GUCCI
 |
| Tao öltözéke a divatbemutatóra. |
 |
| Harry öltözéke a divatbemutatóra. |
Harry: Lekaparhatatlan vigyorral és zsongó fejjel figyelem Taot, akit megkértek, hogy zárja le a bemutatót, ha már így itt van. Amit befejezi a szokásosan, minden bemutató végén elmondott beszédjét, hangosan tapsolva és fütyülve ugrok fel székemből, majd' felesve a közvetlen előttem lévő színpadra. Tekintetemet körbe vezetem az emberek semmittevő sokaságán, kik megvető és ideges pillantásokkal díjazzák tetteimet. A színpadon álló szőkeségre nézek, aki szemeivel szintén leülésre késztet, így visszahelyezem fenekemet a párnázott ülőhelyemre. Miket nem tesz velem a pia... Pedig csak... Öhm, több, mint nyolc pohárnyi pezsgőt nyomhattam le a torkomon.
Lássuk csak... Amikor megérkeztünk egy welcome-drinket kellett rögtön lehúznom. Milyen marhaság... Aztán mivel TaoZi körbevezetett az ismert és ismeretlen emberek között, nagyjából mindenkivel innom kellett valamennyit, így kettő-három pohárnyi elfogyott a szénsavas italból. Hh, hülye puccos és előkelő emberek... És akkor még meg sem kell említenem, hogy párom a modellek közt is körbemutatott, dicsekedésből akár, vagy sem, de szintén innom kellett. Persze mondhattam volna, hogy nem, de ki utasítja el az ingyen pezsit? És akkor még ott voltak azok a kis talpaspohárnyiak is, amiket Taoval együtt gyűrtem le, amíg a modellek a szebbnél-szebb összeállításokkal a Gucci új kollekcióit szemléltették. Hihetetlen sok boldogság volt bennem és a mellettem ülő szerencsétlen férfinak folyamatosan csak köszöngettem, hogy elhozott a megtestesült mennyországba. Imádom...
Tao: A bemutató végére már vagy hatvan fangörcsön vagyok túl Harryvel együtt, erre pedig pluszba még le is zárhatom ezt a csodálatos eseményt. Beszédemnek végén talán a hosszú fürtös párom -nehehem olyan értelemben- örül a legjobban, amit ujjongással fejez ki. Látom az emberek hogy néznek rá és én is szemmel korholom kicsit, hogy fejezze be, de belül vigyorgok aranyosságán. Lehet az a sok pezsgő teszi, amit eddig ivott szegény... Nem, nem erőszakoltam rá, én csak udvariasan körbe vezettem, hogy megegyen mindenkit a sárga irigység, mármint, hogy köszönhessek nekik és bemutathassam Harryt híres embereknek. Persze, miből másból? Pff... Hehe... De azért tényleg rekord mennyiségűt letolt. Szóltam volna már nem is egynél, hogy most már elég lesz, mert én is szóltam néhány jelentéktelen, vagy általam utált embernél, hogy kösz nem bocsi, de Ő mondhatni udvariasságból legurította mindet. Csak remélem, hogy még annyira nincs elázva... Persze én is ittam valamennyit, de nem annyit, mint a Drága. Az újabb -már vagy a hatvanadik- köszönöm rohamot is elkacagja nekem, amíg még ücsörgünk kicsit, a pár perce véget ért bemutatón. Megvárom, amíg eltakarodnak páran, úgyse hoztam kocsit és egy örökké valóság lenne kijutni, plusz nem akarom, hogy lecsapják a kezemről Harryt egy "haza viszlek téged és a vendégedet Tao" szöveggel. Aha, ja, engem kidobsz valahol, Őt meg haza viszed magadhoz. Hát barátom nem.
Amikor már nagyjából kiürült a kijárat felállok és Harryt is felállítva helyéről kézen fogom. Adok rá egy szemüveget, amit még itt helybe vettem és magamra is felrakok egy ugyan olyat. Elkezdek -szó szerint- kitörni a tömegből. Köszönök annak, aki köszön, aki meg beszélni akar hozzám azt csak leintem, hogy majd megbeszéljük ha találkozunk, vagy telefonon. Persze vannak olyanok, akikkel semelyiket sem akarom, hogy valaha is megtörténjen, de ez mellékes. Fellökve pár fotóst, papparazit meg újságírót kiverekedem magunkat a tömegből, majd a hűvös utcán megyünk tovább otthonom felé.
-Nem is értem, minek kellet neked annyi pezsgőt meginni.-nevetek, miközben magam felé húzom, ugyanis megint eltévesztette az egyenest, ami így elég görbe lett.
Harry: Percek után, mikor már alig néhány ember van az épületben Tao felrángatja testemet, mely csak pár lépés után akar újra felébredni. Megigazítom a sötétített szemüveget orrnyergemen és mélyet szippantok a kinti kellemes és tisztább levegőből. Bent már azt hittem elájulok, ha nem jutok ki a friss levegőre. Lábaim az önálló életet választják inkább és úgy döntenek, hogy a járda mellé ültetett bokrok és mélyre ásott oszlopok felé visznek, azonban egy magabiztosabb kar visszatartja és a megfelelő irányba vezeti őket. A mellettem sétáló fiú kérdéssel is felérő mondatára felnevetek és megrángatom vállaimat.
-Nem értem hogyan tudtad visszautasítani azt a sok-sok... Sook pezsiit.-dalolom neki az utolsó szavakat elengedve kezét és megfordulok párszor tengelyen körül. Nevetésem felerősödik és újra a szőke hajú Isten mellé állok, összekulcsolva kezeinken ujjainkat.-Uh-uh TaoZi~, van még rágód?-kezdek örömteli izgatottságomban ugrándozni és tapsolgatni, míg a pár pillanatra megálló és zsebében kutató fiút nézem. Felszabadultnak érzem magam és végtelenül boldognak... Nem, nem csak a tucatnyi pezsgő miatt. Sőt, leginkább nem az miatt. Tao társasága az okozója. Végre valaki, aki téged is boldoggá tesz, Harry...
Tao: Továbbra is terelgetem a hiperaktív Harryt, néha felkuncogva tettein. Kész van ez a pasi... Válaszára nem mondok semmit, csak fejet csóválva megyek tovább, terelgetve a kis bárányomat. Nevetése még nagyobb mosolyt csal arcomra. Édes... Amikor összekulcsolja ujjainkat kicsit elpirulok, de csak boldogan megyek mellette. Viszont ez utáni hirtelen tetteire felszalad szemöldököm, majd zsebemben kutatva keresem meg a mentolos rágót és adok neki egy darabot. Boldogan csámcsog rajta akár csak egy répát kapott kis csikó, én pedig ismét megcsóválom fejem. Miután már kezemmel nem tudom rendesen terelni inkább bele karolok, és szorosan mellém húzva megyek tovább.
Harry: Hangosan, nyitott szájjal csámcsogok a számat égetően erős, mentolos rágógumin. Nyugodtan sétálunk egymás mellett az utcai lámpák halvány fényébe boruló utcán, mely kezd egyre kihalni, már alig járnak erre kocsik is, talán öt-tíz percenként egy-kettő. Éppen húznám ki kezemet Tao szorításából, hogy újra ujjainkat fűzhessem inkább össze, mikor fejembe egy nyomó érzés telepszik és megszédülök. Az esemény előtt ráfújt teljes flakonnyi hajlakk miatt tökéletesen göndör fürtjeimbe túrok és kicsusszanok a járda füves szélére. Gyomrom most kezdi megérezni a pezsgő és a néhány más ital hatásait. Míg párom meglepetten figyel, gyomrom elkezdi magából kiüríteni azt a kevés ételt, amit a mai nap folyamán belé juttattam. Kellett neked inni, Harry Styles... Elrendezem magam pár pillanatig tartó hányásom után és visszafordulok kétségbeesett szőke barátom felé.
-Sajnálom...-nézek rá megbánó kiskutyaszemekkel és alsó ajkamat is lebiggyesztem. Pedig már reméltem, hogy egész este jó kedvem lehet. De egy kiadós, idézőjelesen jól elsült öklendezés után, kinek nincs rossz kedve? Ahj...
Tao: Aggódva nézem Harryt ahogy látom rajta a rosszullétet, majd ahogy már gyomra tartalmát adja ki csak legörbül a szám. Jah, Életem... Tudtam én, hogy nem kellet volna az a rágó. Ahogy befejezi és rám néz, csak kedvesen elmosolyodom és közel lépek hozzá. Előveszem szövetzsebkendőmet zakóm belső zsebéből, és kirázva hajtogatott állapotából még közelebb lépek hozzá, hogy megtudjam törölni száját. Egyáltalán nem zavar ez a dolog. Nem vagyok az, aki ilyesmitől undorodik. Meg hát... Harry bánatos boci szemeinek ki tud ellenállni?
-Semmi baj. Nem csináltál rosszat, normális emberi reakció.-mosolygok rá még mindig szája széleit törölve, majd egy ivókúthoz vezetve segítek kiöblíteni a száját és újra letörölgetem. Csak ne legyen bánatos...
Harry: Bűnbánó szemekkel nézem ahogy a nálam idősebb megtörli számat. Készségesen követem a hűvös vizet árasztó kúthoz és kissé felvidultan nyelem a vizet, miután ismételten szárazra törli ajkaimat. A szőke csak pár pillanatra fordul el, amíg megnézi telefonján, hogy mennyire járhat már az óra. Ezt kihasználva pedig benedvesítem kezeimet és ismételten boldogan ugrálva kezdem fröcskölni a fiút, akit aligha pár csepp ér, míg én már szinte mindenhol el vagyok lepve kisebb vízfoltokkal.
Harry! Szólal fel már józan belső hangom. Éppen egy Gucci öltönyt kezdesz tönkre tenni!
Ahj... Fogd már be!
Tao: Amíg Ő folyadékot juttat szervezetébe, én nézek egy időt, ami már elég későre jár. Sötét is van... Ah... Megérzek pár vízcseppet magamon, mire megfordulok és az épp locsizósat játszó Harryvel találom szembe magam. Engem fröcsköl, míg Ő már elégé vizes pár helyen. Felé indulva megfogom kezeit és nevetve akadályozom meg, hogy tovább vizezzen bármit is. Ahogy megpróbálja kiszabadítani kezeit, tovább nevetve gátolom meg, majd háta mögé rakom kezeit, így félig-meddig átölelve a vigyorgó férfit, kivel együtt nevetek boldogan már egy ideje.
Harry: Miután lecsillapodtam hirtelen boldogság rohamomból és már nem szándékozom összevizezni Taot, egy rövid csókot adok a kezeimet még mindig fogságban tartó mancsok gazdájának édes ajkaira. Halkan felkuncogok az elpirult szőkeség láttán, majd kézen ragadva fordítom magunkat irányba, hogy minél hamarabb visszaérhessünk mai vendéglátóm házához. Nyugodtan sétálva tesszük meg a már nem is hosszú távolságot, miközben néha fel-felnevetek egy-egy vicces dolog látványán, vagy gondolat miatt.
Már másodszorra vagyok TaoZi házában, de még mindig elkápráztat a kétszintes lakás belső és külső látványa is. Levetem magassarkú csizmámat és öltönyzakómat is levedlem magamról. Mintha haza érkeztem volna...
Tao: A kis csók után egy bárgyú mosollyal megyek mellette, néha arcomra téve kezemet, hogy ellenőrizzem vörös-e még. Nevetését hallgatom, ami boldog mosolyt költöztet ajkaimra egész utunk alatt. Beérve otthonomba elveszem tőle a zakót, majd cipőmet is lerúgom a helyére és beljebb sétálok. Harry eddig csak az előteret, a konyhát és a nappalit látta, mivel csak átöltözni jött át hozzám még késő délután. Magamról is leszedem a zakót és az övével együtt elviszem a mosókonyhába, hogy szellőztetett helyen száradjanak meg. Ahogy kinyitom, kiskutyám, aki dél óta itt pihenget felém jön és hatalmas álmos szemeivel tekint fel rám. Ahogy végzek a vállfák felakasztásával kezembe kapom, és pár puszit nyomok puha fehér bundájára. Kimegyek a nappaliba, ahol Harry mászkál és elé állva mutatom meg neki a kis szőrgolyómat.
-Ő itt Harry. Harry, Kandy. Kandy, Harry. Ismerkedjetek picit, én addig összedobok valamit.-mosolygok egy utolsó puszit adva Kandynek és Harry arcát is illetem egy hosszabbal, miközben kezébe adom a fehér szőrcsomót. Kimegyek a konyhába, ahova követnek engem, majd próbálva felvenni a házi asszony szerepét kezdek kutakodni, hogy mit tudnék csinálni, amit biztos nem rontok el.
Harry: A ténylegesen otthon lévő személy eltűnik egy ajtó mögött, kihasználom az időt és az eddig fel nem fedezett dolgokat figyelem meg a helyiségekben, melyekben már jártam. Tao egy apró, fehér gombolyaggal a kezében tér vissza társaságomba, majd mikor bemutat -gondolom én- saját kutyájának, akivel, bár voltam itt, nem találkoztam. Kezembe nyomja a kis vattacukornak kinéző állatot, akivel megismerkedem az idő alatt, amíg beérünk a konyhába párom után. A nagy, nyitott konyhába beérve magamhoz húzom az egyik magányosan álló bárszéket egy sarokba, ahol a legkevésbé lehetek a háziasszonyt játszó fiú útjába. Kandyvel az ölemben, egy levakarhatatlan mosollyal arcomon követem minden mozdulatát.
Tao: A hűtő előtt gondolkozom egy ideig, majd egy egyszerű menü mellett kiegyezve kezdek neki az ételnek. Kiveszem az eddig értetlenül bámult hideg szekrényből a bepácolt húst -vagyis azt a két testes szeletet-, majd a pultra teszem. Az otthonról hozott rizsfőzőt is beüzemelem, majd az alsó szekrény mélyén található rizst elő kaparom, miután majd' seggre esek guggoló támaszomban. Feltűröm ingem ujjait és kijebb is gombolom azt, hogy kényelmesebben főzhessek, vagy ahhoz hasonlót csinálhassak. A rizs már fő, a húst pedig legjobb képességeim szerint sütöm, a páclé miatt kevés olívaolajban. A mikróban megmelegítem a most hirtelen nem is tudom milyen mártást, majd megforgatom a húsokat. Lábujjhegyre ágaskodva leveszek két tányért és két poharat, amit még a pultra helyezek. Hangos sípolás jelzi a rizs készenlétét, így azt kivéve a tányérra rakom, szépen elhelyezve azt mindkét vörös színű porcelánon. Igen, vörös. Még valakitől hallottam, hogy a piros edénytől kevesebbet eszel. Hát annyira nem jött be. A hús újabb forgatására készülök, de kicsúszik a csipesz kezemből és ettől megijedve bele is ejtem azt a serpenyőbe.
-Aish...-próbálom kiszedni, nem is kicsit zavarba jőve, de csak egy kevés szenvedés után sikerül.-Anyádat...-suttogom a műanyag tárgynak, majd késznek nyilvánítva az étel fénypontját kiteszem azt is a tányérra. A szószt az egyik szabad sarokba öntöm, majd újra a hűtő elé lépek és kinyitom azt.
-Mit kérsz inni? Van minden.-nézek vendégemre most először mióta a konyhába jöttünk, egy széles mosollyal arcomon, ahogy meglátom az egyik sarokban üldögélő édes kis párost. Apa fia képnek simán elmenne... Hasonlítanak... Ahh, Tao állj le. Kandy nem fog kérni apucit maga mellé...
Harry: Jókat mosolygok Tao szerencsétlenkedésein, de ezen kívül meg sem szólalok, csak néha-néha felnézek. Kandyvel barátkozom, úgy nyúzva és dögönyözve combjaimon ahogy azt egy kisgyermek is tenné. Jól viseli, sőt még élvezi is. Ha macska lenne dorombolna. Ez idő alatt pedig a gyorsan összedobott, mégis ínycsiklandozó étel is elkészül.
-Mindegy.-válaszolok a szőke fiúnak és vállaim megrántásával is erősítem magam. Leszállok a magas székről és az apró kutyát lehelyezem a földre, majd leporolom magamról a rám ragadt kutyaszőrt. A pultba épített csaphoz lépek és megmosom kezeim. Segítek áthelyezni az edényeket az étkezőasztalra és megvárom míg a házigazda elfoglalja helyét, ezután követem én is példáját. Hm, már kong a gyomrom és csoda, hogy nem kezdett el úgy morogni, mint egy feldühített medve, mint szokta általában.
Tao: Ahogy megvan a nem túl kielégítő, de válasz csak jó messze nyúlva minden alkoholtól kiveszek egy valamilyen általam csinált gyümölcslevet. Nem tudom mi van benne, maga a cucc piros, szóval illik a terítékhez. Kiveszem a fiókból a szükséges evőeszközöket, majd lesütve szemeim udvarias tetteire leülök az egymással szemben lévő székek egyikére. Amikor már Ő is lerakja -kifogásolhatatlan- hátsóját kezembe veszem a villát és mosolyogva ránézek.
-Nem sok, nem öt csillagos, de laktató.-nevetek lágyan, majd látom, ahogy Kandy is hozzánk tolja tálkáját, hogy velünk ehessen. Ahogy felnéz Harryre... Ahh... Túl édes...
Harry: Én már rég falatozok, mikor Tao még csak evőeszközeit fogja kezébe és kezdi lebecsmérelni igen is tökéletesen elkészített ételét.
-Szerintem tökéletes!-nyamnyogok egy adag szószos húson és rizsen, nem törődve a teli szájjal beszélésemmel. Felnézek a velem szemben ülő fiú szemeibe és miután lenyelem a már megemészthető ételmaradványokat rá mosolygok. A föld felé fordítom fejemet a műanyag parkettával való súrlódásának hangjára. Mosolyogva nyelem le az újabb falatot és nézek Kandyre.
-A gazdádtól kérj, ne tőlem.-kacsintok a kutyára és villámmal megerősítően bökök párom felé, majd nyugodtan folytatom tovább táplálkozásomat. Nem tudom, hogy mit ehet szegény... Pedig szívesen adnék neki.
Tao: Ahogy már nagy bőszen eszi az ételt és még ízlik is neki egy hatalmas mosoly kerül arcomra. Akkor úgy tűnik valamennyire megy ez a dolog, de nem bízom el magam. Ahogy elkezdem az evést és már elég jól haladok vele meghallom ahogy Kandyhez szól. Sóhajtva felállok, hogy valami más ételt keressek neki, mint a száraz kutya táp.
-Ha már apád nem ad...-csóválom fejem vigyorogva. Nem, nem gondoltam komolyan. Persze... Eljátszottam a gondolattal. Keresek valami szaftos ételt, amit megmelegítve rakok Kandy táljába és amíg ő boldogan eszegeti, én is vissza ülök és folytatom evésemet.
Harry: Telepakolt arccal és levegőben tartott kézzel dermedek meg Tao mondatára, amelyet kutyájához intéz. Ameddig gazdája ellátja étellel a háziállatot így ülök, majd feleszmélve és elrendezve magamban a rám adott megnevezést, eszek tovább.
Mikor befejezzük mindketten késői vacsoránk elfogyasztását felkelek és a piszkos edényeket elöblítve a mosogató gépbe helyezem. Nem úgy néz ki ő sem, mintha annyira ínyére lenne a mosogatás. Lekortyolom megmaradt cukros gyümölcslevemet és párom mellé lépve adok egy nagy, cuppanós puszit arcára. Vállára támasztom könyökömet és arcom felé fordítva őt, megcsókolom. Ah, ez hiányzott most... A bemutató alatt annyira elkápráztattak a ruhák, hogy nem tudtam rá figyelni.
Rövid csókunk után rávesz, hogy maradjak és aludjak nála, mert már túl késő van, én pedig tényleg nem lakom a legközelebb hozzá. Beleegyezek és felajánlom neki a fürdést, mert most az mind a kettőnket jól felfrissítene.
Tao: Miután végzünk az evéssel, elrakja a koszos edényeket, amit hálás tekintetemmel köszönök meg. Annyira nem volt kedvem... Egy hatalmas vigyorral fogadom a nagy puszit arcomon, majd kis csókunk közben csak belemosolygok. Elválásunk után csak kérlelő kis tehén szemeimet bevetve bírom maradásra. Nem akarom, hogy elmenjen és még nincs is miben haza mennie. Nem mintha nem szívesen adnék neki ruhát, de... Itt marad. Nem megy sehova. Most az enyém... És tényleg az enyém, mert bele egyez, szinte elsőre. A fürdés ötletre nyelnem kell egyet, majd hápogok egy kicsit ahogy megakarom kérdezni, hogy is gondolta, de leesik egy idő után. Huh... Megint láthatom azt a tökéletes testet. Ahh... Elvigyorodom és nyakát átkarolva húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam újra. Édesen ízlelgetem a már egyáltalán nem idegen ajkakat, melyek minden csók után egyre finomabbak. Lassan elválok tőle, még hintve pár apró puszit alsó ajkára.
-Csinálok vizet. Addig szedd össze Kandyt és gyere fel... Apuci.-kuncogok, majd a vállamon lévő izmos karra adok egy utolsó csókot és felmegyek a fehér márvány lépcsőn, végig húzva ujjam az elegánsan díszített fekete korláton. Szeretem a lakásom... Néha kicsit nagy így egyedül... De szeretem.
Harry: Mielőtt magamra hagyna, hogy előkészíthesse a fürdővizünket puszit nyom kezemre, közben halántékának nyomom ajkaimat és utána nézve engedem, hogy menjen. Boldogan vigyorogva kapom fel mellkasomhoz a jóllakott fehér pamacsot és kezeimben reptetve megyek fel vele az emeletre, míg jót nevetek halk ugatásán. Felérve leteszem a szőnyeggel borított padlóra és tudva mi a dolga, befut egy szobába, gondolom a helyére. Füleimre és hallásomra hagyatkozva keresem meg a fürdőszobát, ahova belépve becsukom magam után az ajtót. Ingemet kezdem kigombolni és a fürdőkád mellett foglalatoskodó fiút nézem.
Tao: Felérve az emeletre bemegyek a nagy méretű fürdőbe, ahol már meg is nyitva a meleg vizet kezdem csinálni a fürdőnket. A kád is elég nagy, csak elférünk ketten benne. Beleöntöm a kellemes illatú habfürdőt a vízbe, kicsit többet rakva bele a kelleténél. Nem baj... Sok habunk lesz. Nagy bőszen csinálom a fehér buborékokat, amik egy csomóba állva alakítanak egy báránykához hasonló habkupacot. Ingem azóta már kigombolva libeg rajtam, nadrágom pedig csak a feszes anyag miatt van még rajtam. Amikor már elégnek gondolom a mennyiséget, amit nem is látok nagyon a fehér pamacsok miatt elzárom a csapot.
-Nya, készen van.-mosolygok hátra fordulva és meg is torpanok. Uh... Huh... Hajaj.. Instant orgazmus egy. Végig nyalok ajkaimon és végig mérem, majd egy boldog mosolyt eresztek ahogy szemeihez érek.
Harry: Mosolyogva bólogatok és elé sétálok. Lesimítom felsőtestéről ingét és sajátommal együtt helyezem a mosdókagyló pultjának szélére. Pillanatok alatt vetkőzöm le és a már a kádban ülő fiú mögé ülök miután előrébb csúszott. Jólesően felsóhajtok a kellemesen meleg víz érzésére és lábaim közé húzva páromat mellkasomnak döntöm hátát. Ellazítom magam és fejemet oldalra döntöm vállamra becsukva szemeimet is. Ah, olyan nyugtató és jó így...
Tao: Levetkőzés után már a kádban élvezzük a kellemes meleg vizet, mely ellazítja izmaimat. Mellkasa érzése hátamon még jobb érzést kellt, így fejemet hátra hajtom vállára. Ahh... Tökéletes... Kezemmel kavargatok hullámokat, hallgatva ahogy hangja visszaverődik a falakról. Megkeresem kezeit és ujjainkat összekulcsolva emelem ki a vízből, épp csak addig, amíg megnézem tetoválásait. Kifejezetten tetszenek... Mindegyik. Még a sellő is, amivel eljátszok egy kicsit, úgy mozgatva kezeinket, mintha az uszonyos hölgy tényleg úszna a kádban létre hozott mini tengerben. Miután betegnek titulálom magam csak halkan nevetve rakom vissza a habok alá kacsóinkat.
-Olyan jó így... Veled. Mond csak, Harry, ezután...-nyelnem kell egyet. Nem akarok ebbe belegondolni, még is foglalkoztat a dolog. Ugye nem csak ennyi volt...?
Harry: Államat inkább az ő vállára támasztom és résnyire nyitott szemekkel figyelem. Jót mosolygok kezeinkkel és tetoválásommal való mókázásán és vele együtt nevetek tettein. Szorosabbra fűzöm ujjainkat és arcához nyomom ajkaimat mikor valamit elkezd mondani.
-Ezután mi, Tao?-kérdezem komolyan, mert fogalmam sincs mire akar kilyukadni.-Hm?-dörmögök fülébe és egy őszinte mosolyt telepítek arcomra. Teste köré fonom kezeimet, egy percre se engedve el mancsát. Egyik lábamat behajlítom, ezzel nagyobb teret adva neki és kényelmesebb pozíciót alakítva ki magamnak.
Tao: Valamiért elkapott most a sírhatnék. Ahj... Tettei megdobogtatják szívemet, édes hangja pedig lágyan simogatja dobhártyám. Jobban belebújok ölelésébe és homlokomat nyakába fúrom. Rekedtesen szólalok meg újra, megköszörülve torkomat.
-Ezután...-nyelek egyet.-Ugye még találkozunk? Nem csak ennyi volt? Nagyon megkedveltelek Harry...-ismét nyelek.-Nem akarom, hogy eltűnj...-suttogom nyakába.
Harry: -Nem, nem csak ennyi volt. Találkozunk még.-Víz fedte hasát kezdem cirógatni ujjaimmal.-Nem fogok eltűnni.-Elhúzom fejét nyakamtól és egy puszit adok orra hegyére, majd szájára. Lejjebb csúszom, hogy vállaimat és nyakamat is elfedje a víz.
-Ideje lenne befejezni ezt nem gondolod?-kérdezem sok-sok perc elteltével, mikor már kezdem érezni, hogy libabőrös leszek a lehűlő víz miatt. Tao moccanni se akar, így én sem tudok kiszállni.-Meg fogunk fázni.-Semmi reakciót nem kapok, pedig tudom, hogy ébren van, csak lusta. Ahj...-TaoZi...-nevét fülébe suttogom és elengedem kezét, hogy hasára simíthassak.
Tao: Ahogy megnyugtat elmosolyodom és lehunyom szemeimet. Élvezem a közelségét. Ahogy meghallom hangját, csak relaxálva elemezem magamban annak minden rezdülését. Még egyszer szól és érzem, hogy valóban nem olyan meleg már a víz és a habok is eltűntek. Hasam simizésére viszont nem tudok ellen állni, még testem enyhe fázására utaló reakciói sem ösztönöznek mozgásra. Nevem hallatán már lassan felkelek róla, és elsőként kiszállva keresek neki egy puha köntöst, míg én csak megszárítkozva, magam köré tekerem a falatnyi törölközőt. Kézen fogva vezetem először szobányi gardróbomba, ahol pizsama után kutatok magunknak, a nem vitrines ruháim mellett. Eszméletlen mennyi van... Végül kezembe akad két sima XL-es rövid ujjú, amihez keresek még két boxert is. A normál fajtából, színűből és fazonúból. Nem félreérteni! Csak kisebb... Nem csúzli...
Harry: Elégedetten nézem végig ahogy kiszáll a kádból, majd én is követem és a köpenyt lengén magamra véve követem ruhái közé. Amíg ő keresgél én körbenézve könyvelem el magamban, hogy szép "kis" gyűjteménye van öltönyök és elegáns ruhák terén. Persze a másik, normál ruhákból is. Mire talál megfelelő, pizsamának használható ruhadarabokat a köntös felszívja a rajtam maradt vizet. Nyugodt szívvel vehetem magamra a textileket és mosolyogva kócolom össze itt-ott nedves fürtjeimet, ezzel kiszedve belőlük a hajlakk által beletelepített tartást. Máris jobban érzem magam... Imádok kiöltözve járkálni, de azért a jóból is megárt a sok, szokták mondani. Elhagyjuk a gardróbszobát és a hálóba beérve elterülök párom óriási ágyán, nem hagyva neki helyet, éppen csak annyit, hogy leülhessen. Szokásom ez, ha vendégségben vagyok...
Tao: Átöltözünk a kényelmesebb ruhákba, és kuncogva konstatálom magamban, hogy iszonyat aranyosan néz ki így. Kifelé sétálás közben megigazítok pár rakoncátlan tincset és kiesett hajszálat is eltávolítok róla. Imádom a haját... A szobámba érve rögtön elfoglalja a körülbelül négy személynek elegendő ágyat, nekem csupán egy zsebkendőnyi helyet hagyva, hogy leülhessek. Meg is teszem, a legkellemesebben elhelyezkedve mellette és kezemet hátára simítom.
-Csússz valamerre, Drága én is elfáradtam.-szólok hozzá lágyan, elsöpörve szeméből haját, bele is túrva a puha tincsekbe.
Harry: Bizsergető érintéseire összehúzom magam, azzal a lendülettel fektetve el magam mellett a most eléggé megilletődött fiút. Félig magamra húzva karolom át mikor, mint egy kismacska módjára hozzám bújik. Már csukott szemekkel, mosolyogva túrok szőke hajába tarkójánál és lágy csókokat hintek arca minden, számomra elérhető bőrfelületére. A lehető legkevesebb mozgásomat bevetve kerítem markomba a gondosan összehajtogatott takaró egyik sarkát és magunkra húzom.
A mai napot átgondolva, én sem akarok, hogy ő eltűnjön. Persze ez is csak egy hirtelen fellángolás, semmi nem tart örökké. De(!) ezért kell mindent és mindenkit kiélvezni, ahogy és ameddig csak lehet. Gondolom én... Jól esik a Taoval eltöltött idő és életemben talán először érzem magam ilyen felszabadultan egy nem angol anyanyelvűvel. Ettől eltekintve, szeretnék még sokáig vele lenni...
Az eltelt huszonnégy órán gondolkozva merülök el egy, a valóságnál is szebb világba...
Lássuk csak... Amikor megérkeztünk egy welcome-drinket kellett rögtön lehúznom. Milyen marhaság... Aztán mivel TaoZi körbevezetett az ismert és ismeretlen emberek között, nagyjából mindenkivel innom kellett valamennyit, így kettő-három pohárnyi elfogyott a szénsavas italból. Hh, hülye puccos és előkelő emberek... És akkor még meg sem kell említenem, hogy párom a modellek közt is körbemutatott, dicsekedésből akár, vagy sem, de szintén innom kellett. Persze mondhattam volna, hogy nem, de ki utasítja el az ingyen pezsit? És akkor még ott voltak azok a kis talpaspohárnyiak is, amiket Taoval együtt gyűrtem le, amíg a modellek a szebbnél-szebb összeállításokkal a Gucci új kollekcióit szemléltették. Hihetetlen sok boldogság volt bennem és a mellettem ülő szerencsétlen férfinak folyamatosan csak köszöngettem, hogy elhozott a megtestesült mennyországba. Imádom...
Tao: A bemutató végére már vagy hatvan fangörcsön vagyok túl Harryvel együtt, erre pedig pluszba még le is zárhatom ezt a csodálatos eseményt. Beszédemnek végén talán a hosszú fürtös párom -nehehem olyan értelemben- örül a legjobban, amit ujjongással fejez ki. Látom az emberek hogy néznek rá és én is szemmel korholom kicsit, hogy fejezze be, de belül vigyorgok aranyosságán. Lehet az a sok pezsgő teszi, amit eddig ivott szegény... Nem, nem erőszakoltam rá, én csak udvariasan körbe vezettem, hogy megegyen mindenkit a sárga irigység, mármint, hogy köszönhessek nekik és bemutathassam Harryt híres embereknek. Persze, miből másból? Pff... Hehe... De azért tényleg rekord mennyiségűt letolt. Szóltam volna már nem is egynél, hogy most már elég lesz, mert én is szóltam néhány jelentéktelen, vagy általam utált embernél, hogy kösz nem bocsi, de Ő mondhatni udvariasságból legurította mindet. Csak remélem, hogy még annyira nincs elázva... Persze én is ittam valamennyit, de nem annyit, mint a Drága. Az újabb -már vagy a hatvanadik- köszönöm rohamot is elkacagja nekem, amíg még ücsörgünk kicsit, a pár perce véget ért bemutatón. Megvárom, amíg eltakarodnak páran, úgyse hoztam kocsit és egy örökké valóság lenne kijutni, plusz nem akarom, hogy lecsapják a kezemről Harryt egy "haza viszlek téged és a vendégedet Tao" szöveggel. Aha, ja, engem kidobsz valahol, Őt meg haza viszed magadhoz. Hát barátom nem.
Amikor már nagyjából kiürült a kijárat felállok és Harryt is felállítva helyéről kézen fogom. Adok rá egy szemüveget, amit még itt helybe vettem és magamra is felrakok egy ugyan olyat. Elkezdek -szó szerint- kitörni a tömegből. Köszönök annak, aki köszön, aki meg beszélni akar hozzám azt csak leintem, hogy majd megbeszéljük ha találkozunk, vagy telefonon. Persze vannak olyanok, akikkel semelyiket sem akarom, hogy valaha is megtörténjen, de ez mellékes. Fellökve pár fotóst, papparazit meg újságírót kiverekedem magunkat a tömegből, majd a hűvös utcán megyünk tovább otthonom felé.
-Nem is értem, minek kellet neked annyi pezsgőt meginni.-nevetek, miközben magam felé húzom, ugyanis megint eltévesztette az egyenest, ami így elég görbe lett.
Harry: Percek után, mikor már alig néhány ember van az épületben Tao felrángatja testemet, mely csak pár lépés után akar újra felébredni. Megigazítom a sötétített szemüveget orrnyergemen és mélyet szippantok a kinti kellemes és tisztább levegőből. Bent már azt hittem elájulok, ha nem jutok ki a friss levegőre. Lábaim az önálló életet választják inkább és úgy döntenek, hogy a járda mellé ültetett bokrok és mélyre ásott oszlopok felé visznek, azonban egy magabiztosabb kar visszatartja és a megfelelő irányba vezeti őket. A mellettem sétáló fiú kérdéssel is felérő mondatára felnevetek és megrángatom vállaimat.
-Nem értem hogyan tudtad visszautasítani azt a sok-sok... Sook pezsiit.-dalolom neki az utolsó szavakat elengedve kezét és megfordulok párszor tengelyen körül. Nevetésem felerősödik és újra a szőke hajú Isten mellé állok, összekulcsolva kezeinken ujjainkat.-Uh-uh TaoZi~, van még rágód?-kezdek örömteli izgatottságomban ugrándozni és tapsolgatni, míg a pár pillanatra megálló és zsebében kutató fiút nézem. Felszabadultnak érzem magam és végtelenül boldognak... Nem, nem csak a tucatnyi pezsgő miatt. Sőt, leginkább nem az miatt. Tao társasága az okozója. Végre valaki, aki téged is boldoggá tesz, Harry...
Tao: Továbbra is terelgetem a hiperaktív Harryt, néha felkuncogva tettein. Kész van ez a pasi... Válaszára nem mondok semmit, csak fejet csóválva megyek tovább, terelgetve a kis bárányomat. Nevetése még nagyobb mosolyt csal arcomra. Édes... Amikor összekulcsolja ujjainkat kicsit elpirulok, de csak boldogan megyek mellette. Viszont ez utáni hirtelen tetteire felszalad szemöldököm, majd zsebemben kutatva keresem meg a mentolos rágót és adok neki egy darabot. Boldogan csámcsog rajta akár csak egy répát kapott kis csikó, én pedig ismét megcsóválom fejem. Miután már kezemmel nem tudom rendesen terelni inkább bele karolok, és szorosan mellém húzva megyek tovább.
Harry: Hangosan, nyitott szájjal csámcsogok a számat égetően erős, mentolos rágógumin. Nyugodtan sétálunk egymás mellett az utcai lámpák halvány fényébe boruló utcán, mely kezd egyre kihalni, már alig járnak erre kocsik is, talán öt-tíz percenként egy-kettő. Éppen húznám ki kezemet Tao szorításából, hogy újra ujjainkat fűzhessem inkább össze, mikor fejembe egy nyomó érzés telepszik és megszédülök. Az esemény előtt ráfújt teljes flakonnyi hajlakk miatt tökéletesen göndör fürtjeimbe túrok és kicsusszanok a járda füves szélére. Gyomrom most kezdi megérezni a pezsgő és a néhány más ital hatásait. Míg párom meglepetten figyel, gyomrom elkezdi magából kiüríteni azt a kevés ételt, amit a mai nap folyamán belé juttattam. Kellett neked inni, Harry Styles... Elrendezem magam pár pillanatig tartó hányásom után és visszafordulok kétségbeesett szőke barátom felé.
-Sajnálom...-nézek rá megbánó kiskutyaszemekkel és alsó ajkamat is lebiggyesztem. Pedig már reméltem, hogy egész este jó kedvem lehet. De egy kiadós, idézőjelesen jól elsült öklendezés után, kinek nincs rossz kedve? Ahj...
Tao: Aggódva nézem Harryt ahogy látom rajta a rosszullétet, majd ahogy már gyomra tartalmát adja ki csak legörbül a szám. Jah, Életem... Tudtam én, hogy nem kellet volna az a rágó. Ahogy befejezi és rám néz, csak kedvesen elmosolyodom és közel lépek hozzá. Előveszem szövetzsebkendőmet zakóm belső zsebéből, és kirázva hajtogatott állapotából még közelebb lépek hozzá, hogy megtudjam törölni száját. Egyáltalán nem zavar ez a dolog. Nem vagyok az, aki ilyesmitől undorodik. Meg hát... Harry bánatos boci szemeinek ki tud ellenállni?
-Semmi baj. Nem csináltál rosszat, normális emberi reakció.-mosolygok rá még mindig szája széleit törölve, majd egy ivókúthoz vezetve segítek kiöblíteni a száját és újra letörölgetem. Csak ne legyen bánatos...
Harry: Bűnbánó szemekkel nézem ahogy a nálam idősebb megtörli számat. Készségesen követem a hűvös vizet árasztó kúthoz és kissé felvidultan nyelem a vizet, miután ismételten szárazra törli ajkaimat. A szőke csak pár pillanatra fordul el, amíg megnézi telefonján, hogy mennyire járhat már az óra. Ezt kihasználva pedig benedvesítem kezeimet és ismételten boldogan ugrálva kezdem fröcskölni a fiút, akit aligha pár csepp ér, míg én már szinte mindenhol el vagyok lepve kisebb vízfoltokkal.
Harry! Szólal fel már józan belső hangom. Éppen egy Gucci öltönyt kezdesz tönkre tenni!
Ahj... Fogd már be!
Tao: Amíg Ő folyadékot juttat szervezetébe, én nézek egy időt, ami már elég későre jár. Sötét is van... Ah... Megérzek pár vízcseppet magamon, mire megfordulok és az épp locsizósat játszó Harryvel találom szembe magam. Engem fröcsköl, míg Ő már elégé vizes pár helyen. Felé indulva megfogom kezeit és nevetve akadályozom meg, hogy tovább vizezzen bármit is. Ahogy megpróbálja kiszabadítani kezeit, tovább nevetve gátolom meg, majd háta mögé rakom kezeit, így félig-meddig átölelve a vigyorgó férfit, kivel együtt nevetek boldogan már egy ideje.
Harry: Miután lecsillapodtam hirtelen boldogság rohamomból és már nem szándékozom összevizezni Taot, egy rövid csókot adok a kezeimet még mindig fogságban tartó mancsok gazdájának édes ajkaira. Halkan felkuncogok az elpirult szőkeség láttán, majd kézen ragadva fordítom magunkat irányba, hogy minél hamarabb visszaérhessünk mai vendéglátóm házához. Nyugodtan sétálva tesszük meg a már nem is hosszú távolságot, miközben néha fel-felnevetek egy-egy vicces dolog látványán, vagy gondolat miatt.
Már másodszorra vagyok TaoZi házában, de még mindig elkápráztat a kétszintes lakás belső és külső látványa is. Levetem magassarkú csizmámat és öltönyzakómat is levedlem magamról. Mintha haza érkeztem volna...
Tao: A kis csók után egy bárgyú mosollyal megyek mellette, néha arcomra téve kezemet, hogy ellenőrizzem vörös-e még. Nevetését hallgatom, ami boldog mosolyt költöztet ajkaimra egész utunk alatt. Beérve otthonomba elveszem tőle a zakót, majd cipőmet is lerúgom a helyére és beljebb sétálok. Harry eddig csak az előteret, a konyhát és a nappalit látta, mivel csak átöltözni jött át hozzám még késő délután. Magamról is leszedem a zakót és az övével együtt elviszem a mosókonyhába, hogy szellőztetett helyen száradjanak meg. Ahogy kinyitom, kiskutyám, aki dél óta itt pihenget felém jön és hatalmas álmos szemeivel tekint fel rám. Ahogy végzek a vállfák felakasztásával kezembe kapom, és pár puszit nyomok puha fehér bundájára. Kimegyek a nappaliba, ahol Harry mászkál és elé állva mutatom meg neki a kis szőrgolyómat.
-Ő itt Harry. Harry, Kandy. Kandy, Harry. Ismerkedjetek picit, én addig összedobok valamit.-mosolygok egy utolsó puszit adva Kandynek és Harry arcát is illetem egy hosszabbal, miközben kezébe adom a fehér szőrcsomót. Kimegyek a konyhába, ahova követnek engem, majd próbálva felvenni a házi asszony szerepét kezdek kutakodni, hogy mit tudnék csinálni, amit biztos nem rontok el.
Harry: A ténylegesen otthon lévő személy eltűnik egy ajtó mögött, kihasználom az időt és az eddig fel nem fedezett dolgokat figyelem meg a helyiségekben, melyekben már jártam. Tao egy apró, fehér gombolyaggal a kezében tér vissza társaságomba, majd mikor bemutat -gondolom én- saját kutyájának, akivel, bár voltam itt, nem találkoztam. Kezembe nyomja a kis vattacukornak kinéző állatot, akivel megismerkedem az idő alatt, amíg beérünk a konyhába párom után. A nagy, nyitott konyhába beérve magamhoz húzom az egyik magányosan álló bárszéket egy sarokba, ahol a legkevésbé lehetek a háziasszonyt játszó fiú útjába. Kandyvel az ölemben, egy levakarhatatlan mosollyal arcomon követem minden mozdulatát.
Tao: A hűtő előtt gondolkozom egy ideig, majd egy egyszerű menü mellett kiegyezve kezdek neki az ételnek. Kiveszem az eddig értetlenül bámult hideg szekrényből a bepácolt húst -vagyis azt a két testes szeletet-, majd a pultra teszem. Az otthonról hozott rizsfőzőt is beüzemelem, majd az alsó szekrény mélyén található rizst elő kaparom, miután majd' seggre esek guggoló támaszomban. Feltűröm ingem ujjait és kijebb is gombolom azt, hogy kényelmesebben főzhessek, vagy ahhoz hasonlót csinálhassak. A rizs már fő, a húst pedig legjobb képességeim szerint sütöm, a páclé miatt kevés olívaolajban. A mikróban megmelegítem a most hirtelen nem is tudom milyen mártást, majd megforgatom a húsokat. Lábujjhegyre ágaskodva leveszek két tányért és két poharat, amit még a pultra helyezek. Hangos sípolás jelzi a rizs készenlétét, így azt kivéve a tányérra rakom, szépen elhelyezve azt mindkét vörös színű porcelánon. Igen, vörös. Még valakitől hallottam, hogy a piros edénytől kevesebbet eszel. Hát annyira nem jött be. A hús újabb forgatására készülök, de kicsúszik a csipesz kezemből és ettől megijedve bele is ejtem azt a serpenyőbe.
-Aish...-próbálom kiszedni, nem is kicsit zavarba jőve, de csak egy kevés szenvedés után sikerül.-Anyádat...-suttogom a műanyag tárgynak, majd késznek nyilvánítva az étel fénypontját kiteszem azt is a tányérra. A szószt az egyik szabad sarokba öntöm, majd újra a hűtő elé lépek és kinyitom azt.
-Mit kérsz inni? Van minden.-nézek vendégemre most először mióta a konyhába jöttünk, egy széles mosollyal arcomon, ahogy meglátom az egyik sarokban üldögélő édes kis párost. Apa fia képnek simán elmenne... Hasonlítanak... Ahh, Tao állj le. Kandy nem fog kérni apucit maga mellé...
Harry: Jókat mosolygok Tao szerencsétlenkedésein, de ezen kívül meg sem szólalok, csak néha-néha felnézek. Kandyvel barátkozom, úgy nyúzva és dögönyözve combjaimon ahogy azt egy kisgyermek is tenné. Jól viseli, sőt még élvezi is. Ha macska lenne dorombolna. Ez idő alatt pedig a gyorsan összedobott, mégis ínycsiklandozó étel is elkészül.
-Mindegy.-válaszolok a szőke fiúnak és vállaim megrántásával is erősítem magam. Leszállok a magas székről és az apró kutyát lehelyezem a földre, majd leporolom magamról a rám ragadt kutyaszőrt. A pultba épített csaphoz lépek és megmosom kezeim. Segítek áthelyezni az edényeket az étkezőasztalra és megvárom míg a házigazda elfoglalja helyét, ezután követem én is példáját. Hm, már kong a gyomrom és csoda, hogy nem kezdett el úgy morogni, mint egy feldühített medve, mint szokta általában.
Tao: Ahogy megvan a nem túl kielégítő, de válasz csak jó messze nyúlva minden alkoholtól kiveszek egy valamilyen általam csinált gyümölcslevet. Nem tudom mi van benne, maga a cucc piros, szóval illik a terítékhez. Kiveszem a fiókból a szükséges evőeszközöket, majd lesütve szemeim udvarias tetteire leülök az egymással szemben lévő székek egyikére. Amikor már Ő is lerakja -kifogásolhatatlan- hátsóját kezembe veszem a villát és mosolyogva ránézek.
-Nem sok, nem öt csillagos, de laktató.-nevetek lágyan, majd látom, ahogy Kandy is hozzánk tolja tálkáját, hogy velünk ehessen. Ahogy felnéz Harryre... Ahh... Túl édes...
Harry: Én már rég falatozok, mikor Tao még csak evőeszközeit fogja kezébe és kezdi lebecsmérelni igen is tökéletesen elkészített ételét.
-Szerintem tökéletes!-nyamnyogok egy adag szószos húson és rizsen, nem törődve a teli szájjal beszélésemmel. Felnézek a velem szemben ülő fiú szemeibe és miután lenyelem a már megemészthető ételmaradványokat rá mosolygok. A föld felé fordítom fejemet a műanyag parkettával való súrlódásának hangjára. Mosolyogva nyelem le az újabb falatot és nézek Kandyre.
-A gazdádtól kérj, ne tőlem.-kacsintok a kutyára és villámmal megerősítően bökök párom felé, majd nyugodtan folytatom tovább táplálkozásomat. Nem tudom, hogy mit ehet szegény... Pedig szívesen adnék neki.
Tao: Ahogy már nagy bőszen eszi az ételt és még ízlik is neki egy hatalmas mosoly kerül arcomra. Akkor úgy tűnik valamennyire megy ez a dolog, de nem bízom el magam. Ahogy elkezdem az evést és már elég jól haladok vele meghallom ahogy Kandyhez szól. Sóhajtva felállok, hogy valami más ételt keressek neki, mint a száraz kutya táp.
-Ha már apád nem ad...-csóválom fejem vigyorogva. Nem, nem gondoltam komolyan. Persze... Eljátszottam a gondolattal. Keresek valami szaftos ételt, amit megmelegítve rakok Kandy táljába és amíg ő boldogan eszegeti, én is vissza ülök és folytatom evésemet.
Harry: Telepakolt arccal és levegőben tartott kézzel dermedek meg Tao mondatára, amelyet kutyájához intéz. Ameddig gazdája ellátja étellel a háziállatot így ülök, majd feleszmélve és elrendezve magamban a rám adott megnevezést, eszek tovább.
Mikor befejezzük mindketten késői vacsoránk elfogyasztását felkelek és a piszkos edényeket elöblítve a mosogató gépbe helyezem. Nem úgy néz ki ő sem, mintha annyira ínyére lenne a mosogatás. Lekortyolom megmaradt cukros gyümölcslevemet és párom mellé lépve adok egy nagy, cuppanós puszit arcára. Vállára támasztom könyökömet és arcom felé fordítva őt, megcsókolom. Ah, ez hiányzott most... A bemutató alatt annyira elkápráztattak a ruhák, hogy nem tudtam rá figyelni.
Rövid csókunk után rávesz, hogy maradjak és aludjak nála, mert már túl késő van, én pedig tényleg nem lakom a legközelebb hozzá. Beleegyezek és felajánlom neki a fürdést, mert most az mind a kettőnket jól felfrissítene.
Tao: Miután végzünk az evéssel, elrakja a koszos edényeket, amit hálás tekintetemmel köszönök meg. Annyira nem volt kedvem... Egy hatalmas vigyorral fogadom a nagy puszit arcomon, majd kis csókunk közben csak belemosolygok. Elválásunk után csak kérlelő kis tehén szemeimet bevetve bírom maradásra. Nem akarom, hogy elmenjen és még nincs is miben haza mennie. Nem mintha nem szívesen adnék neki ruhát, de... Itt marad. Nem megy sehova. Most az enyém... És tényleg az enyém, mert bele egyez, szinte elsőre. A fürdés ötletre nyelnem kell egyet, majd hápogok egy kicsit ahogy megakarom kérdezni, hogy is gondolta, de leesik egy idő után. Huh... Megint láthatom azt a tökéletes testet. Ahh... Elvigyorodom és nyakát átkarolva húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam újra. Édesen ízlelgetem a már egyáltalán nem idegen ajkakat, melyek minden csók után egyre finomabbak. Lassan elválok tőle, még hintve pár apró puszit alsó ajkára.
-Csinálok vizet. Addig szedd össze Kandyt és gyere fel... Apuci.-kuncogok, majd a vállamon lévő izmos karra adok egy utolsó csókot és felmegyek a fehér márvány lépcsőn, végig húzva ujjam az elegánsan díszített fekete korláton. Szeretem a lakásom... Néha kicsit nagy így egyedül... De szeretem.
Harry: Mielőtt magamra hagyna, hogy előkészíthesse a fürdővizünket puszit nyom kezemre, közben halántékának nyomom ajkaimat és utána nézve engedem, hogy menjen. Boldogan vigyorogva kapom fel mellkasomhoz a jóllakott fehér pamacsot és kezeimben reptetve megyek fel vele az emeletre, míg jót nevetek halk ugatásán. Felérve leteszem a szőnyeggel borított padlóra és tudva mi a dolga, befut egy szobába, gondolom a helyére. Füleimre és hallásomra hagyatkozva keresem meg a fürdőszobát, ahova belépve becsukom magam után az ajtót. Ingemet kezdem kigombolni és a fürdőkád mellett foglalatoskodó fiút nézem.
Tao: Felérve az emeletre bemegyek a nagy méretű fürdőbe, ahol már meg is nyitva a meleg vizet kezdem csinálni a fürdőnket. A kád is elég nagy, csak elférünk ketten benne. Beleöntöm a kellemes illatú habfürdőt a vízbe, kicsit többet rakva bele a kelleténél. Nem baj... Sok habunk lesz. Nagy bőszen csinálom a fehér buborékokat, amik egy csomóba állva alakítanak egy báránykához hasonló habkupacot. Ingem azóta már kigombolva libeg rajtam, nadrágom pedig csak a feszes anyag miatt van még rajtam. Amikor már elégnek gondolom a mennyiséget, amit nem is látok nagyon a fehér pamacsok miatt elzárom a csapot.
-Nya, készen van.-mosolygok hátra fordulva és meg is torpanok. Uh... Huh... Hajaj.. Instant orgazmus egy. Végig nyalok ajkaimon és végig mérem, majd egy boldog mosolyt eresztek ahogy szemeihez érek.
Harry: Mosolyogva bólogatok és elé sétálok. Lesimítom felsőtestéről ingét és sajátommal együtt helyezem a mosdókagyló pultjának szélére. Pillanatok alatt vetkőzöm le és a már a kádban ülő fiú mögé ülök miután előrébb csúszott. Jólesően felsóhajtok a kellemesen meleg víz érzésére és lábaim közé húzva páromat mellkasomnak döntöm hátát. Ellazítom magam és fejemet oldalra döntöm vállamra becsukva szemeimet is. Ah, olyan nyugtató és jó így...
Tao: Levetkőzés után már a kádban élvezzük a kellemes meleg vizet, mely ellazítja izmaimat. Mellkasa érzése hátamon még jobb érzést kellt, így fejemet hátra hajtom vállára. Ahh... Tökéletes... Kezemmel kavargatok hullámokat, hallgatva ahogy hangja visszaverődik a falakról. Megkeresem kezeit és ujjainkat összekulcsolva emelem ki a vízből, épp csak addig, amíg megnézem tetoválásait. Kifejezetten tetszenek... Mindegyik. Még a sellő is, amivel eljátszok egy kicsit, úgy mozgatva kezeinket, mintha az uszonyos hölgy tényleg úszna a kádban létre hozott mini tengerben. Miután betegnek titulálom magam csak halkan nevetve rakom vissza a habok alá kacsóinkat.
-Olyan jó így... Veled. Mond csak, Harry, ezután...-nyelnem kell egyet. Nem akarok ebbe belegondolni, még is foglalkoztat a dolog. Ugye nem csak ennyi volt...?
Harry: Államat inkább az ő vállára támasztom és résnyire nyitott szemekkel figyelem. Jót mosolygok kezeinkkel és tetoválásommal való mókázásán és vele együtt nevetek tettein. Szorosabbra fűzöm ujjainkat és arcához nyomom ajkaimat mikor valamit elkezd mondani.
-Ezután mi, Tao?-kérdezem komolyan, mert fogalmam sincs mire akar kilyukadni.-Hm?-dörmögök fülébe és egy őszinte mosolyt telepítek arcomra. Teste köré fonom kezeimet, egy percre se engedve el mancsát. Egyik lábamat behajlítom, ezzel nagyobb teret adva neki és kényelmesebb pozíciót alakítva ki magamnak.
Tao: Valamiért elkapott most a sírhatnék. Ahj... Tettei megdobogtatják szívemet, édes hangja pedig lágyan simogatja dobhártyám. Jobban belebújok ölelésébe és homlokomat nyakába fúrom. Rekedtesen szólalok meg újra, megköszörülve torkomat.
-Ezután...-nyelek egyet.-Ugye még találkozunk? Nem csak ennyi volt? Nagyon megkedveltelek Harry...-ismét nyelek.-Nem akarom, hogy eltűnj...-suttogom nyakába.
Harry: -Nem, nem csak ennyi volt. Találkozunk még.-Víz fedte hasát kezdem cirógatni ujjaimmal.-Nem fogok eltűnni.-Elhúzom fejét nyakamtól és egy puszit adok orra hegyére, majd szájára. Lejjebb csúszom, hogy vállaimat és nyakamat is elfedje a víz.
-Ideje lenne befejezni ezt nem gondolod?-kérdezem sok-sok perc elteltével, mikor már kezdem érezni, hogy libabőrös leszek a lehűlő víz miatt. Tao moccanni se akar, így én sem tudok kiszállni.-Meg fogunk fázni.-Semmi reakciót nem kapok, pedig tudom, hogy ébren van, csak lusta. Ahj...-TaoZi...-nevét fülébe suttogom és elengedem kezét, hogy hasára simíthassak.
Tao: Ahogy megnyugtat elmosolyodom és lehunyom szemeimet. Élvezem a közelségét. Ahogy meghallom hangját, csak relaxálva elemezem magamban annak minden rezdülését. Még egyszer szól és érzem, hogy valóban nem olyan meleg már a víz és a habok is eltűntek. Hasam simizésére viszont nem tudok ellen állni, még testem enyhe fázására utaló reakciói sem ösztönöznek mozgásra. Nevem hallatán már lassan felkelek róla, és elsőként kiszállva keresek neki egy puha köntöst, míg én csak megszárítkozva, magam köré tekerem a falatnyi törölközőt. Kézen fogva vezetem először szobányi gardróbomba, ahol pizsama után kutatok magunknak, a nem vitrines ruháim mellett. Eszméletlen mennyi van... Végül kezembe akad két sima XL-es rövid ujjú, amihez keresek még két boxert is. A normál fajtából, színűből és fazonúból. Nem félreérteni! Csak kisebb... Nem csúzli...
Harry: Elégedetten nézem végig ahogy kiszáll a kádból, majd én is követem és a köpenyt lengén magamra véve követem ruhái közé. Amíg ő keresgél én körbenézve könyvelem el magamban, hogy szép "kis" gyűjteménye van öltönyök és elegáns ruhák terén. Persze a másik, normál ruhákból is. Mire talál megfelelő, pizsamának használható ruhadarabokat a köntös felszívja a rajtam maradt vizet. Nyugodt szívvel vehetem magamra a textileket és mosolyogva kócolom össze itt-ott nedves fürtjeimet, ezzel kiszedve belőlük a hajlakk által beletelepített tartást. Máris jobban érzem magam... Imádok kiöltözve járkálni, de azért a jóból is megárt a sok, szokták mondani. Elhagyjuk a gardróbszobát és a hálóba beérve elterülök párom óriási ágyán, nem hagyva neki helyet, éppen csak annyit, hogy leülhessen. Szokásom ez, ha vendégségben vagyok...
Tao: Átöltözünk a kényelmesebb ruhákba, és kuncogva konstatálom magamban, hogy iszonyat aranyosan néz ki így. Kifelé sétálás közben megigazítok pár rakoncátlan tincset és kiesett hajszálat is eltávolítok róla. Imádom a haját... A szobámba érve rögtön elfoglalja a körülbelül négy személynek elegendő ágyat, nekem csupán egy zsebkendőnyi helyet hagyva, hogy leülhessek. Meg is teszem, a legkellemesebben elhelyezkedve mellette és kezemet hátára simítom.
-Csússz valamerre, Drága én is elfáradtam.-szólok hozzá lágyan, elsöpörve szeméből haját, bele is túrva a puha tincsekbe.
Harry: Bizsergető érintéseire összehúzom magam, azzal a lendülettel fektetve el magam mellett a most eléggé megilletődött fiút. Félig magamra húzva karolom át mikor, mint egy kismacska módjára hozzám bújik. Már csukott szemekkel, mosolyogva túrok szőke hajába tarkójánál és lágy csókokat hintek arca minden, számomra elérhető bőrfelületére. A lehető legkevesebb mozgásomat bevetve kerítem markomba a gondosan összehajtogatott takaró egyik sarkát és magunkra húzom.
A mai napot átgondolva, én sem akarok, hogy ő eltűnjön. Persze ez is csak egy hirtelen fellángolás, semmi nem tart örökké. De(!) ezért kell mindent és mindenkit kiélvezni, ahogy és ameddig csak lehet. Gondolom én... Jól esik a Taoval eltöltött idő és életemben talán először érzem magam ilyen felszabadultan egy nem angol anyanyelvűvel. Ettől eltekintve, szeretnék még sokáig vele lenni...
Az eltelt huszonnégy órán gondolkozva merülök el egy, a valóságnál is szebb világba...
Köszönjük, hogy elolvastad! :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése