Tears of Life ~ 8. Rész

Tears of Life

Figyelmeztetés: Trágár beszéd, szexuális utalások és enyhe szexuális tartalom.

ChanYeol: Három óra van. Hajnali három. Hál'isten holnap nincs iskola, bár csütörtök lesz.
Körül belül hatkor álltam neki tanulni és azóta se csináltam szinte semmit, csak folyamatban jártam ki a konyhába vagy inni, vagy éppen valami nassolni valóért. Tehát este hat óta csak ülök a könyveim felett, az íróasztalomnál és unom a fejem. Nem tudom miért, de ha így kellett tanulnom, soha nem ment. Attól függetlenül, hogy mindenből jó jegyeket kapok, nem tudok tanulni, ha saját magamat kötelezem rá, vagy valami. Tiszta szar...
Felkönyökölök az asztalra és tenyerembe támasztom államat, nagyot ásítva. Oldalra fordítom fejemet, hogy kiroppantsam elernyedt nyakamat, mire meglátom telefonomat és halványan elmosolyodom.
-Remélem nem alszol...-Kezembe veszem a mobilt és YoonGi telefonszámát megkeresve nyomom meg a hívás gombot. Hátradőlök a székemben és messzebb lököm magam az íróasztaltól, ezzel el is fordítva magamat a faépítménytől. Pár csörgés után megszűnnek a csipogó hangok, de nem azért, mert Suga válaszolt a hívásomra. Nagyot sóhajtva emelem el fülemtől a készüléket és nézem mereven a kijelzőjét.-...Most tényleg kinyomtál, Min YoonGi? Aish, komolyan már!-A messzinek tűnő asztalra dobom a készüléket és hajamba túrva gondolkozom el, miért nem vette fel. Jól van, ChanYeol nem kell rögtön a legrosszabbra gondolnod. Biztos felébresztetted és azért. A házába úgyse tudnak betörni... De akkor is. Aish...

YoonGi: Szemeim egyszer csak kipattannak és érzem, hogy csupa víz a rajtam lévő póló, az alattam lévő lepedővel és párnával együtt. Aish... Kikelek a kellemetlen érzetű ágynemű közül és pólómat is elhajítom, majd kifelé, a konyhába veszem az irányt, miközben a fogaim között tartott új felsőt -ami amúgy ChanYeolé, csak becsórtam a múltkor- felveszem.
Lassan kortyolgatom a hideg vizet, közben a mikrón lévő órára pislantva, hogy megnézhessem hány óra van pontosan, amit persze csak öt perc levonása után kapok meg. Három óra lesz... 
Beteszem a mosogatóba a poharat, de ekkor egy autó hangját hallom meg közel a házhoz. A helyemre merevedek és lassan, hangtalanul véve a levegőt nézek magam elé, a sötétbe. Ne... Kérlek ne... 
Halkan és kimérten sétálok a kövön, egészen az ajtóig, ami mellett lecsúszok a falon a lehető legkisebbre húzva össze magamat, így ha ki is nyílna az ajtó -de nem fog, mert teljesen be van riasztózva a ház-, akkor annak tökéletes takarásában lehetek. Tovább hallgatom a hangokat és lassan lehunyom szemem ahogy lépteket hallok meg a lépcsőkön. Kezem a szám elé kapom ahogy valaki egy hatalmasat vág bele az ajtólapba és legyűröm feltörő nyüszögésem. Istenem csak ezt ne... Kérlek... 
Már nyitott szemekkel várom a következő lépést, de ekkor meghallom a vérfagyasztó, halk nevetést.
-Szóval nem is vagy itthon. Hh, érdekes.-beszél magába a hangja alapján nagydarab férfi, majd megnyomja az ajtócsengő melletti gombot, mi úgy működik, mint egy telefon hangpostája. Üzenetet lehet rajta hagyni.
-Sajnálatos, hogy nem voltál itthon, Róka.-mondja egy drámai sóhajjal apám álneve után, mi valahogy még mindig olyan találó rá.-Pedig... Jó nagy buliba hívtalak volna. De hát így...-Felszisszen.-...kénytelen leszek azt hinni, hogy a másik csapatban játszol. Az ellenségemmel. Nem vagyok maffia vezér, mint te. Lehet. De... Megvannak az embereim, a família.-Felnevet, mire kezeim remegni kezdenek.-Lassan már kezdünk olyan sokan lenni, hogy elbújhat az összes kis seggnyalód. Szóval egyezzünk meg; ha holnap tizenegy óráig bezárólag megkeresel és megbeszéljük a dolgokat, minden rendben lesz. De ha nem...-Hallom ahogy közelebb lép az ajtóhoz, majd halálos suttogásba kezd.-...akkor a feleséged megtapasztalja milyen, amikor kikötve próbálja hat, esetleg hét, vagy nyolc... Kigyúrt, szadi-kedvelő állat felrakni neki abba a lyukba, amin már kijött két gyerek és a te eszméletlen kis farkad is befér. De hát ezután biztos befog.-Röhög fel, én pedig már szinte könnyek közt hallgatom. Az anyukámat... Az én... Jézusomh...-Aztán, ha még ez sem hat, a két szerencsétlen gyerekedet a saját, beteg örömszerzésemre fogom használni. Hátha még szűk a seggük annyira. Főleg a kis szöszi... Hmmm.-Kuncog föl én pedig már egész testemben remegek és rettegek. Menj el... Menj már a picsába...-Őt még talán babusgatnám is. Az öcsikét is talán. Jól összehoztátok őket. Mondjuk még egy testvér hardcoret is végig néznék.-Nevet újra, bennem pedig itt elszakad valami és halk zokogásba kezdek. Vajon... Apámat érdekelném már ilyenek mellett én, vagy az öcsém? Mert azt tudom, hogy anya mindig is a gyengéje volt, de... Most értünk is kockáztatna?-Szóval.... Ketyeg az órád, Maffia Főnök Úr. Kitt-katt, kitt-katt.-Nevet még fel utoljára, majd elengedve a gombot egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a fejem mellett egy kés díszeleg, a vastag falapban. Hallom ahogy még az autó elmegy, majd mikor ez a hang is elhalkul kiengedem hangos sírásomat. Zsebemben lévő telefonom rezegni kezd, így meg sem nézve azt, megnyomom a lezáró gombot, ezzel kinyomva a hívást. Hagyom, hogy zokogásom kitörjön, remegő testem pedig elterüljön a hideg kövön.
Istenem... Miért én?! Miért kell ezen átmennem?! Miért ilyen az életem és miért kell rettegnem mindig?! Nem akarom... Nem akarom ezt... Megszületni se akartam volna... Minek jöttem a világra...?

ChanYeol: Újabbat sóhajtva kelek fel székemből és ismét kezembe fogva telefonomat próbálom meg újra felhívni Sugat. Kihangosítva a készüléket ülök le a földre és teszem le magam elé azt. Törökülésbe ülök és hátamra dőlök, mikor percek után sem veszi fel, de még kinyomni se nyomja ki. Hajamba túrva szakítom meg a vonalat, majd tárcsázom újra számát. Istenem, Min YoonGi, hogy nem tudod felvenni azt a kurva telefont! Aish, remélem nincs semmi, ami miatt aggódnom kéne. Bár, ki tudja...
-Yah, Suga! Vedd fel, nem igaz már!-Éppen kezembe fogom a mobilt, hogy újra megszakítsam a vonalat, de előbb szűnik meg az ütemezett sípolás, mely azt jelzi; felvette.-YoonGi?!

YoonGi: Lassan lenyugszom valamennyire de könnyeim még mindig folynak. Elmászok az egyik szekrényig, aminek legalsó fiókjának hátuljában kezdek görcsösen keresgélni. Ekkor telefonom megint csörögni kezd és ezúttal meg is nézem. ChanYeol száma és neve néz velem szembe a tompított fényű képernyőn, de valahogy nem bírom felvenni. Ezek szerint ő hívott akkor is... Nem. Nem vagyok még képes felvenni.
Kiveszem a ruhák sokaságába rejtett pisztolyt, majd visszamegyek az ajtóhoz és az egyik, az melletti kép mögötti résbe szikszalagozom. Biztos, ami biztos. Telefonom újra csörög, így kezembe véve azt nézem a számot és a nevet. Sóhajtok párat, majd megbizonyosodva arról, hogy a hangom nem fog zokogásba átfordulni megnyomom a zöld ikont és a fülemhez emelve nyelek egyet. Nem bírok megszólalni, nevem azonnal kicsit idegesen szökik ki ajkai közül, mire megrezzenek és reszketegen elbattyogok a nappaliba, hogy a kanapéra kucorodhassak, annak is a legvégébe.
-Szia, Channie. Mi vert fel így hajnalban?-kérdezem egy mosolyt erőltetve magamra, mit bár biztosan nem lát, de hangomban legalább kicsit hallatszik. Jól van, Suga... Semmi baj. Csak figyelj a hangjára és nyugodj le... Semmi baj.

ChanYeol: Megkönnyebbülten felsóhajtok, mikor meghallom hangját és kissé elmosolyodom.
-Uhm... Igazából semmi. Tanultam... Vagyis próbáltam. Aztán úgy döntöttem felhívlak, de gondolom aludtál...-Megtisztítom torkomat, hogy hangom ne legyen olyan rekedt és kínosan felnevetek.-...ugye?

YoonGi: Lehunyva szemeimet hallgatom hangját és kis nevetése egy kis melegséget szít szívemben, de mikor megkérdezi, hogy aludtam-e és csak azért üdvözöltem ilyen fáradtan arcom újra eltorzul, sírásra készen.
-Nem... Fenn voltam már egy ideje. Kissé kiizzadtam este.-Ejtek meg egy reszketeg sóhajt kicsit elemelve magamtól a telefont. Csak suttogok neki. Nem tudnék rendesen megszólalni most. Nem merek...

ChanYeol: -Hm, biztos valami olyan álmod volt.-Felkuncogok.-Tudom milyen az.-Megrázom fejem és ekkor esik le teljes egészében, hogy mit is mondott. Nem aludt, de akkor...-Miért nem vetted fel a telefont, Suga?!-Könyökömet hasamra támasztom és úgy tartom arcom elé a kihangosított telefont, kimeresztett szemekkel szuggerálva a képernyőt, mintha ő is láthatná arcom.

YoonGi: Kicsit elmosolyodom ahogy azt feltételezi, hogy esetleg erotikus álmom volt. Lehet... Nem emlékszem pontosan. Mikor viszont újból kicsit hangosabban szól a telefonba és kérdésével is sarokba szorít újra megrezzenek kicsit és bár a sötéttől kezdek félni, nem kapcsolom fel a villanyt, mert... Mert még azt sem merem.
Nyelek egy hatalmasat válaszom előtt, nem is törődve azzal, hogy egy könnycsepp már megint szememet marja és lassan lefolyik arcomon.
-Ne kiabálj... Össze kellett szednem magam kicsit, komás voltam. Meg azt hittem, hogy véletlen volt és csak elaludtál a telefonoddal aztán véletlen felhívtál.-Nyelek újra kicsit kisebbet és próbálom egy helyre összpontosítani szemeimet, hogy ne nézzek más sötét helyre.

ChanYeol: -Ha kiabálok az nem ilyen.-Kicsit felhorkantok.-Telefonon keresztül hallom ahogy nyelsz. Suga, hazudsz, mint a vízfolyás.-Lábaimat felhúzom, még mindig a földön maradok fekve.-Nem kell hazudnod... Ha olyan is tudod, hogy elmondhatod.-Halkabbra veszem hangomat, ezért közelebb tartom mobilomat számhoz.-Mi történt...?

YoonGi: Ahogy szembesít, hogy gyenge hazugság volt, amit elszavaltam neki összeszorítom szemeimet és már visszafogni se próbálom könnyeimet és szipogásomat. Lágy hangja megint melegséget költöztet a mellkasomba és egy hatalmasat, mégis halkat sóhajtva szólalok meg újra.
-I-itt volt valami pasas... Apámmal akart beszélni és, ha... Ha holnap estig nem beszél vele akkor-Elsírom magam. Nem... Én ezt nem bírom kimondani se...-Félek, ChanYeol... Rettentőenh.-sírom a telefonba és lecsúszok a kanapé elé, ezzel eldöntve az előtte lévő dohányzó asztalt, minek hangjára szinte ültemben összeesek, még lejjebb csúszva a földre.

ChanYeol: Mikor meghallom szipogását nagyot nyelek és tovább bámulom telefonomat, hallgatva alig érthető szavait.
-Shh, YoonGi. Akkor mi...? Megfenyegetett?-kérdezem és kezem, mellyel mobiltelefonomat tartom megremeg. Rohadtul nem jó, hogy valaki elment a házhoz és az apját nem találta ott csak...-Ugye nem tudta, hogy te otthon vagy? Nem, biztos nem.-válaszolom meg saját kérdésemet, inkább csak magamnak suttogva. Azért ő azt tudja, hogy az senkinek, főleg neki nem lett volna kedvező. Aish... Még én is megrezzenek a hangos puffanásra, melyet nem tudom, mi okoz.-Ne...-Ismét megköszörülöm torkomat, ezzel téve hangomat magabiztosabbá is.-...ne félj, YoonGi! Már nincs baj... Majd... Majd szólsz apádnak és valami lesz.-Felsóhajtok.-Valami.

YoonGi: Már válaszolnék kérdésére, de ismét kitör sírásom, mit szám elé tapasztott kezemmel tompítok. Második kérdésére nem kell válaszolnom szerencsére, de ahogy nyugtatni kezd lassan kezdek ellazulni valamennyire. Jól van... Semmi baj...
-J-Jó...-nyelek egy kicsit, újra szipogva.-...és igen... Megfenyegette apámat, hogyha holnap tizenegyig nem beszélik meg... Akkor anyukámat véresre vagy minimum eszméletlenre baszatja vagy nyolc, nagyra nőtt állattal. Rám és az öcsémre pedig...-sóhajtok egy nagyot, kiadva egy keveset nyüszítésemből.-...szintén ez vár... Csak általa és... És... Végig nézné ahogy beteges játékokkal és egyebekkel... Az öcsémmel... Hogy ő, meg én... És, hogy babusgatna engem meg... ChanYeol, én még mindig kurvára remegek, érted? És még ezt a kibaszott kést is-csuklik el ismét hangom és kicsit hangosabban kezdek zokogni, testem és vállaim fel-le ránganak.

ChanYeol: Szörnyű újra sírni hallani. Elég lett volna az, mikor elmesélte a családi hátterét az iskolában. Olyan rosszul érzem magam megint. Aish...
-Beteg állat...-szörnyedek el, halkan mondva szavaimat.-Értem, értem. Nyugi.-Oké, mások nyugtatása még mindig nem megy... Főleg akkor, ha őt kell. Lehetetlenül rossznak érzem magam megint. Mindig én húzom ki belőle ezeket és érem el, hogy újra sírjon...-Mi van a késsel...?-kérdezem félénken. Felülök törökülésbe és a földre teszem telefonomat, majd térdeimre könyökölök és tenyereimbe támasztom államat lehunyva szemeimet.

YoonGi: -Azt ajtóban díszeleg most... Csak... Kicsit meglepett, hogy a fejem mellett vájódott bele.-Nyelek újra, próbálva lenyugtatni magamat kicsit. Hirtelen eszembe jut valami, ami egyszerre hangzik furán, mégis egyértelműen fejemben, a választ illetően. Sóhajtok egyet, majd letörölve arcomra száradt könnyeimet lehunyom szemeimet.-Ch-Chanyeol...?-ejtem ki nevét újra, mégis ez tart valamennyire a földön attól, hogy lezuhanjak.-Bánnád, ha... Ha most... Á-áth... Mennék...?-kérdezem reménykedve, ugyanis nem valószínű, hogy másképp feltudnám szedni magam innen és kezdek fázni is kicsit. Meg... Most szükségem van rá. Eléggé...

ChanYeol: Felsóhajtok válaszára és hallgatom egyre normálisabban csengő légzését. Nevem hallatán kinyitom szemeimet, mintha reménykednék, ha körbenézek itt lesz... Velem. Biztonságban.
-Ha átjönnél? Soha nem bánom, ha velem vagy. Gyere.-Egy apró mosoly költözik ajkaimra.-Én is jobban alszom, ha biztos helyen vagy.-Egyik kezemmel telefonomért nyúlok, majd felkelek a földről és székemet az íróasztalhoz tolom, helyére.

YoonGi: Felsóhajtok ahogy egyből beleegyezik és szavai talán még jobban esnek feldúlt lelkemnek.
-Akkor mindjárt ott is vagyok, csak felöltözöm.-Nyelek megint és sóhajtva feltápászkodom, visszarakva az asztalt. Hosszasan elköszönünk egymástól, majd a szobámba megyek és egy fekete farmerba bújok.
Felvéve Chan pólójára egy kicsit vastagabb pulcsit kimegyek az előszobába bakancsomért és még egy kapucnis, belebújós pulóvert magamra véve és telefonomat annak zsebébe mélyesztve lépek ki a lakásból, mindent, még a kést is otthagyva ahol van. Ha visszajönne... Higgye azt tényleg, hogy nem volt itthon senki...
Fejembe húzom a kapucnit és valahogy sokkal nyugodtabbnak érzem magam, mint a házban voltam. Habár könnyeim még folydogálnak és arcom eltorzul, nem igazán foglalkozom vele, csak kezem külső, pulcsival fedett részével törölgetem ettől már kissé égő arcomat.
Felszállok egy hajnali járatra és megérkezve a megfelelő városrészhez leszállok, majd kissé átfagyott kezeimet felsőm ujjaiba rejtve keresem a nagy házat, amit megtalálva szinte rohanok a lifthez, majd remegve megnyomva a megfelelő gombot várom, hogy végre felérhessek és az egyetlen megnyugvást adó helyre mehessek; ChanYeol karjaiba.

ChanYeol: Hosszas elbúcsúzásunk után ágyamra dobom mobilomat és íróasztalomról elveszem az otthagyott bögrémet, melyből teát ittam. Kimegyek a konyhába és kicsit elöblítem a bögrét, amit csak a mosogatóban hagyok. Tenyereimet összedörzsölöm, majd rövid, kosarasnadrággal fedett combjaimat is megnyomorgatom kezeimmel. Mivel a kinti levegő hideg, még mindig van fűtés, de ilyenkor már alig érezni, így hűvös van a lakásban.
A nappaliba érve hangos lépteket hallok az ajtón túlról. A nyílászáróhoz lépve kinyitom azt és Suga terem előttem. Kitárom az ajtót és magamhoz ölelem a frissen érkezettet. Végre...

YoonGi: Szinte futok az ajtóig, ami kinyílik előttem és a jelenlegi, egyetlen ember az életemben előttem terem. Ahogy magához húz én is átölelem, szorosan fúrva fejem mellkasába. Még kicsit lihegek a sietéstől és képes lennék összeesni karjaiban, de erősen tart, így állva maradok. Hallom ahogy az ajtó becsukódik, ami végleg megnyugtat. Itt vagyunk. Csak ketten. Együtt... Sóhajtok egy nagyot és kicsit beledörgölőzve az izmos és széles mellkasba felnézek abba a csillogó szempárba.
-Szia.

ChanYeol: Egy megkönnyebbült mosoly telepszik arcomra, miközben egyre szorosabban húzom magamhoz. Észrevehetetlenül lépek kicsit beljebb és csukom be az ajtót, majd lenézek rá.
Mikor fejét elemeli mellkasomtól, mosolyom eltűnik ajkaimról és végigmérem arcát. Szemei vörösek és bedagadtak, látszik, hogy sírt. Egyik kezemmel elengedem és arcára teszem, hüvelykujjammal simogatom meg arcát és a szemei alatti, kidörzsölt bőrfelületet. Felváltva nézek szemeibe és halványan újra elmosolyodom.
-Szia.-Bólintok aprót.

YoonGi: Kezébe szinte belebújok, neki döntve arcomat a jó meleg felületnek. Mikor meghallom hangját egy picit felfelé ível szám széle és az ő mosolyában gyönyörködve egy darabig, simítom meg szorosan fogott derekát. Nem tudom, mit mondhatnék, talán a semmi lenne a legtalálóbb, de hallani akarom azt a mély orgánumot még... Jó érzés csak a szemeibe bámulni.
-Most már nyugodtabb vagy...?-kérdezem, az én részemről igenleges válasszal megfelelő kérdést.

ChanYeol: Elveszem kezem arcától és kérdésére ismét bólintok.
-Sokkal.-Adok egy csókot homlokára. Lassan elengedem, hogy cipőjét levehesse és addig szobám felé indulok, de megvárom, míg leveszi pulcsiját is.

YoonGi: Lehámozom magamról bakancsomat majd a két réteg pulcsit levéve állok az Ő pólójában, minek puszta illata tartott eddigi utam alatt életben. Odasétálok hozzá és karja alatt átbújva indulunk meg a háló felé, ahova beérve az ágyba fészkeljük magunkat. Közel fekszem hozzá holdfény megvilágította szemeit nézve, már egy nyugodt ábrázattal arcomon és egy apró mosollyal szám egyik szegletében. Most jó... Most már rendben van minden.

ChanYeol: Magamba fojtom a kuncogásomat, mikor észreveszem, hogy az én pólóm van rajta. Szorosan magamhoz húzom, már az ágyban fekve és magunkra húzom a takarót.
-Tudod mennyit kerestem ezt a pólómat, YoonGi?-szólalok meg, megjátszott sértődöttséggel hangomban, pár percnyi teljes csönd után. Kicsit eltávolodok tőle és alsó ajkamat lebiggyesztve nézek rá, majd mutatok a rajta lévő, egyszerű, egyszínű pólóra. Persze, nem is hiányoltam a ruhatáramból, de én már nem bírom ezt a szomorú légkört. Még így is érződik az a kevéske rosszkedv, ami mindkettőnkből árad. Ez pedig rossz. Mindegy, majd sikerül ezt elhessegetnünk innen.

YoonGi: Ránézek ahogy megszólal és már hallom is benne azt a túl ismerős csengést, ami valahogy már most növeli mosolyomat, nem ám akkor, amikor lebiggyesztett ajakkal néz rám. Édes... Kezét megfogom, alsó ajkára pedig egy puszit nyomok.
-Bocsánat. Csak szeretek az illatodban elaludni.-mosolygok rá már igazából és őszintén. Hihetetlen, hogy már most mosolygásra bírt.

ChanYeol: Fejemet lejjebb hajtom és egy szégyenlős mosollyal arcomon nézek rá. Kezeimmel eltakarom arcomat és hátamra fordulva kezdek hangosan nevetni. Miután kinevetem magamat megdörzsölöm a szemeimet és visszafordulok irányába.
-Oh, így már érthető. Megbocsátva.-Vigyorgok és összetúrom már így is kócos hajamat.

YoonGi: Csak boldogan nézem aranyos látványát, majd csukott szemmel élvezem nevetését. Olyan vicces, mégis jó hallani ahogy nevet, ezért én is rákezdek kicsit. Mikor megbocsátja "bűnömet" megforgatom szemeimet és nyakára simítva túrom hajába én is ujjaimat, mosolyogva az érzésre ahogy bőrömet cirógatják a puha tincsek. Közelebb férkőzöm hozzá és egy hosszabb csókot lopok magamnak ajkairól, majd tovább nézem szemeit.

ChanYeol: Kisebbet sóhajtok keze kellemes érzésére hajamban és boldogan viszonozom a csókot. Hajamban pihenő kezén végigsimítok nyakáig és most én csókolom meg, amivel meglepem -annyira belefeledkezett szemeim bámulásába. Nem elfoglalt kezemmel oldalára simítok és közelebb húzom magamhoz. Pillanatok után válok el tőle, még néhány puszival hintve be száját, majd arca minden részét, így hagyva, hogy elszundítson. Elhiszem, hogy ilyen fáradt, meg amúgy is képes mindenhogy bealudni szóval nem meglepetés. Mosolyogva mérem végig arcát, majd takaróval fedett testét és én is becsukom szemeimet.

YoonGi: Csak nézem és nézem, de ekkor megérzek egy meleg tenyeret nyakamon, mire automatikusan hunyom le szemeimet és halkan felnyikkanok, mikor ismét egy csókban találom magam. Egy édes, testemet melegségbe és térdeimet remegésbe taszító csókban. Mikor oldalamra simít kiráz a hideg, majd a lehető legközelebb bújok hozzá. Mikor elválik tőlem, de ajkai nem hagynak még, szépen elnehezedem és egy kis mosollyal fúrom fejem vállába, félig átölelve testét. Így most... Jó és megnyugtató... Sokkal.

***

ChanYeol: Telefonom hangos, de nem közvetlenül mellőlem szóló csörgésére kelek. Szemeimet megdörzsölve és nagyot ásítva kelek ki az ágyból, figyelve arra, hogy a mélyen alvó Sugat ne ébresszem fel. Íróasztalomhoz csoszogok és a már nem csengő készülékhez, melyen megnézem az időt.
-Mi!? Hat óra!?-nyögök halkan és rájövök, hogy nem kapcsoltam ki a korai ébresztőmet, ezért zargatott fel most. Aish. Halkan, minden lépésemre figyelve megyek ki szobámból, minek ajtaját becsukom magam mögött. Nem keltem fel YoonGit... Nagyon morcos lenne, ha most, két órányi alvás után felkelteném. De én már nem tudok visszaaludni... Mindegy.
A konyhába beérve bekapcsolom a kávéfőzőt és azt bámulva várom, hogy kifőzze nekem a most éltető, koffeines italt. Egy bögrét veszek elő és félig tele öntöm a sötét itallal és jó pár teáskanálnyi cukor bele tétele után összekeverem. Nekidőlve a konyhapultnak kezdem inni, közben becsukva szemeimet.

YoonGi: Nem is tudom meddig, de csak mozdulatlanul fekszem, még mindig elég mélyen aludva, majd megrezzenek felpattanó álomképeimre és köhögve fordulok hátamra. Félálomban krákogok tovább, majd amikor már csillapodik a száraz érzés torkomban, felkelek és félig nyitott szemekkel körbenézek. Chan nincs mellettem, biztos fent van már... 
Ásítva egyet felülök, majd pólóm alját felemelve törlöm meg arcomat a puha anyaggal, hogy ne dörzsöljem meg annyira. Lassan feltápászkodom és kigombolva nadrágom belém vájódott gombját kezdek kifelé menni, kicsit felkenve magamat az ajtófélfára.
Kicsoszogok a konyhába, teljesen kócos hajamat még nagyobb katasztrófává túrva kezemmel. Kiérek a konyhába és még bemutatva a pultnak, ami belém jön megyek először ChanYeolhoz, hogy arcára adhassak egy puszit, majd meglátva a kávét öntök magamnak egy pohárba. Mmm... Nem vagyok a reggelek embere.

ChanYeol: Halványan elmosolyodom mikor meghallom szobám ajtajának nyitódását és Suga lépteinek zaját. Továbbra is csukva tartom szemeimet és úgy húzom magamhoz a már kávét ivót.
-Jó reggelt.-suttogom füléhez, még reggeli, rekedt hangommal és egy-két puszit hintek keserű, kávéízű ajkaira.

YoonGi: Mikor egész testemmel nekidőlhetek és élvezhetem közelségét, szélesen elmosolyodom és hangjára kiráz a hideg. Ahh, reggeli hang, ChanYeol verzió. Hmm...
Kis puszijaimat mosolyogva fogadom, majd mellkasára rakva kezemet dőlök neki kényelmesen.
-Jó reggelt neked is.-mondom, nem is figyelve elmélyült hangomra, majd ajkaira hajolva kezdem hosszasan ízlelgetni azokat. Hmm, igen, ezzel kezdeni a legjobb.

ChanYeol: Leteszem megüresedett bögrémet, miközben libabőrös leszek hangjára és viszonozom csókját. Megsimítom mellkasomat támasztó kezét és elválva szájától kezdem megigazítani szerte-szét álló haját. Mikor már elégedetten nézem szépen álló haját, elfordulok tőle és elmosom bögrémet.

YoonGi: Mosolyogva élvezem ahogy hajamat babrálja, majd mikor elfordul hátának dőlök és elvigyorodom. Hmm... Kezeimet pólója alá vezetem és hasát kezdem simogatni, miközben hátát harapdálom. Jó érzés ahogy mindig izomba akadnak fogaim...
Kicsit nyújtózva tarkójára csókolok, nyelvemmel simítva meg a puha területet. Halkan kuncogva ellépek tőle és keresve valami kifli szerűt, a konyha asztalra ülök és kiveszem telefonom zsebemből, magam mellé helyezem azt.

ChanYeol: Néha a szerencsétlen kerámiára markolva élvezem ahogy hasamat és hátamat egyszerre kényezteti. Elteszem a helyére az ivásra szolgálót és fejemet megrázva nézem, hogyan találja fel magát.
Már kevésbé fáradt arckifejezéssel és egy mosollyal ajkaimon ugrándozom ki a konyhából, hogy a fürdőbe mehessek, magára hagyva páromat. A csempézett helyiségbe belépve leveszem magamról ruháimat és a mosdókagylón pihenőkkel helyettesítem azokat. Fogaim megmosása közben, mindenfelé álló hajamat homlokomba fésülöm ujjaimmal és visszatérek az üres konyhába. Biztos a szobámban van...

YoonGi: Nézem ahogy a kis nyulam-bulam kiugrándozik a konyhából, majd az arcomba tömve a megmaradt kifli csücsköt csoszogok vissza a hálóba. Egy hosszú SMS-be foglalom a tegnapiakat anyának, még oda biggyesztve egy sajnálom, hogy elrontottam a kikapcsolódásotokat mondatot. Egy kis gombóccá kucorodom és magamra terítve a takarót teszek úgy, mint aki itt sincs.
-Meow.-adok ki magamból egy macska hangot, nem is tudom miért, talán a reggeli fáradt hangulatom hozza ki belőlem ezt a viselkedést. Sőt biztos, mert reggel mindig sületlenségeket csinálok.

ChanYeol: Keresek magamnak pár kekszet az egyik szekrényben és azokat majszolgatva megyek szobám felé. Mikor belépek egy édes, mégis mély cicahangot hallok, mire felnevetek.
-Nem is tudtam, hogy van macskám...-Leteszem az édes kekszdarabokat az ajtó melletti kis asztalra és körbenézek.-...aki elbújt.-Kuncogok és megindulok az ágyam felé, melyen Suga fekszik, takaróval letakarva.

YoonGi: Hallom ahogy már nem vagyok egyedül a szobában, legalább is a mély nevetés biztosra visz ebben. Mikor megszólal halkan felkuncogok, majd ahogy egy kis résen látom, hogy közel jön az ágyhoz kitakarózom, csak pont addig, amíg szemeim és fejem teteje látszik ki.
Megint nyávogok egy macskásat, majd megrebegtetem pilláimat és újra elbújok. Kezemet kinyújtom és megfogom vele ChanYeol térdét, majd azon rántva egyet ő az ágyra esik, egyenesen rám, vagyis feje mellkasomon talál helyet. Kuncogva bugyolálom bele a takaróba, persze nem úgy, hogy megfulladjon.

ChanYeol: Hangosan felnyikkanok, mikor az ágyra ránt. Már kezdenék tiltakozni, hogy nem csomagoljon bele az ágyneműmbe, de megakadályoz a már körém csavarodó takaró. Halkan kezdek nyüszögni, mint egy elhagyott kiskutya, mikor nem tudom magam kiszabadítani a textil fogságából és még YoonGi is rajtam fekszik félig. Elszomorodva kezdek hisztizni, mit ő alig hall, hiszen a takaró arcomat is fedi, még egész jól úgy, hogy levegőt kaphassak és már nem is próbálkozom kiszabadulni "börtönömből".

YoonGi: Mikor meghallom édes, kétségbeesett hangjait szívem meglágyul és feljebb húzva nyakamba rakom fejét, közben kihámozva buksiját a takaróból. Elhajítom a bűnös ágyneműt, majd haját simogatva adok homlokára egy puszit.

ChanYeol: Mély levegőt veszek miután lehámozza fejemről a takarót és halványan elmosolyodom. Érintésébe simulok és még jobban nyakába bújok, becsukva szemeimet. Behajlítom a lábaimat és egyik kezét magamhoz ölelem.

YoonGi: Vigyorogva nézem a bújós Chant, halkan felkuncogva ahogy kezem rabságba kerül karjai által. Homlokára adok lágy csókokat, közben egy-egy tincset tekergetve ujjaim között. Édes... Feje kellemes érzetet ad nyakamban, olyan... Jó és édes érzés jár át. Tetszik. Ölelgetett kezemmel elérhető csípőjét simogatom és lehunyom szemeimet. Kényelmes.

ChanYeol: Elégedetten hümmögve élvezem csókjait homlokom és keze simogatását csípőmön. Szorosabban ölelem kezét, néhány puszit hintve rá. Kinyitom szemeimet és felnézek rá.
-Suga...-mosolyodom el.-...szerinted befestessem a hajam?-kérdezem érdeklődő tekintetemet övébe fúrva.-Mert gondolkoztam rajta. Szerintem tök jó lenne mondjuk... Mondjuk... Áh, nem is tudom milyen legyen.-Megrántom vállamat és elengedem a kezét, így az ágyra gurulok testéről. Megkapaszkodok az ágyat fedő lepedőben, hogy ne essek le a fekvőhelyről, közben nevetve.

YoonGi: Mikor felnéz rám szinte elolvadok, majd figyelmesen hallgatom szavait. Befestetni? Hmm... Mikor legurul rólam hasamra fordulok és közel csúszva hozzá veszem kezeim közé övét, simogatva és lágyan masszirozva azt.
-Felőlem lehet. Amilyenre szeretnéd.-mosolygok.-Hmm... Nem is tudom melyik állna jobban.-nézem tincseit, mik hosszúak, de foggal-körömmel harcolnék értük, ha le akarná vágatni. Szeretem a haját...

ChanYeol: Mosolyogva nézem, mit csinál kezemmel, közben végiggondolva, milyen színű is lehetne a hajam. Kezemet kirántom övéi közül és hirtelen felülök, mikor eszembe jut a legjobb ötlet. A hirtelen jött lendülettől viszont ledőlök az ágyról, de fenekemet fájlalva és hangosan nevetve nézek fel a földről rá.
-Szőke!-jelentem ki boldogan, majd megnézem arckifejezését.-Szőke?-kérdezem meg még inkább pluszba, hátha van ellenvetése új hajszínem iránt. Mely olyan lesz, mint az övé. Hh, nem fura.

YoonGi: Mikor meglátom a hirtelen ötlet rohamot arcán már gyengébbre is veszem kezeim fogását és mikor leesik az ágyról én is nevetni kezdek. Mikor viszont megosztja velem választását kicsit meglepett arcot vágok. Szőke? Mármint olyan tej szőke, mint én? Hmm... Magam elé képzelem a képet és az istant orgazmus után már csillogó szemekkel válaszolok.
-Szőke.-mosolygok rá szélesen.-Ha meg megkérdezik a suliban nem azt mondjuk, hogy couple hair.-kuncogok.

ChanYeol: Válaszára elvigyorodom és törökülésbe húzva lábaimat fordulok az ágy felé, az alá csúsztatva őket. Kinyújtva teszem kezeimet az ágyra és egyik felkaromra támasztva államat nézem. Egyetértően bólogatok mondatára. Hát persze, hogy nem azt mondjuk. Nem államat támasztó kezemmel megfogom a könyökömet és megköszörülöm a torkomat.
-Uhm...-Beharapom a számat és pár pillanat után újra felszólalok.-...a szüleidnek szóltál már?-kérdezem félve, halkra véve hangerőmet. Nem akarom felhozni megint a témát, de hát muszáj. A kíváncsiság mindig győz, ez pedig már érdekel.

YoonGi: Csak nézem ahogy tekeredik ide-oda, majd kérdésére nyelek egyet.
-I-igen. Írtam egy összefoglaló SMS-t anyának, aztán majd még ma itt lesznek. Szóval ablakon bemászós haza jutásom lesz.-húzom el számat kicsit, majd elmosolyodom.
Közel mászom hozzá kezeit megfogva és azokkal játszva. Hasra fekszem és nyomorgatott kezeire nyomok pár kis puszit, majd folytatom beszédem.-De ne aggódj... Ha valamihez, ehhez apám nagyon ért. Mindig biztonságban vagyunk még, ha nem is érezzük úgy. Talán ez mutatja azt, hogy még valamennyire számít apámnak az életem.-mosolygok keserűen.

ChanYeol: Halkan felsóhajtok válaszára és halványan elmosolyodom. Legalább visszajönnek.
-Akkor jó...-Becsukom szemeimet és mosolyomat nem engedve leszáradni arcomról, élvezem, amit kezeimmel csinál.-...valahogy az számomra logikus, hogy biztonságban tart titeket. Mégis csak az... Utódai vagytok.-rántom meg vállamat közben. Résnyire kinyitva szemeimet látom megszokott mosolyát, melyet akkor láthatok csak, mikor az apjáról beszél. Kicsit megemelkedek a földről, hogy kézfejeire adhassak egy-egy csókot, majd visszaereszkedem előző állapotomba, szemeimet továbbra is csukva tartva.

YoonGi: Mosolyogva bólogatok szavaira és gyorsan kiverem fejemből gondolataimat. Nem akarok most erre gondolni... Közel csúszva hozzá, fejét vállamra hajtom, hogy ott pihenhessen tovább kényelmesen.
-ChanYeol...-simogatom meg fejét ahogy tincseivel kezdek játszani, majd kicsit sóhajtva folytatom.-...ha esetleg megint... Lenne valami... Átjöhetek...?-kérdezem kicsit félve és zavartan tekergetem egy tincsét ujjaim között.

ChanYeol: Nyakába fúrom arcomat és mosolyogva szippantok egy nagyot, ezzel megtelítve kellemes illatával orrüregeimet.
-Mindig nyitva áll az ajtóm.-megköszörülöm a torkomat.-Mármint nem, mert akkor már rég elraboltak volna.-kuncogok halkan.-De előtted mindig, YoonGi.-Egy apró puszit hintek nyakára, majd épp, hogy kilógó kulcscsontjára is.

YoonGi: Felkuncogok viccelődésére, majd vállába dörgölöm fejem. Mikor megerősíti, hogy igen, jöhetek hozzá, ha bármi baj van, megnyugszom és boldogan mosolyogva ráz ki a hideg puszijaira, amik nem bizonyulnak elégnek számomra. Közelebb csúszom hozzá és fejemet nyakához dörgölöm, próbálva dorombolni, ami viszonylag sikerül hirtelen berekedésem miatt.

ChanYeol: Mikor hozzám bújik és egy macska dorombolásához nagyon hasonló hangot ad ki, elkuncogom magam. Még pár puszival jutalmazom a már érintett részeket és a füle mögötti bőrfelületet és arca kicsit elért részét.
-Nagyon egy telhetetlen cica vagy, Suga.-Kuncogok nyakába és egy hirtelen, kisebb erőkifejtést igénylő mozdulattal lehúzom az ágyról, ezzel ölembe ültetve.

YoonGi: Csukott szemmel élvezem ahogy megkapom, amit akartam, majd ahogy ölében találom magam felkuncogok.
-Lehet... De harapós is.-suttogom kuncogva és nyakába mélyesztem fogaimat pár pillanatra, majd pár nedves csókot is lehelek rá.-Hmm... Olyan létezik, hogy ChanYeol fétis? Mert azt hiszem nekem van ilyenem.-kuncogok füle mellett, amire egy kis puszit nyomok.

ChanYeol: Kijelentésére kipattannak eddig csukva tartott látószerveim és halkan felsóhajtok az érzékeny pontomat érő harapásra, majd puszikra.
-Hát... Ezek szerint már létezik.-Elmosolyodom és szorosan magamhoz ölelem. Átvéve tőle cicákhoz méltó viselkedését, mellkasához nyomom fejemet, szótlanul könyörögve még puszikért, mint ő tette.

YoonGi: Kuncogok csak válaszára, majd mikor leutánozva engem kér még puszit csak ajkaimba harapok aranyosságára, majd homlokára adok egy puszit. Onnan arcára, majd nyakára kezdem szórni egyre forróbb és forróbb csókjaimat, közben egyik kezem hajába túrom, míg másikkal hátát simogatom. Édes... Rettentően.

ChanYeol: Csak ajkaimba harapva élvezem, de elhúzom tőle nyakamat és kezeim is lecsúsznak róla. Hátam mögé támaszkodom és úgy nézem ágyamon heverő, csörgő mobilját. Biccentek a készülék felé, hogy vegye fel, közben kinyújtom lábaimat, melyek eddig tökörülésben nyomorogtak YoonGi alatt. Amíg ő felveszi, közben velem szembe nézve, megvakarom mellkasomat pólóm aljánál benyúlva, így feltűrve az anyagot is.

YoonGi: Mikor elhúzódik kicsit meglepetten nézek rá, majd mikor csörgő telefonomra mutat az ágy szélére ülök, vele szemben és megnézve felveszem azt.
-Szia.-köszönök, majd ahogy meglátom, mit művel előttem ChanYeol megnyalom ajkaimat és beléjük is harapok.-Mond gyorsan.
-Szia, Kicsim. Csak szólni akartam, hogy hazaértünk és, hogy majd menj az öcséd elé az állomásra. Nem kell sietned, még csak most szállt fel a vonatra.
-Okéka.
-Szia, Szöszke. Köszönöm!
-Jaj, anya ne már...-vágok egy fájdalmas képet a becenévre.
-Én engedtem meg, szóval annak hívlak vele kapcsolatban, aminek akarlak, Naruto.-kuncog.
-Egyre jobb.-nevetek én is, majd elköszönök és leteszem a telefont. Chan hajába túrok és úgy nézegetem a tincseket.
-Mikor festeted?

ChanYeol: Elmosolyodom, mikor ajkait támadja fogaival és kicsit sürgeti az őt hívót. Figyelmesen hallgatom a rövidke beszélgetés egészét. Hála telefonja erős hangjának, kihallom, hogy mit mond édesanyja és beceneveire el-elnevetem magamat.
Mikor hajamba túr fejemet hátrahajtom pár pillanatra, így meghúzatva vele tincseimet. Vállaimat megrántom és elgondolkozom válaszomon.
-Nem tudom. Előbb megkérde-Heves fejrázásommal félbeszakítom magamat és kicsit sóhajtok. Nem kell senkit megkérdeznem. Nem kell senkitől engedélyt kérnem. Ennyi idő után is fura. Bár még így is elégé a közelmúltban történt...-Nem tudom.

YoonGi: Ahogy válaszol és majdnem elszólja magát csak egy kis, elnéző mosoly kúszik az arcomra.
-Akkor elmehetnénk holnap. Úgyis kéne igazítani az enyémen kicsit.-mosolygok rá.-Amúgy... Nem zargattak a szomszédok a múltkori "kis"...-Rajzolom a levegőbe egyik kezemmel az idéző jeleket.-...hangoskodásunk miatt?-Vigyorodom el csípőmet direkt megvakarva kicsit. Hmm... Még mindig "kísért" álmaimban az az alkalom és... Félő, hogy tüdőgyulladásom lesz attól a sok reggeli, hideg zuhanytól.

ChanYeol: -Oké.-Bólogatok, egyetértően hümmögve közben ajánlatára. Kérdésére hirtelen kapom rá tekintetemet és arcom halvány piros színre vált.-De...-Bólintok, nagyot nyelve.-...igen, zargatott, az a nő.-Mutatok a falra, amelynek az ágy van tolva és, amely túloldalán már a szomszédlakása van.-Homofóbiás, ribanc.-motyogom orrom alatt, erős grimaszt telepítve arcomra.
Nem is kellett sok idő, miután Suga hazament a nő gondolom hallgatta, mikor köszönünk el és rögtön át is jött... Kaptam egy szép kis kioktatást. De hát, ha zavarja hallgasson zenét fülhallgatón, vagy ne legyen a fürdőszobájában.

YoonGi: -Chh... Ha lakásban laksz, akkor ez van. Nem kell foglalkozni vele. De azért könyörgöm. Mije lehet itt, a fürdő, nem? Becsukja az ajtót akkor, Istenem. Nagy dolog. Mintha ő nem csinálná.-Rázom a fejem.-De mindegy... Ne foglalkozz vele. Majd maradok és kimagyarázom neked úgy, hogy nem fog többet zavarni, abban biztos lehetsz.-Mosolygok rá és hajába túrva ujjaimat egy hosszú csókot adok ajkaira. Megsimogatom arcát is és körbe nézek a szobában.-Mit csináljunk?-pislogok rá.

ChanYeol: -Igen, az.-Kisebbet sóhajtok és ismét bólintok.-Rendben.-Halvány mosoly költözik számra, mikor hajamba túr, majd boldogan szusszanok csókunkba. A csóktól kissé elkábultan nézek rá, továbbra is mosolyogva és megrántom vállaimat.-Mit szeretnél?-kérdezem, majd térdeire könyökölök, államat tenyereimbe támasztva nézek fel rá szokásosan boldog és felhőtlen vigyorommal.

YoonGi: -Nem tudom.-kuncogok és kezeire simítva adok gyönyörű mosolyt formáló ajkaira kis, kedves puszikat, mosolyogva a megunhatatlan érzésre. Olyan édes... Nincs ennél és nála édesebb. Boldog vagyok. Annyira, hogy azt nem is tudom megfogalmazni. ChanYeol szinte csak úgy betoppant az életembe, ami lassan összefonódott az övével és most már együtt éljük azt, csak talán az övéből és az enyémből, már miénk lett... Igen... Érdekes, hogy tulajdonképpen... Hivatalosan nem is vallott semelyikünk sem szerelmet a másiknak, csak... Eldöntöttük -vagyis jobban mondva ChanYeol eldöntötte-, hogy együtt vagyunk. Hmm... Hiába, illik hozzánk a mi "hogy jöttünk össze" sztorink.

ChanYeol: Szemeimet becsukva csücsörítek, mikor abbahagyja szám puszilgatását. Tenyeremet kinyitva és ujjaimat egyenesre feszítve támasztom tovább fejemet, mit kicsit oldalra fordítok. Lábaimat újra törökülésbe húzom, közrefogva övéit, melyek a földre lógnak, az ágyon ülése miatt. Könyökeimet előrébb csúsztatom lábán, így már combján támaszkodok. Számat még jobban kinyomva várom, hogy újra apró csókjaival árasszon el.

YoonGi: A nagyon aranyos látványra csak halkan kuncogok, majd sunyiban egy képet is lövök róla. Ajkaimba harapok ellenállhatatlan ajkaira, miket fel is kínál nekem és nyakát hanyagul átölelve folytatom a kis puszik osztását. Néha hosszabbakat adok rá, valamikor aranyosakat és valamikor csak szerelmesen elveszve a részletekben tartom ajkaimat az övéin a kis puszik után. Olyan jó...
-Olyan boldoggá teszel, ChanYeol.-suttogom ajkaira mosolyogva és hátát és vállait simogatom közben.

ChanYeol: Ajkaimat eredeti állapotukba visszaállítva élvezem ismételt puszijait. Amikor ismét nem érzem száját enyémhez érni kinyitom szemeimet és elégedetten hümmögök.
-Örülök, hogy boldoggá tehetlek.-Mosolygok és feltérdelek előtte.-Remélem az a kép is ezt teszi majd, ha éppen nem leszel velem.-Kuncogok, majd kinyújtom rá nyelvemet. Felkelek a földről, közben kicsit combjaira csapok és kisietek a szobából, menekülve előle.

YoonGi: Meglepetten nézek rá ahogy a képet említi. De hisz... Mi? Amikor combomra csap és elrohan egy kis fáziskéséssel pattanok fel és megyek utána. Ahogy kuncogó alakját meglátom a konyha felé sietni gyorsítok, de ő észre vesz és elfut. A konyha asztal körül kergetőzünk, a nappalin keresztül átmenve, a hálóban pedig kicselez engem, majd végül a kis előszobában elkapom és a falnak tolva fogom le.
-Elszöksz? Igazán? Chh... Jól van. Egy hét megvonás.-Karjaimat keresztezem mellkasom előtt, majd megjátszva a sértettet elvonulok. Hmm... A konyhába menve felülök az asztalra egy alma társaságában és visszatartva nevetésem várom páromat.

ChanYeol: Kuncogva futom körbe a lakást, mindenhol sikeresen elkerülve karmai közé kerülésemet. Nevetve próbálom magam kiszabadítani fogásából, de szavaira ledermedek. Kikerekedett szemekkel és, mintha még mindig a falnak tolva tartana nézek, üresen hagyott helyére. H-hogy mi??
-Mi-mi-mi-mi? E-egy h-hé-hét?-dadogva beszélek a semmibe, hangomat meg is emelve közben, hogy ő is hallja. N-nem tehet ilyet! Ez gonoszság. Toppantva egyet, ölbe tett kezekkel nézem a szemben lévő falat, arcomat felfújva közben.

YoonGi: Mikor meghallom értelmetlen dadogását és szavait kezem számra tapasztva nyomom el nevetésem hangjait. Istenem, de édesen nézhet ki most... Tovább eszem megkezdett almámat, már várva, hogy mikor bukkan fel a kis duzzogós. Szegénykém... Ha tudná, hogy csak vicceltem...

ChanYeol: Továbbra is felfújt arccal lépkedem a konyhaajtóba, erősen csapva lábaimat a földhöz. Szomorú kiskutyaszemeimet kimeresztem az asztalon üldögélőre. Halkan szipogok párat és kinyújtom rá nyelvemet.
-Ne nevess!-újabbat toppantok, szinte már egy duzzogó óvodásra hasonlító mozdulatokkal hadonászva közben, mikor megint visszafogja nevetését.

YoonGi: Ahogy megjelenik előttem elmosolyodom és ahogy szipog kicsit, már felfújt arccal tartom vissza nevetésem. Amikor rám szól, lenyelem a számban felgyülemlett levegőt és sóhajtok egyet. Baromi aranyos... Olyan cuki komolyan.
-Na, gyere ide.-hívom magamhoz ujjammal is, mint egy kiscicát és ahogy még mindig durcásan felém lépked, egy kedves mosollyá szelídül az előbbi görbe arcomon. Nem tennék én ilyet vele soha. Én se bírom ki. Maximum fogadásból, de hát ki tudná, hogy ő a gyenge pontom?

ChanYeol: Magához hív, én pedig a földet nézve, lassan, mint egy még járni tanuló kisgyerek lépkedek elé. Kezeimet elveszem mellkasom elől és magam mellé lógatom őket. Csillogó szemekkel nézek rá, megnyalva kicsit ajkaimat, melyek kiszáradtak durcizásom közben.

YoonGi: Mikor megáll előttem halkan még felkuncogok, majd sóhajtok egyet.
-Vicceltem, Channie. Sosem vonnék meg tőled semmit.-mosolygok rá kedvesen és megsimítom arcát, csillogó szemeibe nézve, miket biztos vagyok benne, hogy az égről lopott. Olyan szépek...

ChanYeol: -Nem volt jó vicc.-Megrázom fejemet, majd mutatóujjammal kicsit erősen meglököm homlokát. Grimaszolva veszem el tőle félig megevett almáját és egy nagyot harapok belőle, majd elfordulok tőle.

YoonGi: Ahogy meglöki homlokom és elveszi az eddig evett almámat hátamra fekszem az asztalon mosolyogva. Nem fogom még békíteni. Az is gonosz lenne, de... A köztünk beállt csendben lehúzom sliccemet, hogy ne szorítson a nadrág. Fejem mellé lendítve lábaimat érkezek meg a konyha kőre, majd aranyosan kicsoszogok a konyhából, egyenesen a hálóba, ahol levéve pólómat kimegyek az erkélyre és úgy nézek körbe. Hmm... Vessük be a legbeválóbb békítő módszert. Hm, nem. Majd csak meglágyul.

ChanYeol: Belemerevedek mozdulatomba és abbahagyom az utolsó falat gyümölcs rágását, mikor a nagy csend közepette meghallom sliccének hangját. Kicsit oldalra fordulva lesek hátra és szemeim már akaratlanul is -kifogásolhatatlan- fenekére tévednek, miközben lefordul az asztalról. Számat megnyalva nézek utána, miután kidobom az almacsutkát és pont belátva szobám ajtaján, nyelek egyet frissen felfedett háta látványára.
Szobám ajtajához sietek utána és onnan nézem félmeztelen alakját, szerencsémre észrevétlenül, hiszen az erkélyajtónak háttal áll. Halkan a friss levegőbe kivezető nyílászáróhoz sétálok és ismét megnyalom ajkaimat. Mögé lépek, nem érve hozzá, majd hátán végigsimítok, kicsit megkarcolva körmeimmel a csupasz és izmos felületet.

YoonGi: Csak nézelődöm a kora délelőtti utcákon, elcsípve egy-egy késésben lévő felnőttet, pár bandázó velem egykorút és kettes-hármas csoportokba verődő suhancokat. Kicsit elmosolyodom ahogy a szél hajamba kap, majd teljesen kiráz a hideg, amikor egy meleg tenyér ér csupasz hátamhoz és körmök vájódnak enyhén bőrömbe. Lehunyt szemekkel remegek meg kissé és nyelve egyet maradok egy helyben. Könyökeimre támaszkodom a korláton és egy kis mosollyal ajkamon hátra nézek vállam fölött, a kezek tulajdonosára.

ChanYeol: Teljesen hozzásimulva csúsztatom kezeimet hasára és könnyedén tapadok ajkaira, hátrafordított fejének köszönhetően. Óvatosan csókolom, közben hasát és mellkasát simogatom, néha az azokat borító bőrfelületet is megkarmolva. A korlátnak nyomom kissé erősen, így kezei lekerülnek a fém vázról.

YoonGi: Ahogy hirtelen megérzem testét enyémhez simulni már automatikusan dőlök neki a széles mellkasnak és ahogy csókolni kezd viszonozom az édes ajak játékot, hasonlóan gyengéden, mint ő. Ahogy simogat arcom kipirul és hirtelen melegem lesz, ahogy karmolássza is azt. A lágy szellő kicsit lehűt, úgy ahogy a csípőmnek nyomódó korlát is. Kezeimmel megkapaszkodom a fém rúdban, de egy ösztön mégis elengedteti egyik kezemmel azt és nyakára simít.

ChanYeol: Keze nyakamra csúszik és megszakítom csókunkat. Elengedem és visszamegyek a lakásba, majd a fürdőszobába. Aish... Farmernadrágomat lejjebb és lejjebb húzva próbálnám elrejteni kezdetleges merevedésemet, de inkább leveszem magamról. A mosógép tetején lévő, összehajtogatott melegítőnadrágot öltöm magamra, mely jobban takar bőségének hála. Kisétálok a nappaliba és törökülésben helyezkedve el a kanapé egyik végébe, fogom kezembe a távirányítót. Bekapcsolom a TV-t és minden csatornánál elidőzve egy-két percet, kezdem végignézni, melyiken milyen adás megy.

YoonGi: Ahogy elválik tőlem és bemegy a lakásba, csak ugyan abban a testhelyzetben nézem, félig nyitott szemekkel, majd nyelve egy kisebbet lenézek az utcára. Oké ez... Hu... Eszméletlen volt. 
Egy kisebbet sóhajtva megyek be és most már feltör bennem az aggodalom is. De... Akkor most nem, vagy...? Aish... Visszahúzva pólóját megyek ki hozzá a kanapéhoz és óvatosan mellé ülve először a TV-t nézem, majd átvezetem tekintetem rá és nyelek egyet. Mint egy szűz pár komolyan...  Zavarban vagyunk, de miért is tulajdonképpen...? Óvatosan alkarjára simítok és megint csak nyelek egyet. Államat vállára támasztom kicsit félénken, majd így vizslatom arcát tovább.
-Chan... Baj... Van...?-kérdezem el-elnézve róla. Aish...

ChanYeol: Megrezzenek, mikor mellém ül. A távkapcsolóra szorítok kezei érintésére alkaromon, majd oldalra nézek rá pár pillanatra, fejemet nem mozdítva.
-Nem. Nem, nincs.-Megingatom fejemet és mereven bábulom tovább a televízió képernyőét és az abban mozgó emberek alakját. Hangjuk nem jut el agyamig, de a formák is összemosódva ugrálnak egyik helyről a másikra. Aish már...

YoonGi: Ahogy válaszol halkan sóhajtok, majd fejemet vállára döntve nézem én is a TV-t. Kétlem, hogy ne lenne semmi... Ha nem is baj, de valami más biztos van. Magam alá húzom lábaimat törökülésbe és kezemet pár percre leemelve karjáról rázom meg, hogy a rajta lévő póló anyaga lejjebb csússzon, de... Most vagy én vagyok rosszul betájolva, vagy ami a kezemet súrolta az tényleg... Így már értem. Teljesen jól értem. Nyelve egy kisebbet rakom vissza kezem övére, elég tanácstalanul  ülve mellette. Megtennék én bármit, tényleg, de... Kérdezzem meg? Vagy... Csak csináljam? Aish... Nem tudom.

ChanYeol: Elengedi alkarom, éppen annyi időre, hogy megigazíthassa pólójának ujját, kezét rázva. Ahogy ujjai alig, de érintik most még inkább kényes részemet, amit még megérzek, izmaimat megfeszítem. Pillanatok után lazítom el magamat újra és teszem le a kapcsolót, a kanapé karfájára. Hátamat a puha háttámlának döntöm és kicsit remegő kézzel simítom meg ujjait, melyek újra karomat tartják. Halvány görbületeket bújtatok szám két szélére, hogy bizonytalan válaszomat kissé megerősítsem.

YoonGi: Ahogy megérzem érintését kezemen összekulcsolom ujjainkat és félig neki dőlve nézem a televíziót továbbra is, persze gondolataim teljesen máshol járnak. Megsimítom ujjammal kézfejét és egy csókra felemelem ajkaimhoz, majd vissza teszem oda, ahol volt. Hhhhh... Hogy kéne csinálnom? Aish...

ChanYeol: Szemeimet lehunyom a kedves gesztusra és hagyom, hogy nekem dőljön. Már kezdek lenyugodni és lábaimat megcserélem, továbbra is törökülésben maradva. Elmosolyodom a néha fel-felbukkanó, aranyos reklámokon, amiket most adnak le.
Lepillantok az engem támasztóra és ő is szemeimbe néz, mire őszintén vigyorgok rá. Hozzá közelebb eső kezemmel átkarolom és vállát simogatva vezetem megint látószerveimet a tévéképernyőre. Huh, Chan, nyugi...

YoonGi: Ahogy rám vigyorog én is ezt teszem és eldobva terveimet tudatom magammal, hogy hallucináltam. Tiszta hülye vagyok, hogy ilyenekre gondolok és most így... Tök kínos. Aish, mindegy. Ahogy átkarol szélesen elmosolyodom és vállára hajtom fejem, félig nyakába is kissé. Kezeink még mindig egymásba vannak fűzve, nem is szeretném elengedni. Jó érzés... Ahogy simogat karjaiba olvadok és, mint egy cica tanyázom rajta, lábaimat a dohányzó asztalra rakva, sarkamon támasztva csak pici végtagomat. Igen... Pici. Az övéhez képest elégé.

ChanYeol: Libabőrös leszek ahogy megérzem fejét nyakamnak nyomódni, melyre selymes tincsei is rátesznek egy lapáttal. Szétválasztom kezeinket és izzadó tenyeremet melegítőnadrágomba törlöm. Kicsit sóhajtva kelek fel mellőle és indulok ki a konyhába, megint nadrágomat igazítva. Pedig már reménykedtem... Aish... Kezembe fogok egy bontatlan palacknyi vizet és lassan kezdem inni, nagyjából a felét el is pusztítom.

YoonGi: Rendesen felülök ahogy megszakítja mocorgásával a kellemes pillanatot és kissé értetlenül nézek utána ahogy eltűnik a konyhában, kezeit nem is látom, mit csinálnak. Aish... Már komolyan nem tudom, mi van... Eldőlök a kanapén oldalra és így nézem tovább a televíziót, élvezve a kellemes meleget, amit ChanYeol helye ad.

ChanYeol: Kezemben forgatom a palackot, miközben visszamegyek YoonGihoz és mivel a kanapét elfoglalta -bár könnyedén odaférnék még-, a magányosan heverő fotelba telepedek. Oldalra nézek Sugara, aki valahogy most furán erősen bámul.
-Mi az?-Pislogok felé értetlenül, közben a vizes palackon lévő címkét birizgálva.

YoonGi: Ahogy visszajön és nem hozzám telepedik le már végleg nem tudom mi van, így a karfára rakva fejem kezdem el nézni, kicsit testét is pásztázva. Ahogy kérdése elhangzik oldalra fordítom fejem és így tartom rabul szemeit.
-Nem tudom... Furcsán viselkedsz. Mintha menekülnél tőlem. Nem tudom, mit csináltam, bocsánat, nem akartam.-döntöm arcomat fejem tartójának, sajnálkozó pillantásokkal

ChanYeol: -N-nem csináltál semmit... Vagyis...-Lehajtom fejemet és tarkómat vakarva szisszenek fel.-...uhm. Se-semmi... Mindegy.-Kezemmel legyintve rázom meg fejemet és dőlök előre. Mellkasomat combjaimra nyomom és kezeimet a föld felé lógatva kezdem piszkálni lábfejemet és a földet.

YoonGi: Ahogy csak dadog és értelmetlenül próbálja megmagyarázni, majd tagadja csak még zavartabb leszek.
-Channie... Mond el. Nem gáz... Bármi is az. Segítek.-simítom meg hátát és már egy kis, aggódást kifejező fény is csillan szemeimben. Aish... Nem tudom, mi van...

ChanYeol: -Én uhm... Uhm...-Felegyenesedek és zavarodottan kezdek mutogatni, próbálva úgy elmagyarázni.-...az előbbi miatt... Csak...-Megtisztítom a torkomat és úgy nézek rá, sokat sejtetően. Összetúrom hajamat és mély levegővételem után hangosan ürítem ki tüdőimet, számon fújva ki a levegőt.

YoonGi: Érdeklődve nézem ahogy próbálja elmondani mi is a baja, majd ahogy az előbbi erkélyes jelenetünket említi lesandítok nadrágjára és... Igen, már értem. Nagyon is értem... Visszanézve szemébe elvigyorodom és feltámaszkodva a fotel kartámlájára rakom tenyerem, így a két karfa közötti apró résre fekszem.
-Értem.-megnyalom ajkaimat.-Segítsek...?-nézek mélyen szemébe és arcára simítom kezemet. Akkor még is csak igazam volt... Hmm... Akkor még sem kellemetlen annyira, hogy már reggel óta eléggé felhevült hangulatban vagyok...

ChanYeol: Nagyot nyelek ahogy elvigyorodik és látom rajta, hogy tudja, mi is a gondom. Ajakira ragadnak szemeim, miután megnyalja őket, majd kikerekedve néznek az ő látószerveibe, kérdése hallatán.
-M-mi? Ne-nem kell!-mondom heves fejrázásom közepette, a végére kissé a magasba szökik hangom. Miért tagadom, hogy jól jönne? Aish... Ez most kurvára, nagyon váratlanul ért. Ah, Min YoonGi, miért teszed ezt velem? Aish.

YoonGi: -Ugyan, ChanYeol. Ennél igenebb nemet nem is mondhattál volna.-vigyorgok tovább már nyakát cirógatva.-De, ha nem akarod, hogy én csináljam, akkor jó. Ha nem vágysz rám.-Rántok vállat tetetett szomorúsággal, és ilyen kiskutyaszemekkel nézve rá. Tudom, hogy megfogja engedni... Tudom, hogy szívesen fogadná a segítségemet és... Már én is vágyom rá. Azért még is csak egy merevedésről beszélünk, amivel... Jó sok minden, élvezetes dolgot lehet csinálni... Aish már, ChanYeol...

ChanYeol: Fogaimat gyengén összeszorítva döntöm kissé hátra fejemet és húzódom el óvatosan érintésétől. Következő mondataira a bűntudat kisebb formája gyullad fel bennem és ajkaimba harapok, mikor meglátom kérlelő szemeit. Behúzom ölembe, mire felszisszenek a kellemesen kellemetlen érzésre ahogy feneke nekem nyomódik. Majd már ismerős, mégis túl idegen ajkaira tapadok, rögtön nyelvemmel is elkezdve felkutatni száját. Combjainál fogva tartom magamon és feljebb csúszok a fotelben, hogy még véletlenül se tudjon már visszajutni előző helyére. Ah, igen... Mégis ez kell most nekem, akármennyire is tagadom, még magam előtt is.

YoonGi: Érdeklődve figyelem, mi lesz a következő lépése, de elhúzza fejét tőlem, mire már végképp nem tudom, hogy most igen vagy nem, de mikor ölébe húz, már biztos vagyok abban, hogy az első feltevésem helyes. Ahogy megérzem magam alatt már igen csak feléledt férfiasságát és szisszenése is elhangzik, én is egy kis, megkönnyebbült sóhajt hallatok. Ahogy ajkaimra tapad csak engedelmesen nyitom el azokat és engedem nyelvét számba, élvezve annak mozgását és közelebb simulva hozzá. Hajába túrom ujjaimat, amikor combjaimra fog és így csókolom vissza, lágyan és lassan, alig érezhetően kezdem lökni csípőmet, szinte automatikusan, a bennem felgyülemlett vágy miatt.

ChanYeol: Combjain párszor végigsimítok, míg próbálom az ő ajkait is kissé durvább mozgásra ösztönözni. Mikor kezeim combja felé simítják csípőjét, benyúlok kétoldalt nadrágja alá, így tolva lejjebb rajta az anyagot, még cipzárjával se kell bajlódnom, hisz' lehúzta magának.
Számat nyakára vezetem, végigcsókolva közben állkapocsvonalát. Folyamatosan nedvesítve ajkaimat, hintem tele puszikkal nyaka minden szegletét. Néhol fogaimmal is meg-megkarcolom, miután egy-két részt kicsit, nem maradandóként kiszívok. Közben kezeim hasát és mellkasát simogatják, egyszerűen mozogva a bő pólóban, mely takarja.

YoonGi: Ahogy nagy tenyerei combomat simogatják, már hevesen falom ajkait és megérezve kezét nadrágom alatt bele is nyögök a csókba. Ajkai ekkor elválnak enyémektől és nyakam érzékeny részeit kezdik csókolgatni, én pedig csak sóhajtozva fogadok minden mozdulatot. Mikor fogai érnek hozzám, hajába tépek és ahogy szívogatni is kezdi bőrömet jobban nyakamra húzom. Nem érdekel, ha nyomot hagy... Csak... Még... Erősebben. Egyik, mellkasomon kalandozó kezét megfogom és nadrágomhoz vezetve, fenekemre teszem nagyot sóhajtva az érzésre, ahogy nagy tenyere hozzám ér. Lehet, hogy nem szeretem... De, ha ő teszi egyszerűen megőrülök. Ahogy minden tettétől és mozzanatától.

ChanYeol: Ahogy fejemet jobban nyakához nyomja egy pillanatra megállok, majd egy, a póló által már takart, kulcscsontjához közel lévő területet kezdek szívni erősen. Közben kezemmel, mely már fenekén pihen még lejjebb tolom farmerját, combjai közepéig. Felsimítok combja hátulján, vissza kerek farpofájáig, már nem csak alsónadrágján keresztül érintve, de be is csúsztatva az alá ujjaimat és kézfejemet. Megharapom az élénk vörösre szívott felületet, miközben fenekére markolok, másik kezemmel hátánál tartva.

YoonGi: Ahogy érzem, hogy rendesen szívja egy igen csak érzékeny pontomat fejemet hátra csapom és bennem ragad a levegő, amit egy kis nyögéssel engedek ki. Ekkor viszont szemeim kipattannak és megérzem kezét, mi először combomat érinti izgatóan, majd alsóm alá csúszva fog ismét fenekemre, amitől a hideg kiráz, s teljes testemet libabőrbe száműzi. Amikor fogai izgatóan fájó foltomba mélyednek az érzéstől jól esően felszisszenek, majd nyögök is egy jó nagyot ahogy fenekembe markol és, ha nem tartana hátamnál, mi ívbe feszül akkor tuti leszédülök az öléből.
-ChanYeolh.-nyögöm halkan megkapaszkodva vállában és csípőmet meglökve felé.

ChanYeol: Hangjaira felmordulok én is, majd vigyorogva nézek szemeibe. Elveszem kézfejemet fenekétől és ujjaimmal épp, hogy megcirógatom, már nem annyira kezdetleges merevedését -még anyagon keresztül.
-Arról volt szó, hogy rajtam segítesz, Min YoonGi. Mi lesz a le nem tett ígéreteddel?-füléhez hajolva suttogom kirívóan mondandómat, hangomat direkt elváltoztatva rekedtes változatára. Hallószerve mögé hintek egy puszit, ott is megszívva bőrét, majd hajába túrok minkét kezemmel. Elengedem és hirtelen, de gyengéden lököm le térdre magam elé, a földre.

YoonGi: Ahogy kezét már nem érzem fenekemen kinyitnám szememet, hogy értetlenül nézzek rá, de... Keze megállít ebben és halkan felnyögök ahogy merevedésemre simít és mint egy macskát cirógatja azt. Mikor hangját meghallom fejemet jobban oda fordítom hozzá, hogy hallhassam elképesztően dögös hangját és hangnemét, ami... Ami... Ohh, hogy baszódj meg, Park szexisten ChanYeol...
Miután megszívja a fülem mögötti bőrt már nem is figyelek semmire, csak összeszorítom fogaim hajamba túró ujjaira. Mikor térdem koppan halkan a parkettán kinyitom szemeimet és egy vigyort villantok rá, majd ágyékára simítva akasztom be ujjaimat melegítője két szélébe és kezdem lefele húzni az anyagot.

ChanYeol: Halvány félmosollyal arcomon nézem előttem térdelő alakját, míg hajamat összetúrom. Csípőmet megemelem segítségként, hogy egyszerűbben le tudja rólam venni melegítőmet. Karjaimat testem mellé szorítom és a fotel ülő részének szélét fogom meg, miközben előrébb csúszok ülőhelyemen.

YoonGi: Ahogy engedelmesen emeli meg nekem csípőjét leveszem róla a melegítőt, hagyva, hogy az lecsússzon bokájáig. Boxerét is lehúzom róla, így szemebe kerülve merevedésével, mi szinte kiáltozik nekem, hogy csináljak vele valamit. Megnyalva ajkaimat nézek szemébe és nyelek egy kicsit.
-Igazad van... Ha azt mondtam segítek, akkor segítek.-Vigyorodok el ismét és végig nyalva férfiasságán kezdek csókokat hinteni rá.

ChanYeol: Megkönnyebbülten sóhajtok kicsit, mikor alsónadrágom is lekerül rólam. Szavai egyetértően bólogatok és számat megnyalva nézem ahogy végigvezeti nyelvét rajtam. Egy apróbb nyögést is hallatok -már most- az érzésre és fejemet hátra csapva élvezem tovább csókjait. Hihetetlen, hogy már pár dologgal is sikerül hangokat kicsalnia belőlem... YoonGi, igazi varázsló lehet, nem tagadom. Minden téren. Könnyedén nyerte el a szívemet, mi másoknak is mert, persze... De ő... Ő valahogy máshogyan. Valami elképesztő módon bolondított magába teljesen. Hh.

YoonGi: Ahogy már nem néz rám, hanem fejét hátra csapja, makkját kezdem szopogatni és nyalogatni. Kezemmel lassan kezdem húzogatni bőrét, ráfolyatva nyálamat férfiasságára. Még egy ideig csak így kényeztetem, majd teljesen számba fogadom, hümmögve az érzésre ahogy a kemény hímvessző kitölti számat.

ChanYeol: Fel-felmordulva élvezem kényeztetését és szemeimet lehunyva hallatok néha kisebb-nagyobb sóhajokat. Ahogy megérzem meleg száját, mely körbeöleli férfiasságomat, a levegő bennem akad. Hümmögése miatt, amit becsességemen érzek, megremegek és felnyögve markolok rá a fotel puha anyagára. Mikor fejét mozgatni is kezdi halkan nyögök egy-egy megmozdulásánál, visszafogva magamat. Megpróbálok a szomszédok számára kedvezőbben kiadni magamból hangokat, nehogy megint panaszkodnia kelljen rám, annak a nőnek. Hh, milyen nagy gond lehet, hogy ilyeneket kell hallgatni. Szörnyű. Kényes, kis picsa.

YoonGi: Lassan mozgatom fejem tagján, először még kicsit hozzá szoktatva magamat, majd egyre lendületesebben engedem ki és be számba, hogy a lehető legjobb élvezetet adjam neki. Halk hangjait hallom csupán, mit sajnálok, de meg is értem. Ha nem akar röpülni a lakásból muszáj... Gyorsítok egy kicsit és nyögök is egyet, hogy még élvezetesebb legyen, majd ahogy újra kiengedem kicsit számból fogaimmal végig karistolom férfiasságát, min már az eret is tökéletesen érzem, így végig is vezetem rajta nyelvemet.

ChanYeol: Hátradőlök a fotelban elengedve annak a szélét és egyik kezemet Suga hajába vezetem, erősen markolva a tincsekre, ami nyögést vált ki belőle. Az érzésre én is kiengedem hangomat, továbbra is visszafogva magamat kicsit. Ami mellette lehetetlennek tűnik, főleg mikor fogaival karcol végig és engem újra hangos nyögésre késztet. Komolyan, hogyan fogjam magam vissza, mikor ilyen élvezetesen csinál mindent? Aish, Törpe a kurva életbe. Amikor megint nyelvével kényeztet csak, meglököm felé csípőmet, akaratosan nyöszörögve alatta.

YoonGi: Ahogy egyre hangosabban hallom hangjait én is nyögök párat, pont akkor, mikor meglöki felém csípőjét. Ekkor eszembe jut valami... És, ha mondjuk... Kiengedem számból és kezemet kezdem rajta húzogatni, majd feljebb emelkedve elkapom pólóját és ajkaira tapadok, hímvesszőjét továbbra sem hagyva lankadni.
Felállítom magammal együtt és az egyik legközelebbi falnak nyomom, majd újra térdre ereszkedem és felnézek szemeibe. Makkjára csókolok először, majd végig nyalok rajta és újra számba fogadom, rögtön kicsit gyorsabban mozogva, majd két oldalt csípőjébe kapaszkodva és annál húzva magamhoz. Így könnyebb lesz, így ő irányíthat... Imádom, ha irányít.

ChanYeol: Szomorúan sóhajtva nézek le rá, mikor abbahagyja megint tevékenységét és csak kezét érzem meg. Engedelmesen hajolok előrébb, hogy csókolhasson, majd mikor felhúz ülőhelyemről kilépek bokámon lógó nadrágomból és úgy hagyom, hogy tegyen, amit szeretne. Kisebbet nyikkanok a fal és hátam hirtelen érintkezésére, de nincs időm többet foglalkozni ezzel. Újra térdre ereszkedik előttem és kezemet visszatemetem a puha, szőke tincsek közé. Ohoho, Suga-ah... Csak nem rám akarod bízni...? 
Fejemet a falnak döntöm és a plafont bámulva mosolyodom el kicsit, majd tétlen kezemet a falnak nyomom és ökölbe szorítom. Csípőmet újra és újra belelököm mozgásába, teljesen elmerítve magamat szájában, amire ismételten visszatarthatatlanul nyögök. Önző lennék? Lehet... Nem is foglalkozom azzal, hogy neki esetleg kellemetlen lehet az érzés, vagy valami. Majd... Majd kárpótlom, vagy mindegy...

YoonGi: Mikor megérzem kissé erős lökéseit csípője puha bőrébe nyomom ujjaimat és fejemet kissé forgatva mozgatom, már kicsit lassabban fejem, de... Élvezem... Élvezem ahogy hajamba túr, ahogy rekedtes mély hangja dobhártyámat cirógatja, ahogy már kissé lüktető férfiassága néha torkom hátuljának ütközik... Lehet, hogy az utóbbi igazából furcsán kellemes és kellemetlen egyszerre, de ha őt a csúcsra juttathatom vele, akkor... Bármit megteszek. Nyelvemmel cirógatom férfiasságát és nyögök is egy nagyot, hogy még jobban élvezze, majd mikor megint csak makkját érzem számban, annak tövén kicsit végig karistolok.

ChanYeol: Férfiasságom egyre többször remeg meg, ahogy én is egyre inkább teszek a szomszédokra és engedem ki hangomat, mellyel YoonGinak is tetszésemet jelzem. Hajára szorítok fogai újabb érzésére és számba harapva fojtom el magamba mostani, eddigieknél biztosan hangosabbra sikeredett nyögésemet. Ökölbe szorított kezemet számhoz emelem, hogy abba tudjak harapni ahogy megérzem, már nem vagyok messze attól, hogy elélvezzek. Alkaromba marok kicsit és fejét már húzom el magamtól, hogy ne szájába élvezzek.

YoonGi: Érzem, hogy egyre többször rándul meg ajkaim között és hangjaira mindig szorítok egy kicsit csípőjén. Nincs már sok, hajamat tépő ujjai és egyre elfojtottabb hangjai legalább is ezt sejtetik. Mikor elhúzza fejemet, de már nem szorítja tincseimet annyira, visszahajolok és még számban tartom férfiasságát, hagyva, hogy forró élvezete ajkaim között teljesüljön be és még szívva rajta egyet le is nyeljem azt. Kiengedem számból és megnyalom ajkaimat, hogy letisztítsam ott maradt nyálamat, mi az ő nedvével keveredik. Felnézek szemeibe és még jobban elpirulok, pedig eléggé piros vagyok így is. Nem tudom... Sosem csináltam ilyet még senkinek, ő pedig... Mégis a barátom, a pasim, a párom, miért ne tehetném meg pont és csak neki...? Aish... Zavarban vagyok...

ChanYeol: Karjaimat magam mellé lógatom és egy halvány, elégedett mosollyal nézek le rá. Mosolyom kiszélesedik pírba boruló arca látványára és arcát megsimítva húzom fel magamhoz. Egy rövid csókba fogom száját, minek ismerős íze most sajátommal keveredik. Közben nadrágjához nyúlok és megigazítom rajta, begombolom, majd cipzárját is felhúzom és még egy puszival jutalmazom ajkait mielőtt teljesen elhúzódom tőle.
-Köszönöm.-suttogom füle mellé hajolva, hogy biztosan hallja. Vigyorogva ölelem magamhoz, előtte megigazítva pólómat, ami elég hosszú ahhoz, hogy combjaim közepéig takarjon.

YoonGi: Mint egy bábú hagyom magam, hogy felhúzzon a földről és ajkai mozgását kissé félénken viszonozom is. Fasz tudja, mitől vagyok ilyen... Ahogy felöltöztet csak elmosolyodom és nyaka köré fonom karjaimat és az utolsó puszit már boldogan viszonozom. Kicsit lábujjhegyre emelkedem, hogy kényelmesen ölelhessem magamhoz, mikor megköszöni, csak megint elpirulok.
-Sz-szívesen.-súgom vissza neki és arcára adok még egy csókot. Remélem kielégítettem... Bár, abból a vigyorból csak ezt tudom levenni, szóval... Örülök... És asszem büszke is vagyok magamra...

ChanYeol: Boldogan felnevetek újabb pirulására és csak ismét megsimogatom arcát, most már mindkét kezemmel.
-Mitől vagy ennyire zavarban, Min YoonGi?-nevetek és feneke óvatos megpaskolása után elengedem. Már felszabadultan és megkönnyebbülten ugrándozok vissza a kanapéhoz és huppanok le rá, miután felhúzom melegítőnadrágomat. Lábaimat behajlítom és azokat átölelve támasztom államat térdeimre.

YoonGi: Még jobban elpirulok ahogy édesen felnevet és teljes nevem kiszökik ajkain, keze érintéséről már nem is beszélve. Komolyan mondom... Megöl. Ahogy visszamegy kiindulási helyünkre én még feleszmélek kicsit, majd a konyhába megyek és pofán öntöm magam egy pohár vízzel és megtörölve arcom megyek vissza hozzá. Csak, hogy ne legyek már olyan kurva vörös... Átmászva a kanapé háttámláján csúszok mögé és átölelve derekát fektetem fejem hátára. Aish... Ölelgetni való, kis geci vagy, Park ChanYeol, tudd meg.

ChanYeol: Meglepődöm ahogy hátulról támad és mögém csúszik, ezzel engem a kanapé szélére sodorva. Már előre látva sorsunkat kezdek nevetve kapálózni kezeimmel, hátha meg tudok valahol kapaszkodni, de nem, leesünk a kanapéról, ő rám én pedig hasamra. Fejemet a padló felé fordítva kezdem gyengéden hozzáütni homlokomat a parkettához. Továbbra is hangosan nevetek, azon is ahogy a Törpe, mint egy koala úgy tapad hátamhoz és tart szorosan magához, engem ölelő kezeivel.

YoonGi: Nem számítok rá, hogy leesünk, így kicsit fel is nyikkanok, pedig én puhára estem... Vagyis Chanra, de ő puha. Már... Aish, YoonGi fejezd be! Nevetése engem is erre késztet és már együtt szakadunk a saját szerencsétlenségünkön. Persze még mindig belé csimpaszkodom a védelmező ösztön miatt, de hát már leértünk, tök mindegy. Végül elengedem és mellé gurulok, hogy fel tudjon rendesen kelni és megbizonyosodjak róla, hogy rendben van mindene.

ChanYeol: Legurul rólam, én pedig feltolom magamat kezeimmel, de megremegnek így visszaesek a földre.
-Ez is miattad van.-Nézek a mellettem fekvőre, vádlóan meresztve rá szemeimet.-Nehéz vagy, Törpe. Szerintem belső vérzésem van.-Hátamra fordulok és hasamat kezdem simogatni, megjátszott fájdalommal hangomban nyöszörögve közben. Nem a megbántásának szántam, remélem nem is veszi úgy... Egyáltalán nem is nehéz.

YoonGi: Csak nézem ahogy próbálkozik felkelni, majd ahogy szenved is hozzá egy sort.
-Akkor elkezdek diétázni.-nevetek és én is hasára simítom kezeimet. Belső vérzés, mi? Ha hasba vágták volna akkor lehetne vagy, ha csattantunk volna, de nem volt semmi ilyen, szóval kételkedem benne.
Pólóját felhajtva nézem meg, hogy tényleg nincs-e baja, majd ahogy meglátom a bordáinál kiszívott foltot, elvigyorodom. Még mindig jól áll neki... Adok egy kis puszit hasára, majd vissza hajtom pólóját és igazgatni kezdem, csak úgy, hogy csináljak valamit.

ChanYeol: -Nem, nem kell! Nem azért mondtam.-rázom fejemet nemlegesen, kezeimmel is hadonászva egy sort. Mosolyogva nézem ahogy megbizonyosodik róla, hogy nincs bajom és felkuncogok, mikor hasamra ad puszit.-Ez csikis.-nevetek és újra hasamhoz kapom kezeimet.

YoonGi: -Nem is diétáznék. Így is mindenki levénáz meg ilyenek.-nevetek és már hasát kezdem simogatni. Ahogy összehúzza magát és kezeivel hasához kap puszim után elvigyorodom és csuklóit megfogva kezdem harapdálni lágyan hasát. Ahogy kapálózik alattam én is nevetek, majd ismét felhajtva pólóját egy nagy levegőt veszek és hasába nyomva arcom fújom ki, egy pukizó hangot kiadva így. Vicces. Szegénykém mindjárt meghal.

ChanYeol: -Yah, Suga! Nee!-hangomat megemelem, hogy nevetésem miatt is hallja és értse valamennyire. Kezeimmel próbálok kapálózni, és már könnyeim is folynak arcomon, nevetésem közben már szinte hangot se adok ki. Ahogy hasamba nyomja arcát és úgy fújja ki levegőjét, ezzel egy érdekes hangot kiadva, még jobban elkezdek nevetni, már ténylegesen hangosan.-Yah, Min YoonGi!-szólok rá még hangosabbra véve hangomat, de továbbra is könnyezve folyamatos nevetésemtől. Ah, meg akar ölni, vagy micsoda?

YoonGi: Olyan vicces hallani ahogy nevet és szenved egyszerre, mint egy kis malac, akit ölnek. Istenem... Ilyen hangot ember egyáltalán ki tud adni? Jesszus. Mikor már én sem bírom röhögés nélkül mellé támaszkodom és úgy nevetek hangosan vele együtt, ahogy még mindig nem bírja abbahagyni. Fenekére csapok, egy jó nagyot, majd ahogy ettől csillapodik nevetése villámgyorsan tápászkodom fel és botladozva menekülök tőle a hálóba, még mindig irdatlanul röhögve. Jaj istenem, mint két gyerek komolyan.

ChanYeol: Mély levegőt veszek miután abbahagyja kínzásomat, de még mindig nem tudom abbahagyni röhögésemet. Fenekemre csap, mire hangosan felszisszenek és csöndbe maradok végre. Nagy nehezen feltámasztom magam a földről és farpofáimat fájlalva indulok meg hálószobám felé.
Suga, mint egy elveszett kiskutya keresi, hol tud kicselezni és elszökni előlem, de nem hagyom. Az erkélyre vezető ajtónál áll így felé indulok és, mikor már próbálkozna elfutni mellettem elkapom egyik karját. Szemeimet összeszűkítve nézem, miközben az ajtó melletti falnak tolom és kezeimmel mellé támaszkodom.

YoonGi: Sarokba szorít, így agyam kerekei szélsebesen kezdenek forogni, hogy mit is tehetnék, hogy ne kapjak büntetést. Nyelek egy kicsit, majd feldobja agyam az egyetlen jónak tűnő megoldást; aegyo. 
-Mmm... Channie... Oppa.-kerekítek rá cica szemeket és alsó ajkamat kicsit lebiggyesztve pislogok rá nagyokat, pólóm alját gyűrögetve és el-elnézve szemeiből. Oké... Én most cukizok és még le is oppaztam a barátomat, pedig fiú vagyok és... Ennyire félnék tőle? Lehet. De mindegy. Azért az arcért megérte. Édesem, de kis cuki.

ChanYeol: Szemeim kikerekednek és számat szó szerint eltátom megnevezésemre. Értetlenül pislogok nagyokat, még egyszer lejátszva agyamban, mit mondott. Oppa? Jézusom, YoonGi... Fejemet megrázom, hogy elűzzem gondolataimat és visszatérve a valóságba lépek hozzá közelebb, visszavéve magamra szavai előtti arcomat, mintha semmi sem történt volna.
-Rossz egy Dongsaeng vagy, Min YoonGi. Nagyon rossz.-rázom fejemet hitetlenül, közben folyamatosan kicsit közelebb lépve hozzá.

YoonGi: Egyre közelebb és közelebb lép hozzám, mire nagyokat nyeldesek és a falhoz préselem magam. Ajaj...
-Én... Én... Én csak.-próbálok kinyögni valamit, de csak egy kis sóhajra és egy hatalmas nyelésre futja. Ahhahaa... ChanYeooool.

ChanYeol: -Te csak mi, YoonGi?-Fejemet oldalra döntöm és alkarjaimra támaszkodok már feje mellett. Szemöldökeimet felhúzom és komoly felemet elővéve nézek rá. Neem, nem akarom bántani persze. Nem is haragszom rá. De... Csak nem félsz tőlem, Suga? Hh, szegénykém.

YoonGi: Nyelve még egyet sandítok izomtól dagadó karjaira, mik fejem mellett támaszkodnak és egy reszketeget sóhajtok.
-Én-kezdenék bele, de hirtelen megváltoztatom döntésem. Még közelebb hajolva ajkaihoz veszem fogaim közé alsó ajkát, amit megharapok és megszívva kicsit, kieresztek ajkaim közül. Végig simítom tenyereimet hátán, derekánál kicsit belé mélyesztve ujjaimat és így nézek szemeibe. Mit mondjak...? Szeretem a fenekét na.

ChanYeol: Érdeklődve nézem ahogy elkezd beszélni, de saját magánál tovább nem jut. Ökölbe szorítom ujjaimat és szemeimet szorosan összezárom. Egy elfojtott sóhajt hallatok, ami így kissé úgy hangzik, mintha nyüszítenék és szemeimet kinyitva nézek én is övéibe. Fejemet újra megrázom és karjaimat kinyújtva lépek tőle újra messze.
-Nagyon-nagyon rossz.-sóhajtom, visszautalva indokainak, kinyögési kísérletei előtti mondataimra. Ellököm magam a faltól és kisétálok a szobából, nagy nehezen teljesen komoly arckifejezéssel, nevetésemet magamban tartva.

YoonGi: Eltávolodik tőlem, mire rögtön elveszettnek érzem magam és szinte utána rohanva csapódom hátába és ölelem át szorosan, fejemet édes, mégis férfias illatú pólójába fúrva. Ragaszkodóan szorítom, eszem ágában sincs elereszteni karjaimból. Szemeimet összeszorítom és bár nyelvem hegyén vannak a szavak, nem mondom ki őket. Nem tudom miért nem... Ez idő alatt már sokadjára, nyelek egyet, majd egyik kezemet megmozdítva formálok hüvelyk-, és mutatóujjam segítségével egy kis szívecskét... Nem engedem el... Nem soha.

ChanYeol: Majdnem elesek, de csak megbotlok belém csapódásától. Karomat magam mellett lógatva nézek le engem ölelő kezeire. Elmosolyodom ahogy ismét nagyot nyel, melyet most érzek is. Lejjebb hajolva csókot nyomok szívet formáló ujjaira és megsimogatva kézfejét veszem le magamról végtagjait és sétálok vissza a nappaliba. Visszaülök a kanapéra úgy, mintha el sem mozdultam volna onnan az előbbi események miatt és kezembe fogom a távkapcsolót. Lassan kezdem váltogatni a csatornákat, fel-felhorkantva mikor egymás utáni adókon különféle nyálas, romantikus dráma jön fel.

YoonGi: Ahogy kis szívem egy puszit kap elmosolyodom és ahogy leveszi magáról karjaimat csak követem Őt a nappaliba, ahonnan a konyhába megyek, hogy keressek valami rágcsálnivalót. A sós mogyoró tűnik az egyetlen hang mentes változatnak, így egy tálba szórva azt kiviszem Chanhoz és lerakva a kis asztalra ülök mellé a kanapéra. A sarokba telepedem, egyik lábamat felhúzom és így dőlök a karfának, nézve mit is fog párom kiválasztani szórakoztatásunkra és pihenésünkre.

ChanYeol: Szemem sarkából figyelem mit csinál Suga, majd miután elhelyezkedett lepasszolom neki a távirányítót. Előre dőlök és elveszem a tányért a dohányzóasztalról, ölembe teszem és egy maroknyit nyomok a számba a sós csonthéjasból.
-Válaf valamit. Nekhem mindegy mith névünk.-mondom teli szájjal és tovább tömöm magamba a mogyorót, a televízió képernyőjére bambulva.

YoonGi: Ahogy megkapom a távkapcsolót csak nyomkodom egy ideig, majd megállok valami akció filmnél, ahogy tényleg semmi érdekfeszítőt sem találok, viszont ezt is elkapcsolom és végül valami mesén állok meg, ami talán még élvezhető is, agyzsibbasztó, gyerekes poénjaival. Lábamat kinyújtom a szófán és kicsit megmozgatva lábujjaimat csikizem meg Chan oldalát, ahogy hozzá érek pont. De nem akarom megint kínzott kismalaccá változtatni, így már csak ott tartom lábfejem és nézem a mesét.

ChanYeol: A tálnyi sós mogyorónak szentelem figyelmemet, nem is foglalkozva milyen műsoroknál áll meg párom. Mikor zenét és vékonyan csengő szinkronhangokat hallok felnézek és... Valahogy a meséről eszembe jut valami.
-Suga!-Hirtelen fordulok felé, a tányért szinte az asztalra dobom. Még meggyőződésül a falon lógó órára pillantok, majd vissza rá.-Szerintem valamit elfelejtettél. Az öcsédnek mikor ér be a vonata?-kérdezem izgatottam mégis kicsit aggódva. Fogalmam sincs, milyen messze lehet a nagymamájuk háza, így azt sem tudom, mennyi idő, amíg vonattal hazaér. De... Miért is nekem jut ez eszembe...? Azért, mert YoonGi nálam van és, ha elfelejtette, akkor azt is miattam.

YoonGi: Szinte kómásan figyelem a TV-t, amikor felugrok nevem hallatára és párom gyors és hangot keltő tetteire. Na... Tessék. Tényleg. Csak az órára pillantok, majd megdörzsölöm szemeimet.
-Nyugi. Körülbelül Korea másik felében laknak a nagyszüleim. Most kábé a második átszállásnál tarthat és még van egy vagy kettő, ha valahol még sínt csinálnak vagy valami. Este fog csak ide érni Szöulba, ne aggódj. De azért köszi, hogy emlékeztetsz. Szegény gyerek a végén még újra náthás lesz és ott nyafog majd nekem, hogy hiányzik a pasija.-rázom meg fejem és egy kis csókot hintek ajkaira, hogy biztosítsam és arcán is végig simítok.

ChanYeol: -Oh...-dalolom mosolyogva.-...értem. Ja semmi, csak hirtelen eszembe jutott... A meséről, aztán gondoltam szólok.-rántom meg vállaimat és visszafordulok a TV felé. Pár pillanat múlva azonban újra hirtelen fordulok vissza és nézek rá értetlenül.-Na várjál csak... A pasija?-nevetem el magam.-Olyan szexuális élet mellett pasija is van, vagy mi?

YoonGi: -Akár hiszed, akár nem igen van. Mindketten izgulnak az ilyesmire. Elmennek valahova, az egyikőjük felszed egy harmadikat, vagy ketten még egy harmadik negyediket, aztán mehet a menet, illetve menetek, mert plusz egy levezető szerelmeskedés kettesben. Akármennyire is hangzik kurvának az öcsém, nem az. Komolyan. Már egy éve együtt vannak és valami halál édes pasi a gyerek, szóval még azt se mondhatom, hogy figyelnem kéne az öcsémre, mert ő megteszi. Tényleg, sokkal önállóbb lett tőle. Meg ha azt nézzük... Neki már most van egy tartalmas kapcsolata, amelyik már túllépte azt az időt, amennyit én voltam eddig valaha összesen "kapcsolatban".-nevetek fejet rázva. Ilyen a testvérem. Változtatni nem tudok rajta és őszintén nem is akarok. Ő így jó. A saját beteges perverzitásával, modorával és viselkedésével, mi utóbbi kettő hasonló nagyon kettőnkben.

ChanYeol: -Azt a kur...-Tátom el számat ahogy végig hallgatom mondandóját öccséről és a kapcsolatáról.-Tényleg meg kell ismernem az öcsédet.-rázom meg hitetlenül fejemet, kikerekedett szemekkel nézve. Komolyan, kurva nagy arc lehet az öccse... Meg hát na, mégis YoonGi testvére. Hh, így tényleg nem csodálom, hogy ennyire simán kapja meg mindenki. Na mindegy... Ennél jobban már nem avatkozok bele az ő magánéletébe. Inkább nem.

YoonGi: -Majd egyszer áthívlak és ismerkedhettek.-nevetek fejemet rázva és lejjebb csúszok a kanapén. Újra kapcsolgatni kezdek a csatornák között és végül hosszan megnyomva a tovább kapcsoló gombot hirtelen elengedem és az éppen menő csatornát kezdem nézni. Oké. Állatok. Hurrá.

ChanYeol: -Jó ötlet.-bólogatok egyetértően ötletére és a már biztosan szédülő mogyorókat tároló tányért kezeimbe fogom. Vigyorogva pakolom számba egyesével, kiválogatva a még egészben maradt csonthéjasokat, közben a tévéképernyőn mozgó, vadállatokat figyelve.
Megállok mozdulatomban és eltátom számat. Csillogó szemekkel követem az állatokat felvevő kamera mozgását és egyik kezemet kinyújtva mutatok a készülék felé. Mint egy kisgyerek kezdek ugrálni ülő helyzetemben, folyamatosan kapkodva tekintetemet Suga és a TV között.
-Medvéék.-dalolom boldogan, egy gyermeki mosolyt ültetve arcomra. Igen, fura vagyok, tudom. De szeretem a medvéket, akármilyen fajta is. Főleg, ha panda. Ahh, szeretem a medvékeet. Annyira, hogy ily' módon is képes vagyok viselkedni.

YoonGi: ChanYeol, mint egy kisgyerek mutogat a képernyőn éppen most fürdő medvékre én pedig csak felhúzott szemöldökkel nézek rá. Maci buzi lenne? Kis cuki... Mondjuk, én is szeretem a medvéket, aranyosak, de azért nem hittem volna, hogy ChanYeol ennyire izgul ezekre a nagy szőrgolyókra. Mindegy... Ezért a reakcióért inkább hagyom itt a TV-t. Túl édes ahhoz. Hmm... Lehet, hogy ez még jól jöhet valamikor. Na várjunk csak milyen hónap van? Ahhaa, november vége felé járunk. Hmm, hmm... Lehet megvan a szülinapi ajándékod Chanyeol-ah?