Anyám kurvája ~ G-Bam - 18+

Anyám kurvája

18+

G-Bam - JiYong(G-Dragon) x BamBam [BigBang x GOT7]
+JiYong anyukája

Felosztás: Dalma - JiYong    Zsani - BamBam
Figyelmeztetés: Szexuális tartalom.
Megjegyzés: JiYongie és BamBam egyidősek a történetben (huszonegy évesek).

JiYong: A szobámban lustálkodva hallgatom kedvenc zenéimet, a szobám négy sarkában felfüggesztett hangszórókon, mikor kopogást hallok az ajtómon. Felülve ágyamon halkítom le a zenét a kezembe fogott távirányítóval és az ajtó felé fordulok.
-Gyere be!-Arcomra egy mosoly kerül, mikor meglátom édesanyám kedves, ragyogó alakját és ahogy besurran azon az apró résen, az ajtó és az azt tartó fa között. Leül mellém az ágyra és mosolyogva fordul félig felém.
-JiYongie kicsim, ma jön hozzám valaki, úgyhogy ne igazán zavarj, ha csak nem életbe vágóan fontos. Mondjuk levágtad a fél karod, vagy valamelyik végtagod, oké?-utolsó mondatát nevetve mondja, közben ölemben heverő karomat simogatva és arcomat nézve. Egy kis fintorba rándul az arcom a gondolatra, ami végigsuhan agyamon, hogy vajon ki jöhet anyához.
-Nem vagyok kisfiú már, anya. Tudok bánni a késsel.-mondom kisfiús hangon, és kezeimet összefonom mellkasom előtt. De a csengő megszólal, mire anya felkel az ágyamról, még végigsimítva arcomon és elhagyja szobámat. A lépcső tetejéig követem és ott megállok, hogy elbújhassak az a kis falrész mögé, ami a lépcső tetejének minkét oldalán van. Amikor kicsi voltam, akkor is mindig innen leskelődtem, hogy kik jönnek anyához. Csak férfiak jöttek, minden héten kb háromszor, mindig más.
Fejem felét kidugom a falrész mögül és úgy figyelem anyukámat, aki még mindig az ajtózárral baszakodik.

BamBam: Egy mosollyal megyek végig az utcákon, fekete csizmámat megtörlöm az egyik kerítés sornál, mi közel van ahhoz a házhoz mihez épp készülök menni. Mikor elérem megigazítom fehér ingemet, egy gombot eleresztve fogságából és vörös nadrágomat is feljebb húzva. Bőrkabátomat, mi félig szőrme anyagból van, félig lehúzom vállamról, egyik kezemet kibújtatva és vállamon hagyva a kabátot. Bekopogok a szép nagy házba és egy édes mosollyal várom, hogy kinyissák nekem. Egy gyönyörű nő vár az ajtó mögött. Vörösesbarna tincseimet még utoljára rendbe rakom, majd az ajtófélfára támaszkodom és úgy nézem a nőt, ki egy nagy mosollyal néz rám az ajtóból.
-Szép délutánt, egy gyönyörű hölgyhöz jöttem.-mosolygok rá arcához közel, ahogy ő is az ajtófélfának dől. Végig simítok arcán ujjaimmal.-Be sem engedsz? Ki lettem túrva?-kuncogok derekára simítva kezemet.

JiYong: Egy édes, igencsak fiatal fiú hangja csapja meg fülemet és még jobban kihajolok, hogy belássak a résnyire nyitott ajtó mögé. Tetőtől-talpig végigmérem a fiút, visszahúzódva a fal mögé. Ki ez...?
-Jöjjön csak, fiatalúr.-Anyukám hangja másképp cseng, mint szokott. Nem tudom behatárolni az érzelmeket, amikkel tele van, de teljesen más, a megszokottól.-Már miért lettél volna kitúrva. Gyere, Bamie.-A hideg végigfut hátamon anyám nyájas, kedves hangjától. Most komolyan, ki a faszom ez a gyerek? Csak nem... Jézus isten, anya!
Ahogy tovább beszélgetnek, amíg a srác leveszi felesleges kabátját és csizmáját, meg sem mozdulok. De mikor a lépcső felé indulnak gyorsan húzom vissza a csíkot a szobámba, ott is az ajtót tartó fal mögé bújva, hogy leskelődhessek. Nem tudom ki ez a gyerek, de... Nem néz ki rosszul, sőt. Még az esetem is lehetne, hiszen igencsak ad magára. De... Anyához jött, ami csak egyet jelenthet. És nem igazán akarok erről többet tudni.
Az ajtómat nem csukom be, résnyire nyitva hagyom, amíg ágyamhoz sietek, hogy visszahangosítsam a zenét, hogy ne legyen anyának feltűnő. Meg így jobb is... Visszasettenkedem az ajtóhoz és félszemmel kukucskálok ki, hátha látok valamit. Egyenlőre semmi...

BamBam: Nevetve megyek be a házba ahogy végül beenged, és levéve felesleges ruháimat és lábbelimet követem fel a lépcsőn közben derekára simítok újra, ahogy az ismerős szoba felé megyünk. Nyakába bújtatva fejem simogatom orrommal. A szoba előtt elkapom és magamhoz húzom, egy vigyorral nézve a nő szemeibe, mi körül a ráncok alig látszanak, bár húsz év választ el korban minket. Figyel magára.
-Milyen napod volt?-simítom meg orrommal övét és még jobban magamhoz húzom. Nyakába hajtva fejem játékosan puszilok bele, így tudatva a nővel is, hogy hasonlóak a gondolataink. Láttam már belépésemkor szemeiben a vágyat...

JiYong: Újra fintorba rándulnak arcizmaim és a lehető leghalkabbra veszem lélegzetvételemet, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Libabőrös leszek a látványra és már teljesen biztos számomra a fiú foglalkozása. Eeew, anya...
-Nem volt olyan fárasztó, mint szokott. Kivételesen itthon volt a fiam egész nap, így volt segítségem.-kuncogja anyukám a fiú füléhez és egyik kezével a hajába túrva emeli fel a fejét.-De a napnak erre a részére vártam.-Nem látom arcát, de biztos mosolyog.
A fal mögé bújok és becsukom ajtómat, mielőtt még látnám a következő tetteiket, de hangosabbra sikerül, mint kellett volna. Lecsúszok a fal mentén és nagy szemekkel nézem az ajtót, szemem sarkából figyelve csak. Ehehe, csak menjetek be a szobába. Itt se vagyok, anyu, itt se vagyok.

BamBam: Mondata után számra tapad, pont akkor mikor én is erre mozdulok, majd kezeim lejjebb találják meg a nő domborulatait és az ajtóhoz nyomom. Nyöszörög karjaim között, de megtalálja végül a szoba kilincsét és belépve a már eléggé ismerős helyre hagyom, hogy átvegye rajtam az irányítást. Lelök az ágyra, majd megszabadít minden ruhától minket és hosszú órákon keresztül élvezzük egymást. Vagyis ő engem. Én ezt megoldom máshogy. Nem azért mert nem vonzó, vagy nem szép nő, de azért a munkámban nem pont az a lényeg, hogy én élvezzem.

JiYong: Visszafekszem ágyamba ahogy hallom anya ajtajának csapódását és tovább űzöm a semmit, csak énekelve vagy éppen rappelve az énekesekkel együtt. Bár egy idő után megunom, azért a lehető leghalkabban közlekedve a házban lemegyek a földszintre és a konyhában keresek valami rágcsálnivalót. Egy csomag popcorn kerül a kezeim közé, amit ki is pattogtatok, majd a nappaliba veszem az irányt vele. A DVD-k közt kutatva veszek elő egy most lefoglaló filmet és azt kezdem nézni, miután beüzemelem a lejátszót.
Egy pokrócba bugyolálom magamat, lábaimat felhúzom és azok és mellkasom által képzett résbe teszem a pattogatott kukoricás tálat. Azt eszegetve figyelem a filmet, mit már kívülről el tudnék mondani akárkinek, annyiszor láttam. De hát lefoglal, akkor meg mi van? Arra jó, amire kell.

BamBam: A karjaimban pihenő, lassan elalvó nő arcára egy puszit nyomok, majd még simogatva őt pár helyen lassan kimászok mellőle, hogy mikor felkel meglephessem valamivel. Visszaveszem az ajtó előtt heverő  alsónadrágomat és a fürdőbe menve először a nekem fenntartott mályvaszínű köntöst lazán magamra kötöm, és lemegyek a lépcsőn a konyha felé.
-Szia.-mosolygok a kanapén filmet néző fiúra, majd tovább megyek és a konyhában kiötletelem, hogy milyen ételt csináljak a hölgynek. Hmm.. Akkor ő lenne a fia. Ami azt illeti rettentő édes teremtés és.. Ahh, pont az esetem. Érdekes, tudom. Miért fekszem össze nálam sokkalta idősebb nőkkel, ha a férfiakra bukom? Jó kérdés. A pénz miatt, igen csak az miatt csinálom, de nem érzem magamat kihasználva, pedig azért vannak olyan ügyfelek, hogy huha. De... Nem hiszem, hogy sokáig kell még ezt csinálnom. Nem kell sok már... Közel van a cél.
Neki állok a főzésnek, de ekkor átfut az agyamon, hogy többen vagyunk, mint kettő. Egye kukac csinálok a fiának is.

JiYong: Összerezzenek a nekem köszönő hangtól és nagy szemekkel nézek utána, nem tudva, mit csináljak. Nem köszönök neki vissza, ugyanis mályvaszínű köntössel takart teste eltűnik a konyhában. Vállaimat megrántva majszolom tovább a kukoricát, a filmet nézve. De kb a felénél elfogy a rágcsám, ezért felkelek a kényelmes kanapéról, hogy újra keressek valamit. Magamra terítem a pokrócot, egy részét fejemre is lógatva, mintha kapucni lenne és a konyhába csoszogok, miután megállítom a filmet.
Mélyet szippantok a konyhában terjengő kellemes illatokkal teli levegőbe és leteszem a pultra az üres, műanyag tálat. A hűtőszekrényhez vezető utamon odakukkantok a valamit főző fiúhoz, számat nyaldosva nyitom ki a hűtőt. Kiveszek egy almát, meg még gyümölcsöket, amik a kezembe akadnak és újra a pulthoz megyek, hogy összevághassam azokat. Egy papírtörlővel eltörlöm az edényt, hogy ne kelljen másikat összekoszolnom, és elkezdem felszeletelni az almát és a szőlőszemeket is félbevágom. Közben megtartva a két méteres távolságot köztem és a selyemfiú közt.

BamBam: Csak magamban mosolyogva csinálom az ételt, ami már majdnem kész. Szemem sarkából figyelem a fiút, kinek étele elfogyott, de még úgy tűnik éhes a sok gyümölcsből ítélve. Szedek neki egy tányérba és két tálcát keresve teszem rá, majd mellé sétálok és a kész, gyümölccsel teli tálat is ráteszem.
-Ha kérsz van még. Nem tudom milyen lett.-ingatom fejem mosolyogva.-Amúgy... BamBam.-mutatkozom be meg is hajolva.

JiYong: Megszeppenve, nagy szemekkel nézem, ahogy elém tesz a tálcán egy nagy adagot az általa készített ételből, majd mellé teszi a teli gyümölcsös tányéromat is.
-Köszi...-motyogom és kicsit felé fordulva hajolok meg én is kicsit, inkább csak fejemmel.-JiYong.-Egy félmosolyt eresztek meg, de azt is csak pár pillanatig, majd kezembe fogom a tálcát és még előtte elhagyom a konyhát, persze evőeszközök elővétele után. Visszakucorodom a kanapéra, továbbra is a pokróccal takarózva és kezembe fogom a... BamBam által készített kaját, hogy megkóstolhassam. Boldogan hümmögve könyvelem el, hogy egész jól tud főzni. Arra, hogy engem ellaktasson jó.

BamBam: Csak egy mosollyal nézek utána, majd elkészítve a másik tálcát is egy kávéval egyik kezembe veszem és felmegyek. A hálóba veszem az irányt és az épp ébredező kedves mosolyú nőhöz lépek. Ölébe rakom a tálcát miután kapok ezért egy csókot és mellé feküdve nézem ahogy fogyasztja, majd mikor befejezi együtt megyünk le.
A konyhában mosogatni kezdek, de megérzem, ahogy tarkómnál két ujj settenkedik be köntösöm alá és szabadít meg tőle szépen lassan. Érdekes, hogy ez még huncutnak is mondható és egy kicsit sem perverz irányú számomra, pedig nagyon is az. Még is csak egy szál boxer alsóban mosogatok, amit alapból is csak könyékig vizesen tudok, de még nézi is. De mindegy... Ezért is csak pénzt kapok. Aish... Szar kimondani ezt még mindig.

JiYong: Betömöm magamba a finom ennivalót, mire nagyjából a film végéhez érek és kicserélem a tányérokat, hogy a gyümölcseim is elfogyjanak. Azokat is magamba tuszkolom és a film végéhez is érek, így kikapcsolom, majd kicsoszogok a konyhába, félig eltakarva a fejemet a pokrócommal. Azért, hogy ne lássam a selyemfiút ruha nélkül és azért, hogy anyámat se lássam ahogy biztosan a fiúcskát tapogatja. Ledobom a tálcát a pultra a mosogató fiú mellé és kicsit meghajolok.
-Köszi, Bam. Fincsi volt.-És már vissza is rohanok a szobámba, hármasával szedve a lépcsőfokokat. Becsukom az ajtómat és bemászok ágyamba újra bekapcsolva a hangfalakat és elindítva a zenét. Nem akarok tudni semmiről, amit a konyhában fognak csinálni... Legalábbis remélem nem fogják, de akkor se.

BamBam: -Nincs mit, örülök, hogy ízlett.-mosolygok a fiúra, miközben az utolsó edényeket törölgetem és édesanyja éppen hátamat puszilgatja, ujjaival már alsóm korcát kerülgetve és fenekemet simogatva kuncog halkan. Érdekes, hogy nem bánja, hogy itt van a fia. Vagy csak a ennyire nem érdekli és holnap, vagy akár ma este magyarázkodik majd neki? Ki tudja, ő dolguk. Az órára nézek és a "munkabéremet" kezdem számolgatni. Ha most még egy menetet megyünk az sok lesz a hölgynek, minden értelemben, de még egy rövidke petting belefér talán. Hát rendben. Fel is rakom a még mindig huncutkodó nőt a pult egyik alig használatos felére és neki is kezdünk, aminek kell. Vagyis nem kéne feltétlen, de ezért vagyok itt.

JiYong: A hangos zene ellenére elszundítok, de a halk csapódások felébresztenek. Az órára nézek, és még csak fél óra se telt el. Gondolva egyet kapok kezembe egy tiszta alsónadrágot és aprót bólintok BamBamnek, aki éppen anya szobájából jön ki. Bemegyek a fürdőbe, csak behajtva az ajtót, ugyanis anya biztos elaludt, a selyemfiú meg a bére után már megy is haza, így egyikőjük sem zavarhat meg a zuhanyzásomban. Beállok a kellemesen meleg víz alá és csak folyatom elernyedt testemre. Nem tudom, miért, de szeretek napközben zuhanyozni. Olyan jó érzés...

BamBam: Mosolyogva nyomok még egy csókot ajkaira, miután már hátsó zsebem szinte tömve van és még integetve az ajtóból, már teljesen felöltözve lépek ki és hagyom aludni a nőt. Becsukom az ajtót és mosolyogva biccentek a fürdőbe tartó fiúnak, majd lemegyek a lépcsőn, de gondolataim máshol járnak, mire ajkaimat is nyalogatni kezdem. Miért fantáziálok az ügyfelem fiáról? Én sem tudom, talán túl régen voltam már férfi közelben és főképp vonzó férfi közelben. Aish... Nyugodj le, BamBam. Jól van, semmi baj...

JiYong: Lemosom magamról a hamar felkent habot és elzárva a vizet rázom meg szőke tincseimet, hogy ne legyenek annyira vizesek. Felhúzom boxeremet, miután szárazra törlöm magamat és hajamat rázva ujjaimmal megyek le újra, ma már sokadjára a lépcsőn. Mikor viszont felnézek BamBamet látom meg az ajtóban hezitálva. Mellkasomat és ezzel egy-egy tetoválásomat is eltakarva nézek szemeibe.
-Azt hittem már végeztél.-szólalok meg, de meglepettségem és kis zavarom miatt hangom egész magasan cseng.-Legalábbis a zsebeid ezt mondják.-mutatok fenekére, majd gyorsan elslisszolok előtte, be a konyhába. Vége van a műszakodnak, BamBam, jó lenne, ha elmennél. Aish...

BamBam: Megugrok a hangra ami mögülem cseng fel két mondat erejéig és mikor felpillantok megnyalom ismét ajkaimat.
-Nem is szándékoztam tovább maradni, csak a fejembe nyilallt valami.-rázom meg fejem zavartan mosolyogva, majd csizmáimba bújok.-És igen, végeztem. Ha durván akarom magam kifejezni...-motyogom magam elé. Mintha én dugnám az anyját és én fizetnék komolyan...-De te sem akarsz látni már, tudom én. Nem zavarom a vizedet, szia.-mosolyodom el még utoljára, majd kabátomat karomra csapva hagyom el a házat. Úgy is jövök még, ez a hét most ilyen lesz. Reggel jövök, talán este, vagy másnap reggel elmegyek.

JiYong: -Ne...-Fordulok felé... Vagyis a csukott ajtó felé. Hh, elment.-...em.-fejezem be, de az ajtóhoz futok és kicsit kinyitva azt, csak fejemet dugom ki rajta.-Nem szereted a kávét, hogy máris itt hagysz?-mondom kicsit hangosabban, hogy pár méterre lévő alakja meghallja. Felvont szemöldökkel nézek rá, de kedvesen rá is mosolygok.

BamBam: -Nem mindet, ami azt illeti.-nevetek fel megfordulva és mikor meglátom azt az igazi mosolyt, valahogy egyből beadva derekam megyek vissza és akasztom kabátom fel újra.

JiYong: -Akkor adj egy kis tippet, hogy milyet csináljak.-nevetve foglalom be újra a konyhát. A pultnak dőlve azzal szembe, s úgy nézegetem a kávéfiltereket, melyek különböző ízeket tartalmaznak. Mikor meghallom, hogy utánam jött egy győzedelmes vigyorral arcomon nézek rá, érdeklődő tekintetemet övébe fúrva. Majd mikor újra realizálom, hogy csak egy alsóban vagyok, felsőtestemet amennyire tudom, kezeimmel eltakarom.

BamBam: -Igazából a lényeg csak az, hogy ne legyen keserű. Meg jeges kávét iszom inkább.-nevetek kicsit, majd leülök az egyik székre és keresztbe teszem lábaimat.-Öhm... Elmehetsz egy pólóért, ha kellemetlenül érzed magad, ám.-nézek rá, de kicsit végig futom tetkóit és felsőtestét is. Esküszöm csoda, hogy ülve tudok maradni...

JiYong: -Ne-nem...-fejemet megrázom "ajánlatára" és hátat fordítva neki mutatom fel hüvelykujjamat, majd kezdek kifőzni két adagnyi, sima kávét. Közben előkészítek két bögrét, számára egy nagyobbat. Fütyörészve öntöm ki a kifőtt italt, elfelezve és tejjel és cukorral elkeverem, majd a selyemfiúéba dobok néhány jégkockát -felidézve fejemben egy sima jegeskávé "receptjét", még kávézóban dolgozós éveimből-, és elé teszem. Míg sajátomba a jégen kívül ugyanazt teszek és vele szembe, a pulthoz húzva egy bárszéket, arra ülök fel.

BamBam: Ültemben meghajolva köszönöm meg italomat és elismerően hunyom le szemeimet, mikor beleiszok.
-Érdekes, hogy most nem én öntöttem bele a magammal hordott cukorból egy keveset.-kuncogok ránézve és megdörgölöm kicsit arcomat. Nem húzott fel semmit, pedig felajánlottam, hogy nyugodtan. Nem mintha bánnám, hogy nem tette, jól esik végre férfit ilyen helyzetben látni. Rég volt már ilyenben részem, de persze JiYongot sem bámulom meg úgy, csak sunyiban futtatom rajta végig tekintetem, mikor nem figyel. Azért a régi technikáimra még emlékszem...

JiYong: Egyetértően hümmögök, közben bólogatva is.
-Tudom, milyen az.-Rámosolygok és a bárszék lábait összefogó, elég magasan lévő, vízszintes fémcsőre támasztom sarkaimat, így rendesen behajlítva lábaimat. Térdemre könyökölök és úgy tartom számnál a bögrét és iszok belőle egy-egy kortyot.

BamBam: Halkan felnevetek hasonlóságunkra és tovább iszogatom a kávémat.
-Amúgy... Elnézést anyukád nevében is az előbbiekért.-húzom el számat.-Nem szoktam így, hogy itt van még plusz valaki, csinálni. Szóval... Elnézést.-hajolok meg, majd visszaülök és könyökeimet az asztalra téve támasztom meg fejem egyik kezemben, még mindig nagy, sajnálkozó szemekkel méregetve a valószínűleg velem egy idős férfit.

JiYong: Bocsánatkérésére hangosan kezdek nevetni és leteszem üres bögrémet a mögöttem lévő pultra.
-Ugyan...-legyintek egyet, tovább hahotázva.-Már százszor, meg egyszer láttam, hogy anyám milyen szinten éli ki a vágyait a... Te fajta fiúkkal. Egy kis tapi már meg se kottyan.-vonom meg vállaimat és keresztbe teszem lábaimat, még mindig a kis vascsövön támasztva.-Meg úgy kérsz bocsánatot, mintha legalább öt évvel lennék idősebb. Ennyire öregnek nézek ki?-kapok kérdésemnél ijedten arcomhoz és azt kezdem tapogatni.

BamBam: Kicsit felnevetek még mindig kissé zavarodottan, de már elengedek egy kicsit.
-Nem, nem. Szó sincs erről.-Teszem egyik kezem közelebbi karjára nevetve.-Egy idősek lehetünk ami azt illeti, hiába hittem, hogy fiatalabb vagy először.-Nevetek fel újra és elhúzom kezét arcától.-De tényleg... Úgy menekültél, mintha saját magadat néznéd a helyzetemben.-kuncogok.

JiYong: -Csodálkozol, hogy menekültem?-nézek rá meglepetten és kikerekedett szemekkel, majd egy fintorba rándul arcom.-Miért, hány éves is vagy?-dőlök előre lábaimra, hogy megcsipkedhessem arcát, gügyögve is neki. Hiába, olyan kisfiús arca van, hogy ki nem nézném belőle, hogy velem egy idős.-Babapofi.-adok neki nevetve egy becenevet és még mielőtt megcsaphatna leugrok a bárszékről és elveszem tőle is üres bögréjét.

BamBam: -Nem, sokan szoktak.-nevetek fel kicsit hamiskásan, majd felnézek kérdésére, de ekkor arca már elég közel van hozzám. Kicsit lefagyva és egy "mi a francot csinálsz" tekintettel nézek rá ahogy arcomat nyomorgatja, majd becenevemre már emelném kezem, hogy megcsapkodjam, de elslisszol, így csak arcomat dörgölöm meg kezemmel, hogy ne legyen olyan piros zavarom miatt és, hogy csípései esetleges nyomait is eltüntethessem.
-Huszonegy vagyok, tudd meg.-mondom durcásan.-És nem is olyan duci a pofim. Fogyózok még mindig.-mosolyodom el kicsit. Ja, még mindig. Ha nem is önszántamból.

JiYong: -Jól van, Babapofi, nem kell durcizni.-Nevetve teszem bögréinket a mosogatóba, majd BamBam elé állok.-Bocsi.-Kedvesen simogatom meg arcát, ahol megcsipkedtem.

BamBam: -M-m. Igazából ez még a legjobb becenév, amit eddig kaptam.-kuncogok kicsit keze felé fordulva, mikor elveszi arcomról és mosolyogva nézek rá.-Amúgy... Hogy-hogy még mindig anyukáddal laksz? Ne érts félre, nem bántásból mondom, csak nem úgy tűnsz, mint aki... Érted.-nevetem el egy kicsit a végét, tarkómra simítva kezem, de érdeklődve figyelem arcát tovább.

JiYong: -Uhm... Jó kérdés.-rántom meg vállaimat is.-Sose volt meg bennem az, hogy majd amikor felnövök elköltözzek anyától. Igazából szeretek vele lakni... Nem zavarjuk egymás magán részét, csak ha nagyon muszáj.-csettintek egyet nyelvemmel és megvakarom tarkómat, kicsit hátrébb lépve BamBamtől.-Meg nagyon magányos tud lenni, ha éppen nincs... Khm... "Vendége", vagy én nem vagyok itthon hetekig...-magyarázom szinte semmi háttérinfót se adva hozzá és inkább visszateszem helyére a bárszéket. Nem szoktam amúgy se azon gondolkozni, hogy miért lakom még vele... Nem ám, hogy egy ilyen kérdést tegyenek fel...

BamBam: -Értem. Kusza kissé, de értem.-mosolygok és nyújtózkodom egy kicsit, ingem ujjait feltűrve.-Igazából ha úgy vesszük még mindig jobb, mintha úgy laknál egyedül, hogy nem vagy rá felkészülve.-nézek szemeibe egy kicsit rántva vállaimon.

JiYong: Egyetértően bólogatok utolsó mondatára, majd elnézek szemeiből és a konyhát kezdem elemezni. Pár percnyi csend után csak megköszörülöm torkomat és miközben szemeimet a konyha másik felére irányítom, övéibe is belenézek. Na ez az az igazi kíínoos csend.

BamBam: Számat harapdálom, nem tudom mit mondjak, pedig már be és kinyitottam a számat párszor.
-Öhm.. Dolgozol valamit?-nézek újra szemeibe és előre hajolok hozzá egy kicsit. Kéne az a póló... Aish bassza meg... BamBam nyugodj le, nem... De igen egy szál alsóban van. Oké, mindegy, te is voltál abban az előbb, lépjünk túl, most inkább az arcára és a szavaira figyelj, ne elemezd a... Behunyom szemem pár percre, majd kedves mosolyt húzok az arcomra és úgy figyelek rá tovább is.

JiYong: -Kávézóban dolgoztam...-motyogom és kezeimet összefonom mellkasom előtt.-Aztán azóta nem. Két hete.-Nézek végre rá, de szemeim akaratlanul is végigfutnak testén. Halkan, magamban hümmögve döntöm el, hogy... Jól áll neki a vörös.

BamBam: -Kirúgtak, vagy felmondtál?-kérdezem érdeklődve, fejemet kicsit oldalra billentve, de szemeimet nem véve le róla. Keresztbe teszem lábaimat, az egyiket átvetve a másikon és így üldögélek tovább.

JiYong: -Kirúgtak.-nevetek fel kínosan és megrázom fejemet. A pultnak dőlve szemezek vele, keresztbe téve lábaimat.-Tudod a szokásos, mint minden embernél.-kuncogom.-Na jó, nem... Zaklattam a vendégeket.-nézek szemeibe komolyan, bár csak viccelek. Azért rúgtak ki, mert "nem illettem a közösségbe", azt mondták nagyképű vagyok... Pedig nem is.

BamBam: Nyelek egy kicsit ahogy közelebb kerül hozzám és szemeim kicsit kikerekednek.
-M-mármint úgy, hogy... Hogy úgy...-csinálok kezemmel egy markoló mozdulatot, ezt is már teljesen vörösen, bár nem tudom miért. Olyan szemei vannak... Elvesztem. Komolyan. Aranyos és szívdöglesztő egyszerre...

JiYong: -Minden értelemben.-Szemeim és hangom továbbra is komolyak maradnak, de ajkaimra felfestek egy kis kaján vigyort. Fejemet oldalra döntöm és úgy nézem a kis Babapofi vörös arcát.

BamBam: Nyelek megint csak és végig futtatom arcán tekintetem, majd szóra nyitom a szám, de nem jön ki semmi. Régen... Nagyon régen voltam már ilyen helyzetben, így eléggé oda van az önbizalmam, de... Élvezem. Komolyan élvezem.
-Akkor érthető... Persze nem mind volt szerintem pofátlan, ha úgy csináltad, hogy véletlennek tűnjön, meg... Ilyenek...-akadok el a mondatban, ahogy lábaimat jobban össze kell szorítsam és megint nyelnem kell. Basszus...

JiYong: -Egy idő után simán ki tudtam magyarázni... Már ha kellett. Van, aki észre se vette. Csak, akik körülötte voltak.-Mosolygok féloldalasan, megjátszva, hogy boldogan emlékszem vissza a régi szép időkre.-Ezért tudott könnyen kirúgni a főnököm.-Csettintek nyelvemmel megint, közben egy "nem érdekel" fejet vágva, majd elnevetem magamat.

BamBam: -Aha... De azért szerintem szereztél pár hódolót. Ha nem is vallják be ott helyben, de utána biztos, hogy jó volt azért...-rántok vállat kicsit. Édes ahogy nevet... Mint egy fulladozó hörcsög. Csak helyesebb.

JiYong: -Ilyen kinézettel persze.-nevetem.-Bár ott nem mászkáltam így. Annyira nem akartam a vendégeket elriasztani.-BamBam elé lépek és lehajolva hozzá támaszkodom combjaira, majd megint nevetni kezdek lehajtva fejemet.

BamBam: -Pedig nagyobb sikere lett volna a kávézónak szerintem.-Futtatom végig újból szemeimet rajta és hagyom, hogy megtámaszkodjon rajtam. Közel van... Nagyon is. És ez rám is elég nagy hatással van, főleg, hogy látványosan én vagyok az áldozat. De nem bánom... Ohh, de mennyire nem...

JiYong: Rákapom szemeimet, mire rögtön realizálom, hogy túl közel van arcom az övéhez. De kit érdekel?
-Hmm... Igazad lehet, Babapofi.-bólogatok. Mosolyogva nézek szemeibe és tenyereimet feljebb csúsztatom combján a kényelmesebb támaszkodás érdekében... Meg, mert miért ne?

BamBam: Lábaimat lassan szétválasztom, hogy kényelmesebben támaszkodhasson rajtam és ne nyomódjanak annyira keresztbe tett lábaim. Meg kényelmesebb is így nekem is, hiába vannak eléggé... Fent a kezei.
-Hidd el. Nekem mindig.-mosolyodom el végül kicsit már magabiztosabban és kevésbé vörösen. Melegem van...

JiYong: -Csak el ne szállj, BamBam.-nevét halkan ejtem ki, szinte már nyögve és combjaira markolok. Csak szemeibe nézek, bár azok nem viszonozzák a kontaktust.

BamBam: Feltör belőlem egy kis sóhaj ahogy combjaimat nyomorgatja és lehunyom szemeimet pár pillanatra. Mikor pedig újra kinyitom egyenesen övéibe nézek és talán egy kicsit előrébb is csúszok székemen.
-Nyugi, nincs mitől, én csak tényeket mondtam.-húzok ajkaimra egy kis vigyort.

JiYong: Felhorkantok kijelentésére és aranyos görbét képző ajkaira nézek. Megnyalom sajátjaimat és újra combjaiba markolok.
-Mikor élvezted igazán utoljára, amit veled csináltak?-kérdezem komolyan érdeklődve, ugyanis tudom, hogy a munkájának az egy kis részét se igazán teszi ki. Hh, nem is értem...

BamBam: Felnevetek egy kicsit és fejemet rázva nézek el egy kicsit, majd vissza szemeibe.
-Mondhatnám, hogy soha, hisz negyven feletti nőkről beszélünk és nem is igazán női ideáljaim vannak, de ez most mindegy. A kérdésedre válaszolva... Talán akkor, amikor egyszer az egyik ügyfelem férje rajta kapott minket és halál nyugodtan leült az ágy elé és végig nézte. Akkor még úgy mondhatom azt, hogy nem kellett másra gondolnom.-rántok vállat. Beteg kissé, igen, de hát ha egyszer ez az igazság, akkor ez.

JiYong: Felnevetek, bár nem tudom miért. Nem tudok mit kezdeni ezzel, ha meg nevetek azzal "elintézem egyszerűbben". Fejemet megrázom kicsit és tenyeremet még feljebb csúsztatom combjain.
-És mi lenne, ha végre élveznéd?-teszem fel az ironikus kérdést, mire igazából nem várok választ. Hüvelyujjammal megsimítom ágyékát, kérdőn nézve közben rá.-Tegyük félre a munkádat erre az időre.-mosolygok rá aranyosan.

BamBam: Szavaim és levegőm is bennem ragad ahogy eléggé éledező részem egy kicsike kényeztetést kap. Azt a jó büdös...
-Már rég félre tettük úgy gondolom...-suttogom teljesen magamon kívül és ellazulva szinte feltálalom neki magamat lengén terpeszbe tett lábaimmal erősítve meg ezt.

JiYong: -És megint igazad van, Babapofi. Kezdem elhinni, amit mondtál.-kuncogok, majd testét végigmérem, ahogy szinte felkínálja magát nekem. Lassan hajolok telt és -nem csak kinézetre- nagyon puha ajkaira, közben hüvelyujjammal combjai belső felét és férfiasságát simogatom.

BamBam: Végig ajkait figyelem ahogy közeledik, majd lehunyom szemeimet ahogy enyémre tapasztja azokat. Hagyom, hogy vezessen, hisz erre van szükségem már egy jó ideje. Hogy férfi domináljon felettem... Egyik kezemet nyakára teszem és úgy húzom közelebb magamhoz, néha csókunkba kuncogva vagy sóhajtva, ahogy ujja huncutkodik lábaim között, mik egyre jobban nyílnak szét neki...

JiYong: Lesimítom kezeimet lábain és térdhajlatánál fogva kulcsolom azokat csípőm köré, majd oldalát megfogva emelem fel a székről. Az emelet felé veszem az irányt és a lépcső miatt elválok ajkaitól,hogy azért mégse essünk le a lépcsőn és kelljen kórházba mennünk.

BamBam: Karjaimat nyaka köré fonom ahogy már tudom, mit fog tenni és lábaimat is szorosabbra veszem csípőjén, hogy könnyebb dolga legyen. Mikor ajkaimtól elválik nyakához hajolok és ott falom tovább puha bőrét, közben hátul túrva szőke tincseibe.

JiYong: Felérve a szobámhoz lábammal berúgom a behajtott ajtót, majd fenekemmel lököm be, hogy becsukódjon. BamBamet az ágyamra fektetem fölé mászva egyből és újra megcsókolom. Nyelvemmel megnyalom alsó ajkát, engedélyéért esedezve, közben kigombolva ingét.

BamBam: Lábaimat felhúzom terpeszbe ahogy felém mászik és hajába túrok ismét ahogy ajkaimat újra övéi birtokolják. Államat csak agya húzása miatt ejtem le lassan és kissé felemelkedve az ágyról leveszem ingemet.

JiYong: Miután leveszi ingét, ujjaim nadrágját kezdik lebontani róla, de annak anyaga nagyon is feszül, így nehezen tudom még combjai közepéig is lehúzni.
-Baszd meg, BamBam, hogy ilyen nadrágot húztál.-morgom elválva ajkaitól és lejjebb csúszok lábai közt, kinyújtva neki azokat. Nadrágja két szélét megfogva kezdem lehúzni róla a piros anyagot, amibe bele telik öt percem is. Idegesen levágom a földre a ruhadarabot és vissza emelkedem teste fölé hirtelen lendülettel, ezzel összenyomva férfiasságainkat. Nyakába hajolok és megharapom az azt fedő bőrt, még egyszer összedörzsölve altájainkat, mire gyorsabban és mélyebben kezdem venni a levegőt.

BamBam: -Tetszenem kell ahhoz, hogy olyan dolgokat érjek el, mint amiket te csinálsz mosth...-sóhajtom el végét, mikor még csak boxeren keresztül, de megérzem éledező tagját enyémnek simulni. Sóhajtok még egy nagyobbat, mikor nyakamat édes, izgató fájdalom éri és pont felbillentem csípőm, mikor ő is nekem dörgölőzik. Egy halkat nyögök az érzésre, majd vállaitól lesimítom kezem hátán, egyenesen alsója alá, így megkezdve annak eltávolítását.

JiYong: -Akkor jöhettél volna már rögtön az nélkül is.-motyogom nyakába, tovább harapdálva azt, néha megnyalva vagy puszilva is. Amíg leveszi rólam alsónadrágomat, mellkasára vezetem át ajkaimat és ott folytatom a kényeztetést. Egyik mellbimbóját számba veszem és óvatosan szívogatni és nyalogatni kezdem, közben egyik kezemmel oldalát, másikkal pedig egyre nagyobb merevedését simogatva. Most arra törekszem, hogy tényleg élvezze. Ez kell neki.

BamBam: -Az úgy még kurvásabb lett volna.-kuncogok sóhajtozva és fenekére markolok kicsit mikor mellkasomon járatja ajkait elég érzékeny helyeken. Nyöszörgések hada tör fel belőlem, mikor tenyere ágyékomra simul egy folytonos ritmusban és egyik kezemmel elengedem fenekét, hogy csípőjén keresztül húzhassam végig ujjamat igen csak feléledt tagján.

JiYong: -Ugyan, így se vagy kurvás.-suttogom kedvesen fülébe, aminek vége egy halk nyögésbe torkollik, ahogy megérzem ujjait férfiasságomon. Még harapok egyet nyakán, majd feltérdelve leveszem róla boxerét és halványan mosolyogva nézem végig teljesen csupasz testét. Hirtelen kap el a hányinger és megy el a kedvem az egésztől, ahogy belegondolok, hogy nem régen még anyámmal volt hasonló helyzetben, amitől egy fintor is kiül arcomra.

BamBam: Sóhajokat hallatok ahogy tovább kényeztet, majd mikor lekerül rólam az utolsó ruhadarab félig kinyitom szemeimet és... Olvasok csak az arcáról. Elhúzva számon a keserű mosolyt támaszkodom meg alkarjaimon és tornázom magam feljebb, lábaimat felhúzom és ingemet megkeresve rakom azt ölembe, hogy kisimítsam és megkeressem elejét. Láttam mindent átsuhanni arcán... Alsómat is megkeresem szememmel, majd rejtve minden érzelmemet nyelek párat és szarakodom tovább ingemmel. Mindig is tudtam, hogy undorító, amit csinálok, de valahogy ennyire a képembe még nem mutatta senki.

JiYong: Szemeimet lehunyom és csak egy mély levegőt véve hallgatom, ahogy valószínűleg öltözködik. Még pár mély lélegzetvétel közben próbálom kiverni a fejemből a gondolatokat, hogy mi a munkája és ezért miket csinálhatott vele anya. Felkelek az ágyról és csukott szemmel, tapogatózva keresem meg testét, amit nekem háttal húzok magamhoz. Kezeit, melyek ingét gombolják be lefogom és nyakába hajtom fejemet.
-Nem akartalak megsérteni. Nem tőled undorodok, hanem attól, hogy a saját anyám... Úgy ért hozzád. Nekem ez...-megakadok és csak tartom magamnál testét, hogy ne hagyhasson itt és állkapcsára kedves puszikat hitek.-Sajnálom, ha rosszul esett... Nem akartam tényleg.-suttogom,nem hagyva abba állkapcsának puszilgatását.-Tényleg csak azt akartam, hogy végre valamit élvezz, a munkád mellett...-sóhajtok fel, de a csókokat tovább szórom az eddig is érintett részre.

BamBam: -Furcsa. Tudom.-mosolyodom el kicsit, majd abbahagyva az öltözködést dőlök mellkasának és sóhajtok egy nagyot. Fejemet vállára hajtom, puszijaira pedig akaratlanul mosolyodom el halványan.-Tudom és köszönöm. De ha te nem élvezed, akkor én sem fogom annyira, mert érzem és tudom, hogy mikor  élvezi valaki és mikor nem. Téged meg kb teljesen kioltottalak most...-sóhajtok megint és eltakarom arcomat.

JiYong: -Azt azért nem mondanám...-motyogom füle mellett és orrommal ellököm kezeit arcától, hogy tovább csókolgathassam. Fenekéhez dörzsölöm ettől függetlenül, még mindig teljes merevedésemet és eddig puszikkal kényeztetett részét is kicsit megkarcolom fogaimmal.

BamBam: Felsóhajtok és ajkaimba harapok ahogy megérzem a még mindig kőkemény hímvesszőt fenekemnél elvigyorodom és kezeimet combjaira teszem. Megmarkolom azokat és felemelkedve ülök ölébe, még úgy, hogy csak tovább izgassam.
-Akkor örülök... Nem vagyok teljesen reménytelen...-vigyorodom el és megmozdítom csípőmet.-Talán kijöttem a gyakorlatból és az a baj.-tekerem meg csípőm egyet sóhajtva a drámaiság miatt és az érzés miatt. Ohh, basszus... Lehet, hogy tényleg régen volt.

JiYong: -Mmm... Lehet.-Füle mellett nyögök fel ahogy csípőjét megmozgatja és most én fekszem az ágyra magamra húzva őt. Újra ajkait csókolom, míg kezeimmel oldalát és combjait, néha fenekét is simogatom és markolom. Viszont visszafordulunk eredeti helyeinkre, így megint alattam van, csípőmet megint felé lököm.-Nem akarsz vezetni, BamBamie?-kérdezem kéjesen suttogva fülébe, mégis meglepett hangon, majd óvatosan fülcimpáját is megharapom.

BamBam: -Ohh, dehogyis. Elég volt a felül létből.-nevetek fel arcát cirógatva és felé lököm csípőmet.-De JiYongiee... Ha így folytatod én ülök rá.-vigyorgok szemeibe nézve és megnyalom egyik ujjamat végig húzva azt teljesen álló férfiasságán. Csinálj már valamit, mert tényleg... Hu...

JiYong: Egy halk, remegő sóhaj hagyja el számat ujja érintésére és felkelek, amivel egy kétségbeesett pillantást sikerül csak a Babapofiból előhoznom. Kuncogva megyek íróasztalomhoz, hogy kivegyem belőle a síkosítót és óvszert, majd visszatérdelek lábai közé, rákacsintva. Egyik ujjamat bekenem a síkosítóval és lassan dugom fenekébe, arcát figyelve. Nem tudom, milyen régen volt már ilyen helyzetben férfivel, úgyhogy nem akarom, hogy fájjon, vagy nagyon kellemetlen legyen neki...

BamBam: Izgatottan figyelem ahogy ujját bekeni és lehunyom szemem mikor felvezeti belém. Oké... Elszoktam ettől, nagyon is, de... Még mindig ugyan olyan izgató. Ellazítom magam, így engedve neki, hogy tovább folytassa amit elkezdett és minél hamarabb belemehessünk a dolgokba.
-JiYonghh... Ahh...-nyögöm hangosan és szemeibe nézve sürgetem.

JiYong: Megremegek nevem hallatán és halványan elmosolyodom sürgető szemeire. Második ujjamat is bevetem, amire még kenek síkosítót, csak hogy tényleg egyszerűbb legyen, majd tovább tágítva hajolok le és hunyom le szemeimet, hogy úgy adjak lágy puszikat pocijára.

BamBam: Nagyot sóhajtva fogadom második ujját, mi valahogy nem feszít annyira, mint hittem. Elmosolyodom az aranyos, kedves puszikra és hajába túrok kicsit, megmasszírozva fejbőrét. Megkeresem szabad kezét és megfogom, csak hogy ha már eléggé felkészült leszek, tudjak kapaszkodni.

JiYong: Felnézek arcára, mikor megfogja kezemet és kihúzom belőle ujjaimat, hogy már hármat tudjak a kettő helyére tenni. Erősebben lököm kezemet, hátha megtalálom így is prosztatáját, és nem fog ennyire feszíteni neki. Megszívom medencecsontjánál bőrét, majd végigcsókolom férfiasságát, hogy eltereljem figyelmét a valószínűleg kellemetlen érzésről, ahogy már kicsit durvábban tágítom bejáratát.

BamBam: Hangosabban sóhajtok fel a nem túl kellemes érzésre ahogy kihúzza, majd eggyel növeli ujjai számát. Elernyed kezem enyhe szorítása hajában mikor megérzem a kényeztető csókokat és sóhajaim ettől egyenletesebbek és élvezettel telibbek lesznek. Kezd már jobb lenni...

JiYong: Ahogy sóhajai egyre inkább az élvezetet tükrözik és én is úgy érzem, hogy jó lesz már, kihúzom ujjaimat és megfogom az óvszeres dobozt. Egy csomagot kibontok és felhúzom férfiasságomra, majd egy jó adag síkosítóval is bekenem magam és elhelyezkedem lábai közt. Oldala mellé támaszkodom alkarjaimra és kérdőn nézve rá várom, hogy jelezze; mehet.

BamBam: Izgatottan sóhajtozva nézem végig ahogy felkészíti magát és halkan nyöszörgök ahogy már készen vár az én beleegyezésemre. Még szélesebb terpeszbe húzom lábaimat és kicsit felülve ajkaiba harapok, meg is nyalva azokat, e tevékenységem alatt szemeibe nézve. Nyelvemet szájába vezetve kezdem hevesen feltérképezni azt, majd hirtelen válok el és kuncogva dőlök vissza ajkaimba harapva és megtekerem neki csípőm, hogy még jobban izgassam és láthassam, ahogy férfiassága rándul egyet. Hmm, szeretné már nagyon is, amit én...

JiYong: Halkan nyögök tevékenységei miatt és ahogy csípőjét mozdítja ajkaimba harapok. Mély levegőt véve fogok merevedésemre és csak makkomat tolom fenekébe, kicsit kínozva Babapofit. Közben szám és fogaim újra megtalálják mellkasát és azt szívogatom és harapdálom, nem hagyva magam után nyomot, csak olyat, ami pár óra múlva el is múlik.

BamBam: Hangos nyögés tör fel belőlem mikor megérzem fenekembe nyomulni, de közel sem azt a méretet érzem, amit láttam is. Ohh a kis... Nyöszörgések hagyják el ajkaimat ahogy az övéi engem kényeztetnek és hajába túrom ujjaimat. Elengedem kezét és hím tagja tövéhez vezetve tenyerem kezdem masszírozni ott, hogy én is kínozzam egy kicsit azzal, hogy mikor rándulna én azt könnyedén megakadályozom. JiYong, JiYong... Azért ezeket még nem felejtettem el...

JiYong: Sóhajtozva támasztom homlokomat mellkasára és kicsit beljebb tolom férfiasságomat fenekében, de tovább kínozza kezével. Hirtelen húzom el kezeit testemtől és fogom őket feje fölé, már felemelt fejjel és szemeibe nézve. Teljesen kihúzódom belőle, majd csak félig, de újra elmerülök, ezt megismételve még párszor, néha csak éppen, hogy belé tolom magam, tovább húzva az agyát. Hh, ha így játszol BamBam, akkor én is így, csak az neked rosszabb... Vagy jobb, ki hogy nézi.

BamBam: Felsóhajtok és egy-egy nyögés szakad fel belőlem hangosan amikor még többet érzek meg férfiasságából magamban. Ahh, esküszöm nem fáj egyáltalán.
-JiYongiee... Nem játszom tovább.-nyöszörgöm kéjesen és megnyalom ajkaimat szemeibe nézve hatalmas vágyakozó kiskutya szemekkel. Felemelve fejem ajkaira adok egy csókot, majd megharapdálom kicsit és lehúzom magamhoz, hogy könnyedén csókolhassam tovább.

JiYong: Felkuncogok szavaira és boldogan viszonozom csókját, közben lassan, végre teljesen elmerülve benne. Megkönnyebbülten mordulok bele a csókba és lassan el is kezdek mozogni, ahogy nem érzek annyi fájdalmat BamBamen. Kezeit nem engedem el, továbbra is feje felett tartom őket, míg másik kezemmel oldalát simogatom, az mellett támaszkodva.

BamBam: Felsóhajtok ahogy már teljesen magamban érzem. Lábaimat még széjelebb húzom, így még kellemesebb, de végül úgy döntök, hogy csípője köré fonom lábaimat és így hagyom, hogy lökje magát. Ajkaim érzelmesen mozognak, nem gyorsan vagy hevesen, hanem pont kellemesen. Engedik kiszökni a hangokat, még is édesen kényeztetik azokat, amik őket is. Olyan... Olyan kibaszottul jó érzés...

JiYong: Kiszabadítom ajkaimat övéi rabságából és fejemet övé mellé támasztom, egyik felkarjára. Hangosan sóhajtozok, ami néha nyögéssé válik az érzésre, ahogy már gyorsabban és erősebben lököm csípőmet és hangjai is közvetlen fülem mellett csengenek fel. Más szögben mozdulok mindig, hogy majd egy biztos lökésemnél eltalálhassam gyönyörközpontját és elérjem, hogy teljes mértékben élvezhesse.

BamBam: -Mmmm...-nyögök alatta folyamatosan ahogy egyre jobban löki magát és nyakához hajolva adok rá pár édes csókot. Egyre hangosabban és hangosabban nyöszörgök és nyögdécselek alatta, de egy jó szögben ért lökésénél hangom a magasba szökik és nem engedve szorítom magamhoz lábaimmal csípőjénél. Innen már hangos nyögéseim töltik be a szobát mik mindig magasabbra szöknek. Lábammal minden egyes lökésénél beljebb húzom magamba és meg is lököm felé csípőm. Ohh baszki...

JiYong: Csípője enyémmel ellentétesen mozdul és lábaival is segít, mire hangosan nyögöm nevét és kezeit elengedem. Mindkét karommal feje mellé támaszkodom és újra és újra abban a szögben próbálok mozdulni, hogy jól találjam el prosztatáját. Vele együtt én is kiadom hangomat, nem tehetek róla, hogy nyögései engem is arra késztetnek. Nyakába hajtom fejemet, homlokomat támasztva meg nyakhajlatában és könnyen elért kulcscsontját kezdem kényeztetni.

BamBam: Felváltva nyögünk ettől pedig még élvezetesebb ez az egész. Egyre jobban húzom magamhoz, egyre többször és többször remegek meg alatta és szorulok rá ahogy izmaim befeszülnek az élvezettől.
-JiYongieee...-nyögöm elnyújtottan nevét miután enyém is hangosan kerül a szoba fülledt levegőjébe. Hajába túrom ujjaimat mikor kis késéssel észreveszem, hogy szabadak kezeim.

JiYong: Egyre többször szorul körém, amitől tudom, hogy nem csak nekem, de már neki is közel van a beteljesülés. Eddigi leggyorsabb tempómat veszem fel és egyik kezemet lesimítom hasán és férfiasságára fogva kezdem azon húzogatni markomat, mozgásommal megegyező tempóban. Így biztos, hogy egyszerre fogunk elélvezni és ő is csak jobban élvezheti ezt az egészet.

BamBam: Sikolyok hagyják el torkomat mikor már elég gyorsan mozog bennem és nevét nyögöm folyamatosan ahogy marka hímtagomra szorul és azt is kényeztetni kezdi.
-JiYong-ahh~.-nyújtom amennyire csak tudom sikolyba fúló nyögésem és érzem, hogy még egy jól irányzott erős lökés és a Mennyországba repít minket.

JiYong: Vele együtt nyögök egyre hangosabban. Egy utolsónak szánt lökéssel pontosan eltalálom gyönyörközpontját, mire teljesen rám szorul, így tényleg vele együtt érek fel a csúcsra, én is nevét nyögöm közben. Pár lassabb és gyengébb mozdulat után kihúzódom belőle és eddig engem tartó kezem összerogy alattam, így BamBamen feküdve pihegek, igen csak hangosan és gyorsan véve a levegőt. Hát ez... Wow...

BamBam: Megremegek és testem is rándul egyet ahogy kezébe és kettőnk közé élvezek. Sóhajtok párat ahogy az élvezet minden kis érzését átadja még enyhe mozgásával és érzem a forró élvezetet, mi bár nem bennem, de a latex gumiban van. Magamhoz ölelem lágyan ahogy szinte rám esik és pihegve egy boldog, bárgyú mosoly kerül arcomra. Édes, régen érzett teljes kielégülés... Hát ez valami... Nem is találok szavakat...

JiYong: Pár perc alatt kifújom magam annyira, hogy felkeljek és ki tudjam dobni az óvszert és visszategyem a dobozt és síkosítót az íróasztalom fiókjába. Visszahuppanok az ágyamba és félig betakarom magunkat, BamBam felé fordulva, az oldalamra. Kezemet fejem alá teszem, hogy megtámasszam és egy boldog mosollyal mérem végig arcát.

BamBam: Csak sóhajtva párat nézem mit csinál, majd felé fordulok és kicsit közelebb húzódom hozzá. Boldog vagyok... Ajkaihoz hajolva nyomkodok rájuk édes csókokat végig mosolyogva, majd szemeibe nézek csak és kezemet szabad felkarjára teszem.
-Köszönöm... Mindent...-mosolygok rá csillogó szemekkel.

JiYong: -Még ne köszönd...-rámosolygok és felkaromra simító kezére egy csókot nyomok.-A pénz miatt kerültél ebbe a munkakörbe, igaz?-kérdezem halkra fogva hangomat és arcát simogatva várom válaszát.

BamBam: -Persze, hogy az miatt.-mosolyodom el kicsit közelebb feküdve hozzá még jobban.-Nem bukom az anyukákra, de még apa komplexusom sincs. Csak... Kell a pénz, hogy végre olyan helyen lakjak ahol jól érzem magam. Nem egy putriban... Vagy is hát inkább mindenhol máshol.-suttogom még mindig egy mosollyal és szemeibe nézve.-Persze, lehetnék sarkon álló, vagy host is, de... Félek akkor durvább dolgokat kéne tennem.-nevetek fel halkan kicsit.

JiYong: -Hát az biztos, hogy úgy durvább dolgokat kéne csinálnod...-húzom el orromat és kezem megáll arc simogatásában.-Mennyire lenne még szükséged, hogy befejezhesd a munkádat és egy jó helyre költözz?

BamBam: Sóhajtok egy nagyot kérdésére.
-Fél millió van a kártyámon még. Ehhez még gyűjtöttem úgy háromszáz ezret és egy lakás öt milliónál kezdődik. Szóval... Messze vagyok még...-sóhajtok újból és ajkaimba harapva simogatom ujjaimmal felkarját.

JiYong: -Kifizetem neked.-mondom határozottan és rávigyorgok. Egy kis csókot nyomok ajkaira és megismétlem, amit mondtam, hogy megerősítsem; komolyan gondolom.

BamBam: Nagyon meglepnek szavai és rögtön rázni kezdem fejemet.
-N-nem... Nem kérhetek tőled ilyet. Nem is kérek. Meg miért is tennéd... Ez az én gondom, majd... Majd megoldódik ez is valahogy. Nem vagyok kötve senkihez...-motyogom el a végét és mélyen szemeibe nézek.

JiYong: -Mert szeretném kifizetni. A kapcsolatot pedig veled mindenképpen tartani szeretném úgyhogy még azt se mondhatom, hogy egy ismeretlennek adtam oda az összeget. Mert neked szívesen adom.-mondom továbbra is mosolyogva, én is szemeibe nézve.

BamBam: -De... De ez nagyon sok. Nem kérhetek ilyet tőled, ennyit...-rázom tovább fejemet.-Nem sürgős, hisz' még úgy ahogy lakni tudok valahol...-nézek szemeibe továbbra is. Na de várjunk... Ő tartani szeretné velem a kapcsolatot. Talán...?-De... Miért tennéd ezt meg nekem?-kérdezem őszintén érdeklődve.

JiYong: -Nem is kell kérned.-kuncogok fel aranyosan és közelebb hajolok hozzá.-Azért, mert segíteni szeretnék neked, hogy boldogan és úgy éld az életedet, ahogy azt megérdemled. Hogy élvezd a kis pillanatokat is és ne kelljen ilyen munkát végezned.-hangomat halkabbra veszem és kedvesen csillogó, de komoly szemekkel nézek övébe.-Segíteni szeretnék.

BamBam: Teljesen meghatódtam. Én... Én... Aish... Még közelebb csúszva nyakához bújok és belecsókolva nézek fel rá újra.
-Akkor... Akkor azt hiszem elfogadom az ajánlatodat. De... Meghálálom. Mindenképpen. Akárhogyan is...-mosolygok rá és ajkaira adok pár édes puszit.-Köszönöm... Akkor ezt köszönöm.-kuncogok.

JiYong: -Háláld meg azzal, hogy csöndbe maradsz és nem köszönsz meg semmit.-nevetve csókolok hajába és magamhoz ölelem.-Tényleg szívesen tettem, nincs mit köszönnöd, Babapofi.-vele együtt kuncogok és mosolyogva csókolom meg, még jobban magamhoz ölelve testét. Csak örülni tudok, hogy elfogadta a segítségemet...