Tears of Life ~ 12. Rész - 18+

Tears of Life

18+

Figyelmeztetés: Szexuális tartalom, trágár beszéd.

ChanYeol: Éppen tesi után tartok ki az öltözőből, már felöltözve, és meglepően, nem annyira leamortizáltam. Megállok a tesitermet, az öltözőket és az aulát összekötő folyosón és nézelődve várok. Bár én sem tudom miért. Suga osztályával volt tesink... Én hülye meg azt hiszem, hogy ő is itt van. Miért lenne...?

Egy hete nem jön, mert pihen. Aminek igazából örülök, hisz' nem kell szenvedni látnom és a többi iskolában tartózkodónak se tűnik fel, meg legalább teljesen kiheveri, amit vele tettek. De ettől még ugyanúgy aggódok, hogy már jól van-e, bár minden nap beszélünk... Nem személyesen, mert inkább nem kockáztatom meg, hogy elmenjek hozzá, ő meg nem is tudna... Hacsak nem növesztett azóta szárnyakat és képes elrepülni a lakásomig.
Ilyen gondolatokkal és egy bugyuta mosollyal arcomon kullogok fel a második emeletre, hogy következő órám helyszínére érjek. Még körülbelül három órám lesz, ma igen csak későn érek haza, főleg, hogy ezt a tesit, mivel nem vagyok teljesen lefáradva, még érezni fogom a nap végén is. És úgy elég nehéz hazasétálni.
Sóhajtozva ülök le helyemre a teremben és várom a becsöngőt, hogy minél hamarabb vége legyen ennek és a többi órának és haza mehessek és beszélhessek YoonGival, még ha csak telefonon is... Hh, hiányzik, hogy ölelgessem...

YoonGi: Otthon fekszem az ágyamban. Már fél napja, sőt... Egy hete. Egyedül. Csak néha jön be anya... Meg ChanYeollal beszélek órákat, minden nap. Az az egyetlen jó dolog, ami történik. Még annak se tudok örülni, hogy apám bejön esténként. Meg kikísér, ha kell valami. Természetesen már elintézte a bántalmazóimat és megköszönte, hogy ilyen áron sem mondtam semmit. Kérhettem is valamit. Hát persze, egyértelmű, hogy nem kértem semmit. Csak, hogy hagyjon békén továbbra is és tudassa az összes fasszal, hogy semmit se tudok.
Fáj a fejem. Csak egy kicsit. Lehet a vodka teszi... Nem szeretem. Nagyon nem. Becsukom az üveget és ágyam mellé rakom, majd felkelek már nem sántítva, mint egy hete. De attól még dülöngélek... Ide... Oda... Amoda... Vicces... De nem vagyok boldogabb. M-m, cseppet sem. Pedig azt hittem segíteni fog. De nem. Ezen csak ő tud segíteni...
Keresgélni kezdek az egyik szekrényben és megtalálok egy üveg bontatlan liqourt. Na végre... Nem barátok az előző itallal, amit ittam eddig, de kit érdekel. Kibontva már inni is kezdem. Az édes, majd keserű utóízű ital hamar fogy. Tömény kicsit, de ezért jó valahogy. Ahogy elveszem számtól az üveget szüleimmel találom szembe magamat, mire az üveggel a kezemben megyek be a szobámba, majd a legegyszerűbb, de mindenhol takaró bő ruháimat felvéve megyek ki. Sapka a fejemre, maszk és mehetek is. Anya akar visszatartani, de csak kirántom magam a szorításából, látom ahogy apám vissza is fogja, így rájuk nézek. Újra lekortyolom vagy az üveg felét, majd apám kezébe adom.
-A másik jobb, azt igyátok. Ezt öntsd ki. A családra!-emelem még fel egyszer az üveget üveges tekintettel meredve apám szemeibe, majd még elröhögve magamat és elmorogva pár káromkodást, el is hagyom a házat.
Az utcákon bolyongva szinte magamon kívül megyek és megyek. Tudom merre, mégse tudom, hol. Ez furán hangzik, tudom, de így van... Meglátom a nagy, magas házat, majd szinte berontva leveszem sapkám, a takarító nő már el is akarna küldeni, de ahogy látom megijedt tőlem kicsit. Beszállok a liftbe és a tükörnek támaszkodom. Megnézem magam egy kicsit... Sikerült visszaszednem a rendes súlyomat és a karikás, vörös szemeim, a még kicsit látszó sebeim, szétharapdált szám és rekedtségemen kívül nincs semmi bajom. Rendben, az aluli dolgokat még kezelem, de az se olyan borzalmas már. Sőt... Gyorsabban gyógyul, mint hittem. A kezem meg... Az marad olyan még egy darabig. Be is van kötve. Felérek végre célomhoz és zsebembe nyúlva kinyitom a kulccsal az ajtót. ChanYeol lakásának ajtaját.

ChanYeol: Unalmas. Az egész. Még csak egy ember sincs, akivel normálisan tudnék beszélgetni. Már lecsillapodtak a kedélyek, hogy milyen nagy szám, hogy megházasodtunk JiWooval, meg ilyenek. Ráadásul ma még ő sincs... Péntek van, persze, hogy nincs. Az apjáékkal van, utazik.
Lassan, nagyon lassan, de elmennek az utolsó előtti órák. Az angol óra hamar el fog telni, ezt még szeretem is. A tanár már rögtön angolul köszönve jön be, mire mindenki egységesen áll fel és üdvözli, ugyanazon a nyelven őt, egy meghajlással kísérve. Kedves a tanár és, rendes is, tudja, hogy a legtöbben hasznavehetetlenek vagyunk így nyolcadik órákban, ezért csak beszélgetni kezd velünk. Persze, angolul, hogy azért gyakoroljunk és ne csak kibeszéljük az évfolyamon, vagy alattunk lévőket, vagy éppen a tanárokat, az anyanyelvünkön. Így viccesebb, főleg azok miatt, akiknek egy aranyos, mégis nevetségesen rossz, akcentussal teli angoljuk van. Mint nekem...
Így érünk el a tanóra végére, elsőként suhanok ki az osztályteremből és az iskola épületéből is, hogy rögtön hazafelé vegyem az irányt. De egy nekem szóló, hangos dudaszó megállít, mit a nevem kiáltása követ.
Hirtelen fordulok meg tengelyem körül és Eric -a férfi, aki JiWoo apjának az alkalmazottja-, a sofőr int nekem, hogy menjek hozzá. Nehogy már még így is kiküldje értem... Mindegy legalább gyorsabban hazaérek és előbb lefekhetek pihenni.
Odakocogva hozzá bepattanok mellé, az anyósülésre és bekötve magamat, közben üdvözölve őt, el is indulunk. Házam előtt kidob, mit megköszönök és mosolyogva intve neki -hiszen nagyon kedves férfi és mindig jól elbeszélgetünk-, rohanok a liftbe, még mindig somolyogva hajolva meg az idős takarítónő előtt, ki ugyanígy viszonozza gesztusomat. Felérve lakásomhoz előkapom kulcsomat és kinyitom az ajtót. Ledobom cuccaimat a földre, de mikor a cipőimet rúgom le magamról, egy ismerős, mégis ismeretlennek kinéző cipőpár néz velem szembe.
-YoonGi?!-Szívem kihagy egy ütemet és gyorsan nézek körbe, hátha meglelem a fiút.

YoonGi: Cipőimet lerúgom és úgy megyek beljebb a lakásba, minden lehetséges dolognak neki menve. ChanYeol hálójába érve elmosolyodom a valószínűleg reggel óta összetúrt ágy láttán, mit megcsinálok, vagy hatszor dőlve az ágyra ahogy nem bírom tartani magamat. Szekrényének csapódom utána és kinyitva azt a vállfás részen, még mindig a szekrénynek dőlve, simítom meg az ingeket és a ritkán hordott zakókat.
Megtalálom az egyik kedvenc ingét, mit kiveszek és leveszem pulóveremet -,mert csak azt húztam magamra mielőtt eljöttem. Felveszem az inget és csak két középső gombot gombolva be rajta, ölelem át magam és csukom be a szekrényt, de ahogy lépnék előre, hátra húz testem és hátam a gardróbbal találkozik, majd testem találkozik a talajjal. Szemeim kicsit bekönnyesednek, de nem a sírástól. Az alkohol hatása... Kezeimet felhúzott térdeimre teszem és rájuk döntve fejemet szippantok bele az ing anyagába. ChanYeol... Még ha rég is áll a szekrényben...
Tompán hallok meg egy hangot, mire összetúrva hajamat nehézkesen felállok, majd eltámolyogva, dülöngélve és kapaszkodva kijövök a szobából, de mikor meglátom... Szívem hatalmasat dobban, majd ezután zakatolni kezd. Itt van...

ChanYeol: Meglátom támolygó alakját, mire felé sietek, de még előtte alaposan végigmérem. Uh... Oldalára teszem kezeimet, rajta lévő ingem alá simítva és úgy nézek szemeibe.
-Mit keresel itt? Otthon kéne pihenned...-hangom erőteljes, de mégis aggódó. Örülök neki... Mindennél jobban. De baja is eshetett volna, még mindig nem épült fel rendesen, akármikor rájöhet egy durva fájdalom hullám. Még mindig halvány félelemtől csillogó szemekkel nézem alakját, mit elkezdek szobám felé terelni és beérve, leültetem az ágyra. Ivott is...? Nem vagyok benne biztos...

YoonGi: Egy titkolni sem akart sóhaj szökik ki belőlem ahogy oldalamra simít és közelebb is lépek hozzá megkapaszkodva egy kicsit csípőjében. Érint... Érzem... Nincs is ennél jobb dolog... Hangját is meghallva csak elmosolyodom szélesen. Vigyáz rám... Vigyáz...
Az ágyon találva magam, még így is szédelegve, arcomat kezemmel megdörgölöm picit, majd szemeibe nézek és felé mászva combjára támaszkodom egyik kezemmel, míg a másikkal arcát fogom meg és ajkaira hajolok, rá dőlve egy kicsit. Végre... Ahh... Hiányzott ez az érzés. Nagyon is... Csak lustán csókolom, de még is olyan szenvedéllyel, mibe én remegek bele jobban. Combját simogatom hüvelyk ujjammal, néha kicsit belefúrom ujjaimat. ChanYeol... ChanYeol mindenhol... Ez kell nekem most...

ChanYeol: Mellé helyezem fenekemet és mikor felém mászik, kicsit oldalra fordulok, jobban, mikor rám is dől. Belemosolyogva a csókba, mit viszonozok, megint ráfogok oldalára, hogy megtartsam, eldőlni akaró testét. Olyan jó érzés... Óvatosan simogatom oldalát hüvelykujjammal, majd pár perc múlva elengedem ajkait.
-Ittál?-Nagy szemekkel meredek övéire, mik édesen csillognak, mégis látom bennük a választ a kérdésre. Kicsit nyamnyogva bólogatok kérdésemre, megválaszolva ezzel, hiszen érzem az alkohol ízét számban. Aish... Így még inkább rosszul érzem magam, hisz' így is van elég baja, nem hogy még közben alkohollal telítve jöjjön el hozzám... Combomon lévő kezére simítok, szerelmesen, őszintén mosolyodva el az érzésre, ahogy bőre enyémhez ér. Hiányzott, nagyon. De most legalább itt van...

YoonGi: Teljesen elveszve csókolom, majd ajkaim elnyílva maradnak, mikor befejezzük ezt a tökéletes csókot. Kérdését szinte fel sem fogom, szemei megragadnak és gyönyörködve bennük hagyom, hogy válaszoljon magának, ha már én nem tudok, csak aprókat bólogatok, mikor már látom, hogy rájött.
Mikor kezemre simít macskaként bújok hozzá, egyenesen nyakába és lassan ölébe telepszem. De mikor kiemelem fejem nyakából hátra kezdek dőlni, de megkapaszkodom benne, szórakozottan nevetve magamon.
-Jaj, Channie... Hiányzool.-mosolygok még mindig, már bárgyúbban és arcát simítom meg, mintha nem is lenne itt. Csak álmodnék. De úgy tűnik nem. Vagy nem tudom...-Dudududu...~-simítok hajába. Olyan jó érzés...

ChanYeol: Mosolyogva fogadom ölembe és ölelem magamhoz, megakadályozva, hogy ledőljön az ágyra. Egy kis puszit nyomok hajába, mit meg is simítok. Ajkaim csak egy még szélesebb mosolyra húzódnak és én is megsimítom arcát, nem bírva ki, hogy ne kuncogjak fel aranyosságán. Még ha részegséghez közeli állapotban van is...
-Hozok neked vizet, pihenj.-mondom kedvesen és kiteszem ölemből, de mikor felkelek ő is jönne utánam.-Maradj itt, Yoongs. Pihenj.-Mosolyom nem fagy le arcomról, ott marad, még akkor is, mikor kimegyek a konyhába, hogy teljesítsem, amit mondtam neki.

YoonGi: Nyekeregve ellenkezem az ellen, hogy itt hagyjon, de végül maradok a hálóban és szinte kifordulva magamból kuncogok, forgolódok, játszok a párnákkal és ölelgetem a rajtam lévő inget. Sokáig mocorgok, míg a jól ismert cica pózban nyújtózkodom egy kicsit, majd fejemet a párnába rejtem és így pihengetek, néha elnyújtva motyogva ChanYeol nevét a párnába.

ChanYeol: Nevetgélve megyek vissza hozzá és leülve az ágyszélére kicsit megsimogatom kilógó pociját és feje hátulját. Mikor felül, kezébe adom a poharat, elvarázsoltan figyelve ahogy iszik és látom ádámcsutkáját, fel-le mozogni. Kisebbet nyelek és elveszem tőle az üres poharat, mit lábaimra hajolva teszek le a földre, megállíthatatlanul mosolyogva magamban.

YoonGi: Lekortyolom a vizet, mi kezembe kerül, szépen lassan, majd a poharat ChanYeolnak adom vissza és eldőlök. Kezét megfogva felhúzatom magam és úgy kezdem nézni őt.
-Channie szemek... Channie száj... Channie orr... Channie fülek... Channie mosoly... Gyönyörű mosoly... Yoon-Yoon szereti Channiet. Nagyoon...-suttogom elvarázsoltan és elmosolyodom.-Ha éppen nevet, ha beszél, ha mosolyog... Ha dönget, ha nyal, ha csókol, ha csúnyán beszél... Ha harap, ha szív, ha karmol, ha eltűnik ott... Ott lenthh, hehehe...-kuncogok huncutul és ölébe fekszem, kezét vörös arcomra teszem és kis puszikat adok rá. Channiee...

ChanYeol: Csak hallgatom, mit beszél és mikor elmosolyodik megcirógatom arcát, homlokába lógó haját megigazítva. Kicsit elkerekedett szemekkel hallgatom második adag mondandóját, majd kezemmel, mi már arcán pihen befogom száját.
-Shh.-nevetek fel és száját betapasztó kezemre egy hosszabb puszit nyomok, nagyjából oda, ahol ajkai vannak. Édes... Felkeltetem ölemből és beljebb mászok az ágyon, hogy ülve maradva, hátamat az ágytámlának döntsem. Halkan nevetek magamban, ahogy végigjátszom agyamon, amiket mondott. Kis bolond...

YoonGi: -Naaa... Hova mész...?-motyogom és megfordulva lábai közé férkőzöm és övére támasztom sajátjaimat, így lába között ücsörögve.-Elhagysz...-biggyesztem le ajkaimat és mellkasára teszem fejemet, hogy hallgathassam szívverését.  Feljebb emelve fejem nyakára adok pár puszit, majd sóhajtok egy nagyot.-Amúgy... Szia...-mosolygok fel rá és egy édes csókot adok ajkaira.-Szeretlek...-mondom még hozzá, már valahogy nem érezve annyira szórakozottnak magam. Most...  Most boldog vagyok.

ChanYeol: -Dehogy hagylak el.-Fejemet megrázom és kicsit meglököm mutatóujjammal homlokát.-Csak így kényelmesebb, főleg, hogy rajtam tanyázol.-mosolygok és azt a kis csókot viszonozom, közben arcát simogatva.-Szia?-nevetek.-Én is szeretlek.-motyogom és megcsókolom, kezemet továbbra is csak arcán hagyva, kedvesen csókolva.

YoonGi: Boldogan vigyorodom el, mikor azt mondja, nem hagy el és csak kuncogok következő szavain. Értetlenül nézek rá, mikor visszakérdez, majd a csókba olvadok, mikor újra és újra cseng fel hangja fejemben.
"Én is szeretlek."
Hiányzott... Ez is hiányzott. Hiába mondta és mondtam mindig, de akkor is. Élőben hallani jobb. Csókját viszonozom, csak aranyosan csókolva őt vissza. Boldogság és megnyugvás... Elfelejtettem mindent. Minden bajt...

ChanYeol: -Szereted mih?-motyogom a csókba és rászívok alsó ajkára, majd folytatva a csókot, elmélyítve, közben kezemet, mi eddig arcán volt, lesimítom nyakára. Onnan mellkasára húzom kezem, közben kicsit megkarmolva bőrét, direkt "váltva valóra", amiket mondott.

YoonGi: -Hmm...-kuncogok közbe és közelebb simulok hozzá ahogy simogatni kezd. Kicsit támaszomként használt derekára szorítok, amikor megkarmol és hozzá húzom magamat.-Mi az... Hogy..-sóhajtok egy kicsit késve a válasszal, majd tovább csókolom, kicsit megmorzsolva fogaim között alsó ajkát.

ChanYeol: Kuncogva húzódom el tőle, miután elengedi ajkaimat fogaival és nyakához hajolva harapom meg, majd elidőzve azon az egy ponton, kezdem szívni. Nem okozok maradandót, csak, ami holnap reggelig még megmarad. Megnyalom számat, majd utána vöröslő művemet. Magammal szembe fordítom ölemben és fenekére fogva haladok számmal testén lefelé, teljesen akadálytalanul, hiszen ingem szinte csak lóg rajta, az a két gomb ahogy összehúzza, alig takar valamit.

YoonGi: Mosolyogva nézek rá, mikor elválik tőlem és lehunyom szemeimet, mikor nyakamhoz hajol. Halk hangot hallatva túrok hajába, mikor megszívja bőrömet és még közelebb húzom. Imádom az ajkait... Kiráz a hideg teljesen, mikor megnyalja, valószínűleg vöröses foltomat. Felsóhajtok mikor fenekemre fog és kicsit megkapaszkodva vállában érem el, hogy tenyere mindenhol érjen. Újra hajába túrok és húzom magamhoz fejét ahogy egyre lejjebb kapom a kényeztetést. Csodálatos... Boldogan mosolyogva hajtom kicsit hátra fejemet.

ChanYeol: -Szeretnéd, YoonGi?-kérdezem bőrét tovább kényeztetve mellkasán és fenekét simogatva.-Úgy értem... A... Az a dolog... Miatt nem biztos, hogy jót tenne...-Elválok puha bőrétől és úgy nézek fel szemeibe, fenekéről is levéve tenyereimet.

YoonGi: Kicsit magamhoz térek és homlokomat övének döntve simítom arcára kezeimet.
-Nem... Ne aggódj emiatt... Gyorsabban gyógyult, mint gondoltam, hogy fog... Csak sok síkosítás kell, de nincs bajom már. Csak a kezem nem jó még. Ne aggódj...-rázom meg fejemet mosolyogva.-Akarom, ChanYeol...-teszem vissza kezeit.-Egy hónap és, vagy két hét. Minden este ilyenről álmodok és miután beszéltünk... Akkor is ezeken gondolkoztam. Elvonási tüneteim vannak.-kuncogok, szemeibe nézve még mindig, és egy édes, kis csókot adok ajkaira.-Bízom benned... És nem félek, vagy ilyesmi.-simogatom meg arcát.

ChanYeol: Csak tartom szemkontaktusát, egy halvány mosollyal ajkaim szegletében, majd hátára döntöm és úgy emelkedek fölé.
-Bízol bennem...-motyogom mosolyogva és újra nyakára hajolok, kigombolom az ingnek azt a két, kis, rabságba ejtett gombját, majd leveszem róla a textilt. Végigvezetem szemeimet testén, nagyjából már most felfalva, csak tekintetemmel. Imádom...
Szívogatva, nyalogatva és fogaimat is bevetve, szinte már szó szerint falva felsőtestét, kezeimet nadrágjához vezetem, hogy leküszködjem róla azt. Bár nem nehéz. Már hozzászoktam és begyakoroltam, hogyan a legegyszerűbb levenni a bőrnadrágot róla. Számat megnyalva hagyom megint kényeztetés nélkül testét, amíg éjjeliszekrényemben kutakodok a kellő dolgok után.

YoonGi: Lesimítom nyakára kezem ahogy eldönt és felülről csodálhatom tovább egyszerre édes és izgató alakját.
-Mindenkinél jobban...-suttogom és lehunyom szemeimet ahogy leveszi rólam saját ingét. Félig kinyitva szemeimet elkuncogom magam mikor meglátom, hogy már csak szemével is felfal. Majd mikor ezt el is kezdi mély sóhajok és néha halk kis kuncogások jönnek fel belőlem, közben haját túrom és újra lecsukom szemeimet. Elvigyorodom ahogy nadrágommal küszködik, de nem sokat, hisz' megtanulta hogy kell levenni. És még mindig gyorsabban megy neki, mint nekem... Mikor nem érzem ajkait már, ujjaimmal hasát kezdem cirógatni, combját is megsimítva. Boldog vagyok...

ChanYeol: Számba harapok és magam mellé teszem az óvszert, míg a síkosítós tubust kezemben tartom. Még egyszer felnézek, továbbra is kicsit félve, Suga szemeibe, de leveszem róla alsónadrágját is. Lábait óvatosan hajlítom be és tolom őket közben terpeszbe, felsóhajtva teste látványára. Fenekéhez kenek egy keveset a zselés anyagból, mutatóujjamon is elkenve és bár, fele ujjam csak az, mit bevezettem fenekébe, izmai az köré szorulnak. Szabad kezemet feneke és az ágy közé vezetem, hogy azt simogassam és markolásszam, miközben számmal megtalálom belső combját és még mindig csak első ujjammal, elkezdem tágítani bejáratát.

YoonGi: Félig nyitott szemekkel követem tetteit, majd nagyot sóhajtva hunyom le őket mikor a tubus kinyílik. Megérezve, kissé befeszülök és kiráz a hideg és megint lesek egy kicsit, hogy még elkaphassam ahogy hosszú, kívánatos ujját is bekeni. Fejem a matracba fúródik és kezemmel kezdem kutatni őt merre lehet, de mikor megérzem kezét felkuncogok pár pillanatra, de egy vékony hang is kiszökik belőlem, mikor nagy tenyere fenekemet nyomorgatja. Keresésemet abbahagyom, mikor megérzem édes ajkait combomon és egyből megtalálva tincseit, túrok közéjük. De csak ekkor jut el agyamig, hogy ujja bennem van... Enyhe fájdalom, amit érzek, de a még mindig hűs síkosító sokkal jobbá teszi az érzést. Ezért is húzom széjjelebb lábaimat kicsit... Mert már kezd is jól esni...

ChanYeol: Egy kis idő után, mikor már egy ujjam könnyen mozog benne, kihúzom belőle, hogy második ujjammal együtt újra bekenjem síkosítóval. Óvatosan, arcát figyelve kezdem lassan tágítani így is, fenekét markoló kezemmel oldala mellé támaszkodva, hogy testem újra övé fölött legyen. Állát kezdem mosolyogva elárasztani csókokkal, néha letérve nyakához, mit megint csak szívok olyankor. Harmadik ujjam már kicsit könnyebben csúszik a másik kettő mellé, és már kissé erősebben és gyorsabban mozgatom fenekében ujjaimat. Tényleg nem szeretném, ha fájna neki... Nem mintha ez annyira elkerülhető lenne... De... Láttam már eleget szenvedni, most nem igazán szeretném...

YoonGi: Egyenletlenül véve a levegőt, fogadom magamba következő ujját, mi kicsit feszít, de véve egy nagy levegőt, hamar könnyítek magamon és testemen, hogy még véletlenül se feszüljek be. Nyakára vezetem kezeimet, mikor édes csókjait megérzem államon és elmosolyodom felnyitva szemeimet, hogy ránézhessek és körmeimet lágyan végighúzva hátán, pólója alá simíthassak. Mikor megérzem a harmadikat, a levegő bennem ragad és csupán csak pár percig érzem a fájdalmat, majd szépen lassan elillan ahogy mozogni kezd és érzem, hogy rendesen tágít egyre beljebb és beljebb is. Lehúzom magamhoz és ajkaira hajolok egy rövidebb, de szerelmes csókkal.

ChanYeol: Előkészítésével végezve megszakítom a már hosszú ideje menő csókot és kihúzva belőle ujjaimat, megtörlöm azokat pólómban, mit ezután le is kapok magamról. Gyorsan megszabadulok ruháimtól, majd visszatérdelek YoonGi lábai közé. Az óvszerért nyúlok, hogy azt kibontva és előtte rántva párat férfiasságomon, rágörgessem. Bekenem síkosítóval, szemeimet félig lehunyva és Suga bejáratához is nyomok, megint. Egyik kezemmel oldala mellé támaszkodom, másikkal pedig megemelem csípőjét, hogy könnyebben belé hatolhassak. Lassan mozdulok, minden centi, amivel beljebb kerülök nekem is szenvedés, hiszen tudom és érzem, hogy fáj neki. A felénél megállok és számba harapok, hogy szemeibe nézve, némán kérdezzem, biztos-e ebben.

YoonGi: Felsóhajtok azonnal ahogy elengedni ajkaimat és ujjait már nem érzem magamban. Kinyitva szemeimet minden elém táruló bőrfelületet, szemeimben csodálattal és imádattal nézek. Izmos felsőtestét, harapni való karjait és combjait, alkarján, kezén és nyakán megmutatkozó ereit. Majd később már merev férfiasságán lévőket is, mire eddig is heves légzésem még hevesebb lesz. Édes, Istenem... Minden mozdulatát követem, majd lehunyom szemeimet ahogy látom, hogy elhelyezkedik. Oké... Huhh... Elég nedvesnek érzem magam... Már mindenhogy... Én is megemelem csípőm ahogy ő is ezt teszi, de elengedem magam inkább. Hasam be-befeszül ahogy szépen lassan csúszik belém, de lazítok magamon és fejem is hátra bicsaklik a vegyes érzéstől. Nem feszít annyira. Fájdalom és öröm váltakozik, de utóbbi kezd lassan felépülni, mégis az első érzés vív vele csatát. De mind ez megáll, mire kinyitom félig szemeimet. Aggódó, s féltő, édes szempár néz szembe velem, de csak elmosolyodom és tulajdonosuk kezéért nyúlva kulcsolom össze ujjainkat. Bízhatóan megszorítom és sóhajtok egy nagyot.
-ChanYeolh... Ne... N-ne félj... Jól vagyok... Csodálatosanhh... Ah...

ChanYeol: Erőtlen mosolyommal bámulok tovább szemeibe, ahogy biztat már csak érintésével is. Szavaira csak lehajtom fejemet és számba mélyesztve fogaimat, csípőmet magabiztosan mozdítom előre, ezzel az egy mozdulattal teljesen elmerítve férfiasságomat, fenekében. Mélyen szívom magamba a levegőt a régen érzett, felemelő érzésre és pár pillanatot várok, mielőtt lassan elkezdenék mozogni. Bizonytalanul mozdulok, az alattam fekvő arcát figyelve lehajtott fejjel, csak szemeimet mozdítva pofija felé. Nem látva rossz jeleket, ez felbuzdít és erősebben mozdulok, minden lökésnél gyorsan és mélyen szívva magamba a levegőt, orromon keresztül, hiszen alsó ajkam még mindig fogaim fogságában van.

YoonGi: Egy halk hang szökik fel belőlem a hirtelen érzése, mi fájdalmas kissé, de rögtön elmúlik. Meglep ez a tény, de meg is könnyebbülök és kéjesen elvigyorodom. Lökésére legszívesebben felkuncognék olyan édesen óvatos és bizonytalan. De csak sóhajtok egyet és még jobban elengedem magamat. Mikor elkezd rendesen mozogni, első nyögéseim hangosan törnek utat maguknak, egyenetlen, zihálós levegővételemmel együtt. Kinyitom szemeimet és számat nyalogatva tartom vissza további nyögéseimet ahogy meglátom ChanYeolt, de csak légzését hallom. Gondolva egyet, még mindig fent tartott csípőmre nézek, majd felemelem lábaimat és oldala köré kulcsolom, így erősen húzva magamba őt, mire ajkaim elnyílnak és egy vigyorral arcomon kapkodok levegőért.

ChanYeol: -Mm... Bassza meg, YoonGi...-Fogaim meglazulnak számon és ajkaim elnyílnak, egy hangos nyögést eresztve ki az érzésre. Ezt még nem teljesítettem az elmondott listáról... Elengedem derekát, hiszen lábai már tartják testét és kezét, mit fogok, feje fölé teszem, ujjainkat összekulcsolva hagyva. Most felszabadult karommal oldala mellé támaszkodom és erősebben, de ugyanolyan lassan mozdulok, elfojtott nyögéseket hallatva. Nem bírom, olyan jó, olyan kellemes... Annyira imádom. Az érzést, azt, hogy ő fekszik alattam, hogy ő okozza ezt... Homlokomat mellkasára vágom hangos nyögésem kíséretében, gondolataim és egy jó helyet eltaláló lökésem miatt, mi által YoonGi izmai hímvesszőm köré szorulnak.

YoonGi: Elvigyorodom még jobban, mikor meghallom hangját és szabadon nyögök fel újra hangosan. Folyamatosan nyögdécselek, ahogy tovább mozog és közelebb kerül hozzám, mire szabad kezemmel megsimítom nyakát, min izzadság csíkok rohannak lefelé. Onnan mellkasát is végig simítom, de körmeim belemélyednek ahogy eltalálja azt az érzékeny, régen érintett pontot bennem. Édes, jó, kurva Istenem... Hajába túrom erősen ujjaimat, ahogy ő még mindig mellkasomon támasztja fejét. Fejére adok egy hosszú csókot, majd egy magasabb nyögést hallatok.
-ChanYeoolh... Gyorsabban... Keményebbenhh.-nyöszörgöm kéjesen.-Ha jól emlékszem azthh... Mondtamm, hogy... D-dönget, nem azt, hogyhh... Hogyhh... Szűziesen baszogatthh.-vigyorodom el ahogy cukkolom kicsit, megszorítva tincseit kissé és fejemet felemelve fülkagylójába kapok fogaimmal.

ChanYeol: Nyögése és nevem kéjes, izgató kiejtése még jobban lázba hoz, nyögésemmel jelzem is ezt neki. Hangosan mordulok fel cukkoló szavaira és eddigi legerősebb lökésem közben felemelem fejemet, mélyen nézve szemeibe, sajátjaimat összeszűkítve, megjátszott dühvel arcomon. Részben megjátszott...
-Ki ah... Szűzies... Hmm?-nyöszörgöm, ahogy előbbi kéréseit teljesítve mozgok, mindenemet belevíve. Fogaimat összeszorítom és hajamból kivéve kezét a másik mellé, feje fölé fogom már alapból ott támaszkodó kezemmel, másikkal oldalára fogva. Azt szorítva és úgy tartva valamennyire mozdulatlanul testét, ahogy az lökéseimtől feljebb és feljebb csúszik néha, az amúgy is csúszós lepedőn.

YoonGi: Hátra csapom fejem, mikor erősen lök belém, és hangom magasba szökik az eszméletlen érzéstől. Mikor látásom kitisztul vágytól és kis dühtől izzó szemeivel és szintén ebben az érzésben játszó arcával találkozom. Édes... Nem tudok válaszolni kérdésere, mert ahogy erőteljesen löki magát, jobban elvagyok foglalva a neve nyögésével és, mikor eltalálja gyönyörközpontomat, annak sikításával. Hallom ahogy az ágy a falnak csapódik azzal, hogy én is fel-felcsúszok és próbálom érinteni, de fogva tartanak kezei. Nem mintha bánnám...
-ChanYeolieeh... ChanYeol-ahhh... Hyungnimmm...-szökik újra magasba hangom és hátam is nyílba feszül, ahogy egy nagyobb hullám szánt végig rajtam.

ChanYeol: Csak csodálom alattam szűkölő, elkápráztató alakját és megint mellkasához hajolva, mélyesztem ott, kicsit közelebb oldalához, bőrébe fogaimat, mikor eddig még nem használt megnevezésemet hallom. Mozgásom már egy számomra lehetetlennek tűnő gyorsaságot és erősséget vesz fel, kihozva ezzel magamból is a nyögéseket.
-Kérdez-temh... Valamithh.-szorítom újra össze fogaimat és kihúzódom belőle annyira, hogy csak férfiasságom hegye van fenekében.-Énh? Hm? Én?-egy erőteljes mozdulattal merülök el benne újra, el is találva prosztatáját, mire az én szemeim lecsukódnak és fogaimat csak még jobban összeszorítva élvezem az érzést, folytatva lökéseimet.

YoonGi: Hosszú, hangos nyögés tör fel belőlem és újra elemelkedik hátam az ágytól, ahogy megharap és teljes libabőrbe kerget ezzel. Elképesztő és kegyetlen tempóját, s erősségét egyenesen imádom, életemben nem éreztem még ilyet. Elsőre nem tudok válaszolni, majd ahogy érzem, hogy csúszik kifelé megtalálom a szavakat.
-Mindenki, akih... Akih eddig velem voltthhhh!!-szökik hihetetlen magasságba hangom és már csak torokból jövő nyögéseket hallatok, ahogy nagyon kevés választ el a beteljesüléstől.

ChanYeol: Magas hangjától libabőrös leszek, hiszen annyira jó hallani... Halványan elmosolyodom mégis szavaira.
-Vagy inkább teh... Úgy nyögsz... Mmm...-nyöszörgöm kéjesen füle mellett, kezeire kicsit rászorítva. Megállok mozgásomban, most úgy, hogy hímtagom még mindig elmerül benne, hiszen tudom és érzem is, hogy közel van már... Én is.-Hiányzott, mih? Hm? Hagy halljam mennyire hiányzott, hogy keményen dugjalak, Min YoonGi!-továbbra is füle mellett beszélek, egy centit sem mozdítva csípőmet és övét is lefogva, hogy ne tudjon mozdulni.

YoonGi: Kicsit felmordulok szavaira és rántok kezeimen, de túl biztosan tartja őket. Ohh, a kis... Kis... Huu...  Mikor leáll csak vágyakozva és szenvedve ettől nyöszörgöm és nyögök alatta, néha felhördülök. Ahogy szavait hallgatom szinte szétrobban alfelem szexi, mély hangjától és mocskos szavaitól.
-Mhhh... Nagyon... Nagyon, nagyonhh... Hiányzotthh... Ahh!-egy vékonyabb hang, ahogy minden mozgásomat lefogja.-Hogyh... Magadévá tegyélhh... És-ésh hogy... Hogy... Keményen... Me-meg-gba-ahahh-sssz...-fogyok ki lassan a levegőből.-ChanYeolhh... Parkkh ChanYeeoolll... Kérlek...!! Kérlek hagy... H-hagy fejezzem be é-énhhh... Elfáradtál nemh...? Hmm...? Kérlekh... Kérlekh...-könyörgök már neki, kéjes tekintettel nézve szemeibe és kis, elnyúló nyögéseket hallatva. Mmm.. Miért csinálja ezt?! És miért ilyen szexi közben?! Hát nem hiszem el... De kurvára élvezem...

ChanYeol: Lihegve, nehezen türtőztetve magamat hallgatom csak-csak összehozott szavait. Ahogy könyörögni kezd és nyögésit se hagyja abba, mozdulok és térek vissza előző tempójú lökéseimbe.
-Ígyh? Mmm... Ígyh gondoltad... YoonGihh!?-Megint csak szemeibe bámulok, feljuttatva őt a csúcsra, és magamat is egyszerre, így mondandóm végén, mikor nevéhez érek, azt már hangosan nyögöm. Imádomh...

YoonGi: Újra magas és hangos nyögéseket hallatok ahogy mozgása folytatódik és szavait hallgatva hangosan és elnyújtottan szinte felsikítok az orgazmustól, ami végig söpör rajtam, de mintha nem akarna befejeződni, még egy perc után is tart. Majd szépen én is mozgatva csípőmet, az utolsó kis hullámokat is kiélvezve, lassan leáll minden mozgásunk.
-Sze-szeretlek...-mosolygok fel rá boldogan, enyhén bekönnyesedett szemekkel még mindig az orgazmus miatt. Elképesztő... El sem hiszem.

ChanYeol: Tovább mozgok, amíg lecsillapodik mindkettőnk orgazmusa és hangjára csak fáradtan, de őszintén elmosolyodok. Kihúzódok fenekéből és egy kis csókot hintek vörös ajkaira kicsit lihegve, és kezeit végre elengedve helyezem súlyomat félig testére, egyik kezemmel is azért tartva magamat. Másikkal lábára fogok, bokájától fenekéig végigsimítva, onnan felcsúsztatva tenyeremet oldalára és azzal is megtámasztom magamat, fejemet mellkasára hajtom, homlokomat támasztva nyakhajlatába.

YoonGi: Szusszanok egyet ahogy a már nagyon is megszokott érzés eltűnik és elmosolyodom édesen a kis csókra. Ahogy kezeim felszabadulnak lejjebb engedem őket és megremegek, ahogy tenyere lábamon fut végig, de elengedem lábaimmal, azokat csak kinyújtva pihentetve. Kiráz a hideg, teljesen érzékeny oldalam érintésére és mikor rajtam pihen meg, csak átölelem vállainál és homlokára nyomom ajkaimat. Lehunyom szemeimet és így pihengetek vele a karjaimban.
-Köszönöm... Életem értelme.-suttogom el a kissé nyálas, de boldog szavakat és kicsit magamhoz szorítom.

ChanYeol: Kicsit mosolyogva ölelem magamhoz én is, ezzel teljesen rajta feküdve már. Nyakára is adok egy csókot és lehunyom szemeimet.
-Szeretlek...-motyogom. Megfordítom magunkat, hogy most ő feküdjön rajtam és egyik kezemmel csak lapockájánál fogom, hüvelyujjammal cirógatva, míg másikkal hátát simizem, fejemet még mindig nyakába fúrva.

YoonGi: Kicsit kiráz a hideg, de a jó érzéstől. Édes...
-Én is téged...-suttogom vissza és sóhajtok egy nagyot ahogy már én vagyok felül, rajta. Édes cirógatására szinte dorombolni tudnék, és meg is teszem, bár csak morgok és karjaimmal nyakánál ölelem át. Olyan szép ez a pillanat. Egyik kezemet kiszabadítva megtörlöm szemeimet egy kicsit, majd tovább ölelgetem és fejét kezdem simogatni.

ChanYeol: Válaszára hümmögök és jobban nyomom arcom nyakának. Kicsit felkuncogok, mikor morogni kezd, de én is így teszek fejem simogatására. Visszagondolva a dolgokra, miket mondtam elvörösödök, így fejemet a lehető legjobban nyomom, izzadságától kicsit hűs nyakába, még mindig csak mosolyogva közben. Ez már megszokott... Olyan nyomorék vagyok komolyan, a pirulásim miatt...

YoonGi: Fejének döntöm enyémet mikor közelebb bújik nyakamhoz és érzem, ahogy bőröm kezd kicsit hűlni, hogy el van pirulva. Csak halkan kuncogok hajába mibe egy csókot rejtek, majd még egy kicsit szorítok karjaimon. Boldog vagyok... Nagyon boldog. Szépen lassan lejátszódik minden a fejemben újra és mikor könyörgő szavaimat hallom vissza, csak egy magamon jól szórakozó fintorba rándul arcom, és megrázom kicsit fejemet. Istenem...

ChanYeol: Mosolyogva sóhajtok egyet és óvatosan letolom magamról Sugat, hogy könnyebben felkeljek az ágyról. Kidobva a használt óvszert veszem fel boxeremet, és YoonGira is ráadom sajátját, vigyorogva. Az ágy mellett guggolva visszateszem az óvszeres dobozt és a síkosítót az éjjeliszekrénybe, majd páromat megfordítva az ágyon, újra hozzá bújok, egy lekaparhatatlan vigyorral arcomon.

YoonGi: Legurulok róla és hasamon fekve nézem végig tetteit. Ahh, komolyan mondom... Vele még ezt a jelenetet is jó nézni... Készségesen engedem, hogy felöltöztessen szintén vigyorogva és utána persze sunyiban fogva egy zsebkendőt, hogy kicsit letisztítsam magamat. Megérzem ahogy megfordít, majd egy nagy, bújós manó fészkeli magát nyakamba, mire csak szorosan átölelem.
-Na mi az, vigyorex?-kuncogok és összeborzolom haját, mi már kicsit vesztett szőkeségéből.-És a hajaddal is mizu... Festesd újra vagy át, még egyszer.-mosolygok tincseivel játszadozva.

ChanYeol: Magunkra húzom a takarót lábam segítségével, amíg el nem érem ujjaimmal is. Mosolyogva bújok hozzá jobban, egyik kezemmel magamhoz ölelve, másikat mellkasára támasztom, azt simogatva.
-Mm, szerintem visszatérek a feketéhez... Tetszett ez is, de már hiányzik a sötét.-kuncogom.-Pedig megfordult a fejemben az is, hogy vörös leszek. De inkább nem... Majd később, mikor visszanyeri az eredeti állapotát szegény, szőkítés után.-sóhajtom egy kis szomorúsággal hangomban. Szeretem a hajamat és tényleg jó lenne, ha megint egészséges lenne. Hm, mindegy.

YoonGi: -Rendben. Cuki leszel vele.-kuncogom fejét simogatva és adva rá egy csókot is.-Hmm... Ez egy jó ötlet. Bár megnéznélek vöröskének. Akkor még jobban manó lennél.-nevetek fel csak lágyan és szorosabban megölelem.-Én meg szerintem elválasztom középen mostantól. A homlokom lehet nem lesz ismerős mindenkinek, bár már nem hiszem, hogy fognak zaklatni.-sóhajtok egy kisebbet mosolyogva és meg is könnyebbülve egy kicsit.

ChanYeol: -De akkor se vagyok manó...-puffogok.-Ahhoz össze kéne mennem. De az nem fog megtörténni.-Nevetek fel és fejemet kicsit elemelve testétől nézek hajára. Megpiszkálom és szétválasztom neki úgy, ahogy mondta, azzal a kezemmel, mit eddig mellkasán támasztottam.-Neked ilyened is van? Hát ez meglepett.-Bambulok homlokára mosolyogva, kicsit meg is böködve és pöckölgetve, persze óvatosan, úgy, hogy ne fájjon neki. Hirtelen húzódom kicsit feljebb, amíg egy homlokpuszival jutalmazom, majd visszacsúszok eredeti pozíciómba és arcomat is visszarejtem nyakhajlatába.

YoonGi: -Még jó. Te csak ilyen magasan vagy jó. Imádom, még ha néha már megfájdul a nyakam.-kuncogom és szemeit figyelem ahogy felemeli fejét.-Pff.... Nagyon vicces.-forgatom meg szemeimet fújtatva egy kicsit, de mosolyom levakarhatatlan. Elhúzom fejem még, ha nem is fáj, amit homlokommal csinál, de amikor ajkait látom közeledni, azoknak nyomom "bántalmazott" testrészemet. Mosolyogva döntöm fejem övének újra ahogy elfoglalja helyét és véve egy nagy levegőt kezére simítom enyémet, másikkal még mindig ölelve őt vállainál.

ChanYeol: -Na azért annyira te se vagy picike.-mosolygok és egy puszit nyomok könnyen elért kulcscsontjára is. Tovább pihengetek, de megcsap egy felismerés, mire egy sunyi kis vigyorral arcomon kelek fel az ágyról megint és íróasztalomhoz sétálok. Ezt nem az éjjeliszekrénybe tettem... Ott YoonGi is és JiWoo is turkál... Kihúzva az egyik fiókot kutatni kezdek benne, közben hátra pillantva a már az ágyon ülő fiúra. Mosolyom csak még szélesebb lesz, főleg, mikor kezembe akad, amit kerestem. Már egy ideje ott van, de még nem tudtam olyan időpontot keresni, amikor odaadhatnám neki.
Visszalépkedem az ágyhoz, annak szélénél megállva, honnan boldogan csillogó szemekkel nézek le Sugara. Hirtelen vágom magam féltérdre, közben kinyitva a kis, sötétkék dobozkát, mi két gyűrűt rejt. Fejemet lehajtom, miközben két kézzel tartom párom felé a dobozt, erősen vigyorogva. Na, mi lesz, Min YoonGi?

YoonGi: Csak kuncogok és lehunyom szemeimet, de ekkor megérzem, hogy ficánkolni kezd karjaimban és végül le is száll rólam. Felülve követem lépéseit és nézem, mit csinál, totál nem értve miért kelt fel és, mi ilyen sürgős most.
Mikor visszafordul hozzám és elém lépked csak érdeklődve fúrom szemeimet övéibe és még biccentek is egyet, ezzel halkan kérdezve, hogy mi az. Kicsit megugrok, mikor letérdel elém, de kikerekednek szemeim és még nagyobbra, mikor a csak most észre vett doboz kinyílik és két gyűrűt látok magam előtt. Kezeimet szám elé kapom, szemeim pedig nagy nehezen elhagyják a gyönyörű ékszereket és páromra vezetem tekintetem, de ő csak lehajtott fejjel tartja felém továbbra is. Vigyorogva rántom magamhoz a nagyfülű idiótát és nagyon erősen megszorítom.
-Igen. Bármi is a kérdés igen, bár tudom, hogy nem a kezemet kéred meg.-nevetek boldogan és elengedve egy kicsit egy hosszadalmas, boldog csókot nyomok édes ajkaira.

ChanYeol: Kitör belőlem kuncogásom, mikor magához ránt és boldogan ölelem magamhoz, lehúzva az ágyról, lábamra ültetve. Szemeimet megforgatom szavaira, még mindig vigyorogva és készségesen viszonozom is csókját.
-Ennek örülök...-kuncogok, miután elengedem száját és megnézve, melyik ujjára jó a gyűrű, felhúzom a középsőre, magamnak is ugyanarra. Leteszem az ágyra a már becsukott és üres dobozt és újra magamhoz húzom, hogy most én kezdeményezzek egy csókot. Egy csókot, mi most mindennél boldogabb és minden érzelmet átadó. Szeretem és összetartozunk, ezt most már bizonyítja is valami, rajtunk kívül...

YoonGi: Csillogó szemekkel nézem ahogy felkerülnek ujjainkra a gyűrűk és ajkaimba harapok egy kicsit még mindig vigyorogva. Felnézek rá újra és mikor csókot kezdeményez nyaka köré dobom karjaimat és szorosan húzva magamhoz csókolom vissza. Eddig is az enyém volt, tudom ezt és tudtam a mai napig. De most jobban érzem. Ez csak egy kis jelkép, lehet, de akkor is sokat jelent. Még ha nem is hordhatjuk nyilvánosan... Akkor is velem lesz mindig. Ahogy ő is...

ChanYeol: Leülök a földre, lábaimat kinyújtva, így ő az ölemben ül, mire csak még közelebb húzom magamhoz. Hátánál fogva tartom magamnál egyik karommal, míg másik tenyeremet fenekére vezetem. Édesen falom ajkait, kicsit rászívva az alsóra, közben megemelve testét, így nekem a fejemet kissé felfelé, míg neki lefelé kell hajtani. De mindegy.
-Az enyém vagy...-suttogom mosolyogva a csókba és oldalára markolok.

YoonGi: Sóhajtva mászok egyre beljebb és beljebb ölébe, mosolyogva csókolva továbbra is. Kicsit hümmögök, mikor nagy tenyere, kevés ruhával takart fenekemre simul, majd sóhajtok egy kicsit, mikor megszívja ajkaim és érezve, hogy emelkedem, eggyé vált ajkainkat egyben tartom.
-Csak is a tiéd... Senki másé...-suttogom én is és megremegek kissé, mikor oldalamba fúródnak ujjai. Ujjaim megtalálják hátul haját és huncutan kuncogva húzom meg azokat, így feje még hátrább hajol és nekem is le kell hajolnom kicsit jobban. De nem érdekel. Boldog vagyok...

ChanYeol: Fejem jobban hátrabicsaklik, ezért eldőlök a parkettán, YoonGit is magammal húzva, így már rajtam fekszik. Alsó ajkát megharapdálva simogatom fenekét, hátáról kezemet, közénk vezetem, ágyékára simítok, lassan kezdve masszírozni ezzel saját hímtagomat is kényeztetve. Hisz' rajtam fekszik és eddig az ölemben ült... Nem érdekel, hogy most fejeztünk be már egy menetet... A magamévá akarom tudni ez után is, így, hogy már rajtunk vannak a gyűrűk. Bár most mindenféle, neki akár egy kis fájdalmat is okozó dolgot kerülve...

YoonGi: Többet is sóhajtok ahogy fenekemet simogatja és már kellemesebb helyzetben vagyunk és elveszek ajkai és fogai tevékenységében. Ezért is veszem későn észre és nyögök a csókba, mikor ruhával fedett ágyékomra simít és tenyere és ujjai mozogni is kezdenek rajta. Csípőm egy kicsit lejjebb eresztem és kezébe lököm, így neki is örömet okozva. Elválok ajkaitól csak pár milliméterre és így nyöszörgök azokra ahogy egyre jobb és jobb lesz. Nem, cseppet sem érdekel, hogy alig pár perce vagyunk túl egy őrületes meneten, én így is akarom. Mert az övé vagyok... Minden porcikám. És a gyűrűvel együtt pecsét is van már erre. Ezért valahogy jobb érzés. Már most olyan, mintha az előző menetünk közepén járnánk... Ugyan olyan csodálatos...

ChanYeol: Markomat kihúzom kettőnk közül és csípőjére fogok, hogy úgy kezdjem magamon mozgatni testét, közben fenekére is rá-rámarkolva. Halkan, számba marva nyöszörgök a kellemes érzésre, fejemet amennyire tudom, hátra vetve, így ajkaink még messzebb kerülnek egymástól. Egy rövidke szemkontaktust még váltok vele, majd lehunyom boldogságtól és most már vágytól csillogó szemeimet, erősen markolva közben fenekébe, így ágyékát is erőteljesebben nyomva enyémhez, mire a levegő kiszalad tüdőmből és ajkaim is elnyílnak. Olyan elképesztő...

YoonGi: Mikor már csak két, vékony anyag takarta merevedéseink érnek össze, felsóhajtok hangosan és tovább mozgatom csípőmet. Még szemeibe nézek, majd vonzóan elém tárt nyakát kezdem óvatosan ostromolni kis harapásokkal és forró csókokkal. Egyszer végig nyalok rajta álláig, amit kicsit megharapdálok, majd ajkaiba is belekapok nyöszörögve egy kicsit, mikor erősen fogva fenekemet tolja le még jobban csípőmet.
-ChanYeolh...-suttogom elhalóan és így lökök felé újra, már sokkal közelebbi helyzetünkben.-Kurvára imádlak...-fejezem be kicsit ráborulva, de megtámaszkodom feje mellett.

ChanYeol: Hangosabban nyögök, ahogy elkezdi nyakamat kényeztetni. Nyelve érzésére ismét hangosan nyögök fel és csípőmet is fellököm.
-Mm... Én ish...-sóhajtom és fenekét szorongatom tovább, egy gyorsabb tempóra késztetve, én is belemozgok. Fejemet egyik keze felé fordítom és egy puszit nyomok rá, könnyedén elérve, és bőrére lélegezve, számon keresztül, minden kilégzésem végét nyögéssé változtatva. Nem bírom... Annyira... Ahh...

YoonGi: Bennem ragad a levegő ahogy fellöki csípőjét, majd válaszára vigyorogva folytatom mozgásomat. Mit megszaporázok. mikor arra kér és szinte megőrülök arra, ahogy fenekemet szorongatja. Elképesztő a tudat, hogy én ezt képes voltam még valaha utálni... Mondjuk, ha nem ChanYeol lenne még mindig rühelleném érzést. Más meg úgy sem ér hozzám. Hh, nem is tudom, mit kapna Chantól...
Megérzek kezemen egy édes puszit, mi kirángat gondolataimból és alattam élvezkedő páromról szemeimet és ajkaimat nem véve le többet mozgok rajta erősebben és gyorsabban, hogy még több édes és izgató hangot csikarjak ki belőle. Olyan csodálatos... Hogy megtehetem és boldoggá tehetem vele... Mitől én is mérhetetlenül az leszek...

ChanYeol: -Mmh... YoonGi-ah~...-dalolom nyöszörögve nevét és erősen markolok fenekébe. Újra bele-belemozdulok, folyamatosan hallatva élvezetem jeleit. Ohh, hogy én azt, hogy ő irányítson, miért csak egyszer hagytam...? Csodálatos érzés... Ajkaira kapva, egyik tenyeremet feje hátuljára simítom és úgy cirógatom kissé tincseit. Annyi boldogság jár át... Hogy jobb formájában láthatom, még ha most egy kicsikét részeg is. De már biztos lehetek abban, hogy boldog. Őrülök...

YoonGi: Megremegek kissé rekedtes, de sokkal mélyebb hangjára. Oh, basszus... Ahogy fenekembe markol hátam ívbe feszül kissé és egy hatalmas nyögést hallatok. Ahh... Imádom. Ha ő csinálja megőrülök. Mikor magához ránt, hogy ajkaink összeforrjanak még jobban lenyomva csípőm lököm és néha tekergetem is ölén. Ohh, Istenem..  Olyan jó.. Megunhatatlan... És hiába most fejeztünk be egy rendes menetet... Két perc alatt merevedésem lesz minden erotikus tettétől...

ChanYeol: Csak nyögni vagyok képes, folyamatosan, ahogy egyre inkább élvezem. Csípője egyik erősebb megtekerése után, szorosan és keményen húzom magamhoz testét, egy hangos nyögés kíséretében. Megint csak fenekére fogva, most mindkét kezemmel mozgatom őt tovább, hogy utánam jöjjön a csúcsra. Basszus, hogy én mennyire szeretem őt... Összekulcsolom kezeinket, miken a gyűrű van és számhoz emelve tartom ott, nem azért, hogy csókolgassam, csak egyszerűen, hogy ott is hozzám érjen bőre.

YoonGi: Ahogy megérzem alattam nedvessé vált alsóját ajkaim elnyílnak és még jobban hajtom magamat is a csúcs felé, mikor ebben segít is. Bár már tenyerei érzésétől majdnem elmentem... Mikor megérzem, hogy megfogja kezem kisandítok félig lehunyt pilláim alól és szinte könnybe is lábadnak szemeim a boldogságtól, ahogy meglátom mit is csinál. Istenem... Ekkor viszont végig fut egész gerincemen az élvezet, gyomrom és hasam befeszül, egy nagy nyögéssel, miben nevét húzom el végletekig, amíg tart az orgazmus. Ohh, édes, jó Istenem.. Annyira szeretem őt... Rohadtul és még annál is jobban... Ohh, basszus...

ChanYeol: Felnyitom pilláimat és csillogó szemekkel nézem végig, közben libabőrbe borulva, ahogy eléri az orgazmus és nevemet nyögi, majd ahogy szép lassan lecsillapodik. Mosolyogva nyomom ki kicsit ajkaimat, ezzel egy puszit ejtve meg kézfejér, majd továbbra is ott tartom, másik kezemet levéve fenekéről. Hátára simítom és magamhoz ölelem, még mindig mosolyogva. Ezt most jó pár óráig le se lehet majd törölni az arcomról. Boldog vagyok... Lehetetlenül boldog.

YoonGi: Ráborulok és lihegve még válláról látom és érzem, ahogy kezemre ad egy puszit, ettől pedig már olyan boldog vagyok, mint még eddig soha. Szorosan bújok hozzá ahogy megölel és kisfiús boldog mosollyal fúrom fejem nyakába adva arra egy csók zuhatagot. Istenem... Imádom...