Tears of Life
18+
Figyelmeztetés: Szexuális tartalom és trágár szavak használata.
Megjegyzés: -
Gyalog indulok meg a ház felé, melyet bár nem olyan rég láttam, mégis kicsit idegen először. Magabiztosan lépdelek az ajtó felé, napszemüvegemet fejemre tolom, majd bekopogok. Halk cipő kopogást hallok meg az ajtó mögül, majd kinyílik előttem a falap. ChanYeol anyukája néz velem farkas szemet, magára öltött mosolya eltűnik arcáról és fintorogva húzza fel szemöldökét.
-Mit akarsz?-kérdezi semlegesen.
-ChanYeol cuccaiért jöttem.-válaszolok normális hangnemben.
-Hh. Akkor tényleg költözik.-nevet fel hitetlenül és kitárja az ajtót.-Szedj össze mindent és takarodj.-förmed rám.
-Nem kívántam tovább maradni.-Egy kis mosolyt ejtek meg, majd bemegyek. ChanYeol szobájához sétálok és kinyitva az ajtót belépek. Körbenézve szinte otthonosan veszem elő a két hatalmas bőröndöt, amit elkezdek telepakolni. Nem tartott sokáig, pedig azért körülbelül három szekrényt ürítettem ki. Hallom, hogy kint beszélnek, de őszintén nem érdekel. Mégis... Nem tudok elsiklani egyes részletek felett...
-Mi az, hogy elköltözik?-hallom a dörmögő mély hangot, mely egy számomra édes hanghoz hasonlít.
-Kidobtad, mégis mit csináljon?-érzem a nő hangjában a halvány aggódást. Mintha már nem lenne késő...
-Igaz. Úgyse bírnék most a szemébe nézni. De mégis, ki viszi el a holmiját, ha nem ő?-Ebben a mély hangban már semmi aggódás, vagy egy szikrányi törődés sincs.
-Chh, mégis mit gondolsz, ki?-horkant fel.
-Te beengedted a házba azt a... Ennyire ostoba lenne az a szarházi, hogy a napi dugni valóját küldi el a retkes holmijáért? Eszméletlen, hogy mennyire bátor a kis rühessel együtt.-hitetlenül felnevetett. Fájnak szavai... Amiket a fiára használ és amivel engem illet. Esélyt se adott semelyikünknek sem, semmire.
-Nem hiszem, hogy küldte. De meg kell hagyni, igen csak bátor dolog, hogy eljött érte. Biztos kap érte valamit.-hallom a nő hangjában az undort és a megvetést. Felmegy bennem a pumpa. Valóban azt feltételezi, hogy én ezt csupán azért csinálom, hogy utána jutalmul örömet okozzon nekem Chan? Nagyon-nagyon kevés kell ahhoz, hogy kimenjek és őrjöngve verjem ki a szart is ChanYeol szüleiből. Valóban ennyire előítéletesek lennének? Hogy nem gondolnak bele abba, hogy lehet azért jövök én ide, mert nem akarom, hogy még jobban bántsák azt az embert, aki nekem most a legfontosabb? Hogy védeni akarom...?
A két hatalmas bőröndöt magam után húzva hagyom el a szobát, majd a kijárat felé indulok.
-Állj csak meg.-a mély, férfi hang engem szólít, én pedig tekintetébe nézek, állva azt. Nem hagyhatom, hogy győzzön.-Mond meg... ChanYeolnak...-oly undorral mondja ki saját, tulajdon fia nevét, melyet ő választott feleségével, mintha valami tárgyról, szemétről beszélne...-...hogy a ráhagyott és általa összegyűjtött pénzt egy kártyára utaljuk. Ja és, hogy remélem boldog, hogy van kit...
-Nincs joga a szájára venni a nevét.-szakítom félbe.-Nincs joga így beszélni róla, vagy ilyeneket feltételezni. Hogy érdemelheti ezt meg? Miért? Egy ilyen csodálatos, kedves és becsülni való ember... Miért kell, ilyen sorsot kapjon?-cikázik szemem a nő és a férfi között. Utóbbi mérhetetlen haragosan közeledik, míg az előbbi undorral mér újra végig.-De ezek a jellemek is biztosítják, hogy nem baszták el annyira a nevelést.-fejezem be. A férfi indulatosan megindul felém, de felesége lefogja mielőtt nekem esik.
-Takarodj a házamból te... Te, elbaszott, szar életű, piszkos, buzeráns korcs!-ordít arcomba én pedig kiviharzok a családi házból. Elég volt... Elég...
ChanYeol: Az ismételten szerencsésen rövid iskolanap után kivételesen hazaérkezve rögtön el is váltunk, mentünk a megbeszéltnek mondható dolgunkra. A buszmegállóból pont egy olyan buszt sikerült elérnem, ami egyenesen bevitt a városba. Hosszú az út Suga házától, egészen az új otthonom melletti cégig.
Meglepettségemre nem volt sok minden elintéznivalóm a papírokkal. Hála a nagybátyámnak és annak, hogy tudja a fél életemet. Tud rólam mindent. Olyan, mintha apám helyett apám volna. Hiszen, míg vér szerinti szüleim nem foglalkoztak velem oly' sokat, addig ő és a felesége mindent meghallgattak tőlem. Így a papírok elintézését csak az aláírásommal és egyéb olyan személyes adatokkal zártam le, melyeket egyértelműen csak én tudhatok.
Egy olyan fél órája lehet már, hogy végeztünk mindennel, de még mindig nagybátyám céges irodájában ücsörgünk. Folyamatosan kérdezget, mi történt velem az elmúlt napokban és a többi. Én pedig készségesen válaszolok. Tudom, hogy neki elmondhatom. Szívesen meghallgat, de még őszintén érdekli is.
-Azt viszont még mindig nem tudtam meg, hogy a szüleid miért jutottak arra a döntésre, hogy kidobnak.-Kérdésével megegyező mondatát egy keserű mosollyal ejti ki ajkain, míg lábait keresztezi ültében.
-Kiderült számukra, hogy nem csak a lányokhoz vonzódom.-Ujjaimat kezdem tördelni, ölemben tartom kezeimet.-Aztán meg tudod, hogy milyen előítéleteik vannak.-Halkan felsóhajtok és a férfi szemeibe fúrom tekintetemet.
-Hogyan derült erre fény?-Fejét oldalra dönti, kíváncsian viszonozza elkezdett szemkontaktusunkat. Aprót nyelek és egy halvány mosoly szökik ajkaimra. Igaz, hogy a kapcsolatom miatt történt mindez, de mégis boldoggá tesz a tudat, hogy az YoonGival van.-Csak nem?-Felnevet.-Az eddig folyamatosan lányokat hazahordó ChanYeol összeszedett egy fiút?-Bólintok kérdésére.-Akkor ő az a barát, akinél megszálltál, nemde?
-De, igen. YoonGi egyedül lesz még másfél hétig, és akkor felajánlotta... Vagyis elhurcolt a házába, hogy maradjak addig nála.-Vállaimat megrántom és eddig törökülésben zsibbadó lábaimat kinyújtom, elterülök az óriási fotelban.
-Ez remek hír, ChanYeol. A történtektől elvonatkoztatva, boldognak tűnsz. Miatta.-Nagybátyám vigyorogva felkel gurulós, irodai székéből és vállamat gyengén megütögeti. Felhúz ülőhelyemről és minden fontos dolog összeszedése után elindulunk a lakáshoz. A lakáshoz, ami már az enyém. Hihetetlen...
YoonGi: Magam után húzva a két hatalmas bőröndöt szelem az utcákat, próbálva lenyugtatni magamat. Légzésem még mindig egyenetlen, szívem még mindig eszeveszett tempóban zakatol. Kezem remeg, de ez nem látszik, mivel szorosan markolom a fogantyúkat, ujjaim már el is fehéredtek. Mikor kiérek a szűk utcákból megállok és körbe nézek. Kell egy taxi... Szemeimet körbe futtatom és meglátok egy alkalmas autót. Elhúzom odáig a bőröndöket, majd bepakolom őket a csomag tartóba és beülök a sofőr mellé az anyósülésre.
-Jó napot kívánok. Merre lesz?-mosolyog rám a viszonylag idős úr kedvesen, bajsza alatt. Nagy nehezen kinyökögöm a címet, lenyelve közben torkomban lévő gombócomat.
Lassan elérünk a hatalmas panelhoz, kifizetem a taxist, majd belépve megkeresem a liftet. Meg a tudod, ki fog lépcsőzni... Beszállok a felvonóba és megpillantva magamat a falat borító tükörben sóhajtok egyet. Össze kell szedjem magam... Kicsit megpaskolom arcom, megdörzsölöm és egy kis mosolyt rejtek szám sarkaiba. Másra kell gondolnom. Másra... Lehunyva szemeimet sóhajtok párat és felidézem a jó emlékeinket. Már is megy az őszinte mosoly... Megérkezek a kijelölt emeletre és kicsit már jobban szenvedve húzom magam után a bőröndöket. Hu az anyja... Megállok a megfelelő ajtó előtt és lassan bekopogok. Már minden rendben. Biztonságban van és én is abban leszek, ha kinyitja az ajtót.
ChanYeol: A cég épülete előtt elköszönök nagybátyámtól, mindent megköszönve neki. Az út másik felén lévő panelház felé veszem az irányt. Pár perc alatt átérek és már az építményben állva várom, hogy megérkezzen hozzám, a földszintre a lift. Beszállok és megnyomom a kilences számmal ellátott gombot. Oké, kívülről is rohadt magas az egész, de, hogy tizenkét emeletes...
Előveszem frissen beszerzett kulcsomat a zsebemből, miután a lift feljuttat a szükséges emeletre. Kinyitom a szépen festett faajtót, majd cipőm és kabátom levétele után vissza is zárom. Az előszobától, egy apró fallal elválasztott konyhába megyek, ahol az eddig cipelt szatyrokat leteszem a pultra. Semmi extra, mégis jól néz ki és tényleg a legtöbb minden fehér. Nem, mintha ez zavarna. Sőt, tetszetős.
Már a bevásárlószatyrokból pakolok ki mindent a helyükre, mikor egy halk kopogás üti meg fülemet. Mosolyogva kinyitom YoonGinak az ajtót, rögtön magamhoz ölelve. Remélem nem történt semmi vele... Elengedem és háta mögé nyúlok, hogy elvegyem a bőröndöket. Behúzom azokat és az egyik fal mellé állítom őket. Mosolyom nem hervad le arcomról, sőt nagyobb lesz és úgy nézem őt.
YoonGi: Ahogy rögtön karjaiba zár már minden gondom elszáll és egy igazibb mosoly kerül arcomra. Beljebb lépkedem a lakásban és cipőmet levéve nézelődök, amíg ő a bőröndöket rendezi. Mikor visszaemelem a fejem és a plafonról újra ránézek, elragadó és gyönyörű mosolyával találkozom és szemébe nézve összefonom mellkasom előtt karjaimat.
-Akkor gondolom elintézted a dolgokat és már hivatalosan is itt laksz, plusz meg leszel a fehér falakkal.-kuncogok halkan.
ChanYeol: -Igen.-Vele együtt nevetek fel, majd visszalépek a konyhába. Az egyik már üres szatyrot összehajtom és elteszem, majd folytatom a kipakolást.
Elmentem még boltba mielőtt a papírokat mentem elintézni, mert ha már most beköltöztem akkor legyen is valami, amit tudok enni. Bár, itt van a ház mellett egy bolt, de mindegy. Az jól jön, ha még kell valami.
YoonGi: Utána megyek a konyhába és mikor a hűtőben kezdi rendezgetni a dolgokat hátulról átölelem. Fejemet hátába fúrom és beszippantom kellemes és jellegzetes illatát. Még nem nyugodtam meg teljesen, de már sokkal jobban vagyok, mint voltam. Annak a háznak a közelébe se megyek többször...
ChanYeol: Belefagyok a mozdulatomba mikor megölel és mosolyogva simogatom meg engem átölelő kezeit.
-Történt valami, YoonGi?-Beteszem a vajat a hűtőbe és becsukom annak ajtaját. Megfordulok ölelésében és megsimogatom most már mellkasomba fúródó fejét. Aish, tényleg remélem, hogy semmi...
YoonGi: Felemelem fejem, így homlokom övével találkozik, ajkaink pedig alig pár milliméterre vannak egymástól. Félig nyitott szemekkel nézek pár percre szemeibe, majd megrázom fejem. Végül is nem olyan nagy dolog. Nem fontos... Ajkaira nyomom sajátom, kis puszikkal illetve száját, majd egy kis mosolyt eresztve szemébe nézek.
ChanYeol: Szemeimet kicsit lecsukom, míg puszijait élvezem. Átölelem derekát és az elért felületet kezdem simogatni.
-Ez most miféle válasz?-Elhúzom fejemet övétől, hogy szemeibe nézhessek.-Ezzel nem sokra mentem.-Egy kis féloldalas mosoly kíséretében megrázom fejemet alig láthatóan.
YoonGi: Egy nagyobbat sóhajtok, majd lehunyom szemeimet.
-Anyukád még egész jól fogadott, egész semleges volt, ami azt illeti. Az elején. Aztán jött apád, beszélgettek, én kicsikét ideges lettem a hallottakra, bár nem is direkt hallgatóztam. Akkor jött a szokásos szidás, kártyára íratják a pénzt, ami téged illet. Utóbbit apád üzeni, a többi mondani valóját félbe szakítottam, ezután meg... Meg... Elküldött és ennyi.-rántok vállat és csípőjét kezdem cirógatni ujjaimmal.
ChanYeol: -Addig jó, amíg csak ennyit csináltak.-Megrázom fejemet és halkan sóhajtva visszalépek az üres szatyrokkal beterített pulthoz. Lassan elkezdem összehajtogatni mindet, hogy utána eltehessem őket a pult aljába épített, egyik szekrénybe.
Nem hiszem el a szüleimet, komolyan. Addig még teljesen megértem, hogy velem így bánnak és még ennél is rosszabbul fogadtak volna. De, hogy YoonGi, mit tett ellenük... Hh, mindegy inkább. A pénzt meg majd... Majd megkérdezem a banktól, melyik kártyára tetetik.
Egy nagyobbat sóhajtva fordítok hátat a márványlappal ellátott tákolmánynak és kezeimmel magam mellett megtámaszkodom rajta. Fejemet hátrahajtom és a plafont kezdem bámulni.
YoonGi: Bólintok egyet, majd ahogy ellép előlem a hűtőt kinyitva keresek valami joghurt után, ugyanis nem igen ebédeltem. Kiveszek egyet a viszonylag sok közül és megérzéseimre hallgatva kinyitok egy tetsző fiókot, amiben megtalálom a keresett kiskanalakat. Elkezdem enni a hideg, pohárkás ételt és a plafont tanulmányozó ChanYeolhoz sétálva a nekem, szinte felkínált, nyaki bőrfelületre csókolok, mi ajkamhoz képest forrónak hat. Még hintek rá pár hosszabb puszit, majd játékosan beleharapok kicsit.
Kislisszanok a konyhából és felfedező útra megyek a lakásban. Már amennyire tudok, mert nem olyan nagy. Megkeresem a hálót és kicsit felkuncogva nézem a hatalmas ágyat. Hát egy ilyen nagy embernek...
Még mindig joghurtomat eszegetve nézem meg a másik szobát, majd a fürdőbe lépve ajkaimba harapok. Tetszik a kád... Szép, meg nagy és ChanYeolal benne már tökéletes is lenne... Kuncogva elhagyom a fürdőt, egyenesen vissza, kiinduló pontomhoz.
-Cuki a lakás.
ChanYeol: Oldalra pillantok könnyedén keresgélő alakjára, majd halványan elmosolyodva becsukom szemeimet. Kissé megrezzenek váratlanul nyakamra tapadó ajkai érzésére, de kezeimmel gyengén megszorítom a pult szélét. Szája hűvösebb, mint nyakam köszönhetően a lehűtött, édes tejgyártmánynak. Kis szemét...
Lépteit meghallva felemelem fejemet és továbbra is mosolyogva követem néha fel-felbukkanó alakját. Kijelentésére bólintok egyet és magamhoz húzom, kiveszem kezéből a kiskanalát és eszek a joghurtból, míg üres kezemmel derekát simogatom.
-Az enyém. Egyértelmű, hogy cuki.-Utolsó szavamat ugyanolyan hangsúllyal ejtem ki, mint ő tette, megpróbálva utánozni hangját is.
YoonGi: Lopja a joghurtom. Csúnya... Utánzására felnevetek és újra kanalazok egyet számba.
-Nem sikerült élethűre, de közel volt hozzá.-kuncogok és az utolsó kanalat szájába adom. Legyen boldog. Megette az ebédemet, amit tőle csórtam. Szép... Lerakom a pultra a kiürült pohárkát és kezeimet mellkasára simítom. Közel hajolva arcához kezdek vigyorogva közeledni ajkaihoz, de nem csókolom meg. Halkan kuncogva kezdem pólója nyakát piszkálni, ujjaimat nézve közben. Karjaimat nyaka köré fonom és lábujjhegyre emelkedve ölelem magamhoz magas alakját. Olyan jó ölelgetni, komolyan...
ChanYeol: -Neked se menne jobban. Ne fikázz.-Kinyújtom rá nyelvem, de pont számba nyomja a kanalat, amiről mosolyogva szedem le az összes rajtamaradt joghurtot. Orromat felhúzom, mikor számára viccesen "megtréfál" és ajkai számra helyezése helyett inkább pólómat birizgálja. Kicsit felszisszenek, mikor az anyag súrolja a még mindig érzékeny szívásnyomot, majd mindkét kezemet csípőjére teszem, mikor megölel. Államat feje tetejére támasztom és oldalát simogatom, amivel elérem, hogy pólója bár nagyon kicsit, de felgyűrődik. Kuncogva veszem el állam fejéről és adok arcára néhány puszit.
YoonGi: Kiráz a hideg mikor oldalamhoz ér és egyszer-egyszer megérzem épphogy bőrét bőrömön. Mosolyogva fogadom az engem érő puszikat, majd elfordítva fejem nyaka oldalát kezdem kis csókokkal hinteni. Érzem teste reakcióját, mi vigyorgásra késztet, majd füléhez hajolok.
-Mivel szerintem a nagymamád nem volt olyan pasizós típus, ez egy szűz lakásnak számít. Hm... Érdekes.-dalolom az utolsó szót, majd elengedem és újra elindulok a lakásban, egy huncut vigyorral nézve rá még utoljára.
ChanYeol: Óvatosan megszorítom oldalát, mikor ajkai újra nyakamat érintik. Szavaira kikerekednek szemeim és úgy nézek ismét eltűnni készülő alakja után.
-Mi-mi-micsoda?-Hangomat kicsit hangosabbra veszem, hogy hallja amúgy alig érthető kérdésemet.
YoonGi: -Szűz lakás. Tudod. Ahol még semelyik helyiség sincs felszentelve.-kiabálom hátam mögé és remélem, hogy vastagak a falak valamennyire. Nem nézek hátra, anélkül is tudom, hogy iszonyatosan édes arcot vág most. ChanYeol, ChanYeol. Mintha nem tudnád mire gondolok.
ChanYeol: Ellököm magamat az eddig támaszul szolgáló pulttól és keresésére indulok. Nem mintha olyan sok hely lenne, ahol kereshetem. A hálóba sétálok és természetesen ott találom meg őt.
-Ne-ne kiabálj ennyire.-Megállok szobám ajtajában és úgy nézek rá, fejemet halványan megrázva. Azért ennyire nincsenek leszigetelve a falak, YoonGi...
YoonGi: Felkuncogok ahogy rám szól és az ágy mellé sétálva végig húzom ujjam az ágyneműn. Hjaj, ChanYeol. Teszek én róla, hogy ne érdekeljenek a szomszédok... Oldalamat megvakarom, de úgy, hogy pólómat kicsit felhúzom, így megmutatva egy kis felületet az ajtóban leragadt páromnak. Felemelem tekintetem az ágyról és szemeibe nézek. Egy darabig tekintetét bűvölöm, majd éhesen végig mérem imádott testét. Hh... Kívánatos... Nagyon.
ChanYeol: Karjaimat testem mellett lógatva állok továbbra is az ajtóban, figyelmesen nézve minden apró mozdulatát. Pár pillanatra felfedett oldalára vezetem tekintetem, majd visszanézek arcára, egyenesen szemeibe. Nagyot nyelek ahogy végig néz rajtam és lehajtom fejemet. Hűvös kezeimet most hirtelen kipirult arcomra teszem a parkettával kirakott padlót bűvölve. Aish! Még mindig ez a kurva pirulás... Hihetetlen egy ember vagy, Park ChanYeol! Simán csinálsz olyan dolgokat, mint a Törpe szokott. De, ha veled csinálják rögtön egy szűz kislányba mész át. Hihetetlen.
YoonGi: Elvigyorodom ahogy elkapja rólam tekintetét és arca egy édes, vöröses árnyalatba vált át. Halkan lépkedem elé és lehajtott feje miatt könnyebben nézek arcára és érintem rá ajkaimat. Ujjamat álla alá rakva emelem egy kicsit fel fejét és gyengéden birtokba veszem ajkait. Csípőjére rakva egyik kezem magamhoz húzom, be a szobába és csatlakoztatva hozzá a másikat ölelem át.
ChanYeol: Akaratosabban viszonozom csókját és a szoba ajtaját becsukom magam mögött, mikor magához húz. Felkarjára teszem egyik kezem, míg másikkal már régen érintett hajába túrok. Fordítanék már helyzetünkön és az ajtónak tolnám testét, de előbb cselekszik és meglepetésemre az én hátam nyomódik annak. Ohoh, ez már nem úgy kezdődik ahogy kéne... Min YoonGi, csak nem gondolod...?
YoonGi: Hasonlóan csókolom tovább gyönyörű ajkait, mik tapintásra is olyan hívogatóak mint látványra. Meghallom az ajtó halk csapódását, így nem szarakodva egy nagyobb lépéssel az ajtónak tolom és csípőjén tartva kezem nyomom neki gyengéden. Elmélyítem csókunkat, s amíg ő felfogja a helyzetet, én átcsúsztatom nyelvem ajkai elnyílt kapuján. Egyik ujjam pólója alá siklik és cirógatni kezdi az elért puha bőrfelszínt. Enyém leszel ChanYeol... Eddig te kényeztettél engem. Most én jövök.
ChanYeol: Hajában pihenő kezemmel óvatosan kezdem fejbőrét masszírozni. Beleszusszanok csókunkba a hirtelen jött eszméletlen érzés miatt. Hiába, nehéz hozzászokni az érzéshez... Másik kezemmel még közelebb vonom magamhoz megfogva oldalát. Köszönhetően tettemnek teste mindenhol hozzám ér már és halkan a még mindig heves csókba nyögök.
YoonGi: Nyelvem játéka hevesebb lesz ahogy semmi távolság sincs köztünk és meghallom azt az édes halk hangot. Kezem csípőjéről pólója alá csúszik és az izmos hasfalat kezdi cirógatni. Még mindig oldalamon lévő kezét lejjebb csúsztatom, hogy ne rázzon ki a hideg ahányszor újra felfogom, hogy ott van. Vigyorogva folytatom csókunkat és bal kezemet -mi nem pólója alatt élvezkedik- kinevezem huncutkodó társamnak. Lassan simítom le csípőjéről, ujjaim ágyékát érintik ahogy combján végig vezetem kezem és annak hátulját kezdem markolászni. Azt a rohadt... Ahhh...
ChanYeol: Elmosolyodom csókunk közben, mikor keze pólóm alá indul felfedezni. Oldaláról lecsúsztatott kezeimet testem mellé lógatom és megszakítom csókunkat. Érintései hatására kitörni vágyó sóhajomat magamba fojtom, majd lépve egyet, ágyam felé terelem magunkat. Mellkasára simítom kezeimet és apró csókokat adok szájára folyamatosan közben.
YoonGi: Lassan lépkedve hátra élvezem a kis csókokat, majd mikor az ágyhoz érünk derekára fogva megfordítom magunkat, így ő érintkezik az ággyal először. Ülő helyzetben foglalja be az ágy szélét, így én ölébe telepedem és mosolyogva szemébe nézek. Érzem fenekem alatt a feszülni kezdő nadrágot, mire elvigyorodom és lassú csípő mozgással kezdem ingerelni még jobban merevedését. Nyakához hajolok és forró csókokkal kezdem befedni a területet, kihagyva a szintén általam készített még mindig vöröslő foltot. Lágyan kezdem szívogatni néhány érzékenyebb helyen, nem hagyva maradandó nyomokat. Majd lejjebb... Beakasztom hüvelykujjam pólója aljába és felfelé kezdem húzni, megérintve a felfedett területeket. Leveszem róla az anyagot és derekát simogatva folytatom nyaka és már kulcscsontja kényeztetését.
ChanYeol: Hirtelen huppanok le az ágyra párom hirtelen tett fordítása miatt is. Kezeimet combjaira teszem simogatva a tökéletes, izmos felületet, még csak nadrágja anyagán keresztül. Szemeimbe néz, majd mozogni kezd rajtam, mire fejemet hátra hajtom és combjaiba markolok. Újra nyakamat célozza be, pontosan eltalálva a legérzékenyebb pontokat, amúgy is érzékeny részemen. Ahogy tenyere éppen, hogy érinti bőrömet, miközben leveszi rólam pólómat én az ő felsőtestét takaró textil aljához nyúlok. Míg ügyesen, de küszködve fojtom vissza hangjaimat, melyek ismét tettei miatt akarnak kitörni testemből, addig hasát simogatom ujjbegyeimmel, pólója alá nyúlva. Kiveszem kezemet az anyag alól és egy gyors mozdulattal rántom le róla a zavaró tényezőt, ezzel egy-egy kisebb szakadást okozva a ruhadarab oldalán és nyakánál.
-YoonGi.-szólítom meg halkan, hogy figyeljen pár pillanatra rám, bár neve elhal ahogy azzal együtt távozik egy nagyobb sóhajom is.
YoonGi: Kezei kellemesen markolják combom felületét, mire kis sóhajok szöknek fel belőlem. Hasamat érintő ujjaira elvigyorodom, majd füle tövét kezdem ugyan olyan gyengéden szívogatni. Ajkaimat el kell választanom bőrétől, amíg pólóm lekerül rólam is néhány reccsenéssel tarkítva a szobában elhangzó halk hangokat. Csípőm kicsit lassabban mozog rajta mikor nevemet sóhajtja és arcát kezdem pár kis csókkal ellepni.
-Mondjad ChanYeol-ah.-erősítem meg, hogy igen is figyelek, annak ellenére, hogy kezeim hasán járnak, simogatva a kellően izmos felületet. Egyik mancsom felmászik mellkasára és ujjbegyeimmel kis karikákat kezdek rajzolni a széles és hívogató területre.
ChanYeol: Elmosolyodok a puszikra, melyeket arcomra kapok, majd a kedves becenév hallatán szélesedik mosolyom.
-Remélem, hogy van nálad gumi.-Kezeimmel hátam mögé támaszkodom és úgy nézek a tevékenységeit abbahagyóra. Kicsit megköszörülöm torkomat és felkuncogok. Megrántom vállaimat és tovább figyelem.
YoonGi: Fejemet hátra csapva nevetek fel és fejemet csóválom. Felhorkanok kicsit és hátsó zsebembe nyúlva kiveszek egy csomagot, amit szétcsúsztatva már kettő lesz kezemben.
-Ugyan már. Akinek ilyen jó és elbűvölhető pasija van.-kuncogok huncutul és az ágyra helyezem a két latex készítményt. Ajkaihoz hajolok ahogy egy számomra is kényelmes pozitúrába hozza magát, majd egy apró csók után végig húzom ajkaim nyaka oldalán és mellkasához leérve veszem kezelésbe a puha felületet. Lassan csókolom végig az összes tetsző és nevezetes részt, közben sokszor megállva és megcsodálva alattam lévő testét. Gyönyörködtető látvány... Füléhez hajolva aranyosan nagy fülkagylójára hintek apró csókokat, majd kicsit belecsípve fogaimmal szólok hozzá kéjesen.-Csússz feljebb... Mindenedet érezni akarom és jelenleg keresztbe vagyunk ezen az ágyon.-kuncogok.
ChanYeol: Válaszára kicsit megrázom fejemet és hátamra dőlve, mosolyogva viszonozom a rövidke csókot. Halk, csak néha-néha hallható sóhajaimmal jutalmazom igen jó érzéseket keltő tetteit. Csukott szemekkel élvezem és számat elnyitva hangzik el első igazi nyögésemnek nevezhető hangom, mikor fülembe kap fogaival.
Egy kisebbet nyelve teszek eleget kérésének és kicsúszva teste alól feljebb tornászom magam az ágyon. Lábaimat kicsit felhúzom, egy apró terpeszbe is helyezve ezzel őket és kezeimmel megtámaszkodok magam mellet, így nézve páromra.
YoonGi: Mikor elhelyezkedik elmosolyodom látványára és combjait megfogva lejjebb húzom, így kezei kicsúsznak, feje pedig a párnán landol. Lábai közt térdelve megsimítom combjai oldalát és lehajolva hozzá folytatom mellkasa csókolgatását. Egyre lentibb helyekre vándoroltatom ajkaim, hasánál járva kigombolom nadrágját és lassan kezdem lehúzni, közben kicsit feljebb kezdem hinteni csókjaimat és bordáinál egy kis helyen szívni kezdem a fehér területet. Körbe járom nyelvemmel a foltot és elvigyorodom. Ide csak csak nem lát be senki...
ChanYeol: A hátam és az ágy hirtelen találkozására felnyikkanok és fejemet megemelve nézek végig lábaim közt térdelő alakján. Felsóhajtok és visszaengedem fejemet az ágyneműbe, közben becsukva szemeimet. Az alattam, az ágyat lefedő takarót kezdem gyűrni, testem mellett tartva kezeimet. Levegőmet magamba fojtom és izmaimat kicsit befeszítem, míg hasam bőrét kényezteti. Mikor elkezdi szívni a bordáimnál amúgy is érzékeny területet, ismét nyögök. Csípőmet kissé akaratosan lököm felé, így térdeinek is nekiütközöm.
YoonGi: Kuncogva puszilgatom meg mellkasát mikor meglöki felém csípőjét és véglegesen leveszem róla a fölösleges nadrágot. Ahogy arcához hajolok, lábai felemelkednek a matractól, így azokat egy nagyobb terpeszbe helyezem és gyengéden ajkaira hajolok, hogy egy kedves, hosszú csókban részesítsem.
Ezután visszahajolok mellkasára és kis puszikkal megjelölve utamat mellbimbójára tapadok és szívogatni kezdem azt. Kezeim közben derekát cirógatják, s egyik ujjam elindul oldalán. Csípőjén és combjain is végig fut, majd bokszere korcát kezdi piszkálni. Egy idő után abbahagyja ezt a tevékenységet és ágyéka körül kezd legyeskedni. Végig simítok merevedésén párszor, de nem teszek semmi mást ezen kívül. Várok még kicsit... Csak egy kicsit...
ChanYeol: Míg csókot váltunk kinyújtom egyik lábamat és kicsit remegő kezeimet farmerja széléhez vezetem. Rászorítok az anyagra, amint újra megérzem száját bőrömön és hangszálaimat meg se próbálva kímélni, nyögök folyamatosan. Megszokásból mozdítanám csípőm érintésébe, mikor keze veszélyesebb helyeken kezd járni, de erőm már nincs rá, nevét nyögöm helyette. Nincs erőm bármit is csinálni az élvezkedésen kívül... Meg nem is vagyok beleszokva az alulra taszítottságba... De ettől még az őrületbe tudna kergetni azzal, amilyen érzéseket kivált testemből és belőlem. Nem akarom szidni... De a kurva szádat, Min YoonGi, és kezedet.
YoonGi: Hangjait hallgatva mosolyodom el ruhámat szorító kezére. Édes így... Enyhén megharapom bimbóját és áttérek a másikra, mit nyelvemmel kezdek körbe járni folyamatosan. Közben kezeim már eléggé szoruló alsója két szélébe kapaszkodnak és lassan lehúzom róla az anyagot. Lepillantok meredező tagjára és elvigyorodom. Hm, hm... Csak egy kicsikét haagy... Hasát kezdem forró csókjaimmal ellepni, közben befekszem lábai közé. Azt hiszem már most nem fognak bírni a szomszédok... Na mindegy, majd kimagyarázom neki.
ChanYeol: Félig már általam lehúzott nadrágját elengedem és fejemet elemelem a párnáktól, hogy lenézhessek rá. Bár ne tenném... Egy, az eddigiekhez képest nagyon is halk sóhajjal nyugtázom a kellemesebb érzést és, hogy lekerítette rólam alsónadrágomat. Fejemet kissé megingatom és elfojtva újabb nyögésemet ejtem vissza a párnák közé. Egyik kezemet hajába temetem, fejbőrét kezdem masszírozni és néha meghúzom tincseit.
YoonGi: Egyre lejjebb haladok csókjaimmal, de alhasánál lelassítok. Felnézek rá és beleharapva egy tetszőleges bőr felületbe először kiengedem azt fogaim közül, majd tovább csókolgatom. Ujjammal végig simítok V-vonalán és elválva alhasa, általam minden négyzet centiméterén végig csókolt felületétől, hímvesszőjével kezdek szemezni. Szemébe nézek és újból elvigyorodva megnyalom ajkaimat. Végig húzom nyelvem hegyét makkja körül.
ChanYeol: Míg továbbra is hasamat kényezteti, én a plafont bámulom. Nyitva tartom szemeimet, hogy következő cselekedetei és harapását díjazó hangom után viszonozhassam rövid szemkontaktusát. Hajába süppesztett ujjaimmal óvatosan megmarkolom azt, majd egy, az eddigiektől eltérő, magasabban és hangosabban szóló nyögésem követi nyelve érzését. Már sajnálom a szomszédokat. Nem, mintha annyira nagyon érdekelne most, hogy mennyit és mit hallanak, de én fogom ennek meginni a levét még... Főleg, hogy mondhatni velem egyidősek, vagy kicsit idősebbek laknak a legtöbb lakásban. Mondjuk akkor így belegondolva, hh nincs is miért a bocsánatukat kérnem...
YoonGi: Hajamat markoló kezét megsimítva futtatom ujjait jobban hajamba és hangjára, bár teljesen kiráz a hideg, hangosan felkuncogok. Számba fogadva kezdem körkörösen mozgatni makkján nyelvemet, néha-néha megszívva kicsit. Felnézek rá, mikor kinyitom szemeimet pár percre és gyönyörködöm élvezete jeleiben. Hosszát ujjaimmal kezdem cirógatni, majd mikor már érzem megremegni alattam hirtelen, mégis viszonylag lassan számba engedem teljes hosszát.
ChanYeol: Folyamatosan ismételem előző hangjaimat, csukott szemekkel és zihálva élvezve kényeztetését. Fejemet teljesen az ágyneműbe nyomom és nem tincsei közt elmerülő kezemmel a puha takarót kezdem gyűrni. Elnyílt és kiszáradt ajkaimat néha-néha megnyalva tartom nedvesen, s libabőrös leszek kezei érintésére hímtagomon.
-S-Su-Suga!-Egy, még engem is meglepő, visszafogott sikolynak is nevezhető hanggal nyugtázom, mikor teljesen szájába fogad. Számat alig eltátom és légzésem még mostani állapotánál is ritmustalanabbra változik, szinte már hang nélkül kezdem magamba szívni a levegőt. Azt a kurva életbe...
YoonGi: Hangjára teljes testemben megborzongok és felpillantok arcára. Ahogy eltorzul az élvezettől arca és elnyílt ajkain keresztül próbál rendesen levegőt venni, egyszerűen gyönyörű látvány... Lassan kezdem mozgatni fejem, ki és beengedve szinte egész hosszát számba. Belenyögök tevékenységembe, ugyanis már saját farmerom oly' mértékben szorít, hogy az már szinte kellemes. Nyelvemet párszor végig szántom már-már lüktető férfiasságán, majd egy kisebbet szusszanva addig engedem, amíg csak tudom. Enyhén ér torkomnak, de nem foglalkozom vele, csak újra nyögök a számomra is érdekesen jó érzéstől és ChanYeol mély, imádott hangjától, mely néha a magasba szökik. Imádom...
ChanYeol: Percek és hangos, a lakás minden részét beterítő, a szomszédok agyára menő nyögéseim elteltével hajába markolok és fejét elhúzom hímtagomtól. Résnyire nyitom szemeimet, hogy lássam arcát, mikor enyémhez közel húzom, majd akaratosan és durván csókolom meg. Ülő helyzetbe tornázom közben magamat, ezzel őt térdelésre kényszerítve és lerántom combjairól nadrágját, alsójával együtt. Már nyújtott helyzetben görcsölő lábaimra ültetem és véglegesen leveszem róla, a mindkettőnk számára zavaró és feleslegessé vált ruhadarabokat. Közben ajkaim mozgását csak még hevesebbre veszem. Miután elhajítom a két textilt, oldalára kapom kezeimet és azt kezdem szorongatni, hüvelykujjammal cirógatni.
YoonGi: Hirtelen érzem az izgatóan kellemes érzést ahogy hajamba tép és hirtelen lazulok el ahogy megcsókol. Csak hagyom, hogy tegyen, amit akar... Nadrágom hirtelen már nem feszíti ágyékom és lábaimat, ahogy alsónadrágom sem nedvesedik rajtam tovább. Hallom a nadrágom csattanását a földön, mire ajkai durva és heves mozgásába nyögök halkan. Oldalamat érintő kezeire befeszülök és egy hosszabb nyögést engedek ajkaink közé. Istenem... Hogy tudja, hogy...? Aish, a jó, édes életbe, Park ChanYeol! Ajkait kezdem tépni és visszafektetem hátára, majd ujjaimat újra merev tagjára kulcsolva kezdem lassan mozgatni markomat rajta. Elválok ajkaitól egy halk cuppanással és két ujjamat számba vezetve kezdem szemeket vonzóan szopogatni.
ChanYeol: Kezeimet nem mozdítva helyükről hagyom, hogy újra hátamra fektessen. Fejemet felemelem ahogy testét távolabb mozdítja tőlem és szemeim kikerekednek látványára és tettére. Oldalától elhúzom két végtagomat és alkaromra támaszkodva nézem ahogy ujjait szopogatja. Lábaimat behajlítom és kissé nagyobb terpeszbe vágom, majd fejemet hátracsapva várom következő cselekedeteit.
YoonGi: Nyakára nyomva kis puszikat kezdem betolni első ujjamat, közben férfiasságán továbbra is dolgoztatva kezemet. Szűk... Baromira szűk... Lassan kezdem mozgatni ujjamat, hogy szokja az érzést és ne okozzak neki nagyobb fájdalmakat. Édes kis csókokkal lepem el nyakát és állkapocsvonalát, közben kezem egy bár lassú, de ütemes tempóra áll be, mit ujjam is felvesz. Remélem így kellemesebb... Nem akarok neki fájdalmat okozni.
-ChanYeol.-sóhajtom közel füléhez és egy kisebbet nyögök is.
ChanYeol: Szemeimet összeszorítom, mikor egyik ujját kezdi belém tolni és izmaim megfeszülnek körülötte is, ezzel megakadályozva, hogy teljesen elmerüljön bennem. Kellemetlen... Kurvára kellemetlen. Számon kezdem venni a levegőt, s elérem, hogy ellazuljak, így már ujja mozgásának, kellemesnek nem nevezhető érzése se oly' intenzív. Figyelmemet a feszítő érzésről, másik keze mozgására irányítom, ezzel is még jobban ellazíttatva testemet. Kezeim kicsúsznak testem alól, újra hátam éri az ágyneműt. Mikor nevemet sóhajtja, majd nyög is hozzá, teljesen elkábulok és második ujja bekerültével, már tényleg nem intenzív a kellemetlenség. Hh, ezen látszik, hogy egy ideje ő az első fiú... Mivel kapcsolatunk elejéig szinte, csak lányokkal voltam... Hh, Min YoonGi, te kis szerencsés.
YoonGi: Arcát nézve kezdem egyre beljebb és beljebb tolni ujjaimat, hogy mikor már teljes hosszom fog elmerülni benne, már csak az élvezetet érezze. Lassan ollózni is kezdek benne, közben arcát hintve kedves puszikkal és kezemet mozgatva kicsit gyorsabban. Ajkaim megtalálják övét és egy szenvedélyes nyelvjátékba hívom, hogy még jobban ellazuljon. Hagyom, hogy vezessen, így ő erre figyel én pedig kezeim mozgására. Érzem, hogy már elég helyem lesz, így pár milliméterre elválok ajkaitól és szemébe nézek. Csak hogy biztos legyen, hogy minden rendben van eddig...
ChanYeol: Csókját rögtön viszonozom és meglep, hogy könnyedén hagyja hagy vezessem azt, minek hatására bele is sóhajtok. Szemeim kipattannak, mikor megérzem, hogy ujjai már nem tágítanak és ajkaimtól is elválik. Én is szemeibe nézek és egy aprót nyelek, majd végigvezetem tekintetemet testén, ezzel együtt enyémen is, a kevés hely miatt, mely köztünk van. Kezeimet gyengén ökölbe szorítom, míg kibontja az egyik csomag óvszert, mit már félig csukott szemekkel nézek végig.
YoonGi: Lassan görgetem fel magamra a védekező eszközt, majd mikor meg vagyok ezzel homlokára nyomok egy hosszú csókot. Vigyázni fogok rá. Ez természetes... Megtámaszkodom két kezemen feje mellett és kicsit lihegve csukom le félig szemeimet. Veszek egy nagyobb levegőt és elhelyezkedve, lassan becsúszok a mámorító forróságba. Fejem hátra bicsaklik a hihetetlenül jó érzéstől és egy nyögés is felszakad belőlem. Istenem... A kurva, rohadt életbe...
-Elképesztőh vagy... Mondtamh márh?-sóhajtozom szemébe nézve.
ChanYeol: Összeszorítom szemeimet ahogy megérzem magamban teljes férfiasságát és újra ökölbe szorítom kezeimet az újra feltörő, szorító érzés miatt. Aish...
-Ne...-hangom elcsuklik ahogy akkor válaszolnék neki, mikor elkezd mozogni, bár lassan.-...hem.-Egyik kezemet oldalára teszem és körmeimet is kicsit belenyomom bőrébe, miközben megszorítom az édes, puha bőrfelületet.
YoonGi: Homlokomat övének támasztom és egyik kezét nyakamra vezetem, hogyha bármi rossz lenne, akkor tudjon szólni. Kis csókok követik lassú és óvatos lökéseimet, mik ajkain teljesülnek be. Folyamatosan sóhajtozom ahogy a körém feszülő forróság egyszer-egyszer körém szorul még jobban és egyik kezemet ChanYeol hajába túrom ahogy alkaromra támaszkodom feje mellett. Eszméletlenül kurva jó érzés... Ahogy körbe zár, ahogy oldalam érzékeny területeit markolássza... Képes lennék hangosan nyögdécselve elmenni most rögtön, de nem teszem. Előbb őt juttatom a csúcsra...
ChanYeol: Nyakára tett kezemmel tarkójánál hajába túrok. Egyik lábamat csípője köré fonom és szemeimet már nem szorítom össze ahogy kezdem megszokni magamban. Folyamatos, halk nyögések hagyják el számat, minden lökésénél. Egyre hangosabbakká válnak ahogy testem már fájdalmat nem érez, csak élvezi és nem csípőjét körülölelő lábamat kinyújtom.
YoonGi: Félig kinyitva szemeimet nézem ahogy kéjesen eltorzul arca és csípőmön lévő lábán végig simítok bokától combjáig és belemarkolok az izmos... Kurva izmos felületbe. Egy elnyújtott nyögés szökik ki ajkaim közül és nyakához hajolva kezdem forró csókokkal ellepni az édes területet.
-Channiee.-mormogom élvezettel és fülét kis pajkos harapásokkal kezdem kuncogva kényeztetni. Kicsit gyorsítok csípőm mozgásán, inkább mélyen lökve belé, mint gyorsan. Nem tudok nem felnyögni... Istenem... A jó, kurva életbe...
ChanYeol: Libabőrös leszek ahogy lábamon végigsimít és egy hangosabb nyögés hagyja el számat, mikor ő felnyög és combomat szorítja. Egyre élvezve tetteit kezdem csípőmet mozgásába lökni ellentétesen, lassan a lakást teljesen elborítva nyögésekkel.
Továbbra is füleimet támadó harapásai csak még jobban felcsigáznak és erősebben kezdek én is mozogni. Egyik lökésénél felemelem csípőmet, így eltalálja gyenge pontomat, mire szinte egy sikolyt hallatok. Amúgy is kipirosodott arcom még vörösebbé válik a hangokra, melyeket kiadok és szabad kezemet számra teszem.
YoonGi: Egyre mélyebbeket kezdek lökni ahogy már ő is bekapcsolódik és nyögdécselve csókolom meg röviden, de szenvedélyesen. Hangját meghallva hasam befeszül és egy borzongató érzés fut végig gerincem vonalán. Istenem...
Kezemet dereka alá vezetem, hogy csípőjét fenn tartsam és így próbálom újra és újra eltalálni gyönyörközpontját, mélyen és gyorsabban lökve. Folyamatosan nyögök és arcára nézek, de ekkor meglátom kezét szája előtt. Megfogva kulcsolom össze ujjainkat és ajkaira hajolva egy hosszú csókba hívom.
-Hallanih... Akarom... Ah hangodat... Neh szégyelld... Nem kell.-lihegem és rámosolygok.
ChanYeol: Nem számat takaró kezemet magam mellé ejtem, mikor derekamat megtámasztja és saját csípőmozgásomat megszüntetem. Fejemet összekulcsolt kezeink felé fordítom, belenyomva az ágy puha felületébe, így megszakítva csókunkat is. Szavai után újra és újra sikerül eltalálnia prosztatám. Ismételten az előzőhöz hasonló hangokat csal ki belőlem, már nem próbálom visszafogni őket.
YoonGi: Ahogy elfordítja fejét nyakát kezdem lágyan szívogatni és ugyan arra a helyre kezdek a lehető legmélyebben lökni. Fel-felnyögök, mikor körém szorul, ezzel is jelezve, hogy már nincs sok neki hátra, ahogy nekem sem.
-ChanYeolh.-nyögöm halkan fülébe és kezét hajamba vezetve kulcsolom ujjaimat hímvesszőjére, rögtön gyorsan húzogatva rajta a bőrt.-Gyere... Gyereh, ChanYeoolh.-nyögöm a végét ahogy megint csak körém szorul. Ahh istenem...
ChanYeol: -YoonGi!-Haját megmarkolom és izmaim megfeszülnek, majd kezébe élvezek egy az eddigieknél nagyobb nyögéssel. Hangosan szuszogva nyitom ki szemeimet és nézem felettem tornyosuló alakját, miután ő is elérte a csúcsot. Másik kezemet is hajába vezetem és úgy húzom száját sajátomra, lágyan kezdve csókolni.
YoonGi: Megremegek ahogy közelről hallom hangját és ennek hatására én is elérem a gyönyör kapuját, minden izmom berándulásával. Szemébe nézek és viszonozom lágy csókját és leengedve csípőjét ölelem át ahogy tudom. Kihúzódom belőle és enyhén ránehezedve csípőjére simítok és így pihengetek. Eszméletlen...
ChanYeol: Mikor kihúzódik belőlem megszakítom csókunkat és hajából, derekára csúsztatom kezeimet, végigsimítva így hátát. Szemeimet félig ismét kinyitom és lustán elmosolyodva kezdem puha, izzadt bőrét simogatni.
-YoonGi-ah...-Halkan felkuncogok.-...nem számítottam rá, hogy ilyen tökéletes leszel.-Halkan kezdek el nevetni ahogy az általa elmondott mondatot -melyet ő intézett hozzám az első együttlétünknél- ismétlem meg.
YoonGi: Félig csukott szemekkel és fáradtan szuszogva nézek rá mikor csókunk megszűnik és én is elkuncogom magam.
-Nem vagyok én tökéletes... Az még mindig te vagy.-mosolygok rá, kicsit átalakítva saját gondolataimra akkori szavait. Nevetve nézzük egymást, boldogan csillogó szemekkel. Talán a puszta vonzalomból most már szerelem szövődött köztünk? Mert a szívem ki akar ugrani helyéről és légzésem fontosságára sem figyelek, szinte levegőt sem veszek. Megbabonázott az a gyönyörű szempár...
ChanYeol: Fejemet kicsit megrázom és tovább nevetve ülök fel vele együtt. Egy gyors csókot nyomok ajkaira, közben újra megsimítom hátát. Felkelek az ágyról és, míg ő a használt gumit dobja ki felhúzom alsónadrágomat. Pólómat is felveszem a földről, mikor felegyenesedek fenekembe nyilall az ismerősen fájó érzés, mire Suga felé fordulok. Alsó ajkamat lebiggyesztve nézek szemeibe, megsimogatva farpofáimat, majd nevetve öltöm magamra pólómat is.
YoonGi: Ahogy már nevetve ülök az ágyon csak boldogan mosolyogva nézem ahogy felkel. Kidobom az ágy melletti kukába az elintézett óvszert, majd nézem tovább mozgolódó alakját. Látom rajta, hogy fáj neki, de hát tudhatta, hogy ez lesz. Mikor rám néz és lebiggyeszti alsó ajkát az aranyos látványra elvigyorodom, majd miközben felhúzza pólóját, egy kis puszit hintek fenekére, majd zsibbadó lábakkal felkelek és magamra húzom boxeremet. Elsétálok az egyik bőröndig és kicipzározva, elfektetés nélkül belenyúlok, majd kivéve egy random kezembe akadó felsőt magamra húzom. Rá mosolygok ChanYeolra és elé lépve lábujjhegyre emelkedem, hogy orrnyergére adhassak egy kis csókot. Édes...
ChanYeol: Újra megsimítom fenekemet, a helyen, ahol megpuszilta és úgy nézem tovább. Elmosolyodom aranyos kinézetén. Még mindig olyan cuki... Aish. Oldalára teszem kezeimet, mikor orromra nyom puszit és újra rövid csókban részesítem száját.
-Olyan édes vagy, Suga.-mondom, majd felkuncogok.
YoonGi: Kiráz a hideg ahogy oldalamra vezeti kezét és lehunyt szemekkel élvezem csókját. Mikor szavait realizálom és aranyos kuncogása megborzongat mellkasába bújok zavaromban. Aish... Ez a hülye pirulás. Átölelem alakját és mosolyogva dörgölöm homlokom az izmos felületbe. Hmm... Ez jóó.
ChanYeol: Nevetve simogatom meg fejét, majd homlokára és még mindig kipirult arcára adva egy puszit engedem el.
-Melyik lesz a következő felszentelt hely, YoonGi?-Lassan indulok ki a konyhába, közben nevetve téve fel kérdésemet. Amilyen voltam az elején, most olyan könnyedén vagyok újra perverz. Szép egy ember vagy te, Park ChanYeol!
YoonGi: Boldogan vigyorogva ugrándozom mögötte ki a konyhába kis puszijaimra, majd kérdésére elgondolkozom. Hmm... Kicsit körbe nézek. Túl sok vonzó lehetőség... Megakad a szemem az erkély ajtón, de... Mmm, arra még várnom kell kicsit.
-Vagy a kád, vagy az a kis huncut, ami ott szemez velem.-Mutatok a konyha pultra.-Vagy a véletlen leálló lift, de hát.-Felszisszenek egy vigyorral ajkamon. Ohohoo... Az sem olyan biztos, körülbelül az erkély után áll.
ChanYeol: -A kád jól hangzik... Úgyis kéne egyet fürödni.-Egy féloldalas mosolyt eresztek meg felé, majd megnyalva ajkaimat megyek a hűtőhöz. Kinyitom és egy vizes palackot kivéve visszacsukom az ajtaját és neki döntöm a hátamat. Elkezdem inni, miközben YoonGira nézek.
YoonGi: Nagyot nyelve nézem végig ahogy a hűtőhöz megy és ajkaimba harapva mérem végig. Nem, nem hihetetlen, hogy tulajdonképpen már bármikor megkaphatom, csak kibaszott jó érzés. Ádámcsutkája fel-le mozgását szememmel követem, a nyakán lévő kidudorodó ereket pedig szívem szerint szívás nyomok mögé rejteném. Aish, Park ChanYeol a kibaszott, kurva anyádnak kell ilyen jól kinézned. Mikor észreveszem, hogy engem néz hirtelen megfordulok és kezemet arcom elé rakom, visszafogva kuncogásomat. Istenem nem igaz... Milyen fejem lehetett? Jesszus...
ChanYeol: Hangosan felnevetek édes arcára.
-Na, mi van, YoonGi? Mibe gondoltál bele... Ilyen mélyen?-Nevetek tovább, kihangsúlyozva utolsó két szavamat. Leteszem a palackot a pultra és lassan mögé lépve átkarolom testét. Elveszem kezeit arcáról, mire meghallom visszafojtott nevetését. Egy kis puszit nyomok arcára és hasát kezdem simogatni, már vele együtt nevetve, továbbra is várva válaszára.
YoonGi: Ahogy megszólal csak még jobban elfog a nevetés, amit ki is engedek, mikor mögém lépve szedi le kezeimet arcomról. Hátra dőlök, vállára hajtom fejem és teljesen beleolvadok ölelésébe. Simogató kezeire és az édes kis puszira szívem újra dübörögni kezd, majd nyakhajlatába döntve arcomat szippantok be egy keveset kellemes illatából. Ahh... Életerő. Komolyan.
-Semmibe, semmibe. Csak...-Ajkaimba harapok.-...túl szexi vagy.-Kuncogok nyakába és játékosan meg is harapom picit, majd vállára csúsztatva fejem nézek szemébe, boldogan csillogó tekintettel.-És ha itt még rá is teszel egy-két lapáttal, akkor a szemeim képtelenek lesznek elszakadni tőled.-vallom be a fájdalmas igazságot, amit igazából imádok, de hát na... Nem ér.
ChanYeol: Csak mosolyogva élvezem ahogy még jobban ölelésembe bújik. Kicsit kiráz a hideg, mikor nyakamba hajolva szippant mélyet a levegőből, majd bele is harap.
-Hmm... Tudom.-Rávigyorgok, majd benedvesítem ajkaimat és egy puszit adok szájára is.
YoonGi: -Pff. Szép.-horkanok fel a kicsit sem egoista megnyilvánulására, majd elvigyorodom arra a pici csókra. Megfordulva karjaiban adok még pár kis csókot ajkaira és nem válva el tőle, csak pár milliméterre vállairól nyakába fonom karjaimat és így élvezkedem közelségében.
-Köszönöm, ChanYeol.-suttogom szemeibe nézve és tovább mosolyogva.
ChanYeol: Derekát simogatom, benyúlva pólója alá, miután megfordul ölelésemben. Mosolyogva nézem arcát miközben kis puszikkal jutalmazza ajkaimat. Szemeim kicsit elkerekednek és fejemet kíváncsian döntöm oldalra.
-Mit köszönsz?
YoonGi: Aranyos kinézetére csak még jobban elmosolyodom, majd arcát megsimítva sóhajtok egy kicsit.
-Hogy megengeded nekem ezt.-Mutatok magunkra és az édes jelenetre, mibe keveredtünk.-És, hogy vagy. Hogy nekem vagy.-Sütöm le szemeimet.-Jó, hogy végre van valaki mellettem.-Nyelek egy kisebbet, felnézve szemébe.
ChanYeol: -Megengedem?-kérdezem kicsit magasabb hangon és kezeimet kiveszem pólója alól, de továbbra is derekán tartom őket.-Miért ne engedném meg? Nem értem.-Kisebbet sóhajtok, értetlenebbnél-értetlenebb arcot vágva.-Nem kellene ezt megköszönnöd...-Megrázom fejemet.-...főleg nekem. De örömmel vagyok melletted, YoonGi.-Elmosolyodom és párszor végigsimítom hátát.
YoonGi: Ahogy értetlen arcát látom már szólalnék meg, de belém folytja a szót azzal, hogy azt mondja nem kell megköszönnöm neki. De mikor.... Örül annak, hogy... Szívem már olyan gyorsaságban kezd verni mellkasomban, hogy ráraknám kezem megnyugtatásul, de ellen állok ennek a késztetésnek és inkább hajába túrok.
-Akkor inkább azt köszönöm meg, hogy boldoggá teszel.-Mosolygok rá, lehunyva szemem, mikor hátamon simít végig. Következő mondatom magamba fojtom és csak egy hosszú csókot nyomva édes ajkaira ölelem át.
A párom.-visszhangzik hirtelen fejemben hangja, mire megint csak elmosolyodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése