Tears of Life ~ 4. Rész

Tears of Life

plusz szereplők: Mark, Jackson (GOT7)

Figyelmeztetés: Trágár beszéd

Megjegyzés: -

ChanYeol: Olyan nagy mázlim volt szerdán, hogy elmaradtak az óráink és hallgattam Sugara. Mármint, nem mentem be suliba csütörtök, péntek így kipihentettem magamból azt a hirtelen lecsapó, elég durva náthát, ami ugyan ilyen gyorsan is ment el. Semmi értelme nem lett volna bemennem, mert megszólalni nem tudtam, olyan szinten fájt a torkom és a hangom is elment ennek köszönhetően. Annyiban is szerencsém volt -és még mindig van-, hogy nincsenek itthon a szüleim, mert simán beküldtek volna, aztán szenvedhettem volna a sok köcsög közt.

Most pedig végre eljött a hétvége, ami annyit jelent, hogy mehetek bulizni. Tökéletesen frissen és üdén. Ide muszáj lesz jobban felöltöznöm, mint a múltkorira. Mégis csak kevesebben lesznek ott. Tömve lesz érdekes emberekkel... És szerekkel. Aish.
Szekrényem előtt állva nézelődök körbe-körbe, kutatva egy farmerért, amit már szerintem fél éve nem hordtam. Szemeim megakadnak a keresett ruhadarabon és azt egyszerűen veszem le a legfelső polcról. Ez az. Úgy néz ki, mintha egy utcán élőről szaggattam volna le. Szó szerint, mivel tele van kisebb-nagyobb lyukakkal. Mi a jó benne? Az, hogy szűk. Nagyon is.
Átváltom nadrágomat és felhúzok hozzá egy fekete, lenge trikót és zsebembe csúsztatva telefonomat nyugodtan megyek ki szobámból. Így se mentem még bulizni. Nem kell attól félnem, hogy felkeltem a szüleimet. Végre.
Persze kabátom alá még egy kardigánt is felhúzok, hiszen mégis csak most jöttem ki a betegségből. Mosolyogva kimegyek a házból és lassan kezdek ballagni a két utcával lejjebb elhelyezkedő ház felé. Tényleg az a legjobb, hogy végre nem kell sokat gyalogolnom.

YoonGi: Nagy készülődésem igen csak sokáig tart, ugyanis nem találom azt a rohadt kabátot. Fekete bőrnadrágom már rajtam nyikorog, vörös, kicsit kilyuggatott, hosszú ujjú felsőm pedig szintén tökéletesen simul rám.
-Anya! Hova raktad azt a kabátot?!
-Melyiket, drágám?-Jön be szobámba és elismerően bólogatva végig mér.
-Azt, amit nem moshatsz ki.
-Mármint azt?-Az ágyamon lévő keresett ruha darabra mutat, mire én homlokon vágom magam.
-Köszi.
-Semmi, szívem, jó szórakozást.-mosolyog rám és arcomba csípve elmegy aludni. Kabátom zsebeibe elrakom a drogokat és felveszem azt. Ezután elhagyom a házat, nem is mondva pontos időpontot mikor jövök. Sőt, semmit se.
Kicsit messze van a ház, ahova hivatalos vagyok, de levágom az utat és máris nem tart olyan sokáig. Belépek az ajtón és ahogy a házigazda meglát, már rögtön pénz kerül a kezembe. Igen, én vagyok az egyetlen díler ma. Legalább is eddig... Beljebb lépek és leülök kialakított helyemre, ami egy szép bársony fotel. Kezembe adnak egy kis poharat és én már látom, hogy ez lesz az első és utolsó italom. Húha... Erős lesz. Legurítom a kis kupicát és máris jobban kezdem magam érezni. Nem. Nem volt benne semmi. Hisz' én még csak most jöttem...

ChanYeol: A buli már az elején elég érdekesen telik számomra. Már amikor ideértem rohadt sok érdekes embert és meglepő mennyiségű régi ismerős arcát véltem felfedezni. Nem tudom, ki lehet a mostani ellátó, hogy ilyesfajta emberek is ide jönnek... Persze számítottam rá, hiszen még Suga is megemlítette, meg hát tudtam, hogy mi is a mai bulinak a főbb dolga. Hát egyértelmű, hogy a drog, ha már dílert hívnak és nem csak úgy beszerzik. Mégis kényelmesebb, hogy kényükre-kedvükre tudnak ilyen, meg olyan szereket venni. Helyben.
Nem lehetek itt több ideje, mint egy röpke órája. De már most jobban haladok, mint múltkor. Mármint, nem az a fő célom, hogy felszedjek valakit, aki megfelelő lenne egy egy éjszakásnak, ha már akkor csak YoonGit sikerült úgymond beszereznem. De akkor is, nem árt most, hogy az egyik csajszi teljesen rám akaszkodott. Régebbről ismerhetem már, de ez nem érdekes, mert durván jól néz ki. Meg hát eszméletlenül csókol. Nem csoda, hogy már percek óta egymás szájában matatunk az egyik falnál állva. Közben pedig azon idegesítem magamat, hogy valaki folyamatosan lyukat akar belém égetni, olyan szinten bámul. De akárhányszor körbenézek, nem sikerül kiderítenem, ki lehet az. De mindegy, most ez nem fontos.

YoonGi: Már egész jól fogynak a dolgaim, mikor meglátom ChanYeolt... Egy csaj szájában. Na jó, örülök, hogy kikapcsolódik, meg jól érzi magát, de pont egy ilyen... Jó. Mindegy. Megmondtam magamnak, hogy leszarom. Most van más dolgom is, nem szórakozni vagyok itt. Párszor még rájuk nézek, aztán visszatérek dílerkedésemhez.
Egy elég rövid, fekete ruhában és mezítláb közlekedő csajszi huppan le ölembe és nyakamat átölelve néz rám.
-Suga baba, mit hoztál ma nekem?-lóbálja lábait a fotel kartámláján, édesen vigyorogva rám.
-Valami újat. Nézd, szép rózsaszín, csak neked.-veszem ki belső zsebemből a kis műanyag tasakos tablettákat, mire ő csillogó szemekkel néz rá, majd rám és kinyitja száját. Kivéve egy kis bogyót nyelvére helyezem, majd mikor leöblíti sörrel már várom az első hullámot. Megkönnyebbülve dönti hátra fejét, majd egy arcra puszi után kiugrik ölemből és hiperaktívra váltva kezd kirontani, hogy ruhástul a medencébe ugorjon. Oké.. Megvolt az első fázis. Van még hat.
Egész jól haladok, minden törzsvendégnek kiosztottam az adagját és az újakat is elláttam, nem kevés profitot szerezve. Bőven meglesz az átlag, sőt, több is. Megjelenik az ajtóban egy számomra rég várt vendég és néhány haverja. Na akkor, kezdhetem feladatom
második felét; csábítsuk el az ellenséges banda vezérét és szerezzük meg azt a kis tárgyat.

ChanYeol: Sajnos nem minden jó végződik jól. A csajszit, akit már úgy éreztem, sikeresen megkaptam lecsapják a kezemről, így most unva magamat nézelődöm, az egyik fal menti kanapén ücsörögve.
Vajon YoonGi is itt van? Mármint, azért nem akarta, hogy ide jöjjek, mert itt van ő is? Nem, nem ez hülyeség. Hülye vagy, Chan. Meg amúgy is, minek gondolkozol rajta? Egyáltalán ő miért mondta nekem, hogy ne jöjjek? Biztos, hh, féltett. Jesszusom, ChanYeol, ne gondolj már ilyenekre.
Aish. Felkelek eddigi ülőalkalmatosságomról és körbenézve meglátok néhány, valószínűleg újonnan érkezett, velem egyidős srácot. Ők azok, a másik iskolából? Hm... Feléjük veszem az irányt, közben kezembe kapva egy kibontatlan sört. Nem kockáztatom, hogy bármiféle szer a szervezetembe kerüljön. Eddig csak sört és általam kibontott piákat ittam. Nem akarok kórházban kikötni... Az egyik srácot átkarolva koccintom üvegemet poharához és mosolyogva kezdek vele egyből beszélgetni. Hh, simán meglesz ő is.

YoonGi: Felállok eddigi helyemről és felvéve a csábító szerepet célba veszem az újonnan jötteket. Vagyis venném, de meglátom Chant az egyik sráccal beszélgetni. Újnak tűnik a gyerek, úgyhogy nem hiszem, hogy kell bármitől is tartani. Engem úgyse ők érdekelnek. Hanem a középen jövő, szöszke srác, aki egyenesen az egyik kanapéra teszi le farmerba csomagolt fenekét. Jól van Suga... Menni fog.
Elmegyek kérni egy számot a zenét kezelő sráctól, aki elégé be van állva, de egy kis porért bármit, ugye. Keresek egy kibontatlan üveget, amiben valami viszonylag erős alkohol van és meghúzom. Kell ez most... Máshogy nem menne. Bevetem magam a táncoló tömegbe és keresve magamnak egy random srácot elkezdek vele táncolni. Elégé feltűnően... Hátamnak simul és teljesen hozzám dörgölőzik, amit most hagyok is. Néha szemkontaktusba kerülők a vezérrel, de olyankor csak huncutul elvigyorodva tekerem meg neki csípőmet, amit beharapott ajkakkal néz végig. Na... Csak nem sikerült a vér hetero Vadászt -ahogy mi hívjuk- kicsit megmelengetnem. Hát, reméljük. 
Szinte győztesen vigyorogva hajamba túrok és kicsit bepucsítok a mögöttem állónak, aki ezért maga felé fordít és fülembe suttog. Elvigyorodom kérésére, majd kiszemeltemhez közel rálököm a kanapéra és az ölébe ülve kabátom belső zsebében kutatok. Kiveszem a tiszta fecskendőt, majd felszívva a kék színű anyagot a tűvel, eldobom a kis üveg tartót és várom, hogy felhúzza nekem pulcsiját. Mikor ezt megteszi, az egyébként nem is rosszul kinéző srác megkeresem vénáját és befecskendezem neki az anyagot. Máris látom a hatóanyagok megmutatkozását, így kifizettetve magam útjára engedem a gyereket. Hirtelen megérzek magam körül egy kart, így vigyorogva a tulajdonosához fordulok.
-Ohh, Suga, Suga, hát te?-kérdezi rekedtes mély hangján, mire én kuncogva válaszolok.
-Osztom az anyagot... Markie.

ChanYeol: Kezdetlegesen elbeszélgetek Jacksonnal -,mint kiderítettem ez a neve- és ismételten leülök, természetesen vele együtt. Nem foglal le annyira, őszintén nem is érdekel a srác. Oké, ez elég szarul hangozhat, de attól függetlenül, hogy én mentem oda hozzá, nem olyan érdekes. Hh, kezdesz megbolondulni, Chan.
Míg Jacks mesélget nekem történeteket, amiknek egy kis részletére se emlékszem már most, én nézelődök... Aztán megakad a tekintetem YoonGin. Aki éppen táncol... Érdekesen, egy teljesen ismeretlen sráccal. Azt a... Ahogy tovább nézem, észre veszem, hogy nem is az érdekli, akivel táncol, hanem... Hanem valaki más. Hh, hát ez meg mit csinál? Mikor szabadjára engedi a srácot, akivel táncolt -és utána fogalmam sincs, mit csinált- és a feltűnően jóképű, szőke fiú odamegy hozzá, én a megzavarodott Jackson felé fordulok.
-Sonnie... Te tudod, ki az a srác?-biccentek a két szőke felé.
-A kis alacsony? Persze, Min Yo-
-Nem ő. Őt ismerem. A másik...-szűkítem össze szemeimet, miközben már gyilkolom magamban azt a helyes pofáját az ismeretlennek.
-Oh, Mark.-mosolyodik el a barna hajú, miközben háta mögé pillant a személyre. Orromat felhúzva figyelem, mit művel Suga azzal a gyerekkel, míg fejemben százféle módon távolítom el YoonGi közeléből. Várjunk csak, mi?
Park ChanYeol, nem vagy féltékeny ugye? Már a tánckor is átkoztad a fiút, most meg Markot is. Féltékeny lennék? Nem, az nem lehet. Én nem vagyok a barátja és még szerelmes sem Min YoonGiba. Nem lehetek féltékeny, mert másokkal van. Pedig nagyon úgy tűnik, Chan, hogy, hh, féltékeny vagy rájuk.

YoonGi: -Oh, már értem. És mond csak...-húzza végig ujját arcélemen.-Engem is ki szolgálsz?-kérdezi fülembe súgva. Hmm... Úgy tűnik nem zavarja, hogy nem ő árulhat.
-Persze, amit csak a vevő akar.-mosolygok rá és kezemet combjára helyezem.
-Hmm, és, ha én téged akarlak?-kérdezi huncutul fülembe súgva. Hh, könnyebb dolgom lesz, mint hittem.
-Hát, az más tészta.-kuncogok elnézve szemeiből.
-Nem baj. Majd lerendezzük a drogot utána. Most inkább táncolj velem.-simogatja államat mintha csak valami dísz kurva lennék és felállva, magával húz a parkett közepére. Rögtön csípőmre fog, míg én nyaka köré fonom karjaimat, egy kis mosollyal. Tudom, hogy nem lesz a legkellemesebb, ugyanis Mark nem épp egy finom ember. Ezt akkor érzem meg először, mikor magához ránt, hogy teljesen hozzá simuljak. Vigyora nem fagy le, mozgása pedig ha érdekelne, mint pasi biztos elbűvölne. De el kell játszanom... Néha sóhajtozok párat mikor végig simít testemen, vagy jobban nyomja nekem csípőjét.
-Tudod... Azt hallottam, hogy nem adod könnyen magad. Hogy-hogy most így a karjaimba omlasz?-nevet aranyosan és kicsit nyakamhoz hajolva hosszan rácsókol.
-Nem kívántam ellenkezni neked, Mark.-vigyorgok kéjesen és látom szemein, hogy bejön neki amit mondtam.
-Hmm... Ez tetszik. A végén még elvesztem a fejem és te leszel az első pasi, akit megdöntök.-nevet ismét és azokat a gyönyörűen rendezett fogait nyakamba mélyeszti, mire hátra hajtom fejem. Lesz maradandó nyoma...
Már jó negyed órája táncolok Markkal, a lehető minden módon, így már volt szerencséje tapogatni engem. Épp háttal állva neki hagyom, hogy ruhán keresztül... Oké, fogalmam sincs, hogy bírom még mindig. Csípőmet fogva irányítja törzsem lefelé, hogy behajoljak, majd erősen hajamba markolva húz fel, hogy számra tapadhasson. Kihasználom ezt és felé fordulva hagyom elég heves nyelv játékát, majd vállába kapaszkodva ugrok fel ölébe, ő pedig készségesen megtart combjaimnál, majd fenekemre csúsztatja kezeit. Még mindig rühellem... Elszakadok már ajkaimat harapó szájától és homlokom az övének döntöm.
-Akkor rátérhetünk a drog részre?-kérdezem vigyorogva.
-Persze, Baba.-markolássza meg tartó kezeivel farpofáimat. Lebabáz és még ez is. Huu, de bemosnék neki. Belső zsebemből kiveszek egy slukkot, amit egyenlőre füle mögé rakok, majd a szokásos fehér por is előkerül. Vagyis nem a szokásos, mert ez egy kicsit más hatású. Megnyalva kézfejem élét rászóróm egy vékony csíkban, majd befogva Mark egyik orrlyukát nézem ahogy felszívja kezemről a kis cső segítségével. Látom rajta, hogy kezd elterjedni a szer a szervezetében. Lehunyt szemekkel vesz egy nagy levegőt, majd újra kinyitva azokat lesétál a parkettről velem együtt és egy bárszékre ültet. Terpeszbe húzza lábaimat egy hirtelen mozdulattal és közéjük férkőzve tapassza ajkait nyakamra. Ajkaimba harapok ahogy haladna lejjebb, de eltolom és lábamat a másik mellé lendítem feje fölött, hogy leugorva a székről egy szoba felé vegyem az irányt. Oké, sínen vagyok. A cucc hamarosan kiüti, addig még ki kell bírnom.
A szoba ajtaját becsukva az ágy szélén ülő vezérre nézek és ölébe ülök. Újra ajkaimra tapad, most sokkal durvábban tépve azokat. Elkezdem mozgatni csípőm ölén, mire gyorsításra ösztönöz, de én nem adom meg neki. Mi a fenének nem hat még... Ujjai fájdalmasan fúródnak bőrömbe, ajkai pedig nyakamat szívják piócaként. De komolyan... Szabályosan fáj. Elakarom engedni vállait, amikbe eddig kapaszkodtam, de meg is kapom mozgolódásomért a büntetést. Hajamba tép és hátra húzza fejem, míg valami kemény csípőmnek ütközik. Igen, azt is hallottam, hogy Mark nem csak egyébként durva... Mindenki, aki nem kedvez neki, az büntetést kap. Hirtelen enyhül szorítása és hallom ahogy az ágyon huppan teste. Oké... Kiütötte magát.
Gyorsan intézve mindent elveszek tőle elegendő pénzt és a zsebébe rejtett bicskát, mely valamiért olyan nagyon nagy kincs megbízómnak. Zsebre vágok mindent, majd kapucnimat fejemre rakva elhagyom a szobát, megkeresve a fürdőt. Oda bezárkózva egy darabig megnézem a vér vörös foltot nyakam és kulcscsontom között, majd véraláfutásos csípőmet is. Kurva jó... Látszani fog a bőröm miatt. Megmosom arcom és kiöblítem számat, pár korty vizet hagyva lemenni torkomon. Vissza térek a tömeghez, de inkább egy kanapé végében meghúzódva iszogatok egy sört. Sok volt ez nekem... Túl sok... Aish... Lehet hamarosan haza megyek. Vagy valamerre...

ChanYeol: Én nem tudom mi van velem, de ahogy Mark elvonszolja magával YoonGit a tánctérre és, amit ott csinálnak... Legszívesebben ráuszítanám a rohadt szőke fejére Jacksont, vagy a saját kezemmel ráncigálnám el. Mármint, igen tényleg féltékeny vagyok, hogy Suga ilyen emberekkel van... Kurvára féltékeny. Nem beszélve arról a pillanatról, mikor bemennek egy szobába. Hát mi ez, komolyan?
Míg ezeket végig kell néznem, már megszámolni sem tudom mennyi pohárnyi piát lehúzok, talán egy üveggel elpusztítok. Nos, hh, Chan részeg vagy. Bár nem igazán látszik meg rajtam, az őszinteségem elő fog jönni.
Kissé meginogva, de felkelek Jackson mellől a kanapéról és az egyik sarokban, magát meghúzó YoonGi felé megyek, már előre eltervezve, mit akarok. De mikor mellé ülök és meglátom nyakát egy fintorba rándul arcom és kissé undorodva nézem meg jobban a vörös foltot. Percekig azon időzök, nem foglalkozva azzal, hogy igazából éppen Sugat bámulom.
-Na, ide figyi.-szemeimet a mellettem ülőre vezetem és mutatóujjammal megbököm saját mellkasom.-Nem tudom, mit csináltál és miért azzal a sráccal, ott.-bökök a szoba ajtaja felé, ahova bementek.-De nagyon... Kibaszottul nem tetszik... Nem tetszik, hogy másokkal csókolózol és táncolsz.-rázom meg fejemet és mutatóujjamat egyszerre.-Mostantól ezt többet nem. Csak velem.-nézek mélyen szemeibe. Most én egyébként mit csinálok? Szerelmet vallok Min YoonGinak, akit éppen elkönyveltem úgy, hogy mostantól velem kapcsolatban van? Jesszusom, ChanYeol. Ne igyál többet életedben. Hát neked elment a maradék, józan eszed is. Hülye gyerek.

YoonGi: Csendesen iszogatok magamban, próbálva feldolgozni a történteket. Kifejezetten nem tetszett... Mármint, amit Mark művelt. Erőszakos volt, de nem az élvezhető, akaratos fajtából. Nem. Ő annál durvább módszereket alkalmazott. Nem szeretem ezt. Inkább a kedvesebb, de akaratosabb, szenvedélyesebb fajtákat. Hh, na meg persze magasabbat. Várj. Mi? Mi van? Magasabbat? Ennyire hozzá szoktam volna Chan felém tornyosulásához? Mondjuk... Az ő tetteit élveztem. Nagyon is... Ahogy visszaemlékezek borzongás fut végig gerincemen. Inkább lettem volna vele...
Ekkor egy kicsit támolygó ChanYeol jön velem szembe és lehuppan szorosan mellém. Egy darabig nyakamat szuggerálja elég undorodó tekintettel, ezért kezemet rárakom, megpróbálva nem felszisszenni. Mikor beszélni kezd már megérzem a pia szagát is, ami körül lengi, ebből pedig leszűröm, hogy valószínűleg részeg. Ajaj... Ahogy komolyan mered a szemembe és felhozza az előbb történteket... L-látta? Nem tetszik neki? Mármint... Féltékeny Markra?
"Mostantól ezt többet nem. Csak velem."
Visszhangzik a két rövid mondat fejemben és... Lefagyok. Most... Park ChanYeol... Kisajátít és azt akarja, hogy rajta kívül ne merjek mással kavarni. Hát... Biztos őszintén mondja, mert látom, hogy van benne pia rendesen. És... Őszintén... Nem is akarok mással bármit is csinálni...
Még mindig meglepett, hatalmas szemekkel nézek rá, majd bólogatni kezdek, hogy megértettem kérését. De... Várjunk csak. Mostantól? Akkor... Mi most... Pír szökik arcomba ahogy belegondolok, hogy ez tulajdonképpen egy... Egy vallomás. Nekem. Ráadásul szerelmi vallomás. Ohh, jézusom... De hát már rábólogattam. Hh, Suga mintha annyira bánnád. Mert nem. Nem bánom, hogy mostantól az egyetlen test amihez érhetek, az Park ChanYeol teste lesz és ajkai. Nem mintha csak a testi adottságai miatt lennék vele.
A barátságunk, ami csak fejlődött nem igazán ment fényesen, hát lehet emiatt... Mert már eleve máshogy fűződtek össze az érzelmeink, nem baráti, hanem más vonzalommal. És ha belevesszük a véletlen kis érintkezéseket a suliban... Még, ha apróak is voltak, jól estek.
Sóhajtva teljesen felé fordulok és fejemet vállára hajtom. Hozzá dörgölöm homlokom pulóvere anyagához, aminek belesek nyitva hagyott cipzár részén. Hm, még ez is tetszik... Tovább pihentetem fejem vállán, még mindig próbálva feldolgozni a Markos és az előbbi dolgokat.
-De akkor... Te sem matatsz mások szájában, főleg nem olyan ribikében.-suttogom, így csak ő hallja. Hh, az se biztos, hogy emlékezni fog...

ChanYeol: -Már nem is akarok.-suttogom én is. Egyik kezemmel átkarolom vállait, míg másikkal lassan emelem fel fejét, álla alá nyúlva. Egy apró, ártatlan puszit nyomok ajkaira és, mikor nem érzek ellenkezést, megcsókolom. Nem kényeztetem sokáig ajkait, alig pár pillanatig érintem őket. De az is felemelőbb, mint bármely más ember csókja. Igen, már biztos, hogy egyáltalán nem barátként nézek rá.

YoonGi: Engedelmesen emelem fel fejem és már az első kis puszinál elengedem magam. A csókot viszonozom, s bár rövid, még is elvarázsol. Mikor elválik tőlem lassan nyitom fel pilláimat, majd arcát kémlelve egy darabig elmosolyodom.
-Eléggé sokat ittál, nem gondolod?-szólok hozzá lágyan, kicsit rászólóan.-Ne menjünk el valamerre? Mielőtt még felkel a kis barátom és még jobban megkapom a magamét.-mondom, végét kicsit halkabban és lerakom még csak félig kiivott sörömet.

ChanYeol: Állát tartó kezemmel megsimítom arcát, majd ajánlatára kisebbet bólintva kezdek felkelni a most túl alacsonynak tűnő kapaéról. Feltolom magamat az ülőalkalmatosságról és lassan kezdem magam vonszolni az ajtó felé, ahol még kabátom is vár. Közben YoonGi persze mögöttem jön. Na jó, tényleg felgurítottam a garatra most. Mindegy. A friss levegő, majd segít valamennyire. Bár a gondolkozásom szinte olyan tiszta, mintha józan lennék, a viselkedésemen és rám nézésre elégé látszik, hogy ittam. Nem is keveset.

YoonGi: Mögötte lépkedve megyek kifelé, majd kabátját felsegítve kilépünk az utcára. Nincs olyan hűvös, de azért jól jön, hogy támogatnom kell a kis részegest, mert meleget ad alul öltözött testemnek.
-Merre menjünk?-kérdezem ránézve. Ki fog józanodni kicsit a levegőtől, de azért hoztam neki az eldugott vizekből egy palackot. Régi trükk, ha nem akarsz inni azt mondod vodka és kész, elhiszik. Csak el kell játszani. Felé nyújtom a kis üveget, hogy lehetőleg igya meg az egészet, ha nem akar rókát keresni az egyik bokorban.

ChanYeol: Mosolyogva köszönöm meg segítségét kabátom felhúzása után és szemeimet összeszűkítem mikor kilépünk a hűvös levegőre. Igazából kellemes az idő, csak a szél is fúj. Kérdésére megrázom fejemet, jelezve, hogy fogalmam sincs és a kezembe nyomott palackot kinyitom. Nagy kortyokban tüntetem el a palack tartalmának nagyjából felét, majd kabátom zsebébe helyezem a visszazárt italtartót. Milyen jó, hogy nagy a zsebem.
-Amúgy.-megköszörülöm torkomat, hogy hangomat visszahozzam rekedtségéből.-Miért mondtad nekem, hogy ne jöjjek ide, amikor tudtad, hogy neked is itt kell lenned?-pillantok rá szemem sarkából, majd tovább nézem a poros aszfaltot.-Egyáltalán, neked mi dolgod volt itt? Mert, hogy nem szórakozni jöttél az biztos.-motyogok magam elé, kezeimet kabátzsebeim mélyére csúsztatva.

YoonGi: -Már nem kell tartanom semmitől, mert eljöttünk és hamar kész lettem. Mert amúgy nem akartam, hogy bedrogozzanak. Oké, tudom, tudom, nem vagy hülye, tudsz erre figyelni, de a levegőbe engedett, inhalálós cucctól nem védheted meg magad. De már eljöttünk, szóval nem féltelek.-rántok vállat, nem is törődve azzal, hogy bevallottam; féltem őt.-Igen... Nos, én voltam a mai díler. Minden por, tabletta, slukk és fecskendő tőlem lett véve. De, a szellőzőbe kerülő és füst géppel szét oszlatott cucc nem az enyém. Kivételesen kért meg a banda vezére, hogy azon a bulin én legyek a díler, ugyanis Mark ellopott valamit tőle, nem lényeges én se tudom pontosan mi az, csak egy bicskának tűnt. Na igen azt kellett visszaszereznem, ehhez pedig el kellet csábítanom a szöszit. De meg van minden, eladtam, amim volt, úgyhogy csak ennyi dolgom volt.-sandítok fel rá óvatosan.-De amúgy nem szoktam drogot árulni. Másra szoktak kérni inkább, de arra is ritkán. Csak egy védő vagyok a csapatnak, más feladatom nincs.

ChanYeol: -Nem kell féltened.-motyogom orrom alatt, inkább magamnak, semmint neki. De most komolyan. Rühellem ha aggódnak értem és ezért meg akarnak tőlem vonni dolgokat.-A d-díler? Te, basszalak meg, azzal rohadt sokat beszereztél... Persze nem magadnak. Szar lehet.-halkan felsóhajtok. Kezemet nem véve ki kabátom zsebéből, átkarolom a mellettem sétálót, így adva neki meleget kabátommal. Látszik rajta, hogy jobban fázik, mint én.-És ezért szerezted azt, a nyakadon. Meg még ki tudja hány más helyen.-húzom fel orromat, míg hangom szinte csepeg az undortól.

YoonGi: -Hát igen. De elvileg negyede az enyém, csak hát ki tudja.-rántok vállat. Ahogy átölel kabátjával közelebb húzódom, hogy ne fázzak annyira. Ahogy féltékenykedni kezd szemeimet megforgatom és sóhajtok.-Csak a nyakamon van. Még a levetkőzésig se jutottunk el. Kiütötte a por még előtte. De azért lila foltjaim és véraláfutásaim lesznek. Durva a gyerek.-rántok vállat ismét, mintha nem érdekelne. Pedig igen, hisz' mégis csak fáj. Fogalmam sincs mivel ütött csípőbe, de nem volt kellemes. Még mindig fáj valamennyire...

ChanYeol: Nem reagálok már semmit szavaira, csendben sétálunk tovább egymás mellett még pár percig. Aztán elérünk házamhoz. Hogy hogyan? Azt én sem tudom. Teljesen random sétáltunk, nem is figyeltem merre megyünk. Biztos csak a megszokás, hogy már egyből erre jövök.
Győzködés és minden már megszólalás nélkül sétálok be a kapun, nem engedve el Sugat. Bár nem mintha annyira ellenkezne. Ha már úgyse tölti otthon az estéket és én meg egyedül lennék itthon... Akkor már miért ne? Kulcsomat előveszem és kinyitom a bejárati ajtót, majd ahogy belépünk felkapcsolom a villanyt, ezzel meglepve YoonGit. Hát persze, hh, neki nem mondtam, hogy ezen a héten egyedül vagyok folyamatosan. Na mindegy.

YoonGi: Nem is figyelek, csak sétálok mellette kiélvezve a meleget, amit ő ad nekem. Hirtelen már egy kapun megyünk be és felismerem a házat. Hm, újra itt. Ahogy belépünk rögtön halkra veszem magam, de Chan csak egyszerűen felkapcsolja a lámpát és beljebb megy. Öhm... Akkor ez azt jelenti, hogy nincs itthon senki? Csak ő meg én... Oké YoonGi, most leállítod magad a picsába.
Sóhajtva leveszem kabátom, amit inkább a földre helyezek összehajtott állapotában, ugyanis eléggé ütős szaga van, hogy úgy mondjam. Cipőmet levéve kicsit beljebb sétálok és körül nézek. Hasonló a miénkhez... Mivel fogalmam sincs, hol a fürdő a konyhába megyek és ott mosom meg kezem. Még mindig nézelődve pólóm hátuljába törlöm kezem. Szép házuk van. Barátságosabb, mint a miénk...

ChanYeol: Követem barátom példáját és leveszem kabátom, amit a fogasra akasztok és cipőmet is lerugdosva magamról övével együtt félre rakom az ajtóból. Mosolyogva, kezeimet mellkasom előtt összefonva figyelem nézelődő alakját. Mikor nekem háttal néz valamit odasétálok hozzá és hátulról megölelem, államat vállára támasztom. Ajkaimat néhány pillanatra a füle mögötti bőrfelületre tapasztom, csak egy apró csókkal illetem a területet. Olyan édes... Illik rá beceneve, akárhogyan is nézzük.

YoonGi: Épp a mennyezetet nézegetem, mikor megérzek két erős kart magam körül. Kezeimet magam előtt összekulcsolom és övéire helyezem, míg fejemet vállára döntöm, a kis csók miatt már csukott szemmel.
-Biztos örülsz, hogy nincsenek itthon a szüleid.-nevetek kicsit és oldalra fordítva fejem állára hintek egy kis puszit.-Chan... Nem nagyon beszélgettünk arról a buliról, igazából nem is tudom, miért, de... Utána... Mi-lyen érzéseid voltak...?

ChanYeol: Hüvelykujjammal hasát kezdem simogatni és becsukom szemeimet.
-Nem tudom... Fura volt. Miért?-Ölelésemen kicsit szorítok, így közelebb húzom magamhoz testét. Nyaka puha, édes bőrére is hintek egy kis csókot, majd a vöröslő foltra is egyet. Túl jó érzés bőrét ajkaim alatt érezni...

YoonGi: -Csak kérdeztem.-Megrázom fejem és felsóhajtok ahogy széles mellkasának simul hátam. Fejemet kicsit oldalra döntöm mikor ajkai nyakamhoz érnek, viszont arcom kicsit fájdalmasan rezzen össze a folt gyengéd érintésére.-És... Tényleg szeretnél a teljesen ki nem alakult barátságunkból egy kapcsolatot?-kérdezem halkan kezemet kezére simítva. Pólóm oldalt van csíkokban elszaggatva, de még így is érzem ahogy bőre enyémhez ér. Olyan... Különösen jó érzés...

ChanYeol: -Igen.-suttogom fülébe.-Hiszen ez nem egy barátságnak indult. Ebből nem tudnánk kihozni egy egyszerű baráti kapcsolatot.-orrommal végigsimítok álla vonalán.-Ezt te is jól tudod, YoonGi.-Neve újra halkan hagyja el számat, közvetlenül hallószerve mellett és ajkaim megtalálják első megcsókolt pontjukat, füle mögött.-Elhanyagolttá válna, amit kialakítottunk. Mind a ketten az őrületbe kergetnénk magunkat.-Kezeimmel mellkasára simítok, majd magam felé fordítom a fiút.-És most minden így jó ahogy van.-Szemeibe nézek és féloldalasan elmosolyodok. Hh, olyan aranyos...

YoonGi: Mély hangja megborzongat és simogat egyszerre, szavai pedig teljesen igazak. Mind, egytől egyig. Ajkai érintésére vissza kell tartanom sóhajomat, viszont mikor mellkasomra simít, már egy apró formában, de kikívánkozik.
-Igen... Szerintem is.-szakítom el tekintetem övétől, hogy mellkasán végig járassam szemeimet és átölelem derekát.-Tudod... Talán előbb szerettem meg azt amilyen vagy, mint hogy észre vettem volna a testi adottságaidat. Mármint a magasságon kívül.-kuncogom el magam és végig simítok felkarjain, melyeket sajnos még pulcsi fed előlem és érintésem elől.

ChanYeol: Hátára simítom kezeimet, onnan pedig fenekére, majd vissza hátára. Elvigyorodom és a közelben lévő, háta mögött elhelyezkedő falnak tolom. Akaratosan csókolom meg, rögtön mélyítve a csókot, míg kezeimmel csípőjénél fogva tartom a falnál. Aish... Olyan jó.

YoonGi: Kicsit zavarba jőve lehunyom szemeim mikor fenekemet érinti, de vigyorom így is arcomra kúszik. Megérzem a falat, mely hátam támaszának szolgál most és azokat az ajkakat, amik után vágyakozom már egy ideje. Igen... Ezt a fajta akaratosságot szeretem. Egyik kezét fájó csípőmről derekamra húzom, majd nyakát átölelve csókolom vissza hirtelen.

ChanYeol: Az este további részét beszélgetéssel töltöttük. Nem azzal, aminek indult volna. Nem feküdtünk le, egyrészt YoonGi "sérülései" miatt... Másrészt meg, mert... Korai? Nem, nem lett volna korai, de azért nem is a legjobb időben lettünk volna.
Igazából aludni sem aludtunk. A nappaliban beszélgettünk és szeretgettük egymást reggelig. Viszont arra nem sikerült rájönnöm, legalábbis nem jutott eszembe, hogy a szüleim aznap reggel jönnek haza.
A nappaliban ülve figyelem mosolyogva YoonGit, aki a vállamra dőlve aludt el, nagyjából fél órája. Lábaimat keresztezem kinyújtott állapotukban, ezzel majdnem lerúgva az egyik poharat a számomra most lábtartóként szolgáló dohányzóasztalról. Már nyúlok, hogy elkapjam, ha leborul az asztalkáról, amikor kivágódik az ajtó.
-Channie, drágám!-Anyám hangos, engem szólító szavaira a rajtam kényelmesen alvó is felkapja fejét. Mikor édesapám is nevemet kiabálja összenézünk Sugaval és hirtelen felkelek a kanapéról.
-Sziasztok! Nem úgy volt, hogy... Később érkeztek haza?-Kisétálok a nappalitól egy fallal elválasztott előszobába. Ölbe tett kezekkel nézem meglepődött szüleimet, akiket valószínűleg szavaim telítettek el ilyen érzésekkel. Tényleg nem számítottam rájuk.
-Nem.-Édesapám megsértett pillantására felszegem államat, mint egy durcás kisgyerek.-Csak nem vendéged van? Azért nem örülsz a szüleidnek, fiam?-A férfi elengedi bőröndjét és a nappali felé pillant. Nagyot nyelek és lazán megvonom vállaimat.
-Szóval igen? Aranyos a lány? Miért nem jött ki veled? Na, Channie, mutasd be.-Anyám hangjától kiráz a hideg. Amikor boldog a hangja rohadtul magas és el is vékonyodik. Sérti a fülemet. Na meg, szegény-szerencsétlen nő apámmal együtt még mindig abban a hitben él, hogy hetero vagyok. Hh, ha meglátják Sugat...
-YoonGi.-Hangom elhal a most hirtelen elcsendesedett légkörben, mikor páromat szólítom. Ennyi volt, tudják, hogy nem lány...

YoonGi: Nem úgy végződött az a csók, mint ahogy várható volt, de így is megkaptam őt pár csókra. Ami nekem elég. Beszélgettünk, nevetgéltünk és összebújtunk, ahogy most is vagyunk.
Vállán pihengetek, már félálomba merülve, mikor meghallom, hogy megtelik az eddig csendes ház hangokkal. Egy kedves női hang üti meg fülem, mire felemelem fejem és mikor egy mély férfi hang is csatlakozik ChanYeolra nézek kikerekedett szemekkel. Oh, basszus... Kimászik mellőlem, míg én a kanapén maradok és a pólómat úgy igazítom, hogy ne látszódjon a folt -ami amúgy már nem is olyan piros- és hallgatom a kint folyó beszélgetést.
Egyre jobban izgulni kezdek mikor meghallom Chan kissé zavart hangját, mire egy kissé sértett az övénél kicsit mélyebb férfi hang válaszol. Nem ígér semmi jót a helyzetünk már most... Mikor az anyuka is megszólal izgatott hangjában még mindig hallani a kedvességet, elég magas oktávjának ellenére is. Szólításomra felkelek a kanapéról és, bár tudom, mi fog következni bátran és nyugodtan lépek a szülők színe elé.
-Jó reggelt kívánok.-Hajolok meg mélyen előttük és úgy is maradok egy darabig, majd felegyenesedve legkedvesebb mosolyomat öltöm magamra, bár tudom, hogy úgysem nyerem el tetszésüket.-Min YoonGi vagyok.-mutatkozom be és kezemet nyújtom először a hölgynek, aki kissé sokkosan, de elfogadja, így gyengéden megfogva kecses kézfejét enyhén megrázom és megsimítom hüvelyk ujjammal. A férfinak is kezemet nyújtom, de ő még lassabban fogadja el, mint felesége tette. Erősen szorít kezemre, amit én is viszonozok, persze kedvesen és nem olyan nagy erővel. Nem tudom, mi lesz most...

ChanYeol: Ujjaimmal felkaromon dobolva nézem végig ahogy Suga illedelmesen köszönti szüleimet és be is mutatkozik. De apám arca felbecsülhetetlen miután kezet fogott vele. Hh, már most tudom, hogy ebből mi lesz.
-Nos, YoonGi a párom.-Szüleimet felváltva nézve húzom magamhoz az említettet, vállait átkarolom.-Apa, ne nézz már így rá.
-Úgy nézek a piszokra ahogy megérdemli.-Összeszűkített szemei és undorodó pillantásai nem váltanának belőlem ki semmit, ha nem YoonGi irányába vetülnének. Kezem lecsúszik a mellettem álló válláról.
-Így neveltelek én, fiam? Kitől tanultad azt, hogy ez normális? Elrontod az életed egy ilyen... Mocskos... Egy ilyen, amúgy is elbaszott lelkű fiú mellett. Mit gondolsz magadról?-Anyám támadó szavaira izmaim befeszülnek, főleg mikor Sugat ócsárolja. Közelebb lép hozzám és elkapom felém lendülő kezét. Vékony csuklóját fogva visszalököm teste mellé karját, míg szúrós pillantásokkal jutalmazom mindkét szülőmet.
-Az életemmel azt teszek, amit akarok. Egyikőtöknek sincs kurvára beleszólása, hogy kivel vagyok együtt.-hangom bezengi a házat ahogy megemelem azt. Nem meglepő már a szüleimnek, hogy ilyen hangnemben szólok hozzájuk.-Nem tehetek az ellen, hogy a kibaszott előítéleteitekkel nem tudjátok elfogadni, hogy a saját fiatok boldog. Egy vele egyneművel. Szánalmas, hogy kiskorom óta azt tömitek belém, hogy a tiétekhez hasonló kapcsolatok a tökéletesek, egészségesek és elfogadhatók. Hülyeség. Mint minden, amit az életem alatt belém tömtetek. Igen, csak belém erőszakoltátok, nem tanítottatok nekem semmit.-csak úgy köpöm a szavakat. Apám szóra nyitja száját, de kezem meglendítésével és szavaimmal megakadályozom, hogy megszólalhasson.-Fogd be! Szart sem értem velet-
-Tűnj innen. Menj, vidd magaddal a buzikádat is.-A férfi kiabálásától a földre vezetem tekintetemet. Miért is kezdtem bele ebbe az egészbe? Miért nem mentem inkább el innen abban a pillanatban, mikor ők haza jöttek? Elküldenek az egyetlen helyről, ahol lakhatok. Tudtam, hogy ezt teszik, ha kiderül mindez... De most is csak reménykedni tudok, hogy nem gondolják komolyan... Remélem.-Nem hallod? Takarodj!

YoonGi: Chan bemutat, mint párja, ami más helyzetben egy boldog mosolyt csalna arcomra, de most csak felnézek rá és, mikor átkarol közelebb húzódom. Apja tekintete bár égeti testem még is szembe nézek vele, s mikor meghallom az engem jelző szót ugyan olyan marad arcom. Egy kicsit sem rezzen meg, vagy mutat érzelmet. Gyakori ez a megnevezés... Mikor az anya is megszólal már rávezetem tekintetem és sértő megjegyzéseire halványan felvonom szemöldököm. Elrontanám az életét? Igen, csak ezen akadtam fenn, a többi nem hatott meg annyira. Viszont ahogy Chan felé lendül keze már avatkoznék közbe, ugyanis ez az, amit nagyon utálok és, hogy Chan felé irányul még jobban rátesz. De meg kell torpanjak, mikor meghallom kiabálását a csattanás helyett. Kezét megfogva próbálom nyugtatni valamennyire, visszatartani, hogy ne szóljon többet, de a szavak csak folynak ajkai közül. Mikor leinti apját elhalóan nevét suttogom, de ekkor meghallom a lelken átsöprő, mennydörgő hangot. Engem illető szavára lehunyom szemem, hogy ne szóljak vissza, majd kabátjainkat karomra csapva kihúzom ChanYeolt a házból, de mielőtt kilépek az ajtón még a szülők felé fordulok.
-Elnézést a zavarásért és... Higgyék el nekem, ha gondolkoznak rajta megfogják érteni, hogy a fiuk boldog. Nincs rossz gyerek, csak rossz szülő. A genetikába pedig nem szólhatnak bele. Mindenesetre... Viszont látásra.-hajolok meg utoljára, majd továbbra is Chan kezét fogva tűnök el a ház közeléből. Ha az apa nem is lágyul, de az anyának biztos hiányozni fog. Mindegy... Most először ChanYeolt kell lenyugtatnom.

ChanYeol: Suga szerencsére még időben kirángat a házból, mielőtt visszaszólhatnék a férfinak, aki nagy valószínűséggel már ki is tagadott a családjából. Szavaira, melyeket szüleimhez intéz nem figyelek csak hajamat túrva fordulok a kapu irányába. Miután kimentünk a kapun is, kezemet kihúzom markából. Hajamba túrok mindkét kezemmel, míg egyenesen a földet bámulom. Elküldtek... Elküldtek a házból, ahol eddig laktam és már nem vagyok abban biztos, hogy valamikor visszamehetek. Mit fogok én így csinálni? Aish...

YoonGi: Ahogy elengedi kezem rögtön ránézek, majd ahogy haját kezdi túrni elé lépek és csuklóit gyengéden megfogva kihúzom haját tépő ujjait tincsei közül. Nem szólók semmit, tudom, hogy ebben a helyzetben nincsenek megfelelő szavak. Tekintetébe fúrom enyémet és vele együtt veszek mély levegőket, hogy megnyugodjon valamennyire. Lassan engedem el csuklóit, egyik szabadult kezemmel arrébb söprök pár rakoncátlan tincset, majd mellkasára helyezem. Lábujjhegyre állva adok egy rövid, de annál többet mondó csókot ajkaira, majd arcát két kezem közé veszem.
-Figyelj... Most átmegyünk hozzám és egy ideig ott maradsz, amíg ki nem derül hogyan tovább. Rendben? Velem leszel.-simogatom gyengéden.

ChanYeol: A hirtelen jött, sok levegő mennyiség miatt kicsit megszédülök, eddig szinte alig juttattam oxigént a szervezetembe. De jól esik, kissé lenyugszom tőle. Érintéseire és csókjára lehunyom szemeimet és nem is nyitom ki őket.
-Rendben...-sóhajtom halkan, érintésébe simulok, amennyire lehetséges.

YoonGi: Arcát tovább simogatom egy lágy mosollyal ajkaimon. Egyik kezemet tincsei közé fúrom és gyengéden húzva azokat homlokát enyémnek döntöm. Még így is nyújtóznom kell kicsit, hogy elérjem ajkait, amikre csak kis puszikat tudok hinteni, ugyanis újra és újra fel kell ágaskodnom. Hh, kilenc centi csak, de azért így közelről még jobban érzem ezt a kis különbséget.
-Na gyere, majd foglalkozunk ezzel, ha kell. Most jöttünk össze, élvezzük ki.-kuncogok és talpra ereszkedve nézek fel szemeibe, fejemet pedig oldalra döntöm. Felvidítom, ha törik, ha szakad. Sokkal jobban imádom mosolyát, minthogy így lássam.

ChanYeol: Egy apró, szinte láthatatlan mosolyt eresztek ajkaimra, mikor édes, kis puszikat kapok. Oldalát megsimogatom és kinyitom szemeimet. Aprót bólintok szavaira és elveszem tőle kabátomat, melyet eddig alkarján átvetve tartott. Felhúzom a ruhadarabot, a reggeli hűvös levegő még meg van, hiszen jelentősen korán van.
Kezét megfogom és ujjainkat összefűzöm miközben elindul és én követem... Az ő otthonába. Mármint, örülök, hogy ott maradhatok és nem kell a város másik felébe utaznom, hogy a családtagjaim agyára menjek. De... Én nem akarok a terhére lenni. Aish...

YoonGi: Kezét fogva -melyben enyém majd, hogy nem eltűnik- vezetem alig egy utcával lejjebb lévő házamhoz, ami mellett még én is majdnem elmegyek. Beengedem magunkat a kapun és kulcsomat előhalászom nagy nehezen zsebemből -átkozott bőr nadrág-, kinyitom a bejárati ajtót is. Meglepetésemre síri csend fogad, mire beljebb lépve a konyha pulton egy teleírt lap vár. Kezembe veszem azt és gyorsan elolvasom.
-Nos a helyzet az, hogy öcsém beteg még mindig, így őt elvitték a mamához, hogy kikúrálja. A szüleim pedig valami nászút, második felvonáson vannak valamerre és mivel nem voltam itthon és úgyse tudtak volna elvinni semerre, meg iskola ezért... Enyém a ház két hétig.-mosolygok a cipőjét levevő fiúra.

ChanYeol: A házba bemenve körbe nézek, míg kabátomat a fogasra akasztom. Miközben cipőmet rángatom le lábamról Suga közli velem, hogy két hétig rajta kívül nem lesz senki a házban. Hh, mázlista...
-Na, az egész jó, nem?-Apró mosollyal arcomon sétálok oda hozzá, továbbra is nézegetve a házat. Hh, hasonló a... A szüleiméhez? Végül is... Eddig is az övék volt. Aish, szar belegondolni, hogy oda vissza már nem mehetek többet. Legalábbis, ha apámon múlik. Anya még csak-csak beletörődne. Aish, mindegy...

YoonGi: -Hát... Nem minden szögből, de mondhatni.-húzom el számat. Aranyosan nézelődik, de legalább már egy picike mosoly van a száján. Közelebb lépve hozzá végig simítok oldalán és pulcsija cipzárját lehúzva rámosolygok.-Éhes vagy? Van mindenféle.-sétálok a konyhába és kinyitom a hűtőt. Oké... Miért foglalja el egy nagy tál csoki puding az alsó polcot? Hh, biztos öcsém volt. Csinál fura dolgokat lázasan. De... Lehet, hogy még hasznát vesszük... Yoongi te hülye állat. Fejezd be a képzelgést.

ChanYeol: -Miért?-Érdeklődően nézek szemeibe. Kardigánomat levetem és derekamra kötve azt követem Sugat a konyhába.-Nem. A tegnapi mennyiségű pia után, ma nem hiszem, hogy eszek akármit is.-Halántékomat megdörzsölöm és csak mintha otthon lennék, felpattanok a konyhapult egy üres, elegendő nagyságú részére. Kezeimmel magam mellett támaszkodok, fejemet oldalra döntöm egyik vállamra és így figyelem YoonGi alakját. Akarva-akaratlanul is megnő mosolyom a látványára. Aish, már csak a látványával is képes felvidítani...

YoonGi: -Oké, szerintem se tenne jót.-kuncogok magamban, majd csak egy joghurtot kivéve becsukom a hideg szekrényt, majd egyet lépve oldalra keresek magamnak egy kis kanalat -persze közben belenyúlok pár villába-, majd megfordulok és majdnem meghalok.
Oké, most kezdek rájönni, hogy Park -hogy basszam/basszon meg- ChanYeol iszonyatosan halálos tud lenni. Vagy csak az előbbi perverzkedésem, amit lerendeztem magamban teszi ezt? Vagy az is. Ahh, egyre jobban elcsavarja a fejem. Magamhoz térve közelebb lépek hozzá és joghurtomat megkezdve nézem továbbra is.
-Kérdésedre válaszolva; azért mert attól, hogy egy elég észrevehetetlen kis ház ez, apám emberei és pár "munkatársa" tudják, hogy itt lakik, így a kettő közül bármelyik jöhet. Akkor pedig vagy felhívom a fatert, hogy mi legyen, vagy kommandós üzemmódba lépve úgy csinálok, mint aki itt sincs. Mert betörni nem tudnak a biztonsági rendszer miatt, viszont az ajtón keresztül még hallatszik, ha mászkálok.-mondom el neki egyedül létem -vagyis nagy örömömre létünk- hátul ütőjét eszegetésem közben.

ChanYeol: -Oh... Igen, gondolhattam volna.-Mosolyom lehervad arcomról. Lábaimat kinyújtom és azok segítségével közvetlen magam elé húzom Sugat. Egyik kezemmel állát támasztom meg, majd lecsókolom alsó ajkáról és szája széléről az ott maradt joghurtot. Megnyalom számat miközben elhúzódom tőle és lábaimmal is elengedem, melyek eddig csípőjét ölelték körbe.-Hm... Erdei gyümölcsös...?-Ismét szemeibe nézve veszem magamra legaranyosabb féloldalas mosolyomat, míg kezeimet visszatámasztom magam mellé a pultra.

YoonGi: Ahogy az utolsó kanalazásoknál megérzek két térdet könyökömnek súrlódni, szemeibe nézek. Egyszerre édes és engem teljesen elbódító tettei halálosnak bizonyulnak, ugyanis pár percig esküszöm nem tudom, hol és ki vagyok. Kérdésére visszazökkenek a jelenbe és elpirulva fogom fel annak értelmét.
-Ühhüm... Csak ezt szeretjük, meg a meggyeset.-válaszolok, majd elkapva fejem kinyitom a most igen csak közel eső szekrényt, ami a kukát rejti. Zavarban vagyok, hisz szegény kis kanál is majdnem a szemetesben végzi. Csak egy egyszerű, hanyag mozdulattal dobom azt a mosogatóba, majd visszaállok eredeti helyemre és kezeimet Chan combjain pihentetem meg. -Mihez van kedved? Vagy kérsz valami fájdalom csillapítót, emésztés segítőt? Csak hogy hamarabb lemenjen a pia.-kuncogok ujjaimmal cirógatva a mancsom alatti izmos felületet.

ChanYeol: Halkan kuncogok zavartságán, míg fejemet nem mozdítva követem szemeimmel minden mozdulatát.
-Ha megdobsz két szem fájdalomcsillapítóval, akkor már bármiben benne vagyok.-nevetek. Eddig is rohadtul lüktetett a fejem, de nem szántam neki nagy figyelmet, ugyanis szüleimmel volt tele a fejem. Most, hogy már csak Suga jelenléte a fontos, kezdem megérezni a tegnapi pia hatásait. Bár sosem hatott ki rám nagy mértékben a másnaposság -nem is voltam még annyira részeg, hogy durván másnapos legyek-, a fejfájást mindig megkaptam. Étvágytalansággal, ami furcsa, mivel ennem kellene, hogy ne legyek rosszul. De nálam ez fordítva működik. Hh, érdekes.

YoonGi: Ellépve tőle a konyha másik felébe megyek és a szekrényt kinyitva keresem meg a fájdalom csillapítót. Hátul van a szemétje, így mikor kiveszem, az előtte sorakozó gyógyszerek egy része a földre esik. Amíg lehajolva azokért felveszem őket megakad szemem egy leesett kis cetlin, melyen öcsém kézírása díszeleg.
"Hagytam neked óvszert az asztalon. Elő szülinapi ajándék!!" 
Szinte látom magam előtt vigyorát. Kis faszkalap... Elrakom a leesett, mini patikát, majd ChanYeolnak adok két szem fájdalom csillapítót. Nem tudom hogy szokta, mindenesetre a kancsó mellette van, ha vizet akar.

ChanYeol: -Milyen titkos cetlikkel van tele a szekrény, YoonGi? Hm, mi van rajta?-Vigyorogva nézem a fiút ahogy a gyógyszeres dobozok elpakolása közben a kis papírkát zsebébe csúsztatja.-Köszönöm.-Mosolygok rá, mikor kezembe adja a kettő apró pirulát, amiket számba nyomok és le is nyelek azzal a lendülettel.

YoonGi: -Öcsém szívat. Amúgy meg... Semmi különös.-mosolygok rá. Végig nézem ahogy könnyűszerrel lenyeli a gyógyszereket. Hogy képes erre? Kicsi korom óta vízzel, vagy valami folyadékkal együtt nyelem le.... A gyógyszert. Komolyan mondom, most már lecsapom magam. De a serpenyővel.

ChanYeol: -Az öcséd? Akkor biztos nem semmi.-nézek rá vigyorogva.-Ne hazudj nekem, Min YoonGi.-Karjaimat összefonom mellkasom előtt és úgy nézek a Törpére. Hh, olyan mókás poénkodni meg játszani vele... Gonosz vagyok tudom, de hát na. A kíváncsiság is mindig győz felettem.

YoonGi: Szemet forgatva kezébe nyomom a cetlit. De... Ha már Ő gonoszkodik...
-Őt ismerve, húszas kiszerelés lenne a szokásos, de mivel két hét, biztosra veszem, hogy két dobozt vett. Hát nem egy kis szemét?-nevetek kicsit és kijövök a konyhából.

ChanYeol: Elolvasom a nekem adott cetlit, majd utána nézve leszállok a pultról.
-Nem. Tök rendes, majd megköszönöm neki. Legalább nem kell nekem költenem.-Nevetve kacsintok rá, már mellette állva. Elpoénkodom, hát ez természetes... De azért, két doboznyi... Durvának hiheti az öccse YoonGit, ha ennyiről azt hiszi, eltudja használni. Érdekes.

YoonGi: Elnevetem magam egy kicsit.
-Ha elakarod neki mesélni részletesen minden szexel kapcsolatos dolgodat, akkor nyugodtan. Kiszedi belőled mind.-kuncogok.-Mmm... Szóval költöttél volna. Kis huncut.-kacagok édesen, majd szobám felé veszem az irányt, hogy valami kényelmesebbe öltözzek. Szobám mondhatni egyszerű, csak a fal színei és az azon lévő minták érdekesek. Főleg az a sötétebb falrész... De hát, én így szeretem, azért csináltam ilyenre.

ChanYeol: -A végén még rosszra tanítanám a kis lelkét.-rázom meg fejemet és elhúzom számat.-Nem. Miért költöttem volna?-YoonGi után indulok mosolyogva.-Nem is fogok. Majd kérek az öcsédtől.-nevetek és beérve szobájába körbevezetem szemeimet. Hm...

YoonGi: -Az övét? Hagyjad már. Aki csont részegen kibír egy hármast hányás nélkül, annak már újat nem mondasz.-nevetek szekrényemhez lépve és keresgélni kezdek valami kényelmesebb póló után. Mikor kezembe akad egy szürke póló még felhorkantva válaszolok neki.-Pff... Tiszta úriember vagy, ChanYeol.-rázom meg fejem és átveszem a pólót.

ChanYeol: -Részegen? Mi az már? Ha józanon kibírja, na az már valami... De basszus...-Az ajtófélfának dőlök, fejemet is annak támasztva.-...Nekem el kell vele beszélgetnem. Kellenek a tanácsok.-nevetek és szemeimet becsukom.-Most ezt azért, mert nem veszek magunknak óvszert?-Kérdésem után felhorkantok és a már félig átvedlett fiúra nézek.-Különben is... Nem nekem válna hasznomra, ha vennék és használnánk. Nem én nem lennék tele.-Kezeimet magam elé emelem és vállaimat megvonva nevetek továbbra is.

YoonGi: -Biztos akarsz te tőle tanácsot? Igen, hármasba, de középen nem a két végén.-nevetek fel. Nem az öcsém nem hímringyó, csak kipróbál minden lehetségest. Bármi is legyen az... Szavaira csak ismét szemet forgatok és kezemet fáradtan arcomra rakom. -Nem hiszlek el. Inkább gyere beljebb. Az ajtó keret megáll támasz nélkül is.-kuncogok és leülve ágyamra neki kezdek a nagy munkának; leveszem a bőr nadrágot.

ChanYeol: -Valahogy sejtettem.-és ezzel lezárom az öccse szexuális életéről szóló beszélgetésünket. Durva a srác... Tizenöt éves és... Extrém dolgokat próbál ki. Mondjuk megértem. Mármint, megértem, hogy kipróbálja az új dolgokat. Bármi is legyen az...-Segítsek, Törpe?-Ellököm magam az ajtótól és felé sétálva figyelem szenvedő alakját. Hh, aranyos... Ha félre tesszük azt, ahogyan kinéz a bőrnadrágban.