanul, semmi hátsó szándékkal. Mikor kipakolja az ételeket elrendezgetem, mindenki elé azt tolva, amit kért és mosolyogva nézek mindenkire, még YoungJaere is, aki megpróbál ignorálni. Hhh, cuki.

YoungJae: Hálásan mosolygok le a már mellettem ülő férfire, miután mindenkinek odaadja, amit kért. Jó étvágyat kívánva ülök le és várom meg, amíg a kér nálam idősebb nekikezd az ételnek, majd csak utána nyúlok saját evőpálcikáimért.
Lassan eszünk, hogy közben értelmesen beszélgethessünk és tehessen fel nekünk kérdéséket Seung anyukája, amikre én élvezettel válaszolok is. Hisz', ha valakinek a legnagyobb álma megvalósul, akkor persze, hogy boldogsággal és izgalommal telve mesél mindenről, ami az miatt keletkezett.
Mert nekem ez volt a legnagyobb dolog, amit szerettem volna, amióta SeungHyun már nem csak, mint gyámom, de mint párkapcsolati társ viselkedett velem. Ez, hogy egyszer majd aranygyűrűkkel a kezünkön leszünk összekötve és sokkalta felszabadultabban viselkedhetünk... Hát most már ebben a helyzetben élünk.
-Kér még valamit?-teszem fel a kérdést már jóval étkezésünk befejeztével.
-Oh, köszönöm nem, tele vagyok. De, ha nem haragszotok elmennék ismét a mosdóba, hogy ezzel majd a buszon ne legyen gondom.-Mosolyog ránk és felkel, majd elhagyja a konyhát. Ezzel egyetemben párom felé fordulok, egyik lábamat átvetem hozzám közelebbi combján és úgy nézek rá.
-Te kérsz még inni, vagy enni? Nekem maradt még.-mosolygok rá kedvesen, egyik kezemmel az asztalra könyökölök és tenyerembe támasztom fejemet.

SeungHyun: Lábára rakom kezem és szintén mosolyogva nézek szemeibe, megsimítva arcát.
-Nem köszönöm, inkább mást kérnék, ha lehetne.-vigyorodom el aranyosan és szintén az asztalra könyökölve nyomok egy pici puszit orrára. Ezután óvatosan leveszem magamról lábát és felállva kezdek el pakolászni kidobva, ami nem kell és hűtőbe rakva, ami megmaradt, a mosogatóba rakva, ami oda való. Mostanság szoktam többször is segíteni. Úgy könnyebb neki és még kedves emlékeket is szerzünk egy egy alkalomnál, mikor nevetésben törtünk ki néhány szerencsétlen fordulatnál. Szeretem. Mindennél jobban. És örülök, hogy elvettem. Sose változtatnék rajta. Sose...

YoungJae: Válaszára csak szemeimet forgatva kuncogok fel és nézem ahogy kérés nélkül pakolja el a dolgokat. Felkelek a székemről, hogy megháláljam páromnak a segítségét, de édesanyja közli velünk, hogy akkor ő most megy is el. Elbúcsúzunk bár az is nagyjából fél óráig tart, majd amikor becsukódik mögötte az ajtó felnézek az előttem, háttal álló férfire. Ahogy felém fordul számat kezdem harapdálni tehetetlenségemben és szemeimet lesütöm, lábainkat kezdem nézni.

SeungHyun: Mikor anyukám kilép az ajtón és az utolsó elköszönés is elhangzik és az utolsó zaj az az ajtó halk csapódása és a zár kattanása sóhajtok egy nagyot. Akkor most... Folytatjuk... Lassan megfordulok, de ahogy csak feje búbja néz velem szembe elvigyorodom. Kiengedem köntösöm kötőjét és csak hagyom magamon lógni, míg közelebb lépek hozzá és nyakára simítva kezeimet emelem fel arcát és kezdem szenvedélyesen csókolni. Egyik kezemmel fenekébe markolok és még közelebb húzom magamhoz, úgy, hogy teljesen hozzám simuljon. Nyelvemet átvezetem szájába és megkeresve övét hívom harcba a vezetésért.

YoungJae: Bennem akad a levegő mikor meglátom, hogy már nem takarja lábait és ezek szerint semmijét a köntös, majd készséggel viszonozom csókját. Kezeimet nyakába fűzöm, halkan nyögve csókunkba ahogy megérzem csupasz testét nekem nyomódni. Felugrok ölébe és lábaimat csípője köré kulcsolva várom, hogy hova visz, közben haját kezdem túrni.

SeungHyun: Fenekén hagyom kezem mikor már karjaimban tartom és erősen markolom meg annak érdekében, hogy feljebb tudjam magamon dobni, így feneke kissé hozzá ér, újonnan hasamat érintő merevedésemhez. Elkezdek vele sétálni, nem tudom most merre visz lábam, de ami biztos az az, hogy nem a hálóba fogunk kikötni. Nem szoktunk ott ilyesmit csinálni, az inkább a szerelmes és édes pillanatok szentélye, nem a vágyainké. Akkor torpanok meg, mikor combom neki ér újra a pult szélének. Igen, folytköv ugyan ott, persze, ha a kis édes máshol szeretné állok elébe. Nyakára térve kezdem szívogatni és csókolgatni azt, majd újra megszabadulok minden felesleges ruhadarabtól, mi gyönyörű testét takarja szemeim elől. Közben köntösöm lecsúszik vállamról, de nem esik le munkálkodó kezeim miatt. Vékony, lehet, de még így is forróságot ad bőrömnek.

YoungJae: Folyamatosan nyöszörgök csókunk közben, csak kimutatva mennyire élvezem, amit tesz... Mondjuk, amikor a fenekemmel teszi, akkor persze, hogy élvezem. Ahogy kezei már nem tartanak és egy egyenletes felület támaszt lábaimat lelógatom. Mikor már semmi ruha nincs rajtam és még mindig élvezhetem ajkait nyakamon, sóhajtozva nyúlok magam mellé, hogy megfogjam a még mindig a pulton lévő síkosítós tubust, de ekkor leesik... Hogy ez egész végig itt volt és Seung anyukája még csak rá sem kérdezett. Hangos, kicsit kínos nevetésben török ki, mire párom elhajol tőlem és furán néz rám.
-Ez végig itt volt a pulton, ugye tudod?-rázogatom meg a kezemben lévő tubust kuncogva. Majd újra eljátszom, amit először. Letolom róla köntösét és mindkét kezembe nyomok, az egyikbe kevesebbet. Míg egyikkel meredező férfiasságán kenem el a zselés anyagot, addig másik kezemmel magamat kezdem tágítani és ezzel együtt bekenni belülről.-Ahh, SeungHyun!-nyögöm fejemet csukott szemekkel hátra hajtva, miközben igazából mindkettőnket kényeztetem, pedig csak előkészítem a "terepet".

SungHyun: Mikor nevetni kezd felnézek rá értetlenül, de amikor a síkosítót mutogatja nekem én is felnevetek.
-Hát... Nem hiszem, hogy észrevette mondjuk.-kuncogok és ebből maradt vigyorommal nézem ahogy felkészít mindkettőnket. Nagyokat sóhajtozom mikor keze rajtam mozog és újból érzem az anyagot magamon, mi segít nekünk a nedvesen tartásban. Nézem ahogy ujjai ki és becsúsznak bejáratán, míg keze még mindig engem mondhatni simogat és belőlem is nyöszörgések hada szakad fel. Ahh, Istenem...
-Hmm? Akarsz, YoungJae? Mert én csak rád vágyok... Amióta bemutattak nekem.-suttogom fülébe és végig húzom férfiasságomnak csupán csak hegyét belső combjain.

YoungJae: -Mmh... I-igen...-nyöszörgöm ahogy megérzem hímtagja egy részét bőrömnek nyomódni. Kiveszem magamból ujjaimat és fejemet egyenesbe hozva nézek végig testén, majd szemeinél megállapodok.-Kérlek...-nyöszörgök tovább ahogy még mindig nem csinál semmit. Egyik lábamat hirtelen tekerem csípőjére és rántok egyet rajta, így merevedése fenekemhez nyomódik, éppen nem hatolva belém, mire újra felnyögök.

SeungHyun: Mikor magához ránt és kérlel, hogy csináljak már valamit, csak vigyorgok és végig húzom fenekén párszor még makkomat. Ajkaira hajolok és kis puszikkal illetem azt, még kínozva egy kicsit azzal, hogy merevedését simogatom, csupán két ujjamat kulcsolva rá és úgy izgatva. Mikor egy nagyobb nyögésénél hátra vágja fejét és káromkodná el magát tövig hatolok benne. Meglepetésemre, ahhoz képest, hogy nem sokáig tágította magát, elég helyem van.
-Ohh, YoungJaee.-nyögöm füle mellett kéjesen és elnyújtva, majd az az mögötti részre nyalok és meg is szívom ott újra foltomat. Mm... Úgy érzem jó lesz ez... Ohh, de mennyire. Nem mintha az eddigiek nem lettek volna...

YoungJae: Mikor csak vigyorog könyörgésem után, már készülnék vállba csapni, de újra bejáratomnál érzem, mire halkan nyögök fel. Félig csukott szemekkel, nyöszörögve élvezem a még ebben a helyzetben is kedvesnek ható puszijait és keze kényeztetését. Hasát simogatom, míg az érzés férfiasságomon egyre erősödik és már kezd elegem lenni, hogy csak ennyit tesz velem, ami hangos nyögést vált ki belőlem, fejemet újra hátra hajtom.
-Csináld már, a kurv-Sikításnak nevezhető hangom vágja félbe mondatomat és akadályoz meg káromkodásommal, amikor teljesen elmerül bennem. Mikor fülemhez hajol és úgy nyög, majd meg is szívja az az mögött területet én számhoz most közeleső cimpájába harapok, majd megszopogatom.
Hasát kezdem karmolászni, mikor elkezd mozogni és rá-rászorítok oldalára egy-egy nagyobb lökésnél. Lábaimat behajlítom és a pult magasságába húzom fel és combjai oldalára támasztom talpaimat. Egyik lábam viszont erős lökései miatt lecsúszik helyéről így azt tovább lógatom. Kezeimet lassan fenekére simítom és belemarkolva a formás féltekékbe tolom magamba merevedését újra, ezzel el is találva prosztatámat, amire szintén szinte felsikoltok. És akkor még csodálkozok, hogy teljesen le vagyok fáradva minden szeretkezésünk végére... Hát SeungHyun mellett...

SeungHyun: Kegyetlen tempóm megáll pár percre mikor fenekemen érzem meg kezét és a lehető legmélyebbre tol magában,így még édesebb hangokat csalva ki magából és még hangosabbakat belőlem. Hmm... Combjaira fogva emelem fel a pultról, közben lassabban lökve magam benne és húzogatva Őt magamon, amíg nem az egyik falhoz érek és neki támasztom hátát. Fenekébe markolok mindkét kezemmel és úgy folytatom élvezet okozását. Nyakát és mellkasát csókolgatom és nyalogatom, néha megtalálva ajkait is egy-egy szenvedélyes csókra és pár boldog vigyorra.
-Sze-ret-lekh...-húzom magamra erősen a szó végére.

YoungJae: Hirtelen kapaszkodom meg nyakában, mikor eltűnik alólam a pult már egész meleg márványlapja. A kellemes érzésre, ahogy lassan és óvatosan emelget magán a levegőben, halkan sóhajtozom, de azok végére mindig kiszalad belőlem egy kis nyögés. Hangosabban nyögök fel, most nem az élvezettől ahogy a fal hideg és kellemetlen felülete váratlanul simul hátamhoz.
Túllépve hátam és a fal találkozásán, csak tovább szűkölve élvezkedem... Alatta? Előtte? Vagy közötte? Mindegy, a lényeg, hogy miatta. Élvezem a rövid, mégis sok-sok szenvedélyt tartalmazó csókváltásokat és az édes puszikat magamon. Lökései miatt amúgy is hangos nyögéseimből egyre sűrűbben lesznek sikolyszerű hangjaim, mely mindkettőnknek jelez. Oké, nem bírom sokáig, soha, de mellette hogyan? Ha csak hozzámér el tudnék élvezni szóval, így még könnyebb dolga van.
-SeungHyun!-sikítok újra ahogy könnyedén ér el az orgazmus. Pár pillanatnyi pihenőm után, lihegve kapok ajkaira. Alhasát kezdem simogatni, karmolgatni, miközben egyik lábammal már próbálok a föld felé nyúlni, ezzel véve rá, hogy letegyen, bár ő még nem élvezett el. Jobban örültem volna, ha az alsóbb tájakon tudhatom magamban váladékát, de... Ahogy letesz és én fordítva helyzetünkön szorítom a falhoz elengedem ajkait és hirtelen térdelek le elé.

SeungHyun: Ajkaimat harapva figyelem minden élvezet sugárzó tettét, élvezve a látványát. Ahh, ilyenkor is olyan szép... Egyre erősebbeket lökök, egyre többször eltalálva gyönyörközpontját és jól megdolgozva azért, hogy a lehető legélvezetesebb legyen neki. Ahogy sikítva közénk élvez és élvezete rajtam folyik végig én is megremegek és nyakába harapok. Lassabban lököm magam, ugyanis eléggé elfáradtam, mert mindenem benne volt ebben. Kissé összeráncolom homlokom ahogy némán kéri, hogy letegyem, mit megteszek, de amit azután látok... Ohh, a rohadt életbe...

YoungJae: Vigyorogva fogok rá férfiasságára és kezdem húzogatni rajta a bőrt, közben hasához hajolva. Alhasánál kinézve magamnak egy pontot kezdem szívni, majd egy újabbat, közvetlen mellette, ezzel kialakítva egy szívet bőrén. Művem megcsodálása után felváltom számmal, merevedésével foglalatoskodó kezemet és nyelvemmel párszor végignyalom teljes hosszát. Hangjait még nem adja ki magából, ami elkeserít, ezért tovább kínzom, kicsit ügyetlenkedve és csókjaimmal hintem be mindenhol, néhol meg szívva, közben egyik kezemmel még simogatva is. Mikor már én unom meg kínzását számba veszem, bár csak makkját kezdem szopogatni, mit én is élvezettel, csukott szemekkel teszek.
Nem, nem csináltam még ilyet... Vele. Az utolsó alkalmam, hogy sikeresen leszoptam valakit, körülbelül négy éve lehetett, bár az még lehet sok is, ha azt mondom. Mindegy a lényeg, hogy bőven az idekerülésem előtt történt ilyen. Mondhatom, könnyen kieshet az ember a technikából.

SeungHyun: Le-lehunyva szemeimet sóhajtgatok ahogy kényeztet és beharapott ajkakkal nézem őt. Gyönyörű... Komolyan. Elvigyorodom mikor látom, hogy szokja a dolgot, majd kínzására hasam befeszül. Nyöszörögni kezdek, mikor szopogatni kezdi csupán a hegyét és lehunyva szemeimet tör fel belőlem az első, még kissé halk nyögésem.
-YoungJaeh.-sóhajtom utána nevét is és hajába túrok ahogy már érzékennyé tett részem bizseregni kezd megint és alhasam is be-befeszül. Ohh a kurva életbe... Oké, olyan volt már, hogy én reggel munka előtt ezt megtettem, hisz' akkor sokáig is dolgoztam, de... Uram, atyám... Kezd belejönni. Nagyonh... Ish...

YoungJae: Belenyugodva, hogy élvezi, amit csinálok és tovább nyugtatva magam, hogy még fogja is engedem teljesen számba. Egyik kezemmel combja mellett a falnak támasztom tenyerem, miközben fejemet mozgatni kezdem, már most egy elég gyors tempót diktálva. Nem mondom, hogy mennék már vissza a kanapéra pihenni, már vele együtt, mert de... De meglepő nagyon, hogy én még az ő kényeztetését is élvezem? Mert jó érzés, combját markolászni, miközben próbálom -a lehető leggyorsabban- kielégíteni ezzel kapcsolatosan, most feltörő vágyait.

SeungHyun: Egyre hangosabban és hangosabban nyögök, ahogy már szája forrósága vesz körbe. Számon véve a levegőt sóhajtozom és nyögök minden egyenletlen kilégzésnél és neve hagyja el mindig hangosabban számat. Haját csak néha szorítom meg és már érzem, hogy nem kell sok, mire össze-összerándulásaimból is következtethet. Ohh, basszus... Már kezdem elhúzni fejét magamtól, ahogy érzem, hogy mindjárt elsülök és egy eget verő nyögés kívánkozik ki belőlem.

YoungJae: Néha rá-rászívva kényeztetem tovább, majd mikor húzná el fejemet, hogy ne számba élvezzen másik kezemmel is combjára fogok és fejemet ott tartom. Felkelek a földről közben végigsimítva testét és lenyelve élvezete eredményét. Teljesen kiegyenesedve átkarolom a nyakát és aranyosan mosolyogva nyalom le a még számon maradt anyagot. Hajába vezetem ujjaimat tarkójánál és kis csókokkal kezdem ajkait ellepni, néha azokat is megszívva.

SeungHyun: Férfias nyögésem elhangzik és sóhajtozva jövök le szép lassan a csúcsról, hova párom vitt fel. Azt a kurva életbe. Arcát nézem ahogy rám mosolyog és ajkait ahogy megnyalja azokat. Huncut... Nagyon. De elképesztő, hogy minden affér nélkül engedte, hogy... És még... Jó, mielőtt zavarba jövök inkább befejezem. Mosolyogva fogadom a kis csókokat, néha belecsücsörítve, vagy viszonozva azt, halkan szusszanva mikor szívja ajkaim.
-Szeretlek.-suttogom közénk, majd átölelve derekát botorkálok a kanapé felé és leülve rá húzom mellkasomra kedvesem. Homlokára és halántékára nyomok egy puszit és mosolyogva simogatom hátát, derekát és ameddig csak elérnek a kezeim.-Köszönöm. Csodálatos vagy.

YoungJae: Kényelembe helyezve magam a kanapén bújok mellkasához, lábaimat ölébe téve.
-Én is szeretlek.-mosolygok és fejemet felemelve csókolom meg, csak pár pillanatra. Édesen kuncogok mellkasába ahogy megköszöni, bár nem tudom miért.-Tudom, mondtad már.-nevetek halkan mellkasát simogatva.

SeungHyun: -Tényleg? Mikor?-nevetek fel csukott szemekkel, kellemesen pihengetve társaságában és vele karjaimban. Így a legjobb.-Oké, az esküvőn is megköszöntem, hogy hozzám jöttél és a nászutunkon is, hogy az enyém vagy, de hát most, most van.-kuncogok és haját kezdem simogatni lassan, kicsit fáradtan. Elfáradtam. Mondjuk mikor nem? YoungJae mindig is kifárasztott.

YoungJae: -Hát ez az.-nevetem. Óvatosan kimászok mellőle és felkelve a kanapéról indulok vissza a konyhába. Csoszogva, már kezemben mindkettőnk köntösével állok elé, majd sajátomat felveszem és szorosan megkötöm. Visszahuppanok mellé a kanapéra, miután ő is felöltözik. Fejemet ölébe hajtva fekszem el a most nagyon sok kényelmet nyújtó kanapén úgy, hogy fedett hasával nézzek szembe, bár csukva vannak látószerveim.

SeungHyun: Még mindig csukott szemekkel hallgatózok csak, hogy mit csinál egyetlenem, de félig kinyitom szemeimet, hogy azért megtaláljam köntösöm ujjait. Újra elfekszem és mikor megérzem, hogy ölembe fekszik haját kezdem simogatni és egy levakarhatatlan mosoly telepszik arcomra. Ekkor valaki csönget, mire hangosan felnevetek.
-Ezt nem nyitom ki és te sem. Ma már egyszer megzavartak. Többször már nem fognak.-kuncogom és lehajolva hozzá egy csókot nyomok homlokára.

A titok, ami összeköt ~ NamCo - 18+

A titok, ami összeköt

18+
NamCo - NamJoon(RapMonster) x JiHo(Zico) [BTS x BlockB]
Figyelmeztetés: Trágár beszéd és gyilkolás.
Megjegyzés: -

NamJoon: Ha valaki rám néz, meg nem mondja, hogy imádom az állatokat és a családomnak egy saját farmja van szórakoztatás céljából. De nem is bánom, mert szeretem az ijesztő fiú látványát kelteni. Hh, ja tökre jó.
A szobákat és ebédlőt, meg más, benti szórakoztatásra szolgáló szobákat tartalmazó épületet elhagyva sétálok a terület leghátsó része felé. Fekete, raszta hajamat egy, a csuklómon pihenő, rongyból készített "hajgumival" fogom össze, közben orromra csúsztatva fekete napszemüvegemet is. Leérve a kis patakkal kerített részhez az ott egyedül, magányosan álldogáló pajtához sétálok. Miden erőmet bevetve nyitom ki a fémlapokkal összetartott, súlyos faajtót, be is hajtva azt magam után. Mosolyogva körbe nézek a gyönyörű, különböző színű lovakkal teli, faépületben megindulva egyenesen a hosszú, gyéren megvilágított folyosón.
-Minnie! Minnie kicsim, kinél vagy?-szólítgatom kishúgomat, akinek elvileg itt kéne lennie.
-Chloénál!-hallom meg édes, vékony hangját, mellyel lovamat említi, ki egy híres, francia cégről kapta a nevét, még anyukámtól. A "kereszteződésnél" jobbra lefordulva meg is pillantom a nyitott karámajtót. Odakocogok és egy teljesen őszinte, boldog mosoly telepszik ajkaimra.
-Ma jön a barátnőd, azzal a nyomorék bátyával, nem?-kérdezem kicsit előre hajolva, hogy egy magas legyek tizenöt éves húgommal, aki sajnos nem sikeredett arra a magas fajára.
-Igen!-örül meg hirtelen.-Zico Oppa, nem is nyomorék!-kezd hisztizni, mire kelletlenül felsóhajtok és felegyenesedem.
-Csak óvatosan vele, JiMin. Jobb lesz, ha nem próbálkozol be nála!-Húzom fintorba arcomat és felváltom húgomat Chloé mellett, a karámjában.-Menj, figyeld mikor jönnek meg! Anyáék most nincsenek itt, úgyis ebédszünet van.-utasítom és kezemmel kezdem kihessegetni. Elhagyja a pajtát, hallom az ajtók csukódását, mire gyönyörű lovamnak csapódok. Nyakát átölelve fúrom arcomat tiszta, enyhén barack illatú, fehér szőrébe. Napszemüvegemet hagyom lehullani a szalmára, mellyel ki van bélelve a helyiség.
Nem tudom, mióta vagyok már lovammal, de hirtelen hallom meg az ajtó nyílását és csukódását, mely erősen hat, így biztos vagyok benne, hogy nem Minnie az.

JiHo: Félig lehunyt szemekkel nézem a mellettem elsuhanó tájat ahogy az autóban ülök és hallgatom húgom állandó csacsogását. Sóhajtok egyet és mikor végre meglátom a házat hangosan hálát is adok az égnek. Csak vállba csap hugicám és már rohan is barátnőjéhez. Én is kiműtöm magam a kocsiból és vigyorogva megyek a két ölelkező leányzóhoz.
-Minnie egér, hát te milyen nagy lettél.-kuncogok és megsimogatom fejét, mire egy másodperc alatt lesz paradicsom vörös két orcája. Cuki. Átölelem az ő és húgom, Rina nyakát és így megyek be a pajtába. Szinte sikítozva próbáltak kiszabadulni karjaim alól.
-Zico! Eressz máár.-sikítja testvérem, mire elengedem őket és a szalmába esnek. Csak felnevetek, majd tovább lépkedek, benézve minden jószághoz. Olyan szépek... Kicsi korom óta rajongom értük és lovagolok, ami mostanra már a szenvedélyem lett.

NamJoon: Meghallom húgom barátnőjének hangját, elég hangosan, mire kicsit elemelem fejemet Chloé nyakától. Ahogy már nem hallom a két lány sikítozását, csak boldog viháncolásukat újra lovam meleg és széles nyakához bújok. Puszikkal hintem be mindenhol, hogy ne jutalom nélkül engedjem el és kilépek a karámból, de valaki nekem ütközik. Vagyis Zico...
-Csá!-köszönök neki félvállról és kikerülve leguggolok mögötte. Kiveszek egy répát a sötétzöld, megkopott, itt-ott törött vödörből és visszamegyek lovamhoz.
-Tessék, Chloé drágám.-Tartom szájához a narancssárga, édeskés zöldséget, közben fejét simogatva, csillogó szemekkel figyelve ahogy már üres kezemet kezdi böködni. Felkuncogok és hátát megveregetve fordulok el tőle, de megugrok ijedtemben. A vendégsrác még mindig a kis helyiség ajtajánál áll és néz -vagyis inkább gyönyörű kancámat-, mire egy fintort eresztek meg felé, mellkasom előtt összefonva fedetlen karjaimat, mivel trikóban vagyok.

JiHo: Megállok egy karám előtt, miben már tartózkodik valaki, vagyis jobban mondva NamJoon, ki szintén az istállóhoz, vagyis annak tulajdonos listájához tartozik. Nem, jól mondtam először...
Csak nézem a gyönyörű fehér kancát, mi olyan édesen és szendén néz felém, mikor gazdája ellép tőle, mintha csak hívogatna, hogy én is szeretgessem kicsit. Mikor megugrik a srác, kinek épp oly' raszta tincsei vannak, mint nekem -csak az enyémek vörösek- megállom, hogy ne kuncogjak fel és viszonozom köszönését. A karámnak dőlők, karjaimat annak oldalára fektetve és úgy nézem tovább a fenséges pacit és hallgatom NamJoon édesgető szavait. Hm, látom nem csak én kötődöm a lovamhoz... Újra megfordul a srác, mire elszakítom szemeimet lovától és ránézek. Huha... Huha... Ez a gyerek nem volt ilyen izmos, mint amikor utoljára láttam, bassza meg... Csak azért tűnik fel, mert bi vagyok, de akkor is. Kúrja már meg magát komolyan, nem is bírjuk egymást.
Megrántom vállam és elnézek róla, majd csücsörítve kezdek csettintgetni nyelvemmel, hogy magamhoz hívjam a gyönyörű állatot. Lassan lépked felém, mire csak egy ujjamat nyújtom felé, csupán ismerkedés céljából. Hogy elfogadja-e fogalmam sincs, de... Aranyos...

NamJoon: Kíváncsian nézem ahogy pacimat hívogatja és büszkén bólintok egyet, mikor Chloé boldogan, gyengéden lökdösi meg vállát elfogadásképpen, miután megszagolgatta ujját. Fejemet oldalra fordítva nézem, hogyan dédelgeti és ismerkedik becsületre méltó jószágommal és kelletlenül csettintek egyet nyelvemmel, közben a karám belső oldalának dőlve.
-Sokat változtál, JiHo-yah.-becézem a nálam idősebbet édesen kuncogva, hiszen tudom, hogy mikor kisebbek voltak a lányok nem állt ellenében, hogy becézgettem. Attól függetlenül, hogy két évvel idősebb nálam. Végigmérem testét és haján megakadnak szemeim.-Tetszik a hajad. Jól áll.-ismerem be halkan, ismét sóhajtva egyet.

JiHo: Ahogy elfogadja kérésemet elmosolyodom és kedvesen kezdem simogatni fejét, félig át is ölelve, néha homlokomat övének döntve. Hatalmas, csillogó szemeiben elveszek, de egy mély, kellemes hang kirángat engem ebből az idilli pillanatból. Ránézek a beszélőre, tovább simogatva annak lovát. Felkuncogok halk dicséretére és megrázva fejemet csücsörítek a fenséges állatnak, ki számnak dörgölőzik.
-Te sem voltál ilyen izmos, NamJoon.-mosolygok magamban.-De köszi. Neked sem áll rosszul, sőt.-vigyorodom el és rá kacsintok. Nem volt ellenemre soha a nyílt flörtölés, mondjuk Nam nem pont az, aki belepirul, de hát na. Próbálkozni szabad, nem?
-JiHo, hozd ki a lovadat. Kezd kicsit mérges lenni.-hallom meg NamJoon apjának hangját, ki mellém sétál és megveregeti vállamat. Bólintok neki, majd el is indulok vissza a kocsi felé, hogy lovamat kihozhassam az utazó karámból és megtudhassam azt az ismeretlen okot, amiért ide jöttünk.

NamJoon: -Tudom.-motyogom magam elé halkan kuncogva, fejemet lehajtva, hogy ne lássa nevetésem. Felnézek, mikor meghallom apám hangját, aki elküldi a vendéget saját lováért.
-Köszi.-Kiveszem édesapám felém nyújtott kezéből a vezetőszárat, melyet Chloéra csatolok. Igaz, én sem tudom a valódi okát annak, hogy Zicoék idejöttek, de ha kell hozzá mindkettőnk lova... Kíváncsi vagyok.
Mosolyogva vezetem ki az istállóból és annak ajtajában megtorpanva nézem az újonnan érkezett jószágot.

JiHo: Kinyitom lovamnak az ajtót, aki nyugtalanul rángatja fejét és fel is nyerít mikor belépek hozzá.
-Shh, shh.-nyúlok feje után, amit simogatni kezdek és mélyen szemébe nézek. Lassan lenyugszik és homlokomnak dönti fejét. Végig simítok ében fekete, csillogó szőrén és hosszúra hagyott, szintén ilyen színű sörényén. Orrára rakom kezemet és így kezdem kifelé vezetni. Hűségesen jön utánam, véletlenül sem válva el kezem melegétől. Mikor már a rendes földön rakja egymás után patáit közelebb lépek hozzá és hagyom, hogy vállam fölött átemelve fejét "öleljen" magához. Megkapom a vezetőszárat, mit rá rakok és elengedve kezdem vezetni vissza a pajta felé, mögöttem szorosan jön lovacskám, szinte hozzám bújva. Kicsit félős, ha tudom ezt mondani... Felnyerít mikor meglátja a fehér gyönyörűséget, így felé fordulva kezdem nyugtatni.
-Satan, hé-hé... Nyugi. Nem bánt a kislány. Lehetnél udvariasabb is.-dorgálom meg, mire lehajtja kicsit fejét. Csak egy puszit nyomok orrára, majd ellépek tőle. Összefonom karjaimat mellkasom előtt, mikor rám néz, de rögtön tudja, mit kell tenni; fejét a földig hajtja a kanca és annak gazdája előtt, ezzel köszönve nekik. Persze ezután megint mögém bújik, mire megforgatom szemem és a másik lóimádóra nézek, kicsit nevetve.
-Nos fiúk, hogy ne legyetek tudatlanok, elmondjuk nektek miért is kell nekünk ez a két kiváló állat.-kezdi a vendéglátó, egy nagy mosollyal.-Szeretnénk vegyíteni a jó géneket, hogy egy igazi, kiváló versenylovat tenyészthessünk. És úgy gondoltuk, hogy ők ketten tökéletes alanyok lennének erre. Hisz mindketten gyorsak, erősek és minta példánynak számítanak. A csikót meg persze a kettőtök nevére íratnánk. Úgy igazságos és szerintem szívesen tanítanátok és ápolnátok őt.-mosolyog ránk szélesen. Oké... Erre nem számítottam...

NamJoon: Halványan mosolyogva nézem ahogy gazdája nyugtatja és neveli lovát, Satant -mint kiderült. Közelebb megyek hozzájuk, Chloé pedig követve engem, lassan próbál megismerkedni a sötét szépséggel. Nehezen megy neki, hiszen Zico mögé bújik a kis félős, de a drágám megoldja, mire a vendéggel együtt nevetek fel. Érdeklődve nézek édesapám felé és hallgatom szavait, mikre kissé kikerekednek szemeim. Tehát... Tenyészteni szeretnének... A mi lovainkkal. Végül is megértem, meg minden, de a kiscsikót közösen kell nevelnem azzal a nyomorékkal. Hát beszarok...
-Persze, persze. Szerintem jó ötlet, de...-nézek pár pillanatra JiHora, majd vissza apámra.-...kinél lesz a csikó?-Húzom fel szemöldökeimet. Zicoék pajtájában is van bőven hely, tudom... De lehet én jobban örülnék, ha nálunk lenne majd. Az még mondjuk nagyon a jövő, de egyenlőre jó ötlet és megvalósítható.
-Az a jövő gondja, fiam. Majd meglátjuk.-Mosolyog ránk apám. Aztán közlik velünk, hogy a lányokat elviszik valahova szórakozni, persze nélkülünk, hiszen tudják, hogy nem szeretünk ilyen helyekre menni. Akkor úgy tűnik csak ketten leszünk "itthon" Zicoval... Csodálatos.
-Nem megyünk egyet lovagolni? Lehet, Satannak is jót tenne. Lenyugodna.-Nézek a nálam idősebbre, miután a családjaink már rég elmentek a farmról, de mi még mindig ugyanúgy állunk, figyelve pacijaink barátkozását. Nem lesz olyan nehéz a terv megvalósítása... Talán. Egy kis mosolyt eresztek meg felé, továbbra is várva válaszát.

JiHo: Miután felébredek enyhe lefagyásomból csak figyelem tovább a beszélgetést. Nekem mindegy kinél lesz... De úgy bölcsebb ha az anyjával marad, szerintem.
-Persze, menjünk. Felszabadulva biztos tetszetősebb lesz a kisasszonynak.-simogatom meg a Chloé-t egy kis mosollyal arcomon.-Akkor... Nyergelsz egyet? Megvárlak itt, nincs kedvem most ezzel bíbelődni.-mosolygok rá kicsit szélesebben. Szőrén ülöm meg, úgy is most kicsit szüksége van rá, hogy nyereg nélkül legyen.

NamJoon: -Nem-nem. Mindenkinek jobb, ha most nem kezdem el felnyergelni.-Kuncogok. Még bemegyek az istállóba, Chloé kantárszíjáért, mely szerencsére levehető, így magát az egészet nem kell mindig lehurcibálnom róla. Kicserélem a rövid futószárat a kantárszíjra és még magam mellett vezetve indulok el a pajta mögötti ősvény felé. Mindig arra megyek, ha terepen szeretnék lovagolni, mert nem csak, hogy egyszerű és aligha veszélyes, de még gyönyörű a táj is.
Kinyitom a kaput, mely a farmot mindenhol körbevevő kerítéshez csatlakozik és megvárom, míg a vendégek kimennek, majd követem őket. Egyszerűen húzom fel magamat Chloé hátára és megfogva a kantárt megyek előre, hogy mutassam a -nem létező, improvizált- utat. Ah, máris felszabadultabb vagyok, pedig még csak most indultunk el.

JiHo: Kiérve a farmról csak mosolyogva felpattanok lovamra, majd pólómat a kerítésre dobom, ahogy leveszem magamról. Sokkal jobb... Megveregetem Satan hátsóját, így szép lassan elindul Chloé mellett. Csak nézem ahogy orrukat néha egymáshoz érintik majd, mint a szégyenlős kisgyerekek elfordulnak egymástól. Édesek...
-Alakul már.-suttogom a másik lovasnak mellettem, szemeibe nézve és kicsit fel is kuncogva. Kicsit előre dőlve fekszem lovam nyakára, fejemet az övének tetejére támasztva államnál. Huhh.. Kezd meleg lenni.

NamJoon: Ahogy mellénk jönnek kicsit megbámulom a nálam idősebbet, de több figyelmet nem szentelek neki. Ha meleg is lennék, se lenne az ideálom. Vállaimat megvonva hajtom meg kicsit lovamat, így kezdve lassú ügetésbe, melyet Zicoék is tartanak.
Elérünk egy kisebb erdőig, mely aligha sűrű, így nem félve, hogy megsérül bármelyikünk is megyünk át rajta. Mosolyogva nézelődöm a kicsit sötétebb világú erdőben. Bízva Chloéban és, hogy nem fog eltévedni, vagy éppen ledobni magáról elengedem a kantárszárat és lábaim közé támaszkodom, hátára. Ügyelve testtartásomra és arra, hogy magamtól se essek le róla, természetesen.

JiHo: Csak mosolyogva nézek körbe az erdőben és felnézve meglátok magunk fölött pár almát, mi több mint valószínű, hogy egy almafához tartozik. Mi máshoz is tartozna? Cipőimet leveszem és annak fűzőit összekötve teszem lovam nyakába azokat. Szép lassan felállok lovam hátára, megtartva egyensúlyomat. Mikor már biztosan állok felnézek és pontosan négy szem almát szedek le magunknak. Ezután visszaülök és először lovamnak adok egyet, mit nagy meglepetésemre nem esz meg azonnal, hanem Chloé felé nyújt, aki leharapja a felét és így elnyammognak rajta ketten. Hmm... Még mindig édesek. Nam felé nyújtom a másik két alma egyikét, a harmadikat pedig a fehér szépség szájába adom, ki megismétli lovam tettét. Oké. Gyanúsak nekem ezek a pacik...
-Te, NamJoon... Ha jól tudom, itt van egy tisztás. Nem engedjük őket kicsit hancúrozni? Mielőtt még elkezdenek most és mi borulunk.-nevetek a mellettem lovagolóra nézve.

NamJoon: Vigyorogva figyelem ahogy lovaink elosztoznak a gyümölcsökön és halkan megköszönöm Ziconak, hogy nekem is szedett egyet. Megtörlöm pólómba almámat és kiérünk az erdőből, melynek túloldalán tényleg egy mező van.
-De, lehet jobb ötlet lenne. Meg jót is fog nekik tenni egy kis szabad szaladgálás.-huppanok le Chloéról és lecsatolom róla a kantárszíjat, melyet farmerom övtartójába csúsztatom, mintha csak egy öv lenne és csatjait egymásba csatolom. Leülök az árnyékba, szabadjára engedve lovamat, akiben megbízom annyira, hogy elhiszem, hogy nem fog elszökni. Elkezdem enni almámat fintorogva hozzá, mert nem a legédesebb köszönhetően annak, hogy félig vadalma.

JiHo: Csak mosolyogva engedem el lovamat, aki rögtön játszani is kezd a másikkal. Csipkedi, kergeti, még a földre is leteríti, mire csak felnevetek. Leülök NamJoon mellé az árnyékba, de egy idő után elhasalok és úgy élvezem a hideget, mit a fű okoz alattam.
-NamJoon... Miért is nem bírjuk mi egymást ennyire?-nézek a szintén raszta hajú, fiatal férfire mellettem. Csak érdekel... Nem akarom úgy nevelni a csikót, hogy közben vérig utáljuk egymást. Ha nem is mélyen, de egy kis barátságot kialakíthatnánk. Nem halna bele még ő sem.

NamJoon: -Nem tudom. Nem vagy szimpatikus.-vonom meg vállamat és elhajítom az almacsutkámat.-Meg a húgom miatt se bírlak.-nézek rá és nevetve nyújtom rá nyelvemet.-Nem, amúgy tényleg nem tudom, miért van az, hogy ki nem állhatjuk egymást.-Megfordulok ültemben és hátamra fekszem, így fejem övé mellett van.

JiHo: -Oké, lehet nem vagyok egy leányálom, de na... Nem voltam veled olyan ellenszenves, mint másokkal szoktam.-nevetek fel kicsit.-Jaj, a húgod nem érdekel. Szép lány, elismerem, de nem ő a női ideálom és fiatal is hozzám.-tárom szét karjaimat amennyire tudom.-Akkor akár kezdő barátságunk is lehet, ha eddig oktalanul utáltuk egymást kedves, NamJoon, nem?-mosolygok rá őszintén és még fel is nevetek kicsit, ahogy szerencsétlenkedem egy sort kezem magam alól kivételével. De mikor sikerül felé nyújtom azt, egy baráti kézfogás reményében.

NamJoon: -Felőlem.-csapok bele kezébe és erősen megrázom, majd rögtön el is engedem.
Szemeimet becsukva fűzöm össze kezeimet homlokom, így takarva el a már ide, a fa alá is besütő napfényt. Percek múlva egy puha felület nyomódik alkarjaimnak. Lelöki őket fejemről, mire hunyorogva nézek fel lovamra és elnevetem magam. Megölelem fejét, amit felránt, így én is felemelkedem a földről és térdelve fordulok felé.
-Na mi van, édesem?-kérdezem nevetve és megvakarom homlokát. Elkezdi mellkasomat lökdösni orrával, mire felmordulok és széttárom kezeimet.-Nincs nálam semmi!-Satan felé mutatok, ezzel küldve el Chloét.-A rossz, kunyerálós fajtádat, Chloé.-motyogom magam elé és leporolva ruháimat felkelek a földről.

JiHo: Vállam majd kiszakad ahogy kezemet rázza, de végül is elfogadta, akkor meg? Megéri... Lehunyom szemeimet és csak hallgatom, mi történik körülöttem. Egy nevetés, majd egy kedves megszólítás és még egy nevetés. Kinyitom szemeimet és csak nézem ahogy a kis Chloé enni valóért könyörög. Jaj, kis édes... Ahogy elküldi csak felnevetek és ülésbe tornászom magam. Csak nézem ahogy Satan újra játszani kezd vele, majd fejüket összedöntik. Ahw... Chloé meghúzkodja Satan, szemébe lógó sörényét, mire lovacskám csak közelebb lépked hozzá. Naa... Csak nem felbátorodtunk pacikám? Orrát Chloéénak nyomja és úgy nyerít fel boldogan, majd kezdenek el kergetőzni.
-Azt hiszem nem kell erőltetnünk semmit.-nézek fel Namra mosolyogva.

NamJoon: Kezeimet csípőmre téve nézem ahogy lovaink elfoglalják magukat. Csoda, hogy ilyen jól elvannak... Chloé nem az a nagyon barátkozós fajta. Ezt hívnák annak a bizonyos, szerelem első látásra dolognak?
-Szerencsére.-sóhajtom lepillantva Zicora. Pár pillanatig egymást nézzük, mire én csak nevetve fordulok vissza a lovak felé... Vagyis fordulnék, de nem látom őket. Hirtelen ejtem le kezeimet magam mellé és nézek körbe. Nyugodtan sóhajtok fel, mikor meglátom őket ahogy kergetőznek, de azt sem a legjobb irányban.-Yah-yah!! Chloé, ne menj arra!-kiabálok, közben a barátnőm -igen, így is szoktam hívni- és Satan után. Pár méter után feladom az utánuk rohanást és a mező közepén megállva, elterülök a füvön. Majd visszajönnek... Legalább nem előttünk csinálnak olyat, amilyet. Meg hát, miért szöknének el? Mindegy...

JiHo: Csak nézem ahogy NamJoon szinte pánikolva fut a lovak után, majd én is felszedem magam a földről és megyek utána. Mikor látom, hogy merre futnak elfüttyentem magam és kicsit arrébb hívom őket. Oda sétálok a kiterült Namhoz és leguggolok mellé.
-Inkább ne kelj fel... Azt hiszem, már akció van.-nyelek egy kicsit és elfordulok ahogy a hosszúra hagyott fűbe bújnak és... Okéé, akkor most se kép, se hang. Nem csinál semmit a gyerekem... Nem csinál semmiiit...

NamJoon: -Csodás.-Nevetek fel hangosan. Hasamra fordulok, kezeimet és lábaimat széttárva élvezem a fű kellemes hidegét. Akkor most várunk... Sokat-sokat várunk. Nem baj, nem gondolok bele és gyorsabban elmegy az idő. Szemeimet becsukva fordítom oldalra fejemet és szisszenek fel halkan, ahogy a nap már most kezdi égetni vállaimat és nyakamat.

JiHo: -Most na, ha a természet így akarja, akkor így akarja.-rántok vállat mosolyogva és ránézek. Bár így is van már szép színe, nem hiszem, hogy leégni leszeretne. Megfogom kezeit és az egyik fa árnyékába húzom, lehetőleg úgy, hogy arcával ne radírozzam le a fél tisztást.-Mielőtt még leégsz nekem... Dongsaeng.-vigyorgok rá. Hmm... Igen, néha elfelejtem, hogy idősebb vagyok, hisz' gyermeteg lelkem van, de azért vicces ezzel játszani.

NamJoon: -Hülye természet.-morgom. Nyöszörögve emelem el lustán a fejemet a fűtől, miközben Zico visszahúz az árnyákba. Undorodva köpök néhányat és próbálom kiszedni számból, kezem nélkül a véletlenül belekerült fűszálakat.-Kösz, Hyung.-mondom gúnyosan, egy szinte láthatatlan fintorral arcomon. Egy nagyobbat köpök, messzebb tőlünk, hogy nehogy valamelyikünk belefeküdjön, vagy valami.-Nem voltam éhes.-nyújtom ki rá nyelvemet, melyen még mindig ott van egy darab fű.

JiHo: Csak visszafojtott nevetéssel nézem ahogy köpköd, majd végleg elröhögöm magam utolsó mondatán. Jaj, Istenem...
-Pedig úgy tűnt... A mi malacaink így szoktak feküdni a vályú előtt, amikor az üres.-kacagok tovább és lefekszem mellé és leszedem nyelvéről a fűszálat. Ugyan már... Lovak, kutyák és malacok szájában merek nyúlkálni, ez már meg se kottyan.

NamJoon: -Yah!-szólok rá és megcsapom vállát.-Mi a faszomat nyúlkálsz a számban?-villantok felé egy, az undoromat tükröző fintort és nyamnyogok párat, hátha eltűnik számból kezének íze.-Meg, te most komolyan egy kurva disznóhoz hasonlítottál?-nézek rá kikerekedett szemekkel és felé fordulok, oldalamra.-Kezdjek el röfögni, meg a sárban hemperegni és még jobb lesz, vagy mi?-horkantok fel, közben megforgatva szemeimet.-A kurva any... Azt!-akadok meg második szavam közepén, mert nem akarom kedves édesanyját szidni. Fújtatok egyet és visszafordulok hasamra, ezzel kicsit távolabb is kerülve tőle. Hát bassza meg már. Attól még, hogy idősebb ne csesztessen már ennyire. Hát huu.

JiHo: -Ha kiszedetted a lengő bordáidat, akkor akár még azt is. De kifejezettem a női idomokra lendül fel a sorompód, szóval inkább nem, mert a végén még tényleg megutálsz.-nevetek már csak halkan, nehogy megbántsam szegény Röfit. Oké... Ez... Csak ne röfögj őőő, röhögj Zico!
-Nem... Pénzért ellő malac nem hiszem, hogy van, bár... Ma már ki tudja.-rántok vállat tovább vicceskedve.-Neee inkább ne. Akkor már aranyos is lennél, bár ezzel a durcizással is az vagy.-kuncogok fel és lehunyom szemeimet. Mikor majdnem anyázik nekem csak megint kuncognom kell, majd szemem sarkából még nézem ahogy távolabb kerül tőlem. Hjaj, Istenem... Ha ő nem is, én élvezem a társaságát, még ha mogorva is. Komolyan, nem olyan rossz arc. Csak még be kell törni, mint a vad lovat...

NamJoon: Felé fordítom fejemet és újból felhorkantok ahogy észreveszem, hogy rajtam nevet. Persze, aranyos is vagyok, nem? Ne merj velem kikezdeni, mert megbánod, Zico.
-Hát most tényleg a kurva anyádat.-nézek rá miután minden mondandóját befejezi és már nem hallom, hogy még több cikizésre készül. Hirtelen felülök, mikor meglátom, hogy elkomorodik és inkább biztosra megyek, hátha nem csak megjátssza idegességét. Hátrébb csúszok a füvön, tőle egyre távolabb kerülve, közben szemeibe fúrva enyéimet.

JiHo: Oké, jó megérdemeltem. De na... Játszani szabad nem? Nem haragszom én rá, szidják az anyámat mások is, de hát tudom, hogy nem igazi értelemben. Persze ha úgy is, akkor ott élő ember nem marad.
-Na jól van. Már ért neked az a barack, de most már nem csak azt kapsz.-nézek rá még komolyan, majd hirtelen elvigyorodom és rávetve magam kezdek egy baráti pankrációba.-Elviszlek én is a magas fűbe, aztán te nyeríteni fogsz ám!-nevetem el magam, tovább dögönyözve haveromat. Ahj, mint a rossz gyerekek komolyan... Mondjuk... Tudtommal mi azok voltunk mindig is.

NamJoon: Félve nézem, mit fog velem tenni és őszintén megijedek ahogy el is vigyorodik. Hangosan nyöszörgök alatta ahogy valami verekedés félét kezd el, de lassan én is nevetésre váltok. Megállok kapálózássommal és újra undorodva nézek fel szemeimbe.
-Yah, fúj már! Ne gusztustalankodj.-imitálok olyan hangokat, mintha hánynék. Na jó, ez lehet kicsit erős volt, mert tudtommal a fiúkat is szereti és ezzel most kábé leundorítóztam őt magát, de hát na. Behúzom nyakamat és bociszemeket meresztek rá ahogy arca újra elkomorul, valószínűleg előbbi szavaim miatt.-Bocsi, Hyung... Nem úgy gondoltam, csak tudod, hogy én... Nem...-mondom akadozva, a lehető legaranyosabb hangomon, továbbra is sajnálóan és aranyosan nézve rá.

JiHo: Csak vigyorogva nézem egy ideig ahogy szenved, majd mikor megszólal kicsit megállok. Oké, jó, enyhe célzás volt, de hát... Jó, nem vagyok se sértődékeny, vagy ilyesmi, de au.
-Nem kell rögtön rosszra gondolni, NamJoon. Tisztán és pontosan tudom, hogy más irányultságod van és attól, hogy én más nemet is megnézek, még rád nem fogok hajtani. Komolyan.-mosolygok rá elnézően, majd leszállok róla és az árnyékot adó fának dőlök.-Hamarosan vissza kéne menni. Már egy ideje kint vagyunk.-nézek rá megint.

NamJoon: Szemeimmel feltérképezem a környezetet csak azért, hogy ne kelljen ránéznem, miközben beszél. Oké, igen ez még tőlem is csúnya volt. Nem vagyok homofóbiás, meg ilyesmi úgyhogy ez elég rosszul jött ki. És most még szarul is érzem magam, mert logikus, hogy nem esett neki jó.
-Oké.-bólintok és felkelek a földről, majd mellé sétálva óvatosan megveregetem vállát. Már nevetve fordulok el, ahogy meghallom, hogy lovaink visszatérnek hozzánk és kuncogva ölelem meg Chloét.-Remélem élvezted és nem bánod, hogy kötelezetten lesz kiscsikótok. Azért mégis csak az én feleségem vagy.-Állok lábujjhegyre és suttogom fülébe remélve, hogy a mellettem álló, Satannal foglalkozó fiú nem hallja meg szavaimat. Nem tehetek róla... Gondoskodni akarok a drágámról, hiszen mindennél többet jelent nekem. Azért mégis csak kisgyerekkorom óta a gazdája, vagyis férje vagyok, na.-Imádlak.-puszilgatom meg pofáját és felülök hátára, kicsit küszködve.

JiHo: Csak kiszélesedik a mosolyom az őszinte kedves gesztusra, majd mikor feltűnnek lovaink én is kuncogva megyek sajátomhoz.
-Na, Nagyfiú, remélem jól teljesítettél. Bár, nem mintha a szénaboglyákon ne gyakoroltál volna, de hát no.-kuncogok folyamatosan simogatva pacimat.-Most legalább már tényleg férfi vagy, Kisfiam.-nevetek fel és kiosztva neki pár puszit ülök fel rá. Na... Sokkal jobb, mint a füvön.-Na, akkor haza fele?-nézek Namra, akinek végül sikerül felkecmeregni.

NamJoon: -Aha.-mosolygok rá és meghajtva Chloét kezdünk rögtön gyors tempóban vágtázni. Csak nyaka oldalát fogom, mert a kantárszíjat elfelejtettem feltenni rá, de hát mindegy. Így is megy.
Visszaérünk a farmra, gyorsabban, mint ahogy a mezőre érkeztünk, mert nem vágunk át az erdőn, melyről kiderült, hogy csak egy hosszabb út. Szuszogva huppanok le lovamról és vezetem a pajta oldalán lévő, vízszintes vascsőhöz, melyhez kikötöm az ott hagyott vezetőszárral. Megpaskolom kicsit fenekét és kinyitom az istálló ajtaját, hogy a bent lévő, eldugott, hűtött innivalómat kihozhassam. Miközben a friss levegő felé vezetem magamat megtorpanok és egyenesen meredek a pajta ajtajában álló, meglepődött Zicora. Oké, akkor ezek szerint nem csak én hallottam a fura, egy férfiéra hasonlító hangot.

JiHo: Visszaérve már akkor ugrok le lovamról mikor még nem állítottam meg, majd Chloé mellé kötöm, de ekkor hirtelen torpanok meg... A pajta másik oldala felől, egy tisztán érthető, mély hangú káromkodást hallok meg. Kioldom a lovakat és óvatosan a pajtába vezetem mindkettőt, kivételesen egy karámba, csendre intve őket. NamJoon karját megfogva húzom az ajtó mellé, hogy együtt nézhessünk ki mögüle.
-Bassza meg.-suttogom magam elé, ahogy meglátok egy borostás, középkorú férfit, aki épp a pajta körül nézelődik, valószínűleg keresve valamit, amit elvihet. Ahogy az ajtó felé fordul behúzom a mellettem leselkedőt és szembe fordítom magammal.-Na... Mi az ötlet? Ez egy tolvaj, egyértelmű, hogy lopni jött... Mit csináljunk?-nézek rá kicsit kétségbeesetten, a lehető leghalkabban suttogva. Oh baszki... Most mi lesz...?

NamJoon: Innivalómat szorongatom kezemben és csak hasonlóan reagálok le mindet, mint JiHo. Halkan felsóhajtok és ajkaimat harapdálva kezdek el gondolkozni valami jó és gyors megoldáson. A palackot kezemből a mellettünk lévő széna halomra dobom, így hangtalanul ér földet, majd komolyan a szorosan előttem állóra nézek.
-Menj a hátsó ajtóhoz, egész gyorsan visszaérsz ide. Fogd le hátulról.-utasítom ugyan olyan halkan, mint ahogy ő kérdezett engem. Teszi, amit mondtam és mikor már nagyjából az istálló első ajtajához, vagyis a rablóhoz ér kezemet oldalra nyújtom. Hirtelen kapom le a kezembe akadó első, nehéz fém tárgyat... A patakaparót. Kilépek a faépületből, mikor már Zico a férfit fogja le és eléjük beállva vágom a patakaparó hegyes végét az ismeretlen fejébe.
Minden túl gyorsan történik. A kezem szinte magától lendül, majd a férfi a földre rogy, ahogyan a nálam idősebb fiú elengedi. Lihegve tartom kezemet a levegőben, mellyel... Megöltem a betörőt. Elkerekedett szemekkel, egyre hangosabban lihegve nézek az előttem álló szemeibe kétségbeesetten.

JiHo: Csak bólintok, majd gyorsan, de halkan elsettenkedem a hátsó ajtóig és megkerülöm a pajtát. Ott halkan a rabló mögé lépek és hónalja alatt átnyúlva fogom le, egyik lábamat övébe akasztva, hogy ne tudjon ellenem támadni.
NamJoon kilép a pajtából és már csak egy hangos hangot hallok, közvetlen fülem mellett, majd valami meleget, mi vállamon folyik végig. Sokkosan fordítom fejemet a férfi felé, ki nyitott szemekkel, félig elnyílt szájjal és egy... Tárggyal a fejébe... Vésődve... Van már csak karjaimban, de ki is csúszik és el is terül a mocskos földön... Még látom ahogy köhécsel, vagy levegőhöz próbál kapni, de torkára lépek, így már minden megmaradt, tompa életjele elhal. Bassza meg... Mi... Most...
Visszanézek a még mindig, a mozdulatba fagyottan álló NamJoonra, majd remegve megyek pólóm felé, mit bevizezek az egyik vödörbe mártva azt és lemosom magamról a vért. Lassan, remegő kézzel. Pólómat a már cseppet sem élő férfi arcára dobom, hogy legalább ott takarja ahol kell és NamJoon felé indulva azt teszem, ami először, ösztönösen jön; megölelem.

NamJoon: Remegve engedem le kezemet testem mellé miután Zico ott hagy pár pillanatra. A földön fekvő férfi hasára térdelek egyik lábammal, míg másikkal állánál támasztom meg fejét. Kirántom koponyájából a teljesen véres fémet és a homokos talajra ejtem. Felkelek a földről és hirtelen nyomul mellkasomnak egy másik és szorulnak karok testem köré. A patakaparótól véres kezemet nadrágomba törlöm és viszonozom Hyungom ölelését. Szemeimet lehunyom pár pillanatra és egy mély levegőt véve próbálom lenyugtatni magamat, eltüntetni a gombócot torkomból és véget vetni fejem zsongásának. Kinyitom szemeimet és nagyokat pislogva engedem el az engem ölelő fiút és kezdem bámulni a holttestet. A holttestet, mely megrémiszt. Túl mozdulatlan. Túlságosan sápadt. És a vértócsa, mely már fejét veszi körbe... Hányingerem van. Meredtem bámulom a testet, nem tudva, mi legyen a következő lépés. Hihetetlen... Megöltem egy embert...

JiHo: Gyengén viszonozza és viszonylag rövid ideig, de ezt betudom a sokk jelének. Meghalt egy ember... Én is a mozdulatlan testre vezetem szememet és nyelek egy nagyot. Oké... Most nincs idő teljesen felfogni, mi is történt...
-Nam... Hozz gyufát és egy kis szénát. El kell tüntetnünk.-suttogom még mindig a holttest üveges szemeit nézve és... J-jól van... Most még nyugodtnak kell lennünk...
Ahogy elmegy sóhajtok egy nagyot, majd meglátva egy szakadt zsákot a kuka mellett idehozom. Beletuszkolom a férfit, majd megkötöm a zsákot és elkezdem húzni a telek egyik eldugott része felé, ahol lehet tüzelni és inkább már erdő van, így a... Szag sem lesz feltűnő... Bemegyek a pajtába ismét és ismerve NamJoon apját keresek a padláson valami házi italt. Jó alkoholt...
-Meg vagy?-kérdezem az út közben visszatért fiút, kinek ugyan olyan megviselt arca van, mint nekem... Elképesztő mit tettünk...

NamJoon: Félve kapom rá tekintetemet és bólintva egyet sietek be az istállóba. Kapkodva keresem a gyufát, melyet csak percek után találok meg, de akkor is elejtem és a földről is alig bírom felvenni. Jól van, NamJoon... Nyugodj meg. Nem fog róla senki tudni, csak te és Zico. Nektek is gyorsan kell elfelejtenetek.
Kifelé menet felkapok egy zsákot, mely szénával és már kiszáradt gazokkal van tele. Azt húzva magam után megyek az idősebb után és elég feltűnően remegve nyitom ki a zsákot, mely nálam van. A férfi testét tartalmazó tárolóra öntöm a száraz növényt, majd elhajítom ahogy kiürült. Kitolom a gyufásdoboz mozdítható részét és egy szálat kezembe fogva próbálom lángolásra bírni, de csak eltörik.
Fejemet rázva és zihálva nyomom JiHo kezébe a kis kartondobozt. Szemeimet becsukva és három lépést hátrébb lépve a hullától várom, hogy... Felgyújtsa és eltűnjön bűntettünk bizonyítéka. Eltűnjön a Föld színéről örökre, de bennünk megmaradjon életünk végéig. Szörnyűnek érzem magam...

JiHo: Bólintok és csak nézem ahogy előkészít mindent Kibontom az erős szeszes italt és elvéve Namtól a gyufás dobozt, először leöntöm a kupacot, mit kreáltunk, majd rezzenve egyet gyújtom meg a gyufát és nézve pár pillanatig, amíg kezemben ég, elpöckölöm. Azonnal felgyullad minden, egy egész nagy tüzet gerjesztve, de mivel a szél nem fúj, nem félek, hogy erdő tűz lesz... Hátra lépkedem NamJoon mellé és meghúzom az üveget. Borzasztó... Akárcsak, ami történt...

NamJoon: Meghallom a tűz ropogását és hirtelen csapja meg orromat a tűz átlagos szaga, mellyel már most keveredik az ember égő vérének szaga. Elborzadva ráz ki a hideg, mire mindkét karomat végigsimítom és kinyitom szemeimet. A mellettem álló felé fordulok és kiveszem kezéből az üveget. Nem foglalkozva az üveg oldalán folyó alkohollal, és a száját beterítő nyállal, mely Zicotól származik iszok bele. Nagy kortyokban nyelem a maró folyadékot, kiürítve a flaska aljából azt a kevés folyadékot. A tűzre dobom a kiüresedett italtárolót és közvetlen JiHo mellé állok. Kezeimmel megfogom hozzám közelebb eső alkarját és, mint egy mit sem tudó ovis nézek fel rá, kitágult szemekkel.
-Most mi lesz, Zico Hyung?-kérdezem továbbra is megtartva gyermeki félénkségemet. Hiába... Megöltünk egy embert... Vagyis én... De ő is.

JiHo: Csak szemem sarkából nézem ahogy kiüríti az üveget, majd bedobja a tűzbe azt is. Mikor belém karol mosolyogni próbálok, de valahogy most még erőltetni se tudok még egy halvány mosolyt se.
-Még eltakarítunk az udvaron, aztán... Aztán próbálunk úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Csak megvárjuk, amíg elég.-suttogom és kezére rakom sajátom. Valahogy... Nem egy ilyen súlyos titokkal akartam összekötni magunkat...

NamJoon: Arcára meredve hallgatom végig mondatait és hozzábújok. Nem érdekel, hogy most tényleg nagyon gyerekesen viselkedek, de... Muszáj. Idősebb nálam, elvárhatom tőle azt, hogy megvédjen. Még így is, hogy már mind a ketten szinte felnőttek vagyunk. Halántékomat felkarjának nyomom és úgy nézem a már kevésbé lángoló bűntettet. Nem tudom hogy fogok tudni megfeledkezni erről. Nem tudom, de nagyon érdekel, hogyan fog menni.
-Me-menjünk vissza.-nézek fel rá félénken, suttogva.-Szerintem ne-nemsokára visszérnek és...-nyelek nagyot.-...nem lenne a legjobb, ha meglátnák azt a nagy... Vörös... Még mindig folyó vértócsát.-nyelek minden jelzőnél egyet.

JiHo: Csak szorosan ölelem át vállainál és derekánál ahogy némán védelmet kér tőlem és fejem homlokának támasztom. Még mindig gyerekek vagyunk, hiába a kor... Szemeibe nézek halk hangja hallatára és bólintva egyet meglapogatom fejét.
-Igen... Ez itt úgy is csak hamu lesz, szóval... Csak azt kell még eltüntetnünk onnan valahogy...-nézek egy pillanatra a már majdnem elégett, nem lángoló kupacra.-...és a patakaparót is le kell tisztítani... Sőt... Fertőtleníteni.-nyelek egy nagyot én is. Borzasztó... De így már minden bizonyítékot eltudunk tüntetni. Mintha meg se történt volna...

NamJoon: -Azt... Azt letisztítom én, meg... Meg szerzek tiszta homokot és akkor ott a véreset, azt el tudjuk onnan hozni... Mondjuk ide.-Elengedem és lassan fordítok hátat az elporladt bűntettnek és indulok vissza a pajtához.
Előszedek egy lapátot, amivel elkezdem felszedni a vörösre áztatott homokszemcséket. Átlapátolom egy kisebb zacskóba és szorosan megkötve dobom Ziconak, hogy vigye a... Már nem létező hullához. Ahogy visszaér újra hozzávágok egy szatyrot, amiben tiszta, nem rossz cselekedetet tartalmazó homok van, hogy szórja az üres földre.
Remegve guggolok le és tanulmányozom percekig az emberi vérben fürdő patakaparót. Nagyot sóhajtva fogom kezembe, melyre kesztyűt húztam. Az istállóban van egy beépített "fürdőszoba" szerűség, ahol le tudom mosni róla a már vöröses fekete folyadékot.
A könnyek lassan folynak le arcomon, folyamatosan tüntetem el őket bőrömről, csuklómmal. Csak sikálom és sikálom a fémet, hátha minden rossztól meg tudom szabadítani. De nem... Ez magával fogja hordozni, amit tettünk. Erős vagyok, nem szokásom sírni... De ez durva volt. Megöltünk egy embert. Aki bár nem volt ártatlan, akkor is megérdemelte volna az életet. Hangosan ér talajt a patakaparó a mosdókagylóban, ahogy én erősen huppanok a betonra, mely a fürdő talaja. Halkan tör ki belőlem a sírás, gumikesztyűmet lerántom kezemről és arcomat kezdem dörgölni. Hihetetlen, amit tettünk...

JiHo: Már majdnem mindet elrendeztünk, már csak a homokot rendezgetem úgy, mintha mi sem történt volna. Felvillan újra a férfi üveges tekintete és az érzés, ahogy vére rám tapad... Gyorsan rázom meg fejem és ekkor hallok meg egy hangot, mire rögtön besietek a pajtába és megkeresem annak forrását. Mikor meglátom a némán síró NamJoont a földön, rögtön oda sietek és letérdelve mellé fordítom magam felé és ölelem át rendesen.
-Jól van, jól van... Shh... Shhh.-simogatom hátát és szívem összerándul folyamatosan ahogy vállam nedves lesz... Istenem, miért pont mi...? Becsukom az ajtót, hátha most akarnának jönni és úgy vigasztalom tovább, már kicsit szipogva és bizony, ejtve is pár könnycseppet. Ebben a helyzetben már nem lehet bírni...-Figyelj... Figyelj, Nam, nem szólunk senkinek, igaz? Senki sem fogja tudni... Senki, csak te meg én.. A mi titkunk marad.-suttogom, közben vállát simogatva, hogy lenyugodjon.

NamJoon: Fejemet csupasz vállára hajtom és úgy sírok, nem adva ki hangot. Sírok előtte, de hangosan nem... Buksimat elemelem testétől és levegő után kapkodva nyitom ki félig szemeimet és nézek így övéibe. Szorgosan bólogatok, ezzel válaszolva kérdésére és mondataira is.
-A mi titkunk.-suttogom vékony hangon, mert a sírástól magasabbra szökik hangom. Kezeimet az idősebb nyakába teszem, ezzel ölelve magamhoz ugyanúgy tehetetlen valóját. Becsülöm, hogy képes erősebb maradni ilyen helyzetben is. Érdekes...

JiHo: Sóhajtok egy nagyot mikor átölel és hátára csúsztatva kezeimet ölelem én is tovább, elég szorosan. Elmorzsolok még pár könnycseppet, majd még egy reszketegebb sóhajjal államat vállára rakom.
-Dobjuk a folyóba a patakaparót...? Majd veszünk egy másikat.. Csak hogy ne...-nem folytatom. Szerintem tudja mire gondolok így is. Most nem nagyon tudok épkézláb mondatokat megfogalmazni...

NamJoon: -Ne-nem kell. Lefertőtlenítőzöm, meg... Áztatom egy napig valami ilyen vegyszeres vízben, úgyhogy baja nem lesz. Az meg, hogy emlékeztetni fog-e erre, vagy sem... Már a jövőm gondja.-Összeszedem magam és már egész normálisan kezdek beszélni. Nem akarom, hogy gyanút fogjanak arra a szüleim, hogy valami gond van. Felszedem magam a földről és mutató- és hüvelykujjammal fogom közre a fém eszközt majd ejtem bele egy szintén ilyen anyagból készült vödörbe. Gyorsan feltöltöm és keresek egy fertőtlenítésre is használható port... Ami nem tudom, hogy miért van itt a pajtában. De mindegy... Beleszórom a vízbe, pont végszóra.
Ugyanis meghallom a kocsik hangját és két egymást követő dudálást. Oké, pont jól értek haza. Magamra erőltetek egy vigyort és úgy nézek JiHora, aki kár szintén felkelt a földről.
-Kiviszel?-nevetek rá és mikor értetlenségét meglátom arcán, megfordítom és hátára ugrok, ezzel kényszerítve, hogy úgy cipeljen ki. Lábaimat csípője köré, míg kezeimet nyaka köré fonom, utóbbiakat lazán, hogy ne fojtsam meg szerencsétlent. A látszatot tartani kell. Aztán, ha már felajánlotta, hogy legyünk haverok, akkor miért ne?

JiHo: Csak bólogatok szavaira és elengedve összeszedem magamat én is, letörölve arcomat. Felállok és csak nézem ahogy gondosan lerendezi a patakaparót, majd mikor meghallom az autó gumik gurulásának hangját, majd ahogy a motor leáll csak sóhajtok egyet. Időben sikerült mindent megcsinálni, oké. Ahogy, bár álvigyorral, de rám nevet én is mosolygásra bírom magam, majd érdekes arcot vágva nézek rá kérése után. De hamar megtudom mire gondolt és megfogom ahogy hátamra csimpaszkodik. Nem kell szinte tartanom se, hisz úgy kapaszkodik belém mint egy koala.
-Jaa, hogy íígy. Akkor mond ezt és nem vágok ilyen képet.-nevetek fel kicsit és kifelé veszem az irányt vele a hátamon. Na tessék. Mintha csak a lovainkat látnám, PERSZE NEM ÚGY.

NamJoon: -Aha, így!-nevetek, most már nem játszva meg, mert tényleg élvezem ezt.-Gyí-gyí!-nevetek már nagyon súlyosan, leginkább magamon. Fejemet övének döntöm és úgy próbálom abbahagyni vihogásomat, melytől már most kicsordulnak a könnyek szemeimből. A friss levegő gyorsan csap meg, mire még jobban röhögni kezdek majd, hogy nem le is esek Zico hátáról.

JiHo: Nevezése átragad rám is és ügetést imitálva megyek kifelé az istállóból. Már hangosan röhögök ahogy meglátom lovainkat, kik úgy néznek ránk, mintha el ment volna az eszünk. Előre hajolok kicsit, mikor majdnem leszédül rólam és úgy nevetek tovább már szinte fulladozva. De mikor családtagjaink felhúzott szemöldökkel és kicsit megtorpanva néznek minket kikészülök és a földre hasalva kezdek hangosan, szinte sípoló hangot kiadva röhögni, azokon a fejeken. Jaj, Istenem...

NamJoon: Hordozóm hátát verve hahotázok vele együtt és mellé gurulok a földre, hátamra érkezem. Hangot sem adok ki nagy nevetéseink közben, mire meglátom, hogy a hazaérkezettek hogyan néznek ránk. Biztos azt hiszik berúgtunk, vagy szívtunk valamit. De nem. Ez csak az igazi boldogság.
-Nam Oppa...-lép fejemhez húgom és aggódó tekintettel guggol le, hogy közelebbről megnézhesse arcomat.-...jól vagytok?-kérdezi és hangja arcához hasonlóan, aggodalmas lejtésű. Könnyeimet törölgetve bólogatok és mély, számon vett levegőkkel próbálok lenyugodni. Azt a kurva... Ennyi nevetés rám fért ma úgy érzem.

JiHo: -Ohh, mi? Tökéletesen!-nevetek tovább, de már kicsit lágyabban és szinte lihegve fogom hasam közben. Összenézek Nammal és ennek hatására megint felnevetünk egyet, de gyorsan abbamarad, ahogy mindkettőnk hasa fájni kezd. Oké... Most vagy az is rátesz kicsit, hogy megittuk azt a valamit, vagy tényleg csak boldogság és örülünk a fejünknek. Hmm... Azt hiszem mégis csak jóban lehetünk és leszünk is.

NamJoon: Ahogy utolsó nevetéshullámunk is lecsillapodik felkelek a földről, felsegítve onnan a nálam idősebb fiút. Segítek neki leporolni magát, bár csak alig érek meztelen felsőtestéhez. Ő is megsegít, majd vigyorogva fordulok családjaink felé, üdvözölve őket.

JiHo: Én is egy nagy mosollyal megyek a kis családom felé, megölelgetve először húgomat, ki szegény azt se tudja mi van. Biztos elaludt a kocsiban aztán azért ilyen.
-Oh, amúgy sikerült a kiscsikó ügy.-jegyzem meg a pajta tulajdonosra nézve, vagyis NamJoon apjára, ki csak meglepetten néz ránk.

NamJoon: -Ja, hát igen...-kezdem zavarodott vakargatni tarkómat, mikor apám kérdően és meglepetten néz főleg felém.-...Kint voltunk egyet lovagolni aztán... Elengedtük őket, hogy évezzék a szabadságot és...-hajtom le kicsit fejemet.-...volt ilyen be, meg ki, meg ahhhh... Ja elintézték a kiscsikót.-mosolygok kínosan, továbbra is tarkómat vakargatva.

JiHo: Csak halkan nevetve nézem ahogy NamJoon kinyökögi mire gondoltam. Jaj istenem szegény szerencsétlen.
-Most mit vagy úgy zavarban? Ha nem is ugyan így, de te is csinálod, tad vagy fogod.-kuncogok tovább már őt nézve. Kis aranyos ezzel a gyerekekhez hasonlítható zavarával.

NamJoon: -Most nem csinálom... Elég érdekes lenne.-Fordulok felé és ujjaimon kezdek számolni, további mondataim közben.-Nem is csináltam egy ideje.-suttogom komolyan nézve rá és második ujjamat is kinyújtom.-De remélem fogom.-mosolygok rá, harmadik ujjamat is kinyújtva.-Szerinted miért vagyok zavarban?-bökök meztelen mellkasára, megtartva halk hangomat, ugyanis családtagjaink még mindig itt vannak. Bár nem velünk foglalkoznak már, de akkor is. Jó, na... Tudom, tényleg minek vagyok zavarban ennyitől, de kb a lovam többször csinálja, mint én. Ez nem igaz, de ha csak ezt a hónapot nézzük, máris eggyel többször csinálta, mint én.

JiHo: -Hát figyelj. Ha akarod elmehetünk bulizni egyszer, hátha szerzel magadnak valakit.-rántom meg vállamat és úgy nézek tovább rá, hallgatva mondatait, miknek olyan sok értelmük igazából nincs. Mellkasomat megsimogatom ott ahol rábök és csak fejemet rázom.-Figyelj, mondom. Elmegyünk, szerzel magadnak valami intelligens, de ugyanúgy csak először szex után ismerkedünk, véleményű csajszit, aztán máris nem lesz bajod.-nézek rá komolyan és összefonom mellkasom előtt karjaimat. Oké, kezd kissé hideg lenni.-Meg tudsz dobni egy pólóval? Ha megkérhetlek.-mosolygok rá.

NamJoon: -Nem is olyan rossz ötlet.-helyeselek ajánlatára. Kérdésére csak bólogatok, majd elgondolva nézek körül, hogy merre lehet dugipólóm. A kocsihoz rohanok és a vezetőülés felőli ajtót kinyitva kezdek turkálni az ülés alatt.-Megvagy!-suttogom, közben egy pólót szorongatva kezemben. Mosolyogva megyek vissza JiHohoz, aki újra egyedül álldogál. Ilyen gyorsan eltűztek már megint? Összetűröm pólómat egy gombóccá és nevetve az idősebbhez vágom, minden erőmet bevetve, bár nem hiszem, hogy úgy amúgy fáj neki.-Azt kérdezted, meg tudlak-e dobni egy pólóval.-rántom meg vállaimat. Mielőtt még felvehetné a földről a ruhadarabot kezeimbe kapom azt és kuncogva nézem.

JiHo: Még mindig összefont karokkal állok egy helyben ahogy épp még mindig a pólóra várok, de még innen is meghallom, hogy meg is van. Felém jön, a mosoly ajkain engem is erre késztet, viszont ahogy mellkasomnak ütközik egy póló egy halk, nem is érezhető csattanással egy ez-most-komoly? nézéssel illetem és már nyúlnék a leesett ruháért, de elveszi.
-Naa, hideg van ám. Nézd meg!-böködöm meg igen csak kemény mellbimbómat és átölelem magamat.-Oké, rendben, elismerem vicces volt, mert hát te csak azt tetted, amit én kértem, de... Gonosz dög vagy.-nevetek és seggbe rúgom.

NamJoon: Hangosan nevetek fel szavai megerősítésére szolgáló tette miatt és vállamra csapom a neki szánt pólót.
-Na, köszönöm. Végre valaki, aki elismeri, hogy vicces vagyok.-nevetem, majd végigmérem didergő testét.-Tessék.-Nyújtom felé a textilruhát, de gyorsan elrántom kezemet előle, mikor már érte nyúl. Tovább nevetve figyelem arcát és kinyújtom rá nyelvemet. Összegyűröm egy gombóccá a ruhadarabot és amilyen magasra csak tudom, az ég felé nyújtom egyik kezemmel, úgy nézve továbbra is nevetve a nálam idősebbet.

JiHo: Már venném el mosolyogva tőle, de elhúzza és még fel is emeli a magasba. Ohh a kis...
-Kim NamJoon...-sziszegem fogaim között, majd elindulok felé vészjósló tekintettel. A kis szemét... Ohh, hogy meg fogja bánni.

NamJoon: Hirtelen megijedve kezdek szaladni Zico elől, de a pólót nem eresztem. Próbálom a lehető legjobban lerázni, de a kis izé formájával, gyorsabban fut, mint én.
-Ne bánts, Hyung! Kegyelmezz meg nekem!-Állok meg egy helyen és felé dobom a ruhadarabot, melyet ezúttal el is kap és felvesz magára. Lihegve és még mindig félve attól, mit fog velem tenni ez miatt nézek farkasszemet tőlem nem is olyan messze álló alakjával.

JiHo: Megnyugodva sóhajtok fel mikor mellkasom már melegben van a póló alatt, majd csak egy gonosz vigyort ejtek és felé lépkedve fogom meg tarkóját és ölelem át karommal, majd egy jó nagy barackot nyomok fejére.
-Hát szabad ezt, NamJoonie? Így rászedni a Hyungodat?-nevetek ahogy szegény szerencsétlen szenved kezeim által és végül csak hajába adok egy nagymama puszit, majd eleresztem. Szegényke úgy néz ki és úgy néz rám, mint akit megerőszakoltak így hangosan nevetve dőlök neki a kerítésnek. Jaj, Istenem...

NamJoon: Már kezdenék elhátrálni előle, de rájövök, hogy mögöttem van a kerítés, ami nem hagy nekem szabad utat. Lepereg előttem az életem nagyjából, mikor tarkómra teszi egyik kezét, de szerencsére csak fejem tetejét bántalmazza. Mint akit egész éjjel szexuális bántalmazásnak vetettek alá nézek rá, de amikor elkezd nevetni dobbantok egyet lábammal hisztizve.
-Nem.-Rázom meg fejem, ezzel is erősítve kicsit megkésett válaszomat. Fejemet lehajtva kezdem rugdosni a földet, ujjaimat hátam mögött kulcsolva össze egymással. Nem szégyelltem el magam, ennyi miatt. De nem akarok tőle még többet kapni.

JiHo: -Naa, nem kell a bűnbánó ovis, nem haragszom, Namie.-mosolygok rá és megpaskolom fejét, ha már nem tudok hajába túrni ugye, sem összeborzolni azt.-Na, nem megyünk be a többiekhez? Szerintem anyukád már főzött is valamit. Mi meg éhesek vagyunk, nemde? Az az alma nem volt túl laktató.-nevetek fel. Hmm... Remélem hosszú életű lesz mind haverságunk, vagy abból kialakuló barátságunk...

NamJoon: Vállaimat megrántom és felnézek rá, úgy hallgatva tovább.
-De, bemehetünk.-Bólintok, majd megvárom míg elindul befelé.-Vigyéél.-Nevetek már füle mellett, ahogy ismét hátára kerülök, úgy kapaszkodva belé lábaimmal, mintha az életem múlva rajta. Vállaira könyökölök és kézfejeimet buksija tetejére teszem, így nézelődve, amíg ő becipel a fogadóba

JiHo: -Aish, te. Ovis.-nevetek, de ennek ellenére feljebb dobom és bemegyek vele. Közben megint csak lecsúszik így combjainál fogva dobom feljebb és kulcsolom össze lábait magam előtt. Beérek a családjainkhoz, akik ismét meglepetten nézik a fura jelenetet, miszerint Namjoon és én jóban vagyunk és ő boldog kisgyerek módjára utazik a hátamon.-Már csak az kéne, hogy a fenekemet ütve vágtázzunk a mezőn és szerintem elmegyógyba is elvisznek.-nevetek a hátamon utazónak szánva mondatomat.

NamJoon: Fel-felnyikkanok ahogy feljebb dob magán, majd aranyosan mosolygok családtagjaimra, akik elégé meglepetten figyelnek minket.
-Azért, mert kihasználom, hogy van valaki, aki idősebb nálam és tud a hátán vinni és még a lovas imádatomat is kiélem rajta? Nem. Nem hiszem, hogy ezért olyan helyre vinnének.-Beszélek feje tetejéről, ugyanis államat odatámasztva nézelődök.

JiHo: -Jól van, akkor majd a szomszédot szívatjuk azzal, hogy zakkantak vagyunk.-kuncogok, de nem rakom le Namot, mert ahogy fejemen érzem igen csak el van a hátamon. Nem baj, még bírom és nem nehéz. Meg hagy élvezze ki, ha már így örül hogy idősebb vagyok és élvezkedhet fiatalságában és abban, hogy elbírom, nem mintha olyan nagyon nehéz lenne.

NamJoon: -Amilyen hiszékeny, meg ahogy én néha viselkedem lehet, simán beveszi.-kuncogok fel és kezeimmel átölelem nyakát, fejemet övéről levéve pedig egyik kezemre fektetem, így szám füléhez ér. Hirtelen ötlettől vezérelve megnyalogatom fülét, majd hangosan nevetve húzom el fejem kicsit, hogy azért mégse egyenesen hallószerve mellett röhögjek. Lábaimat erősebben fonom dereka köré, mikor leakar tenni és, mint egy kisgyerek adok egy nagy, cuppanós, nyálamtól tocsogó puszit arcára... Nem is tudom miért. Csak jól esik.

JiHo: Csak felnevetek kijelentésén, majd ahogy megérzem fülemnél nyelvét felsikkantok kissé és minden erőmmel ellenkezem ellene. Annyira érzékeny ott és annyira... Ehhhahh... Leakarnám tenni de ragaszkodik ahhoz, hogy rajtam maradjon, így szemeimet összeszorítom kicsit mikor még több kerül rám nyálából, egy puszi kíséretében. Ehh.. Bírom én, nem az, de mi baja van most komolyan? Vicces na, azért én is vigyorgok mint egy idióta, de hát akkor is. Ahogy feje vissza kerül vállamra kicsit feljebb dobom megint, majd arcomat övének dörgölöm, hogy kapjon művéből ő is. Kis aranyos. Érdekes aegyo-ja van, az már szent...

NamJoon: Tudomást se veszek már saját bőrömön is száradó nyálamról, csak Zico arcát kezdem figyelni. Szemem sarkából észre veszem ahogy családtagjaink már nem is foglalkoznak azzal, hogy mi is itt vagyunk és csak jóízűen falatoznak. Fejemet felemelve kezdek nyamnyogni tartóm füle mellett, közben azt figyelve, hogyan esznek a többiek.
-Üljünk le, Hyuung. Éhes vagyok.-nyafogok és megugrok hátán, ezzel késztetve mozgásra, de nem teszi, amit kérek, csak ledob hátáról és hagyja, hagy menjek az asztalhoz saját lábaimon.

JiHo: Mi is csatlakozunk az asztalhoz és szinte egyszerre kezdünk éhes medvék módjára enni, de anyukáink csak elnézően mosolyogva csóválják fejüket. Szeretnek na. Legalább eszünk, nem úgy, mint húgaink. Komolyan... Mit esznek ezek, kukorica kenyeret meg zsírmentes vajat, vagy mit? Ahh, mindegy éhes vagyok.

NamJoon: Boldogan ülök le Zico mellé és kezdek mindenből kipakolni tányéromra. Amikor már tele van, de még mindig nem sikerült kiszednem mindenből, csak elszomorodva sóhajtok fel, majd kezdek el enni. Gyorsan tömöm magamba az ételt, mint általában is teszem. Halk nevetést hallok, mire felemelem fejemet és, mint egy kiscica, akit megzavartak étkezése közben nézek körbe, csak szemeimmel. A két anyuka mosolyogva rázza fejét látványunk miatt, ahogy eszünk. Vállaimat megrántom és tovább tömöm magam, ezzel kellemes érzéseket keltve gyomromnak. Végre... Már tényleg éhes voltam.
Nem tudom, hogy a bűncselekményünk teszi-e és azzal jövő stressz, vagy csak a lovaglás, de mindegy. Ehetek. Bár most így elment az étvágyam. Úgy tűnik elég lesz csak rá gondolnom, hogy mit tettünk és már elmegy mindentől a kedvem. Aish, mindegy. Megpróbálom elfelejteni.