PingPong ~ SugaGyeom ~ 18+ ~ 2. Rész - Vége

PingPong

18+
SugaGyeom - YoonGi(Suga) x YuGyeom [BTSxGOT7]
plusz szereplők: BTS és GOT7

Felosztás: Zsani - Suga, Dalma - YuGyeom

Figyelmeztetés: Szexuális tartalom.

YoonGi: Az enyhe hideg kellemesen simogatja bőrömet, ahogy még mindig kint ülünk az udvaron, várva a két éppen békülő Dongsaengre. Komolyan mondom... Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Dugtak, megtörtént. Jó volt, ennyi. Mondjuk azért Nam viselkedése meglepett, ahogy YuGyeomé is, de ha úgy vesszük kiszámítható volt. RapMon egyértelműen a tűzzel játszott, ami meg is égette. Így járt.
A hintaágyban ücsörögve ringatózom, a többi boldogtalan szerencsétlent nézve magam körül, kik szintén ki lettek paterolva a garázsból, mint jó magam. Amin már meg sem lepődöm az az, hogy a két reménytelen szerelmes csak egymás mellett ülve emészti a dolgokat, már a bömbölés küszöbén ücsörögve és meg-meginogva a sírás nyomasztó szobája felé, mindezt egy-egy könnycseppel jelezve. Csapatunk csendes tagja fejcsóválva ül le közéjük, a két búbánatos buksit vállára hajtva, akár csak egy édesapa, ki bár nem tud hogy állni a dolgokhoz, megakarja nyugtatni gyermekeit. Amíg Mark pátyolgat, addig a két anyuka ugrándozva próbálnak melegebbet varázsolni testüknek, ami kevés sikerrel megy végbe.
-Még egy menet vagy mi a tököm van már?-morgolódik Jackson, JaeBum kabátja alól, amit még két perce csórt tőle.
-Nem. Biztos, hogy nem. Az csak egy büntetés volt, semmi több.-ül le mellém a kabát tulajdonosa, mellé pedig Jin és JinYoung kucorodik, hátha melegebbet találnak ott.
-Na, úgy látszik fűtőtestnek is elmész JaeBum-ah. Mondjuk az is vagy.-vigyorgok rá, míg ő gyilkos pillantásokkal dobál engem.
-Menj a picsába. Rajtad nem szoktak focizni?-vigyorog most ő, teljesen abban a hitben élve, hogy vicces volt.
-Nem, nem. Hokizni szoktak rajtam.-kacsintok rá egy győzedelmes nevetéssel. Végre befejezi a beszélgetést a két vattacukor, így bemehetünk. Mintha mi sem történt volna játszunk és beszélgetünk tovább, folytatva a félbehagyott összeröffenést.

YuGyeom: Miután NamJoonnal minden kis dolgunkat lerendeztük az akkor szűk légterű garázsban, újra beinvitálom az eddig kint fagyoskodó vendégeket. Amíg a frissen beérkezett emberek folytatják a pingpong mérkőzéseket, én nyugodt szívvel tűnök el a házat és a garázst összekötő fémajtó mögött nagyjából tíz-tizenöt percenként. Behordom a megüresedett tányérokat és a kukába helyezem a már semmi folyadékot nem tartalmazó műanyag palackokat.
Egyik fordulásomnál JiMin alacsony termetébe botlok, aki könyörgő szemekkel néz rám és kér meg, hogy szerezzek valamit, amivel fel tudnánk melegíteni a lehűlni készülő helyiséget. A házba betérve kezembe fogom a még minden előtt, általam elővett hősugárzót és kicipelem a szobába, ahol be is üzemelik azok, akik jobban értenek ehhez, mint én magam.
Fél óra se telhetett el azóta, hogy újabb adagnyi rágcsálni valókat hoztam ki a bandának, a műanyag edények már most az ürességtől konganak. Körbe nézve a helyiségben, mindenki ébernek tűnik, aki az is szokott lenni.
-Fiúk, nincs kedvetek leugrani a boltba? Komolyan mondom, amikor idejöttök kiesztek a vagyonomból.-Utolsó mondatomat végig nevetem, ezzel nyomatékosítva humorosnak szánt megjegyzésemet. Természetesen mindenki rám kapja tekintetét és vállat vonva kelnek fel, hogy együtt vásárolhassanak be. Együtt többre mennek, mintha csak hárman mennének... Amilyen jól tudnak tájékozódni a nagy bevásárló üzletekben. Mindenki egytől-egyig felkel, Jin és JB kocsijai felé véve az irányt elhagyják házam területét, egyik kedves bandatársunkat magára hagyva velem. YoonGi teljesen nyugodtan húzza a lóbőrt, valamelyik jómadár kabátjába burkolózva az egyik fotel mélyében. Aranyos, amikor alszik. De csak, amikor alszik...

YoonGi: Ahogy beljebb lépünk, én már a második meccs végig nézése után bealszok a kellemes meleg miatt. Még félálomban érzem, ahogy Jin rám teríti feleslegessé vált kabátját, mely még jobban adja nekem azt a helyzetet, hogy könnyedén elaludjak, mint egy csecsemő. Mély alvásomból talán az zökkent ki, hogy egy tekintet fúródik arcomba, megpróbálva léket vágni egyes pontjaiba. Meg talán az, hogy meleg is van már. Szemeimet dörgölöm ökleimmel, majd macskásan nyújtózkodva ásítok egyet. Körbe nézek, de a házigazdán kívül senkit sem látok környezetemben. Felülök a fotelben, még mindig ébredezve, majd a velem szemben pakolászóra vezetem pillantásom. Nem zavartatva magam végignézek a fiatalabbon, még mindig csak félig kinyitott szemekkel. Asszem értem NamJoont. Teljesen értem.
-Hova küldted a barmokat?-nevetek lágyan. Körbenézek és egy meghagyott vizes üvegbe kortyolva felfrissítem torkomat. Miért olyan idegen ez nekem? Mármint voltam már egyedül egy szobában, helyiségben és légtérben YuGyeommal, de most valahogy más érzésem van. Mint amikor kiszemelek magamnak valakit a klubban. Csak más. Merőben más. Tisztán láttam Monsteren a nyomokat, amik több, mint valószínű -sőt, egyértelmű-, hogy a Maknaetől származnak. A kis tökös egy vadmacska lenne? Hmm... Egy vigyor kúszik arcomra, ahogy tervem testet ölt fejemben, kis képekben elém tárva a lehetőségeket.

YuGyeom: Rendezgetésemből egy halk ásítás hív vissza a valóságba, de továbbra sem hagyom abba. Suga fáradt hangján szól hozzám, egy már sokkalta erősebb, mégis lágy nevetéssel. A kezemben tartott pingpong ütőket leteszem az asztalra, ezzel a megszokottan fáradt tekintetű srác felé is fordulok.
-Boltba.-Egy kis szavamat félvállról vetem a meglepődött tekintetű zöldségnek. Nyugodtan sétálok a garázs, a kert felé nyíló ajtajához. A nagy zsák szemetet mancsomban tartva, pillanatok alatt megfordulva viszem ki a kukába, majd jövök vissza a szobába. Körbe járom a helyet, hogy minden magára hagyott kabátot, vagy kardigánt összeszedjek és a garázs egyik alig szembetűnő sarkában rejtőzködő fogasra aggassam azokat. Tevékenységem minden egyes kis mozdulatát YoonGi nagy figyelemmel követi, lyukakat égetve hátamba és kezeimbe.
-Kérsz valamit, Hyung?-Suga az egyetlen, akit a bandából ténylegesen Hyungnak szólítok. Nem azért, mert félek tőle vagy, mert annyira tisztelném, hanem mert ő az, akit nem tudnék olyan becenevekkel illetni, mint a többieket. Újra házam belsejébe indulok, de most már az idősebb is követ, ezzel erősítve meg nekem igenleges válaszát.

YoonGi: A válasz után csak bólintok, majd kicsivel utána jövő kérdésére nem válaszolok, csak követem abba a ismeretlenül ismerős házba. Voltam már bent, nem is egyszer, de a titkait még nem fedte fel nekem igazán. Érezni az otthonosságot, még is sosem lehetett kiismerni, mivel ismeretségeim -ahogy mindenki másnak- csak a nappaliig és a lenti WC-ig és helyiségekig terjed. Az emeletet még nem volt szerencsém látni, eddig soha.
Belépek a házba, ahol rögtön szemet szúr, a falon látható vörös folt. Szóval ezt takargatja Nam a kezén, ahaa...
-Azt a foltocskát le kell festened. Ja és... Falnál? Rendesen begurulhattál.-kuncogok, jobban megnézve a falrészt. Nem semmi... Ha ezt előbb tudom lehet én hívom ki egy meccsre. Na jó nem. Azért ennyire nem vagyok macsó. De most már biztos, hogy megkezdem a tervem első felét.

YuGyeom: -Igen, tudom. Lehet rácsörgök a srácokra, hogy vegyenek valami festéket, ha van.-vállaimat megvonva lépkedek tovább a konyha felé.-Arra pedig a megjegyzésed nélkül is rájöhettél volna, hogy mennyire is voltam dühös.-hátranézek a mögöttem álló zöld hajúra. Leveszek egy üvegpoharat a legfelsőbb polcról, amikor beérünk a konyhába és vizet engedve abba inni kezdek. Az éltető folyadék elfogyasztása után kisurranok a konyha ajtajában pihenő fiú mellett.
-Szolgáld ki magad, Hyung! A hűtőben még talán találsz valami innivalót vagy akármit, nézd meg. Sör meg a pult végén, a kis szekrényben van.-A nappali ablakával szembeni lépcső fokait kezdem szedni egymás után, hogy felérhessek a vendégeim számára titkos emeletre. Ha valakit haza is hozok, akkor is a földszinten használom a hálószobát. Még a banda se látta a felső szintet, pedig őket már hónapok óta ismerem, és szinte az én házam a második otthonuk. De nem fog eljönni hamar az a nap, mikor megnézhetik. Nem, nem. Nem titkolok semmit, nincs itt semmi olyan, amit szeretnék, ha soha se látnának, de azért ez a személyes légköröm.
Igazi hálószobámba belépve az ágyamra ülök és telefonomat kezembe véve kezdem tárcsázni HoSeok számát. Még talán ő az, aki meg tudja jegyezni amit kérek tőle. Fél óra alatt le is beszélem vele, hogy szerezzen valami kék falfestéket vagy valamit. Az is csoda, hogy csak harminc percbe tellett ezt elmondani neki. Ez idő közben megfeledkezem arról, hogy nem egyedül vagyok itthon, de egy gondolatnál többre nem is futja nekem ezzel kapcsolatban. Nyugodtan heverészek szobámban a telerajzolt plafont bámulva.

YoonGi: Egyszerűen mozog a konyhában, szavai pedig semlegesen potyognak ki ajkain. Felmegy saját rezidenciájára, engem a konyhában hagyva, de tisztán hallom, hogy felhívja a fiúkat. Gyorsan gondolkozom, miközben hallgatom hangját, majd eszembe jut egy zseniális terv. Gyorsan előkapom telefonom, hogy írhassak a két Ommának, hogy kéne venni még pár dolgot. Bebiztosítom a hosszas távolmaradásukat azzal, hogy azt mondom a kutyámnak lesz. Hiába, szeretik a kis dögöt mindannyian. Meg azért az "anyám megöl, ha nem egy szatyor virágmaggal és hozzá tartozó eszközökkel térek haza" szöveg is megteszi a hatását, hisz ismerik anyámat és a virágok iránt áradó fanságát. Komolyan. Meglát egy orchideát, ami valami speciális, tuti-frutti néven van számon tartva és már levág egy orrvérzéses fangörcsöt. Szörnyű.
A hűtő felé lépve veszem ki a tejet, amibe dobozostul beleiszok, majd YuGyeom poharát a mosogatóba teszem. A karton általam kifogy, így összehajtogatva kidobom a kukába, majd tekergetni kezdem briliáns elmém fogas kerekeit. A fürdőbe veszem az irányt és a csaphoz lépkedve veszem magam enyhe kezelés alá. Vizet engedek kezemre, és hajamat kicsit benedvesítem, így magamra öltve egy koszos rossz fiú kinézetét, ami egyébként is vagyok. A szememen enyhén megpihenő, alig látható sminket kicsit elkenem, hogy látványosabb hatást keltsen, mégse hasonlítsak híres popsztárokra. Amikor ez megvan még hajamba túrok, de telefonom csörögni kezd, miközben már kitettem lábam a helységből.
Beleszólok a telefonba, amiben egyik főnököm hangja cseng fel, igen csak könyörgő hangnemben. Tegnap mondtam fel, de szegény még mindig nem tudja felfogni.
-Nem. Nem fogok vissza menni. Nem ez életem munkája értsd már meg! De? Nincs de! Nem az életem célja, hogy szex telefonosként legyek sikeres és hallgassam a nyögéseidet, miközben idézőjelesen dolgozom és az ügyfélnek csinálom a magán számot! Kurvára de nem ehhez van kedvem! Ahogy hozzád se, úgyhogy felejts el kérlek és akadj le rólam a picsába, mert most már nagyon elegem van belőled. Nem érdekel hogyan oldod meg a drog ügyeidet, én már nem hozok profitot, ennyi volt és ha nem sikerült megérteni, szívesen a szádba rágom egy gázcsővel. Na, menj a kurva anyádba, csá!-leteszem a telefont, majd kicsit kifújom magam. Hu a tököm... Kabátomat leveszem, így csak egy szaggatott fehér pólóban nyugszom tovább. Lassan kezdem venni a lépcsőket, egy vigyorral arcomon.

YuGyeom: Kényelmes fetrengésem közben egy ismerősen és hangosan csengő hang fogad lentről. Suga valakire nagyon mérges lehet, és egyoldalú beszélgetéséből kiveszem, hogy telefonál, még pedig volt főnökével. Talán a banda fele tudja csak, hogy az idősebb milyen munkákat végez, illetve végzett és ezek közé az emberek közé én is beletartozok. Nem tudom hogy és miért, de velem is meg lettek osztva az információk.
Fejemet megrázom, hogy visszatérjek a valóságba, majd puha párnáim közé fúrom nagyot szippantva a kellemes virágillatból. Testemet összehúzom, nagyjából egy óriási gombóc kinézetét felvéve magamra a sötét szobában. A redőnyöket még reggel elfelejtettem felhúzni, így szinte semmi fény nem jut be a zárt, felső szinti folyosóról sem. Már az alvás szélén vagyok, mikor halk lépések által keltett neszt hallok meg a nyílászáró felől. Fejemet képtelen vagyok kiemelni a lehetetlenül puha és kényelmes párnák közül, ezért még mindig összegömbölyödve várom a másik itt tartózkodót.

YoonGi: Fellépkedve a lépcsőn vetem bele magam az ismeretlenbe, egyenesen a félig kinyitott fehér ajtó felé irányítva lábaimat. Bemegyek a szobába és nem lepődöm meg. Annyira YuGyeom... Körbenézek a kellemes hangulatú helyiségben, míg meg nem állapodik tekintetem az élő rózsaszín gombolyagon, ki királyi méretű ágyában kucorog. Aranyos. Egy tőlem nem megszokott lágy mosollyal felé fordulva ülök az ágyra, majd elfeküdve támaszkodom meg könyökömön, nézve a már majdnem alvót. Kitűrök pár kósza tincset homlokából és tovább nézem arcát még mindig mosolyogva.
-Igazi vendéglátó.-szélesedik ki mosolyom, míg hangom nyugodt és szokásos mély tónusban szólítja meg Őt, ki még mit sem sejt...

YuGyeom: Az ágybetét kellemesen süllyed be, felvéve az éppen ráfekvő alakját, akinek égető pillantását arcomon érzem. Egy kisfiús mosoly telepszik ajkaimra, majd ahogy elér a megvilágosodás, hogy ki is telepedett le mellém és intéz felém kedves... Túl kedves gesztusokat arcom érzelemmentes jelmezébe bújik.
-Tőlem nem várhattál mást.-Hajamat összeborzolom és felülök a most mindennél kisebbnek tűnő ágyon. Törökülésbe tornázom magam, majd az éjjeliszekrényhez nyúlva felkapcsolom az egyik lámpát.-Mit szeretnél?-kérdésemet egyenesen szemeibe nézve intézem hozzá, melyek most valahogy máshogy festenek. Pillanatokig tanulmányozom, hogy mi változott látószervei körül, mire rájövök, hogy a smink teszi ezt. Kérdésem lényege azonban tényleg az volt, hogy megtudhassam, miért jött fel az emeletre utánam, amikor biztos tudta, hogy nem véletlenül nem járt még itt senki. A saját "szüleimet" nem invitálom ide, amikor úgy adódik, hogy a házamba tévednek. Hh, fura egy életet élek.

YoonGi: Csak rá vigyorgok, majd én is törökülésbe húzom magam. Nem válaszolok neki, inkább elveszek az enyhe fény által megcsillogtatott szemeiben. Csodálva nézem, holott, csak egy egyszerű figyelem elterelés ez az egész. Lassan felé mászok, keresztbe húzott lábai fölött megtámaszkodva, hogy a lehető legközelebb legyek arcához.
-Yugyeom-ah... Mikor lettél te ilyen helyes?-kérdezem száját szuggerálva, amitől elszakítva tekintetem szemébe nézek. Mindent eláruló pillantásaim őt fürkészik, minden tetteim ellen szóló ellenállását megállítva, csupán csak szemeim bűverejével. Az ágyhoz közeli gurulós széket meglököm, így az halkan koppanva a nyitva hagyott ajtón, egy hallható csapódással bezárul, ezzel már biztosítva arról, hogy csak mi ketten maradtunk. Felfalom... Olyan édes...

YuGyeom: Kezeimmel hirtelen támaszkodom meg, hogy közelembe került testét újra elfogadható távolságra száműzzem enyémtől. Arcom egy fintorba rándul, s orromat felhúzva nézek az előttem ülőre, mikor felteszi kérdését.
-Így születtem, Hyung.-Vállaimat megvonva adok választ neki. Bal kezemet elemelem az ágy puha anyagától és tenyeremet Suga arcára helyezve tolom messzebb az idősebbet. Már most nem jól kezdődik. Tudom, legalábbis sejtem, hogy valami hátsószándék van minden tette mögött meglapulva, amire pillanatok múlva úgyis fény derül.

YoonGi: Válasza mosolyt csal arcomra, ahogy érintése is miközben eltol magától.
-Tudom milyen érzés.-kuncogok magamba, ahogy hátra dőlve kicsit kicsúsztatom telefonom farzsebemből, hagyva, hogy végig másszon a takarón, majd halk koppanással érjen földet a szőrme szőnyegen. Testsúlyom könyökeimre támasztom, míg lábaimat hanyagul terpeszbe rakom. Úgy nézem tovább, nem eresztve tekintetét.
-Gondolom te is beletartozol abba a pár személybe, aki tud egyes "munkahelyeimről" és hasonló annak csúfolt dolgokról. De azt pontosan nem tudom, hogy mennyiről tudsz és kíváncsi lennék, hisz' lehet vannak olyanok, amikről én nem tudok.-nevetek lágyan. Hergeljük kicsit... Hátha nem kell megerőszakolnom teljesen.

YuGyeom: Enyémhez hasonlóan önszeretettető kijelentésén felhorkantok és fejemet hátra csapom egy pillanatra. Ágyamon terpeszkedő alakján végig vezetem tekintetem, majd mély levegőt véve nézek vissza szemeibe.
-A fontosabbakról és többé-kevésbé érdekfeszítőbbekről tudok. Tehát egy jó párról.-válaszomat minél rövidebbre, de annál kielégítőbbre szövöm, egyenesen szeme mélyére fúrva enyémet. Mancsommal az ágyam széléhez nyúlok, és felhúzom a fekvőhelyre a teli vizes palackot. Kupakját lassan csavarom le, figyelve az idősebb szavait és számhoz emelem. Lassan futtatom a folyadékot szájüregembe, alig érintve a palack száját enyémhez.

YoonGi: Ahogy meghallom a választ csak lágyan nevetve hunyom le szemeimet.
-Hát akkor pont nem az érdekesebbekről.-nevetek tovább, fejemet pedig hátra csapom.-A személyi szexuális tanácsadóról nem tudsz. Sem a sztripper állásról.-nevetésem nem hagy alább és tisztán hallom, ahogy megáll kortyolás közben.-Drága vagyok, úgyhogy érezd magad megtisztelve, Nagyfiú.-mosolygok és résnyire nyitva szemem ránézek. Kész van. Teljesen kész. Elkuncogom magam. Innen már egyszerű lesz.

YuGyeom: Megakadályozom, hogy az ital tovább áradjon számból torkomon keresztül gyomromba, mikor meghallom milyen állásokba is keveredett még Hyungom. Bár az üveg már nem tartózkodik számnál, félrenyelek mostanra kapott becenevem hallatán. Amilyen lassan csak lehet, az időt húzva csavarom a fedőjét a flakonra és teszem vissza az ágy mellé helyére. Teljes testemmel fordulok újra a zöld hajú felé kikerekedett szemekkel. Megköszörülöm torkomat és ismételten az érzelemmentes ábrázatomat veszem magamra. Hirtelen jöttek az új információk, bár annyira amennyire gondoltam volna nem leptek meg az idősebb ilyesfajta munkái.
-És mond csak, Hyung...-alsó ajkamat beharapom miután kiejtem megnevezését.-...hogy is működik ez a szexuális tanácsadás?-Kirívóan nézek rá, míg kezemet mellkasom előtt keresztezem. Ha te így, én is így.

YoonGi: Látom hogy néz rám, így én is hasonlóan méregetem. Mintha nem tudnék beszélni róla nyíltan. Kicsikém azt hiszi ezzel most sarokba szorított. Ahw de aranyos.
-Egyszerű. Felhív, meghív magához, beszélgetünk. A szokásos kérdések, mint a hova kell dugni, helyettesíti-e a nyál a síkosítót, feltétlenül muszáj-e gumit használni és, hogy baj-e az, ha közben másra gondolunk.-sorolom neki a kérdéseket, amit szüzek szoktak feltenni.-Akkor van, aki pózban kér segítséget, hogy hogyan kell odáig eljutni, melyik a legjobb és melyiket hogy kell. Akkor ezt így ruhába megmutatom, ha szükséges. De van, hogy szopásban kérnek tanácsot. Hogy kell, hogy élvezetesebb és milyen technikák vannak. Akkor ennél plusz pénzért bevállalom az élő bemutatót és kipróbálási lehetőséget. Persze, olyan kérdésekre is válaszolok, mint a lenyelem nem nyelem, bajom lesz-e, ha igen és hasonlók. Talán a leggyakoribb kérdés az, hogy milyen szögből lehet elérni a prosztatát, de most őszintén, honnan a faszomból tudjam. Valakinek sikerül valakinek nem.-hajtom hátra fájdalmas arccal fejem, de közben vigyorom nem hervad le. Meg vagy, cica... 

YuGyeom: Számat eltátva és tepsi méretű látószervekkel hallgatom végig mondandóját.
-Khm... É-Élő bemutató...?-dadogásom ellenére megkérdőjelezem a részt, melynél teljesen lemaradtam és alig ment, hogy tovább figyeljek. Arcomra teszem hűvös kezeimet, hátha lehozhatom velük a vörösséget bőrömről. Most kezd zavarba és lázba hozni egyszerre, amit elmondott. Nem tudom mit tudnék még reagálni eme kielégítő válaszra. Kihúzom magam alól a kétrészes takaró egyikét és elbújtatva mindenemet az mögé, süllyedek el még jobban zavaromban, félre téve a szexuális fűtöttséget, mely kettőnk közt kezd egyre előtűnni. Aish, YoonGi Hyung... Ez már az én merészségemnek is határt szab, mégis csak frissen hallott dolog, új információ.

YoonGi: Zavara megmosolyogtat és ahogy magára húzza a takarót, már tudom, hogy elértem célomat. Érzem a forrósodó levegőt és buzgó véremet is, mely szélsebesen száguldozik ereimben, a legtöbb vérsejtet mind egy helyre irányítva.
-Igen. Ha szükséges megmutatom, aztán kipróbálja, mit tanult vagy megmutatja, mit tud én meg kijavítom és tanácsot adok.-húzom magam újból török ülésbe, majd kicsit közelebb mászom.-Lenne valami, amiben tudok segíteni?-nézek szemébe, majd egy pillanatra az őt takaró paplanra. Hmm... Mekkora lehet a gond? Már, ha ő így nevezi...

YuGyeom: Nagyot nyelek mikor felelete után újra felül. Amennyire még tudok, teljesen kicsúszok az ágy szélére. Kérdésére az engem borító pokrócot magamhoz szorítom és szemeimet körbefuttatom a szobában, tekintete elkerülése érdekében. Az Istenért se néznék most rá.
-N-Ne...-torkomat megköszörülöm, és egy kis magabiztosságot veszek szavaimra.-Nem, nincs.-Ujjaimat tördelem a virágmintás huzattal ellátott takaró felett, még mindig mindent kielemezve és nézve, kivéve YoonGi személyét. Aish, miért vagyok ilyen? Ilyenkor miért nem jön elő a merész YuGyeom?

YoonGi: Ahogy akadozva válaszol, kicsit úgy fest, mint egy sarokba szorított kölyök kutya. Pedig én nem akarom bántani... Mosolyogva csúszok elé és pár percig csak szemébe meredek, majd lassan közeledem arca felé. Ajkait veszem birtokba, lassan csókolva a megszeppent fiút. Elválok tőle pár pillanatra, de még néhány csókot hintek párnáira. Nem bírom megállni... Nyakához hajolok és az édes, fehér felületet kezdem ellepni csókokkal, néha megszívva kicsit, de nem hagyva nyomot. Így falom tovább nyaka egyes területeit, várva, hogy átadja nekem magát vagy sem. Azért nem feltétlen akarok erőszakos lenni...

YuGyeom: Ha tudnék menekülnék Suga elől, de az ágyon már nincs olyan hely, ahova megbújhatnék. Ajkait szuggerálom ahogy egyre közelebb kerülnek hozzám és így számhoz. Hosszú puszikat kapok csak, melyek pillanatokra is akár, de kiverik fejemből a dolgot, hogy éppen a festett hajútól származnak. Halványan mosolyodom el, és hátára simítom kezeimet. Lábaimat továbbra is a paplan meleg anyaga alatt hagyom, hogy kinyújtva szétterpesszem őket, ezzel közre fogva az előttem térdelőt. Halványan somolyogva élvezem a lágy csókokat és szívásokat nyakam vékony szarurétegén, az idősebb hátát simogatva. Hh, a nem létező nyugodt Suga. Erőszakosabbá válik minden tette, mikor rájön, hogy benne vagyok bármit is akar. Le kellett volna kopognom...

YoonGi: Még lágyan ízlelgetem nyaka bőrét, viszont amikor megérzem, hogy benne van a dologban, már kicsit hevesebben esek neki. Arrébb húzom, hogy ne essen le az ágyról, egyenesen a párnák közé nyomva. Felcsókolok nyakán, egészen állkapcsáig, majd megszabadítom a takarótól, ami így egyenletesen gyűrődve terül el mellettünk, ezzel egy szép látványt nyújtva. Mint valami filmes szenvedélyes szex jelenet, amit felülről vesz a kamera... Leveszem magamról pólómat, jobban mondva szakítom és magam mellé rakom. Hátha kell még... Csípőjére ülök és felhúzom őt a párnák közül, egyenesen ajkaimra. Sokkal vadabb csókban részesítem, mint az első, nyelvemet is belevíve a szenvedélytől és most már egyre több nyáltól csöpögő csókba.

YuGyeom: Készségesen hagyom magam, hagy tegyen amit akar. Mikor behúz óriási ágyam közepére és leszedi rólam a paplant, már vezetném kezemet az eltávolított tárgy irányba, de csupasz felsőtestének látványa megakadályoz. Felsóhajtva ülök fel szavak nélküli kérésére és viszonozom heves, mégis lábakat remegtető csókját. Egyik kezemmel újra megtámasztom testemet a párnák közt. Míg másik mancsommal körbejárom fedetlen, hihetetlenül fehér hasát és mellkasát, kiélvezem minden kis részletét testének. Hh, érdekes menet lesz ez... 

YoonGi: Elszakadva ajkaitól térek vissza nyakára és újra elfektetem. Nadrágja gombját kicsúsztatom annak helyéről, majd kínzó lassúsággal húzom le izmos combjain. Pólójától is megszabadítom, majd mellkasát veszik kezelésbe ajkaim. Mámorító... Mellbimbóját kezdem ízlelgetni, majd fogaim közt tartva engedem ki számból, míg elhelyezkedem lába között, igen csak nagy problémáját is érintve. Kulcscsontjához megyek vissza, hogy az alá szívhassak egy kis foltot. Hasfalát is bejárom ajkaimmal, lassan csinálva mindent még a szívásokat is. Kínzás... Kell... Mindig kell...

YuGyeom: Puha, sértetlen bőrét markolászom és fejemet amennyire a párnák engedik hátracsapom, nagyobb helyet adva az azt borító bőrön munkálkodónak. Szemeimet összeszorítom és úgy élvezem egyre jobban minden egyes tettét a felettem tornyosuló fiúnak, ezt jelezve is neki hangos, mély sóhajaimmal. Mikor viszont YoonGi mellbimbóimat kezdi izgatni első nyögésnek nevezhető hangom is előtör torkomból. Csalódott sóhajt hallatok, mikor szabadjára engedi őket és hajtincsei közé ásom ujjaimat. Mellkasom gyorsan mozog fel-le ahogy zihálva veszek magamhoz egyre többet és többet a forrósodó levegőből. Elképesztő, hogy pár perc alatt mennyi mindent tud kiváltani az emberből egy személy, akire eddig még gondolni se mert volna, hogy ilyet tud.
-Yo-onGi... Hyung...-Hangom megremeg neve halk nyögése közben, köszönhetően egy frissen elkezdett, lassú szívásnak, amelyet a csípőcsontomat borító bőrre intéz. Nem lesz jó vége ennek, ha már most így kínoz...

YoonGi: Sóhajait és halk nyögéseit hallgatom, miközben egyre több részét terítem be csókjaimmal. Csípője szívása közben nevem is visszhangzik fülemben, ami után fogaimmal is végig megyek a kis folton, majd elválok bőrétől. Felállva az ágyon leveszem nadrágom, majd újra elhelyezkedve fekszem rá, megtámaszkodva feje mellett könyökeimen. Lehajolva kezdem tépni ajkait, miközben egy kis ízelítőt adok csípőm mozgásából. Eddig érinthetett... Most már nem lesz alkalma.

YuGyeom: Nem fogva vissza magam nézem végig vetkőzését, és szemeibe fúrom enyéimet, míg ismételten fölém kerekedik és felkarjaira markolok. Veszedelmesen jó érzéseket kifejtő csókját nem viszonozom, elhúzom fejemet övétől és ismételten nyögök, azonban hangosabban, mint előtte, csípője mozgását megérezve. Itt száll el az agyam és már semmit nem érdekel csak az, hogy tegyen végre valamit, ami több.
A vágytól és akarattól csillogó szemekkel nézek ismét a még azóta is testemen fekvő fiúra. Hirtelen áll meg minden tevékenységét befejezve, és másodpercekig, sőt percekig csak egymást nézzük. Nem tudom, mi játszódik le a fejében, de most már biztos vagyok, hogy annak rossz -vagy kifejezetten jó- vége lesz. Kíváncsi vagyok...

YoonGi:  Hirtelen válok el az igéző ajkaktól, és csak arcát nézem. Hmm... Akkor most jöhet az, ahogy én szeretem... Felkelek róla és bokszere vékony anyagát könnyedén tépem el és leveszem róla. Jó messze hajítom sajátommal együtt és újból felé mászom. A mellettünk heverő, elszaggatott pólómat kezembe veszem, miközben elhelyezkedek megint lába között. Kezeit feje mögé húzom és a pólóval összekötözöm. Tisztán lehet hallani ahogy meghúzom a csomót, ahogy a póló anyaga egymásnak feszül.
-Megvagy, Nagyfiú...-kuncogok füle mellett, amibe beleharapok. Végig karistolok egész testén, alhasánál pedig elválok és lába közé fekszem. Könyökeimen megtámaszkodom és combját kezdem simogatni, majd merev tagjáról elemelve tekintetem felnézek rá. Huncutul vigyorgok rá és vágytól csillogó szemeimet az övébe fúrom. Nem szeretem az ujjamat használni...

YuGyeom: Összeszorított szemekkel hallgatom végig alsóneműm elnyújtott reccsenését ahogy az lekerül rólam, az idősebb jóvoltából. Szemhéjaim felpattannak, mikor Suga a kezeimet kezdi fejem fölött összekötözni. Ellenkezésemmel semmire se megyek, ami nekem kedvezne. Karomat kezdem rángatni, ezzel még több roppanást kihozva a csuklóimra egyre jobban rászoruló anyagból. Felszisszenek, mikor az már szinte vérkeringésem útjába állva préseli magát bőrömnek, ezzel leendő véraláfutásaimnak helyet biztosítva.
A YoonGi által adott becenevet és halk kuncogását meghallva közvetlenül fülem mellett a karomon feszülő szövet két végére markolok. Megérzem puha bőrét combjaim felületén, mire egy halk sóhajt halatok és lábaimat ösztönösen hajlítom be. A lábaim közt kényelmesen fekvő zöld hajúval szemezek egy ideig, de nem bírva ezt sokáig hátra csapom fejemet és pilláimat lehunyva várom a nálam idősebb következő tetteit.

YoonGi: Ahogy hátra veti fejét elvigyorodom és kínzóan lassan végig nyalok hímtagján. De nem. Nem ezért vagyok itt, ez csak figyelem elterelés. Befeszülését kihasználva rögtön nyílásához hajolok és gondolkodás nélkül kezdem tágítani, nyelvemet használva. Combját markolászom, miközben egyre több és több helyet csinálok magamnak, már körkörösen mozgatva ízlelő szervemet. Belenyögök párszor tevékenységembe, így küldve el az enyhe rezonálást ajkaimtól már igen csak érzékeny részéhez. Még jó, hogy lekötöttem... Ezért minimum egy hajba markolást kaptam volna. De hangja és a póló újabb reccsenése is elég nekem. Nem fogja sokáig bírni az a textil úgy érzem... De hát, baj az egyáltalán? Legalább kiadhatja magából azt a sok, felgyülemlett szexuális feszültséget. Engem pedig a gondolat még jobban felizgat, hogy rajtam fogja levezetni. Alig várom...

YuGyeom: Testem minden szegletét elfedi a libabőr, amikor az eddig tétlenül engem néző fiú végigvezeti nyelvét férfiasságomon. A kezeimet folyamatosan rabságban tartó textilanyagra markolok újra és újra, ahogy izmát fenekemnél kezdem érezni. Izmaimat elernyesztve élvezem jobban, amit az idősebb velem művel. Hangomat vissza se fogva adom ezt tudtára, erősebben reagálva minden, nyögésével megtarkított cselekedetére. Csuklómat szorgosan próbálom kiszabadítani az azokat, még mindig szorosan fogva tartó szövetből, így egyre hangosabban csengő reccsenéseket kihozva abból. Percek és jó pár sikertelen próba után feladom csuklóim kínzását és inkább hangomat adom ki újra és újra. Már lassan úgy érzem magam, mint egy túl jó ribanc, de Suga kiből nem hozza ki ezt az énjét? Komolyan, amit velem művel most... Túl sok.

YoonGi: Érzem, hogy már eléggé kitágult, így elválok tőle. Vadmacskaként mászok vissza fölé, mellkasára hintve pár csókot. Még így is aranyos... De azok a hangok még mindig visszhangoznak fülemben és újra megborzongok. Tudom, hogy új ez neki, így nem jegyzem meg mihez hasonlítottak azok az édes nyögések. Orrunkat össze érintve adok egy rövid csókot ajkaira, majd elhelyezkedem. Nem, még nem adom meg neki az élvezetet. Kezemet levezetem mellkasán, hasfalán, férfiasságán, majd még bejáratát is megsimítom. Tekintetét viszont közben nem engedem. Végig abba a elkápráztató barna szempárba nézek, melyben épp úgy csillog a vágy, mint enyémben. Tudom, hogy akar...

YuGyeom: Hangosan fellélegzek ahogy abbahagyja kényeztetésemet és mellkasom után számat is csókkal lepi. Suga hajába vezetem ujjaim felét, mikor realizálom, hogy elég közel van ahhoz az idősebb feje, hogy sikerüljön és végre meghúzhassam tincseit.
-S-Suga...-halk hangom megremeg neve kiejtése közben, köszönhetően keze újabb elkalandozásának és előbb még nyelvével érintett részem megsimításának. Közben ismételten nagy bogárszemeibe bámulok, míg ő résnyire nyitott látószerveimet élvezheti. Halvány sminkje még jobban elkenődött, ezzel jobban mutatva YoonGi igazi valóját. Kezeimet amennyire a póló engedi jobban hajába ásom és ajkamat szívva emelem meg csípőmet többször is, akarva, hogy végre Hyungom mozgassa magát bennem. Aish, kezdek türelmetlen lenni...

YoonGi: Ahogy próbál érinteni és hajamat enyhén tépi, érzem, hogy már én nem bírom kínzását. Pedig én kínzom! Ahh... Nem lehet betelni vele. Nevem hallatára egy huncut félmosoly kerül ajkaimra, amiket pár pillanatra újra szájára nyomok. Ekkor megérzem néma könyörgését, melyet csípője mozdulása tudat velem. Kezemet szám elé emelem és egy kis nyálat csorgatva rá benedvesítem. Ezután végig húzom teljesen meredt hímtagomon, majd lassan betolom a kényeztető forróságba. Eddigi első nyögésem szakad fel torkomból, a lehető leghangosabban vissza verődve a falakról. Hihetetlen érzés... Érzem a körém záródó izmokat, amik a földöntúli érzést okozzák, teljesen közre fogva engem. Megint csak könyökömön támaszkodom meg, kényelmesen elhelyezkedve. Kezeimet feje alá nyomorítom, hogy hajába túrhassak hátul, majd megkezdem mozgásom egy mély lökéssel. Megremegnek hangszálaim, de útjára küldik nyögésemet, mely a mámorító érzés hírnökévé válik, amint elhagyja torkomat.
-Oh baszd kih... YuGyeomiee.-nyögök újra, fejemet kicsit hátra csapva.

YuGyeom: Izmaimat megfeszítem a kellemetlenül szúró érzésre miután teljes hosszával elmerül bennem. Hangja villámcsapásként rohan végig agyam körül, majd egész testemen, ezzel elérve izmaim rögtöni elernyedését. Hangját és mozgásait meglehetősen hangosan élvezem. Ajkaim benedvesítése és nevem fejemben való visszhangzása után párnáira tapadva hívom egy a szituációba illő csókba. Tehetetlenül, megkötözve mutatom ki minden mámoros tettének tetszését ahogy az lehetséges. Hihetetlen...

YoonGi: Még mindig hajamba süppedő kezét elemelem fejemtől, hogy újra az ágyon pihengessen tovább. De én is belemarkolok az anyagba, hogy a már rongyosodó részek két erőfeszítés hatására tudjanak majd később több darabra szakadni. Csípőm megteszi a következő lökést, de mikor sóhajtanék, ajkak tapadnak hevesen enyémekre. Szabad kezemmel kis rabom hajába túrok és szenvedélyesen, lassan kezdem falni ajkait, miközben csípőm beáll egy kellemes közép tempóba. Sokszor nyögünk csókunkba és válunk el pillanatokra egy hangosabbért. De ilyenkor láthatom a szemeit... Azokat a gyönyörű szemeket, melyeket eddig észre sem vettem...

YuGyeom: Ajkaim elnyílnak ahogy Suga elválik tőlük most már véglegesen. Fejemet hátravetve szemeimet összeszorítva élvezem tökéletes tempóját mellyel egyre közelebb kerít mindkettőnket a gyönyör kapujához. Kezeimmel hátát és vállait szorítom, csípőmet mozgásába lököm minden még megmaradt erőmet és akaratomat összeszedve. Levegővételem az eddiginél is szaporábbra vált, szinte zihálássá alakul minden újabb és erőteljesebb lökésénél. Kobakomat a párnák puha, felforrósodott és izzadsággal teli anyagába nyomom amennyire az még engedi.
-YoonGi-ah!-Ismételten az idősebb nevét nyögöm -ma már talán több, mint nyolcadszorra-, ezúttal falakat megrengető és kislányok sikítását felülmúló hangvétellel. Hátam ívbe feszülve nyomja az idősebb mellkasának enyémet. Remegő kezeim közé fogom Suga nedves arcát és szájára tapadva érem el, hogy ő is elélvezhessen.

YoonGi: Mélyen és erősen lököm magam belé, élvezve minden hangot, amit hallat. Ahogy ő is mozogni kezd egy hangosat nyögök és gyorsítok tempómon. Már egy lehetetlen erősségben és gyorsaságban mozog csípőm, amikor meghallom nevem, egy olyan hangnemben, ami már közel visz engem a beteljesüléshez, ugyanis végig küldi rajtam az első élvezet hullámokat. Ahogy megfeszül alattam és mellkasa közel kerül egy lágy csókot nyomok rá, de ajkaimat már rögtön más foglalja le. Kegyetlenül tépem már így is vörös ajkait, majd ahogy megérzem, hogy eluralkodik egész testemen a mámorító bizsergés elválok ajkaitól és egy elnyújtott hangos nyögéssel élvezek az alattam fekvőbe. Hangosan lihegve nézek szemeibe és egy utolsó lágy csókot nyomok párnáira. Kihúzódom belőle és mellé fekszem. Lihegve fekszünk egymás mellett, nem igazán tudva, mit kéne mondanunk, vagy tennünk. Nedves, zöld tincseim közé túrok, egy kielégült vigyorral arcomon. Kezét enyém közé veszem és ajkaimhoz emelve csókolok rá, ezzel egy édes kis gesztust ajándékozva a nálam fiatalabbnak.

YuGyeom: Lihegve, minél több oxigént juttatva a szervezetembe bámulom a saját rajzaimmal teli plafont. Szívem majd kiugrik a helyéről a még túl friss élmény miatt. Fejemet a mellettem fekvő felé fordítom, mikor kézfejemre egy tőle szokatlanul lágy és kedves csókot nyom, ezzel erősen dobbantva meg szívem. Kisfiús mosolyom ajkaimra csúszik és most úgy nézhetek ki, mint egy gyermek, aki éppen most kapta meg a kierőszakolt csokiját. Megfogom kezét és a testeink közt alig kilátszódó lepedővel fedett ágybetétre helyezem mancsainkat. Szemeimmel most megint érzéstelen arcát figyelem, körbe járom minden kis részletét. Haja néhány tincse homlokára tapad, míg a többi aligha, de felfelé meredezik. Nekem ennyi elég volt mára... Remélem más nem szemelt ki magának. Fáradt vagyok...

YoonGi: Felé fordítom fejem ahogy megérzem magamon pillantásait, és hagyom magam elveszni gyermekien csillogó szemeiben. Egy lágy mosoly kúszik ajkaimra és megsimítom kézfejét hüvelykujjammal.
-Szerintem menjünk le, mielőtt még a tizenkét barom visszajön. Gyanús lenne és szerintem te sem akarsz lebukni.-kuncogok már felé fordulva és kezét másik mancsomba helyezve teljesen felé fordulok. Könyökömön megtámaszkodom és közelebb is csúszom hozzá még mindig mosolyogva. Nem is emlékszem, mikor mosolyogtam ennyi ideig, őszintén valakire...

YuGyeom: Egyetértően bólogatva ülök fel az ágyban. Négykézláb mászom el az ágy túlsó végéig, már most fájó fenekemet a lehető legjobban kímélve. Felszedem az eldobált ruhákat, és átnyújtom Suganak a hozzá tartozó darabokat. Mivel alsónadrágomat darabokra szaggatta a most öltöző személy, farmeromat kénytelen vagyok az nélkül felvenni, megkegyelmezve fájó alfelemnek azzal is, hogy nem teszek egy extra utat gardróbomig. Készen állva a szoba elhagyására állok az ajtóban, várakozóan nézve ahogy a nálam idősebb még mindig ruháival küszköd.
Pár perc múlva aztán már újra a garázsban ülünk, ahol most kellemes, meleg levegő van a hősugárzó hatására. Míg YoonGi az egyik fotelben terjeszkedik én a pingpong asztal oldalát támasztom, hogy ne kelljen feszítő érzéseket árasztó fenekemre helyeznem testsúlyomat. Aish... A jó dolgok átka.

YoonGi: Dzsekim cipzárját egészen addig felhúzom, amíg engedi, hogy meztelen felsőtestem ne fedjem fel. Mégis lehúzom egy kicsit, hogy azért ne legyen túl feltűnő testem elzárása a világ elől. YuGyeomra vezetem tekintetem, aki nem nagyon szándékozik leülni bárhova is. Aish...
-Bocsi...-nézek rá sajnálkozva.-Majd vissza adod.-nevetek és kinyitva egy magammal hozott sört beleiszom. Viccnek szántam, vagy sem nem tudom, csak úgy kicsúszott. Ekkor megérkeznek a többiek, egy csomó szatyorral. Felnevetek kinézetükre, majd végig nézem ahogy lepakolnak. Kemény szülés volt.

YuGyeom: -Ugyan...-mosolyogva rázom meg fejem, majd csillogó szemekkel nézek fel a nyugodtan üldögélőre a kijelentése után. Nem válaszolok neki, mert a többiek már a lepakolással szenvednek, Suga meg ezt észre is veszi. A sok szenvedés közt segítek a szerencsétleneknek pakolni, és elveszem tőlük a nem ehető, vagy iható dolgokat, avagy a festésemhez szükséges cuccokat, és a holmikat, amiket YoonGi kért magának.
Kiadagolom újra egy, pár perc alatt a chipseket és egyéb boltból szerzett ehetőket. Tovább folytatódnak a meccsek, mintha semmi nem történt volna. Most már én is többször kerülök ellenfélként az asztal egyik oldalára. Amikor viszont nem egy számomra vérre menő menetben vagyok, festett zöld hajú Hyungom közelében heverek. Minden feltűnőséget elkerülve beszélgetünk, sikeresen, hiszen a többi marha figyelmét nem nyeri el annyira információ megosztásunk. Valamiért jó érzés vele lenni...

YoonGi: A labda tovább pattog, én pedig néha elbóbiskolok pár percre. Nem kívánnak sokan játszani velem, csak Jackson pattog néha, néhány meccsért. Amikor vendéglátónk is csak nézi a kis fehérke ide-oda pofozását általában közelemben ücsörög, én pedig élvezem társaságát. Halkan beszélgetünk kis semmiségekről, néha játszani hívják, de mindig visszatér mellém. Egy-egy ilyen alkalommal végig simítok derekán, ugyanis bánt a dolog, hogy fáj neki és őszintén nem tudom, hogy miért. Ez nem jár máshogy és teljesen természetes, de... Aish...

YuGyeom: Folyamatosan mennek a játszmák, egyre hosszabbra nyújtja őket mindenki, főleg a két profi pingpongozónk. Egyik mérkőzésem végével a lámpák is felkapcsolásra kerülnek, nem szűrődik már be olyan sok fény a két ablakkal ellátott garázsba. Kezd esteledni és ez csapat minden tagján meglátszik. Hosszú nap volt ez és mint mindig most is esemény dús és élvezetes, amit meg is jegyeznek nekem vendégeim.
-Srácok, ideje lenne már hazafelé venni az irányt...-szólal fel Junior, amire helyeselően kezd bólogatni a másik Omma és JB is. Felkapom eddig a kanapé háttámláján pihentetett fejemet, mikor meghallom, ahogy hirtelen mindenki szedelődzködni kezd. Vigyorogva kelek fel a kényelmes kanapéról YoonGi mellől, aki megint mélyen húzza a lóbőrt. Barátaim mindegyikétől egy szoros öleléssel köszönök el, míg Nam és az Ommak egy-egy puszit is kiérdemelnek. HoSeok már éppen keltené fel a nyugodtan szundikálót, mikor megszólalok.
-Menjetek csak, majd hazafurikázom a hétalvót.-Kikísérem vendégeimet a kapuig és ott megállva nézem, ahogy elfoglalják helyeiket a kocsikban.-Örültem, hogy megint eljöttetek és szórakoztattatok!-emelem még meg hangomat kuncogva, hogy hallhassák még egyszer elköszönő üzenetemet, majd intve egyet nekik bezárom a kaput.

YoonGi: Azt se tudva hol vagyok, fiú-e vagy lány, de nyitogatni kezdem szemem és macskásan nyújtózva felkelek. Ökleimmel gyötörve csipás szemeimet adom tovább a cica szerepet, majd körbe futtatom tekintetem a helységen. Sehol senki, csak én meg YuGyeom, aki épp pakolássza a buli maradványait. Megint. Feltápászkodom a kanapéról, ami már nem is olyan kényelmes, mint pár órával ezelőtt. Lassan mögé lépkedek és végig simítok hátán.
-Kipateroltad őket, vagy valaki összeszedte a félálomban heverő babákat?-kérdezem mosolyogva, majd lágyan felnevetek. Szavaim most máshogy csengenek, sokkal másabb a hangleejtésem, modorom sem a megszokott. Mi van velem...?

YuGyeom: -Összeszedték őket.-hangom halk és rekedt a sok beszélgetéstől és ujjongástól, amiket a játszmák közben nyomtam le. Megállok teendőim elvégzésével és a frissen ébredt fiú felé fordulok.-Segítenél összecsukni a pingpong asztalt, Hyung?-nézek a megszólítottra kiskutyaszemekkel, miközben a tárgy felé is bökök fejemmel. Mosolyogva lököm el magam a faasztaltól, melyen a tányérok foglalnak helyet. Nem akar lehervadni arcomról az a fránya görbület, ahogy arra gondolok, hogy megint csak Sugaval vagyok itthon. Fura, hogy ilyen jól érzem vele magam. Aish, mi van velem...?

YoonGi: -Na csukjuk.-kuncogom. Elhelyezkedem az egyik oldalon, míg ő a másikon és kevéske bénázással kisebb méretbe helyezzük a zöld asztalt. Eltoljuk egy sarokba, ahol nem zavar senkit, majd felkapva a tányérokat beviszem őket és a mosogatóba helyezem a koszos edényeket. Még a poharakat is összeszedem, csupán csak azért, mert ha már sikeresen elaludtam és még itt vagyok, legalább valami hasznosat is csináljak. Így még -bár szívem szerint utálok- el is mosogatok a vendégek után, akikhez én is tartozom és még mindig az is vagyok. Hogy zavarom-e? Fogalmam sincs.. De... Én jól érzem magam itt...

YuGyeom: Hyungom után indulok a maradék edénnyel kezeimben, majd a szorgosan mosogató fiú mellé teszem azokat. Kikerekedett szemekkel figyelem mozdulatait. Nem szól, hogy mosogassak inkább én vagy akármi, ugyan úgy végzi kötelezetlen teendőjét. Felülök a pult egy üres részére és lábaimat lógatva figyelem nálam alig alacsonyabb alakját.
-Köszönöm, Hyung.-megköszörülöm torkomat, mikor végez a mosogatással. Szemeimmel folyamatosan követem mozgó alakját ahogy megtörli nedves kezeit, majd visszateszi helyére a konyharuhát.

YoonGi: Alaposan és rutinosan elsikálom a nem sok kosz fedte tálakat és poharakat, majd a csöpögtetőben akrobatikusan elhelyezve őket, megtörlöm kezem.
-Ugyan... Ha már bealudtam és még mindig itt kell pazarolnod rám az időt, mert nem toltam el a seggem, akkor ennyit megtehetek.-mosolygok rá és elé sétálok. Nem állok túl messze, de nem állok lábai közé se, hiába akarok. Olyan kis édesen csücsül ott a pulton. Érzem, hogy mellkasom kissé fázik, így hogy szinte fedetlen.
-Kérhetek kölcsönbe egy pólót? Átszúrja a mellbimbóm a dzsekit.-nevetek. Hogy menni akarok-e? Nem nagyon...

YuGyeom: Csak egy vállrántással válaszolok kijelentésére, majd alig láthatóan végigmérem testét. Túl messze áll tőlem. Pedig jó lenne, ha itt állna közvetlen előttem... Aish.
-Persze.-ledobom magam a pultról majd semleges arckifejezéssel veszem célba az alsó szinti hálószobát. Kinyitva az ajtót belépek a szobába és felkapcsolom a villanyt, mely gyér fénnyel világítja be a helyiséget. Kiveszek egy, a nálam idősebb hajához passzoló, zöld felsőt szekrényemből és a már a szoba túlvégében állónak dobom. Karjaimat összefonom mellkasom előtt és várakozóan nézve Sugara várom, hogy felvegye a textilt.

YoonGi: Kapok pólót, amit kosaras reflexeknek hála el is kapok és megcsap az illata. Pont olyan, mint neki... Leejtve vállaimról a lenge kabátot belebújok a kellemes anyagú textilbe és megigazítva derekamra kötöm a dzsekit. Mosolyogva elé állok és megsimítom keresztezett karjait.
-Mi ez a duzzogós beállás?-kuncogok szemébe nézve és kiveszek egy láthatatlan szöszt szemébe lógó tincsei közül.

YuGyeom: -Semmi.-megrázom fejem így még jobban összeborzolva hajamat. Megfújom homlokom elé lógó hajtincseimet, melyeket az előbb érintett az előttem álló és kezeimet szorosabbra fűzöm.
-Mikor szándékozol haza menni, YoonGi Hyung?-kérdezem nem a legjobb hangnemben szólítva meg, először használva nevét az együttlétünk óta. Miért kérdezem ezt? Nem akarom, hogy haza menjen...

YoonGi: Mosolyogva figyelem édes tetteit, majd kérdésére enyhén lebiggyesztem alsó ajkam. Nem... Nem akarok haza menni, nekem itt tökéletesen jó.
-Hát... Ha zavarlak akkor elmegyek.-Nem szívesen, de ha muszáj...

YuGyeom: Ismételten megrázom fejem és vigyorogva elsétálok mellette, majd elhagyom a szobát. A nappaliba veszem az irányt és leülök a kanapéra. A televízió csatornáit kezdem nézegetni, maratont futva köztük, mindet unalmasnak nyilvánítva el. Mire pár csatornát elhagyok a másik itt tartózkodó is kiér és mellettem foglal helyet, túl messze tőlem. Közelebb húzódom hozzá és kezébe nyomom a távirányítót. Ezzel kérem szavak nélkül arra, hogy keressen valamit, míg én a támlára hajtva fejemet pihentetem már fájó szemeimet. Kellemes a közelében lenni... Túl kellemes. 

YoonGi: A néma válasz megnyugtat, majd ahogy elmegy mellettem egy kis idő után követem. A nappaliba trappolva lerakom az egyik fotelba a derekamat körbe fonó textilt, majd leülök a kanapéra. Rögtön meg is érzem, hogy a hihetetlenül puha kanapé közvetlen mellettem süpped be és már egy, a TV készüléket irányító tárgy is kezemben landol. Látom a mellettem lévő fáradságtól lecsukódó szemeit, így egy mosollyal helyezem el testét fekvő helyzetbe, fejét pedig kedves mozdulatokkal ölembe hajtom. A gombos készüléket tartó karomat lengő bordái környékére helyezem, hogy hasi légzését ne gátoljam, míg másik haja buzerálásával tölti idejét. Ujjaim köré tekergetem a közép hosszú, rózsaszínes tincseket, majd apró meghúzásuk után elengedem és megsimítom. Keresek valami ínyemre valót a televízióban, de a késői idő miatt a teleshopon és ezerszer látott különböző korhatárokkal ellátott akció filmeken kívül semmi sem megy. Épp egy egyházi csatornát kapcsolok el olyan szélsebesen, mintha a születésem napjáról készült videót nézném. És még az ördög nem alszik soha... Viszont arra nem számítok, hogy a következő csatornán két férfi szeretkezési rituáléjának kezdete, vagyis inkább nagyon is közepe fog fogadni. Ez bezzeg van, de normális csatorna, áh minek az. Inkább hosszan megnyomom a tovább lépő gombot, így irdatlan gyorsasággal váltva a csatornák között. Amikor már úgy érzem, hogy talán megszán a szerencse elengedem és megnyugodva konstatálom, hogy egy zenei adót fogtam ki. Végre. Köszönöm, drága műhold. A Jazzes hatású R'nB számot meghallva lecsúsztatom a távirányítót az ölemben helyet foglaló lábai között a kanapéra, és hátra hajtva fejem élvezem a lágy dallamokat, miközben kezem az alatta nyugvó, nála sokkal melegebb testet kezdi gyengéden simogatni.

Köszönjük, hogy elolvastad!:3