Tears of Life
Figyelmeztetés: Trágár beszéd.
Már a folyosókat járom, van még tíz percem beérni. Belépek a szokásos terembe és mindenki meglepetten néz rám. Mivel ki-bekúrt fáradt vagyok nem szólok semmit, csak a második padba vágom magam, ahol ChanYeol kevésbé fáradtnak tűnő, mégis meglepett arca fogad.
-Jó reggelt. Vagyis inkább, jó túl koránt.-morgom el neki köszönésem és kihasználom az időt, amíg nincs itt a tanár; pihentetem fejem a padon. Nem beszélgettünk ChanYeolal a buliról, vagy a nála töltött éjszakáról... Nem hiszem, hogy több volt az egy éjszakánál. Adtam neki egy estét, hogy önmaga lehessen... Ittunk keveset, jól éreztük magunkat, ennyi. Tényleg... Csak ennyi.
ChanYeol: Már két nap eltelt a hétből és négy nap a buli óta. Hihetetlen, de Sugaval nem szóltunk egy szót sem az akkor történtekről. Meglepő, hogy nem járnak a gondolataim folyamatosan azon, hiszen akkori állapotomban azt hittem, hogy ezen leszek kiakadva. De nem és továbbra is úgy viselkedünk egymással, mint eddig. Ami elég jó.
Ma is nulladikom van és megtartva tökéletes, tanároknak kedvező szokásomat bőven időben érkezem és megosztott padomban pihengetek. Nem vagyok fáradt, szerencsére jól telik ez a hét. Mikor hirtelen mindenki elcsendesedik az ajtó felé nézek, ahol egy zombinak kinéző YoonGi fogad. Hh, időben beért az álomszuszék. Csoda.
-Neked is, YoonGi.-Mosolyogva megveregetem hátát.-Jó napnak nézünk elébe, ha te ilyen korán már itt vagy. Egy, Suga mindenkinek kurva anyázik jobban, mint szokott napnak a kezdete ez, kedves barátom, nem igaz?-Nevetve figyelem padon elnyúló alakját, kezeimet magam elé emelem felkészülve a hamarosan rám lesújtó ütésre a Törpétől. Az a legfurább, hogy a buli óta csak még közelebb kerültünk és már talán többet van velem a kis szőke, mint a bandával. Persze ezért kapom is a csúnya, utálkozó pillantásokat, főleg NamJoontól, de ez van. Mellettem megéri lennie, mert már a modora is kezd változni. Nem drasztikusan, de kezd... Szerencsére a jó irányba. És ezt nem tudom mire vélni. Mindegy is.
YoonGi: Rögtön meghallom mély hangját mellettem és már az elején belekavarodom mondatába. Anyja faszát fárassza kora reggel ilyenekkel. Megértem végül, mit mond és emelem kezem egy ütésre, de reggeli gyengeségem miatt csak épp, hogy meglegyintem vállát. Sokkal inkább megsimítom, mint ütéshez hasonlót csinálok vele.
Nem tudom... Jobban keresem az Ő társaságát, mint az egykori bandámét. Hozzájuk csak nagy szükség esetén megyek, szóval alig-alig. Egy héten körülbelül egyszer, maximum. Elvagyok Yeollal, tudunk beszélgetni mindenféléről, mint eddig. Csak talán... Közelebb került hozzám. Barátilag.
A tanárnő belép és nagyon megörül nekem, amit egy mosollyal és egy orrom alatt elmorogott, anyáddal nyugtázok. Persze a drága néni is épp olyan mosott szar, mint én, így lent hagyja a könyveit. Elnézést kérve leszalad érte, az én felemelt fejem pedig újra koppan a padon.
-Khm... YoonGi... Öhm.
-Tessék. Mond.-nézek fel a rég látott szemüveges stréberre, aki kicsit zavartan áll padrészem előtt.
-Öhm... V-visszaengedsz a helyemre? Légyszíves.-tolja orrára a szemüveget én pedig sóhajtok egyet.
-Hagy gondolkozzak... Nem.-vágom rá és kezemmel elhessegetem. Nincs az az Isten, hogy én Nam mellé visszaüljek. Meg... Jó nekem itt ChanYeol mellett. De persze a kis pápaszemes azért sem tágít. Oh és még én nem akartam kurva anyázni...
ChanYeol: Csak nevetni tudok reggeli fáradtságán, ami kis legyintésében is megmutatkozik. Ha most beszólok neki, akkor szünetben fogok nagyot kapni, addigra már felébred... Mindegy.
A tanárnő is végre felér a terembe, de tankönyveit és más dolgait nem hozza fel, így újabb percekre egymagában van az osztály. Az mondjuk végképp meglep, hogy mennyire örül a nő YoonGi jelenlétének. Aki persze nem épp a legszebb szavakkal reagál erre.
Furcsállva nézek egykori padtársamra, aki éppen visszakéri magának a mellettem lévő helyet. Hh, csak nem rájött, hogy a drága, kis NamJoonja folyamatosan csalja? Vagy csak elege lett a pofájából? Az utóbbit megérteném... Szívesen beszólnék már a még mindig itt álldogálónak, de nem teszem. Inkább nem. Mikor rám vezeti kérlelő tekintetét csak megrázom a fejem és egy vállvonással elintézem, hogy visszaballagjon a rózsaszín fürtös, köcsöghöz. Hh, Suga kezdi felvenni az én normálisabb dolgaimat, nem szól be annyiszor embereknek. Én meg az övét kezdem átvenni, ami nem a legjobb, de szerencsére nem az iskolában szólok vissza.
Hanem otthon és ezért vannak durva veszekedéseim a szüleimmel, de hát kit érdekel. Amúgy is most boldogság van, mert elutaztak erre a hétre, szóval a hétvégén kiszökés nélkül tudok elmenni bulizni. Végre egyszer.
YoonGi: Megszabadulok a helyemre pályázótól és a tanárnő is megtalálja a termet. Ugyanis elfelejtette melyikbe lesz órája. Tancsi néni, nem akar haza menni? Előhalászok a táskámból egyet, a három energia italból és, amikor elmegy előttem a nő felé nyújtom.
-Hallottam bedöglött a kávéfőző.
-Be hát.-sóhajt a tanárnő és elveszi tőlem a körülbelül három kávé értékű italt. Nagy szisszenéssel kinyitja és párat belekortyolva az asztalra rakja. Tudtam én, hogy nem egy hárpia ez a nő.
-Nos akkor gyerekek, háromszáz-kilencvennegyedik oldal, kettes feladat, egész. Ellesznek vele egy darabig és én is magamhoz térek.-mosolyog ránk fáradtan és leül az asztalhoz. Aha, ha hárpia nem is, akkor egy szemét dög.
-Van könyved?-rakom állam a mellettem ülő karjára, hogy kinyitott füzetébe nézzek, bár nem tudom minek.
ChanYeol: -A tanárnőnek elosztogatod az energia cuccaidat, engem meg hagysz szenvedni, amikor hulla fáradtan jövök be.-Kinyitom füzetemet, hogy elkezdjem megoldani a feladatokat, de rá kell jönnek; nem hoztam felszerelést, a füzeten kívül.-Úgy nézek ki?-fordítom fejemet a kezemen pihenő fiú felé. Hh, tényleg olyan, mint egy kismacska. Mindenhol el tud aludni és közben aranyos is. Aish...
YoonGi: -Ne rinyálj már, hármat hoztam, hogy neked is jusson, tök fej.-forgatom meg szemem és lába közé rakom a még mindig hideg energia italt. Felkuncogok reakciójára, majd hátra fordulva bevetem aranyosságomat és kérek a lányoktól egy könyvet. Mikor kuncogva odaadják nekem kinyitom és majdnem elordítom magam, hogy mi a fasz, mert egy a-tól, s-ig tartó feladatsort kaptunk.-Ajánlom, hogy magához térjen, mert esküszöm ez volt az utolsó nulladik amire bejöttem.-mormogom orrom alatt és elkezdem oldani a feladatokat. Hh, még jó, hogy csak ismétlés és értek hozzá.
ChanYeol: -Yah, yah, ez hideg!-kapkodva veszem ki lábaim közül az italt és teszem fel a padra.-Az anyádat, YoonGi.-csapom vállon a Törpét. Már kezdtem örülni, hogy kedves lesz és hozott nekem is. Végül is kapok, de muszáj közben megszívatnia. Hogy rohadna meg a Törpe mindene.
Elkér a mögöttünk ülőktől egy könyvet és, ha fülem nem hazudik, igen csak bejön a lányoknak Suga aranyos énje. Hh, csoda. Elénk rakja az elkért tankönyvet és, amíg ő már a feladatokat oldja én kikerekedett szemekkel figyelem. Oké, hogy ismétlés és tudnom kéne, de szart sem értek belőle. Ráadásul ezt még YoonGi is érti.
Nagy sóhajt hallatok és fejemet a padra döntöm, becsukom szemeimet. Feladatmegoldás helyett inkább félig aludva várom, hogy vége legyen a nulladiknak és leellenőrizzük a feladatokat. Fura, hogy mostanában nagyon elengedtem magam a suliban. Eddig eszembe sem jutott volna, hogy órán aludjak vagy éppen ne csináljak semmit. Hh, már megint; Min YoonGi, mit teszel velem?
YoonGi: Egy pillanatra elnézek feladataimból, így meglátom a pihengető Yeolt. Aish, lusta dög. Füzetét magamhoz húzom és mivel tudom, hogy a tanárnő pár percen belül feláll és körbe megy megnézni, ki mit csinált eddig, lemásolom neki, ami már kész van nekem, vagyis az egész feladatsort. Ahogy kész vagyok az ő füzetével vissza rakom azt gazdája elé és hátra dőlők székemen. A tanár tényleg körbe néz és még ad tizenöt percet azoknak, akik csinálják, ránk pedig elismerően bólogat. A végén még a kedvence leszek... Pff, hagyjuk már. Kinyitom a kávé helyettesemet és nagy kortyokba inni kezdem. Áh, ez kellett.
ChanYeol: Már szinte alszom, mikor meghallom, hogy felkel a tanár, ezért felemelem fejemet és végtelenül fáradt szemekkel nézem ahogy körbejár az osztályban, majd megdicsér minket, szavak nélkül. De engem miért? Nem is csináltam semmit... Hh, gondolhattam volna, hogy megcsinálja helyettem a feladatokat.
Összetúrom hajamat, majd szememet dörzsölve dőlök hátra a székben és fogom kezembe a kapott italt. Kibontom és pár kortyot iszok belőle, a szemembe szökő könnyeket pedig letörlöm. Mi az átka a szénsavas italoknak? Hogy bekönnyezek tőle.
YoonGi: -Jaj, Channie ne sírj, mindjárt vége a nulladiknak.-nevetek ahogy látom, szemét törölgeti. Én is bekönnyezek a szénsavas dolgoktól, de csak nagyokat pislogok és elmúlik. A tanárnő befejezi a nulladikot és kimegy egy kicsit a teremből. Hála az égnek.-Megkérhetlek valamire?
ChanYeol: -Anyádat.-orrom alatt mormogok, majd felnevetek én is. A tanárnő kimegy a teremből, ezzel pár percnyi szünetet adva nekünk. Egyre sűrűbben tart szüneteket a nulladik és első órák közt. Mindegy, nem is baj.-Mondjad.-fordulok érdeklődő tekintettel a mellettem ülő felé. Aish... Jól kezdődik.
YoonGi: -Ha bulizni akarsz menni hétvégén, akkor ne arra menj amelyik a sarkon lesz, hanem a másikba. A múltkorival szembe lévő utcában, ami lesz, abba. Kérlek.-mosolygok rá. Én sem mennék a sarkiba, ha nem kéne, de Ő meg végképp ne menjen. A végén még bedrogozzák nekem, aztán majd látogathatom a kórházban. Na nem. Inkább egy tömött és nem annyira jóba menjen, mint egy durva, de kevesebb létszámúba. Hogy miért védem? Őszintén... Fogalmam sincs. Talán csak nem akarok neki rosszat. Meg... Elég sok dolgom lesz abban a házibuliban... Nem akarom, hogy baja essen. Oké, ilyet is csak egy valakire mondtam eddig. Park ChanYeol... Hogy basznád meg.
ChanYeol: -Uhm... Uhm, miért?-nézek értetlenül felé. Honnan tudja, hogy amúgy oda mentem volna? Vagy csak sejti? Vagy nem is tudja, csak azt mondja, hogy ne menjek abba? De miért ne menjek oda? Aish, pedig én oda szeretnék... A sarki közelebb van, mint a másik... Meg... Meg nem mindegy neki, hova megyek? Aish már.
YoonGi: -Mert a város összes, narkós köcsögje ott lesz, plusz testvér iskolánk nagy menői is, így több, mint valószínű, hogy balhé lesz. Azt már nem is említve, hogy szeretik kipróbálni az új anyagokat a, mit sem sejtő emberkéken, akiknél látnak poharat. Nem akarlak kórházban látogatni, sem hánytatni, meg ehhez hasonlók. Úgyhogy kérlek, kerüld el azt a házat.-nézek rá komolyan, majd újra energia italomba iszok. Ha még ennek ellenére is találkozom vele, akkor megverem. Na jó nem... De aish, nem fogok tudni rá figyelni. Bár, hh, nem hiszem, hogy kérné. Majd max megint haza kísérem. Nem is érten minek, meg miért aggódom érte ennyire.
ChanYeol: Szemeimet összeszűkítve hallgatom szavait, melyek kicsit sem érnek meglepetésül, hiszen tudtam eddig is, hogy ez ilyen bulinak indul. Most komolyan ennyire balfasznak néz, vagy mi? Persze tudom, hogy milyen szar kórházban feküdni mert bedrogoznak vagy akármi... Jártam már így, egyértelmű. De annyira segg hülye azért nem vagyok, hogy ne tudjam hogyan lehet őket átbaszni és a többi. Volt már szerencsém ilyenekhez nem egyszer... Az ártatlan megjelenésemmel és a visszahúzódó viselkedésemmel senki nem hiszi el, hogy milyen bulikat éltem már túl. Persze ezt Suga sem tudja, hiszen miért tudná.
Durva dolgokat csináltam mikor szó szerint elvesztettem a nővéremet az életemből... Ezért kell esténként kiszöknöm otthonról, hogy ilyen helyekre mehessek. A szüleim nagyon komolyan felügyelet alatt tartottak egy ideig. Aztán megunták és ez lett a vége. Hh, tényleg nem gondolná senki.
-Oké.-vonok vállat és előre fordulva iszogatom tovább az energiaitalt. Persze, hogy elfogok oda menni. Nem adom meg magam ennyitől.
YoonGi: Rövid beleegyezésére csak sóhajtok. Ismerem már ennyire. El fog jönni. Jól van, leszarom. Én csak csinálom a dolgom, aztán majd ha van valami... Azt is leszarom. Nagyfiú, vigyázzon magára. Mert én nem fogok.
A tanárnő a csengő hangjával együtt bejön, pont mintha csak én lennék. Ez az időzítés rám illik.
-Nos gyerekek, az a nagy hírem lenne, hogy a következő nulladik elmarad. Szóval örüljenek!-mosolyog ránk és elkezdi teleírni a táblát. Ez az! Aludhatok.
ChanYeol: Mikor a tanár közli, hogy nem lesz nulladik, mindenki elkezdi játszani a szomorú diákot. Közben persze az összes diák örül, hogy ezt a csodát is megéljük. Mondjuk tényleg csoda, hogy elmarad, hiszen év eleje óta járkálunk be hét órára, igazából a semmiért.
Az első órát csendben ülöm végig, figyelve a tanárra, mint általában. Mondjuk Suga se tesz másképp. Hh, fura. Mikor kicsöngetnek mindenki megy a maga órájára.
Ma órarend változtatásunk volt, így a második órám testnevelés. Az osztállyal, amiben YoonGi is van. Velük sem tesiztem még. A fiúöltözőbe lépve megcsap a sosem szeretett izzadság és tömény dezodorok és parfümök... Illata? Nem. Szaga.
Pillanatok alatt átvedlek a tesiruhámba és kimegyek a testnevelés termet és az öltözőket összekötő folyosóra. Az a legjobb ebben a folyosóban, hogy senki nem jöhet ide, azokon kívül, akiknek itt lesz órája. Így itt mindig csönd van. Azért is, mert nem hangoskodhatunk, hiszen itt van elhelyezve az igazgatói iroda is. Igen, viccesen van elrendezve az iskola. Felülök az egyik alacsonyabb szekrény tetejére, amiben általában a tanárok tárolják váltóruháikat és néhány testneveléshez szükséges szert.
YoonGi: Csodálatosan kitalált órarendünk újabb változásra szorul úgy tűnik, mivel valamelyik okos kitalálta, hogy ahelyett a számomra kedves -és átaludható- ének óra helyére egy kedvemnek ellenes testnevelést rak be. Hát bassza meg, bárki is találta ki. A tesi öltözőben átveszem kosaras gatyámat és fehér pólómat, hosszú szárú cipőmmel együtt, majd kilépek az öltözőből. A kihalt folyosón lépkedve próbálom hajamat normálissá varázsolni, miközben elkurjantok egy szép napot az igazgatói iroda előtt. Ha már sokat jártam ide, már legyek udvarias.
-Ohh, nédda' miféle madárka üldögél itt.-nevetek ChanYeolra, majd kicsit neki futva, felhuppanok mellé.
ChanYeol: -Komolyan mondom, ideje lenne elkezdenem felírni, hogy milyen állat voltam már.-nevetve megingatom fejem és a falnak dőlök. De tényleg, már egy egész állatkertet ki lehetne belőlem tenni. Mindig valami újjal jön elő a Törpe.
YoonGi: -Lehet. De akkor is az óriás egerem maradsz.-nevetek.-Vagy Dumbó. Az esetlen, nagy fülű, mégis aranyos kis elefánt. Úgyis szerettem azt a mesét.-nevetek tovább és megfordulva lábaimat a falnak támasztom, míg fejemet lelógatom a másik oldalon, ezzel a mellettem ülő ChanYeol fordítottját mutatva. Ahh, kiropogott a hátam.
ChanYeol: -Dumbó? Nem. Biztos, hogy nem.-rázom hevesen fejemet. Megböködöm a mellettem fekvő hasát, mire egy-egy nyikkanást hallat, jót nevetek rajta. Ne már, hogy elefántnak akar nevezni. Hát mi ez? Egzotikus állatkert vagy, mi? Hh, persze.
YoonGi: -Most miért? Nem sokban különböztök. Az ormányod hiányzik, de az is tuti jól állna. Bár neked sok minden, de ormánnyal tuti megnyomorgatnálak.-nevetek tovább és kezét kezdem csapkodni, mikor böködni kezd.-Héé, nem vagyok padlón hagyott vattacukor, ne böködj. Nem penészedtem meg és keltem életre, amúgy is élek.-fogom meg kezét, hogy befejezze.-Visszatérve pedig... Ha én Törpe vagyok, te lehetsz Dumbó. Nekem se tetszik, neked se. Kvittek vagyunk.-nézek rá lentről.
ChanYeol: -Pedig a pólómban elég penészesnek tűntél.-kacsintok rá nevetve, de mikor leesik, mit mondtam szám elé teszem a kezem. De jó, ezt még azok is hallották, akik rajtunk kívül itt vannak. Faszomat néznek már így. Hülye vagy, ChanYeol?-Amúgy meg, nem hívlak mindig úgy, Törpe. Te meg folyamatosan állatnevekkel illetsz. Tényleg kvittek vagyunk, tényleg.-a feszültség lecsillapítása érdekében kinyújtom rá nyelvemet és kihúzom markából kezemet. Tökéletes volt eddig, hogy egy szót sem mondtunk a bulikor történtekről. Aish, basszus.
YoonGi: Nyelek egyet mikor megemlíti azt mikor náluk voltunk. De látom, hogy Ő is észreveszi magát, így nem reagálom le. Hagyjuk ezt szerintem. Csak egy este volt. Ennyi. Vagy csak elakarom hitetni magammal, hogy ennyi volt? Mindegy... Csak...Csak annyi volt. Volt. Mikor újra megszólal már rendes ülésbe tornázom magam és felnevetek.
-Jól van na, akkor minek hívjalak? Hófehérke, Colos, vagy Felhőkarcoló, esetleg Yoda. Az nem állat.-kuncogok, mintha meg se lett volna említve a pólós dolog és mintha senki se nézne. Persze, hogy ne legyünk már ilyen érdekesek körbe pillantok lenéző, mégis gyilkos pillantásommal, amire mindenki talál érdekesebb elfoglaltságot.
ChanYeol: -Még engem hívnál Hófehérkének? Te sem vagy sötétebb.-ismételtem rá nyújtom nyelvemet.-Amúgy meg Yoda? Nem is rossz.-vigyorodok el, majd leszállok a szekrényről. Mindjárt vége a hosszú szünetnek. Hál' Istennek... Ez most elég gázos volt. Mit hihet a sok barom, akik hallották? Aish.
YoonGi: -Oké, ezzel most bevallottad, hogy okos vagyok. Vagy sértegetsz már megint.-nevetek fel és szemet forgatva én is leszállok a szekrényről. A hűn szeretett tanárbá' már jön is, így Yeollal vezetve a többieket bemegyünk a nagynak nevezhető terembe. Nem tudom mit tervez a pasas, de ajánlom neki, hogy semmi különöset, mert semmi kedvem hozzá. Hogy mihez? Semmihez.
ChanYeol: Bemegyünk a terembe és tesi utáló létemet megerősítve beülök a sok, kényes lány mellé, így várva, hogy mit talál ki a tanár. Persze rögtön le is ordítja azok fejét, akik már az óra elején ülnek, de nem igazán foglalkoztat. Amíg nem kezd el futtatni ez miatt. Szokása a tanár úrnak és általában én szívom meg a legjobban a makacsságom miatt. Hh, nem mondanám, hogy én vagyok a kedvence. Kifejezetten utál. Ő az egyetlen pedagógus, aki ténylegesen, a szíve mélyéről kíván a pokolba. Egyáltalán ő az egyetlen, aki nem szeret. Van ilyen.
YoonGi: Csak nézem ahogy szegény barátom már fut is a lányokkal együtt. Nem hogy engedne egy kicsit... Aish, mindegy. Csinál amit akar, nem szólok bele, inkább csak jót mosolygok rajta. Jaj, ChanYeol, te...
Képesség fejlesztő órát tartunk ma az óra elején, majd utána elvileg játszunk. Kidobót. Aha, ja. Vörös leszek mindenhol, már látom. Átkozott fehér bőrszín. De legalább jó becenevem van hozzá. Megkezdődik az óra, sokszor szólok be a tanárnak, hol magamban hangosan, hol direkt neki. Persze emiatt kapom is az erősítő feladatokat, de hát inkább az, mint a padon ugrálás.
ChanYeol: Nagy szerencsémre rossz kedvében van ma a tanár úr, így megkapom a pár lánnyal azt, hogy futhatunk egész órán. A teljes tesi órán. Nagyjából harminc percig, mert utána játszunk és olyankor meg szokta engedni, hogy beálljanak azok, akiknek amúgy futni kéne. Aish, kell nekem így viselkednem... Mindegy szeretek futni. Jobban, mint azokat a hülye erősítő feladatokat csinálni. Persze nem én vagyok az egyetlen, akit ma a fiúk közül szívat a tanító. Suga is megkapja a magáét a beszólásokért, bár elég jól bírja. Itt jön be a mondás; kicsi a bors, de erős. Hh, na igen. Így igaz.
YoonGi: Végre eljön az óra játék része, persze miután lenyomtam az utolsó fekvőimet is. Félkézzel. Mert csúnyán beszéltem. Hát az apja faszát. Na mindegy.
Beállok a csapatba, amiből még hiányzik egy ember és nevetve konstatálom, hogy Yeol a másikban van. Vagyis... Osztály osztály ellen. Na, király. Megkezdődik a játék, amiben mondhatni félig aktívan részt is veszek. Eddig még nem dobtak ki, de sok mindenkinek szereztem piros foltokat. Hát, ez van. Viszont egyszer nem figyelek, így úgy pofán csűrnek, hogy egy darabig megfagy a játék tér. Mindenki figyeli; elájulok vagy sem. Kicsit forog a világ, de szerintem meg leszek.
ChanYeol: Elkezdjük a játékot így szerencsére abbahagyhatom a futást. A lányok teljesen kidöglenek, pár pillanatig nem is akarnak beállni a játékba, de aztán az osztály többi része ráveszi őket. Oda vissza mennek a labdák, azt hiszem hárommal játszunk...
Párszor kidobtak már, de mindannyiszor visszahoztam magamat. Az egyik pillanatban Sugat fejbe dobják, teljes erőből. Mindenki megfagy és őt nézi, míg én már indulok megnézni, hogy jól van-e... De pár lépés után megállok, mert páran rám néznek. Miért akarok egyáltalán odamenni? Félteném? Aish, lehet... Azért remélem, nem volt olyan durva az a dobás.
YoonGi: Még állunk így egy darabig, aztán kicsit megrázom fejem és hüvelyk ujjamat felmutatva nyugtatok meg mindenkit, hogy rendbe vagyok.
A játék folytatódik és már az első öt percben eltalálnak. Két oldalról, derékba. Miközben átmegyek a fogolytáborba felhúzom pólóm, hogy megnézhessem mennyire piros, de le is engedem, mikor meglátom. Durva játék ez basszus... Vagy én vagyok túl világos? Hozzám gurul a labda, így megkeresem áldozatom. ChanYeol tűnik a legközelebbinek, így gyengéden seggbe dobom. Tényleg nem erősen. Nem akarom én bántani. Miközben futunk át mindketten hátára ugrok kicsit, hogy tudja csak játékból tettem, majd megpróbálom a labdákat kikerülni az óra hátra levő részében.
ChanYeol: Miután visszaáll a játék a menetébe, én már jobban védem magamat a labdáktól. YoonGi bekerül a fogolytáborba pár perccel azután, hogy elkezdtünk újra játszani. Nem igazán figyelek hátrafelé, így valaki fenéken dob, de szinte alig érzem. Elindulok a másik oldalon kialakított fogolytáborba, de közben az, aki kidobott a hátamra ugrik pár pillanatra és ekkor jövök rá, hogy ki is volt. Hh, kis rohadék.
YoonGi: Végre vége lesz az órának, pont akkor, amikor egyszerre három labda repül felém. Nem, nem hagyom a becsapódást, inkább felugrok. Kikerülnek a labdák, de még lepereg előttem az életem. Ennyire nem bírna a másik osztály? Pff, parasztok. Pedig nem ártottam nekik semmit.
Kifelé sétálunk a teremből, én a végén kullogok. Az öltözőbe érve megcsap az oroszlán szag, így fájdalmasan felnyögve megyek beljebb. Összetalálkozva Channal rávigyorgok és lábamat hátra libbentve fenéken rúgom, majd cuccaimhoz menve elkezdek öltözni.
ChanYeol: Leamortizálódtam ettől a tesiórától nagyon, és ez még csak a második óra volt... Aish. Az öltözőben valaki megint a fenekemet célozza meg, azonban most lábával és természetesen ez is a Törpe. Alsó ajkamat lebiggyesztve nézek felé és a bántott területet megsimogatom, jelezve neki, hogy ez igen is fájt.
Túllépve a bántalmazásomon elkezdek öltözni, megint pár perc alatt végzek és szinte kifutok az öltözőből, mélyet szippantva a folyosón terjengő, tisztább levegőből. Komolyan mondom, az egész tesiórában az öltözködés a legrosszabb.
Hátitáskámat kezemben lengetve megyek ki az ajtóval elzárt folyosóról, a diákokkal teli aulába és mivel a földszinten lesz órám leülök a mindig itt álló székek egyikére, szinte szétterülve azon. Huh, tényleg fárasztó volt. Főleg, hogy végigfutottam a fél tanórát.
YoonGi: Felöltözésem után kilépek az öltözőből és kiengedem bent tartott levegőmet. Hu baszd ki. Kilépkedem az aulába, ahol már az egyik banda tag vár a táskámmal. Mosolyogva elveszem tőle és amíg elsétálok a büfébe, ő tudatja velem vezérünk akaratát. El kell adnom mind. Még azon a bulin. Megnézem táskám tartalmát... Oké, én csak porra és pár slukkra számítottam, tablettára és fecskendőre már nem. Ne bassz fel, hogy ilyen betegek közé kell mennem. Ohh, basszus, na mindegy. Egyszer kibírom. Elolvasom a papírokat a mellékhatásokról és, hogy mit is tudnak a cuccok. Ez... Ez durva. És hogy végképp ne unatkozzak, ha elfogyna minden még feladatom is van, jaj de jó.
Már épp mennék föl órára, mikor osztályom velem szembe jön le a lépcsőn és tudatják velem, hogy nincs tanár, ezért kivisznek minket levegőzni. Na jó, mi ez, ötödik osztály? Jól van, mindegy... A büfében vett két sütimet tartva kezemben, kiszúrom a már majdnem elfolyt és így körülbelül két széket elfoglaló Yodát. Fejet csóválva oda sétálok hozzá és a másik, lejjebbi sorban lévő székek közül felé fordítok egyet és leülök rá a sütit, pedig Chan combjára helyezem, biztosítva, hogy nem esik le onnan.
ChanYeol: Szerencsére nem kell felkelnem, mikor meghallom a becsengetést. Hála az órarend átrendezésének, a harmadik órám lyukas. Ennek örömére még jobban elfekszem azon az egy széken, és úgy pihengetek percekig. Megérzek valamit combomon, mire felemelem fejemet és egy, a fejét csóváló YoonGi néz velem szembe.
-Köszi.-mosolygok rá és megköszörülöm torkomat, mert hangom igazán rekedt. Na, de jó. Még lehet beteg is leszek, nem elég, hogy leamortizáltak teljesen. Kezembe fogom a süteményt és már emelném számhoz, de túl lusta vagyok most ahhoz. Fejemet hátrahajtom és a sütit tartó kezemet visszaejtem combomra. Aish, vége az életemnek, mindjárt meghalok. Komolyan elfáradtam. Pedig nem szoktam ennyire kifáradni még, ha az egész negyvenöt perces tesit végigfutom se.
YoonGi: -Ennyire halálodon vagy? Pedig sokat gondolkodtam, hogy vegyek-e neked sütit.-kuncogok, majd inkább csak megpaskolom térdét. Kijön a helyettes tanárnő a tanáriból és rögtön meglátva minket hozzánk topog magassarkújában. Hogy törne ki a bokád, a nyakaddal együtt...
-Menjenek haza. Elmarad az utolsó két óra. Sicc, sicc.-mondja nekünk vékony hangján és legyezgetni is kezd, hogy tűnjünk el az iskolából. Oké... Tudom, hogy nem bír minket, de azért ennyire kegyesnek nem hittem. Pff, tök mindegy ugrott két órám!
ChanYeol: -Úgy néz ki?-kérdezem szinte suttogva, mivel érzem, hogy most nem jönne ki több hang torkomon. Bassza meg, ebből jó kis betegség lesz. Mikor a tanárnő elhesseget minket valahogy felkelek a székből, ami nagyjából tíz percig is eltart. Számba veszem a süteményt és elkezdem felvenni a kabátomat. Még, hogy elmarad az utolsó két óra. Ennyire megviselte volna a tanárokat az órarend változás, vagy micsoda? Így is lyukas órám volt, nem hogy még a másik kettő elmarad. Hh, már csak azt kell kitalálnom, hogy mit fogok otthon kezdeni ennyi szabadidővel... Nem lenne rossz talán tanulnom holnapra. Nem ártana. Miután felszenvedem magamra a kabátomat és körülbelül háromszor kiejtem a sütimet a számból, kiindulok az iskolából, YoonGival az oldalamon.
YoonGi: -Ehh, barátom, ne vedd magadra, de ritka szarul nézel ki.-nézem a mellettem kullogót kicsit aggódva. Igen, a beteg emberek előhozzák belőlem az anyai ösztönöket. Mivel egy ideig együtt megyünk, vagyis én úgy jutok haza, hogy elhagyom a házát. El is kísérem addig, néha támogatva, mikor majdnem eldől.-Na akkor most az lesz, hogy mielőtt még bármit is csinálsz alszol pár órát. Jó? Jó. Na, tűnés.-veregetem meg hátát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése