Két pasi, meg hat kicsi ~ NamBum

Két pasi, meg hat kicsi

NamBum - NamJoon(RapMonster) x JaeBum(JB) [BTS x GOT7]
+Jin, YoonGi(Suga), TaeHyung(V) [BTS], JinYoung(Junior), YoungJae, YuGyeom [GOT7]

Felosztás: Dalma - NamJoon    Zsani - JaeBum
Figyelmeztetés: - (semmi komoly:p)
Megjegyzés: A történetben Nam és JaeBum 25 évesek.

JaeBum: Egy nagy ásítás kíséretében kelek fel, óvatosan mint mindig, hisz körülöttem három apró kis test helyezkedik el, elszórtan, még véletlenül sem szabályosan. Óvatosan felülök, leszedve a kis buksikat magamról mik párnának használnak, vagy hozzám bújnak. Ahogy már ágyam előtt állok elmosolyodom gyermekeim még mindig édesen alvó kupacára és halkan kuncogva kimegyek a konyhába. Három kis tányért veszek elő a három lurkónak, és három bögrét, min neveik szerepelnek. Mosoly játszik ajkaimon, hiába tudom, hogy újabb fárasztó napra keltem. De most kimozdulunk, azért is.
Egyedül álló apuka vagyok, már vagy... Négy éve. Az anyjuk megajándékozott három tüneményes gyermekkel, majd lelépett egy másik pasival. Fűért, piáért, fogalmam sincs. Az első szerelmem volt... Boldog voltam... De az már a múlt. Befejeztem a nőkkel. Elég volt belőlük. Legalább a három kisfiam itt van... Ők az én boldogságom.
Halk puffanásokat hallok először parkettán, majd azután kövön is és meglátom legidősebb fiamat, JinYoungot. Szemét dörgölve lépked felém, el is vágódik ide fele, de rögtön pattan is fel, szinte rögtön elfelejtve mi történt az előbb. Lehajolok hozzá és karomba veszem, így nyakamba bújva ásít egy nagyot, kis sikoly szerű hangot kiadva ahogy a levegő távozik kis tüdejéből. Megcsinálom neki a reggeli epres tejét a kis, piros autókkal kirakott neves bögrécskébe, majd leültetem helyére és megsimogatom fejét. Puszit nyomok annak tetejére, majd tovább vagdosom a reggelihez a dolgokat. Hallok egy halk koppanást, mire megnézem JinYoungiet aki éppen lefejelte a tányérját pár percre. Most kelt, érthető.
-Appa!-hallok meg egy éles hangot, mire szinte rohanok is a hálóba.
-Shh, mond, Kincsem.-lépek be és középső gyermekem YoungJae néz velem szembe sz ágyról.
-Felkeltem.-mondja büszkén.
-Nagyon ügyes vagy, örülök, de az öcsédet hagyd aludni, jó?
-Miért?
-Mert jobb apának is és neked is, ha magától kel fel.-magyarázom suttogva és hozzá lépkedve veszem fel az ágyról.
-Ohh, téli álmot alszik az öcsi?-kérdezi nagy szemekkel ahogy megyünk kifelé, gomba haja minden felé áll, csak arra nem amerre kéne.
-Neem, csak ő még kicsi és többet kell aludnia.-teszem őt is le a székére és neki mézes teát csinálok. Már kész a reggeli is, kiraktam nekik a zöldségeket és a főtt tojást is, amit mint a gép tolnak pofijukba. Éhesek. Egy nagy ásítást hallok meg az ajtóból, majd meglátom a kis göndör fürtös, legcsöppebb gyerkőcöt.
-Yugyeomie... Az asztal erre van. Nyisd ki a szemed, mindjárt neki mész az ajtónak.-kuncogok kicsit és odasétálok hozzá. Rögtön nyújtja magasba kezeit és abban szorongatott puha szőrű kiskutyáját. Ami rongynak is elmegy, hisz szegény kutya nagyon laza már, az anyagát tekintve. Tenyerembe csücsül ahogy kicsit lehajolok, majd így már emelem is fel és leülve az asztalhoz ő is enni kezd. Nincs magasabb szék, így én vagyok a magasító. Úgy is maradékot eszek csak, nem zavar ő engem semmiben. Főleg, hogy bújik még így reggel a kis aranyos és vagy ötször tartja nekem arcát, hogy puszit adjak rá, vagy karommal takarózik ölemben. Hiába, ő már csak ilyen.

NamJoon: Reggel ajtóm halk nyikorgására és kis tappancsok hangjára kelek. Szememet résnyire nyitva fordulok oldalamra és nyújtok ki kezemet, hogy frissen érkező, legidősebb fiam közéjük mászhasson. Felhúzom az ágyra és egy pusziáradattal indítom el mindkettőnk napját.
-Hogy-hogy ilyen korán, Jinie?-kérdezem felülve az ágyon és őt ezzel ölembe taszítva.
-YoonGi megint velem aludt és rugdosott.-bár ő szomorúan meséli el nekem a történteket, én halkan kuncogok középső fiam említésére, ugyanis tényleg mindig rugdal álmában.
-Hol rugdosott meg?-Ő csak fáradtan vezeti apró kezeit egyik "fájó" pontról a másikra, hol én mindig pár puszit hagyok, és végre az ő édes nevetése telíti be a szobát. Mosolyogva mászom ki az ágyból Jin pedig követ és együtt megyünk a konyhába.
Ő a legnagyobb segítségem. Nem csak azért, mert már öt éves, hanem mert alapból egy nagyon segíteni akaró kis személyisége van. Amióta az anyjuk elhagyott és ő nagyobbra nőtt, mindig segít. Aminél még az életben nem voltam hálásabb. Az anyjuk... Pár éve hagyott el, azt mondta nem bírja, hogy három gyereket kell nevelnie. De mégis ő vállalta be... Azóta pedig nem keresett és én se őt, bár már nem is tudna... Az alkoholba feledkezett és mérgezéssel diagnosztizálták...
Fejemet hirtelen kapom fel a hűtő belsejének bámulásából, mikor egy igen csak hangos puffanást hallok a nappaliból és kisandítva látom meg a földön elterülő YoonGit. Fejemet rázva és kuncogva megyek hozzá, hogy felvegyem a földről félig még mindig alvó testét és a konyhába leültetem a SeokJinnel szemben lévő székbe, még egy kis puszit nyomva homlokára. Az újonnan érkezett gyerkőcöm már az asztalon fekszik, ahogy még mindig nem bírja rendesen felébreszteni magát. Hh, mindig csak aludna...
Leteszem eléjük a már kész kakaós poharakat és az asztal közepére -persze úgy, hogy elérjék- egy tányéron kekszet. Amíg azt elmajszolják, legkisebb gyermekem keresésére indulok, és meg is találom, mert mikor nyitnám ki szobájuk ajtaját, lábaimnak szalad. TaeHyung jellegzetes kis téglalap vigyorával néz fel rám a földről és nyújtja kezeit, hogy vegyem fel. Rögtön három nyálas puszi csattan arcomon és vele is konyhába lépkedek letéve elé is a kakaóját, bár az előttem is van, hisz' az ölemben ül. Mindig mikor egy-egy kekszért nyúl nekem is kivesz egyet és hátrafordulva hozzám, nyomja számba. Gondoskodik az apja étkeztetéséről. Hh, kis édes. Csak nézem ahogy nyamnyogják a kakaó által megpuhított kekszet, mégis lehetetlenül boldognak érzem magam. Boldoggá tesznek, mint egykoron az édesanyjuk...

JaeBum: Befejezik az evést gyerekeim, majd látom, hogy a két rangidős összenéz, majd vigyorogva leszállnak a székükről és halkan elszámolva háromig robbannak hozzám, nyakamba és vállamba kapaszkodva, szegény öccsüket majd szét nyomva, így őt az asztalra rakom, amíg megcsiklandozom a két kis rosszcsontot.
-YuGyeomie, ne mássz el!-szólok a már asztal vége felé induló csöppségre, aki meg is torpan, majd ahogy leül az asztal közepére pánikolva kezd fel le ugrálni ebben a helyzetben.
-Mi a baj? Hmm?-kérdezem már rögtön aggódva és a két idősebb is kíváncsian néz rá.
-Pisi...-motyogja kicsit nyafogva, mire lerakok mindenkit az ölemből és lerakom YuGyeomot a földre.
-Futás, futás! Gyorsan, nincs rajtad már pelenka, nagyfiú vagy!-sürgetem és elkísérem a WC-ig. YuGyeomie három éves, most lett szoba tiszta, vagyis még dolgozunk rajta, de már nem kell sok. Mikor sikerül mindannyian megtapsoljuk, mire fogacskáit megmutató vigyor jelenik meg arcán és megölel szorosan.
-Na gyerekek, kitaláljátok hova megyünk?-kérdezem körbe nézve.
-Az állatkertbe?-kérdezi izgatottan YoungJae, de megrázom a fejemet.
-Iskolába?-pattog JinYoung is.
-Csak öt éves vagy, még nem is mehetünk iskolába.-rázom fejem nevetve.
-De meg se nézhetjük?
-Nyári szünet van, Kicsim, kétlem.-mosolygok rá és megsimogatom arcát, mi erre még pufibb lesz mosolya miatt.
-Siotoigatóba?-kérdezi a legkisebb, mire összeráncolom szemöldököm.
-Hova?-nevetek fel is kicsit.
-Hát a ... A si-simgtatóba.-néz rám nagy szemekkel.
-Ááá, simogatóba.-esik le végül.-Nem, de majd elmegyünk oda is, megígérem oké?-nézek rá és kisujjamat övébe akasztom, majd hüvelykujjunkat összeérintem és a homlokomra csapom ígéretem, még kérve három ráadást, hogy végképp ne felejtsem el.
-De akkor hova megyünk, appa?-néznek rám hatalmas szemekkel.
-Játszóházba!-vigyorgok rájuk.
-Woaaaaah!!-kiáltanak fel egyszerre és kiviharzanak a fürdőből. Tudtam én, hogy jó ötlet lesz.

NamJoon: Végez mind a három csöppség és a két kisebb eltűnik a fürdőben. Jint a kezembe fogom és óvatosan ültetem a pultra, közvetlen mellé, amíg én elöblítem az edényeket.
-Mit szólnál hozzá, ha meglepnénk az öcséidet?-hajolok hozzá közelebb, hogy hangomat csak ő hallja. Beleegyezően bólogat és kérdőn nézve rám várja, hogy mivel is fogjuk meglepni a két kisebbet.-Elmegyünk játszóházba. Jó lesz?-Hatalmas vigyor terül szét arcomon heves bólogatása miatt és megfogom fejét.-Ne rázd ennyire, mert elszédülsz.-kuncogom és adok pár puszit buksijára. Leveszem a pultról ő pedig rögtön kistestvérei felé fut, akik most jönnek ki a fürdőszobából. Még látom ahogy saját szobájukba hessegeti őket, ahova én is tartok velük. Taenek segítek felöltözni és azután ott hagyom őket a szobájukban, hogy én is felöltözhessek.
Lazára fogom magam, ha már úgyis játszóházba megyünk. Egy fekete rövid ujjú felsőhöz párosítok egy szintén ilyen színű, bő rövidnadrágot és, ha esetleg hűvösre fordulna az idő, ugyanis vihart mondtak mára, ugyanilyen sötét pulóvert kötök derekamra. Kezembe kapom az egyik vastag, puha fejpántomat és a gyerekeket összeszedve húzom azt fel homlokomra, hogy szőke, kicsit rózsaszínes tincseim ne lógjanak szemembe. Mindenkire rákerül a sportcipő, ami egyébként ugyan az. Hh, összeöltöztetem őket egymással és velem... De csak a cipővel.
-Na, ma ki utazik apával elől?-kérdezem kinyitva az ötszemélyes jármű, anyósülés felőli ajtaját. Így oldottam meg, hogy a három gyerekülésre ne legyen gond. Egy valaki mindig elől ül, velem. YoonGi kezd izgalmában ugrándozni, saját nevét kiabálva közben.-Jól van, akkor hopp be!-utasítom és, amíg ő és Jin is elrendezik maguknak az üléssel a gondokat és TaeHyungot kötöm be a biztonsági övvel, majd egy puszit nyomok orrára és úgy csukom be az ajtót. Leellenőrzöm, hogy mindegyik jól be van-e csukva, majd én is bepattanok helyemre és beindítva a kocsit el is hajtok a ház elől, a játszóház felé.

JaeBum: Mindenki a szobája felé veszi az irányt mikor én is kijövök a fürdőből és segítve nekik egy kicsit felöltöznek.
-Szedje össze mindenki ,amit akar hozni és az ajtó előtt gyülekező, már cipőben, értve?-nézek rájuk.
-Nae!-mondják hangosan egyszerre, YoungJae talán túl kiabál mindenkit. Nagy hangja van, akár csak nekem. Persze amikor altatót énekelnek nekem akkor hagyja a többieket is. Igen, szoktak nekem énekelni, főleg amikor valahogy tényleg nem tudok aludni. Vigyáznak rám... Ők az én kis angyalkáim.
Hálómba menve kiválasztok egy szaggatott farmert, mi térdén szinte szét van cincálva és egy kék trikót, mi igazéból inkább egy ujjaitól megszabadított pólónak néz ki. Még keresek egy pulcsit, majd fekete, már eléggé hosszú, kicsit hullámos hajamat úgy hagyom ahogy van, csupán csak egyszer túrók bele, hogy ne lógjon szemeimbe.
Kilépve meglátom az ajtónál szenvedő gyerekeimet, ahogy YuGyeomra próbálják együttes erővel feladni cipőcskéjét.
-Kössétek ki, úgy talán menni fog.-kuncogok és fekete fehér cipőmbe bújok. Végül sikerül nekik is megoldani a cipő dolgot, JinYoung még beköti Yugienak, majd puszit ad kilógó bokájára és vigyorogva felsegíti. Ekkor viszont észreveszem, hogy mindenki hasonló nadrágban van mint én, csak a szín más. JinYoung fehérben, YoungJae világosabb színű farmerben, YuGyeom pedig feketében van előttem, mindegyikük térdén szét van vágva a nadrág. Édeseim... YuGyeom idehúzza nekem az utazós táskát amit ők már teleraktak és még az én cuccaim is benne vannak JinYoungie által. Kimegyünk az autóhoz, mibe rutinosan szállunk be és kötjük be magunkat, majd miután a két legnagyobb huligán módjára és nekem fájdalmasan becsukja az ajtót egy rádiót kapcsolok, mivel mindannyian együtt énekelünk. Pacsirta család vagyunk, szeretünk énekelgetni...

NamJoon: Kivételesen nem kapcsolom be a rádiót, hagyom őket beszélgetni, néha én is közbe szólok. Meg amúgy is öt percre van tőlünk a játszóház. Úgyhogy gyorsan megérkezünk és kiszabadítom gyermekeimet és a kis Cukrom mászik a kezembe, Tae pedig másikat fogja. Szegényt kitúrta a bátyja...
Bemegyünk a nagy épületbe, ahol természetesen SeokJin az első, aki illedelmesen köszön és már veszi is le cipőcskéit, hogy aztán a játszóhát igazi játékos részét elválasztó kis, elhúzós kapu előtti szőnyegre állhasson. Legkisebb fiamat elengedem és Jinhez futva kéri meg a nagyobbat, hogy segítsen neki is levenni lábbelijét. Én addig YoonGi segítségével bejelentkezem. A pult mögött álló lány elkéri a fiúk neveit és korukat, az enyémmel együtt, majd mivel nem tudom, hogy mennyi időt leszünk, csak távozáskor kell fizetnem. A kettő gyermekemet beengedem, amíg leszenvedem a Cukromról és magamról cipőinket és a másik két párral együtt elteszem az egyik pad alá, pulóveremmel együtt. Bemegyek fiaim után és a fából épített "emelet" alatti nagy részen találok magamnak egy óriás medvét, aminek neki dőlve figyelem a magukat feltaláló gyerekeket. Csoda, hogy most rajtunk kívül nincsen itt senki... Mondjuk korán van, de akkor is. Kipakolom zsebemből a kulcsaimat és telefonomat és teszem magam mellé a földre, hogy kényelmesebben fetrenghessek félig a medvén, félig pedig a kemény fapadlón.

JaeBum: Mikor megérkezünk már mindenki az ablaknak nyomulva várja, hogy kinyissam az ajtót. Mikor viszont ez megtörténik hangomat ki kell eresszem, ugyan is képesek lennének átfutni az úton. Mindenki megfogja a kezemet, YuGyeomie a nyakamba mászott ölemből, így ez teljesen lehetséges. Mikor beérünk egyáltalán nem látok szinte senkit, de korán van, persze, hogy nincs még itt csak a személyzet. Mindenki elmondja a korát, a recepciós lány mintha meg is lepődne, hogy egymás utáni évben születtek. YuGyeomie helyett én mondom életkorát, hisz' ő mindig is nagyon félénk és visszahúzódó kisfiú volt, szinte csak a kutyájával játszik meg a bátyjaival, más gyerekeket nem nagyon enged közel magához. Majd csak változik ez, nem.akarok ráerőltetni semmit... szétdobálva cipőiket a két nagyobb már szinte sikoltozva rohan is játszani, míg Gyeomie még mindig bújik mint egy kis pingvin. Levéve saját és az ő lábairól is a cipőt megyünk beljebb.
-Nézd, ott egy faházikó. Megnézitek?-böködöm meg pofiját orrommal, majd mikor bólogat felrakom és rögtön eltátja a száját és látom rajta az izgatottságot. Felkapaszkodok én is a kicsit magasan lévő házikóhoz és benézek.
-Huuha, hát ez nagyon király.
-Uhum...-bólogat vigyorogva.
-El is tudsz bújni és a kutyus is sok helyen tud játszani.-mosolygol rá.-Na, hagylak is. Puszi?-csücsöritek neki, mire ő is így tesz és ad nekem egy puszit, miután a kutyus is ad egyet és leugorva hagyom játszani és megnézem a két rosszcsontot.
-Héé, héé, halkabban fiúk.-szólok rájuk mire kicsit lejjebb veszik hangjukat és már csak kacagásukat hallom hangosabban. Elindulok az egyik kényelmesnek tűnő rész felé és ekkor meglátok egy fiatal férfit.
-H-hello.-hajolok meg előtte és majdnem felkuncogok ahogy rám néz azon az abnormálisan nagy plüss medvén feküdve. Én a szőnyeges részre telepedem és törökülésben pakolom ki zsebemet és rakom le a táskát egy kispadra magam mellé. Hmm... Vannak itt még más gyerekek is. Hozzá tartoznának...?

NamJoon: Pihenésemből egy igen hangosan szóló férfi zökkent ki, mire fejemet felkapom, de meg is jelenik előttem... Hirtelen ülök fel rendesen és hajolok meg úgy, bár nem köszönök. Tovább nézelődök, a lefoglalt macim kezét nyomorgatva és mosolyogva jut el hozzám, hogy valószínűleg a férfi egyik gyerkőce -aki amúgy nagyon is energikus- próbálja rávenni YoonGit, hogy játsszon vele. aki végül bele is megy és gyorsan töltődik fel energiával ő is. Ritka pillanatok egyike...
Tovább nézelődöm és meglátom legkisebb fiamat felém rohanni, de köztünk még van egy akadály, a másik apuka teste. El is botlik a férfiban, kire nagy szemekkel és hangosan nevetve néz, félig az ölében feküdve.
-Tae, vigyázz jobban, kicsim.-szólok rá, mire kimászik az ismeretlen öléből és párszor kicsit meghajol, közben bocsánatot kérve, majd újra felém fut és rám ugrik.-Bocsi...-húzom el kicsit számat, még az apuka felé sandítva, akinek úgy látom meg se kottyant az ütközés.
-Appa, appa! Nézd!-nyomja arcomba apró kezét, amin egy színes pecsét éktelenkedik, egy virág formájában.-Az egyik kisfiú nyomta a kezemre.-meséli vigyorogva, mire megsimogatom arcát és kérdőn nézve rá szedem ki belőle, hogy ki is az a fiúcska. Az ugrálóvár mellé mutat arra a csöppségre, aki Yooniet vette rá a játékra.
-Nagyon szép.-simítom végig hüvelyujjammal a pecsétet és kiteszem ölemből fiamat.-De akkor menj játssz még vele.-biccentek a fiúk felé mosolyogva, majd ahogy oda visszafut csak hangosan felsóhajtok.-Tényleg boccs... Nem fájt...?-mászok a valamin nagyon vigyorgó apuka mellé, négykézláb és mellette foglalok helyet.-NamJoon.-nyújtom felé kezemet.

JaeBum: Kicsit elbambulok így csak akkor veszem észre, mikor eldőlök és egy édes kacaj törik fel a "támadómból". Én is nevetni kezdek, majd talpra állítom és megsimogatom fejét.
-Semmi baj.-rázom meg fejem az apuka bocsánat kérésére, majd körbenézve látom, hogy YoungJae elhozta a nyomdáját, amit nagyon is szeret. Egy kisfiú van még vele, elég fehér bőre van és innen is jól látható bogár szemei. Édes, mint ahogy a többi is. Szép gyerekek...
Magam mellé fordulok ahogy meghallom a nekem szóló szavakat és elmosolyodom.
-Nem, tényleg. Edzett vagyok már, meg nem is ütközött belém csak megbotlott. Örüljünk inkább  annak, hogy nem lett baj és csak rám esett.-nézek rá és megrázom fejemet. Szegény medve... Elmaradt.-JaeBum.-nézek szemeibe és kezem övébe csúsztatom, majd kicsit megszorítva rázok rajta egyet.-Szép gyerekeid vannak.-engedem el végül kicsit kínosan, mert még mondatom közben is kezét fogtam.

NamJoon: -Végül is apuka vagy te is...-nevetek fel kínosan.-Áh, neki sem ártanak az ilyenek. Leneveti magáról.-kuncogok és én is megrázom kezét ahogy kimondja nevét. Elhúznám a kezemet, de még mindig fogja, majd kijelentése és kezem elengedése miatt egy kis pír szökik arcomra.-Nem rám ütöttek...-motyogom, de egy halvány, boldog mosollyal nézek a most egy helyen játszó csöppségeimre. Kezemet, mit fogott megtörlöm nadrágomba, ugyanis tenyerem megizzadt. Én is törökülésbe húzom lábaimat és hátam mögött támaszkodom meg kezeimen.-Nem illik ilyet kérdezni meg izé... De hány éves vagy?-nézek újra a férfi felé, közben tarkómat vakargatva.

JaeBum: Kuncogva nézem a gyerekeket ahogy egy kupacba játszanak, persze legkisebb gyermekem még mindig különcködik, de... Nem baj, ha látja a testvéreit, talán majd csatlakozik. Felé kapom fejem még felnevetve ahogy elkapom azt a jelenetet ahogy az előbb bennem eleső kisfiú YoungJae homlokára nyom egy virágot. Nem baj, le lehet mosni simán vízzel is.
-Ugyan, nem vagyok nő, nem szégyellem.-kuncogok.-Huszonöt.-mosolygok rá

NamJoon: -U-ugye az könnyen lejön?-kérdezem aggódva, mert nem akarom, hogy szegény TaeHyung homlokán ott díszelegjen egy virág vagy két hétig. Főleg, hogy elég élénk piros.
Életkorára csak bólogatok és feltűnésmentesen vezetem rajta végig tekintetemet. Nem néz ki annyinak...
-Uhhum... Én is.-bólogatok tovább és a gyerekek felé nézek, mikor JaeBum egyik gyermekének hangos szipogását és Jin nevelő jellegű hangját hallom meg. Hirtelen kelek fel, mikor észre veszem, hogy SeokJin éppen a Cukromat próbálja megnevelni... Már megint. Miért ilyen kis kekeckedő ez a gyerek? Miért hasonlít pont ebben, rám?
-Mi történt?-guggolok le hozzájuk és arcom egy szomorú jelleget vesz fel a még ismeretlen fiúcska vörös pofija láttán.-Mit csináltál, YoonGi?-kérdezem vádlóan nézve, a most magát elszégyellő fiúcska felé.
-Ellökte JinYoungiet!-válaszol a kérdezett helyett SeokJin.
-Miért?-kérdezem meglepetten és magamhoz húzom rosszalkodó fiamat, hogy most már igen is tőle várom a választ.
-Elfoglalta a helyemet.-motyogja maga elé, ebből tudom, hogy máris szégyelli, amit tett. Kötözködik, de nagyon hamar megbánja, ha rosszat tesz.
-Ilyenért nem kell lökdösődni, YoonGi!-rázom tehetetlenül fejemet és nem bírom megállni, hogy ne öleljem magamhoz mindjárt sírásban kitörő testét.-Kérj bocsánatot, jó?-kérdezem kedvesebben és a már apukája karjaiban lévő... JinYoung felé fordítom. Büszkén mosolyogva nézem végig ahogy tényleg bocsánatot kér tőle, és még egy puszit is ad neki kezére, ahol valószínűleg beütötte. Tipikus YoonGi.

JaeBum: Hirtelen kapom fel fejemet mikor nem szokásos hangokat hallok és a másik apukával együtt indulok meg a gyerekek felé. Magamhoz ölelem a még kicsit könnyező JinYoungot és megtörölgetem arcát. Körbe nézek a meglepett gyerekeken és végig hallgatom YoonGitól a történeteket. Mikor apukája kérésére bocsánatot kér meglátok JinYoungie arcán is egy mosolyt, szemei még fel is csillannak a puszira amit kis mancsa kap. Felemeli kezeibe véve YoonGi arcát és rántva rajta egyet öleli magához jó szorosan.
-Szent a béke.-kuncogok NamJoonra nézve, majd a két virágos homlokú felé fordulok, hüvelykujjaimat tartva feléjük.-Nyald meg.-mosolygok rájuk mire teljesítik amit kértem, a kisebb még meg is rágja ujjamat, hogy biztosra menjen. Letörlöm homlokukról a piros virágocskát, majd engedem őket játszani meglesve mit csinál YuGyeom. Sóhajtok egy nagyot ahogy látom, hogy csak fekszik és játszik tovább a kutyájával hátra dőlve támaszkodom meg alkarjaimon. Szerintem lehet lehozom ide... Olyan egyedül van...

NamJoon: -Ah, hál'Isten.-nyugszom meg egy sóhajjal, ahogy JaeBum csak simán letörli a nyomdát homlokukról. Követem szemei irányát, hogy miért sóhajtozik és észre veszek egy kisfiút, aki magában játszik... Ő is JaeBum gyereke?-Na és az a kis lurkó ott?-kérdezek rá, újra mellé telepedve. Ennyire szereti magát kivonni a játékból? Hm, érdekes...

JaeBum: -YuGyeom... Kicsit... Félős. Nem szeret másokkal játszani annyira. Inkább kivonja magát. Szeret elbújni és csendes is. De...-sóhajtok egy nagyot.-Olyan egyedül van. Nem jó látni...-nézek továbbra is kisfiamra, majd NamJoonra.-Nem akarom erőltetni mégis... Szeretném, ha velük játszana.-nézek most a többi hancúrozó kisfiúra.

NamJoon: -Ooh...-értem meg és kicsit elszomorodok. Pedig nem kéne ilyennek lennie... Felkelek a földről és a faházhoz megyek, ahol YuGyeom egyedül játszadozik. Hátha...
-Nagyon aranyos kiskutyád van...-szólalok meg halkan, mire nagy szemekkel sandít felém, a szívem pedig megremeg. Életem, de kis édes.-Van neve?-kérdezem továbbra is nagyon kedvesen puhatolózva, de nem válaszol, csak lenéz a kis plüssre, majd vissza rám.-Nincs?-rázom meg kicsit fejem, mire ő is ezt teszi.-Miért nem nevezted el?-eresztek meg apró mosolyt és megrántja vállait.-És megnézhetem?-Az első kérdés, amire rögtön reagál és hangját is meghallom, ahogy kimondja a "nem"-et.-De azért megsimizhetem? A kutyusok szeretik, ha simizik őket. Vagy ő nem?-továbbra is nagy szemekkel figyel, de óvatosan felém nyújtja a plüsst, erősen fogva markában, nehogy elvegyem. Hh, ugyan már... Nem fosztanám meg a játékától. Megsimogatom a kutya buksiját és elmosolyodom.-Nagyon puha szőre van.-Ő pedig csak egyetértően bólogat és magához öleli a játékot.-Nem szeretnél a többiekkel játszani?-Megint csak egy fejrázás. Halkan felsóhajtok és elgondolkozom pár percig.-És velem? Én is szeretem a kutyusokat.-Szemöldökeim felszaladnak ahogy bólint és felém mászva néz rám bociszemekkel. Óvatosan kezembe fogom apró testét és egy kicsit távolabb ülök le vele a többiektől. JaeBum arca elragyog, de látom rajta a meglepettséget. Azok után, amiket mondott YuGyeomról én is meglepődtem, hogy egész könnyen megadta magát.

JaeBum: Csak nézem ahogy NamJoon feláll és YuGyeomhoz megy és meglepődök, amikor gyermekem nem kezd el értem szólni. Mosolyom egyre csak szélesedik mikor szűkszavúan de válaszolgat neki, majd teljesen meglepődök mikor kisfiam karjaiba mászik és készségesen hagyja, hogy levegye, sőt, még az ölébe is ül és úgy játszanak a kutyussal. Boldog mosollyal nézem őket, meg is hatódok, hisz YuGyeomie édesen kuncog játékuk közben. Még egyszer nyakába is bújik mire szívem nagyot dobban és fel is nevetek kicsit. YuGyeom füléhez emeli kutyáját mintha az súgna neki valamit, majd édesen vigyorogva néz fel a rózsaszínes férfira.
-Kedvel téged.-kuncogja.-Azt mondta olyan vagy, mint Appa. Ismered Appat?-néz rá nagy szemekkel.-Én nagyon szeretem Appat. Te is szereted?-ugrándozik kicsit és őszintén meglep, hogy ennyit beszél valakivel...-Szerinted mi legyen a neve?-mutatja fel neki a kutyát.-Hmm... Hogy hívnak?-pislog rá és ahogy NamJoon kicsit elnéz kis kezét arcára simítja és maga felé fordítja.

NamJoon: Mosolyogva tartom ölemben a fiúcskát figyelve minden szavára. A kutyust a fülemhez emeli, mire kicsit kiráz a hideg, mert csikizte a fülemet a plüss bundája. Nagy szemekkel nézek YuGyeomra, mikor JaeBumot említi és megkérdezi, hogy én is szeretem-e az apukáját.
-Igen ismerem.-mosolygok és az apuka felé nézek.-Ne mondd el neki, de kedvelem.-suttogom a csöppség fülébe, majd újra apukája felé pillantok, de az ölemben ücsörgő visszafordítja maga felé a fejemet.-Nem tudom, mi legyen a neve.- Rázom meg fejemet, majd megsimogatom arcomon lévő kezét és sajátomba fogom.-NamJoon vagyok.

JaeBum: -Nem fogom neki elmondani.-rázza meg fejét, szinte le is esik neki.-Hmm...-gondolkozik el kisfiam, majd hirtelen eszébe jut és feláll, majd meghajol.-YuGyeom.-rázza meg kezét, majd visszahuppan ölébe.-Mmm, szeretnék neki nevet adni, mejt tényleg nem jó így, hogy nincs neki.-rázza fejét és szemeit a kutya és a férfi között járatja.-Joonie!-kiált fel végtelenül boldogan és nagyon szorosan magához öleli már névvel rendelkező kiskutyáját, majd NamJoont is, szinte nyakába ugrik, így el is dönti őt a szivacson.
Hmm... Azt hiszem jól kijönnek. Nem láttam még YuGyeomot ilyennek, de... Nagyon jó érzés. Végtelenül jó...

NamJoon: -Köszönöm.-mosolygok, majd szemeim megint kikerekednek, ahogy hirtelen felpattan és meghajol. Életem...-Tudom. Apukád már elmondta.-biccentek a férfi felé, közben visszahúzva ölembe YuGyeomot. Nevetve tartom magamon kicsi testét, ahogy rám veti magát és szenvedve nyöszörgök alatta, bár nincs semmi bajom ezzel.-Miért rólam akarod elnevezni a kutyusodat?-kérdezem értetlenül, mire megint felváltva cikáztatja szemeit köztem és a kutya közt, majd megrántja vállait.-Akkor ahogy szeretnéd, YuGyeomie.-mosolygok és kicsit megijesztve a rajtam fekvőt kelek fel hirtelen, egy mozdulattal a földről, persze őt kezeimben fogva. Meglepetten néz, de hangosan nevetni is kezd utána én pedig a többiekhez cipelem és most is JaeBum mellé huppanok a kölyökkel. Rögtön közénk mászik és kutyusával játszva figyeli, hogy a többiek együtt, milyen jól elvannak.-Na, még mindig nem szeretnél velük játszani?-kérdezem megsimogatva eszméletlenül puha, göndör hajacskáját. Lábamra támaszkodva tolja fel magát állásba és ölembe helyezi az én nevemre hallgató kutyust, majd bár félve még, de a többiek közé totyog. Én pedig átveszem a helyét és a plüssel kezdek játszani, nevetve saját magam hülyeségén.

JaeBum: Kicsit lehunyva szemeimet és még mindig boldogan nevetve fel párszor halgatom őket és figyelek a többiekre. Mikor megint magam mellettem érzem a másik férfit kinyitom szemeimet és kisfiam homlokára csókolok. Boldogan nézem ahogy a többi gyerekhez megy és sóhajtok egyet.
-Elképesztő... Komolyan mondom. Varázsló vagy.-kuncogok felnézve rá és megsimogatva a kutyus fejét. Kicsit közelebb csúszok és úgy nézem a szépen lassan feloldódó YuGyeomot. Hangosan nevetek fel mikor legidősebb bátyja hátára ugrik és elborul vele együtt, majd hangosan nevetve kezd el rohanni, maga mellé húzva a másik, vele egyidős kisfiút, kinek teli fogas vigyora még aranyosabb lesz, ahogy kisfiam kezét fogva menekül vele együtt.

NamJoon: -A fiaim is ezt mondják, pedig nem vagyok az.-Vállaimat nevetve rántom meg. Boldogan nézem, ahogy a hat kis gyerkőc együtt játszik. Oldalra nézek, szemem sarkából a mellettem ülőre és mikor nem figyel arcába nyomom a plüsskutyát, hogy könnyen lebirkózhassam. Átvéve a gyerekek játszóképességét próbálom magam alatt, a földön tartani a velem egyidőset, nevetve birkózva vele.

JaeBum: -De, de igen.-mosolygok és kuncogva nézem ahogy rohangálnak a kicsik. Hirtelen kapom arcomba a kutyát mi csikizi orrom így tüsszentek, de ekkor hátam a padlónak csapódik és egy testet érzek meg magamon. A kis... Lábaimat dereka köré fűzöm és úgy próbálom magam alá fordítani, már majdnem át is jutok a holtponton, de rántva egyet saját csípőjén visszakerülünk az eredeti helyzetbe. Aiiiihs, leakarom győzni.

NamJoon: -Bocsi, de egy varázslót nem tudsz legyőzni.-nevetem. Egyik alkaromat mellkasára támasztom, ezzel is a földre fogva, míg a másikkal mindkét csuklóját nyomom feje fölé. Hehe, teljesen lefegyvereztem. Csípője fölé térdelek, így könnyen tudom összeszorítani combjaimat úgy, hogy behajlított lábait azok közé szorítsam. Most már tényleg nem tud mit tenni.-Látod, mondtam. Legyőztelek.-nevetem arcába, még mindig a földön tartva módszereimmel.

JaeBum: -Jól van, bevallom, győztél.-sóhajtok egy nagyot és elnevetem magamat. Hmm... Kicsit sem érdekes pozíció... De nem baj, nekem jó így. Érdekessé válik a csend és akkor körülnézve meglátom, hogy gyermekeink minket néznek. Öhm... Vajon mi lesz az első szó...?

NamJoon: A nagy csöndre én is felfigyelek és ahogy meglátom, hogy mindegyik csöppség minket figyel lemászok JaeBumról és megigazítom ruháimat, mintha leporolnám magamat.
-Appa!-szól hozzám Jin, furán nézve rám.-Ti most... Azt akartátok csinálni?-kérdezi, de még azért kiegészíti.-Tudod, amit a felnőttek szoktak, akik szeretik egymást.-Teljesen lesokkolok és csak magam elé meredve gondolkozom el, hogy mégis hogyan tudhat ilyen dolgokat, mikor még csak öt éves. A sokkal az arcomon nézek JaeBumra, hogy kezdjen valamit a helyzettel, ugyanis a többi gyerkőc is kíváncsian figyel minket. Én pedig bele is vörösödöm a gondolatba, mire YuGyeomie arcán látom a megvilágosodást. Hiszen neki azt mondtam kedvelem az apukáját. Aish, de hülye vagy, NamJoon.

JaeBum: Szemeim kikerekednek és ajkaimba harapva ülök fel, majd a gyerekekre nézek, de elkapom fejem és már vörösödve nézek Namra aki szintén tőlem vár választ.
-Nem... Mi csak... Csak...-nyelek egyet.-Birkóztunk. Játszottunk egymással, mint ti.-mosolygok végül, de még mindig zavarban vagyok.
-De nem így kell birkózni. Ott nem nyer egyből valaki, hanem sokáig kell harcolni.-mondja oldalra fordítva buksiját YoungJae.
-És te hagytad magad, Appa.-tesz rá még eggyel YuGyeom.
-De NamJoonak sikerült egyből legyőznie. Nem hagytam magamat, de még úgy is. Van ilyen gyerekek.-nézek rájuk.
-Ugyan, Appa, láttam, hogy hol nézted, amikor idejött hozzánk, mert YoonGi meglökött.-vigyorog JinYoung és megfordulva kis, kerek fenekét kezdi rázni. A kis gonosz...

NamJoon: Továbbra is zavarban vagyok és úgy hallgatom ahogy JaeBum saját fiai beszélnek, amikor pedig JinYoungie megemlíti, hogy apukája megbámult a férfi felé nézek, de rögtön újra a gyerekekre figyelek, mikor YuGyeom megszólal. Megint. És olyat mond, amit nem kéne.
-De, Appa, NamJoon Hyung azt is mondta, hogy kedvel téged!
-Ne hazudj nekünk, Appa!-szólal meg végre YoonGi is, bár most nem igazán örülök neki. Ahh, gyerekek, miért teszitek ezt apátokkal? Nagyot nyelve vezetem szemeimet újra a másik apukára, aki viszonozza ezt, mire valamelyik kis gonoszság megint beszól.
-Látjátok, hogy néznek egymásra!?-TaeHyung hitetlen hangja az, ami végleg beüt.
-Na jól van, ne az apáitok magánéletével foglalkozzatok, hanem játszatok tovább!-mondom kicsit erélyesebben, persze nem vagyok ideges meg semmi, csak komolyan nehogy már ők hozzanak zavarba. Felpattanok a földről és elvonulok legelső helyemre, ott is a falhoz húzódva, de még elkapom YoonGi újabb mondatát:
-Appa most megsértődött, JaeBum Hyung. Menj beszélgess vele.-Fejemet rázva nevetek fel kínomban, és mielőtt még tényleg utánam jönne és meglátná teljesen vörös fejemet, magamhoz ölelem az óriás medvét, így egytől-egyig eltakarva mindenemet.

JaeBum: Csak nagyra nyílt szemekkel nézek a gyerekekre és nem hiszek a fülemnek, mikor saját fiam ”beköpi” NamJoont. M-mi...? Összenézünk, de mikor az utolsó kis megszólalás is telibe talál és mindketten elég vörösek vagyunk, kicsit megrezzenek Namjoon hangjára és rögtön utána kapom fejem, mikor feláll és elmegy.
-Jól van, beszélgetek vele, de akkor ti ne üssétek bele mindenbe a pisze orrotokat, mert lecsavarom az összeset és úgy eldugom, hogy nem lesz meg. Na tűnés!-hajtom el őket, mire mindannyian elmennek tovább játszani. Odasétálok a medvébe bújt apukához és leülve mellé dörgölöm meg arcomat kezemmel.
-Öhm...-sóhajtok.-Elnézést, hogy ilyen... Helyzetbe keveredtünk, meg hogy YuGyeom kikotyogta és ilyesmi.. Én... Én öhm... Sajnálom, tényleg...

NamJoon: Hallom ahogy mellém ül, de arcomat továbbra is a medvébe nyomva tartom és csak nevetni tudok. Hiába, Tae ezt örökölte tőlem. Leneveti magáról a problémákat, ahogy én is.
-Nincs miért bocsánatot kérned. Ez mind csak úgy jött, nem kezdte senki... Vagyis de, én, de nem számít. Nincs semmi baj.-motyogom és fejemet oldalra fordítva nézek végig JaeBumon. Megint letámadom és ráugrok, de most a medve köztünk van, így csak lábaink és arcunk között nincs a plüssből. Így vigyorgok rá, köztünk tartva a puha játékot.-Amit meg YuGyeom mondott, felejtsd el.-kacsintok rá még azért és ugrok egyet rajta, hogy nehogy lecsússzak a plüssállatról.

JaeBum: Nevetve terülök el újra és nézek szemeibe.
-Jól van akkor.-mosolygok.válaszolva előző mondataira.-Ugyan Nam... A részeg ember és a gyerek mindig őszinte.-kuncogok és megcsípem arcán, nyekkenve egy nagyot és térdemmel fenékbe rúgom. Oké, a medvének csak az orra áll a kulcscsontomba, de az nem zavar.

NamJoon: -Naa.-görbítem lefelé számat és lebiggyesztem alsó ajkamat is, mikor megcsípi arcomat és fenéken is térdel. Felülök és így, ha nem lenne köztünk a plüss, csípőjén ülnék, de  szerencsére köztünk van a medve, hogy megvédjen engem... Meg őt is, mert így legalább nem érzi annyira súlyomat.
-Öhm... A férfiakra is buksz, amúgy?-kérdezem ahogy megfordul fejemben egy ötlet és bár abból, hogy ő is zavarba jött még az előbbi incidensnél és nem zavarja, hogy éppen rajta ülök, simán levehetném, hogy igen... De nem tudhatom. A fejébe nem látok bele.

JaeBum: Kezeimet a medve vastag szőrébe temetem azt nyomorgatva kicsit és úgy nézek fel rá mikor kérdez tőlem.
-Már csak a férfiakra. Nem... Találom a női testet olyan vonzónak mint eddig. Nem hoz lázba.-rántok vállat csak egy percre nézve el szemeiből és tovább mosolygok, hisz ezt én sosem szégyelltem még akkor sem amikor rájöttem.

NamJoon: Bólogatok válaszára és a maci fejére támaszkodva gondolkozom el. Két ugyanolyan sorsú apuka, csak nem talál egymásra véletlenül...
-Megpróbálhatnánk randizni... Még jó is kisülhetne belőle...-motyogom szemébe nézve és belepirulva saját szavaimba. Alsó ajkamat beharapva nézek körbe, majd gurulok le JaeBumról, de ő átveszi helyemet, így magam fölött találom, mire megszeppenve nézek újra szemeibe.

JaeBum: Elvigyorodom és mint egy izgatott kisgyerek mászok most én rá.
-Nagyon örülnék... Mármint, ha sikerülne és jó dolog sülne ki belőle, akkor... Könnyebb lenne mindkettőnknek a gyerekekkel és... Ők is boldogabbak lennének...-mosolygok rá pirulva és el-elnézve szemeiből, ahogy nem bírom állni tekintetét.-Ha szabad vagy valamikor és esetleg van kinél a gyerekeket hagynod, akkor... Szóval... Ja...-vakargatom fejemet.

NamJoon: Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor beleegyezik és ugyan azok a jó dolgok jutnak neki is eszébe ezzel kapcsolatban, mint nekem. Ha egyedül elbírunk három gyerekkel, akkor ketten miért ne tudnánk hatottal?
-Odaadod a telefonod?-tartom egyik kezemet, hogy adja oda, míg a másikkal sajátomat halászom elő zsebemből, ahova visszakerült, mikor az első problémát kellett megoldanunk.

JaeBum: Kiveszem zsebemből a kért készüléket és cserélve beírom számom telefonjáéba, míg ő is sajátját az enyémbe.
-Akkor...-cserélem vissza a telókat.-Körülbelül egy időpont...?

NamJoon: Beírom számomat és kérdésén gondolkozva adom neki vissza telefonját.
-Uhm... Szerintem már a jövő hét is megfelel... Majd keresek valakit, aki szívesen vigyáz a kicsikéimre.-kuncogok és kimászok alóla, ugyanis már kezdem magam kicsit kellemetlenül érezni így, akármennyire is nem kéne, de attól még egy játszó házban vagyunk.

JaeBum: -Bocsi...-szállok le róla ahogy kicsúszik alólam és vele szembe ülök.-Rendben, addigra én is kerítek valakit a kölyköknek.-kuncogok és megnézem őket. Boldogabbak lehetnek... Még ennél is... Minden álmom valósulna...

***

NamJoon: A nappaliban ülünk, mi JaeBummal szinte összegabalyodva egy takaró alatt, a gyerekek meg előttünk a szőnyegen. Most éppen egy ilyen napot tartunk, van amikor én megyek át a csöppségekkel JaeBumhoz, vagy éppen ő, mint most is. Valami számunkra is érdekes mese megy a tévében, bár akiknek igazán nézni kéne nem igazán figyelnek a készülékben mozgó, rajzolt karakterekre. Fejemet a mellettem ülő vállára hajtom és átkarolom oldalánál, kezemet a kanapé támlája és háta közé préselve.

JaeBum: Nézem a mesét, egész érdekesnek tűnik, még tetszik is. Megérzem ahogy Nam közelebb furakodik és ölébe helyezve lábaimat karolom át vállát. Felé fordítva fejem, de szemeimmel továbbra is a mesét nézve homlokára adok egy kis puszit, majd lesandítok magam elé. Aish... Hogy ilyen kicsi orrot mibe bele nem lehet ütni...

NamJoon: Mosolyogva fogadom a kis homlokpuszit és meggyőződve arról, hogy egyik lurkó sem figyel visszafordítom JaeBum fejét felém és egy rövid csókot adok ajkaira. De mindig lebukunk, ha én csinálok valamit... Hogy lehet ilyen szerencsétlen? Én sem tudom.

-Fúúj, Appa. Ne csináljatok ilyet!-Hát persze, hogy megint Jin fintora jelenik meg arcom előtt és a többiek ugyanígy bólogatnak egyetértően.
-Elmondjak egy titkot, Kicsim?-Lehajolok hozzájuk, JaeBum lábára dőlve és közelebb hívom magamhoz, mind a hatot.-Egyszer ti is fogtok ilyet csinálni!-mondom, mintha valami nagy dolgot árultam volna el és én megjátszva meglepettségemet tátom el számat és kapom kezemet elé, közben bólogatva. Ők csak furán néznek rám és páromra vezetik tekintetüket, megerősítésre várva.

JaeBum: Csak felnevetek ahogy, mikor már hajolnék vissza még egy csókért Jin közbe szól. Megint nevetek ahogy NamJoon tudatja velük, hogy bizony ilyenen ők is túl fognak esni. És azok az arcok...Istenem...
-Bizony ám Kincseim. Ez alól senki sem kivétel. Majd amikor lesz valaki olyanotok, akit nagyon szerettek, akkor ti is fogtok neki csókot adni. Sőt, ennél érdekesebb csókot is, majd meglátjátok ám, ha nagyok lesztek.-magyarázom mosolyogva, mire mind a hatan ellenkezni kezdenek, biztosra véve, hogy ők nem fognak csinálni még ha nagyon.nagyok lesznek akkor sem. Édeseim... Dehogynem. Ezután pedig megint a mese lesz érdekes és arról kezdenek beszélgetni.-Hihetetlenek...-kuncogok már csak Namnak címezve szavaimat.

NamJoon: Kuncogva bólogatok a megerősítő szavakra, de kitör belőlem a nevetés, mikor ellenkeznek. Hh, majd meglátják. JaeBum hozzám intézett szavai után két kezem közé fogom fejét és közel hajolok hozzá.
-Azok.-suttogom ajkaira és megcsókolom megint. Az első után már nem fognak nézni, vagy éppen beleszólni... Meg a most a mese sokkalta érdekesebb.

JaeBum: Nem engedem el, tudom, hogy gyerekeink már nem fognak észre venni semmit. Nyakát átkarolva közelítek fejemmel már egyre jobban a kartámla felé, ahogy egyik lábamat öléből már elvezettem csípője mellett. Olyan jó a telelt ajkait csókolni és harapdálni... Ezt már az első randink elbúcsúzásánál tudtam...

NamJoon: Ahogy már egyre jobban dől hátra, a kezemmel, amivel derekát karoltam át, most azzal tartom hátánál, másik pedig végigsimít lábán és fenekénél megállapodva markolok bele. Nevetve válok el tőle és most adok hálát magamnak, amiért már rögtön egy takaróval magunkon ültünk le a kanapéra. Még mindig nevetve teszem mindkét kezemet mellkasára, hogy ahogy ráfekszek ott tudjam magamat megtámasztani és fejemet egy picit megemelve csókolom végig arcát, száját kihagyva, majd állkapcsát is végighintem. Nem tudom már miért, de újra nevetésben török ki, de homlokomat állának támasztva harapdálom meg ádámcsutkájánál nyakát. Megigazítom rajtunk a kicsit lecsúszott takarót és tovább fekszem páromon.

JaeBum: Kuncogva fogadom minden huncutkodását, mi ahogy mindig a takaró alatt marad. Ahogy mindig nevet én is ezt teszem és magamra húzom, mikor nyakamat  harapdálja és ajkaimba harapok. Átölelve simogatom vállait ujjaimmal és hajába rejtek pár puszit.
-Akkor azt hiszem maradunk estére...-ásítok, bár nem vagyok álmos. Csak szeretnék vele maradni...

NamJoon: -A kicsik úgyis mindjárt kidőlnek, úgyhogy ez a legjobb választás.-mondom és fejemet újra felemelem, hogy amikor ásít szájába fújhassak. Nevetve mászok le róla, a takaróval próbálva megvédeni magamat.
Persze a harcunkra a kis csöppségek is felfigyelnek és kíváncsian néznek minket. JaeBum elől menekvésem nincs, így JinYoung segítségét kérve próbálok "bántásaitól" kitérni. Segít is nekem és a kanapéra mászva ugrik apukája hátára, ezzel le is győzve a férfit. Ez persze mindenkit megmozgat és egyszerre másznak fel a kanapéra, hogy mindkettőnket letaroljanak és a kanapéba préseljenek.
-Ahh, gyermekeim, ne tegyétek ezt apátokkal.-nyöszörgöm, de szavaim süket füleket találnak és tovább mászkál rajtunk a hat kis lurkó. Szörnyűek...

JaeBum: Mikor számba fúj már neki is esek, próbálva leteperni őt, de ekkor hat kis segítség jön ellenem és bírkóz le engem... Meg Namot is. Átmásznak mindenemen, rám lépnek, a két legkisebb pedig úgy dönt, hogy combomon fog ugrálni.
-Ehhh... Gyerekeek.-mondom elfojtott hangon, de nem reagál senki, csak nevetgélnek tovább. Végül sikerül felülnöm, de NamJoonra sikerül, így felnevetek én is, majd egy ügyes trükkel sikerül elhessegetnem a kicsiket.
-Aki előbb szerzi meg a jégkrémet és hoz apának egyet, az plusz egyet ehet még!

NamJoon: Felsóhajtok ahogy eltűnnek rólam és a konyhába rohannak. Lerázom magam, hogy kimenjen mindenemből a zsibbadás, majd újra JaeBum ajkaira hajolok. Betelni a csókjával nem lehet, ezért mindig ki alkalmat kihasználok, mikor nem figyelnek, vagy nincsenek körülöttünk a gyerekek.
Visszatérnek, mire elválok tőle és körbe nézve YoungJae örül magának a legjobban, gondolom neki sikerült kettő jégkrémet is elhozni, amiből az egyik apukája kezébe kerül. Csak nézem, hogy nyamnyogják a finom, gyümölcsös jégrémet, de ekkor eszembe jut nekem egyik se hozott. Lebiggyesztett ajkakkal nézek páromra, de túlságosan is elvan foglalva a finomságával.
Közel hajolok hozzá és egyik kezemmel megtámaszkodom kettőnk közt, a másikkal pedig megfogom övét, hogy számhoz húzhassam a jégkrémet. Egy kicsit húzva az agyát nyalom végig, az amúgy hosszúkás jégkrémet, ahol éppen olvadozik és a legtetejét számba véve, harapom le azt, közben szemeibe nézve. Boldogan mosolyogva és hümmögve ülök vissza, miközben a számban lévő darabot szopogatom. Hiába, ez a kedvenc fajtám.

JaeBum: Rámosolygok YoungJaere és elkezdem enni az édes hideg jégkrémet. Ahh, finom. NamJoonra nézek ahogy bánatos szemekkel néz rám, de sajnos lefoglal az, hogy ne olvadjon el a kezemben tartott pálcikás finomság. Ebben hamarosan párom is segít, igen csak nagy problémákat okozva nekem. Ohh, hogy az a kis... Hasam folytonosan befeszül és le kell hunynom szemeimet, hogy ne legyenek még nagyobb gondjaim. Még olyan intim kapcsolatunk nem volt, oké, volt már olyan, hogy huncutkodtunk ilyesmivel, de hát hat gyerek mellett nehéz... Tovább eszegetem a jégkrémet, most őt kínozva egy kicsit...

NamJoon: A takarót magamra húzva figyelem ahogy JaeBum eszi a jégkrémet, de igen csak piszkos gondolatmenetemből YuGyeom vékonyka hangja ránt ki.
-Appa!-Nem figyelek rá, hisz' nem én vagyok az apukája, de amikor mellém totyog és megrángatja kezemet, rájövök, hogy hozzá kéne szoknom, hogy számukra mind a ketten az apukáik vagyunk.-Appa, nem kérem.-nyújtja felém a félig megcsócsált édességet, mit egy kis sóhajjal át is veszek kezembe és elkezdem enni.
-Menj, mosd meg a kezed, Picim. Oké?-simogatom meg fejét és válaszul bólint, majd a fürdőbe siet, hogy azt tegye, amit kértem. Tovább eszegetem a rám tukmált jégkrémet, közben figyelve, ki hogy áll a jégkrémet megevésével. YoungJae ahogy befejezi már jön is hozzánk, hogy kikunyerálja magának a második hideg édességet.
-De nincs több ilyen gyümölcsös, Drágám. Nem szeretném, ha rosszul lennél a tejestől.-simogatom meg kedvesen neki is az arcát, őszintén aggódva, hogy ha azt is magába tömi, nem csak a laktózérzékenysége, de a túl sok édesség miatt is gondja lesz. Bár van gyógyszere, de nem mindig hatásos az se... De ő azért is ki akarja magának erőszakolni, mire megemberelem magam és egy határozott nemmel lezárom. Ha mondhatok ilyet, akkor kettőnk közül JaeBum az "engedékenyebb fél", így a kis csöppség már megy is hozzá, hogy nála hátha sikerül. Én csak gyilkos szemekkel nézek páromra, mire szerencsére ő is elutasítja YoungJae akaratát.
-Menj, te is mosd meg a kezed és a pofid.-mondom aranyosan és a kicsit megsértődött fiút egy homlokpuszi erejéig magamnál tartom, majd engedem útjára.

JaeBum: Csak kisfiam és párom között futtatva szemeimet hallgatom a beszélgetést és meglágyul a szívem. Egyrészt, mert NamJoon ennyire figyel rá, másrészt, mert YoungJae kérlelő szemei egyszerűen mindig a gyengéim maradnak. De ennek ellenére nemet mondok kérlelésére és fejét megsimítva tereltem a fürdő felé őt is. Mikor már mindenki a fürdőben sorakozik sóhajtok egyet és lenézek Namra. Számba veszem a már rég megevett jégkrém pálcikáját és párom haját túrom el szeméből tiszta kezemmel.
-Akkor asz hiszem kéfőbb fogunk vacsorázni. De nem baj, tudtommal úgy fincs kaja.-kuncogok.

NamJoon: Szemeimet lehunyom ujjai kellemes érzésére a hajamban és csak bólintok mondataira. Félig kinyitva szemeimet nyúlok jégkrémes pálcikájáért, hogy elvegyem tőle, de nem adja. Miközben fogom a pálcikát szájához hajolok és annak szélére adok puszikat. Tervem nem válik be, így elengedem a fát és vállaimat megrántva szedem össze a dohányzóasztalról a gyerekek pálcikáit és enyémmel együtt viszem azokat ki a konyhába, hogy kidobjam.

JaeBum: Kuncogva nézek utána miután nem engedem neki, hogy elvegye tőlem a rágókámat, majd ahogy kimegy a konyhába én a fürdőbe lesek, hogy mi csinálnak  a gyerkőcök és mosolyogva nézem egy darabig ahogy egymásnak segítenek. Édesek... Megszabadítom magam a -direkt NamJoon miatt felhúzott- fekete farmeromtól és Nam hálójába viszem, hogy ott rakjam le az ágy melletti székre, majd így sétálok ki hozzá a konyhába, kidobva a pálcikámat.
-Mit főzzünk vagy főzzek?-kuncogok szemeibe nézve.

NamJoon: Végigmérem JaeBum most érkező alakját és kérdésére válaszolva megvonom vállaimat.
-Találj ki valamit.-mosolygok rá és mellé lépve megsimítom karját.-Addig megcsinálom a pótágyakat, ha már úgyis itt maradtok.-adok egy puszit arcára és a gyerekek szobájába megyek, hogy elintézzem, amit mondtam. Még jó, hogy ilyen nagy szobájuk van...

JaeBum: -Jól van. Köszi.-mosolygok rá és  lehunyom szemeimet kis puszimra. Még mindig mosolyogva állok neki valami egyszerű tésztás husis kajának, amihez szerencsémre minden van itthon. Már szinte mondhatom ezt is komolyan... Amíg én főzőcskézek a lurkók rájönnek, hogy itt alszunk ma és hihetetlen nagy izgalomba jöve kezdenek el pattogni és ujjongani, már azt is hallom, ahogy a két legnagyobb tervezgeti, hogy ki kivel fog aludni. Jaj kincseim, maximum azon gondolkozhattok, hogy ki ki mellé tolja a pótágyát. Hallom a költői kérdést miszerint "és appa hol fog aludni?" Én csak nevetek magamba, még NamJoont meg is rohamozzák ezzel a kérdéssel. Aish édeseim... Imádom egytől egyik mind a hetet...

NamJoon: A pótágyak biztonságos összerakása után saját szobámba megyek, hogy elővegyek még takarókat és párnákat, meg rájuk való huzatot. A gyerekek rájönnek, hogy estére is maradnak, mire mindennél izgatottabbak lesznek és most ez kerül a középpontba, majd engem is lerohamoznak.
-Appa hol fog aludni?-kérdezi aggódva, de kíváncsian JinYoung, majd mindenki megerősítően kérdezi utána. Én csak hangos nevetésben török ki, és az utolsó ággyal is végezve hagyom el a szobát, a gyerekekkel a nyomomban.
-A lábtörlőn.-válaszolom olyan hangosan, hogy JaeBum is hallja, közben továbbra is jóízűen nevetve.

JaeBum: Kiesik a kezemből a fakanál amivel eddig kavargattam a ragut és hitetlen szemekkel nézek magam elé. Huuu a kis... Szemtelen... Kis... Kis... Sóhajtok egyet és tovább kavargatok, mire megérzek egy kis testet lábamnak nyomódni.
-Tényleg a lábtörlőn fogsz aludni, Appa?-néz fel rám nevetve TaeHyung szokásos édes mosolyával és átöleli lábamat.
-Hát lehet. Nem baj, majd lehet elvisz valaki és befogad EGY ÉJSZAKÁRA.-sóhajtok megsimogatva fejét, direkt kiemelve az utolsó szavakat, hogy akinek kell, az úgy értse.
-De velem aludhatsz.-néz rám nagy szemekkel TaeTae.-Nem akarom, hogy ne velünk aludj, Appa.-néz továbbra is fel rám hatalmas csillogó szemekkel. Olyan aranyos... Vigyáz rám a kis édes.

NamJoon: Nevetve megyek be a konyhába, a csöppségeimet a nappaliban hagyva, de célul kitűzött helyiségemet előbb foglalja be TaeHyung. Mosolyogva nézem végig beszélgetésüket, majd mikor Tae azt mondja, hogy vele aludhat, JaeBum mögé lépek és átölelem.
-Biztos szívesen aludna veled Appa, Tae drágám. De már van helye mellettem, az ágyamban.-mondom közben fiamra nézve lefelé és fejét simogatva. Az arca felderül és már rohan is, hogy elújságolja a többieknek, amit megtudott. Aish, mindig beleütik mindenbe az orrukat...
-Mmm... Nagyon jó illata van.-szippantok nagyot a levegőből, közben párom hasát simogatva és hátát puszilgatva.-Ugye nem gondoltad, hogy tényleg kitennélek a lábtőrlőre?-kuncogom hátába nyomva arcomat.-Meg mi az, hogy majd valaki befogat egy éjszakára?-ismétlem az utolsó két szót az ő hangján, közben kicsit hason vágva.

JaeBum: Mosolyogva fogadom, hogy Nam mellet fogok ma aludni és ennek nem csak én, de TaeHyung is nagyon örül, már megy is mesélni. Hátra dőlők karjaiba ahogy puszilgat és simogat, majd felkuncogok kérdésére.
-Reméltem, hogy nem komolyan mondod.-nevetek és arcára adok egy puszit, még jobban felnevetve, mikor hasba vág.-Hát ha már te nem, akkor valaki csak csak. Főleg így egy szál boxerba, hmm... Még lehet lenne is kinél.-nevetek és meglököm kicsit fenekemmel, kitolva azt hátra, hogy tudjak lépni egyet, amíg a tésztát kiveszem a fiókból.-De nyugi, nem gondoltam komolyan.-kuncogom és nyakába dörgölőzöm.

NamJoon: -Naa...-vágom megint hasba és elengedve őt kezdek előpakolni tányérokat az asztalra. A tészta úgyis gyorsan megfő, a husi meg már kész van, ha jól láttam. JaeBum mellé lépve kutakodok a pult egyik fiókjában, majd mikor már elegendő evőeszköz van a pulton, visszatolom a fiókot és egyik markomba fogom az evésre szolgálókat. Szabad kezemmel megpaskolom, majd meg is markolom kicsit párom fenekét.
-Csak nem gondolod, hogy elengednélek akárhova is egy boxszerban? A végén még minden sarkon elkapnak.-nevetek füle mellett, majd folytatom a megterítést.

JaeBum: Csak tovább kuncogok és a tésztára figyelve kevergetem azt, de mindjárt kész lesz az is. Mikor megérzem magam mögött Namot és kezét, mi huncutkodik, ajkaimba harapva fojtom el sóhajomat. Imádja a fenekemet nyomorgatni, amit én igazából boldogan veszek mindig.
-Hmm, van benne valami. De tudod... Sarki házban laksz.-vigyorgok hátra nézve rá és kiveszem a tésztát egy tálba.

NamJoon: -Akkor ez lesz az egyetlen sarok, ahol valaki elkap.-nézek hátra én is, elnevetve magamat.-Kész?-settenkedem megint mögé és fejemet egyik karja alatt átdugva kukucskálom meg az ételt. Egy szál tésztát számba teszek és hümmögve és bólogatva válaszolom meg kérdésemet.-Ügyes vagy!-kuncogok rá, még mindig karja alól nézve fel rá és megint megpaskolva hasát.
-Kicsikéim, gyertek enni!-szólok nekik, majd a pulthoz lépve megmosom kezemet, majd segítek elrendezkedni a gyerekeknek az asztalnál.

JaeBum: -Ühüüm...-válaszolok kérdésére mit magának is megtesz, majd fenékbe rúgom ahogy megdicsér mint valami kutyát, vagy inkább gyereket. Kirakom az edényeket az asztalra, közben szlalomozva a törpék között. Mikor ez is kész már mindenki leül az asztalhoz, csak TaeHyung néz fel rám nagy szemekkel.
-Mondjad, kis oroszlán.-mosolygok rá.
-Megengedem neked, hogy az én helyemen ülj.-vigyorog rám és kezemet megfogva húz a helyére, de ekkor köszönetem félbe vágódik, ugyanis egyenesen apukája ölébe lök le, mint ülőhely, ő pedig helyet foglal YuGyeomie mellett..
-Köszönöm, Kincsem, nagyon kedves vagy, hogy átadtad nekem a helyedet.-nevetek és megsimogatom az arcát.

NamJoon: Ahogy már mindenki a helyén ül én is elfoglalom az egyik széket, de egy váratlanul nehéz test helyezkedik most ez ölemben. Fájdalmasan nyögök fel ahogy JaeBum érkezik ölembe, TaeHyung meg, mint a jómadár üldögél YuGyeom mellett.
-Etesselek is, JaeBumie?-nézek fel édesen vigyorogva páromra.-Na de emeld meg a fenekedet.-Ahogy ezt megteszi és elfoglalja székemet, miután felálltam, csak fejemet rázva adagolok ki mindenkinek az ételből. Utoljára az én tányéromba szedek és JaeBum abban a pillanatban, ahogy leteszem a merőkanalat, ölébe ránt.
-Hé, eddig úgy volt, hogy én etetlek.-nézek rá összehúzott szemekkel, mire rajtam kívül mindenki nevetni kezd.

JaeBum: -Igeeen.-vigyorgok rá gyermetegen és kuncogva foglalom ölét, de mikor kitessékel engedelmesen állok fel, majd ülök le újra. Mikor NamJoon befejezi az etetést az ölembe rántom és a gyerekekkel együtt nevetek fel párom aranyosságára.
-Majd te is fogsz, most inkább egyél.-nevetek rákacsintva és ajkaimba harapva nézek körbe, csak boldog mosolyokat és édes kuncogásokat látva.

NamJoon: -Hm... Majd este.-suttogom még fülébe és én is rákacsintok. Helyezkedve még kicsit ölében kezdem el enni a magamnak kiszedett ételt. Közben figyelem gyermekeimet és egy falat lenyelése után hátradőlök JaeBum mellkasának és egy kis adagot tartok villámon szájához, közben a tányért is fogva. Egy csókot nyomok halántékára falatja rágása közben és tovább eszek, hátradőlt pozíciómat megtartva.
Kiürül a tányérom, ezért felkelek helyemről és összeszedem Jintől és YoonGitól a tányérjaikat, ugyanis ők befejezték. Azokat beteszem a mosogatóba, de közben még kettő piszkos edény is elér hozzám, JinYoungtól és YuGyeomtól. A legkisebb kivételével a másik három lurkót elküldöm, hogy keressenek az itt alvóknak pizsamának valót, meg ha gondolják fürödjenek meg, majd megyek, ha végeznek a többiek.
Már csak párom eszik, így bár kicsit szomorúan, de egyedül hagyom.
-Megyek lefürdetem őket...-sóhajtok egy kisebbet és feje tetejére adok egy puszit. Lefoglalom magam a fürdőben tizenöt, vagy talán több percre, mire mindenki kibohóckodja magát és rendesen tiszta lesz. A nappaliba zavarom az utolsónak maradt legkisebbeket, majd csurom vizesen csoszogok be a konyhába a még mindig ott ülő JaeBumhoz.
-Most te jössz, Appa.-motyogom édesen ajkaira, miután ölébe ülök és átkarolom nyakát.

JaeBum: Boldogan ölelgetem az ölemben ülőt és eszek én is vele ugyan abból a tányérból.
-Oké.-mosolygok rá ahogy vállalja a gyerekek fürdetését és addig kicsit összetakarítok magunk után. Miután ezzel is kész leszek telefonomon kinyomok minden ébresztőt és ekkor lép be párom kissé... Nagyon vizesen. Boldogan fogadom ölembe és derekára rakva kezeimet.
-Hmm... Pontosan mire is gondolsz?-kuncogok és csücsörítve érem el, hogy ajkaink összeérjenek.

NamJoon: -Hát a fürdésre. Már úgyis elég vizes vagy.-simítok végig nevetve mellkasán, melyre rátapad pólója, az enyémből jövő víztől. Szembe fordulok vele ölében és adok pár puszit szájára.

JaeBum: -Hmm, oké... Van benne valami.-kuncogok és viszonozom a puszikat, az egyiknél ajkai után kapva és kicsit tovább kényeztetve.-Na de ha itt tanyázol az ölemben, akkor nem tudok ám fürödni menni.-nevetek fel.

NamJoon: -Oo, dehogynem tudsz.-mosolygok rá mindent sejtetően és feljebb csúszok ölén, karjaimat szorosabban fűzve nyaka köré.

JaeBum: Hirtelen kerül a kaján vigyor arcomra, majd combjaira téve kezem belemarkolok kicsit és felállok vele, lábait csípőm köré fonva és belesve a nappaliba megyek halkan a fürdőbe és behajtva az ajtót vigyorgok Namra.

NamJoon: -Na látod, mondtam én.-vigyorgok én is, majd hajába túrva húzom ajkait sajátjaimra. Nem csókolom sokáig, éppen pár percig, majd elválva tőle jut eszembe valami, amit meg kéne vele is osztanom.-Holnap szabad lesz a nővérem és a férje is, aztán mondta, hogy szívesen megismerkedne a többiekkel is.-biccentek a fal -vagyis a nappali- irányába, célozva ezzel a gyerekekre, ugyanis, ha éppen valami dolgom van, a nővéremhez szoktam leadni a három lurkót.-Úgyhogy lehetne egy szabad napunk... Csak ketten.-harapom be mosolyogva alsó ajkamat és arcát fürkészve várom reakcióját. Remélem nem bánja... Bár még nem mondtam semmit a nővéremnek válaszul...

JaeBum: Felcsillannak szemeim és boldog vigyor húzódik ajkaimra. Szorosan ölelem át és bújok nyakába, majd újra felnézek szemeibe.
-Rendben. Benne vagyok.-vigyorgok továbbra is, hevesen bólogatva.-Aish... Elképesztő vagy...-hajtom fejem megint nyakába.

NamJoon: Felkuncogok aranyosságán és csak még jobban húzom magamhoz fejét. Egy hosszú csókot rejtek hajába, majd megint felnevetek.
-Ugyan... Még mindig nem.-rázom meg fejemet is kicsit, majd lábaimat leeresztem csípőjéről.-Na de fürödjünk. Utána meg le tudjuk fektetni a kicsiket... Meg magunkat.-kacsintok rá, ajkaimat megnyalva és nyakát is elengedve kezdek vetkőzni.

JaeBum: -De, de igen.-kuncogok megbökve arcát.-Hmmm... Jól hangzik.-vigyorodom el és mikor elfordul, hogy bedobjon valamit a szennyesbe közel lépve hozzá vállába harapok, hátát is megpuszilgatva.

NamJoon: -Héé!-csapom gyengéden orron a pólómmal, mikor belém harap.-Bújik a fogad, vagy mi van?-kérdezem fejemet rázva, majd elkezdem nadrágomat is levenni, közben őt messzebb tolva magamtól.

JaeBum: -Nem, még éhes voltam kicsit.-kuncogok és leveszem magamról pólómat. Oké, mindjárt levetkőzünk teljesen, de víz még nincs. Akkor zuhany? Mindegy, nem tudom, de igazából mindegy. Így is úgy is vizesen fogom látni NamJoon és így is úgy is bajok lesznek.

NamJoon: -És egy harapás el is lakatott?-kérdezem meglepődve közben boxeremet húzva le magamról. A kád mellé beépített zuhanykabinba állok. Megnyitom a vizet és egyik kezemet alá tartva állítom be a jó hőmérsékletet, mindig állítva rajta egy kicsit.

JaeBum: -Még tartalékolok helyet másnak.-kacsintok rá és lepillantok. Ohohoo.. Igen ám... Én is leveszem alsómat, majd ahogy a szakértő megcsinálja a vizet beállunk és átkarolva nyakát élvezem ahogy a víz rám folyik. Kellemes... Főleg a társaságában.

NamJoon: -Igen? Minek?-mosolygok kíváncsian és megfogom oldalát. Közelebb lépek hozzá és fejem tetejét mellkasának támasztva élvezem ahogy a víz hajamat is nedvessé teszi... Meg a fele az arcomba folyik, ezért szemeim csukva vannak, de mindegy.

JaeBum: Hajába túrva nézem ahogy az vizesebb és vizesebb lesz, majd kuncogva válaszolok neki.
-Majd meglátod.-suttogom és elvigyorodom.

NamJoon: Fejemet felkapom válaszára és kicsit felfújva arcomat nézek rá nagy szemekkel, értetlenül. Még vigyora se juttat el semmit agyamig, ezért inkább a tusfürdőért nyúlva kezdem magam bekenni vele és felhabosítani magamon.

JaeBum: Ahogy végig nézem, hogy magára keni a jó illatú tusfürdőt szélesen elmosolyodom, majd mikor készen lesz megölelem, így én is olyan leszek. Spórolós megoldás. Meg lusta is, mert így én nem csináltam semmit.

NamJoon: -Aish, te lusta dög, te!-kezdem nevetve püfölni mellkasát, mikor megölel és eltolom magamtól.-Na gyere bekenlek akkor én, ha te nem vagy rá képes.-rázom fejemet hitetlenül és megint a flakonért nyúlva kezdem, most páromat bekenni.

JaeBum: -Hát de na! Te mondtad, hogy most én jövök a fürdetésben. Hát akkor úgy is legyen!-kacagok boldogan és kinyújtom kezeimet, hogy mindenhol jól elérjen. Áhh, nincs is ennél jobb...

NamJoon: -Baszd meg, JaeBum!-nevetve csapok mellkasára, ami most a tusfürdő és a víz miatt nagyot csattan, de tudom, hogy nem fáj neki. Nem bántom én erősen. Betolom teljesen a víz alá, hogy rögtön le is moshassam róla, majd én következnék, de párom megakadályoz benne, mire kérdőn pillantok fel rá.

JaeBum: -Héé, kisebbek is vannak, ne káromkodj.-szólok rá tovább nevetve, majd már kicsit segítek neki a lemosásban és mikor cserélnénk megállítom és hajamat is rendesen bevizezem és csak ezután húzom őt is alá, hogy én moshassam le, kicsit megmasszírozva.

NamJoon: -Úgyse hallják. Már minimum mindegyik félálomban kuksol a kanapéhn.-mondom, de utolsó szavam egy kis sóhajba csap át ahogy elkezdi lemosni rólam a habot, közben masszírozva. Szinte már egy macskához hasonlóan dorombolva, de legalább néha felsóhajtva élvezem masszírozását, mit folytat, mikor már tiszta vagyok.

JaeBum: Vigyorogva folytatom kényeztetését nyakénál és vállainál masszírozva őt, közben hozzá simulva és tarkójára adva csókokat. Nincs szívem abbahagyni, hisz' olyan édesen élvezkedik kezeim alatt.
-Majd fizetem az e havi vízszámlát, cicus.-kuncogok fülébe.

NamJoon: -Cicus a farkad, JaeBum.-Szemeimet megforgatva tolom el magamtól kezeit és zárom el a vizet. Elslisszanva mellette fogom magam elé törölközőmet, bár ezzel a takarás érdekében semmire se megyek. Előveszek páromnak is egy törölközőt, hajolgatva kicsit a mosdókagylónál lévő pultnál. Elkezdem magam megtörölni, de ekkor esik le, hogy pizsinek valót nem hoztunk be magunkkal. Halkan felsóhajtok és csak tovább törölgetem magam, majd már teljesen szárazon, a törölközővel a derekamon sietek át a szobámba, előkapva két boxert és pólót. Én felöltözök, de még csak egy alsónadrágban mászkálva adom párom kezébe a neki elővett ruhákat, egyedül hagyva a fürdőben, amíg megnézem a nappaliban -már tényleg szundikáló- gyerkőcöket.

JaeBum: Csak nevetve követem és nézem mit csinál és kezembe kapva a törölközőt kezdem törölgetni magam, közben még mindig őt nézve. Tényleg csodálatos... Figyel.mindenre és.mindenkire. Még rám is... Megkapva a ruhákat felöltözök és már megyek is utána. Meglátva az egymásra dőlt, egy kupacban alvó gyerekeinket szélesen elmosolyodom, majd NamJoon felé fordulok.
-Egyenként szét szedve őket nem fognak felébredni. Mondjuk, akik össze vannak kapaszkodva, azokat nem fogjuk tudni szét választani.-suttogom neki.

NamJoon: Bólogatok szavaira és mosolyogva guggolok a kanapéhoz, már pólóban, hogy könnyebben felvegyem a kezembe YoonGit és elsőként vigyem be a szobába, letéve az ágyára és szépen betakargatva, majd egy puszit is kap arcára. Ezt szépen eljátszom még kétszer, közben JaeBum is behordja a fiait, majd egy halk sóhajt hallatok, miután becsuktam a szobaajtót. Visszaballagok a nappaliba és kikapcsolom a TV-t, amin most valami rendkívül agyzsibbasztó mese megy.

JaeBum: Mikor már mindenkinek kiosztottuk a puszikat és lefektettük őket megfogom NamJoon kezét és megvárom míg kikapcsolja a TV-t, mit bambultam egy ideig, de a mese lefárasztott, pedig kb tíz másodpercet néztem belőle.
Kezénél húzva lépek be a hálóba és becsukom a ajtót, majd nyújtózkodom egyet és leülök az ágy szélére, levélve azt a pár ékszert, ami van rajtam.

NamJoon: Mosolyogva sétálok én is az ágyhoz és mögé fekszem be, oldalamra fordulva. Kezeimet fejem alá téve figyelem, ahogy megszabadítja magát ékszereitől és lábaimat felhúzom. Egy igazi, boldog mosoly terül szét arcomon, pedig csak nézem ahogy ül és teste minden részét elemezem. Boldogsággal tölt el... Jó sokkal, mit eddig csak gyermekeim tettek.

JaeBum: Mikor megszabadulok az utolsó gyűrűtől is ásítva egy nagyot dőlök hátra, így pont párom hasára feküdve.
-Szia.-kuncogok szemeibe nézve és közelebb mászva hozzá ajkaira nyomom sajátjaimat, egy kedves csókváltás erejéig. Mellé fekszem rendesen, már nem keresztbe az ágyon és közel húzom magamhoz.
-Boldog vagy...?-kérdezem csillogó szemekkel és megsimítom arcát.

NamJoon: -Hali.-köszönök neki kuncogva, majd megsimogatom fejét, ujjaimat hajába túrva, amíg csókol. Készségesen bújok hozzá, mikor magához húz és kérdésére nekem is felcsillannak szemeim.-El se hinnéd, mennyire.-motyogom és most én tapadok ajkaira, nem engedve őket szabadon egy pillanatra se.

JaeBum: Boldogan mosolyogva csókolom tovább és arcát simogatom. Boldog... Nekem pedig ez a fontos. Mindennél fontosabb az ő és a gyerekek boldogsága. Közelebb és közelebb húzom magamhoz, nem bírom elengedni, ahogy ő sem akar engem ereszteni, így elfordítom kicsit fejem és így csókolom tovább, már egyre több érzelemmel.

NamJoon: Fejét elfordítja, mire nyelvemmel áttörök szájába és arcát kezeim közé fogva fordítom őt hátára és ülök csípőjére. Elválok tőle pár pillanat erejéig, hogy levegőt vehessünk, majd újra betámadom ajkait, már kicsit durvábban falva őket. Nem, nem igazán akarok pont ma lefeküdni vele... Arra ott lesz a holnap. Szeretném én is boldoggá tenni, mint ahogy ő tesz engem. Remélem ő is boldog velem...