GUCCI ~ Taorry ~ 18+ ~ 1. Rész

GUCCI

18+
Taorry - ZiTao(Tao) x Harry [One Direction]
Felosztás: Zsani - ZiTao, Dalma - Harry
Figyelmeztetés: Szexuális tartalom.
Megjegyzés: -

Tao: Egy hatalmas nyújtózkodással hagyom el a pihe puha ágyam kényelmes birtokát, és teendőimet kezdem nézni a naptárban.
Egy híres modell cégnél dolgozom, mint modell és igazgató helyettes. Holnap lesz egy divat bemutató, amire megvagyok hívva mint vendég, és helyettes zsűri tag.
Kínában születtem, ami meg is látszik rendesen külsőmön. Akkor költöztem ki az Egyesült Királyságba, amikor a Kínában lévő céget bezárták. Nem akartak kirúgni, ezért átirányítottak az itteni céghez. Teljes luxusban lakom, de nem verem nagy dobra. Bárki élhet így, ha tesz érte.
Benézek a két szobát egybe foglaló nagyságú gardróbomba, és kutakodni kezdek valami holnap viselhető után. Semmi. Konkrétan semmit nem találok, ami illene a mai divat kódba. Sem párosítást, se semmit. Kénytelen leszek venni valamit. Nem gondolkozok sokat, rögtön kedvencem mellet voksolok. Gucci öltönyt fogok venni. Ha lehetne vizsgázni Gucci-ból, én már az összes iskolába felvételt nyertem volna.
Szőkére festett hajamat tökéletesen belövöm, fülembe kedvenc keresztjeimet rakom, és ehhez felhúzok egy fekete nadrágot, és egy kicsit magasabb sarkú csizmát, majd felkapom kedvenc fehér virágos ingem és lódulok is a legközelebbi Gucci üzlethez. Napszemüvegemet és fekete vászon kabátomat magamra vetem még, és séta mellet döntve haladok a bolt felé, a kellemes hűvös időben.

Harry: Göndör fürtjeimet tépve figyelem a férfi vásárlónkat, akit ide sodort a szél, már a bolt reggel hat órás nyitásakor és azóta se hagyta el az üzletet. Megtehetném, hogy a formás fenekével együtt kirugdosom innen, de mivel vásárló és nem szeg szabályokat itt kell maradnia.
Hol is dolgoznék máshol, mint a Gucci üzletláncának londoni üzletében. Nem rossz meló, mégis csak egy Gucci cuccokkal telebaszott boltban dolgozok, de valljuk be... Egy boltban dolgozni eladóként nem egy álom munka. Legalább is nekem nem az.
Meglepett arccal nyugtázom, hogy a férfi a 2016-os év tavaszi és nyári csokornyakkendőjét választotta, melyet egy gyönyörű, élénk citromsárga virág díszít. Mosolyogva adom neki át az olcsónak nem éppen nevezhető csokornyakkendőt egy fekete papírból készült Gucci feliratú szatyorban. Ő átadja a megfelelő mennyiségű pénzt, és intve egyet elhagyja az üzletet.
-Köszönöm, hogy nálunk vásárolt. Jöjjön máskor is.-intek én is viszlátot a férfinak.
Kimászok az eladó pult mögül, s a sorok közé lépkedek, hogy minden ruhát melyet felpróbált, tökéletesre igazítsak, hogy ne legyen egyik se ronda gyűrött. Dudorászva kapok fel egy fekete vállpántos táskát a földről és szomorúan felsóhajtva, magammal viszem a pult mögé. Odaérve előkapom a különleges tisztító szettet és óvatosan kezdem lemosni az apróbb, külső szemlélő szemével alig látható porszemcséket, ügyelve arra, hogy minden egyes kis darabot leszedjek a gonosz, ragaszkodó koszból. Felakasztom a szerencsétlenül járt táskát a mellettem tétlenül álló fogasra, hogy tökéletesre száradjon, még az után is, hogy megtöröltem. Felpattanok a pultra és telefonomat elővéve játszani kezdek rajta.
Általában egyedül dolgozok a boltban, úgy hogy nem kell attól tartanom, hogy majd valaki lebasz amiért a pulton pihentetem kerek farpofáimat. A világoskék üveggel ellátott ajtó kinyílását jelzi az az fölött pihegő, csöppnyi arany csengő halk csilingelése. Felpillantok, de talán rosszul teszem. Egy Istent látok meg az ajtóban, s jobb kezemmel megtámasztom magam a pulton, 'hisz félő lepottyanok a magaslati emelvényről.

Tao: Amint belépek a boltba, kicsit megtorpanok a bejáratnál. Egy édes világos szempár fogad, mely kicsit kikerekedve néz irányomba. A pulton ücsörgő göndör hajkoronával rendelkező, magasnak tűnő, pofátlanul helyes alak majd leszédül a számára ülő alkalmatosságnak használt fekete fa lapról. Csak elmosolyodom, majd szemüvegem levéve, zsebembe csúsztatom azt, és származásomnak megfelelően meghajolok. Előveszem, már csak kis nyomokban akcentust tartalmazó angolom és köszönök is az illetőnek.
-Szép jó napot.-küldök felé egy kedves mosolyt, majd az öltönyök közé vetem magam. Nagy szakértelemmel nézem végig az öltönyöket, és mivel szeretem mások véleményét kikérni, újra az eladófiúhoz szólók.
-Tudna nekem segíteni, melyik lenne jó? Ahogy látom, van stílus érzéke.-azt már nem mondom utána, hogy baromi jó lábai is, mert lehet furán nézne rám. Azok a combok... Nyami...

Harry: Nem tudom mire vélni a fiú meghajlását, de illedelmes köszönése megmosolyogtat. Általában megengedek magamnak egy tegező stílust a vendégekkel szemben a belépésük után rögtön és ezt most is kihasználom, felszólalva Brit akcentusommal.
-Hello.-mosolyogva csúsztatom az eddig a kezeimben nyomorgatott készüléket a farzsebembe, s leugrok a pultként szolgáló falapról.-Persze, és köszönöm.-kuncogok fel és felé veszem az irányt, miközben alaposan végigmérem; Hosszú lábak, tökéletes felsőtest, szőke haj.-Teljes öltöny, vagy csak ing, esetleg nadrág.. Kiegészítők?-teszem fel kérdésemet halmozva, mint általában.-És milyen alkalomra lesz?-kíváncsiságom nem hagy alább, azért mégis azt tudni kell mit és hova szeretne venni a vásárló. Nem árt.
Két sorral arrébb sétálok, s leemelek egy öltönyt, melyet ő még nem láthat a fekete vászonanyag miatt, mely gyűrődés mentesen tartja a legtöbb ruhát az üzlethelyiségben. Lehúzom a vásznat az öltönyről és csillogó szemekkel mérem végig a ruhadarabokat. Felé mutatom reménykedve megfelel neki. Persze nem várom, hogy elsőre kiválassza a tökéletes egyet, hiszen Gucci cuccokról beszélünk.
-Véleményem szerint nagyon jól állna neked ez.-tartom magam elé a vállfánál fogva a selymes, gyönyörű anyagú ruhadarabokat úgy, hogy megleshessem, hogyan is állna a friss vendégen az összeállítás.
Fehér alapon szürke virágokkal díszített zakó és ugyan olyan gyönyörű nadrág.-Egy egyszerű fekete inggel még simán be is dobhatod magad ott.-kacsintok rá, mire mind a ketten jóízűen felnevetünk.

Tao: -Teljes öltöny. "Ki vagyok fogyva."-mutatom az idézőjelet kezemmel is.-Hogy még mást is szeretnék-e azt nem tudom, majd alakul. Divatbemutatóra.-mosolygok.
Ilyen kedves eladóval sem volt még dolgom. A legtöbb csak ül, és nyomkodja a telefonját, majd fizetésnél ad egy kis figyelmet. De Ő más. Figyel a vendégre, segíti, és látszik, hogy tényleg ért az itteni cuccokhoz, és még valamilyen szinten szereti is azokat.
Az öltönyt amit először mutat, inkább rajta tudnám elképzelni sem, mint magamon. Államat ujjaim közé véve kombinálom a kiegészítőket, amik jól mutatnának ehhez a gyönyörű darabhoz. Persze nem magamra, hanem a kedves eladófiúra. Imádok másokat öltöztetni. Közelebb lépek, és megsimítom a precíz kezekkel gondosan elkészített anyagot.
-Ez a darab nem igazán illik hozzám, ellenben magán tökéletesen állna. Néhány kiegészítő, egy megfelelő cipő, és már hódítana is.-kuncogok.
-Esetleg tudna valami ilyesmit mutatni sötétebb színekben? A divat bemutató zsűrijének tagjai több, mint valószínű, hogy mind egytől egyig fehér, vagy legalább is valami világosban lesznek. Ki akarok tűnni. Mint általában.-nevetek. Mivel előreláthatólag nem mostanában fogok elmenni, úgy döntök bemutatkozom.-Huang ZiTao, de különleges kegyben részesítem és csak Tao.-dobok felé egy szívdöglesztő mosolyt, és kezemet nyújtom.

Harry: Valahogy sejtettem, hogy a kis ravasz sötétebb színekben akar lenni.
Szemeim tányérrá növik ki magukat, mikor bemutatkozik, és nevének egyharmadát nem is értem, de szerencsére még egyszer elmondja nevét. Tao... Mosolya melyet felém küld nem hat meg, mégis egy jóleső érzés futkos gerincemen utána.
-Harry Styles vagyok.-mosolygok teljesen átlagosan, mint mikor boldog vagyok, s elfogadom jobbját. Mert boldog vagyok. Boldog vagyok, mikor olyan emberekkel tudok beszélni, akik szintén értenek ezekhez a csodás cuccokhoz.
Elteszem a világos öltönyt, s céltudatosan lépek a magas szőke mögé. Leemelek kapásból kettő öltönyt.-Nem tudom, hogy az egyszerűben, vagy a mintásban éreznéd jobban magad...-húzom el számat, kijelentve egy kérdéssel is felérő mondatomat. Felmutatom neki a két leginkább sötét színekből álló zakó, nadrág párost.
-Ha ki akarsz tűnni akkor ez is elég jó, hiszen azt mondtad nagy valószínűséggel körülötted mindenki fehérben illetve világosban lesz.
Az egyik egy szimpla fekete öltöny, melyen egy-egy fehér szegélyt végigfuttattak, hogy ne legyen egyhangú a véghatás.
-Azonban ezzel még fel is figyelnének rád. Nem egy egyszerű darab, te se vagy az...-kuncogom el mondatom végét.
A másik egy élénk, mély burgundi öltöny, melyet nagyobb virágokkal, indákkal, természeti formákkal dobáltak meg. Nincs túlsűrítve, mutatós. Taon még el is tudnám képzelni. Ahogy ott ül a zsűrik közt, elégedett pillantásokkal jutalmazva a felvonuló modelleket. Majd mikor haza ér, leveszi magáról, gondosan felhelyezi egy neki való vállfára, hogy tökéletes mosásban tudja majd részesíteni a kényes ruhadarabokat.
Megrázom fejem, hogy elűzzem hülye gondolataim, s a nálam pár centivel alacsonyabb fiúra pillantottam. Most veszem csak észre milyen csodálatos szemei vannak.

Tao: Ahogy felém mutatja a két sötétebb ruha darabot, nem tudom vissza tartani kisebb fangörcsömet. Imádom. Mindkettőt. Kétségbeesetten cikázik szemem a két öltöny között, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében hangoztatom véleményem.
-Oké. Én így nem tudok dönteni. Fel veszem mind kettőt.-nyúlok kabátomhoz, hogy letudjam venni. A kis bókon szerintem még el is pirulok, majd egy vigyorral válaszolok.
-Ennyire átlátszó lennék?-pislogok rá ártatlanul, ahogy szemembe néz, és elnevetem magam. A levetett kabátomat már hanyagul hajítanám a fekete bőr kanapéra, de még időben állítok magamon, és finoman ráhelyezem. Ingemet kezdem kigombolni, ahogy a próba fülke felé veszem az irányt. Cipőmből is kibújok útközben és lehajolva érte, megyek tovább a fülke irányába.
-Oh... Bocsáss meg, túl otthonosan érzem magam.-veszem észre magam, és bocsánatkérően simítok vállára. Kiveszem kezéből a két gyönyörűséget, és bemegyek átvenni azokat. Talán túl izgatott vagyok, mert még a függöny sem került elhúzásra.

Harry: -Ahogy óhajtod.-mosolygok. Vigyorommal arcomon indulok a már vetkőző srác után, aki tényleg elég otthonosan érzi magát. Nem reagálok semmit bocsánatkérésére, nem tudnék mit mondani. Ha ő tudná én mennyire érzem magam itt úgy, mint otthon. Az emlékekre visszagondolva kitör belőlem a nevetés, de gyorsan lenyugtatom magam.
Nem zavartatja magát, a próbafülke egyszerű, mégis ízléses kék függönyét nem húzza be maga után. Nem tudom mire vélni, lehet csak megfeledkezett rólam, vagy arról, hogy el kéne húzni a takaró tárgyat. Tudomást sem veszek a nyitott fülkéről amelyben a fiú, már nadrágját gombolkoztatja ki. Nyájasan figyelem ahogy átvetkezik a hétköznapi stílusos ruhákból, a fekete gyöngyszembe. Akarva akaratlanul végigmérem a srácot újra, s fenekén megállapodnak elégedettséget tükröző szemeim.
-Hát, meg kell mondjam, minden résztvevő fantáziáját megmozgathatnád ebben a drágaságban.-végigsimítok karjain -vállától egészen csuklójáig-, hogy kisimítsam az esetlegesen keletkező ráncokat. Ez a srác tényleg egy Isten.
És az öltöny úgy illik rá, mintha vele együtt jött volna ki a Gucci gyárból. Bár elég jó ahhoz, hogy elgondolkozzak azon, nem-e egy Gucci gyártmány maga a szőkeség is.

Tao: Tetőtől talpig végig mérem magam a tökéletesebbnél tökéletesebb zakóban, kénytelen vagyok szívemhez kapva szónokolni.
-Köszönöm Istenem, hogy megteremtetted a Gucci-t! Imádom!-emelem fejem az ég felé, köszönet nyilvánításom közben. Mikor Harry végig simít a zakó karomhoz tapadó anyagán, hátam ívbe feszül a kellemes borzongástól.
-Lehet meg is fogom.-kuncogok. A másik fogason lógó vörös mesterműt kezdem nézegetni, majd újra Harryre tévednek elgondolkodást sugárzó szemeim. Tüzetesen végigmérem izmos alakját, majd kicsit csücsörítve hátra lépek és hátulról is megnézem magamnak. Beharapom számat, és kibújtatom a másik öltönyt a fekete, védelmező burkából, és felé nyújtom.
-Vedd fel. Kíváncsi vagyok.-nézek mélyen szemeibe.
Láttam, hogy milyen csodálattal méregeti az üzletben található darabokat és a fejemben forgatott gondolat tervé nőtte ki magát. Azt mondtam neki, hogy divat bemutatóra megyek, de azt nem hogy milyenre. Szenvedélyünk tárgyának; a Gucci téli kollekcióját fogják bemutatni, és mivel szakmámban szinte csak én őrülök meg ezért a márkáért, jó lenne ha egy hasonló "Gucci fannal" nézhetném meg ezt a bemutatót. Erre még rátesz az is, hogy a mellettem álló Harry egy elég dekoratív férfi, szóval még nem is tűnne kívülállónak. Hosszú fürtjei, Adonisz testalkata, és helyes arca még meg is koronázná az öltöny pompáját. Már csak az a kérdés, hogy elfogadná-e az ajánlatomat, ami talán megfelelne egy randi felkéréssel is. Mit nem gondolsz Tao? Elhívsz egy vad idegen srácot egy divat bemutatóra, és szerinted már rögtön randinak venné? Ne legyél ilyen hülye... Veheti barátilag is... Persze remélem, hogy nem úgy fogja venni... Most már csak bátorságot kell gyűjtenem ahhoz, hogy meg is kérdezzem.

Harry: Kuncogva hallgatom köszönetnyilvánítását az ég felé. Kezdem úgy érezni ez a fiú nagyon is hasonlít rám.
Meglepve veszem el kezeiből az öltönyt, s fülke külső oldalára szerelt fogasra akasztom. Ingemet mely amúgy is félig kigombolva lebeg rajtam, ezzel megmutatva felsőtestem, leveszem és nyugodt szívvel dobom a fülke melletti támlás székre. Szűk fekete farmeromat letolom hosszú lábaimon és az ingem mellé helyezem.
Nem zavartatom magam, egy szál alsónadrágban topogok a szőke modellfiú előtt. Nem említette, hogy modell, de láttam már egy-két újságban, illetve a televízióban is.
Belegyömöszölöm lábaimat az egyenes szárú öltönynadrágba, majd magamra kapom az inget és a zakót. A pandaszeműre pillantok, s göndör tincseimbe túrok.
-Nos?-félve nézek a fiú szemeibe. Nem tudok belőlük semmit kiolvasni.

Tao: Ahogy nem zavartatva magát átvetkezik előttem, hasonló magatartással nézem végig ahogy megvillantja előttem eddig ruhával takart testét. Ezek a lábak még jobban néznek ki így... Ahogy már minden darab rajta van, az állam hangosan koppan a padlón. Azt a kurva... Kezemmel segítem számat becsukódni, és egy lépéssel szüntetem meg a köztünk lévő távolságot. Pár centire tőle elkezdem igazgatni a zakót rajta. Széles vállain helyére húzom az anyagot, megigazítom az ing gallérját, és tökéletes lábain is megigazgatom egy kicsit.
-Mi nos? Ha tudod, hogy dögös vagy akkor minek kérdezed?-zavarom miatt kijön akcentusom is, ahogy kimondom eme szavakat.-Nagyon jól áll.-rendezem angolomat, és rámosolygok.
Ekkor már elhatározom magam, hogy megkérdezem. Nézem magunkat a tükörben, ahogy egymás mellet állunk.
Elképzelem, ahogy egymás mellet haladunk végig a paparazzik előtt, a többiektől kitűnő öltönyökben. Képzelgésembe még az is bevillan, ahogy kezét fogva húzom az asztalunkhoz, és ahogy mindenki irigykedve néz ránk. Meg ahogy leveszem róla a lakásomon, és... Megrázom a fejem, és egy hatalmas sóhajtás kíséretében gyűjtök erőt.
-Arra gondoltam, hogy mivel mint látom te is Gucci kedvelő vagy... Öhm... Azt nem mondtam neked, de a bemutató amire megyek az a Gucci téli kollekciójának felavatása. Mivel én lennék az egyetlen Gucci buzi, aki erről úgy beszél, mint a Messiásról... Arra gondoltam, hogy lenne-e kedved... Öhm... Ve-ve...lem jönni?-sütöm le a szemeimet, és ujjaimat kezdem tördelni. De minek is dadogok ennyire? Miért vagyok zavarban? Az se biztos, hogy igent mond... Na jó, ez azért kicsit abszurd gondolat volt ZiTao. Ki ne akarna elmenni egy Gucci -mondom még egyszer Gucci- bemutatóra?!

Harry: Nehéz zavarba hozni, de ennek az Istennek még ez is megy. Ahogy megigazítja rajtam ruhámat, amennyire csak tudok érintésébe simulok. Majd még bókol is nekem.. A tükörben nézzük egymást mind a ketten és látom szemiben, hogy valamit nagyon őröl magában. Azonban amikor elkezd lényegtelen megfigyeléseiről hablatyolni, valahogy sejtem mit szeretne. Mikor meg is kérdezi kislányos dadogásával, nem tudom magam visszafogni. Kis korom óta imádom a divatot, és mindig is elakartam menni egy igazi divatbemutatóra.
-Igen! Persze! Te jó Isten..-a szó legnagyobb értelmében a nyakába ugrok a szőkének és ott is maradok.-Köszönöm Tao. Köszönöm!-magamat meglepve viselkedek úgy, mint egy kislány, akivel éppen azt közölték, hogy egy hercegi palotában fogja leélni élete hátralévő részét.
Úgy érzem menten elájulok a hirtelen jött boldogság hormonoktól, amelyek egész testemet ellepik ebben a pillanatban. Ebben a pillanatban megesküdnék a családom életére, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon. Egyesek most mondanák, hogy 'De hiszen ez csak egy divatbemutató.' de ez nem CSAK EGY divatbemutató. Ez egy GUCCI DIVATBEMUTATÓ. Az életem ruháit mutatják be a Gucci híres modelljei. Hihetetlen.
Agyamat ellepik a jobbnál jobb ötletek, hogyan is tudnám meghálálni eme fiúnak a kedvességét. Az első dolognál maradok. Jól átgondolom, de nem találok olyan indokot, amely miatt visszakoznom kellene a gondolattól. Bejövetele óta burkolt célzások, flörtölések hagyják el szánkat. Lemászva a szerencsétlen fiú testéről, aki eddig teljesen biztosan tartott karjaiban, tarkójára vezetem nagy kezeimet és lágyan ajkaimra húzom apró, húsos párnáit.
Egy külső szemlélő látáspontjából furának tűnhetne a helyzetünk, de ez számomra egy teljesen korrekt megoldása a köszönetnyilvánításomnak. Ajkaimat lassan kezdem mozgatni övéin, ügyelve arra, hogy ne rémisszem meg a megszeppent fiúcskát.

Tao: Nem is számítottam más reakcióra. Ahogy kisgyermekként ugrik ölembe, csak hasonló hévvel ölelem vissza magas alakját szüntelenül vigyorogva.
-Ne legyek már egyedül, aki isteníti eme mester műveket! Meg gondolom, azért egy álmot valóra váltani meg is csak szép dolog...-mosolygok rá ahogy elenged egy kicsit. Nyakamnál fogva húz ajkaira, és lágyan kezd mozogni rajtuk. Meglepettségemben csak szemeim nőnek hatalmas méretűre, majd lehunyom őket, és belecsapva a közepébe hevesen kezdem visszacsókolni. Egyik karommal nyakát ölelem át, másikkal pedig selymes tincseibe túrok, finoman tépve azokat. Ahogy csókol... Istenem... Ah...

Harry: Ha akarnám se tudnám visszafogni magam, ahogy legalább háromszor akkora hévvel csókol vissza, mint ahogy én elkezdtem. Térdeim megremegnek, mikor tincseim közé fúrja hosszú ujjait. Ez egy gyengém...
Már belépése pillanatában sikerült beindítania fantáziámat. Ez most sincs másképp. Letagadni se tudnám, hogy egy pillanat alatt beindított csókjával. Lassan tolom neki a fülke belső oldalára felszerelt óriási tükörnek. A reggeli órákban egyáltalán nem szoktak vásárlók jönni, talán óránként ha kettő benéz, ezért nem is kell aggódnom az esetleges rosszkor belépőktől. Amilyen óvatosan csak tudom letolom vállairól a zakót és leteszem a fülkében lévő kis székecskére. Hogy mit gondolhat most? Nem tudom. Ugyan úgy csókol, mint mikor elkezdtük, visszakozásnak jelét pedig nem vettem még észre tetteiben.

Tao: Ahogy megérzem a hűvös üveget hátam mögött, belesóhajtok az egyre jobban eldurvuló csókunkba. Leveszi rólam a zakót és már tudom, hogy mire akar kilyukadni. Csak még jobban húzom magamhoz, minden kis rést testünk között eltüntetve. Én is óvatosan húzom le róla a bordó gyönyörűséget, és az előbb levett másikra helyezem. Inge gombjait kínzó lassúsággal kezdem kigombolni, és gyengéden megharapdálom alsó ajkát, ezzel is húzva agyát egy kicsit.

Harry: Ahogy ingem levétele közben alsó ajkamat harapja tudom, hogy csak agyamat akarja húzni. Hát rosszul teszi. Kezeimet, melyek még mindig tarkóján pihennek, levezetem hátán, gerince vonalát cirógatva ujjbegyeimmel, fenekére és nadrágja hátsó zsebébe bújtatva mancsaimat lágyan megmarkolom tomporát. Élvezem a hangot melyet eme cselekedetem halkan kicsal belőle.
Lezavarhatnám ezt az egészet 5 perc alatt is akár, de most nem az a célom, mint általában partnereimnél. Most megszeretném neki hálálni az igen nagylelkű meghívását, a nagy eseményre.
Ingem a földön landol és sikító frászt tudnék tőle kapni... Normális körülmények közt, de most ez az a dolog ami leginkább hidegen hagyott. Lassan, őrjítően lassan szedem le ingét az előttem állóról, ügyelve, hogy minél többször végig simíthassak mellkasán. Elszakadva a lihegő fiútól, végigmérem csupasz, csodálatos felsőtestét. Nagy sóhajom után a nyakát borító fehér bőrét kezdem kényeztetni ajkaimmal. Harapdálom, szívogatom és, hogy ne csak halvány fájdalmat érezzen, nyelvemmel is ráteszek egy lapáttal. Hihetetlen vagy Harry Styles. Éppen arra készült, hogy megfektesd ezt az Istent a boltban ahol dolgozol. Kanos állat.

Tao: Ahogy kezei hátsó zsebembe csúsznak, nem tudom vissza fogni hangomat. Ingét a földre dobom és, vagy ezerszer bocsánatot kérek a ruhadarabtól magamban, de nem foglalkozom vele különösebben. Most túlságosan lefoglal az, ahogy Harry ügyködik nyakamon. Megtalál egy érzékeny pontot amire egy morgás hagyja el ajkaimat. Megőrülök ettől a pasitól... Elfordítom fejem, és gyengéden fülcimpájába harapok.
-Hhh... Rakd fel a zárvah táblát... Sokáig fog tartanih...-sóhajtozok füle mellet, és tincseinél fogva húzom még jobban nyakamra.-Ha kiszívod... Te fogsz magyarázkodnih a főnöknek kicsim...-egyik kezemet elindítom hátán, és csípőjénél fogva húzom magamhoz, ezzel nadrágunkban éledező tagjainkat találkozásra bírva. Egy hangos nyögés hagyja el ajkaimat, és már tudom, hogy ennél hangosabb is lesz.
Mert hogy abban a nadrágban nem egy vízisikló van... Hanem egy anakonda...

Harry: Kezdek biztos lenni abban, hogy ez a srác engem az őrületbe akar kergetni hangjával és tetteivel. Egy rövid csókot nyomok ajkaira, sajnálóan nézve vissza a fiúra, miközben az ajtó felé veszem az irányt.
-Menj a pultban megtalálod a dolgokat amikre szükségünk lesz.-szólok felé miután megfordítom az ajtón lógó táblát, s kulcsra zárom a bejáratot. Míg a vásárlónak induló fiú keresi a szükséges dolgokat én leveszem magamról nadrágomat és a vállfára hajtom. A még mindig keresgélő fiú mögé lépek és előrehajolt testét felegyenesítem magamhoz. A pillanatban mikor háta mellkasomnak csapódik, én újra letámadom nyakát. Megkeresve azt az érzékeny pontját melyet még az előbb megtaláltam, erősen szívni kezdem.
-Nyugi szivi, jó vagyok magyarázkodásban.-kuncogok fel és fehér bőrén hagyott, élénken vöröslő művemet tanulmányozom. Csípőmet fenekénél ringatva kapom kezembe a pult belső polcán álldogáló csomag óvszert. Magam felé fordítom a tehetetlen srácot, s újra egy mély, szenvedélyes csókba invitálom. Nincs megállás.

Tao: Egy percre elgondolkozom azon, hogy miért vannak a pultban ilyen dolgok, de nem firtatom inkább. Keresem a szükséges dolgokat, de kezem túlságosan remeg az izgatottságtól. Ahogy mögém settenkedik, és felegyenesítve kezdi kiszívni nyakam, csak sóhajtozni tudok.
-Biztos? Egy Kelvin Klein fotózást is kitudsz nekem magyarázni?-válok el térdremegtető csókjától egy percre. Egy apró puszit nyomok már vörösödő ajkaira, majd fordítva helyzetünkön a pultnak döntöm. Újra ajkaira hajolok, majd nem cicózva, átdugom nyelvem szájába. Rögtön partner a dologban, és átveszi az irányítást ismételten, de nem bűvölöm sokáig nyelvét. Valami mást akarok már számba... Letérdelek elé és végig szemébe nézve húzom le alsónadrágját, és csak akkor nézek el szemeiből amikor már lekerül róla a ruha darab. Kissé kikerekednek szemeim a méretre amit magam elött láttam, de nem tántorodok meg.
-Mázlid, hogy imádom a nyalókát.-kuncogok, és végig nyalok teljes hosszán. Tisztán látom rajta a liba bőrt, és ez tetszik. Egy nagy sóhajjal felkészítem magam, majd számba veszem férfiasságát. Ráérősen kezdem mozgatni fejemet, meg-megszíva egy kicsit merev valóját. Nem sokáig, de számba engedem teljes hosszát, ami bár erősen ütközik torkomnak, még is élvezem. A hang amit kiad... Hát én menten megőrülök ha nem lesz bennem mindjárt.

Harry: -Léteznek még sminkesek nem de bár?-nevetem el magam. Azonban mikor átveszi az irányítást felettem, nem bírom, és vissza kell szereznem magamnak a vezető szerepét.
Szemeim a háromszorosukra nőnek, mikor letérdel elém. Lekerül rólam az alsónemű is majd megérzem nyelvét érzékeny területemen és egy morgás hagyja el számat. Ez még rá tesz egy lapáttal a tevékenysége előtti megjegyzésére. Libabőrös leszek, és muszáj a pult szélébe kapaszkodnom mikor szájába engedi féltett kincsemet. A tempóval amit Ő diktál az őrületbe kerget ezért egyik kezemet szőke, kócos tincsei közé vezetem és fejét egy számomra kényelmes tempóra állítom be majd hagyom hagy fojtassa úgy. Nem fogva vissza hangomat, hangos, mélyről jövő nyögések törnek fel torkomon. Menten megőrülök.
Megérezve a csúcs közeledését, elhúzom buksiját alfelemtől, s felkapva ölembe lenyalom alsó ajkáról a rajta csillogó nyálát.
A fekete bőrkanapé elé érve fektetem rá és földre helyezem az óvszert. A szőkeségről óvatosan lerángatom az értékes öltönynadrágot, majd fölé mászva mellkasa bőrére hintek lágy csókokat.
Az a hang... Hallani akarom.

Tao: Nem tudom mi történik, csak erős karjait érzem ahogy felkap, és a díványra fektet. Mellkasom kényesztetését, egyre hangosodó nyögdécselésemmel jutalmazom, és alsónadrágomért nyúlok. Leveszem magamról a zavaró, és szorító alsóneműt majd a kanapé mellé ejtem. Egy hosszú elnyújtott nyögés kúszik ki számon, ahogy mellbimbóimat is kezelésbe veszi.
-Harry...-nyögöm nevét, ahogy már kezd lejjebb tévedni ajkaival.-Ha nem kezded el most...-hangnemem figyelmeztető, mégse tudom folytatni. Ráhagyom fantáziájára mit fogok tenni akkor. Széles vállaira simítom kezem, majd nyakánál fogva húzom fel egy újabb forró csókra.

Harry: -Türelmetlen...-túllépve mindenen, megszakítom csókunkat mikor már levegő hiányban szenvedek. Három ujjamat szájába nyomva ösztönzöm azok benyálazására. Mondhatni kitépem ujjaimat szájából, mikor úgy vélem elég nedvesek lesznek és térdeit feltolva, bejáratához vezetem kezemet. Nem is cicózok a fiúval, egyszerűen helyezem egyszerre két ujjamat nyílásába.
-Oh Tao...-nyújtom el nevét egy lágy dallammá, ahogy ujjaimmal kezdem tágítani még jobban. Hangja megőrjít, s míg harmadik ujjamat is felhelyezem belé, ajkaimat hasfalának aljára tapasztom és keményen megszívom az ott lévő vékonyka bőrt, hogy olyan nyomot hagyhassak, mint nyakán. Ez még szebb lesz, mint ami ott éktelenkedik, hisz' megérzem vére fémes ízét számban. Végignyalva egészen köldökéig, abba belecsókolok, majd a fiú hívogatóan vörös szájára tapadok. Nyelvemet azonnal átvezetem, s izmát masszírozva lenyúlok a kanapé mellé, szabad kezemmel. Nem lehet betelni csókjával.

Tao: Ahogy megérzem ujjait magamban, egy hatalmas mély nyögés hagyja el ajkaimat. Na végre... Ahogy nevemet dalolja, a hideg cikázik a hátamon kellemes, vágytól teli hangjától. Ujjai mozgása egy magas nyögést csikar ki belőlem, és már nem is fogom vissza hangom többé. Erősen szívja meg hasamat, szinte már fáj, de nem kellemetlenül. Inkább csak még jobban beindít. Csókja megbolondít, de mivel érzem, hogy egyik keze a kanapé mellet tevékenykedik, pár percre elszakadok mézédes ajkaitól. Kiveszem a kezéből az óvszert, felülök és rutinosan görgetem fel már lüktető férfiasságára. Közel hajolok hozzá, és gyönyörű szemeibe fúrva sajátomat, lágyan hajolok szájára, egy édes csókkal megajándékozva. Majd alsó ajkát fogaim közé veszem és addig harapom erősen amíg ki nem serken belőle a vér. Pár milliméterre elválok tőle, majd egy győztes mosollyal nyugtázom művemet.
-Tied vagyok...-nézek vissza szemébe, és úgy suttogom a szavakat kéjesen ajkaira.

Harry: Alsó ajkamat beharapom és a belőle kiserkenő vért szopogatom, mikor a fiú felajánlva magát nekem, elterül a pamlagon elterülve. Tökéletesen összpontosítva felváltja félthető kincsem az ujjaimat és teljes hosszommal elmerülök benne egy jóleső, kínzó morgást hallatva. Bal kezemmel Tao teste mellett támasztom meg magam, amíg jobb kezem feje felett markolja a kanapé karfáját. Látom az alattam fekvő arcán, hogy azért mégis csak megérezte, de ösztönző szavainak szót fogadva kezdem csípőmet távolítani, majd egyre közelíteni övé felé. Egy ritmusos, kissé lassú tempó felvételével kergetem Őt és saját magamat is az őrületbe.

Tao: Ahogy belém ereszti nemességét, egy fájdalmas grimaszba torzul arcom, majd ahogy már kicsit megszokom nagyságát kisimulnak vonásaim.
-Mozoghatsz... Ne hagyd abba...-sóhajtozok. Lassan kezd bennem mozogni, amitől kicsit felmegy az agyvizem, de még is egy kellemes borzongás fut át testemen. Kinyitom vágytól izzó szememet, és a fölöttem tornyosuló alakjától, már szinte most elélvezek. Ahogy minden izma megfeszül csípője mozgatása közben, egy hangos nyögés hagyja el számat a látványra. Megunva őrjítően lassú tempóját, határozottan lökök én is egyet csípőmön, mire megtorpan. Kezem felsimítom hátán, majd amikor felérek vállához, kínzó lassúsággal húzom végig körmeimet háta selymes bőrén. Biztosan nyoma marad. Biztatásképp fenekébe markolok, és ezzel teljesen magamba húzom egy hangos, kéjes sikollyal, végig kikerekedett szemeit bámulva.
-Nem vagyok szűz kislány... Keményen szeretem. Ajánlom neked, hogy széttörjön ez a kanapé alattam mert iszonyatosan nem illik a bolthoz...

Harry: Hátam ívbe feszül ahogy körmeivel végig szánt az azt fedő gyenge bőrön. Ez a srác engem megöl.. De komolyan. Hogy ilyet még nem tettek velem, az is kezd egyre biztosabb lenni. Ahogy erőteljesen magába tol, nem bírom fejemet tovább tartani, mellkasának hajtom homlokom és minden tőlem telhetőt megteszek az akaratos fiúnak.
-Arra már rájöttem, hogy... Ne-Nem vagy kislány és leesett már az is, hogy szűz se...-hangom egy mély, rekedtes színvonalat üt meg, ahogy csípőm mozgásának gyorsaságát egyre csak fokozom és itt-ott dadogásba torkollik beszédem közben.
Szemeimet összeszorítva döntöm hátra fejemet, s ahogy jobb kezem a karfán lévő anyagot szorítja, félő elszakítom azt. Tao csípőjét tartom szorosan bal kezemmel, mely eddig mellette támasztott engem. Testem ráborul övére és a kettőnk nyögéseivel megtöltött helyiségben hajszolom mindkettőnket a gyönyör felé, amely jelzi, hogy közeleg látásom elhomályosításával. Őt figyelem, ahogy alattam vonaglik szemeimbe nézve. Ez az a pillanat ami egy erőtlen, boldog mosolyt csal arcomra.

Tao: Ahogy gyorsabban kezd ki és be mozogni, már hangosabban nyöszörgök mint eddig valaha. Csípőmbe fúródó ujjai újabb nyomot hagynak rajtam, ahogy őrületes tempót diktál. Rám nehezedő testét, ahol csak érem biztatóan simogatom, és húzom magamhoz még közelebb, már ha ez lehetséges jelenleg. Vágytól csillogó tekintete megtalálja enyémet, és fáradt mosolya rám is rám ragad. Tarkójánál fogva húzom le egy édes csókra, mely inkább hasonlít egy jól sikerült első szerelmes csókra. Érzem ahogy mindketten a beteljesedés kapuján kezdünk átlépni, ezért ösztönzően karmolok végig újra hátán.

Harry: Az érzés amit átad csókjával a gyönyör felé lök, és eddigi legmélyebb nyögésemmel, mely inkább hasonlít egy kiéhezett medve morgására, a latexgumiba élvezek, majd miután a fiú is "előállította" élvezete nyomát, lassan kihúzódom belőle és egy utolsó puszit nyomva ajkaira felkelek, és kidobom a közeli kukába a használhatatlan óvszert.
Egy zsebkendőt szerezve letakarítom a fiú hasáról a nyomokat és míg újra a szemetes felé veszem az irányt, magamra kapom alsónadrágomat. Az idő alatt, amíg a szétesettnek tűnő fiú összeszedi magát, én egy szál alsógatyában rohangálok körbe a boltban, hogy elrendezzem az öltönyöket, persze a darabokat, amelyeket felpróbáltunk nem teszem vissza helyükre.
-Fel tudsz öltözni, vagy segítsek? Esetleg Csipkerózsika szerepébe bújtál és egy csók kell, hogy feléledj...?-nevetésemmel fűszerezem meg a mondatomat miközben a kanapén kényelmesen pihegő fiút figyelem.

Tao: Ahogy egymás után elélvezünk, az eddig hallott leghangosabb nyögésem szakad fel torkomból. Gondosan letisztogat, és már alsóneműben rohangál a kihalt boltban, egy széles mosoly húzódik ajkaimra. Messze ez volt a legjobb együttlét amit valaha átéltem... Gúnyos, még is pajkos beszólására csak szemet forgatok, és alsónadrágomat fekvő helyzetben magamra erőszakolom. Felkelek a kanapéról, és azonnal megérzem azt a fájdalmat, ami passzív félként nem lep meg. Sziszegve vonszolom magam el a pultig, de valahogy még ez az érzés is mosolyt csak arcomra.
-Ha a ruháimat kihoznád, azért hálás lennék.-kérésemnek eleget téve, kihozza ruháimat sajátjaival együtt, és -az én esetemben szenvedve- felöltözünk. Oda sétálok hozzá, és karjaimat nyaka köré fonva egy hosszú puszit nyomok szájára.
-Akkor a két öltöny lesz.-kuncogok, még mindig hozzá simulva, kedvesen nézve szemébe.

Harry: Miután kihoztam neki ruháit és felöltözünk, oldalát simogatva élvezem a puszit amivel megajándékoz. Mosolyogva állok be a pult mögé és a két előkészített öltönyt, egy-egy átlátszó, gyűrődés mentesen tartó tasakba helyezem és kinyitom a kasszát. Elfogadom tőle a pénzt, amely a két öltöny árát magába foglalja, majd míg az öltönyök átvételével bajlódik, egy fehér borítékot veszek kezembe. Nevemmel és a telefonszámommal ellátom a saját öltönyöm árát magában biztosan tartó kis borítékot. Bezárom a kasszagépet és az ajtóig elkísérve őt, kikulcsolom azt, majd a táblát is visszafordítva, hogy a 'nyitva' feliratot mutassa elbúcsúzok a fiútól.
Elbúcsúzok tőle, egy hosszú, köszönetet rejtő csókkal, mialatt az egyik gyönyörűség zsebébe csúsztatom a kis fehér papírkát.
-További szép napot. Köszönöm, hogy nálunk vásárolt. Jöjjön máskor is.-köszönök el úgy, ahogy az illedelmes eladók szoktak, kik itt dolgoznak rajtam kívül.

Tao: Kifizetem a két öltöny árát, majd bíbelődve egy kicsit biztos megfogásukkal, az ajtó felé sétálunk. Egy mindennél édesebb csókot kapok viszlátul, amit arcát simogatva viszonozok.
-Neked is, és nyugodj meg, látni fogsz még párszor. Köszönöm!-lépek ki az ajtón, és a kellemes, hűvös délelőttben battyogok haza felé.
Elmosolyodom, ahogy visszagondolok mi történt eddig. Az a gondolat pedig, hogy az én párom lesz a legdögösebb az egész bemutatón, egy idétlen, hatalmas vigyort csal arcomra. -Harry Styles... Hogy csinálod ezt?!

Köszönjük, hogy elolvastátok!^^ <3